2. Évad - 6. Rész - Dead or alive?

Sziasztok!

Nos itt a következő rész, reméljük tetszeni fog! 

Komizzatok, azt mostanság elégé elfelejtettétek! 

Jó olvasást! 

Puszy: 

        Ella && Sky

~Skyler~

Ella. Ella. Minden rajta múlik, ha küzd, de nem fog, hisz e miatt "vesztünk össze". Az összes srác itt van, és Dave is. Nagyon remélem, hogy túl éli.
- Skyler, jó vagy? - kérdezte aggódva bátyám.
- Igen. - bólintottam.
Ella kezelő orvosa sietett be a kórterembe. Louis felpattant és beakart menni, de a nővér útját állta.
- Louis, mindjárt ki jön az orvos, akkor megtudunk mindent. - húztam vissza. Bólintott, majd leült, lábát rázta, ujjait tördelte - nem szó szerint -.

Az orvos pár perc elteltével jött ki Ellától.
- Mi van vele Doktor úr? - pattant fel Louis. Én is felálltam.
- Ha három napon belül nem ébred fel, akkor le kell vennem a lélegeztető gépről! Sajnálom. Ha szeretnének, be mehetnek hozzá. - hagyott ott minket.
- Meg fog halni? - könnyezett be Aaron szeme.
- Ilyet ne mondj! - simogattam a hátát.
- Én nem akarom elveszíteni! - ölelt meg.
- Nem fogjuk elveszíteni! Ella erős lány, tudod milyen makacs, nem adja fel! - biztattam.
- Bejössz velem? - tolt el magától.
- Igen. - mosolyogtam rá. Miután Louis kijött bementünk mi is. Aaron leült a székre Én pedig az ágyra. Megfogta Ella kezét és beszélni kezdett hozzá.
- Nővérkém, ne hagyj itt, kérlek. Szükségem van rád! Louis már most kikészült mi lenne vele, ha véglegesen itt hagysz minket? Ki fog készülni. - adott egy puszit az arcára. Elmosolyodtam szeretetükön. Ella bármit megtenne Aaron ért, és ez fordítva is igaz. Imádják egymást. Kimentünk. Louis ült és maga elé bambult. Aaron elment a büfébe, mert szomjas lett. Nekem pedig WC-znem kellett. El is indultam, de mikor már a folyosóra értem, valaki vissza rántott. Ez által izmos felsőtestének csapódtam. Megéreztem Chanel parfümjének illatát, így rögtön felismertem. Harry. Felnéztem rá, zöld szemeibe.
- Mit szeretnél? - húztam fel a szemöldökömet.
- Téged. - csókolt meg. Lehet, hogy el kellett volna utasítanom, de nem tudok mit tenni! Szeretem! Ahogy a nagymamám mindig mondta: "Én csak az eszemnek parancsolok, és nem a szívemnek!" Milyen igaza volt. Jó volt újra csókolni Harry-t. Újra érezni közelségét. Miután elváltunk homlokát az enyémnek támasztotta.
- Megbocsátottál?
- Már rég megbocsátottam! - csókoltam meg, most Én. - De viszont WC-znem kell. - toltam el és bementem a helységbe. Miután elvégeztem a dolgom, kimentem. Harry a falnak támaszkodva állt, ahogy észre vett megfogta kezem és úgy mentünk vissza a többiekhez. Leültünk, egyik oldalamon Harry másikon Aaron.
- Jól vagy? - kérdeztem Aarontól.
- Nem. - rázta meg a fejét és fel állt az ablakhoz sétált és az üvegen keresztül nézte Ellát. A telefonom megcsörrent. Az orvosom neve villogott rajta. Felálltam és arrébb sétálva felvettem.
- Jó napot. - szóltam bele.
- Szia, Skyler. - köszönt a dokinő. - Lenne egy kis probléma.
- Nagy baj? - ijedtem meg.
- Be kéne jönnöd vizsgálatra minél hamarabb. Megszeretném nézni a kisbabát, hogy minden rendbe van-e, mert valami nem stimmel a papírokon.
- Itt vagyok a kórházba, ha kell akkor most rögtön tudok menni.
- Rendben. Hol vagy?
- Az intenzív előtt.
- Pár perc és ott is vagyok.
- Várom! - raktam le. Visszasétáltam, majd leültem. Az orvos pár perc múlva jött is.
- Jó napot mindenkinek! - mosolygott.
- Jó napot! - köszöntek a többiek.
- Akkor Skyler mehetünk? - mosolygott kedvesen.
- Igen. - vettem fel a táskám és mentem volna, ha Harry meg nem fogja a kezem.
- Ez a nőgyógyászod, ugye minden rendbe van? - nézett kétségbe esetten.
- Nem tudom.
- Én is mehetek? - kérdezte az orvostól.
- Ezt nem nekem kell eldöntenem.
Szóval nekem.
- Gyere. - fogtam meg a kezét. Felmentünk az emeltre. Bementünk a vizsgálóba és leültünk.

