2. Évad 17. Rész- Hospital....

~Ella~

1 napom. 1 átkozott napom maradt, hogy megtaláljam.Ráadásul Skyler is megnehezíti ezt az egészet.
-Nem Sky nem mész te velük sehová!.-ültettem le az ágyra
-Ella, te ezt nem értheted! Veszélyben vannak a gyerekeim, és itt mindenki! És mindez miattad! Te hoztad ránk a bajt, de én oldom meg!-kiabált idegesen
-Tudom, hogy minden az én hibám, de nem fogom engedni, hogy elhagyd ezt a házat! Nem dobhatsz el mindent magadtól csak úgy, miért ennyit küzdöttél már!-folytattam a vitát
-Én legalább teszek valamit annak érdekében, hogy megmentsem a barátaimat!-nézett a szemembe, majd kikerülve engem távozni készült
Ian az ajtóból nézte végig a veszekedést, majd mikor elment mellette bólintottam neki. Óvatosan magához szorította Skyt majd egy injekciót adott be neki, amitől kissé elkábult.
-Mi a francot műveltek?!-idegeskedett Harry
-Ne aggódj, csak egy kis nyugtatót kapott. Nem lesz semmi baja sem neki sem a babának.- nyugtattam meg
Ian az ágyra helyezte óvatosan Skylert, majd kiment és intett a fejével, hogy menjek én is. Harry Sky mellé ült az ágyra és elkezdte simogatni a fejét.Tudtam, hogy Sky nem fogja valami jól viselni ezt, ha megtudja ezért is készültem fel rá. Őket elnézve jutott eszembe Louis és azok a rohadékok, akik elrabolták.Könnyeimet letörölve vettem az irányt a kijárat felé. A brigádvezetőhöz siettem, aki a ház előtt volt.
-Rejtőzzenek el, de álljanak készenlétben!-adtam az utasítást
Ő csak bólintott, majd ki is adta a parancsot a többinek. Ha jön az a rohadék, felkészülten várjuk! Visszasiettem a házba tájékoztatni a többieket is a tervemről.
-Ezt vedd fel.-tartott elém egy golyóálló mellényt Ian
-Nem kell!-toltam el
-Ismerlek már és nem fogom hagyni, hogy enélkül bármit is csinálj!-tartotta előttem
Szememet forgatva vettem ki a kezéből, majd magamra kaptam, majd felé kaptam egy inget.

Alig 10 perccel később egy fekete autó gurult be a feljáróra. Kipattant belőle egy ismerős srác, majd az ajtó felé jött.
-Csak nem Skylerért jöttél?-nyitottam ki előtte az ajtót
Hirtelen megtorpant, majd egy szempillantás alatt kapta elő fegyverét és lőtt rám. Fájdalom nyilallt hasamba, mi földre kényszerített! Gyorsan hátrálni kezdett, de nem volt elég fürge. Körbevették a készenlétbe állított ügynökök. Lefegyverezték, majd megbilincselve betuszkolták egy autóba.
-Jól vagy?-térdelt le mellém Liam
Őszintén szólva nagyon meglepett, de nem tudtam ezzel foglalkozni. Igaz nem hatol belém a golyó, de a fájdalmat érzem.
-Rohadt pontos volt.-téptem szét az inget
A mellényben volt a golyó, mit kivettem. Pont a szívemnél talált el. Még szerencse, hogy hallgattam Ianre különben nekem  most végem lenne és nem tudnám megmenteni Louist! Elhajítottam a golyót, majd mentem az autóm felé. Beültem Iannal és mentünk a többi után. Bevitték a kihallgató szobába.
-Hol van?-kérdeztem
-Hogy téged milyen nehéz kinyírni.-vigyorgott
-Téged viszont annál könnyebb lesz szóval halljam! Hol van?!-kérdeztem még egyszer
-Milyen gyorsan telik az idő. Már alig maradt 20 órád. Sok sikert.-vigyorgott tovább
Felidegesítette még jobban! Előkaptam a fegyverem és felhúzva a fejéhez tartottam. Ian hirtelen félretolta a kezemet!
-Nem ölheted meg!-nézett a szemembe
-Ne akadályozz! Meg kell mentenem őt!-mondtam idegesen
Elvette tőlem a fegyvert majd ő tartotta a srác felé. Nem is akár hova. A gyenge pontjához.
-Beszélsz, vagy a golyóidnak annyi!-mondta Ian

Szóra bírta végül, így megtudtam, hogy hol tartják Louist. Egyből odaindultam, de Ian egyedül nem engedett így jött velem.....

~Louis~

Véresen feküdtem a földön agyalva a dolgokon. Nem értem miért mondják, hogy Ella fog megmenteni. És mit akarnak tőle? Egyáltalán mi köze neki ehhez? Meg engem miért raboltak el? Semmi sem világos! Egy telefon pittyegése térített magamhoz. Az el rablóm ideges lett az üzenet láttán és földhöz vágta a telefont. Észrevéve engem az órájára pillantott, majd elvigyorodott.

-Elég balfasz a kis barátnőd, hogy ennyi idő alatt még nem talált rád.-röhögött

-Mit akartok tőlem?-kérdeztem ridegen  

-Tőled semmit! Te vagy a csaj egyetlen gyenge pontja!-mondta egyszerűen 

-Mi köze van ehhez Ellának?-értetlenkedtem 

-Te tényleg nem tudod?!-nevetett tovább 

-Mit kéne tudnom? -zavarodtam össze 

-A csajod az FBI-nak dolgozik és el akar kapni minket!De így bebiztosítom a szabad utunkat és még közben jól is szórakozom.-magyarázta jókedvűen  

-Ez hülyeség! Ella nem dolgozik az FBI-nak! Arról tudnék!- mondtam
Ezen elgondolkodott egy kicsit.
-Ha ez lenne, akkor megszívtad.-vigyorgott, majd elkezdet forgatni a kését

