Sziasztok!
Hoztuk a részt, igaz késéssel. Ezért ezer bocsi!
Jó olvasást!
Lassan nyári szünet! Már nagyon várjuk!
Puszi!! : Ella && Sky..
~Skyler~
Ezen a napon is úgy kezdődött minden mint a többin, csak éppen reggel nem lettem rosszul. A srácok fáradtak kimerültek a sok koncert miatt, de most három nap szünetük lesz. Már várom, hogy Ella jöjjön legalább nem leszek együtt öt vadbarommal, már bocs, de mikor fáradtak hisztiznek és elviselhetetlenek. Kitudnak néha készíteni. Én minden este mentem velük a koncertre, míg a koncert folyt Paul vigyázott rám. Nem remek még bébicsőszt is kaptam, nehogy jöjjön a baba. De nem is értem őket még csak négy és fél hónapos terhes vagyok, nem nyolc vagy kilenc. Ma megyünk a srácokkal az orvoshoz. Mivel nem szeretnénk tudni a nemét csak az utolsó vizsgálatnál, így még nem tudjuk meg.
Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Meg se nézve, hogy ki keres felvettem.
- Igen?
- Szia, Húgocskám! - köszönt bátyám boldogan.
- Szia.
- Van egy jó hírem, vagyis nem tudom, örülni fogsz-e neki.
- Megint mit csináltál?
- Ööö... megkerestem a szüleinket. Kedves házaspár, lett nekik egy gyerekük, fiú Nathan a neve. Beszéltem velük és örültek, hogy megtaláltam őket. Meséltek pár dolgot. Megszeretnélek rá kérni, hogy gyere haza.
- Dave, nem hagyhatom itt Harryt.
- De otthagyhatod, csak félsz, mert terhes vagy, de Én is tudok rád vigyázni. Csak pár napról lenne szó!
- Jó, ma elmegyünk az orvoshoz, holnap megyek. - fújtam ki a levegőt. Leraktuk a telefont, majd bementem a konyhába, ami a buszon van.
Csináltam jó sok kávét, már ismerem a fiúkat. egy bögrébe töltöttem magamnak, majd bele tejet, beraktam a mikroba, majd raktam bele cukrot.
- Jó reggelt. - jött be a konyhába Harry és Liam.
- Nektek is. - mosolyogtam rájuk. A telefonom megint megszólalt, és megint bátyám hívott.
- Megint mit szeretnél? - szóltam bele.
- Lefoglaltam a jegyed csak annyi kell, hogy mutasd fel a személyid.
- Mikor indul a gép?
- Délután 2-kor. Próbáltam úgy kérni, hogy ne tudd lekésni. - humorizált.
- De nagyon humoros vagy! Megyek, szia. - raktam le, meg sem várva köszönését.
- Hova mész? - Harry.
- Vissza Londonba. - rántottam vállat.
- És miért?
- Dave felkereste a szüleinket és már beszélt is velük és engem is megszeretnének ismerni. Meg örültek, hogy Dave megtalálta őket és Én is örülök neki. - néztem rá. Leült mellém és megcsókolt.
- Rendben, de helyzet jelentést kérek minden este, és ha bármi történik akkor szólsz és nem elhallgatod. - sorolta a szabályokat.
- Rendben. Ígérem, de viszont lassan készülni kéne.
- Srácok, készüljetek megyünk az orvoshoz! - kiabálta el magát Louis, aki időközbe betoppant.
- Oké. Várjatok meg. - jött a két személytől a válasz.
Én is kerestem ruhát, ami nem igazán könnyű, hétről hétre nő a hasam és nem igazán jönnek rám a ruhák, de most könnyű dolgom volt. Felvettem egy olyan rövidnadrágot, ami nem csúszik le és egy fehér toppot. Egy táskába bedobáltam pár fontosabb dolgot. Felhúztam egy fehér sarut és mentünk is. Az orvoshoz érve, rögtön fogadtak is. a fiúkat nem lehetett kint hagyni, mert megakarják nézni a babát. Felhajtottam a pólóm, már rutinosan. A dokinő nyomott zselét a hasamra. Harry kikötése volt, hogy nő legyen, mert egy férfinak nem engedi, hogy nézegessen OTT. Az orvos szerint vigyáznom kell, mert VÉKONYABB vagyok, mint egy átlagos kismama, pedig Én pont az ellenkezőjét érzem. Úgy óvatosan közölte, hogy a következő hónap nehezebb lesz, mert vágyni fogok Harryre. Vissza mentünk a buszhoz és össze pakoltam holnapra a cuccom. A fiúk is segítettek. Mondjuk Liam és Louis kaját csináltak. Niall nézte őket. Harry és Zayn nekem segítettek pakolni, de mivel Zaynnek tönkre ment a haja, így ment és megcsinálta. Ketten maradtunk Harryvel.
