2. Évad 21. Rész - I do it!

Merry Christmas!!!♥ 

~Skyler~

Harryvel este elég sokat beszélgettünk és elkezdtünk keresgélni a baba nevek között, választottunk két fiú és két lány nevet, mivel nem tudni a nemüket. Reggel mint eddig mindig rosszullétre keltem, olyan csodálatos dolog az anyaság ilyenkor. Néha azt kívánom, hogy ez a kilenc hónap maradjon el, és rögtön megszülhessem őket, habár azt se muszáj, inkább pottyanjanak a karjaimba. Harryvel eldöntöttük, hogy nem igazán fogom elhagyni a házat, mert szeretne minket megvédeni amitől csak lehet, és ebbe az is benne van, hogy a rajongóktól.
Reggel még Darcy is elég korán ébredt, amin kicsit meglepődtem, mindig elalszik 8-9 óráig. Adtam neki reggelit, majd a Tv-előtt ültünk és néztünk valami mesét, habár én a felére nem figyeltem, annyira nem kötött le. Mikor vége lett a mesének, kislányom nagy felháborodottsággal mesélte, hogy mindig hosszabb szokott lenni és, hogy a maci a végén nem integetett. Tényleg nagy probléma. 10 óra felé Harry is felébredt, kócos hajjal, boxerba botorkált le a lépcsőn, ez által rálátást nyertem izmos mellkasára, ami a mai napig igen csábító számomra. Egy "Jó reggelt" mormolása után a konyhába ment, majd egy kávés bögre kíséretébe jött ki. Leült mellém, majd átkarolt.

~Ella~

Azt gondoltam könnyebb lesz itt hagyni a srácokat. De nem vagyok képes erre. Nem vagyok képes Louis nélkül élni, még ha nem is látom. Elég, ha csak érzem érintését, közelségét, szeretetét. Ez nekem bőven elég, hogy tudjam, senki másra nem vágyom az életben. Még is pokoli kínzás, hogy nem lehetek vele. Nem csókolhatom meg. Nem mondhatom neki, hogy szeretlek. Mert nem kínzom sem őt, sem magamat. Tisztában vagyok a lehetőségeimmel és ez már nem tartozik közéjük. Nem áltatok senkit hiú ábrándokkal. Mert ennek így kellett lennie. Ezt a sorsot szánták nekem odafent és bár sokat szenvedtem már eddig is, de még tűrök. Tűrök minden egyes pofont, mi földre küld. És akárhányszor teszi is meg, én felállok és tovább harcolok. Igen, sokkal könnyebb lenne feladni és az első adandó alakalommal meghalni, de nem tehetem ezt. Nem tehetem ezt sem Aaronnel sem pedig Louisval. Mert tudom, hogy mindketten belehalnának a fájdalomba, ha én többé nem lennék. Aaronnek szüksége van rám. Csak én vagyok neki. Bár tudom, hogy ha velem történne valami, a srácok gondját viselnék, de akkor sem tehetem meg ezt a kisöcsémmel. És nekem is szükségem van rá. Mert ő az, aki megtanított engem arra, milyen fontos a család, az összetartás. Ha ő nincs, talán ma nem így gondolkodnék a világról. Talán ugyan olyan magamba fordult szinte már zakkant csaj lennék. A srácoknak is sok mindent köszönhetek. Ők befogadtak maguk közé és mellettem voltak, minden nehéz pillanatomnál. Skyler volt az első és egyetlen barátnőm, kire tényleg mindig számíthattam. És Louis...Ő az, aki megtanította nekem mi az a szerelem. Mit jelent teljes szívből szeretni valakit, már oly annyira, hogy életed adnád érte. És bármilyen áldozatot meghozni, annak érdekében, hogy ő biztonságban legyen. Ők az én családom, még ha most haragszanak is rám. Tudom, hogy bármi történjék az életben , bárhol is legyek, rájuk számíthatok.De az öcsémnek szüksége van rám. És nem így! Meg kell védenem, és ez ilyen állapotban lehetetlen. Muszáj vállalnom a műtétet. Aaronért. És ha nem sikerül, akkor majd csak lesz valahogy. Talán Louis úgy már nem fog szeretni és bár belehalnék, ha így lenne, akkor is nyugodtabb lennék. Legalább tudnám, hogy nincs többé veszélyben sem ő sem pedig a többiek. Egy bársonyos érintés vissza rántott a valóságba.

-Minden rendben?-kérdezte egy aggódó hang 

-Igen, persze. Csak elgondolkodtam.-mondtam halkan 

-Min?-érdeklődött 

-A műtéten.-sóhajtottam 

-Nézd, bárhogy is döntesz én melletted leszek. Történjék bármi.-suttogta homlokát enyémnek támasztva 

Szemeim automatikusan hunytam le. Szívem ismét a jól megszokott heves dübörgésbe kezdett. Pulzusom az egekbe szökött. Lélegzetvételem egyenletlenné vált. Úgy éreztem bármelyik pillanatban elveszíthetem az önkontrollom és ajkaira tapadhatok. De nem lehet! Nem tehetem ezt vele! Akár mennyire is szeretném újra érezni puha ajkait, nem lehet! Kínzás volt számomra ez a helyzet, mi könnyeket csalt ki szemeimből.

-Louis.-szólaltam meg halkan 

-Ne haragudj.-távolodott el hirtelen 

Majd csak egy ajtó csapódást hallottam,mire összerezzentem. Könnyeim utat törtek maguknak. Hátradőltem az ágyon összekucorodva, majd egy kispárnát kezdtem szorongatni. Mélyen szippantottam be Louis őrjítő illatát, mi még inkább csak sírásra késztetett. Nem akartam megbántani, csak biztonságban akarom tudni. Az ő érdekében tettem. Iszonyatosan fáj nekem is, de miatta megteszem. Inkább szenvedek, mint, hogy szenvedni lássam. Még, ha nem szó szerint is. 

Egy puha érintés zökkentett ki zokogásomból. 

-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan Aaron

-Louis....meg akart csókolni, de nem hagytam, és mérgesen elviharzott. De nem akartam, hogy megharagudjon rám.-sírtam még jobban 

-Jajj, könyörgöm ne sírj! Tudod, hogy utálom, mikor szomorú vagy.-ölelt magához testvérem 

-Vállalom a műtétet!-mondtam határozottan, majd megtöröltem arcomat 

Aaron megpuszilta homlokom, jelezve támogatását. Felhívta nekem az orvost, majd átadta a telefont. Közöltem vele is döntésemet és mondta, hogy ha nekem megfelel, akkor akár már holnap végre is hajtják. Minél hamarabb annál jobb. Aaron összepakolt nekem pár cuccot, ugyan is, ma már akkor be kéne feküdnöm. Segítette lebotorkálni a lépcsőn. Gondolom a többiek értetlenül nézhettek, mert öcsém megtorpant, majd elmagyarázta a helyzetet. Örültek a hírnek, bár ugyan azt mondták ők is, hogy tiszteletben tartják döntésemet, bármi is legyen az. Ők is elkísértek a kórházig, no meg mert Aaron még csak a 17-et tölti és nincs jogsija. MÉG! De nagyon ügyes srác és tudom, megszerzi elsőre. Kérdezték azt is, hogy mi ütött Louisba, hogy csak így elrohant. Kénytelen voltam elmondani nekik is.
-Jajj Istenem! Ti nők, annyira bonyolultak vagytok!-szörnyülködött Zayn
-Most miért? Csak az ő érdekében teszem! Nem keverhetem veszélybe többé! És titeket sem! Nem kockáztatok srácok! Ennyi elég volt!-magyaráztam idegesen
-Te tényleg nem érted? Ella, Louis az életét kockáztatná érted és, mikor magához tért, akkor is veled foglalkozott. Magasról tett arra vele mi van! Most már mindent tud rólad és igen kicsit haragudott rád, amiért nem mondtad el, mint mindnyájan, de mindezek ellenére is tiszta szívből szeret téged! Mindketten csak szenvedtek így. Nagy fiú már, és tud vigyázni magára. Mellesleg ott vagy neki te is. Személyi őrangyal.-magyarázta Liam
Nem tudtam mit válaszolni. Nagyon elgondolkodtattak szavai. Talán igaza van! Talán van remény kettőnk számára!

