2. Évad - 2. Rész - 1+1=3

~Ella~

Kétségbeesetten kerestem Dave-t, mikor meghallottam Sky hangját.( ?!) Mi a francot keres itt? Eléggé szédültem már a sok szén-dioxid miatt, ami átjárta az egész tüdőmet.  Felé próbáltam menni, de már alig bírtam. Térdre rogytam egy helybe. Ekkor éreztem meg, hogy pont itt van Dave.

-Dave.-köhögtem erőtlenül

-Ella, ki kell menned!-mondta velem törődve

Legalább ő megvan. Skyler bátyját szólongatta, de ő nem volt magánál. Egy gerenda volt ráesve. Megpróbáltam letolni róla, de nem ment. Túl gyenge voltam már ehhez.

-Sky!-fuldokoltam kinyögve 

Azonnal felém sietett és egyből segíteni próbált. Egyre gyengültem. Az egyik pillanatban rádőltem és is a gerendára, de erőt vettem magamon és tartottam. Nem sikerült leszednünk. Skyler zokogott én pedig már azt sem tudtam hol vagyok egyre jobban szédültem és kezdett minden totálisan elhomályosodni. 

~Skyler~

Nem lehet! Muszáj leszednünk a gerendát Dave-ről. Szükségem van a bátyámra. Egyszer már elveszítettem, még egyszer nem akarom! Ellára pillantva láttam, hogy elterült a földön.
- Ella! - jött be kiabálva Louis.
- Segíts! - szóltam neki
Oda rohant hozzám és segített leszedni a gerendát Dave-ről.  Ellát meglátva azonnal ölbe vette és csak a szipogását hallottam, ugyan is ebben a hatalmas füstben semmit sem láttam. Mikor az ajtón kiléptünk, még egy robbanás és, sötétség. Minden elsötétült, habár hangokat halottam.
- Skyler! - kiabált Harry.
- Sky! - Louis.

Sötétség, milyen rossz is. Hol vagyok? Dave, Dave jól van és Ella, Louis, megmenekültek, nem lett semmi bajuk? Félek őket elveszíteni. Megint hangokat halottam.
- Mikor fog felébredni? - halottam anya hangját?!
- Egyáltalán minek jöttetek ide? - hallom Dave hangját. Legalább jól van.
- Mert ő is a gyerekünk! - felelte apa.
- Igen, és miért nem törődtetek vele? - megint a bátyám.
- Dave! - szólalt meg Gemma.
- Csak a húgom kedvéért! - éreztem, ahogy megfogja valaki a kezem.
- Van valami változás? - Harry. Hangja féltöltöttséget adott, jó volt hallani számomra és még sok millió lány számára bársonyos hangját.
- Nincs, még mindig hat az altató. - Gemma.
Szemem lassan nyitogattam, majd a fény miatt gyorsan vissza is csuktam, majd próbálkoztam és szoktam a fényt.
- Felébredt! - kiáltott fel Harry. - Kicsim! - ült az ágyra.
- Hol vagyok? - néztem körül, de a családtagjaimon kívül semmi nem volt ismerős.
- Kórházba vagy, Kislányom! - lépett az ágyam elé anya és apa.
- Dave?
- Itt vagyok! - szólalt meg mellőlem.
- Hiányoztál! - néztem rá, felült ő is az ágyra, majd megölelt.
Oldalra pillantva láttam meg Ellát.
-Ő hogy van ? -kérdeztem ijedten
-Jelenleg alszik még mindig, de megúszta pár karcolással és füstmérgezéssel.-mondta Louis kissé feszülten
Látszik, hogy ideges emiatt.