- Te is akarsz a szüleiddel találkozni vagy csak, mert Dave akarja? - kérdezte és leült, majd engem az ölébe húzott.
- Én is szeretném. - mosolyogtam rá és megcsókoltam.
Már a repülőn ülök és várom, hogy végre leszálljunk, ami most következik. Miután leszálltam a cuccom megkerestem és mentem is ki. Daveet meglátva hozzá siettem, majd mentünk is. Beültünk a kocsiba és mentünk, de nem tudom hogy merre. Nem volt ismerős a környék.
- Dave, hova megyünk?
- A szüleinkhez. - mosolygott rám egy piros lámpánál.
- Most? - lepődtem meg.
- Igen, holnap egész nap dolgoznak, nem érnek rá és mivel nem tudom, hogy mikor szeretnél hazamenni így a mára gondoltunk.
- Félek, mi van, ha engem Ők se akartak? - lábadt könnybe a szemem.
- De Ők akartak. Majd mindent elmondanak neked! - szorította meg a kezem. Megérkeztünk egy nagyon szép ház elé. Kiszálltunk és Dave szinte húzott maga után. Csengetett. Nyílt az ajtó és egy fiatal srác volt előttünk.
- Dave! - fogott kezet bátyámmal.
- Szia, Nathan. Ő itt a húgom, és a Te nővéred Skyler. - mutatott be minket.
- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be, anyuék már nagyon várnak! - mosolygott kedvesen.
Beljebb mentünk és egy közép korú nő jött ki a konyhából.
- Sziasztok. - ölelte meg Daveet, majd engem is, nekem ez egy kicsit gyors volt. - Rose vagyok. - nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.
- Skyler. - mosolyogtam rá.
- Rose, ki jött? - jött be egy férfi. - Sziasztok! - köszönt, majd kezet fogott Daveel, engem pedig ő is megölelt. - John vagyok! - nyújtotta a kezét, amit Én megint csak elfogadtam.
- Skyler.
- Anya, apa Ők a testvéreim? - érdeklődött Nathan.
- Igen, kicsim. - ölelte át fiát Rose.
Rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy nem Ők adtak örökbe minket, hanem Johnnak az anyukája, a mi nagymamánk. Állításuk szerint Johnt nem Rosehoz képzelte el, így minden lehetséges módot elkövetett, hogy Ők szétváljanak, csak, hogy ez nm sikerült neki. Rose elmondta, hogy Daveről nem is tudott először, de aztán valahogy tudomást szerzett róla így már Én is képbe kerültem. engem is kérdezgettek, hogy kitől estem teherbe, mindent elmondtam nekik. Mivel holnap Rose és John is dolgoznak, viszont Nathannak nincs suli, így Ő velünk tölti a holnapot. Este felé hazamentünk, Én gyorsan beszéltem Harryvel és, hogy minden rendbe van, majd lefeküdtem aludni.
Másnap reggel a napfény sugaraira keltem. Kikeltem az ágyból és kinyújtóztam, ami nagyon nem jó ötlet volt, mert a hasamba beszúrt valami. De percek múlva el is múlt. Felálltam és köntösömet magamra véve mentem le. Dave és Gemma a konyhába ültek és beszélgettek. Köszöntem, majd csináltam egy kávét.
- Jól aludtál? - Dave.
- Igen. - bólintottam.
- Baj van Skyler, olyan furcsa vagy.
