Sziasztok!
Bocsi, hogy rövid lett, de Ella vizsgázik én pedig nagy témazárót írok, -habár már nem értem minek, nem kapunk rá jegyet- ezekre tanultunk.
Reméljük tetszeni fog és komiztok, azt mostanában elhanyagoltátok, de így is jönnek a részek!
Jó olvasást!
Komizni, pipálni ér!
Ella && Sky...
A hasam egyre jobban nő, de már nem tudok felvenni feszülős pólót/ruhát, mert akkor látszik, hogy kerekedik. A ruháim egyre kisebbek rám. Kezdek félni, hisz már most híztam pedig járok futni és táncolok. Az esküvő holnap lesz. Ellával, Gemmával és Anneel mentem el körmöshöz. Majd haza, mert a srácok már aggódtak. Dave rettenetesen izgul. Ma nálunk alszik, mert nem láthatja holnap Gemmát csak a templomnál. A napnak gyorsan vége lett, és már mindenki felkészülve a holnapi napra hunyta le a szemét.
Reggel elég korán keltünk, hisz mindenki megy fodrászhoz, mondjuk a fiúk nem, de nekik több idő kell, hogy felébredjenek. Ellával, gyorsan felöltöztünk és mentünk is. Ahogy ott végeztünk mentünk a sminkeshez és haza. Beszéltem Gemmával is, már nagyon izgul és fél, azt nem árulta el, hogy mitől. Haza érve a fiúk rohangáltak a házba. Dave egy széken ült és kétségbeesetten nézett előre.
- Dave, jól vagy? - guggoltattam le elé.
- Persze, csak most megyek férjhez. - bólintott.
- Menj öltözz fel! - öleltem meg, majd együtt felmentünk az emeletre habár a szoba ajtó előtt elváltak útjaink. Harry egy alsónadrágba állt a fürdőbe és borotválkozott.
- Megjöttem! - szóltam neki, mire rám nézett, elmosolyodott és folytatta dolgát, tegnap megparancsoltam neki, hogy meg kell, hogy borotválkozzon. Elővettem a ruhám és a cipőm, majd felvettem.
- Nagyon csinos vagy! - ölelt át hátulról Harry.
- Köszönöm! - fordultam vele szembe és megcsókoltam.
- Sky, kész vagyok! Menni kéne! - jött be Ella már teljesen felöltözve.
Adtam egy utolsó csókot Harrynek, majd lementünk a fiúk megdicsértek minket és mentünk is, persze taxival. Mikor oda értünk, Gemma ár majdnem készen volt.A haja a sminkje készen volt, de a ruhája még nem volt rajta. Anne is kész volt és Gemmát nyugtatgatta, mert nem kicsit volt ideges. Én gyorsan lehúztam a cipőm, hogy kibírjam benne az egész estét. Segítettünk felvenni a ruháját, majd befűztük a fűzőket. Felvette a cipőjét és felraktuk a fátylat, majd a csipkét a lábára.
Gemma ruhája |
~Már a vacsora után~
- Mi újság Skyler? - mosolygott rám.
- Semmi. Veled?
- Semmi. Jössz táncolni?
- Menjünk! - álltam fel és mentem megint a parkett felé. Mikor a közepére értünk megragadta a kezem és magához húzott. Persze rögtön reagáltam rá, oviba együtt táncoltunk és még ötödik-ig.
- Látom még emlékszel! - kacsintott.
- Ezt sose fogom elfelejteni! - rázom a fejem.
- Mertem remélni!
Maximum két zenét táncoltunk együtt végig, majd Harry lekért és vele táncoltam tovább. Van egy olyan érzésem, hogy féltékeny lett.
- Ki volt az a ficsúr?
- Egy régi ismerős. - rántottam vállat.
- Táncoltatok együtt?
- Igen 8 évig ő volt a párom, majd jött Josh.
- Jól táncol?
- Igen. - bólintottam. - Harry elfáradtam! - szóltam neki.Megfogta a kezem és leültünk. Ella és Louis is csatlakozott hozzánk elkezdtünk beszélgetni míg anya és apa meg nem zavarta azt.
- Skyler, beszélhetnénk? - kérdezte anya.
- Persze. - álltam fel és mentünk Dave felé. Tőle is megkérdezték, majd elvonultunk. Anya és apa velünk szembe álltak.
- Gyerekek, mi nagyon sajnáljuk ahogy veletek bántunk. El kell mondanunk valamit. - kezdte anya.
- Anyátoknak nem lehetett gyereke és kiderült, hogy nekem se. Így nem volt más választásunk, minthogy örökbe fogadunk egy gyereket. Mi el is mentünk egy ilyen helyre, fiút akartunk és Daveet választottuk, de nem volt szívünk elválasztani a Skylertől. A neveteket megváltoztattuk. Mind a kettőtöknek megmaradt az igazi neve második név ként. - apa.
- 26 éves vagyok, jogom lett volna előbb megtudni! - akadt ki Dave, teljesen érhetően.
- Dave, mi csak téged akartunk, de nem voltunk olyan gonoszak, hogy elválasztunk a testvéredtől!
- Szóval engem csak elviseltetek! Már értem miért nem éreztem a család tagjának magam, mert ti mindig is utáltatok engem! Dave és Gemma volt az utóbbi időbe, aki mellettem álltak! Tudjátok egyáltalán, hogy kik az igazi szüleink? - akadtam ki Én is, habár nekem ez nem éppen a legjobb.
- Nem tudjuk, Skyler!
Lehunytam a szemem, nehogy mondjak valami csúnyát. A ruhámat felemeltem és mentem, pontosan Én se tudom, hogy hova, de el! Az asztalunknál elhaladva Harry és Ella rögtön felpattantak és jöttek volna utánam, de intettem, hogy most ne. Nyugalomra van szükségem! Kimentem a hajókikötőhöz és leültem az emelvényre.
Miért nem mondták el előbb? Miért voltak velem olyanok, azt felfogtam, hogy engem nem is akartak. Miért adott örökbe az igazi szüleim? Miért nem szerettek? Túl sok a miért! Nagy levegőt vettem. Leült valaki mellém és átkarolt.
- Ne szomorkodj, anyáék elmentek, elküldtem őket, az Én kedvem nem rontották el! Remélem a tiédet se! - lökött be kicsit bátyám. - Lehet egy kérdésem? - bólintottam. - Skyler, terhes vagy, igaz?
- Igen.- bólintottam. - Honnan tudod?
- Gemma, Ella és az összes fiú arról beszélt az egyik asztalnál, hogy nehogy bajotok essen, ezt csak erre érhették! Gratulálok hozzá, habár várhattatok volna még!
- Most jön az, hogy Én ehhez még túl fiatal vagyok, meg nem kéne olyanokat csinálni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem oktatni akarlak, csak megvédeni a fájdalmaktól! Egyik este erről álmodtam, hogy Te terhes lettél. Egy aranyos kislányt szültél, de Te a szülésbe belehaltál! Skyler, Én félek, hogy tényleg meg fog történni. Nagyon féltelek!
- Nem fogok meghalni, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Menjünk vissza, még is csak most van az esküvőd! - mosolyogtam rá és felálltam.
Visszasétáltunk kéz a kézbe, boldogan, mintha mi sem történt volna. Harry rögtön jött is hozzám és segített, kezdtem fáradni és azt hiszem a baba is rúgott egyet-kettőt, ha ilyet már csinál vagy lehet sokat ettem.
~1 és fél hónappal később~
naon jó lett mi hamarabb a kövit :))
VálaszTörlés