Beszélgettünk, majd betoppant a többi fiú. Anya és apa nem igazán repestek az örömtől, hogy ilyen barátaim vannak, de kit érdekel a véleményük? Mert engem, biztos, hogy nem!
Az orvos bejött, majd kiküldött mindenkit kéve Harry-t.
- DR. úr, valami probléma van? - aggódott Harry.
- Hát attól függ maguk, hogy fogják fel. - ült le a székre, majd lerakta az ágy végébe a papírjait és ránk nézett. - A vizsgálatok során végeztünk ultrahangot is, kiderült, hogy a kisasszony már három hónapos terhes.
Az állam a földet verdeste, hogy lehetek terhes. De hisz, mindig védekeztünk ,azt hiszem, legalább is Én úgy tudtam. De, ha terhes is vagyok, nem vettem észre? Mondjuk elég sokat eszek, és híztam is pár kilót, de minden ruhám jó rám vagyis... a kedvenc farmerom nem. Akkor ez az oka neki.
- Ebbe biztos Doki? - néztem rá.
- Teljesen. Kimutatta minden. Az ultrahang, vérvétel, ami ehhez kapcsolódó vizsgálat, mindegyik azt biztosítja, hogy maga terhes. - bólintott. - Meg kell kérdeznem, hogy megtartják-e. De ezt beszéljék meg, majd később vissza jövök. A hozzátartozóknak szólok, hogy még maradjanak kint. - állt fel és kiment.
egy ideig csak magunk elé bámultunk, majd egyszerre megszólaltunk:
- Én szeretném!
Ezen csak lemosolyodtunk, majd Harry megcsókolt.
- Akkor apuka leszek. - fogta a fejét. - Ennyire öreg lennék? - nézett rám kíváncsian.
- Nem, csak egy apró hiba volt az egész. - nyugtattam meg. Aha tényleg apró. Végül is csak egy gyerekről beszélünk. Még megbeszéltünk mindent, hogy a családunknak, nem itt mondjuk el, hanem, majd ha kiengedtek. a beszélgetésünk annyira elhúzódott, hogy családunk hazament. Harrynek is mondtam, hogy menjen haza, de azt mondta, hogy nem akar egyedül hagyni minket, ezt még meg kell szokjam.

Másnap reggel az orvos remek hírrel fogadt, mehetek haza. Szóltam Ellának, hogy legyen olyan szíves és hozzon be nekem ruhát, mivel Harry nem akart megint csak egyedül hagyni. Miután megkaptam a ruhákat és a papírt hazamentünk.

Felmentünk Harryvel a szobánkba, én rögtön az ágyba vetettem magam.
- Szívem, nem csinálnál nekem enni? - néztem szerelmem felé.
- Éhes a kislányom! - forgatta meg a szemét.
- Nem, ez Én vagyok! - mosolyogtam rá.
- Gyere le! - fogta meg a kezem. Kézen fogva leballagtunk, majd be a konyhába, ahol mindenki ott volt.
- Mi van fiatalok? - karolt át minket Louis, aki utánunk lépett be Ella kíséretébe.
- Semmi. - vágtuk rá egyszerre.
- Nagyon gyanúsak vagytok! - rázta a fejét Zayn.
- Ez van. - mosolyogtam.
- Sky, beszéljünk! - fogta meg a karom Ella és kihúzott a teraszra. Leültünk, majd Ella el is kezdte.
- Tudom, hogy terhes vagy! - mondta komoly arccal.
- Honnan? - lepődtem meg.
- Mivel tudod, hogy mi a munkám, kellett jegyzőkönyvet felvenni, milyen sérüléseid vannak, és ugye megkaptam a papírjaidat, Dave-nek nem engedtem. Láttam, hogy három és fél hónapos terhes vagy! - rántott vállat.
- Jó, legalább nem nekem kell elmondani. - rántottam vállat.
- Mi lenne, ha miután eszel elmennék neked ruhát venni, gondolom, nem akarjátok rögtön a nyilvánosság orrára kötni.
- Én nem, az hogy Harry mit akar Én nem tudom,d e szeretném minél tovább húzni. Félek mit szólnának. - ismertem be.
- Ha valakinek valami kifogása van, lecsukatom. - nevetett.
- Köszi! - öleltem meg.
- Nincs mit!
Visszamentünk és a fiúk elég furcsán néztek ránk. Méregetni kezdtek, de nem ám, hogy Ellát, engem! A hasam behúztam, amennyire csak tudtam, még véletlen se látszódjon ki. Leültem, majd Louis kávéval mellém ült, általában bírom a kávénak az illatát, hát most konkrétan hányingerem lett. A szám elé kaptam a kezem. Majd Liam jött és velem szembe leült még egy bögre kávéval, úgy tudtam ő nem iszik délután kávét. Majd jött Niall, aki egy nagy tál Tiramisuval foglalt Liam mellett helyet. Zayn is egy bögre kávéval foglalt helyet Liam másik oldalán. Felpattantam és rohantam a WC-hez. Amint kiadtam magamból az eddig elfogyasztott ételeket, megmostam az arcom, számat kiöblítettem, majd visszamentem. Leültem, Harry elém rakta a két szendvicset és egy pohár narancs levet. A srácok még mindig néztek, amit most már szóvá tettem.
- Abba hagynátok?
- Mit? - Louis.
- Nem csinálunk semmit! - Zayn.
- A bámulást!
- Ha akartok valamit, kivele! - ült le mellém Harry. Ella pedig a konyha pulton foglalt helyet.
- Skyler terhes? - Liam.
Harryvel rögtön összenéztünk.
- Ezt honnan veszitek? - néztem rájuk.
- Nagyobb lett a hasad, és szerintünk híztál, meg a rosszul lét a kávétól. - Niall.
Szóval híztam és dagadt lettem! Eddig se voltam nádszál vékony, de most elkezdek fogyózni és megyek edzőterembe, meg sportolni. Felálltam az asztaltól és felmentem. A szobaajtót becsaptam, levettem az összes ruhám, kivétel a fehérneműimet. Beálltam a  nagy tükör elé.