- Nincs baj, csak most keltem fel. - ültem le, és a kávémba kortyoltam, amitől már nem vagyok rosszul. Hurrá. Miután megittam, felmentem és vettem fel ruhát. Cica nadrág, fehér ujjatlan felső, ami a combom közepéig ér. Lementem és NAthan már a kanapén ült, Gemmával és Daveel beszélgetett.
- Szia, Skyler. - állt fel és megölelt.
- Mi újság Nathan? - ültem le.
- Semmi, anyáék már dolgoznak. Nem rég keltem. - rántott vállat.
- És mi újság a lányokkal? - húzogatta a szemöldökét Dave.
- Semmi, van egy lány, aki tetszik, de neki Én biztos, hogy nem. - szomorodott el.
- Holnap lesz sulid? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - bólintott.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy cukrászdába érted megyek a sulihoz. Oké? - támadt egy ötletem.
- Persze, nagyon jó lenne.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Kértek valamit enni, inni? - Gemma.
Rengeteg beszélgettünk. Este felé Nathan is hazament, persze Dave haza vitte. Gemmával agyon dicsértük, öcsémet. Kiderült, hogy Nathan táncol és imádja. Meg, hogy az Én régi tánctanárom tanítja. Nagyon örülök, neki, meg is hívott minket a következő fellépésére. Megpróbálom rávenni Harry-t, hogy jöjjön el Ő is. Biztos belefog menni, ha Én kérem. Ha meg nem akar akkor bevetem nála a kisbabát, hogy ő is így akarná. Beszéltem is vele, és kiderült, hogy ez a turné, csak egy hónap múlva fog folytatódni, mert Paulnak a feleségének valami baja lett, így Paulnak nem jó a srácok nélküle meg nem akarnak turnézni, mert úgy nem az igazi. Szóval a srácok jönnek haza, holnap.
Másnap reggelt, Ella keltett. Nem tudom, hogy került ide, de nagyon nem örültem neki, még aludtam volna. Szedett elő nekem ruhát míg Én lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, össze szedtünk minden cuccom és mentünk, még Én se tudom hova. Elköszöntünk, Gemmától és Davetől. Beültünk Ella kocsijába és mentünk. Mikor betértünk a ház utcájába már tudtam hova megyünk. Megálltunk a ház előtt és bementünk. A nappaliból hangok hallatszottak. A cuccom leraktuk, majd mentünk a nappaliba, ahol az öt bolond srác ült. Mind felálltak, majd megölelgettek. Harry párszor megcsókolt, de ezt telefonom csörgése meg is zavarta. Ránéztem telefonomra, de ismeretlen szám hívott.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Még egy órám van utána akkor megyünk? - szólt bele öcsém.
- Nathan, persze. A suli előtt várlak és megmutatod azt a lányt! Menj órára!
- Oké! - raktuk le.
A fiúk elég furcsán néztek rám.
- Az öcsém volt az! - kötöttem ki, mire arcuk meglágyult. - Én megyek, mert a végén még elkések. - csókoltam meg Harry-t. Már szólásra nyitotta a száját. - Tudom, vigyázok, ha jön a baba, ami remélem nem most lesz hívlak titeket! - vettem a vállamra a táskám és mentem is a garázsba, majd Harry Range Roverével indultam öcsém iskolájához. Mikor odaértem, Nathan már jött is az autó felé. Beült mellém, és várta, hogy induljunk.
- Hol az a lány? - mosolyogtam.
- Ott. - mutatott egy kedvesnek kinéző lányra.
- Nem tűnik olyannak, aki leharapná a fejed, ha elhívnád randizni. - mondtam.
- Nem is olyan, csak tudod, Ő az a menő lány, Én pedig nem vagyok menő fiú. Inkább meghúzódok hátul és meg se szólalok. Az megy a legjobban. - hajtotta le a fejét.
- Ezt a témát még nem fejeztük be! - indítottam be az autót és mentünk is egy cukrászdába. Beültünk egy nagyon jó cukrászdába, és míg a rendelésünkre vártunk megláttam egy újságot, aminek a címlapján Harry és egy lány virított. Felvettem az asztalról és olvasni kezdtem a cikket.
- Kislányom, nagyon sajnálom, ami történt. Szakítottatok? - ült le anya velem szembe.