- Mikor itt voltál nagyon gyenge volt a szívhang. Ezt szeretném most ellenőrizni. Nem hiszem, hogy baj lenne, maximum többet kell enned és kávét ne igyál. - adott tanácsokat.
- Rendben.
Átmentünk egy másik szobába, fel feküdtem az ágyra, majd a jól megszokott zselézés után húzogatni kezdte a szerkezetet a hasamon. Hümmögött párat, majd megint és végre megszólalt.
- Most jó a szívhang. Nem ittál kávét, igaz? - megráztam a fejem. - Akkor kávét ne fogyassz és egyél többet. - mosolygott. Harry megnyugodott. - Tudni szeretnétek a nemét?
- Igen. - Harry. - Persze, ha nem baj. - nézett rám. Én csak megráztam a fejem. Megint húzogatni kezdte a szerkentyűt a hasamon, majd megszólalt. - Kisfiú!
Kaptunk róla képet:

Utána visszamentünk a srácokhoz mi is és tovább idegeskedtünk. Louis bent volt Ellánál. Ugyan háttal állt, de gondolom szemei könnyel teltek. Aaron is be akart menni, de most visszatartottam.
-Hagyd egy kicsit magára.-javasoltam
-Igazad lehet.-ült vissza sóhajtva
Szegény nagyon ki van borulva. Akár csak mi. Bár neki még is csak a nővére és Louisnak a barátnője. Még, ha nem is beszéltek egymással egy ideje, akkor is tudom és mind tudjuk, hogy tiszta szívből szeretik egymást. Egymásnak lettek teremtve.

Az utóbbi 2 hónap szörnyű volt! Most már nyolc hónapos terhes vagyok, a cuccom összeszedve vár az ajtóba, hogy mehessünk a kórházba szülni. Kiderült, hogy nem kisfiúnk lesz hanem kislányunk. Harry minden lépésemet figyeli. Úgy ahogy a többiek is. Louis nagyon kivan Ella miatt, főleg, hogy az orvos ma leveszi a lélegeztető gépről. Én is kiakadtam. Aaron magántanuló lett, de most Én figyelek rá. Bementem az iskolába és elmondtam, hogy mi történt, így adtak neki haladékot. Ella semmi életjelet nem adott magáról, pedig elég sokat voltunk bent nála. Gemma és Dave Holmes Chapelbe vannak, Gemma és Harry szüleinél. Mi Harryvel külön költöztünk, egy szép "házba", amit előbb mondok villának. Anyáékkal tartom a kapcsolatot, Nathan pedig nagyon ügyesen táncol. Bírják Harry-t, de apa nem igazán békélt meg azzal, hogy nagypapa lesz, mert Ő még fiatal ehhez! Reggel. Úgy utálom! Harry még édesen szuszogott mellettem. Kitakaróztam, majd nehezen felültem, majd nyújtózkodás után mentem ruhát keresni.

~Louis~

Nem veszíthetem el. Ő az életem. Küzdenie kell! Muszáj! Nem tudom elhinni, hogy feladta!Nem adhatja fel! Szükségem van rá! Akár csak az Aaronnak és a többieknek! Nem tudnék nélküle élni! Kezét szorongatva ülök az ágya mellett zokogásom visszafojtva. Erősnek próbálom mutatni magam, de ezt már tudják a srácok is. Ha Elláról van szó, nem tudom tartani magam. Túl erősek iránta érzelmeim és nem tudom titkolni őket, bárhogy is érezzek.Egyszerűen túl fontos nekem.
-Ell, könyörgöm ne merj itt hagyni! Szeretlek, hallod?! Mindennél jobban szeretlek! Nem bírnám ki nélküled! Muszáj küzdened!-dadogtam el zokogva
Abban reménykedem, hogy hall és küzdeni fog! Nem hagyhat itt minket! Egyáltalán hogy történhetett vele ilyen?!

~2 nappal később~

1 óra! Ennyi maradt hátra az időből, amíg még a lélegeztető gépen hagyják! Már szólt az orvos, hogy csak egy óránk maradt. Muszáj valami életjelet adnia magáról! Nem veszíthetem el!! Idegesen rugózott lábam, közben kezét szorongattam. Az orvos bejött az ajtón. Frászt kaptam.
-Idő van.-mondta az orvos
Teljesen lefagytam. Magam elé meredtem, de hirtelen megugrottam.
-Várjon! -szóltam az orvosra - Megfogta a kezem.-engedtem el puha mancsát.