Itt az idő! A srácok próbálták elérni telefonon Louist, hogy tudja, elvállaltam a műtétet, de nem vette fel senkinek sem, majd egy idő után ki is kapcsolta. Nagyon bántott a dolog. Főleg, hogy tudtam milyen kockázatokkal jár ez a műtét. Szerettem volna hallani a hangját....talán még utoljára....

2. Évad 20. Rész - My family

Sziasztok! 
Nehézkesen megszületett a rész! Reméljük tetszik! ;) 
Nem lett valami hosszú, de a következőkben elég terebélyesekkel készülünk! 

Ella & Skyler

~Skyler~

Reggel gyermekemre keltem, aki elkezdett mocorogni a pocakomba. Ilyenkor nem igazán díjazom. Az én mocorgásomra, már Harry is felkelt, felnézett rám, de rögtön fejét a párnába nyomta és magához húzott. Olyan érzésem támadt, mintha elfelejtettem volna valamit, 5 percnyi gondolkozás után be is ugrott. 

- Harry ma kell orvoshoz mennem! - vágtam egyenesbe magam. 

- Mi van? - nézett rám kómásan. 

- Ma kell az orvoshoz mennem! 

- Anya felhívja az egyik orvost és elmegyünk itt, oké? - dörzsölte meg szemét, majd lementünk és megbeszéltük Anne-el, aki rögtön híva az egyik barátnőjét, 11 órára kaptunk időpontot, én pedig a Londonit lemondtam. Elkészültünk és megreggeliztünk. Mindenki eljön velünk az ultrahangra, mert kíváncsiak a babára. Darcy, elég álmos volt, de nem akart senki itthon maradni, így kénytelenek voltunk őt is elvinni magunkkal. Elég nyűgös volt.
Az orvosnál elég furcsán néztek ránk, hogy ennyien jöttünk, ma elvileg megtudhatjuk a baba nemét, de még nem biztosra. Az orvos nemsokára szólított is minket és bementünk, mindannyian. Kérdezgetett pár dolgot s kezdődött is az ultra-hang.
Ránézett mindenki a képernyőre, én az orvos arcára néztem, aki elvolt képedve. A szemüvegét lehúzta.
- Volt már orvosnál? - nézett rám.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Akkor szerencsének érzem magam, hogy elmondhatom,  két baba van! - mosolygott. Az állam a földet verdeste. Kettő? Kettő!
Miután elmondta ennek a következményeit, hogy most sokkal jobban kell magamra vigyázni, és, hogy semmi féle kép ne idegeskedjek és ha valamit nem úgy érzek ahogy annak kéne lenni akkor rögtön menjek orvoshoz, mert elveszíthetem a babákat. Nem kicsit ijedtem meg! Kaptunk egy képet a babákról.

Amikor az orvos a nemüket akarta elmondani, rögtön ellenkeztünk, hogy nem akarjuk tudni. Ezt Harryvel megbeszéltük, hogy most nem szeretnénk tudni, vagyis inkább rábeszéltem.
Miután megkaptuk a papírokat, vissza mentünk, Anneékhez és elkezdtünk szedelőzködni, hisz indulni kéne haza felé. Darcy kicsit hisztis volt, persze az ebédnél kiverte a dilit. Mindenki csodálkozott, hogy ekkora hangja van. Ebbe az apjára ütött. Harry nagyon kiakadt, még nem látta hisztizni, bemutatom a hisztis kislányát. Darcy levágta magát a földre és torka szakadtából üvöltött. Csodálom, hogy nem száradt ki. Mindenki el volt képedve, sajnálták, hogy reggel felkellet keltenünk. De miután abba hagyta, már csak jót nevettünk rajta. Egész álló nap boldog voltam, mosolyom fülemig ért, boldog voltam a családommal, akik szeretnek. Délután sajnos indulnunk kellet haza. Nehézkes búcsút vettünk mindenkitől, most megismert családtagoktól, akikről csak pozitív véleményem van! Nagyon szeretem Harry családját és még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy lassan én is közéjük tartozhatok! Miután hazaértünk Darcy már elég álmos volt így közösen megfürdettük majd leraktuk aludni. Harryvel kézen fogva mentünk be saját szobánkba és kezdtünk neki a közös fürdésnek. Érintéseire a libabőr még mindig megjelent rajtam, a pillangóim pedig szárnyra keltek gyomromba.