- Nem, még együtt vagyunk, de nem sokáig. - folyt ki egy könnycsepp a szememből. Csak este mentem haza. A srácok a nappaliba ültek köztük Ellával. Harry a nappali közepén sétál fel s' alá.
- Skyler. - ugrott fel Ella.
Nem válaszoltam, csak felindultam. Anya felajánlotta, hogy oda költözhetek, legalább jól megismernénk egymást, ha már ez a pár nap alatt nem is sikerült.
~Ella~
Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Meg se nézve, hogy ki keres felvettem.
- Igen?
- Szia, Húgocskám! - köszönt bátyám boldogan.
- Szia.
- Van egy jó hírem, vagyis nem tudom, örülni fogsz-e neki.
- Megint mit csináltál?
- Ööö... megkerestem a szüleinket. Kedves házaspár, lett nekik egy gyerekük, fiú Nathan a neve. Beszéltem velük és örültek, hogy megtaláltam őket. Meséltek pár dolgot. Megszeretnélek rá kérni, hogy gyere haza.
- Dave, nem hagyhatom itt Harryt.
- De otthagyhatod, csak félsz, mert terhes vagy, de Én is tudok rád vigyázni. Csak pár napról lenne szó!
- Jó, ma elmegyünk az orvoshoz, holnap megyek. - fújtam ki a levegőt. Leraktuk a telefont, majd bementem a konyhába, ami a buszon van.
- Jó reggelt. - jött be a konyhába Harry és Liam.
- Nektek is. - mosolyogtam rájuk. A telefonom megint megszólalt, és megint bátyám hívott.
- Megint mit szeretnél? - szóltam bele.
- Lefoglaltam a jegyed csak annyi kell, hogy mutasd fel a személyid.
- Mikor indul a gép?
- Délután 2-kor. Próbáltam úgy kérni, hogy ne tudd lekésni. - humorizált.
- De nagyon humoros vagy! Megyek, szia. - raktam le, meg sem várva köszönését.
- Hova mész? - Harry.
- Vissza Londonba. - rántottam vállat.
- És miért?
- Dave felkereste a szüleinket és már beszélt is velük és engem is megszeretnének ismerni. Meg örültek, hogy Dave megtalálta őket és Én is örülök neki. - néztem rá. Leült mellém és megcsókolt.
- Rendben, de helyzet jelentést kérek minden este, és ha bármi történik akkor szólsz és nem elhallgatod. - sorolta a szabályokat.
- Rendben. Ígérem, de viszont lassan készülni kéne.
- Srácok, készüljetek megyünk az orvoshoz! - kiabálta el magát Louis, aki időközbe betoppant.
- Oké. Várjatok meg. - jött a két személytől a válasz.
Én is kerestem ruhát, ami nem igazán könnyű, hétről hétre nő a hasam és nem igazán jönnek rám a ruhák, de most könnyű dolgom volt. Felvettem egy olyan rövidnadrágot, ami nem csúszik le és egy fehér toppot. Egy táskába bedobáltam pár fontosabb dolgot. Felhúztam egy fehér sarut és mentünk is. Az orvoshoz érve, rögtön fogadtak is. a fiúkat nem lehetett kint hagyni, mert megakarják nézni a babát. Felhajtottam a pólóm, már rutinosan. A dokinő nyomott zselét a hasamra. Harry kikötése volt, hogy nő legyen, mert egy férfinak nem engedi, hogy nézegessen OTT. Az orvos szerint vigyáznom kell, mert VÉKONYABB vagyok, mint egy átlagos kismama, pedig Én pont az ellenkezőjét érzem. Úgy óvatosan közölte, hogy a következő hónap nehezebb lesz, mert vágyni fogok Harryre. Vissza mentünk a buszhoz és össze pakoltam holnapra a cuccom. A fiúk is segítettek. Mondjuk Liam és Louis kaját csináltak. Niall nézte őket. Harry és Zayn nekem segítettek pakolni, de mivel Zaynnek tönkre ment a haja, így ment és megcsinálta. Ketten maradtunk Harryvel.
- Te is akarsz a szüleiddel találkozni vagy csak, mert Dave akarja? - kérdezte és leült, majd engem az ölébe húzott.