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de még mindig azzal a késsel szórakozik. Ella nem dolgozhat az FBI-nak! Arról tudnék! Hogy a francba kéne lelépjek innen. A srác felém közeledett. elém érve felrángatott a földről felállítva magával szembe. Talán lejárt az idő és vele az én időm is. Bár így átgondolva nincs is értelme már élnem! Ella szóba sem áll velem, nem,hogy megmentsen. Pláne, hogy nincs hogyan megmentsen! Nem FBI-os , nem nyomozó! Szerintem még csak azt sem tudja, hogy én itt vagyok. Főleg, hogy hogy fogom végezni! De már nem is számít. Nincs értelme élnem, ha ő nem az enyém.De most is biztosan azzal a francia gyerekkel van.
-Engedd el!-hallottam meg egy ismerős hangot
Odakaptuk mindketten a fejünk. Ledöbbentem....Hazudott nekem.....mindvégig! Egy fegyvert tartott a gyilkos felé, meggyőzés céljából.
-Szerintem jobban jársz, ha eldobod!-tartottak a fejéhez egy fegyvert
A velem szemben levő srác elnevette magát. Azonban lövéseket hallottunk mi Ella irányából jött. Ijedten kaptam oda a fejem. Leszerelte a csávót. A földön feküdt eszméletlenül a csávó míg Ella mellette térde rogyott.
-Hülye csitri.-vicsorított a csávó
Majd rám pillantott. Egy éles fájdalmat éreztem mitől lélegzetem is elakadt. Iszonyatos volt a fájdalom,amit éreztem.
-Neeee!-sikított fel Ella
Ezt követte egy lövés, de már csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok, mellettem a csávóval. Éreztem, ahogy elveszítem az erőm. Még is Ella miatt aggódtam. Látnom kellett, mi van vele.Felé pillantva csak annyit láttam, hogy mozdulatlanul fekszik a földön. Nem....

~Skyler~

Képes lettem volna elmenni azzal a szeméttel, ha nem esett volna baja senkinek, de Ella megakadályozott. Mikor magamhoz tértem Harry ült mellettem. Mindenhol sötét volt, ő még is ébren volt. 

-Mi a franc történt?!-kérdeztem idegesen 

-Nyugodj meg, minden rendben lesz!- döntött vissza Harry 

Olyan nyugodt volt, mintha nem lenne semmi baj! Pedig nagyon is van. Mind veszélyben vagyunk. Főleg Louis! És mindez Ella hibája! Ő hozta a nyakunkra ezeket az elmebetegeket! Miatta van veszélyben az egész banda és a kislányom is! Nem hagyhattam, hogy bajuk essen, főleg Darcynak és Harrynek. Tennem kellett valamit és tudtam is volna, ha Ella nem akadályoz meg! Ha nem játssza a hőst, meg menthettem volna mindannyiunk életét. 

- Hol van mindenki?-kérdeztem 

-A kórházban.-válaszolta halkan......

2. Évad 16. Rész - I'm a spy!

~Louis~

Nem bírom elviselni. Hiányzik. Egyszerűen megőrülök a hiányától. Olyan mintha a levegőtől fosztanának meg valakit. Mikor megláttam őt a torkomban dobogott a szívem, de pofára is estem mikor azzal az Ian gyerekkel ölelkeztek. Azt hittem, hogy végleg elveszítettem, de ez a csók újra belém helyezett egy kis reményt, mit aztán Ella ismét elvett tőlem! De nem tudom hogyan éljek nélküle. Nem tudok és nem is akarok! De már nem tudom visszaszerezni! Bárcsak tudnám.

-Hiányzik Ella.-törte meg a csendet Niall 

-Olyan csendes már ez a ház, hogy Skylerék külön költöztek.-szontyolodott el Zayn is 

-Vissza kell hoznunk ide! Louis is teljesen ki van készülve.-mondta Liam 

-Azt hiszitek én nem próbáltam? Felesleges az erőfeszítés! Párizsba költözik.-mondtam ki megdörzsölve arcom

-És te csak így elengeded?-kérdezte Zayn 

-Szented nekem ez olyan könnyű?! Mindennel próbálkoztam már, hogy visszahozzam, de nem ment! A szemebe mondta, hogy mi már többé nem leszünk együtt! Érted?! Vége van!-kiabáltam könnyekkel küszködve 

-Túl könnyen elengeded!-kiáltott vissza Zayn 

-Hagyjátok abba, ez nem segít!-szólt ránk Liam 

-Ezen már semmi sem segít!-viharzottam ki az ajtón
Céltalanul lépdeltem a szakadó esőben. Mindent sötétség fed, akár csak a szívemben! Az eső cseppjei egybeolvadtak könnyeimmel. Semmit sem láttam csak hangokat hallottam, de nem tudták lekötni a figyelmem. Hirtelen valaki befogta a számat valami vattával. Olyan émelyítő illata volt. Éreztem ahogy nehezedik a szemhéjam, és elvesztem az erőm. Minden teljes homályba merült.....

~Ella~

Azon az estén minden felkavarodott bennem. Kezdtem helyreállni erre Louis mindent összezavart. Mikor elmentek Ian velem maradt. Zokogás tört rám megint. Szorosan zárt karjaiba, de ezúttal ez nem volt elég. Nem tudta megszüntetni. Aztán álomba sírtam magam. Reggel mikor megébredtem Ian mellkasán feküdtem. 

Felpillantva rá egy halvány mosolyt küldött felém.

-Jó reggelt Darling.-suttogta 

-Neked is.-mosolyodtam el 

Feltápászkodtunk mindketten, majd lementünk a konyhába reggelizni.

~Pár nappal később~

Kissé megrekedtünk Iannel az ügyet illetően ugyan is nem nagyon tevékenykedtek mostanában a célszemélyek. Túl nagy a csend körülöttük és ez gyanús. De talán egy újabb gyilkosságra készülnek. Ja igen , azt talán elfelejtettem említeni, hogy hidegvérrel ölnek embereket profi módon és egy nyomot sem hagynak maguk után. Már tizenötször csaptak le, de meg kell állítanunk őket! Nem hagyhatjuk, hogy szabadon mészároljanak és megússzák. Az iroda szinte a szobámmá vált. Sokat alszok itt, ahogy Ian is . Persze Austin ennek nagyon nem örül, mert egyre kevesebbet látjuk egymást. Viszont ő is sokat változott. Komolyodott és szinte felnőtt. A telefonom kellemetlen csörgésére ébredtem fel. Ian is morogni kezdett mellettem. Gyorsan elhúztam a zöld ikont a képernyőn, megszüntetve a kellemetlen rikácsolást.