~Ella~

Döntenem kell! Megcsináltassam a műtétet vagy ne ? Veszélyes, de kockázat nélkül nincs siker! De ha elrontják az orvosok és maradandó sérüléseim lesznek? Nem! Inkább  maradok vak, mint egyéb! Amúgy is már megszoktam! Majd Aaron segít nekem! Nemsokára eljön az ideje, hogy közöljem Louisval és az öcsémmel a döntésem, aztán Aaronnal saját utunkra menjünk. Nem fogok a srácokra támaszkodni mindig. Így is annyi mindent tettek már értem, pedig veszélybe kerültek miattam. És teljesen megértem, hogy utálnak.... Louis az akinek sosem fogom tudni meghálálni azt a rengeteg dolgot , amit értem tett. Egy pillanatra sem hagyott magamra, pedig biztosan nem hiányzott neki a pesztrálásom. Meg volt a maga baja a sebével, mit szintén miattam szerzett. És még is, egy pillanatig sem volt velem ellenszenves, vagy haragos. Felébredve nem túl mély álmomból, mocorogni kezdtem, mire Louis erős karjai védelmezően fonódtak még jobban derekam köré, magához láncolva teljesen. Édes szuszogása csiklandozta nyakamat, jóleső borzongást keltve bennem. Szembe fordultam vele, majd mellkasába fúrtam arcomat. Tudom min gondolkodtok most. Hogy együtt vagyunk-e? Hát nem! Nem teszem ki többé őt ilyen veszélynek! Ezért is fogunk Aaronnel elköltözni, amint közöltem velük és az orvossal is döntésemet. Nem fogom hagyni, hogy többé bármelyikük is veszélybe kerüljön miattam.
-Reggelt.-motyogta Louis hajamba puszilva
-Neked is.-motyogtam mellkasába
Felkelt mellőlem, majd kisegített az ágyból. Elkísért a fürdőig, ahol elvégeztem reggeli teendőimet, majd az ajtó felé vettem az irányt ismét. Kinyitottam az, azonban szerencsétlen módon átestem a küszöbön. Louisnak köszönhetem, hogy nem ütöttem meg magam, mivel időben elkapott.
-Köszönöm.-motyogtam, mikor talpra állított
Nem válaszolt. Reagálásképp egy apró csókot hintett homlokomra, majd elindultunk valamerre. Gondolom a konyha felé, mivel a lépcső előtt, mint mindig, most is ölbe vett és levitt, majd óvatosan vissza helyezett a csempére. Derekamnál ismét magához ölelt, vezetve engem a helyes irányba.Segített leülni egy székre, majd magamra hagyott. Testvérem halk, kómás hangja csendült meg a hatalmas csendben, mi a konyhára telepedett. Aaron hozzám lépett és arcon puszilt, majd eltávolodott, ugyan is nem éreztem jelenlétét. Fejemet lehelyeztem az asztalra elgondolkodva. Hogy hogyan fogom közölni a srácokkal, döntésemet, s, hogy elköltözünk. Halk, csoszogós léptekre lettem figyelmes, bár tudtam, hogy Louis az. Csak ő szokott így csoszogni. Felkészültem érkezésére, így nem ért váratlanul, mikor nagy tenyerei közrezárták apró kézfejem, egy bögrét közé préselve.
-Köszönöm.-suttogtam
Hajamba puszilt, majd egy szék csikorgó hangja hozta rám a frászt, amint mellettem valaki kihúzta.
-Ne haragudj. Nem akartam.-simogatta karomat Liam bűnbánó hangon
Biztató mosolyt küldtem irányába, legalább is remélem, hogy felé mosolyogtam és nem csak a semmibe, mint egy hülye. Louis rosszalló sóhajt hallatott, majd elcsoszogott mellőlem. Hangokból ítélve, mindenki , vagy is Harry kivételével mindenki itt volt. E a legjobb alkalom a hír közlésére. Most vagy soha!!! Hajrá Ella képes vagy rá!
-Srácok.-szólaltam meg halkan felhívva magamra figyelmüket.- Nem vállalom a műtétet.-mondtam ki nagy nehezen
Hatalmas csend telepedett a helységre. Szinte lélegzetvételt sem lehetett hallani. Gondoltam, hogy hasonlóan fognak reagálni.Egy kéz fogta meg enyémet.
-Biztos vagy ebben?-hallottam Louis aggódó hangját
Mély levegőt véve bólintottam. Hajamba puszilt, jelezve támogatását.
-Mi melletted állunk, bárhogy is döntesz.-simogatta meg hátamat , hangjából ítélve Liam
-Köszönöm srácok, de nem fogok visszaélni vendégszeretetetekkel . Aaronnel elköltözünk.-mondtam
-Mi?!-döbbent meg mindenki
-Nem Ella! Szó sem lehet róla! -tiltakozott hevesen Zayn
-Nem hagyunk magadra! És nem élsz vissza a vendégszeretetünkkel, mert te nem vagy vendég! Te itt élsz velünk, mint eddig! Ez a te otthonod is, ahogy Aaroné is!Mi mind egy család vagyunk! Beleértve téged és Aaront is!- vitázott Niall is
-Pontosan!És én sem engedem, hogy elmenj!- simogatta kézfejem Louis
Arcomat dörzsölgettem gondolkodva szavaikon. Nem értem! Miért ilyen rendesek velem, hisz biztosan utálnak a történtek miatt! Én is utálom magam! Nem hogy ők!! Most már tudják milyen a környezetemben élni, még is marasztalnak. És Louis! Ezek után is törődik velem,és talán szeret is...És bár majd ki ugrik a szívem bordáim közül örömömben , még is szomorúsággal tölt el, mert nem lehetünk együtt... Nem tehetem ki sem őt, sem a srácokat több veszélynek. Ennyi is bőven elég volt.Nem kockáztatok! Csak azt tudnám, hogy fogom megoldani, ha itt fogok lakni velük. És ha otthagyom az FBI-t? Akkor talán végre biztonságban lesz mindenki! Remélem......

2. Évad 19. Rész - I save you!

~Ella~

-Mi? -rémültek meg mindketten 

Ian azt hiszem elment szólni valakinek. Én addig felküszködtem magam az ágyon ülő helyzetbe, majd megpróbáltam lemászni onnan, de Louis nem engedte. 

-Maradj már nyugton! Csak egyszer! Könyörgöm!-idegeskedett Louis, majd kezeimet fogva tartott az ágyon 

Nem láttam, de éreztem, hogy nagyon közel van. Alig pár milliméter választhatott el minket, de én nem láttam. Semmit sem! Csak monoton sötétséget! És ez nagyon megrémiszt! Mi történhetett?! Miért nem látok semmit?! Mi lesz így?! Hogy fogok dolgozni?! Hogyan fogom gondját viselni az öcsémnek?! Egy ismeretlen férfi hangra lettem figyelmes.
-Miss. White?-kérdezte egy idegen hang
-Igen.-válaszoltam megszeppenve
-Dr. Robert vagyok.-simította meg kézfejem köszönésképp
-Dr. Úr, mi történt a látásommal?-tértem egyből a lényegre
-Nos az eseményekről értesültem és valószínűleg, mikor elájult beverhette a fejét és ez vezethetett látásvesztéshez.-magyarázta
-És hogyan nyerheti vissza a látását?-kérdezte Louis
-Műtéttel, de az ő esetében nagyon kockázatos. Egy ér pattant el, mi teljesen megszüntette a látását, de ezt vissza forrasztani már nehezebb mivel közvetlen mellette több érzékeny ín is elhelyezkedik. Ha ezek bármelyikéhez is hozzáérnénk egyéb és komolyabb problémák is felléphetnének, mint például agykárosodás, vagy teljes körű amnézia.-magyarázta - De erre kap egy kis időt a hölgy, hogy döntsön.-simította végig az arcom
Mit Louis egy torokköszörüléssel nyugtázott. Szinte már vártam ezt! Mindig féltékenykedik. De jól esik, mert érezteti velem, hogy még mindig szeret. Bár ne lenne így! Az ő érdekében! Bár ne ismertem volna meg! Most nem lenne itt miattam! Biztosan valahol turnézna és egy másik lánnyal ücsörögne kézen fogva, csókolózva. Fáj belegondolni is, hogy mással lássam, de így sokkal jobb lenne neki! Nem kéne miattam itt legyen és nem sebesült volna meg! Nem lenne veszélyben soha sem! Viszonylag nyugodt és veszély mentes életet élhetne, ha én nem lennék....

*****

Miután az orvos kiment nagy nehezen visszafeküdtem az ágyra, majd lassan elnyomott az álom. Mikor megébredtem megpróbáltam felülni és két kar egyből segítségemre sietett. Érintése gyengéd volt és puha. Segített kiszállnom az ágyból, majd talpra állnom.

-Hová készülsz?-kérdezte csilingelő hangján 

Innen tudtam, hogy Louis az. 

-A fürdőbe.-mondtam halkan 

Óvatosan átkarolta a derekam, majd vezetett egészen az ajtóig. Ott átsegített a küszöbön, majd kérésemre magamra hagyott. Gondoltam csak tudok egyedül is boldogulni. Kintről hangokat hallottam. Mikor végeztem és elrendeztem magam eltapogatóztam az ajtóig, majd a kilincset megtalálva lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Azonban véletlenül nekinyitottam valakinek.

-Áúú! Nem látsz a szemedtől?!-rivallt rám Skyler

Igen, meg sem lepődtem! Tudtam, hogy utál és csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy pont bele botlom. De nem vettem magamra azt amit mondott, bár fájt! Ez az egy haszna van a kiképzésemnek, amit az FBI-nál kaptam, hogy ki tudom zárni teljesen az érzelmeim és el tudom engedni a fülem mellett az ilyeneket.

-Sajnálom.-mondtam halkan, majd elindultam volna ki de megbotlottam a küszöbben 

Szerencsére valakinek elég gyors volt a reflexe és elkapott.

-Vigyázz.-szólalt meg Louis .

Nagyon közelről hallottam hangját innen következtettem, hogy ő kapott el. Nem lehetett túl kellemes neki sem, hiszen seb van a hasán és tudom milyen érzés az. Szegény még most is szenved miattam. Felsegített, majd az ágyhoz vezetett és segített felülni. 

-Skyler te pedig válogasd meg a szavaidat! Ne feledd, hogy Ella mindig melletted volt, mikor szükséged volt rá, te pedig most hátat fordítasz neki! És csak, hogy tudd! Nem szándékosan nyitotta rád az ajtót, ugyan is elveszítette a látását, mikor megmentette az életem!-védett meg Louis 

-Louis hagyd! Ne vitázz miattam.-mondtam halkan 

-Én nem tudtam.-mentegetőzött Sky döbbenten

-Nem tudhattad.-vontam vállat, majd felkínlódtam magam az ágyra 

Nem sokkal később bejött az orvos megint. Kérdezgetett, hogy hogyan érzem magam, meg megvizsgálta a sebeim. Persze ez Louisnak megint nem tetszett, de végül sérelmeit félretéve megkérdezte az orvost, hogy mikor mehetek el innen. Nem is, hogy ő, hanem én. Az orvos pedig közölte, hogy ő is és én is még ma elhagyhatjuk a kórházat, ha vigyázunk magunkra. Meg adta a számát, hogy majd tudtára adjam később a döntésemet a műtéttel kapcsolatban. Louis elkísért a fürdőig megint, hogy felöltözhessek míg az orvos elkészíti a papírjainkat.
-Ne segítsek?-kérdezte aggodalmaskodva
-Nem, köszönöm. Megoldom.-mondtam
-Szólj, ha segíthetek.-engedte el a kezem
Bólintottam egyet, majd betapogatóztam a fürdőbe kezemben a ruháimmal. Nagy nehezen magamra vettem, majd újra eltapogatóztam az ajtó felé és lenyomva a kilincset kinyitottam. Hirtelen két kar fogta meg derekamat én pedig reflexből fogtam meg csuklóját,hogy megvédjem magam, de utána leesett, hogy biztos csak Louis, ezért el is engedtem.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-puszilta meg homlokomat
Melegség öntötte el szívemet. Bizsergető érzés járta át az egész testem. Olyan volt, mint régen. De nem lehet.... Többé nem keverhetem bajba.Ennyi épp elég volt.. Többé nem hagyom.

Az orvos perceken belül visszaárt a papírokkal, mi pedig aláírtuk és távozhattunk.
-Indulhatunk?-kérdezte Ian
-Nem!-vágta rá Louis kezemet megfogva .- Nálunk leszel míg el nem jön a műtét ideje.-simogatta meg arcomat
Gondolom velem szemben áll. Érzem közelségét.
-Nem Louis! Köszönöm, de nem leszek a terhetekre. Lesz elég gondod így is miattam.- helyeztem óvatosan sebére kezemet
-Nem leszel a terhünkre. Különben is, Aaron is már becuccolt a régi szobájába. És hidd el, neked is könnyebb lesz ott eligazodni, hisz már nagyon jól ismered a házat. Szóval semmi ellenkezés.- simított el egy tincset arcomból
-Rendben.-mondtam halkan, majd szorosan megöleltem
Jól esett újra belélegezni őrjítő illatát. Éreztem heves szívverését. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el tökéletes ajkait. Éreztem, amint mélyen beszippantja illatomat.
-Köszönöm.-suttogtam mellkasába
Válasz ként, csak hajamba puszilt. Kibontakozva egymás karjaiból útnak indultunk. Hirtelen valaki más is megkarolt engem, hogy segítsen, azonban én megijedtem.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-mondta Ian
Egészen az autóig kísért minket, majd ott elbúcsúzott tőlem. Már megy is vissza Párizsba. Szorosan öleltük meg egymást búcsúzásképp.
-Mindig szeretni foglak.-suttogta fülembe, majd arcon puszilt
Nem tudtam mit mondani neki erre. Csak lehajtottam a fejem. Bár úgy sem láttam őt, de akkor is ez bennem van. Olyan rosszul érzem magam miatta. Talán én is érzek iránta valamit? Talán többet szimpla barátságnál.... De hiszen én Louist szeretem és még is felejthetetlen számomra mindaz, ami Iannel volt. Minden egyes apró emlékfoszlány melengeti a szívem. De azért remélem nem most hallok róla utoljára.
-Kérlek vigyázz rá.-mondta , de gondolom nem nekem
-Ne aggódj, jó helyen lesz.-mondta Louis
Csodálkoztam is, hogy nem vágott közbe mikor ölelkeztünk Iannel. Általában ezt szokta, de talán csak hagyta , hogy elbúcsúzzak tőle. Hisz tudja, hogy fontos nekem. Bár nem kedveli emiatt. Fiúk... Tipikus féltékenység.... De olyan aranyos Louis mikor féltékeny. Egy váratlan de gyengéd puszit kaptam homlokomra, majd csak az ajtó csapódását hallottam. Gondolom Ian volt. Éreztem, ahogy szemeim könnyel telnek meg. Talán nem is látom többé, akár szó szerint... Hiányozni fog. Egy gyengéd érintés törölte le arcomról könnyeimet.
-Szereted?-kérdezte halkan és félve Louis
Tudtam, hogy fél a válaszomtól. De én magam sem vagyok tisztában ezzel. Nem tudom...... Nem tudtam mit válaszolni sem...
-Ne haragudj, ez nem tartozik rám.-kért elnézést zavartan
-Nem haragszom. És igen szeretem Iant, de csak mint egy barátomat és társamat.-válaszoltam neki
Egy kisebb megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Hirtelen egy furcsa hangot hallottam magam mellől, mitől megijedtem. Rémültem mocorogtam arrébb iszonyú fájdalmat okozva magamnak. A sebemhez kaptam , majd egy másik kéz is követte az enyémet.
-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.-mondta aggodalmaskodva Louis
-Semmi baj, csak kérlek legközelebb inkább szólj mit csinálsz, hogy ne kapjak frászt a hangoktól vagy érintésektől.-mosolyodtam el halványan
Apró puszit kaptam az arcomra. Meglepett, de nagyon jól esett.
-Rendben.-mondta halkan

Nem figyeltem az utat csak magamban merengtem. Így viszonylag hamar megérkeztünk. Louis szólt előre, hogy kikapcsolja az övem, majd Liam pedig segít nekem kiszállni. Mikor engem kisegítettek Louisnak is segítségére siettek.  Ugyan nem láttam semmit, de el tudom képzelni mi történhetett, mikor meghallottam Louis fájdalmas felkiáltását.
-Louis!-szólaltam fel megrémülve
-Itt vagyok.-fogta meg kezemet, majd magához ölelt.-Ne aggódj, melletted vagyok.-suttogta hajamba
-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon
-Semmi, csak rosszul mozdultam. Ne aggódj. Jól vagyok.-puszilta meg fejemet
-Sajnálom.-mondtam
-Nem a te hibád.-nyugtatott
-Dehogy nem! Minden az én hibám... Az hogy megsérültél, hogy kórházba kerültél, és hogy mindannyiótokat belekevertem ebbe.. Minden az én hibám...-remegett a hangom
-Könyörgöm ne sírj.-remegett Louis hangja is
Szorosan öleltem magamhoz. Hátamat simogatta nyugtatásképp, majd hajamba puszilt. Nem sírtam, mert visszafojtottam, de legszívesebben csak zokognék egész nap.

~Skyler~

Már kezdtem magam jobban érezni mikor Harry elvonult telefonálni, eszembe jutott a reggeli telefon hívás, egy nő hívta. Vajon megint megcsalhat? Nagyon ajánlom neki, hogy nem, mert nem látja többet a gyerekeit! Darcy talált egy aranyos szoknyát, ami felpróbált és jó is lett rá. Mi már a pultnál álltunk mikor Harry mögénk lépett. Kifizettem a szoknyát és mentünk is egy másik boltba. Darcy meglátta a játszóházat és elkezdett hisztizni, hogy ő oda be akar menni. Belegyeztünk, csak ne rendezzen fesztivált a pláza közepén. Mi addig leültünk kint és néztünk ahogy játszik. 

- Rosszul vagy? - kérdezte érdeklődve Harry. 

- Nem. - válaszoltam kedvtelenül. 

- Megint mi bajod? - húzta fel a szemöldökét. 

- Nem megint, hanem még mindig. 

- Skyler, én nem akarok veszekedni veled! - fogta meg a kezem. 

- Anya, apa mehetünk! - jött ki Darcy, amin nem kicsit csodálkoztam. Segítettem neki felhúzni a cipőjét és mentünk a kocsihoz, mert még haza kell menni összeszedni pár cuccot Darcynak és indulunk Holmes Chapelbe. Egész úton csendbe voltunk, Darcy bealudt én meg csak kifelé bambultam, Harry pedig az utat figyelte, de végül megszólalt. 

- Nem akarod megbeszélni? 

- Nincs mit rajta megbeszélni. - sóhajtottam. 

- Skyler, akarod még ezt az egészet? - tette fel a nagy kérdést. 

- Harry én akarom az esküvőt és a gyereket is! Én azt nem akarom, hogy a két gyerekünk ilyen helyzetbe nőjön fel! 

- Milyenbe? 

- Szinte egymáshoz se érünk! Megcsalsz és alig vagyunk együtt úgy mint igazi család! 

- Nem csallak meg! 

- Reggel felvettem a telefonod és egy nő szólt bele, és azt mondta: "Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni!" Szóval nekem ne add be, hogy nem csalsz meg, megint! - emeltem ki. 

- Tudod miért megyünk igazából Holmes Chapelbe? - húzta fel a szemöldökét. 

- Azért, hogy elvigyük Darcyt. 

- Nem, azért, mert ott lesz az apám és a nagynéném, a másik mamám, akik már várják, hogy megismerjenek! A nagynéném Londonba volt egy hétig és minden nap találkoztam vele, de mindig volt valami más dolga, így nem tudtalak neki bemutatni! 

- Azt várod, hogy ezt el is higgyem? 

- Akkor majd meglátod! Nem az én hibám, hogy nem érünk egymáshoz! Te mentél volna el Dean-el! 

- Elmentem volna, mert téged és a két gyereket akartam védeni! Ha el is mentem volna, nem azért mert szerelmes vagyok belé, hanem azért ment nem akartam még jobban veszélybe sodorni a családom! 

- Én azt hittem, hogy már nem vagy belém szerelmes. - mondta szomorúan. 

- Te leszel az-az ember akit életem végéig szeretni fogok! 

- Én is szeretlek! - fogta meg a kezem. 

- Még nem szent a béke, de már alakul! - mosolyogtam. 

Megérkeztünk, Darcy pont akkor kelt fel, így még elég kómás volt. Anne rögtön kint termett, utána jött még pár ember, mire Darcy kicsit megijedt, gondolom azt hitte, hogy rajongók, tőlük fél! Rögtön a lábam mögé menekült. Anne és Robin két puszival köszöntött minket, ahogy a többiek is. 

- Anya, ki ez a néni? - kérdezte halkan Darcy, egy nőre nézve aki Harryt ölelgette. 

- Kicsim, ugye tudod, hogy nagyon szép családod lett? - kérdezte ránk nézve. 

- Tudom! - mondta büszkén. - Ő a kislányom Darcy és a jövendőbeli feleségem Skyler. - mutatott be minket. - Ő pedig a nagynéném Amanda. - kezet fogtam a nővel, aki utána meg is ölelt. Darcy elé leguggolt és elmosolyodott, Darcynak nem is kellett több megölelte. Harry mögém lépett és átkarolt. 

- Szeretlek! - suttogta a fülembe, de szerintem mindenki hallotta. 

- Én is! - mosolyogtam. 

- Anya! - jött hozzám Darcy. - Mikor mondjátok el a kis tesóm? - kérdezte hangosan, hát már nem kell! 

- Skyler, terhes vagy? - akadtak fent Anne szemei. 

- Igen. - mosolyogtam boldogan. 

- Fiú vagy lány? - kérdezte kíváncsian Amanda. 

- Remélem fiú! - mondta Robin és Harry egyszerre. 

- Még nem tudom. - ráztam a fejem. 

Mindenki kiörülte magát, így bementünk a házba. Még elég sok rokona jött Harrynek, megismerkedtünk a nagymamájával is, aki már egy kicsit öregszik, de élet vidám egy néni. Darcy rögtön a szívébe zárta és ez fordítva is igaz! Megmutatta a játékait, viszont a vacsoránál levágta a hisztit. 

- Nem eszem meg! - nézett szipogva apukájára, aki már megszólalt volna, de én nem hagytam. 

- Nem válogatsz ugye? - húztam fel a szemöldökömet. 

- De! - sírt. 

- Ha nem ízlik fel lehet állni! - mutattam a nappali felé. Felpattant a székről és tovább sírva bement. 

- Most miért küldted el? - húzta fel a szemöldökét Harry. 

- Nem játszik a kajával, ha meg igazán éhes lenne nem válogatna! - néztem rá csúnyán. 

5 perc elteltével Darcy mellém lépett és elkezdte halkan mondani: 

- Visszajöhetek? - nézett fel rám kiskutya szemekkel. 

- Megeszed? - húztam fel a szemöldökömet. Bólintott így segítettem neki visszaülni. Jó ízűen megbírta enni a húst, szóval éhes lett. Mindenki megdicsérte, hogy milyen szépen evett és, hogy milyen aranyos kislányunk van. Miután segítettem Annek elmosogatni leültünk a konyhába, csatlakozott hozzánk Amanda is. Beszélgettünk rengeteg mindenről, de talán a legjobb témánk a normális gyereknevelés. 

- Harry elkényezteti? - kérdezte Amanda. Ekkor belépett Harry és leült mellém. 

- Még jobban kényeztetném, ha hagyná! - válaszolt helyettem. 

- Nem akarom, hogy pláza picsa legyen a lányomból! 

- Azt nem hagyom! - rázta a fejét Anne. 

- Mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte Amanda. 

- Július 23. 

- Akkor született Darcy és a banda is! - lépett be Robin. 

- Igen! - bólintottunk. 

- Anya! - kiabálta Darcy mire mindenki a nappaliba ment. Kislányom a szoba közepén állt pisis ruhába. Csak megfogtam a fejem. 

- A te lányod! - veregettem meg Harry vállát. 

- Nem én szültem! - nyújtotta ki a nyelvét. 

- Folytassam? - húztam fel a szemöldökömet. 

- Inkább átöltöztetem. - sóhajtott. Odalépett hozzá és felemelte, de távol tartva magától. Mi csak nevetve ültünk le és folytattuk beszélgetésünket, Harry és Darcy viszonylag gyorsan végzett az átöltözéssel. 

- Anya. - lépdelt felém, felmászott a kanapára és hozzám bújt. 

- Álmos vagy, picur? - nem válaszolt csak bólogatott és lehunyta szemeit. 

- Mennünk kéne nem? - kérdezte Harry. 

- Nekem mindegy! - rántottam vállat. 

- Maradjatok itt! - vágta rá rögtön Anne. 

Belementünk, Harrynek úgy is van még itt cucca, és Gemmának is amiből én vettem el pár ruhadarabot. Darcy persze mikor leraktuk a szobába az ágyra felébredt és közölte, hogy velünk szeretne aludni, de Anne mondta, hogy aludjon velük, amibe rögtön belement. Amanda Gemma szobájába alszik és közölte, hogy ne legyünk túl hangosak. 

2. Évad 18. Rész. - I don't see

~Louis~

Monoton csipogásra ébredtem. Egyből tudtam hogy hol vagyok. Szemeim kipattantak, majd egyből fel akartam ülni, de ekkor egy iszonyatos fájdalom nyílalt hasamba ami visszakényszerített az ágyra. 5 érdeklődő szempárral találtam szembe magam.

-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan Sky

-Jól vagyok csak fáj a hasam. Ella  hol van?-kérdeztem egyből

A srácok félreálltak így rálátásom nyílt az ő ágyára. Eszméletlenül feküdt az ágyon tele kötésekkel. De ami számomra érthetetlen volt, hogy a szeme is be volt kötve. Biztosan elővigyázatosság vagy nem tudom, de nagyon remélem, hogy semmi komoly. Az ágya mellett ott volt Aaron és a francia gyerek is.

-Hogy van?-kérdeztem aggódva 

-Még nem tudunk semmit. Nem tért magához. -válaszolta Aaron 

Liam kiment, hogy szóljon egy orvosnak. Én addig hatalmas kínok között, de felkeltem az ágyról.

-Maradj nyugton!-szólt rám Skyler 

-Látnom kell!-mondtam, majd valahogy lemásztam az ágyról 

Lassan lépdeltem az ő fekvőhelyéhez. Aaron odébb állt, hogy odaférjek. Most valahogy másnak láttam, mint eddig. Így, hogy tudom az igazságot. És igen haragszom rá, hogy nem mondta el és mindvégig titkolta, de jelenleg ez nem érdekel. Csak azt szeretném, hogy magához térjen, mosolyogjon és mondjon valamit. Tudassa velem, hogy jól van. Minden történés ellenére is én még mindig teljes szívemből szeretem, és ez nem is lesz másképp. Mindig is szeretni fogom, még ha ő nem is. Közben az orvos megérkezett. Azonnal visszaparancsolt az ágyba és parancsba adta, hogy ne keljek fel, mert szétnyílhatnak a varratok. Ez érdekel most a legkevésbé.... Megvizsgált és közölte, hogy minden rendben lesz, csak a vágás fog fájni egy jó darabig így ne csináljak semmi megterhelőt.

Már több órája, hogy én magamhoz tértem, ellentétben Ellával. Nagyon aggódom érte, de tudom, hogy nem adja fel és küzd. Erős és túl fogja élni! Ez csak egy karcolás neki! Nem ez az első, hogy meglőtték, és eddig is mindig helyrejött. Most sem lesz másképp. Muszáj, hogy magához térjen. Az öccsének szüksége van rá, és nekem is. Nélküle nem bírnám ki. Csak is neki köszönhetem, hogy még életben vagyok, mert megmentett. Ráadásul közben meg is sérült. Képes lett volna feláldozni értem az életét, és ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De miért tette mindezt? Hiszen, ha már nem szeret....De ezek szerint, akkor nem így van? Én már nem értem! Nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban, de azt tudom, hogy én mit érzek és ez nem is fog változni! Bármire képes vagyok érte! Istenem csak térjen magához. Utálom látni, hogy sebesült. Utálom szomorúnak látni, de azt még jobban utálom, amit most látok. Meg sem mozdul! Csak mint egy bábu. Úgy fekszik ott az ágyon! Meg sem mozdul. Lélegzete is nagyon lassú. A gépek csipogása sem túl szapora. És semmi biztató információval nem szolgált az orvos sem.

Éjszakára hazamentek a srácok, de Aaron és a francia gyerek bent maradtak Ella mellett. Mikor már az orvosok is lejárták az utolsó vizitjüket kikényszerítettem magam az ágyból, majd Ellához mentem. Kezeim közé vettem puha mancsát. Hideg volt. Olyan élettelen volt. Szemei be voltak kötve. Bár még mindig nem értem miért. Arcán egy vágásnyom látszott. Karja is tele volt kisebb nagyobb sebekkel és hegekkel. Úgy látom régebbről is vannak hegei. Aaron is csak szótlanul bámulja és próbál erős maradni. Érthető, hisz neki Ellán kívül nincs senkije. Vagy is mi itt vagyunk neki, de rokona csak ő van. De nem tudom ez a francia gyerek mi a francnak van még mindig itt! És bevallom idegesít is a jelenléte!
-Mi lesz, ha nem tér magához?-kérdezte Aaron
-Fel fog ébredni! Erős, és nem először lőtték már meg! Sokkal rosszabbakat is túl élt már.-biztattam
-Haragszol rá?-nézett rám Aaron
-Kicsit, de most csak az számít, hogy magához térjen!-válaszoltam neki
-Tudtam, hogy ez lesz a vége! Sosem hallgat rám és sosem veszi fel a mellényt!-idegeskedett a francia gyerek
-Mindig is makacs volt.-mosolyodtam el halványan
Az emlékek vulkán ként törtek fel bennem. Minden olyan szép és jó volt, míg az a csaj be nem kavart! Azóta semmi sincs rendben. Nem költözhet ki Párizsba, főleg, hogy ez a mitugrász is ott van!! Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy költözzön! Nem engedem el! Még mindig él bennem egy kevéske remény, hogy valamikor még együtt leszünk. És tudom most már, hogy miért nem akarta a legelején. Végig csak engem védett. Az én érdekemben titkolta el, hogy ne keveredjek bele. Csak miattam tette. És igen , igaza van! Veszélyes, de ez engem nem érdekel! Szeretem és vele akarok lenni! Csak vele, senki mással! Éjszakára kiküldték Aaront és a francia gyereket a folyosóra engem meg visszaparancsoltak az ágyba, de nem tud visszatartani senki sem! Amint kiment a nővér, újra felszenvedtem magam az ágyról és Ellához mentem. Ahányszor látom elkap a sírás. 

~Ella~

Gépek idegesítő pittyegése húzott vissza a való életbe. Minden fájdalom egyszerre támadott meg! Mindent éreztem. Testem ólomsúlyú volt. Szemhéjaim nem bírtam kinyitni pedig ébren voltam. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Aztán egy nedves könnycsepp landolt kezemet. Biztosan sír. De miért? És ki ő? Majd egy másik érintésre is felfigyeltem a kezemen. Mozdulni akartam, de sehogyan sem tudtam. Olyan érzés volt, mintha minden erőm elhagyott volna.
-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte egy ismerős hang
Először nem ismertem fel, de utána beugrott! Ian! De akkor ki a másik? Kivel beszélget?
-Nem tudom, de nem szeretném, ha keresztbe tennél!-mondta egy hang mi szinte dallam volt füleimnek
ÚRISTEN! Louis! Ezek szerint jól vagy. Vagy is nem tudom, hogy van, de csak jobban, mint én, ha itt van mellettem. Te jó ég! Még most is mellettem van... És fogja a kezem... És még ezek után sem utál. Így, hogy tudja az igazat! Hogy mindvégig hazudtam neki erről....és még ezek után is szeret. Úr Isten! Olyan édes...  Muszáj valami életjelet adnom magamról. Fel akarok kelni, és látni akarom a saját szememmel, hogy hogy van. Mert ő sem úszta meg! Nagyon megijedtem mikor leszúrta az az elmebeteg, de nem volt már erőm semmihez és megszűnt minden. De viszonylag jól lehet, ha itt van mellettem és fogja a kezem. És még féltékenykedni is van ereje. Szenvedtem, míg végre sikerült mozgásra bírni a kezemet. Louis egyből reagált is.
-Kicsim, hallasz?-kérdezte egyből
Egyszerre erősödött fel minden fájdalmam nyöszörgésre késztetve. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment.Fejemet kezdtem el mozgat, majd megéreztem az arcomon egy kezet. Oda nyúltam én is. Louis keze volt. Bárhonnan felismerem.
-Louis.-motyogtam halkan
-Itt vagyok Kicsim, ne aggódj. Melletted vagyok.-puszilta meg arcomat
Megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Még ez a kis seb is visszakényszerített.
-Óvatosan.-mondta Ian
Nagyon zavart az a kötés a fejemen, ami miatt nem tudtam kinyitni a szemem, így elkezdtem leszedni magamról. Mikor végeztem nagyon megijedtem. Semmi változást nem észleltem. Olyan volt, mintha még mindig rajtam lenne a kötés.
-Mi a baj?-rémült meg Louis is arcom láttán
-Nem.....nem látok......

~Skyler~

Bunkónak és rossz barátnak tűnhetek mindenki szemébe, de én csak jót akartam. Valamennyire haragszom Ellára, mert bajt hozott a fejünkre, de erősebb a most az, hogy benyugtatózott. Harry állandóan azt papolja, hogy ő csak engem és a babát akarta védeni, hogy ne tudjak hülyeséget csinálni. Haragszik rám, mert elmentem volna Dean-nel. Darcy semmit nem vesz észre a sok konfliktusból, ami ebbe a házba folyik. Csodálkozom is, okos kislány és elég sok mindent megért. A hasam növekszik és ha feszül rajtam a ruha akkor már meg is látszik. 

A telefonom hangos csörgése zökkentett ki gondolat menetemből. Elhúztam a zöld csíkot és a készüléket a fülemhez emeltem. 

- Szia, Skyler. - szólt bele vidáman Anne. 

- Szia. - köszöntem én is, már inkább tetetett vidámsággal. 

- Nem tudom hol van a fiam, próbáltam őt is hívni , de nem képes felvenni a telefonját. 

- Bent van a kórházba. 

- És te, hogyhogy nem vagy ott? 

- Darcy kicsit betegeskedik, és el is fáradt, én haza jöttem vele. Most már alszik, de lassan megyünk vissza a kórházba. Majd megmondom neki, hogy hívjon fel.
- Minden rendben Skyler?
- Persze, csak furcsa érzéseim vannak, de nem fontosak.
- Ha szeretnéd elmondhatod! Akkor légyszíves szólj majd neki! Szia.
- Szia.

Fél óra elteltével Darcy felébredt, mikor evett Harry is megérkezett. Adott Darcynak egy puszit a homlokára és felment az emeltre. 10 perccel később elegáns viseletbe jelent meg. Mondtam, hogy hívja fel Anne-t, de le se sz*rta a fejem. Konkrétan átnézett rajtam. Miután Darcy végezett az evéssel nekem már nem volt semmi lelki erőm még bemenni a kórházba, így inkább otthon maradtam és pihentem amennyire csak lehetett Darcy mellett. Este átjött kedves bátyám.
- Veled meg mi van? - kérdezte miközben Darcyt dobálta a levegőbe.
- Semmi. - ráztam a fejem.
- Majd ha akarod elmondod. - rántott vállat és tovább játszott Darcyval. 

Mikor Harry hazaért jól elbeszélgettek Dave-el, majd mikor bátyám elment kezdődött minden előröl. Darcy a szobájába öltöztette a Barbijait, mi meg csak egymásra se néztünk. Kezd belőle elegem lenni. Elmentem volna Dean-nel, de mindig is Harryt szerettem és szeretni is fogom, mert hozzá fogok feleségül menni, ha minden igaz. Miután Harry még mindig folytatta, hogy levegő vagyok inkább felmentem Darcy-hoz és játszottam vele egy kicsit majd elmentem lezuhanyozni, miután kislányom is megfürdettem leraktam aludni, majd én is nyugovóra hajtottam a fejem.

A telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de akkor rá is jöttem, hogy nem az én telefonom az. Hanem Harryé. Felvettem, a jegyese vagyok, felvehetem a telefonját.
- Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni! - szólt bele egy női hang. Kinyomtam, nekem több nem is kellett, előszedtem pár ruhát, amit magamra kaptam és mentem át Darcy-hoz, aki már fel volt öltözve. A hasam fájni kezdett így inkább nem folytattam a "most Harryvel" akciómat! Lementem és vettem be gyógyszert, ekkor lépett be Harry a konyhába. Még csak köszönni se volt képes!
- Jó reggelt. - köszöntem én először.
- Az volt!
- Harry hagyd ezt abba, kurvára elegem van ebből! - néztem rá mérgesen.
- Megint miért kiabálsz? - kérdezte halál nyugodtan.
- Azért, mert nem szólsz hozzám és még MEGINT meg is csalsz! - kiabáltam.
- Anya. - jött a hang fentről. Kiléptem a konyhából és Darcy a lépcső tetején állt, és jött lefelé. - Miért veszekszetek? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem veszekszünk, csak hangosan beszélgetünk. - fogtam meg a kezét és segítettem neki lejönni.
- De hallottam!
- Szia Hercegnőm! - emelte fel Harry.
- Apa, anya miért szomorú olyan sokat? - kérdezte.
- Nem tudom. - rázta a fejét. Jó, hogy nem tudja, nem is beszél velem!
- Mindig a kis tesómat simogatja és szomorúan néz előre. - mesélte.
- Hát akkor fel kell vidítani, hogy ne legyen szomorú! - mosolygott. - Mit szólnál, ha elmennénk ma hárman vásárolni, meg közösen csinálni valamit, holnap pedig anyával kettesbe leszünk, te pedig a mamáéknál aludnál? - alkudozott.
- Oké, de akkor tényleg boldoggá kell tenni anyát! - bólintott nagy mosollyal az arcán, kislányom.
- Menjetek vegyetek fel melegebb ruhát, mert kint hideg van! - Darcyval kézen fogva mentünk fel és öltöztünk át melegebb ruhába. Majd csizmát húztunk és lementünk. Harry már készen volt és ment is a garázsba a kocsihoz, hogy mire mi odaérünk jó meleg legyen. Felöltöztettem Darcy, majd én is felöltöztem és mentünk is. Beraktam a gyerekülésbe, majd én is beültem és indultunk is a közeli plázához. Bementünk rengeteg boltba és néztünk aranyos ruhákat, de Darcynak egyik se tetszett. Harry viszont elvonult telefonálni, mert. . . 

2. Évad 17. Rész- Hospital....

~Ella~

1 napom. 1 átkozott napom maradt, hogy megtaláljam.Ráadásul Skyler is megnehezíti ezt az egészet.
-Nem Sky nem mész te velük sehová!.-ültettem le az ágyra
-Ella, te ezt nem értheted! Veszélyben vannak a gyerekeim, és itt mindenki! És mindez miattad! Te hoztad ránk a bajt, de én oldom meg!-kiabált idegesen
-Tudom, hogy minden az én hibám, de nem fogom engedni, hogy elhagyd ezt a házat! Nem dobhatsz el mindent magadtól csak úgy, miért ennyit küzdöttél már!-folytattam a vitát
-Én legalább teszek valamit annak érdekében, hogy megmentsem a barátaimat!-nézett a szemembe, majd kikerülve engem távozni készült
Ian az ajtóból nézte végig a veszekedést, majd mikor elment mellette bólintottam neki. Óvatosan magához szorította Skyt majd egy injekciót adott be neki, amitől kissé elkábult.
-Mi a francot műveltek?!-idegeskedett Harry
-Ne aggódj, csak egy kis nyugtatót kapott. Nem lesz semmi baja sem neki sem a babának.- nyugtattam meg
Ian az ágyra helyezte óvatosan Skylert, majd kiment és intett a fejével, hogy menjek én is. Harry Sky mellé ült az ágyra és elkezdte simogatni a fejét.Tudtam, hogy Sky nem fogja valami jól viselni ezt, ha megtudja ezért is készültem fel rá. Őket elnézve jutott eszembe Louis és azok a rohadékok, akik elrabolták.Könnyeimet letörölve vettem az irányt a kijárat felé. A brigádvezetőhöz siettem, aki a ház előtt volt.
-Rejtőzzenek el, de álljanak készenlétben!-adtam az utasítást
Ő csak bólintott, majd ki is adta a parancsot a többinek. Ha jön az a rohadék, felkészülten várjuk! Visszasiettem a házba tájékoztatni a többieket is a tervemről.
-Ezt vedd fel.-tartott elém egy golyóálló mellényt Ian
-Nem kell!-toltam el
-Ismerlek már és nem fogom hagyni, hogy enélkül bármit is csinálj!-tartotta előttem
Szememet forgatva vettem ki a kezéből, majd magamra kaptam, majd felé kaptam egy inget.

Alig 10 perccel később egy fekete autó gurult be a feljáróra. Kipattant belőle egy ismerős srác, majd az ajtó felé jött.
-Csak nem Skylerért jöttél?-nyitottam ki előtte az ajtót
Hirtelen megtorpant, majd egy szempillantás alatt kapta elő fegyverét és lőtt rám. Fájdalom nyilallt hasamba, mi földre kényszerített! Gyorsan hátrálni kezdett, de nem volt elég fürge. Körbevették a készenlétbe állított ügynökök. Lefegyverezték, majd megbilincselve betuszkolták egy autóba.
-Jól vagy?-térdelt le mellém Liam
Őszintén szólva nagyon meglepett, de nem tudtam ezzel foglalkozni. Igaz nem hatol belém a golyó, de a fájdalmat érzem.
-Rohadt pontos volt.-téptem szét az inget
A mellényben volt a golyó, mit kivettem. Pont a szívemnél talált el. Még szerencse, hogy hallgattam Ianre különben nekem  most végem lenne és nem tudnám megmenteni Louist! Elhajítottam a golyót, majd mentem az autóm felé. Beültem Iannal és mentünk a többi után. Bevitték a kihallgató szobába.
-Hol van?-kérdeztem
-Hogy téged milyen nehéz kinyírni.-vigyorgott
-Téged viszont annál könnyebb lesz szóval halljam! Hol van?!-kérdeztem még egyszer
-Milyen gyorsan telik az idő. Már alig maradt 20 órád. Sok sikert.-vigyorgott tovább
Felidegesítette még jobban! Előkaptam a fegyverem és felhúzva a fejéhez tartottam. Ian hirtelen félretolta a kezemet!
-Nem ölheted meg!-nézett a szemembe
-Ne akadályozz! Meg kell mentenem őt!-mondtam idegesen
Elvette tőlem a fegyvert majd ő tartotta a srác felé. Nem is akár hova. A gyenge pontjához.
-Beszélsz, vagy a golyóidnak annyi!-mondta Ian

Szóra bírta végül, így megtudtam, hogy hol tartják Louist. Egyből odaindultam, de Ian egyedül nem engedett így jött velem.....

~Louis~

Véresen feküdtem a földön agyalva a dolgokon. Nem értem miért mondják, hogy Ella fog megmenteni. És mit akarnak tőle? Egyáltalán mi köze neki ehhez? Meg engem miért raboltak el? Semmi sem világos! Egy telefon pittyegése térített magamhoz. Az el rablóm ideges lett az üzenet láttán és földhöz vágta a telefont. Észrevéve engem az órájára pillantott, majd elvigyorodott.

-Elég balfasz a kis barátnőd, hogy ennyi idő alatt még nem talált rád.-röhögött

-Mit akartok tőlem?-kérdeztem ridegen  

-Tőled semmit! Te vagy a csaj egyetlen gyenge pontja!-mondta egyszerűen 

-Mi köze van ehhez Ellának?-értetlenkedtem 

-Te tényleg nem tudod?!-nevetett tovább 

-Mit kéne tudnom? -zavarodtam össze 

-A csajod az FBI-nak dolgozik és el akar kapni minket!De így bebiztosítom a szabad utunkat és még közben jól is szórakozom.-magyarázta jókedvűen  

-Ez hülyeség! Ella nem dolgozik az FBI-nak! Arról tudnék!- mondtam
Ezen elgondolkodott egy kicsit.
-Ha ez lenne, akkor megszívtad.-vigyorgott, majd elkezdet forgatni a kését

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de még mindig azzal a késsel szórakozik. Ella nem dolgozhat az FBI-nak! Arról tudnék! Hogy a francba kéne lelépjek innen. A srác felém közeledett. elém érve felrángatott a földről felállítva magával szembe. Talán lejárt az idő és vele az én időm is. Bár így átgondolva nincs is értelme már élnem! Ella szóba sem áll velem, nem,hogy megmentsen. Pláne, hogy nincs hogyan megmentsen! Nem FBI-os , nem nyomozó! Szerintem még csak azt sem tudja, hogy én itt vagyok. Főleg, hogy hogy fogom végezni! De már nem is számít. Nincs értelme élnem, ha ő nem az enyém.De most is biztosan azzal a francia gyerekkel van.
-Engedd el!-hallottam meg egy ismerős hangot
Odakaptuk mindketten a fejünk. Ledöbbentem....Hazudott nekem.....mindvégig! Egy fegyvert tartott a gyilkos felé, meggyőzés céljából.
-Szerintem jobban jársz, ha eldobod!-tartottak a fejéhez egy fegyvert
A velem szemben levő srác elnevette magát. Azonban lövéseket hallottunk mi Ella irányából jött. Ijedten kaptam oda a fejem. Leszerelte a csávót. A földön feküdt eszméletlenül a csávó míg Ella mellette térde rogyott.
-Hülye csitri.-vicsorított a csávó
Majd rám pillantott. Egy éles fájdalmat éreztem mitől lélegzetem is elakadt. Iszonyatos volt a fájdalom,amit éreztem.
-Neeee!-sikított fel Ella
Ezt követte egy lövés, de már csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok, mellettem a csávóval. Éreztem, ahogy elveszítem az erőm. Még is Ella miatt aggódtam. Látnom kellett, mi van vele.Felé pillantva csak annyit láttam, hogy mozdulatlanul fekszik a földön. Nem....

~Skyler~

Képes lettem volna elmenni azzal a szeméttel, ha nem esett volna baja senkinek, de Ella megakadályozott. Mikor magamhoz tértem Harry ült mellettem. Mindenhol sötét volt, ő még is ébren volt. 

-Mi a franc történt?!-kérdeztem idegesen 

-Nyugodj meg, minden rendben lesz!- döntött vissza Harry 

Olyan nyugodt volt, mintha nem lenne semmi baj! Pedig nagyon is van. Mind veszélyben vagyunk. Főleg Louis! És mindez Ella hibája! Ő hozta a nyakunkra ezeket az elmebetegeket! Miatta van veszélyben az egész banda és a kislányom is! Nem hagyhattam, hogy bajuk essen, főleg Darcynak és Harrynek. Tennem kellett valamit és tudtam is volna, ha Ella nem akadályoz meg! Ha nem játssza a hőst, meg menthettem volna mindannyiunk életét. 

- Hol van mindenki?-kérdeztem 

-A kórházban.-válaszolta halkan......