- Én is szeretném. - mosolyogtam rá és megcsókoltam.
Már a repülőn ülök és várom, hogy végre leszálljunk, ami most következik. Miután leszálltam a cuccom megkerestem és mentem is ki. Daveet meglátva hozzá siettem, majd mentünk is. Beültünk a kocsiba és mentünk, de nem tudom hogy merre. Nem volt ismerős a környék.
- Dave, hova megyünk?
- A szüleinkhez. - mosolygott rám egy piros lámpánál.
- Most? - lepődtem meg.
- Igen, holnap egész nap dolgoznak, nem érnek rá és mivel nem tudom, hogy mikor szeretnél hazamenni így a mára gondoltunk.
- Félek, mi van, ha engem Ők se akartak? - lábadt könnybe a szemem.
- De Ők akartak. Majd mindent elmondanak neked! - szorította meg a kezem. Megérkeztünk egy nagyon szép ház elé. Kiszálltunk és Dave szinte húzott maga után. Csengetett. Nyílt az ajtó és egy fiatal srác volt előttünk.
- Dave! - fogott kezet bátyámmal.
- Szia, Nathan. Ő itt a húgom, és a Te nővéred Skyler. - mutatott be minket.
- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be, anyuék már nagyon várnak! - mosolygott kedvesen.
Beljebb mentünk és egy közép korú nő jött ki a konyhából.
- Sziasztok. - ölelte meg Daveet, majd engem is, nekem ez egy kicsit gyors volt. - Rose vagyok. - nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.
- Skyler. - mosolyogtam rá.
- Rose, ki jött? - jött be egy férfi. - Sziasztok! - köszönt, majd kezet fogott Daveel, engem pedig ő is megölelt. - John vagyok! - nyújtotta a kezét, amit Én megint csak elfogadtam.
- Skyler.
- Anya, apa Ők a testvéreim? - érdeklődött Nathan.
- Igen, kicsim. - ölelte át fiát Rose.
Rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy nem Ők adtak örökbe minket, hanem Johnnak az anyukája, a mi nagymamánk. Állításuk szerint Johnt nem Rosehoz képzelte el, így minden lehetséges módot elkövetett, hogy Ők szétváljanak, csak, hogy ez nm sikerült neki. Rose elmondta, hogy Daveről nem is tudott először, de aztán valahogy tudomást szerzett róla így már Én is képbe kerültem. engem is kérdezgettek, hogy kitől estem teherbe, mindent elmondtam nekik. Mivel holnap Rose és John is dolgoznak, viszont Nathannak nincs suli, így Ő velünk tölti a holnapot. Este felé hazamentünk, Én gyorsan beszéltem Harryvel és, hogy minden rendbe van, majd lefeküdtem aludni.
Másnap reggel a napfény sugaraira keltem. Kikeltem az ágyból és kinyújtóztam, ami nagyon nem jó ötlet volt, mert a hasamba beszúrt valami. De percek múlva el is múlt. Felálltam és köntösömet magamra véve mentem le. Dave és Gemma a konyhába ültek és beszélgettek. Köszöntem, majd csináltam egy kávét.
- Jól aludtál? - Dave.
- Igen. - bólintottam.
- Baj van Skyler, olyan furcsa vagy.
- Nincs baj, csak most keltem fel. - ültem le, és a kávémba kortyoltam, amitől már nem vagyok rosszul. Hurrá. Miután megittam, felmentem és vettem fel ruhát. Cica nadrág, fehér ujjatlan felső, ami a combom közepéig ér. Lementem és NAthan már a kanapén ült, Gemmával és Daveel beszélgetett.
- Szia, Skyler. - állt fel és megölelt.
- Mi újság Nathan? - ültem le.
- Semmi, anyáék már dolgoznak. Nem rég keltem. - rántott vállat.
- És mi újság a lányokkal? - húzogatta a szemöldökét Dave.
- Semmi, van egy lány, aki tetszik, de neki Én biztos, hogy nem. - szomorodott el.
- Holnap lesz sulid? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - bólintott.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy cukrászdába érted megyek a sulihoz. Oké? - támadt egy ötletem.
- Persze, nagyon jó lenne.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Kértek valamit enni, inni? - Gemma.