-Igen?-szóltam bele 

-Jó reggelt tündérke.-szólalt meg egy torz hang 

-Kivel beszélek?-kérdeztem 

Majd megbökdöstem Iant, hogy keljen fel és gyorsan kihangosítottam. 

-Ez most nem számít. Kíváncsi vagyok mennyire fontos neked a kis barátod élete.-röhögött öntelten .- Adok neked 48 órát, hogy megtaláld és utána óránként fogom levágni egy-egy végtagját míg bele nem hal. Aztán a többi kis sztárocskát.-röhögött

Ezalatt megpróbáltam gyorsan egy jelleolvasóra kötni, de nem voltam elég gyors. Amint végigmondta , amit akart lecsapta. Tudta, hogy fél percén nem húzhatja tovább. Bassza meg, hogy ennyire jók! Remegett minden részem, de nem hagyhattam , hogy felülkerekedjen rajtam a félelem. Ha egy ujjal is hozzá mert érni Louishoz vagy a srácokhoz esküszöm lelövőm! Nem bánthatja Louist.

-Mit csináljunk?-kérdezte Ian 

-Mi semmit! Ez csak az én harcom! És vissza megyek Londonba, mert ott lesznek! Máshol nem igen kaphatta el és a vámon nem hozhatta át, repülőn sem!- kapkodtam össze pár cuccot

-Hé, Ella nyugodj meg!-állított le .- Együtt kezdtük el együtt is fejezzük be. Nem csak a te harcod! -nézett a szemembe Ian győzködve 

-Elég ember élete forog kockán miattam így is! Nem hagyhatom, hogy te is belekeveredj!-szabadultam ki karjaiból

-Tudok vigyázni magamra, és nem hagyom, hogy egyedül nézz szembe velük! Nem érdekel mit mondasz, melletted leszek! Mindvégig! -mondta szemembe nézve

-Miért vállalsz ekkora veszélyt miattam?-kérdeztem könnyezve 

-Mert szeretlek.-nézett a szemembe 

Újra megcsörrent a telefonom kizökkentve a döbbenetből. Egyből a szerkezetre kapcsoltam és úgy vettem fel, de csalódnom kellett! Csak Skyler volt. Boldogan mesélte, hogy újabb gyerekük lesz Harryvel. Úr Isten, ha tudná, hogy veszélyben van mindannyiuk élete! De nem mondhatom el neki! Nem zaklathatja fel magát! Gyorsan felhívtam a srácokat, hogy pár óra múlva ott vagyok. De a lelkükre kötöttem, hogy ne mozduljanak semerre. Ki ne merjék dugni az orrukat a házból és zárjanak be mindent. Majd a saját kulcsommal bemegyek! Aaronnak mondtam, hogy egyenlőre maradjon itt, aztán majd alakul valahogy. Meglátjuk milyen lesz a helyzet. 

Iszonyatos sebességgel jöttem végig az úton így alig 4 óra alatt ide is értem. Ami azt jelenti, hogy már csak 44 órám van, hogy megtaláljam Louist. Ez kibaszott kevés!!! De minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Ha miattam bántódása esik azt sosem bocsájtom meg magamnak! És kinyírom azt, aki hozzá mert érni! 

-Nyugodj meg, megtaláljuk.-fogta meg Ian a sebváltót markolászó kezemet 

-Csak nem mindegy, hogy milyen állapotban! -nyomtam tövig újra a gázt 

Mikor megérkeztünk Londonba egyből a srácok házához siettem. Kipattantam az autóból mögöttem Iannel. Kinyitottam az ajtót majd a nappaliba vettem az irányt.

-Ella!-öleltek meg mind

-Mi ez a nagy vészhelyzet, hogy nem mehetünk el sehová?-kérdezte Liam 

-Louist elrabolták és 44 órám van, hogy megtaláljam egyben. De ti is ugyan úgy veszélyben vagytok ezért mondtam, hogy ne hagyjátok el a házat. Nemsokára őrizet alá vetetem a házat így nem lesz gond, csak en menjetek sehová kérlek. Harrynek is szólni fogok és őt is ugyan úgy biztonságba helyezem, bár az lenne a legjobb ha itt lennének.-hadartam mindent egybe 

-Héy Ella lassíts! Vegyél levegőt! És ha lehet érthetőbben , mert ez nem világos. Miért rabolták el Louist és miért neked kell megtalálnod? Miért vagyunk mi is veszélyben?-értetlenkedtek 

-Mert az FBI-nak dolgozom és az egyik ügyünk a sorozatgyilkosok, akik elrabolták Louist, hogy nekem ártsanak! Ez az egész az én hibám tudom, és sajnálom! Tudtam, hogy veszélyes minden, még is önző voltam és belevágtam!-remegett a hangom

-Nyugodj meg.-ölelt meg Ian 

-Az a lényeg srácok, hogy ne mozduljatok ki a házból, mert addig biztonságban vagytok. Tudom, hogy most utáltok, de mindent megteszek, hogy megtaláljam Louist! Nem fogom engedni, hogy baja essen, ezt megígérem.-néztem a szemükbe

Nem szóltak semmit csak döbbenten néztek rám. Tudom, nem egyszerű feldolgozni ezt az egészet! 

-Ian, te maradj itt velük, bemegyek az irodába.-mondtam majd elindultam 

-Vigyázz magadra!-fogta meg kezemet

-Miattam nem kell aggódnod.-bólintottam majd az őrsre siettem........