Nem akarok terhes lenni, kövér vagyok és ezt mindenki észre vette! Kopogtak, majd Ella és Harry jöttek be.
- Mit csinálsz? - nézetek rám furán.
- Kövér vagyok! - hisztiztem.
- Skyler, nem vagy kövér csak várandós! - Ella.
- De régen nem így néztem ki! Volt valami tartása a hasamnak, most meg, kerek! - mutattam rá. - És még fél év hátra van!
- Hagyd abba, mert esküszöm leöntelek egy vödör hideg vízzel! - fenyegetett Ella.
- Kicsim, Te így vagy gyönyörű! - ölelt meg Harry.
- De kövér vagyok, Niall is megmondta! - néztem fel szemeibe.
- Nem vagy kövér, Niall csak azért, mondta, mert éhes és ilyenkor tudod, hogy össze-vissza hadovál. - Ella. - De öltözz fel és megyünk veszünk neked valami olyan ruhát, amibe nem látszik a hasad, és az esküvőre is jó lesz! - ment ki.
- Skyler, ezt hordanád? - vette elő a zsebéből Harry az eljegyzési gyűrűt. Csak bólintottam. Felhúzta az ujjamra és megcsókolt. Gyorsan visszavettem a ruhám, majd mentünk Ellával vásárolni.

Rengeteg ruhát vettünk, neki és nekem is. Megvettük az esküvőre a ruhánkat, meg hozzá a cipőt, majd hazamentünk. Dave és Gemma nálunk volt. Mondták, hogy az esküvő MOST szombaton lesz. Erre a srácoknak támadta az ötlete, hogy koccintsunk, kösz. Miután Én nem vettem el poharat Dave rá is kérdezett.
- Sky, hogy-hogy nem iszol pezsgőt? - húzta fel a szemöldökét.
- Most nem kérek. - rántottam vállat.
- Miért?
- Hogy legyen mit kérdezned!
- Szóval nem mondod el. - én csak megráztam a fejem. Úgy utálom, hogy mindig észre vesz rajtam mindent!
Miután ők megitták a pezsgőt, elköszöntünk tőlük és el is mentek. Harry és Én felmentünk a szobánkba és levetettük magunkat az ágyra. Össze bújva aludtunk el.

Mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Lassan kikeltem az ágyból és lementem, ahol ott volt mindenki kivéve Ellát aki rögtön utánam érkezett is.
- Lányok, el kell mondanunk valamit! - Louis.
- Kezdjünk félni? - kuncogott Ella.
- Nem kell! - rázta a fejét Zayn.
- Az esküvő után vissza kell menünk a turnéra. - Liam.
Nagy csönd jelent meg a szobába, de nem volt kínos.
- Mikor jöttök vissza? - szólaltam meg.
- Attól függ mennyi helyre szervezett Paul még koncertet. - Harry.
- De van egy jó hírünk is. - Niall.
- Ti is jöhettek velünk! - Liam.
Erre csak elmosolyodtunk, majd barátunka megöleltük.
- Azt hitted itt hagylak terhesen? - tolt el magától Harry.
- Megfordult a fejembe. - vallottam be. Egész nap feküdtem, mivel drága vőlegényem nem engedett semmit csinálni és még társultak hozzá a srácok is. Megbeszéltem velük, hogy amíg a hasam nem látszódik annyira elmehetek táncolni. Nagyon nehezen, felsoroltak vagy ezer okot amiért nem örülnek, neki de belementek. De csak úgy, hogy valaki velem van, az egész turné alatt nekünk kéne Tomyval táncolni, de a végére Paul szerint már megmozdulni se fogok tudni. Gemma megkért minket, hogy menjünk el a ruhájáért, mi pedig szívesen mentünk, de az orromra kötötte, hogy Harry nem nézheti meg, csak Én, de magamra nem ismerve nem néztem meg, majd az esküvőn. Elvittük Gemmáékhoz a ruhát, majd megint haza és folytattam a semmit tevést.