Rengeteg beszélgettünk. Este felé Nathan is hazament, persze Dave haza vitte. Gemmával agyon dicsértük, öcsémet. Kiderült, hogy Nathan táncol és imádja. Meg, hogy az Én régi tánctanárom tanítja. Nagyon örülök, neki, meg is hívott minket a következő fellépésére. Megpróbálom rávenni Harry-t, hogy jöjjön el Ő is. Biztos belefog menni, ha Én kérem. Ha meg nem akar akkor bevetem nála a kisbabát, hogy ő is így akarná. Beszéltem is vele, és kiderült, hogy ez a turné, csak egy hónap múlva fog folytatódni, mert Paulnak a feleségének valami baja lett, így Paulnak nem jó a srácok nélküle meg nem akarnak turnézni, mert úgy nem az igazi. Szóval a srácok jönnek haza, holnap.
Másnap reggelt, Ella keltett. Nem tudom, hogy került ide, de nagyon nem örültem neki, még aludtam volna. Szedett elő nekem ruhát míg Én lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, össze szedtünk minden cuccom és mentünk, még Én se tudom hova. Elköszöntünk, Gemmától és Davetől. Beültünk Ella kocsijába és mentünk. Mikor betértünk a ház utcájába már tudtam hova megyünk. Megálltunk a ház előtt és bementünk. A nappaliból hangok hallatszottak. A cuccom leraktuk, majd mentünk a nappaliba, ahol az öt bolond srác ült. Mind felálltak, majd megölelgettek. Harry párszor megcsókolt, de ezt telefonom csörgése meg is zavarta. Ránéztem telefonomra, de ismeretlen szám hívott.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Még egy órám van utána akkor megyünk? - szólt bele öcsém.
- Nathan, persze. A suli előtt várlak és megmutatod azt a lányt! Menj órára!
- Oké! - raktuk le.
A fiúk elég furcsán néztek rám.
- Az öcsém volt az! - kötöttem ki, mire arcuk meglágyult. - Én megyek, mert a végén még elkések. - csókoltam meg Harry-t. Már szólásra nyitotta a száját. - Tudom, vigyázok, ha jön a baba, ami remélem nem most lesz hívlak titeket! - vettem a vállamra a táskám és mentem is a garázsba, majd Harry Range Roverével indultam öcsém iskolájához. Mikor odaértem, Nathan már jött is az autó felé. Beült mellém, és várta, hogy induljunk.
- Hol az a lány? - mosolyogtam.
- Ott. - mutatott egy kedvesnek kinéző lányra.
- Nem is olyan, csak tudod, Ő az a menő lány, Én pedig nem vagyok menő fiú. Inkább meghúzódok hátul és meg se szólalok. Az megy a legjobban. - hajtotta le a fejét.
- Ezt a témát még nem fejeztük be! - indítottam be az autót és mentünk is egy cukrászdába. Beültünk egy nagyon jó cukrászdába, és míg a rendelésünkre vártunk megláttam egy újságot, aminek a címlapján Harry és egy lány virított. Felvettem az asztalról és olvasni kezdtem a cikket.
Harry Styles és Kendall Jenner együtt mentek a koncert helyszínére. Eddig úgy tudtuk, hogy Harrynek van egy barátnője, aki terhes tőle. Skyler és Harry vajon szakítottak? Mi lesz a kisbabával? Vagy nem is Harry-é a gyerek? Mind a két sztárt faggatni próbáltuk. Harry-t nem sikerült, Kendall-t viszont igen. "Semmi sem biztos, lehet, hogy lesz valami, lehet, hogy nem! Eddig barátok vagyunk, de ha rajtam múlik lesz több is!"Eddig bírtam, hogy olvassam. Miután megettük a sütinket Nathant haza vittem. Bementem Én is, hisz anya behívott. Nathan felment a szobájába házit írni, apa pedig dolgozik.
- Kislányom, nagyon sajnálom, ami történt. Szakítottatok? - ült le anya velem szembe.
- Nem, még együtt vagyunk, de nem sokáig. - folyt ki egy könnycsepp a szememből. Csak este mentem haza. A srácok a nappaliba ültek köztük Ellával. Harry a nappali közepén sétál fel s' alá.