~Skyler~

Miután Ellával beszéltem, csináltunk Harryvel közösen vacsorát, addig Darcy az etetőszékbe figyelt minket. Engem anyáék felhívtak, hogy beszélni szeretnének velem, de ha lehet akkor most Darcyt se vigyem. El is indultam. Mivel nem ettem éhes lettem és megálltam a Nando's-nál. Megvettem a kaját és mentem is vissza a kocsiba, mikor kinyitottam az ajtót egy rongyot éreztem az orromnál és egyre homályosabban láttam. És innen kiesett minden. 

Szemem nyitogatni kezdtem, és megláttam Louis összekötözött lábakkal és kezekkel, összeverve. 

- Na hát felébredt a szőkeség is! - lépett elém egy borostás, srác. 

Dean Moon

- Jól vagy? - kérdezte Louis. 

- Fáj a fejem. - kaptam a testrészemhez, de akkor mindenem sajogni kezdett. 

- Téged elengedlek, át kell adnod a cafkának egy üzenetet! - mosolygott. - Egyébként Dean vagyok! - nyújtotta a kezét és kacsintott. 

- Ismerős az arcod! - néztem kék szemébe és felismertem, Dean Moon. 

- Dean Moon? - húztam fel a szemöldökömet. 

- Személyesen! 

- Dean, ne játssz vele! - jött be még egy srác, de tele volt pearcingekkel. 

- Skyler, húzd fel lét szíves a pólód! - tettem, amit kért. Felhúztam ő pedig írni kezdett a hasamra, figyeltem és észre vettem rajta egy-két lila foltot. Megijedtem, ugye nem lett semmi baja a babának. 

- Dean, miért van itt Louis? - néztem ár kérdőn. 

- Csak mutasd meg Ellának ezt a szép kis üzenetet, téged nem bántunk és a kislányod! Figyelj, mindenki veszélybe van, csak te és a kislányod nem, ezt becsüld meg, mert ezt nehéz volt kikönyörögni a főnöknél! - adta oda a kocsikulcsot a kezembe. - Louis még itt marad, Ellának már csak 24 órája van arra, hogy megmentse! 

Odamentem Louishoz és a füléhez hajoltam

- Segítünk! - suttogtam és megöleltem. 

Dean és a másik srác kikísértek a kocsimhoz és a táskámat is a kezembe adva becsukták az ajtót, az ablakot leengedtem, mert elég meleg volt bent, hisz az autó a tűző napon állt. 

- Ne feledd, hogy vigyázz magadra és nem mondhatsz rólam semmit, mert te is veszélybe kerülsz! 

Gyorsan elhajtottam és már mentem is haza, közbe Ellát hívtam. 

- Skyler, hol a fenébe vagy? - szólt bele Harry idegesen. 

- Láttam Louis-t, jól van, de nagyon megverték és engem is, fáj mindenem, a hasamon van egy üzenet neked! - sírtam el magam, mert egy görcsöt éreztem a hasamba. 

- De jól vagy? - Ella. 

- Fáj a hasam. - kaptam a testrészemhez. - Darcy veletek van? Mond, hogy veletek van! 

- Itt van, most kelt fel és ép reggelizik, nálatok vagyunk siess! 

- 2 perc és ott vagyok! - nyomtam ki. A telefonom megszólalt és ismeretlen számról hívtak. 

- Igen? - vettem fel. 

- Skyler, remélem nem szóltál a kis barátnődnek rólam! Darcy július 23-án született igaz? Gondolom nem szeretnéd, hogy elvegyék tőled. 

- Dean, mit szeretnél tőlem? - kezdtem ideges lenni, de ettől csak jobban fájt a hasam. 

- Nem mondasz semmit, hívni foglak, hogy biztos legyek benne, hogy nem járt el a kis szád nem sokára találkozunk Baby! 

Kinyomtam, mert megérkeztem. Egy csomó F.B.I egyenruhás ember lepte meg a kocsit, és segítettek kiszállni. 

- Jól vagy? - jelent meg Ella mellette Iannel. 

- Persze, hol van Darcy? - kérdeztem. 

 -Bent van! - mutatott az ajtó felé. Gyorsan berohantam és kislányom kezdtem keresni, akit meg is találtam a nappaliba beszélt Zaynhez és Liamhez, valamit a Barbijairól mesélt. Háta mögé guggoltam és megöleltem. 

- Anya! - állt fel és megölelt. 

- Jól viselkedtél? - vettem fel, de le is raktam, mert éles fájdalom nyilalt a hasamba. 

- Drágám jól vagy? - lépett mögém Harry és segített megállni. 

- Persze, csak kicsit fáj a hasam. 

- Skyler beszélni szeretnénk veled. - lépett be Ian és Ella. 

- Tessék? 

- Mutasd az üzenetet. - lépett elém Ian. 

- Hé, lassan a kezekkel a menyasszonyommal! - lépett mellém szorosan Harry. 

- Nyugi Haver csak a munkámat végzem! 

- Nem vagyok a haverod! Világos? - lépett elém. 

- Harry, nyugi! - karoltam bele a karjába. 

- Srácok álljatok le, Harry csak megnézzük az üzenetet Skyler hasán és hívtunk egy orvost is, hogy megvizsgálja mi van a babával. 

- A baba jól van! - mérgesedett fel. 

- Nyugi, nem lesz semmi baj! - öleltem emg, majd Ellával együtt bementem a szobába ahol az orvos már várt, ultrahanggal. Megvizsgált és kiderült, hogy a baba jól van, de érhette őt is ütés. Harry ideges volt, engem viszont megint hívott Dean. Elvonultam a többiektől és felvettem. 

- Szia, Baby! - szólt bele. 

- Most mi a szar akarsz? Megvertetek és, majdnem elveszítettem miattatok a kisbabám! - akadtam ki. 

- Ne húzd fel magad! Mond meg Ellának, hogy Louis halott lesz, ha nem fizettek és neked is velem kell jönnöd! 

- Rendben. - leraktam, majd felmentem és összeszedtem a cuccom, meg Darcyét is. Nem hagyom itt, sokkal nagyobb szüksége van rám, mint bárkire. Ella, Harry rontott be a szobába. . . . 

2. Évad - 15. Rész - Over

~Ella~

Kimentem a teraszra és... a korlátnak támaszkodva kezdtem vizslatni az eget. Olyan csendes volt minden. Szinte túl nyugodt. az viszont bántott, hogy Ő nem jött el. De valahol meg örülök neki, hogy nem zaklat tovább. 

-Boldog szülinapot!-hallottam meg egy ismerős hangot 

Lágy volt. Zengése cirógatta fülemet. Egyből felismertem. Meglepődve fordultam hátra. Tökéletes alakja magasodott felém. Alig láttam de éreztem közelségét.

-Köszönöm.-mondtam halkan.-Azt hittem te nem jöttél.-mondtam ki 

-Nem hagytam volna ki ezt az alkalmat.-kezdte simogatni arcomat 

Érintésétől kirázott a hideg. Izzott a bőröm. Szívem hevesen zakatolt. 

-Hiányoztál.-suttogta homlokát az enyémnek támasztva

-Ella....-torpant meg Ian mi pedig szétrebbentünk .-Bocsi, magatokra hagylak.-nézett rám Ian 

-Ne, nem kell.-mentem Ianhez 

Aztán bementünk az ajtón. Mikor hátrapillantottam láttam, hogy Ian és Louis farkasszemet néznek.Valami azt súgja, hogy nem lesznek túl jóban. Mi volt ez az egész kint Louisval ? Miért hagytam?! Hiszen haragszom rá! Szóba sem kéne állnom vele!! A kanapéra ülve Ian automatikusan karolt át én pedig közelebb húzódtam hozzá. Ez szemmel láthatóan nem tetszett Louisnak, de nem tudott érdekelni. Sky félrehívott
-Ella gyere vissza könyörgöm! Annyira hiányzol mindenkinek. Főleg Louisnak!-próbált győzködni
-Sky ezt hagyjuk! Nem akarok róla beszélni!-mondtam idegesen
-Nem csalt meg! Csak az egyik rajongó próbált közétek állni! Beismerte twitteren, de gondolom nem figyelted.-magyarázta
-Sky! Elég! Ne próbáld mentegetni!-emeltem fel hangomat
-Próbálkozhatsz de úgy sem tudsz menekülni az igazság elől! Szereted őt és ő is téged! De te olyan makacs vagy!.-vitázott velem
-Nem érdekel!.-kerültem ki és a tornácra menekültem
Nem érdekel mi volt! Nem érdekel mi az igazság! Ennek így kellett lennie és kész! Nekünk már nincs közös jövőnk! Ennyi volt a mi időnk! De ez már lejárt! Szép volt jó volt, de ennyi volt!
-Ella, mi a baj ?-jött utánam Ian
Egyből magához ölelt. Tudtam, hogy aggódik.
-Csak vitáztunk Skylerrel, de nem számít.-szipogtam szorosan ölelve
Hajamat simogatta, majd fejemre adott egy puszit. Elhajolt tőlem , hogy szemembe nézhessen.Hajamat fülem mögé tűrte.

Közelebb hajolt hozzám.
-Rám mindig számíthatsz.-suttogta szemembe nézve
-Ella!-szólalt meg hirtelen Louis
Szinte megijedtem. Felé kaptuk tekintetünk mindketten.
-Beszélhetnénk?-kérdezte félénken
Közben végig Iant figyelte szúró tekintettel.Pillantása azonban még is megtörtséget tükrözött felém. Gondolom nem tetszett neki amit látott. Ian rám pillantott kérdőn. Aprót bólintottam, hogy nem lesz baj.
-Nem akarok több könnyet látni.-súgta fülembe, majd kikerülte Louist
Közelebb lépett hozzám szemembe nézve. Már amennyire láttunk a sötétben. A villany viszont pillanatokon belül felkapcsolódott. Gondolom Ian volt, hogy lásson minket.
-Hallottam min vesztetek össze Skylerrel.-mondta .- Esküszöm neked, tényleg nem csaltalak meg.  Az a csaj találta ki az egészet és szerkesztette a fotót is, amit elküldött neked. Mindent kitervelt, hogy közénk álljon. Csak aztán látta, hogy hogyan hatott rám és a bandára is a szakítás, és ezért ismerte be.-magyarázta kezei közé fogva arcom
Kezeit megfogva vettem le arcomról.
-Sajnálom, de ez már nem változtat semmin.-mondtam ki
-De Ella, nem érted?! Szeretlek és nem bírom nélküled!  Könyörgöm!-mondta remegő hangon
-Sajnálom, de mi már nem leszünk együtt! Legfeljebb barátok maradhatunk, de nekünk már nincs közös jövőnk.-magyaráztam el neki
-Mással vagy.-lépett hátrébb.- Azzal az Iannel mi? Tudtam! Tudtam, hogy ez lesz, ha elengedlek!-kezdett sírni
-Nem Louis nem vagyunk együtt! Neki semmi köze ehhez! Ez csak a kettőnk dolga! De mi már nem leszünk együtt. Ideköltözöm!-jelentettem ki
-MI?!-döbbent le - Könyörgöm ne! Nem akarlak elveszíteni!-húzott magához derekamnál fogva
Könnyektől dús tekintete enyémbe fúródott.
-Sajnálom, de már késő! Számunkra már nincs remény.-néztem szemébe
Hirtelen ajkaimra tapadt. Annyira váratlanul ért, hogy még ellenkezni sem tudtam, de aztán nem is akartam. Elgyengültem. Karjával szorosan ölelte át derekamat magához szorítva......

~Skyler~

Ella szülinapja egész jól sikerült, hisz mindeni ott volt és ünnepelt! Már Harryvel Londonba vagyunk, megbeszéltük, hogy a következő gyerek csak az esküvő után jön, nehéz volt rábeszélni, de sikerült! Ellával meg lett beszélve, hogy lesz a koszorúslányom az esküvőn. Kísérőnek, neki Louist tervezem, remélem addigra egyiknek se lesz barátja vagy barátnője. Nagyon remélem! Már megvannak a koszorúslány ruhák. Nekem tetszenek. Jay, Louis anyukája meghívott minket az esküvőjükre, ami még ezen a héten lesz, csak mi később kaptuk meg a meghívókat. Darcynak már megvettük a ruháját, és Harrynek kellett egy hülye kendő vagy sál féle, nekem annyira nem jön be. Mikor próbálta a ruhát, hogy jó-e lesz úgy, akkor irtó szexis volt.

Éjjel arra keltem, ahogy Darcy sír. Átbattyogtam hozzá és megvigasztaltam, de elég nehezen sikerült. Aztán reggel hatkor megint, majd 10- kor felkelt, de már nem sírással. Harry ezt az egészet végig aludta. Tudom irigyelni az alvókáját. Ez az egyik oka annak miért nem szeretnék még egy gyereket! Jó Én vagyok az anyja, nekem kell hozzá felkelni, addig oké, hogy egy gyerekhez, de kettőhöz?! Az már nekem is sok! Darcynak adtam enni és leültünk a kanapéra. Néztünk valami mesét.
- Jó reggelt! - köszönt Harry vidáman.
- Neked is. - jött egy hányinger, felpattantam és mentem a lenti fürdőbe. A WC felé hajolva adtam ki magamból tegnap esti kajámat. Miután kiadtam magamból mindent megmostam a fogam és az arcom, majd kimentem. Darcy és Harry ültek egymás mellett és nézték a mesét.
- Jól vagy? - nézett rám Harry, mikor észre vette, hogy kijöttem.
- Most már igen. - ültem le Darcy mellé így Ő ült közöttünk.
- Éhes vagyok. - álltam fel, gyorsan csináltam két szendvicset, amit minden lelkiismeret furdalás nélkül el is fogyasztottam.
- Skyler, nem vagy terhes? - jött be a konyhába Harry kezébe tartva Darcyt.
- Nem, ezt miből veszed? - húztam fel a szemöldökömet.
- Csak, mert az előbb hánytál és benyomtál két szendvicset, mikor eddig az nagy szó volt, ha egy egészet megbírsz enni! - magyarázta.
- Szerintem nem vagyok terhes, de várj! - megnéztem a telefonomba és már három hónapja nem jött meg a menzeszem. Felrohantam az emeletre, vettem fel normális ruhát a hajam kifésültem, és a táskámat felkapva indultam a gyógyszertárba. Vettem 5 terhességi tesztet és indultam is haza. Mikor megérkeztem, csak felrohantam és magamra zártam az ajtót. Megcsináltam az összes tesztet, majd jött az 5 perc várakozás.

Letelt, de nem merem megnézni. Most mit csináljak? Nem akartam gyereket, de lehet, hogy még is lesz. Megnéztem őket. Pozitív... Gyerekünk lesz! Örülök neki, de még korai, mint Darcy is az volt, de ha Ő nincs akkor semmi nem így történik. Lehet, hogy már rég nem lennénk együtt Harryvel, egyetemre járnék, vagy dolgozni. Nem az esküvőmön, a gyerek nevelésen és a háztartás nevelésen járna egész nap az eszem.
- Skyler, mi van? - jött be Harry, de rejtély hogy tudta kinyitni az ajtót.
- Terhes vagyok! - néztem fel rá.
A szája tátva maradt és a szemei kikerekedtek.
- Ez biztos?
- Igen. - mutattam a mosdóba, ahol a tesztek voltak. Megnézte és szinte elájult. 5 terhességi teszt, és pozitív, ezekre is csak egyet lehet mondani! Ha negatív nem biztos, hogy nem vagy terhes, ha pozitív, BIZTOS. Harry megcsókolt és megölelgetett, majd lementünk és Darcy még mindig a TV előtt ült és nagy figyelmet szentelve annak nézte a mesét.
Leültünk mellé, és gondoltuk beavatjuk a dologba.
- Darcy, figyelj ránk egy kicsit. - szólt neki kedvesen Harry.
- Kicsim, szeretnél kis tesót? - mosolyogtam rá.
- Iden. - örült.
- És ha azt mondjuk, hogy lesz? - Harry.
- Les?
- Igen. - mosolyogtam.
- De ahhoz, hogy kis tesó legyen, ahhoz nagyon jól kell viselkedni és anyának nem szabad megengedni, hogy felvegyen téged! - vette az ölébe Harry.
- Akkoj Te fogs ásjönni, hojjám?
- Igen, Én fogok hozzád átmenni.

Miután Darcy kiörülte magát és a hasamat simogatta, mert ott van a kis tesója, elkezdtünk készülni a mai koncertre. Harry a fiúknak már elmondta a jó hírt. Én csak egy egyszerű, fekete rövidnadrágot és egy fehér toppot. Ahhoz egy fekete vékony anyagú könyékig érő pulcsi szerűséget. Darcyra pedig egy cuki rózsaszín cicanadrágot és egy fehér toppot, meg egy farmer mellényt adtam. Harry, majd ott kap valami ruhát. El is indultunk, most nem akartunk késni. A srácok gratuláltak és velünk örültek a kicsinek. Darcy jól elvolt. Elment Paullal, ahogy felvette nem akarta elengedni, így ment Ő is még dolgokat intézni, Darcyval együtt. A srácoknak elkezdődött a koncert Darcy pedig még mindig nem velem volt, hanem a színpad másik felén. Paul lerakta a színpadra és ott táncolt, egyszer csak elindult felém. Harryék nagy vidáman ugráltak a színpadon, Darcy meg a színpad közepén megállt és, táncolt tovább. Integetett és puszikat dobott. Liam elsétált előttem.
- Liam, hozd le Darcyt! - kiabáltam.
- Mi? - szólt bele a mikrofonba.
Erre az összes fiú ránk nézett és a rajongók is.
- Darcy gyere anyához! - hívtam. Csak megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Kicsim, menj oda anyához! - ment felé Harry, persze a mikrofonba beszéltek.
- Nem. - mondta hangosan.
Elkezdett futni a színpadon. A srácok pedig kergették, de direkt nem fogták meg. Darcy a koncert végéig Harry kezébe ült, mert nem engedte el a nyakát, mikor leakarta tenni. A rajongók nagyon aranyosak voltak vele végig képeket készítettek vele, integettek neki.
- Darcy mondasz nekünk valamit? - kérdezte Louis.
- Kis tetóm let! - mondta boldogan.
Óó a szent szar! Mindenki azt mondta, hogy a kicsik pletykásak, hát nem hazudott. A srácok fejbe csapták egymást, a rajongók, meg a elcsendesedtek, gondolom meglepődtek.
- Hát nem erre gondoltam, de oké! - Louis.
- Kicsim, kapsz csokit! - vettem elő a táskámból. Erre rögtön megindult felém.
- Bezzeg nekem nem adtál! - fonta össze a kezeit Niall. 
Elővettem még egyet és felé nyújtottam. Rögtön felém sietett és Darcyt is magával hozta. Niall és Darcy is szépen megkapta a csokiját. Niall visszament a színpadra, Darcy pedig az ölembe véve ette a csokiját. Ennek Harry nem igazán örült a színpadról. A twitter kérdéseknél, feltették a kérdést, hogy megint terhes vagyok-e. Harry nem hazudott és megmondta az igazat. Hogy terhes vagyok. A koncert után, gyorsan osztottak autó grammot és képeket, majd siettünk haza, mert Darcy teljesen elfáradt és elaludt a karomba. A kocsiba Harrytől megkaptam a leszidást, mert felvettem az ölembe. Otthon Harry lefektette, de az Én segítségemmel átöltöztettük, majd mentünk zuhanyozni, külön-külön. Aztán nyugovóra térve aludtunk el egymást ölelve.

Reggel magamtól keltem amin meg is lepődtem, Harry már nem volt mellettem. Vajon, hol lehet, mindig Én kelek fel előbb, mert Darcy kelt, vagy csak mert kipihentem magam. Ahogy megemeltem a fejem, jött a hányinger. Miután elrendeztem magam, felöltöztem és lementem. Darcy az etetőszékbe ült és ette a reggelit Harry pedig a sütőnél sürgött-forgott.
- Harry, mit csinálsz? - öleltem át hátulról, mire megugrott.
- Csinálok reggelit. Kértem időpontot az orvoshoz, hogy megnézzük a babákat. Kerestem nagyobb és alkalmasabb házat, az új jövevénynek, beszéltem a srácokkal Ők is segíteni fognak. Mikor mi turnézunk Ella és Perrie fognak rád és Darcyra figyelni. - mondta teljesen kikészülve.
- Nyugi, megleszünk! - ültettem le a székre és elvettem tőle a palacsinta forgatót. - Nem lesz semmi baj! Minek költözünk?
- Mert ide könnyebben bejutnak nem akarom kockáztatni, hogy bárki betudjon jönni vagy meglesni titeket.
- Figyelj addig még van legalább kilenc hónap, az nagyon sok idő! Addig meglesz az esküvőnk és mindent elfogunk intézni! - csókoltam meg.
- De nekünk júliusba kezdődik a turné, az kb három hónap vagy több. Ott akarok lenni mikor megszületik a kicsi, megakarom fogni és magamhoz ölelni. - nézett bele mélyen a szemembe.
- Ott leszel, velem és fogod a kezem, ugyanúgy mint mikor Darcy született.
- Ana, enni. - kalapált a villájával Darc.
Felálltam és adtam neki még enni, addig Harry sütötte tovább a palacsintákat. Megleptek minket a fiúk is, reggelire persze. Niall szinte felfalta a felét, de rendes volt és hagyott nekünk is, de állítása szerint még éhes, így rendelt egy óriás pizzát. Miután megreggeliztünk Harry és a srácok elmentek a stúdióba, de előtte kaptam az oktatást.
- Skyler, vigyázz magadra és a kicsire is! Ne emeld meg Darcyt, feltud mászni a pelenkázóra is, miután aludt gyertek be a stúdióba kocsival! - magyarázott Harry.
- Tudom. - adtam neki egy puszit és már mentek is. Darcyt felöltöztettem, de muszáj voltam felemelni, majdnem leesett miközben mászott fel. Csináltam gyorsan ebédet, majd meg is ettük a részünket. Persze Harrynek is hagytunk. Utána aludtunk egy órácskát, még Én is. Kicsit szédültem, de miután felkeltem jól voltam. Elkészültünk és mentünk a srácokhoz a stúdióba. Épp Harry énekelte a szólóját. Rám mosolygott és míg nem végzett végig engem nézett, majd kijött és hosszasan megcsókolt.
- Apa, ana felemelt! - járt el a szája Darcynak.
- Pletykás vagy kislányom! - guggoltam le hozzá. - Nem kapod meg a csokit! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Majd Én megeszem helyette. - ajánlotta fel nagylelkűen Niall.
- Nem, mert Én fogom! - néztem rá egy "ez van" fejjel.
- Te nem csak terhes vagy hanem gonosz is! - fonta össze maga előtt a karját és leült.
A telefonom megcsörrent és bátyám hívott, hogy nem tudnak jövőhéten átjönni, mert elutaznak, kicsit kikapcsolódni. Hát jó.

Miután hazamentünk, Darcy megint bealudt a kocsiba, Harry átöltöztette és lerakta Én addig lezuhanyoztam. Majd befeküdtem az ágyba, vártam Harryt beszélgetünk az esküvőről, ezt az úton beszéltük meg.

Megkérünk valakit, hogy szervezze meg az esküvőt. Nézegetünk, majd házakat, ezt pedig eladjuk. Kitűztük az esküvőnek az időpontját is.

2015. 06. 15.

Akkor találkoztunk először, az a nap mind a kettőnknek egy fontos pont. Egy nap, ami megváltoztatta az egész életünket, megtanultunk szeretni és boldoggá tenni egymás életét, kibékülni, felejteni és megbocsájtani, örülni mindennek. Rengeteget köszönhetünk egymásnak, és még mennyit köszönhetünk majd. Rengeteg dolgot elértem az életembe, amire nem is számítottam. Lett egy szerető majdnem férjem, akivel nemsokára összekötöm az életem, egy csodálatos kislányom, akiért bármit megtennék, az életem adnám érte. És lesz még egy gyerekünk, aki nem tudom milyen nemű, de nem is ez a lényeg. Egészséges legyen.

Reggel arra ébredtem, ahogy a telefonom hangos zenélésbe kezd. Az éjjeli szekrényen tapogatózva kerestem a készüléket, meg se nézve, hogy ki az a fülemhez emeltem. 

- Igen? - szóltam bele fáradt, álmos hangon. 

- Szia, Sky Louis vagyok! - szólt bele, répa imádó barátom. (nem félre érteni!!!)

- Jó reggelt. - köszöntem, már kicsit felébredve. 

- Csak annyit akarok, hogy Harry és Darcy itt van a stúdióba. Pihenj sókat és ne aggódj, vigyázunk Darcyra. 

- Hogy-hogy ott van? - ültem fel. 

- Harry nem akart felkelteni, mert tegnap elfáradtál és sok pihenésre van szükséged, szóval elhozta. Most veszi fel Harry a szólóját, addig mi játszunk Darcyval. - nevetett. 

- Oké, akkor vigyázzatok rá! Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát leraktam, és aludtam tovább. 

Olyan egy óra fele keltem fel. Még mindig fáradt voltam és nyűgös. A kádba megengedtem a forróvizet, persze tele és beleültem. Semmi zaj, egy kis csend jól esett. Így megint járni kezdett az eszem:

Ha nem találkozok Harryvel akkor mi lenne most velem? Ugyanúgy lenne egy gyerekem, majdnem férjem és egy útban lévő gyerekem? Én mindig azt hittem, hogy a suli menő srácával fogok, majd összejönni, az jó átver és megcsal, aztán a legjobb barátom lesz a férjem és a gyerekeim apja, ahogy az a nyálas romantikus filmekbe szokás, hát nagyot tévedtem. Eleinte Harryt is utáltam, de nem bírtam sokáig. A tini sztárokról mindig megvolt a véleményem. Beképzelt elkényeztetett seggfejek, de csalódtam, persze jó értelembe! 

Kiszálltam a kádból és megtörölköztem, a törölközőt csak magam köré csavartam, kimentem és kerestem magamnak ruhát. Fehérneműnek egy egyszerű fehér, fekete csipkéset vettem fel. Felvettem egy kék bő toppot, egy szaggatott farmer nadrágot és egy Vans cipőt. egy karkötőt, fülbe valót és egy egyszerű baglyos nyakláncot. A táskámba beledobáltam pár fontos cuccot és a kocsikulcsot és indultam is a stúdióhoz, de fél úton elég éhes lettem egy bementem egy Nando's-ba, de ha már éhes vagyok és veszek, akkor a srácoknak is viszek. Darcynak meg bementem a mekibe és vettem egy gyerek menüt. aztán már mentem is a stúdióhoz. Mikor odaértem Sean, a kinti biztonsági őr, be is kísért, mert Én nem tudom melyik részlegen vannak a srácok. Mikor beértem, a srácok nagyba énekeltek együtt Darcy pedig az üvegnél táncikált, ingatta ide-oda a kis popsiját. Leraktam a kaját, köszöntem Paulnak és a keverőnél Maxnek, majd Darcy mögé guggoltam. 

- Szia, Kicsim! - hajoltam a füléhez. Megfordult és a nyakamba borult. Felvettem és intettem a srácoknak is. Harry elég szúrósan nézett rám, ahogy a többiek is, Paul még ki is vette a kezemből. 

- Nem szabad! - ingatta a fejét. 

- Jó tudom! - adtam egy puszit Darcy arcára.  

Mikor a fiúk végeztek, ezzel a számmal, kaptam egy kis szünetet. Kijöttek, Harrytől kaptam egy gyors. de szenvedélyes csókot, majd a srácok megöleltek és neki is estünk a kajának. Paul és Max nem kértek, így Ők etették Darcyt, mit ne mondjak, jól csinálták nem lett tiszta kaja Darc ruhája. Nialltől kaptam két óriási puszit, mert neki tripla kaját hoztam és még Max és Paul részét is megették. elég éhes lehetett, pidig a fiúk állítása szerint fél óránként leálltak, mert Niall evett. Miután megkaptam a leszidást jött a faggatózás, hogy mit csináltam eddig. Aludtam. 

- Ennyire elfáradtál? - húzta fel a szemöldökét Liam. 

- Vagy pasi volt nálad? - húzogatta a szemöldökét Zayn. 

- Azt várom mikor megy el Harry és jön hozzám egy kék szemű, barna hajú kigyúrt agyú hapsi. - bólintottam. 

- Szóval aludtál! - Louis. 

- Igen. - bólintottam kuncogva. 

Miután Darcyn láttam, hogy kezd elfáradni , elköszöntünk a srácoktól, akik még elég sokáig lesznek itt, Paul szólt Sean-nak, hogy jöjjön be és rakja be Darcyt az ülésbe, mert Én nem emelhetem, Sean jött is és kivitte, meg beültette. Miután megköszöntem neki elindultunk, de még mielőtt hazamentünk volna beugrottunk vásárolni és anyáékhoz, mostanában keveset láttuk őket, sokat nem is voltak itthon, utazgattak és vitték Nathant, táncos fellépésekre és átjelentették egy másik suliba, mert megverte egy srác. Apa nagyon kiakadt és még most is felhúzta magát rajta. Meg is értem! Teljesen jogosan akad, ki! Én se örülnék, ha megvernék a gyerekem! Nagyon jól eljátszottak Darcyval, élvezték, hogy itt van velük az unokájuk. Aztán este felé hazamentünk. Adtam Darcynak gyorsan enni, majd lefürdettem és ment is aludni. Csináltam Harrynek is kaját, aztán mikor végeztem küldött egy SMS-t.

Későn érek csak haza! Szeretlek! Xx H.

De jó! Ettem egyedül, majd lefeküdtem és el is aludtam, de nehezebben, hisz nem volt mellettem Harry.