- Skyler. - ugrott fel Ella.
Nem válaszoltam, csak felindultam. Anya felajánlotta, hogy oda költözhetek, legalább jól megismernénk egymást, ha már ez a pár nap alatt nem is sikerült.
~Ella~
Az utóbbi időben Skyleréknek minden jól alakult ellenben velünk. Egyre többet veszekszünk Louisval. És ennek persze egyikünk sem örül. A leghosszabb mosolyszünet jelenleg is tar immáron 3. napja. Londonban vagyunk jelenleg, mert Harry aggódott Skyler miatt és a cikk miatt is , ami megjelent. És mivel én jelenleg nem akarom hallgatni megint Louis piszkálódását, ezért inkább ellátogatok a munkahelyemre, hogy megnézzem Davet , hogy áll a munkával. Még mindig a Tyler és dave ügyön dolgozunk, az elrablásom óta. Nyomtalanul eltűnt, de Dave-t meg nem akarom belekeverni. Mindenki úgy tudja, hogy ő is csak egy áldozat volt, nem pedig bűntárs. Ha ez kiderülne az egész élete gallyra menne az biztos. És ezt nem akarom. Az legalább nem derült ki, hogy hol dolgozom.Öcsémet kivéve, mert neki el kellett mondanom, ugyan is faggatózott. Mikor az épületbe értem mindenki nyüzsgött. Észrevéve engem meglepett tekintetek pásztáztak, majd köszöntek és folytatták dolgukat. Az irodánkba belépve azonban ledöbbentem.
-Aaron te mi a francot keresel itt?!-akadtam ki
-Csak segítek Davenek nyugi .Amúgy örülök, hogy itthon vagy.-lelt meg
-Mi az , hogy segítesz neki?!Dave megmondtam , hogy ne hozd ide!!.-veszekedtem vele is
-Héy Ella nyugodj már meg! Mi a fene ütött beléd?.-kérdezte Dave lecsillapítva engem
Nagyot sóhajtottam, majd megdörzsöltem arcomat és leültem Dave mellé egy székre.
-.Hagyjuk inkább ezt most.-tereltem a témát
-Nem, látom , hogy valami baj van. Louis miatt vagy ilyen?! Mit csinált az a szerencsétlen?!-faggatott Aaron
-Részben , de hagyjuk ezt most! Jutottál valamire Dave?-tereltem a témát
-Nem , és ha így megy toább nem is fog menni. Muszáj lesz beszélned Daveel.-mondta
-Rendben.-mondtam
Öcsémet magam után húzva mentünk ki az épületből. A régi házamhoz vittem, ahol jelenleg él, mivel nem vittük magunkkal a turnéra, de szerintem én nem is fogok menni velük tovább. Nagyobb szükség van most itt rám és Louis sem kíváncsi rám , ahogy én sem rá......
-Aaron te mi a francot keresel itt?!-akadtam ki
-Csak segítek Davenek nyugi .Amúgy örülök, hogy itthon vagy.-lelt meg
-Mi az , hogy segítesz neki?!Dave megmondtam , hogy ne hozd ide!!.-veszekedtem vele is
-Héy Ella nyugodj már meg! Mi a fene ütött beléd?.-kérdezte Dave lecsillapítva engem
Nagyot sóhajtottam, majd megdörzsöltem arcomat és leültem Dave mellé egy székre.
-.Hagyjuk inkább ezt most.-tereltem a témát
-Nem, látom , hogy valami baj van. Louis miatt vagy ilyen?! Mit csinált az a szerencsétlen?!-faggatott Aaron
-Részben , de hagyjuk ezt most! Jutottál valamire Dave?-tereltem a témát
-Nem , és ha így megy toább nem is fog menni. Muszáj lesz beszélned Daveel.-mondta
-Rendben.-mondtam
Öcsémet magam után húzva mentünk ki az épületből. A régi házamhoz vittem, ahol jelenleg él, mivel nem vittük magunkkal a turnéra, de szerintem én nem is fogok menni velük tovább. Nagyobb szükség van most itt rám és Louis sem kíváncsi rám , ahogy én sem rá......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése