2. Évad 21. Rész - I do it!

Merry Christmas!!!♥ 

~Skyler~

Harryvel este elég sokat beszélgettünk és elkezdtünk keresgélni a baba nevek között, választottunk két fiú és két lány nevet, mivel nem tudni a nemüket. Reggel mint eddig mindig rosszullétre keltem, olyan csodálatos dolog az anyaság ilyenkor. Néha azt kívánom, hogy ez a kilenc hónap maradjon el, és rögtön megszülhessem őket, habár azt se muszáj, inkább pottyanjanak a karjaimba. Harryvel eldöntöttük, hogy nem igazán fogom elhagyni a házat, mert szeretne minket megvédeni amitől csak lehet, és ebbe az is benne van, hogy a rajongóktól.
Reggel még Darcy is elég korán ébredt, amin kicsit meglepődtem, mindig elalszik 8-9 óráig. Adtam neki reggelit, majd a Tv-előtt ültünk és néztünk valami mesét, habár én a felére nem figyeltem, annyira nem kötött le. Mikor vége lett a mesének, kislányom nagy felháborodottsággal mesélte, hogy mindig hosszabb szokott lenni és, hogy a maci a végén nem integetett. Tényleg nagy probléma. 10 óra felé Harry is felébredt, kócos hajjal, boxerba botorkált le a lépcsőn, ez által rálátást nyertem izmos mellkasára, ami a mai napig igen csábító számomra. Egy "Jó reggelt" mormolása után a konyhába ment, majd egy kávés bögre kíséretébe jött ki. Leült mellém, majd átkarolt.

~Ella~

Azt gondoltam könnyebb lesz itt hagyni a srácokat. De nem vagyok képes erre. Nem vagyok képes Louis nélkül élni, még ha nem is látom. Elég, ha csak érzem érintését, közelségét, szeretetét. Ez nekem bőven elég, hogy tudjam, senki másra nem vágyom az életben. Még is pokoli kínzás, hogy nem lehetek vele. Nem csókolhatom meg. Nem mondhatom neki, hogy szeretlek. Mert nem kínzom sem őt, sem magamat. Tisztában vagyok a lehetőségeimmel és ez már nem tartozik közéjük. Nem áltatok senkit hiú ábrándokkal. Mert ennek így kellett lennie. Ezt a sorsot szánták nekem odafent és bár sokat szenvedtem már eddig is, de még tűrök. Tűrök minden egyes pofont, mi földre küld. És akárhányszor teszi is meg, én felállok és tovább harcolok. Igen, sokkal könnyebb lenne feladni és az első adandó alakalommal meghalni, de nem tehetem ezt. Nem tehetem ezt sem Aaronnel sem pedig Louisval. Mert tudom, hogy mindketten belehalnának a fájdalomba, ha én többé nem lennék. Aaronnek szüksége van rám. Csak én vagyok neki. Bár tudom, hogy ha velem történne valami, a srácok gondját viselnék, de akkor sem tehetem meg ezt a kisöcsémmel. És nekem is szükségem van rá. Mert ő az, aki megtanított engem arra, milyen fontos a család, az összetartás. Ha ő nincs, talán ma nem így gondolkodnék a világról. Talán ugyan olyan magamba fordult szinte már zakkant csaj lennék. A srácoknak is sok mindent köszönhetek. Ők befogadtak maguk közé és mellettem voltak, minden nehéz pillanatomnál. Skyler volt az első és egyetlen barátnőm, kire tényleg mindig számíthattam. És Louis...Ő az, aki megtanította nekem mi az a szerelem. Mit jelent teljes szívből szeretni valakit, már oly annyira, hogy életed adnád érte. És bármilyen áldozatot meghozni, annak érdekében, hogy ő biztonságban legyen. Ők az én családom, még ha most haragszanak is rám. Tudom, hogy bármi történjék az életben , bárhol is legyek, rájuk számíthatok.De az öcsémnek szüksége van rám. És nem így! Meg kell védenem, és ez ilyen állapotban lehetetlen. Muszáj vállalnom a műtétet. Aaronért. És ha nem sikerül, akkor majd csak lesz valahogy. Talán Louis úgy már nem fog szeretni és bár belehalnék, ha így lenne, akkor is nyugodtabb lennék. Legalább tudnám, hogy nincs többé veszélyben sem ő sem pedig a többiek. Egy bársonyos érintés vissza rántott a valóságba.

-Minden rendben?-kérdezte egy aggódó hang 

-Igen, persze. Csak elgondolkodtam.-mondtam halkan 

-Min?-érdeklődött 

-A műtéten.-sóhajtottam 

-Nézd, bárhogy is döntesz én melletted leszek. Történjék bármi.-suttogta homlokát enyémnek támasztva 

Szemeim automatikusan hunytam le. Szívem ismét a jól megszokott heves dübörgésbe kezdett. Pulzusom az egekbe szökött. Lélegzetvételem egyenletlenné vált. Úgy éreztem bármelyik pillanatban elveszíthetem az önkontrollom és ajkaira tapadhatok. De nem lehet! Nem tehetem ezt vele! Akár mennyire is szeretném újra érezni puha ajkait, nem lehet! Kínzás volt számomra ez a helyzet, mi könnyeket csalt ki szemeimből.

-Louis.-szólaltam meg halkan 

-Ne haragudj.-távolodott el hirtelen 

Majd csak egy ajtó csapódást hallottam,mire összerezzentem. Könnyeim utat törtek maguknak. Hátradőltem az ágyon összekucorodva, majd egy kispárnát kezdtem szorongatni. Mélyen szippantottam be Louis őrjítő illatát, mi még inkább csak sírásra késztetett. Nem akartam megbántani, csak biztonságban akarom tudni. Az ő érdekében tettem. Iszonyatosan fáj nekem is, de miatta megteszem. Inkább szenvedek, mint, hogy szenvedni lássam. Még, ha nem szó szerint is. 

Egy puha érintés zökkentett ki zokogásomból. 

-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan Aaron

-Louis....meg akart csókolni, de nem hagytam, és mérgesen elviharzott. De nem akartam, hogy megharagudjon rám.-sírtam még jobban 

-Jajj, könyörgöm ne sírj! Tudod, hogy utálom, mikor szomorú vagy.-ölelt magához testvérem 

-Vállalom a műtétet!-mondtam határozottan, majd megtöröltem arcomat 

Aaron megpuszilta homlokom, jelezve támogatását. Felhívta nekem az orvost, majd átadta a telefont. Közöltem vele is döntésemet és mondta, hogy ha nekem megfelel, akkor akár már holnap végre is hajtják. Minél hamarabb annál jobb. Aaron összepakolt nekem pár cuccot, ugyan is, ma már akkor be kéne feküdnöm. Segítette lebotorkálni a lépcsőn. Gondolom a többiek értetlenül nézhettek, mert öcsém megtorpant, majd elmagyarázta a helyzetet. Örültek a hírnek, bár ugyan azt mondták ők is, hogy tiszteletben tartják döntésemet, bármi is legyen az. Ők is elkísértek a kórházig, no meg mert Aaron még csak a 17-et tölti és nincs jogsija. MÉG! De nagyon ügyes srác és tudom, megszerzi elsőre. Kérdezték azt is, hogy mi ütött Louisba, hogy csak így elrohant. Kénytelen voltam elmondani nekik is.
-Jajj Istenem! Ti nők, annyira bonyolultak vagytok!-szörnyülködött Zayn
-Most miért? Csak az ő érdekében teszem! Nem keverhetem veszélybe többé! És titeket sem! Nem kockáztatok srácok! Ennyi elég volt!-magyaráztam idegesen
-Te tényleg nem érted? Ella, Louis az életét kockáztatná érted és, mikor magához tért, akkor is veled foglalkozott. Magasról tett arra vele mi van! Most már mindent tud rólad és igen kicsit haragudott rád, amiért nem mondtad el, mint mindnyájan, de mindezek ellenére is tiszta szívből szeret téged! Mindketten csak szenvedtek így. Nagy fiú már, és tud vigyázni magára. Mellesleg ott vagy neki te is. Személyi őrangyal.-magyarázta Liam
Nem tudtam mit válaszolni. Nagyon elgondolkodtattak szavai. Talán igaza van! Talán van remény kettőnk számára!

Itt az idő! A srácok próbálták elérni telefonon Louist, hogy tudja, elvállaltam a műtétet, de nem vette fel senkinek sem, majd egy idő után ki is kapcsolta. Nagyon bántott a dolog. Főleg, hogy tudtam milyen kockázatokkal jár ez a műtét. Szerettem volna hallani a hangját....talán még utoljára....

2. Évad 20. Rész - My family

Sziasztok! 
Nehézkesen megszületett a rész! Reméljük tetszik! ;) 
Nem lett valami hosszú, de a következőkben elég terebélyesekkel készülünk! 

Ella & Skyler

~Skyler~

Reggel gyermekemre keltem, aki elkezdett mocorogni a pocakomba. Ilyenkor nem igazán díjazom. Az én mocorgásomra, már Harry is felkelt, felnézett rám, de rögtön fejét a párnába nyomta és magához húzott. Olyan érzésem támadt, mintha elfelejtettem volna valamit, 5 percnyi gondolkozás után be is ugrott. 

- Harry ma kell orvoshoz mennem! - vágtam egyenesbe magam. 

- Mi van? - nézett rám kómásan. 

- Ma kell az orvoshoz mennem! 

- Anya felhívja az egyik orvost és elmegyünk itt, oké? - dörzsölte meg szemét, majd lementünk és megbeszéltük Anne-el, aki rögtön híva az egyik barátnőjét, 11 órára kaptunk időpontot, én pedig a Londonit lemondtam. Elkészültünk és megreggeliztünk. Mindenki eljön velünk az ultrahangra, mert kíváncsiak a babára. Darcy, elég álmos volt, de nem akart senki itthon maradni, így kénytelenek voltunk őt is elvinni magunkkal. Elég nyűgös volt.
Az orvosnál elég furcsán néztek ránk, hogy ennyien jöttünk, ma elvileg megtudhatjuk a baba nemét, de még nem biztosra. Az orvos nemsokára szólított is minket és bementünk, mindannyian. Kérdezgetett pár dolgot s kezdődött is az ultra-hang.
Ránézett mindenki a képernyőre, én az orvos arcára néztem, aki elvolt képedve. A szemüvegét lehúzta.
- Volt már orvosnál? - nézett rám.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Akkor szerencsének érzem magam, hogy elmondhatom,  két baba van! - mosolygott. Az állam a földet verdeste. Kettő? Kettő!
Miután elmondta ennek a következményeit, hogy most sokkal jobban kell magamra vigyázni, és, hogy semmi féle kép ne idegeskedjek és ha valamit nem úgy érzek ahogy annak kéne lenni akkor rögtön menjek orvoshoz, mert elveszíthetem a babákat. Nem kicsit ijedtem meg! Kaptunk egy képet a babákról.

Amikor az orvos a nemüket akarta elmondani, rögtön ellenkeztünk, hogy nem akarjuk tudni. Ezt Harryvel megbeszéltük, hogy most nem szeretnénk tudni, vagyis inkább rábeszéltem.
Miután megkaptuk a papírokat, vissza mentünk, Anneékhez és elkezdtünk szedelőzködni, hisz indulni kéne haza felé. Darcy kicsit hisztis volt, persze az ebédnél kiverte a dilit. Mindenki csodálkozott, hogy ekkora hangja van. Ebbe az apjára ütött. Harry nagyon kiakadt, még nem látta hisztizni, bemutatom a hisztis kislányát. Darcy levágta magát a földre és torka szakadtából üvöltött. Csodálom, hogy nem száradt ki. Mindenki el volt képedve, sajnálták, hogy reggel felkellet keltenünk. De miután abba hagyta, már csak jót nevettünk rajta. Egész álló nap boldog voltam, mosolyom fülemig ért, boldog voltam a családommal, akik szeretnek. Délután sajnos indulnunk kellet haza. Nehézkes búcsút vettünk mindenkitől, most megismert családtagoktól, akikről csak pozitív véleményem van! Nagyon szeretem Harry családját és még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy lassan én is közéjük tartozhatok! Miután hazaértünk Darcy már elég álmos volt így közösen megfürdettük majd leraktuk aludni. Harryvel kézen fogva mentünk be saját szobánkba és kezdtünk neki a közös fürdésnek. Érintéseire a libabőr még mindig megjelent rajtam, a pillangóim pedig szárnyra keltek gyomromba.

~Ella~

Döntenem kell! Megcsináltassam a műtétet vagy ne ? Veszélyes, de kockázat nélkül nincs siker! De ha elrontják az orvosok és maradandó sérüléseim lesznek? Nem! Inkább  maradok vak, mint egyéb! Amúgy is már megszoktam! Majd Aaron segít nekem! Nemsokára eljön az ideje, hogy közöljem Louisval és az öcsémmel a döntésem, aztán Aaronnal saját utunkra menjünk. Nem fogok a srácokra támaszkodni mindig. Így is annyi mindent tettek már értem, pedig veszélybe kerültek miattam. És teljesen megértem, hogy utálnak.... Louis az akinek sosem fogom tudni meghálálni azt a rengeteg dolgot , amit értem tett. Egy pillanatra sem hagyott magamra, pedig biztosan nem hiányzott neki a pesztrálásom. Meg volt a maga baja a sebével, mit szintén miattam szerzett. És még is, egy pillanatig sem volt velem ellenszenves, vagy haragos. Felébredve nem túl mély álmomból, mocorogni kezdtem, mire Louis erős karjai védelmezően fonódtak még jobban derekam köré, magához láncolva teljesen. Édes szuszogása csiklandozta nyakamat, jóleső borzongást keltve bennem. Szembe fordultam vele, majd mellkasába fúrtam arcomat. Tudom min gondolkodtok most. Hogy együtt vagyunk-e? Hát nem! Nem teszem ki többé őt ilyen veszélynek! Ezért is fogunk Aaronnel elköltözni, amint közöltem velük és az orvossal is döntésemet. Nem fogom hagyni, hogy többé bármelyikük is veszélybe kerüljön miattam.
-Reggelt.-motyogta Louis hajamba puszilva
-Neked is.-motyogtam mellkasába
Felkelt mellőlem, majd kisegített az ágyból. Elkísért a fürdőig, ahol elvégeztem reggeli teendőimet, majd az ajtó felé vettem az irányt ismét. Kinyitottam az, azonban szerencsétlen módon átestem a küszöbön. Louisnak köszönhetem, hogy nem ütöttem meg magam, mivel időben elkapott.
-Köszönöm.-motyogtam, mikor talpra állított
Nem válaszolt. Reagálásképp egy apró csókot hintett homlokomra, majd elindultunk valamerre. Gondolom a konyha felé, mivel a lépcső előtt, mint mindig, most is ölbe vett és levitt, majd óvatosan vissza helyezett a csempére. Derekamnál ismét magához ölelt, vezetve engem a helyes irányba.Segített leülni egy székre, majd magamra hagyott. Testvérem halk, kómás hangja csendült meg a hatalmas csendben, mi a konyhára telepedett. Aaron hozzám lépett és arcon puszilt, majd eltávolodott, ugyan is nem éreztem jelenlétét. Fejemet lehelyeztem az asztalra elgondolkodva. Hogy hogyan fogom közölni a srácokkal, döntésemet, s, hogy elköltözünk. Halk, csoszogós léptekre lettem figyelmes, bár tudtam, hogy Louis az. Csak ő szokott így csoszogni. Felkészültem érkezésére, így nem ért váratlanul, mikor nagy tenyerei közrezárták apró kézfejem, egy bögrét közé préselve.
-Köszönöm.-suttogtam
Hajamba puszilt, majd egy szék csikorgó hangja hozta rám a frászt, amint mellettem valaki kihúzta.
-Ne haragudj. Nem akartam.-simogatta karomat Liam bűnbánó hangon
Biztató mosolyt küldtem irányába, legalább is remélem, hogy felé mosolyogtam és nem csak a semmibe, mint egy hülye. Louis rosszalló sóhajt hallatott, majd elcsoszogott mellőlem. Hangokból ítélve, mindenki , vagy is Harry kivételével mindenki itt volt. E a legjobb alkalom a hír közlésére. Most vagy soha!!! Hajrá Ella képes vagy rá!
-Srácok.-szólaltam meg halkan felhívva magamra figyelmüket.- Nem vállalom a műtétet.-mondtam ki nagy nehezen
Hatalmas csend telepedett a helységre. Szinte lélegzetvételt sem lehetett hallani. Gondoltam, hogy hasonlóan fognak reagálni.Egy kéz fogta meg enyémet.
-Biztos vagy ebben?-hallottam Louis aggódó hangját
Mély levegőt véve bólintottam. Hajamba puszilt, jelezve támogatását.
-Mi melletted állunk, bárhogy is döntesz.-simogatta meg hátamat , hangjából ítélve Liam
-Köszönöm srácok, de nem fogok visszaélni vendégszeretetetekkel . Aaronnel elköltözünk.-mondtam
-Mi?!-döbbent meg mindenki
-Nem Ella! Szó sem lehet róla! -tiltakozott hevesen Zayn
-Nem hagyunk magadra! És nem élsz vissza a vendégszeretetünkkel, mert te nem vagy vendég! Te itt élsz velünk, mint eddig! Ez a te otthonod is, ahogy Aaroné is!Mi mind egy család vagyunk! Beleértve téged és Aaront is!- vitázott Niall is
-Pontosan!És én sem engedem, hogy elmenj!- simogatta kézfejem Louis
Arcomat dörzsölgettem gondolkodva szavaikon. Nem értem! Miért ilyen rendesek velem, hisz biztosan utálnak a történtek miatt! Én is utálom magam! Nem hogy ők!! Most már tudják milyen a környezetemben élni, még is marasztalnak. És Louis! Ezek után is törődik velem,és talán szeret is...És bár majd ki ugrik a szívem bordáim közül örömömben , még is szomorúsággal tölt el, mert nem lehetünk együtt... Nem tehetem ki sem őt, sem a srácokat több veszélynek. Ennyi is bőven elég volt.Nem kockáztatok! Csak azt tudnám, hogy fogom megoldani, ha itt fogok lakni velük. És ha otthagyom az FBI-t? Akkor talán végre biztonságban lesz mindenki! Remélem......

2. Évad 19. Rész - I save you!

~Ella~

-Mi? -rémültek meg mindketten 

Ian azt hiszem elment szólni valakinek. Én addig felküszködtem magam az ágyon ülő helyzetbe, majd megpróbáltam lemászni onnan, de Louis nem engedte. 

-Maradj már nyugton! Csak egyszer! Könyörgöm!-idegeskedett Louis, majd kezeimet fogva tartott az ágyon 

Nem láttam, de éreztem, hogy nagyon közel van. Alig pár milliméter választhatott el minket, de én nem láttam. Semmit sem! Csak monoton sötétséget! És ez nagyon megrémiszt! Mi történhetett?! Miért nem látok semmit?! Mi lesz így?! Hogy fogok dolgozni?! Hogyan fogom gondját viselni az öcsémnek?! Egy ismeretlen férfi hangra lettem figyelmes.
-Miss. White?-kérdezte egy idegen hang
-Igen.-válaszoltam megszeppenve
-Dr. Robert vagyok.-simította meg kézfejem köszönésképp
-Dr. Úr, mi történt a látásommal?-tértem egyből a lényegre
-Nos az eseményekről értesültem és valószínűleg, mikor elájult beverhette a fejét és ez vezethetett látásvesztéshez.-magyarázta
-És hogyan nyerheti vissza a látását?-kérdezte Louis
-Műtéttel, de az ő esetében nagyon kockázatos. Egy ér pattant el, mi teljesen megszüntette a látását, de ezt vissza forrasztani már nehezebb mivel közvetlen mellette több érzékeny ín is elhelyezkedik. Ha ezek bármelyikéhez is hozzáérnénk egyéb és komolyabb problémák is felléphetnének, mint például agykárosodás, vagy teljes körű amnézia.-magyarázta - De erre kap egy kis időt a hölgy, hogy döntsön.-simította végig az arcom
Mit Louis egy torokköszörüléssel nyugtázott. Szinte már vártam ezt! Mindig féltékenykedik. De jól esik, mert érezteti velem, hogy még mindig szeret. Bár ne lenne így! Az ő érdekében! Bár ne ismertem volna meg! Most nem lenne itt miattam! Biztosan valahol turnézna és egy másik lánnyal ücsörögne kézen fogva, csókolózva. Fáj belegondolni is, hogy mással lássam, de így sokkal jobb lenne neki! Nem kéne miattam itt legyen és nem sebesült volna meg! Nem lenne veszélyben soha sem! Viszonylag nyugodt és veszély mentes életet élhetne, ha én nem lennék....

*****

Miután az orvos kiment nagy nehezen visszafeküdtem az ágyra, majd lassan elnyomott az álom. Mikor megébredtem megpróbáltam felülni és két kar egyből segítségemre sietett. Érintése gyengéd volt és puha. Segített kiszállnom az ágyból, majd talpra állnom.

-Hová készülsz?-kérdezte csilingelő hangján 

Innen tudtam, hogy Louis az. 

-A fürdőbe.-mondtam halkan 

Óvatosan átkarolta a derekam, majd vezetett egészen az ajtóig. Ott átsegített a küszöbön, majd kérésemre magamra hagyott. Gondoltam csak tudok egyedül is boldogulni. Kintről hangokat hallottam. Mikor végeztem és elrendeztem magam eltapogatóztam az ajtóig, majd a kilincset megtalálva lenyomtam és kinyitottam az ajtót. Azonban véletlenül nekinyitottam valakinek.

-Áúú! Nem látsz a szemedtől?!-rivallt rám Skyler

Igen, meg sem lepődtem! Tudtam, hogy utál és csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy pont bele botlom. De nem vettem magamra azt amit mondott, bár fájt! Ez az egy haszna van a kiképzésemnek, amit az FBI-nál kaptam, hogy ki tudom zárni teljesen az érzelmeim és el tudom engedni a fülem mellett az ilyeneket.

-Sajnálom.-mondtam halkan, majd elindultam volna ki de megbotlottam a küszöbben 

Szerencsére valakinek elég gyors volt a reflexe és elkapott.

-Vigyázz.-szólalt meg Louis .

Nagyon közelről hallottam hangját innen következtettem, hogy ő kapott el. Nem lehetett túl kellemes neki sem, hiszen seb van a hasán és tudom milyen érzés az. Szegény még most is szenved miattam. Felsegített, majd az ágyhoz vezetett és segített felülni. 

-Skyler te pedig válogasd meg a szavaidat! Ne feledd, hogy Ella mindig melletted volt, mikor szükséged volt rá, te pedig most hátat fordítasz neki! És csak, hogy tudd! Nem szándékosan nyitotta rád az ajtót, ugyan is elveszítette a látását, mikor megmentette az életem!-védett meg Louis 

-Louis hagyd! Ne vitázz miattam.-mondtam halkan 

-Én nem tudtam.-mentegetőzött Sky döbbenten

-Nem tudhattad.-vontam vállat, majd felkínlódtam magam az ágyra 

Nem sokkal később bejött az orvos megint. Kérdezgetett, hogy hogyan érzem magam, meg megvizsgálta a sebeim. Persze ez Louisnak megint nem tetszett, de végül sérelmeit félretéve megkérdezte az orvost, hogy mikor mehetek el innen. Nem is, hogy ő, hanem én. Az orvos pedig közölte, hogy ő is és én is még ma elhagyhatjuk a kórházat, ha vigyázunk magunkra. Meg adta a számát, hogy majd tudtára adjam később a döntésemet a műtéttel kapcsolatban. Louis elkísért a fürdőig megint, hogy felöltözhessek míg az orvos elkészíti a papírjainkat.
-Ne segítsek?-kérdezte aggodalmaskodva
-Nem, köszönöm. Megoldom.-mondtam
-Szólj, ha segíthetek.-engedte el a kezem
Bólintottam egyet, majd betapogatóztam a fürdőbe kezemben a ruháimmal. Nagy nehezen magamra vettem, majd újra eltapogatóztam az ajtó felé és lenyomva a kilincset kinyitottam. Hirtelen két kar fogta meg derekamat én pedig reflexből fogtam meg csuklóját,hogy megvédjem magam, de utána leesett, hogy biztos csak Louis, ezért el is engedtem.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-puszilta meg homlokomat
Melegség öntötte el szívemet. Bizsergető érzés járta át az egész testem. Olyan volt, mint régen. De nem lehet.... Többé nem keverhetem bajba.Ennyi épp elég volt.. Többé nem hagyom.

Az orvos perceken belül visszaárt a papírokkal, mi pedig aláírtuk és távozhattunk.
-Indulhatunk?-kérdezte Ian
-Nem!-vágta rá Louis kezemet megfogva .- Nálunk leszel míg el nem jön a műtét ideje.-simogatta meg arcomat
Gondolom velem szemben áll. Érzem közelségét.
-Nem Louis! Köszönöm, de nem leszek a terhetekre. Lesz elég gondod így is miattam.- helyeztem óvatosan sebére kezemet
-Nem leszel a terhünkre. Különben is, Aaron is már becuccolt a régi szobájába. És hidd el, neked is könnyebb lesz ott eligazodni, hisz már nagyon jól ismered a házat. Szóval semmi ellenkezés.- simított el egy tincset arcomból
-Rendben.-mondtam halkan, majd szorosan megöleltem
Jól esett újra belélegezni őrjítő illatát. Éreztem heves szívverését. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el tökéletes ajkait. Éreztem, amint mélyen beszippantja illatomat.
-Köszönöm.-suttogtam mellkasába
Válasz ként, csak hajamba puszilt. Kibontakozva egymás karjaiból útnak indultunk. Hirtelen valaki más is megkarolt engem, hogy segítsen, azonban én megijedtem.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.-mondta Ian
Egészen az autóig kísért minket, majd ott elbúcsúzott tőlem. Már megy is vissza Párizsba. Szorosan öleltük meg egymást búcsúzásképp.
-Mindig szeretni foglak.-suttogta fülembe, majd arcon puszilt
Nem tudtam mit mondani neki erre. Csak lehajtottam a fejem. Bár úgy sem láttam őt, de akkor is ez bennem van. Olyan rosszul érzem magam miatta. Talán én is érzek iránta valamit? Talán többet szimpla barátságnál.... De hiszen én Louist szeretem és még is felejthetetlen számomra mindaz, ami Iannel volt. Minden egyes apró emlékfoszlány melengeti a szívem. De azért remélem nem most hallok róla utoljára.
-Kérlek vigyázz rá.-mondta , de gondolom nem nekem
-Ne aggódj, jó helyen lesz.-mondta Louis
Csodálkoztam is, hogy nem vágott közbe mikor ölelkeztünk Iannel. Általában ezt szokta, de talán csak hagyta , hogy elbúcsúzzak tőle. Hisz tudja, hogy fontos nekem. Bár nem kedveli emiatt. Fiúk... Tipikus féltékenység.... De olyan aranyos Louis mikor féltékeny. Egy váratlan de gyengéd puszit kaptam homlokomra, majd csak az ajtó csapódását hallottam. Gondolom Ian volt. Éreztem, ahogy szemeim könnyel telnek meg. Talán nem is látom többé, akár szó szerint... Hiányozni fog. Egy gyengéd érintés törölte le arcomról könnyeimet.
-Szereted?-kérdezte halkan és félve Louis
Tudtam, hogy fél a válaszomtól. De én magam sem vagyok tisztában ezzel. Nem tudom...... Nem tudtam mit válaszolni sem...
-Ne haragudj, ez nem tartozik rám.-kért elnézést zavartan
-Nem haragszom. És igen szeretem Iant, de csak mint egy barátomat és társamat.-válaszoltam neki
Egy kisebb megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Hirtelen egy furcsa hangot hallottam magam mellől, mitől megijedtem. Rémültem mocorogtam arrébb iszonyú fájdalmat okozva magamnak. A sebemhez kaptam , majd egy másik kéz is követte az enyémet.
-Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.-mondta aggodalmaskodva Louis
-Semmi baj, csak kérlek legközelebb inkább szólj mit csinálsz, hogy ne kapjak frászt a hangoktól vagy érintésektől.-mosolyodtam el halványan
Apró puszit kaptam az arcomra. Meglepett, de nagyon jól esett.
-Rendben.-mondta halkan

Nem figyeltem az utat csak magamban merengtem. Így viszonylag hamar megérkeztünk. Louis szólt előre, hogy kikapcsolja az övem, majd Liam pedig segít nekem kiszállni. Mikor engem kisegítettek Louisnak is segítségére siettek.  Ugyan nem láttam semmit, de el tudom képzelni mi történhetett, mikor meghallottam Louis fájdalmas felkiáltását.
-Louis!-szólaltam fel megrémülve
-Itt vagyok.-fogta meg kezemet, majd magához ölelt.-Ne aggódj, melletted vagyok.-suttogta hajamba
-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon
-Semmi, csak rosszul mozdultam. Ne aggódj. Jól vagyok.-puszilta meg fejemet
-Sajnálom.-mondtam
-Nem a te hibád.-nyugtatott
-Dehogy nem! Minden az én hibám... Az hogy megsérültél, hogy kórházba kerültél, és hogy mindannyiótokat belekevertem ebbe.. Minden az én hibám...-remegett a hangom
-Könyörgöm ne sírj.-remegett Louis hangja is
Szorosan öleltem magamhoz. Hátamat simogatta nyugtatásképp, majd hajamba puszilt. Nem sírtam, mert visszafojtottam, de legszívesebben csak zokognék egész nap.

~Skyler~

Már kezdtem magam jobban érezni mikor Harry elvonult telefonálni, eszembe jutott a reggeli telefon hívás, egy nő hívta. Vajon megint megcsalhat? Nagyon ajánlom neki, hogy nem, mert nem látja többet a gyerekeit! Darcy talált egy aranyos szoknyát, ami felpróbált és jó is lett rá. Mi már a pultnál álltunk mikor Harry mögénk lépett. Kifizettem a szoknyát és mentünk is egy másik boltba. Darcy meglátta a játszóházat és elkezdett hisztizni, hogy ő oda be akar menni. Belegyeztünk, csak ne rendezzen fesztivált a pláza közepén. Mi addig leültünk kint és néztünk ahogy játszik. 

- Rosszul vagy? - kérdezte érdeklődve Harry. 

- Nem. - válaszoltam kedvtelenül. 

- Megint mi bajod? - húzta fel a szemöldökét. 

- Nem megint, hanem még mindig. 

- Skyler, én nem akarok veszekedni veled! - fogta meg a kezem. 

- Anya, apa mehetünk! - jött ki Darcy, amin nem kicsit csodálkoztam. Segítettem neki felhúzni a cipőjét és mentünk a kocsihoz, mert még haza kell menni összeszedni pár cuccot Darcynak és indulunk Holmes Chapelbe. Egész úton csendbe voltunk, Darcy bealudt én meg csak kifelé bambultam, Harry pedig az utat figyelte, de végül megszólalt. 

- Nem akarod megbeszélni? 

- Nincs mit rajta megbeszélni. - sóhajtottam. 

- Skyler, akarod még ezt az egészet? - tette fel a nagy kérdést. 

- Harry én akarom az esküvőt és a gyereket is! Én azt nem akarom, hogy a két gyerekünk ilyen helyzetbe nőjön fel! 

- Milyenbe? 

- Szinte egymáshoz se érünk! Megcsalsz és alig vagyunk együtt úgy mint igazi család! 

- Nem csallak meg! 

- Reggel felvettem a telefonod és egy nő szólt bele, és azt mondta: "Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni!" Szóval nekem ne add be, hogy nem csalsz meg, megint! - emeltem ki. 

- Tudod miért megyünk igazából Holmes Chapelbe? - húzta fel a szemöldökét. 

- Azért, hogy elvigyük Darcyt. 

- Nem, azért, mert ott lesz az apám és a nagynéném, a másik mamám, akik már várják, hogy megismerjenek! A nagynéném Londonba volt egy hétig és minden nap találkoztam vele, de mindig volt valami más dolga, így nem tudtalak neki bemutatni! 

- Azt várod, hogy ezt el is higgyem? 

- Akkor majd meglátod! Nem az én hibám, hogy nem érünk egymáshoz! Te mentél volna el Dean-el! 

- Elmentem volna, mert téged és a két gyereket akartam védeni! Ha el is mentem volna, nem azért mert szerelmes vagyok belé, hanem azért ment nem akartam még jobban veszélybe sodorni a családom! 

- Én azt hittem, hogy már nem vagy belém szerelmes. - mondta szomorúan. 

- Te leszel az-az ember akit életem végéig szeretni fogok! 

- Én is szeretlek! - fogta meg a kezem. 

- Még nem szent a béke, de már alakul! - mosolyogtam. 

Megérkeztünk, Darcy pont akkor kelt fel, így még elég kómás volt. Anne rögtön kint termett, utána jött még pár ember, mire Darcy kicsit megijedt, gondolom azt hitte, hogy rajongók, tőlük fél! Rögtön a lábam mögé menekült. Anne és Robin két puszival köszöntött minket, ahogy a többiek is. 

- Anya, ki ez a néni? - kérdezte halkan Darcy, egy nőre nézve aki Harryt ölelgette. 

- Kicsim, ugye tudod, hogy nagyon szép családod lett? - kérdezte ránk nézve. 

- Tudom! - mondta büszkén. - Ő a kislányom Darcy és a jövendőbeli feleségem Skyler. - mutatott be minket. - Ő pedig a nagynéném Amanda. - kezet fogtam a nővel, aki utána meg is ölelt. Darcy elé leguggolt és elmosolyodott, Darcynak nem is kellett több megölelte. Harry mögém lépett és átkarolt. 

- Szeretlek! - suttogta a fülembe, de szerintem mindenki hallotta. 

- Én is! - mosolyogtam. 

- Anya! - jött hozzám Darcy. - Mikor mondjátok el a kis tesóm? - kérdezte hangosan, hát már nem kell! 

- Skyler, terhes vagy? - akadtak fent Anne szemei. 

- Igen. - mosolyogtam boldogan. 

- Fiú vagy lány? - kérdezte kíváncsian Amanda. 

- Remélem fiú! - mondta Robin és Harry egyszerre. 

- Még nem tudom. - ráztam a fejem. 

Mindenki kiörülte magát, így bementünk a házba. Még elég sok rokona jött Harrynek, megismerkedtünk a nagymamájával is, aki már egy kicsit öregszik, de élet vidám egy néni. Darcy rögtön a szívébe zárta és ez fordítva is igaz! Megmutatta a játékait, viszont a vacsoránál levágta a hisztit. 

- Nem eszem meg! - nézett szipogva apukájára, aki már megszólalt volna, de én nem hagytam. 

- Nem válogatsz ugye? - húztam fel a szemöldökömet. 

- De! - sírt. 

- Ha nem ízlik fel lehet állni! - mutattam a nappali felé. Felpattant a székről és tovább sírva bement. 

- Most miért küldted el? - húzta fel a szemöldökét Harry. 

- Nem játszik a kajával, ha meg igazán éhes lenne nem válogatna! - néztem rá csúnyán. 

5 perc elteltével Darcy mellém lépett és elkezdte halkan mondani: 

- Visszajöhetek? - nézett fel rám kiskutya szemekkel. 

- Megeszed? - húztam fel a szemöldökömet. Bólintott így segítettem neki visszaülni. Jó ízűen megbírta enni a húst, szóval éhes lett. Mindenki megdicsérte, hogy milyen szépen evett és, hogy milyen aranyos kislányunk van. Miután segítettem Annek elmosogatni leültünk a konyhába, csatlakozott hozzánk Amanda is. Beszélgettünk rengeteg mindenről, de talán a legjobb témánk a normális gyereknevelés. 

- Harry elkényezteti? - kérdezte Amanda. Ekkor belépett Harry és leült mellém. 

- Még jobban kényeztetném, ha hagyná! - válaszolt helyettem. 

- Nem akarom, hogy pláza picsa legyen a lányomból! 

- Azt nem hagyom! - rázta a fejét Anne. 

- Mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte Amanda. 

- Július 23. 

- Akkor született Darcy és a banda is! - lépett be Robin. 

- Igen! - bólintottunk. 

- Anya! - kiabálta Darcy mire mindenki a nappaliba ment. Kislányom a szoba közepén állt pisis ruhába. Csak megfogtam a fejem. 

- A te lányod! - veregettem meg Harry vállát. 

- Nem én szültem! - nyújtotta ki a nyelvét. 

- Folytassam? - húztam fel a szemöldökömet. 

- Inkább átöltöztetem. - sóhajtott. Odalépett hozzá és felemelte, de távol tartva magától. Mi csak nevetve ültünk le és folytattuk beszélgetésünket, Harry és Darcy viszonylag gyorsan végzett az átöltözéssel. 

- Anya. - lépdelt felém, felmászott a kanapára és hozzám bújt. 

- Álmos vagy, picur? - nem válaszolt csak bólogatott és lehunyta szemeit. 

- Mennünk kéne nem? - kérdezte Harry. 

- Nekem mindegy! - rántottam vállat. 

- Maradjatok itt! - vágta rá rögtön Anne. 

Belementünk, Harrynek úgy is van még itt cucca, és Gemmának is amiből én vettem el pár ruhadarabot. Darcy persze mikor leraktuk a szobába az ágyra felébredt és közölte, hogy velünk szeretne aludni, de Anne mondta, hogy aludjon velük, amibe rögtön belement. Amanda Gemma szobájába alszik és közölte, hogy ne legyünk túl hangosak. 

2. Évad 18. Rész. - I don't see

~Louis~

Monoton csipogásra ébredtem. Egyből tudtam hogy hol vagyok. Szemeim kipattantak, majd egyből fel akartam ülni, de ekkor egy iszonyatos fájdalom nyílalt hasamba ami visszakényszerített az ágyra. 5 érdeklődő szempárral találtam szembe magam.

-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan Sky

-Jól vagyok csak fáj a hasam. Ella  hol van?-kérdeztem egyből

A srácok félreálltak így rálátásom nyílt az ő ágyára. Eszméletlenül feküdt az ágyon tele kötésekkel. De ami számomra érthetetlen volt, hogy a szeme is be volt kötve. Biztosan elővigyázatosság vagy nem tudom, de nagyon remélem, hogy semmi komoly. Az ágya mellett ott volt Aaron és a francia gyerek is.

-Hogy van?-kérdeztem aggódva 

-Még nem tudunk semmit. Nem tért magához. -válaszolta Aaron 

Liam kiment, hogy szóljon egy orvosnak. Én addig hatalmas kínok között, de felkeltem az ágyról.

-Maradj nyugton!-szólt rám Skyler 

-Látnom kell!-mondtam, majd valahogy lemásztam az ágyról 

Lassan lépdeltem az ő fekvőhelyéhez. Aaron odébb állt, hogy odaférjek. Most valahogy másnak láttam, mint eddig. Így, hogy tudom az igazságot. És igen haragszom rá, hogy nem mondta el és mindvégig titkolta, de jelenleg ez nem érdekel. Csak azt szeretném, hogy magához térjen, mosolyogjon és mondjon valamit. Tudassa velem, hogy jól van. Minden történés ellenére is én még mindig teljes szívemből szeretem, és ez nem is lesz másképp. Mindig is szeretni fogom, még ha ő nem is. Közben az orvos megérkezett. Azonnal visszaparancsolt az ágyba és parancsba adta, hogy ne keljek fel, mert szétnyílhatnak a varratok. Ez érdekel most a legkevésbé.... Megvizsgált és közölte, hogy minden rendben lesz, csak a vágás fog fájni egy jó darabig így ne csináljak semmi megterhelőt.

Már több órája, hogy én magamhoz tértem, ellentétben Ellával. Nagyon aggódom érte, de tudom, hogy nem adja fel és küzd. Erős és túl fogja élni! Ez csak egy karcolás neki! Nem ez az első, hogy meglőtték, és eddig is mindig helyrejött. Most sem lesz másképp. Muszáj, hogy magához térjen. Az öccsének szüksége van rá, és nekem is. Nélküle nem bírnám ki. Csak is neki köszönhetem, hogy még életben vagyok, mert megmentett. Ráadásul közben meg is sérült. Képes lett volna feláldozni értem az életét, és ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De miért tette mindezt? Hiszen, ha már nem szeret....De ezek szerint, akkor nem így van? Én már nem értem! Nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban, de azt tudom, hogy én mit érzek és ez nem is fog változni! Bármire képes vagyok érte! Istenem csak térjen magához. Utálom látni, hogy sebesült. Utálom szomorúnak látni, de azt még jobban utálom, amit most látok. Meg sem mozdul! Csak mint egy bábu. Úgy fekszik ott az ágyon! Meg sem mozdul. Lélegzete is nagyon lassú. A gépek csipogása sem túl szapora. És semmi biztató információval nem szolgált az orvos sem.

Éjszakára hazamentek a srácok, de Aaron és a francia gyerek bent maradtak Ella mellett. Mikor már az orvosok is lejárták az utolsó vizitjüket kikényszerítettem magam az ágyból, majd Ellához mentem. Kezeim közé vettem puha mancsát. Hideg volt. Olyan élettelen volt. Szemei be voltak kötve. Bár még mindig nem értem miért. Arcán egy vágásnyom látszott. Karja is tele volt kisebb nagyobb sebekkel és hegekkel. Úgy látom régebbről is vannak hegei. Aaron is csak szótlanul bámulja és próbál erős maradni. Érthető, hisz neki Ellán kívül nincs senkije. Vagy is mi itt vagyunk neki, de rokona csak ő van. De nem tudom ez a francia gyerek mi a francnak van még mindig itt! És bevallom idegesít is a jelenléte!
-Mi lesz, ha nem tér magához?-kérdezte Aaron
-Fel fog ébredni! Erős, és nem először lőtték már meg! Sokkal rosszabbakat is túl élt már.-biztattam
-Haragszol rá?-nézett rám Aaron
-Kicsit, de most csak az számít, hogy magához térjen!-válaszoltam neki
-Tudtam, hogy ez lesz a vége! Sosem hallgat rám és sosem veszi fel a mellényt!-idegeskedett a francia gyerek
-Mindig is makacs volt.-mosolyodtam el halványan
Az emlékek vulkán ként törtek fel bennem. Minden olyan szép és jó volt, míg az a csaj be nem kavart! Azóta semmi sincs rendben. Nem költözhet ki Párizsba, főleg, hogy ez a mitugrász is ott van!! Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy költözzön! Nem engedem el! Még mindig él bennem egy kevéske remény, hogy valamikor még együtt leszünk. És tudom most már, hogy miért nem akarta a legelején. Végig csak engem védett. Az én érdekemben titkolta el, hogy ne keveredjek bele. Csak miattam tette. És igen , igaza van! Veszélyes, de ez engem nem érdekel! Szeretem és vele akarok lenni! Csak vele, senki mással! Éjszakára kiküldték Aaront és a francia gyereket a folyosóra engem meg visszaparancsoltak az ágyba, de nem tud visszatartani senki sem! Amint kiment a nővér, újra felszenvedtem magam az ágyról és Ellához mentem. Ahányszor látom elkap a sírás. 

~Ella~

Gépek idegesítő pittyegése húzott vissza a való életbe. Minden fájdalom egyszerre támadott meg! Mindent éreztem. Testem ólomsúlyú volt. Szemhéjaim nem bírtam kinyitni pedig ébren voltam. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Aztán egy nedves könnycsepp landolt kezemet. Biztosan sír. De miért? És ki ő? Majd egy másik érintésre is felfigyeltem a kezemen. Mozdulni akartam, de sehogyan sem tudtam. Olyan érzés volt, mintha minden erőm elhagyott volna.
-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte egy ismerős hang
Először nem ismertem fel, de utána beugrott! Ian! De akkor ki a másik? Kivel beszélget?
-Nem tudom, de nem szeretném, ha keresztbe tennél!-mondta egy hang mi szinte dallam volt füleimnek
ÚRISTEN! Louis! Ezek szerint jól vagy. Vagy is nem tudom, hogy van, de csak jobban, mint én, ha itt van mellettem. Te jó ég! Még most is mellettem van... És fogja a kezem... És még ezek után sem utál. Így, hogy tudja az igazat! Hogy mindvégig hazudtam neki erről....és még ezek után is szeret. Úr Isten! Olyan édes...  Muszáj valami életjelet adnom magamról. Fel akarok kelni, és látni akarom a saját szememmel, hogy hogy van. Mert ő sem úszta meg! Nagyon megijedtem mikor leszúrta az az elmebeteg, de nem volt már erőm semmihez és megszűnt minden. De viszonylag jól lehet, ha itt van mellettem és fogja a kezem. És még féltékenykedni is van ereje. Szenvedtem, míg végre sikerült mozgásra bírni a kezemet. Louis egyből reagált is.
-Kicsim, hallasz?-kérdezte egyből
Egyszerre erősödött fel minden fájdalmam nyöszörgésre késztetve. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment.Fejemet kezdtem el mozgat, majd megéreztem az arcomon egy kezet. Oda nyúltam én is. Louis keze volt. Bárhonnan felismerem.
-Louis.-motyogtam halkan
-Itt vagyok Kicsim, ne aggódj. Melletted vagyok.-puszilta meg arcomat
Megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Még ez a kis seb is visszakényszerített.
-Óvatosan.-mondta Ian
Nagyon zavart az a kötés a fejemen, ami miatt nem tudtam kinyitni a szemem, így elkezdtem leszedni magamról. Mikor végeztem nagyon megijedtem. Semmi változást nem észleltem. Olyan volt, mintha még mindig rajtam lenne a kötés.
-Mi a baj?-rémült meg Louis is arcom láttán
-Nem.....nem látok......

~Skyler~

Bunkónak és rossz barátnak tűnhetek mindenki szemébe, de én csak jót akartam. Valamennyire haragszom Ellára, mert bajt hozott a fejünkre, de erősebb a most az, hogy benyugtatózott. Harry állandóan azt papolja, hogy ő csak engem és a babát akarta védeni, hogy ne tudjak hülyeséget csinálni. Haragszik rám, mert elmentem volna Dean-nel. Darcy semmit nem vesz észre a sok konfliktusból, ami ebbe a házba folyik. Csodálkozom is, okos kislány és elég sok mindent megért. A hasam növekszik és ha feszül rajtam a ruha akkor már meg is látszik. 

A telefonom hangos csörgése zökkentett ki gondolat menetemből. Elhúztam a zöld csíkot és a készüléket a fülemhez emeltem. 

- Szia, Skyler. - szólt bele vidáman Anne. 

- Szia. - köszöntem én is, már inkább tetetett vidámsággal. 

- Nem tudom hol van a fiam, próbáltam őt is hívni , de nem képes felvenni a telefonját. 

- Bent van a kórházba. 

- És te, hogyhogy nem vagy ott? 

- Darcy kicsit betegeskedik, és el is fáradt, én haza jöttem vele. Most már alszik, de lassan megyünk vissza a kórházba. Majd megmondom neki, hogy hívjon fel.
- Minden rendben Skyler?
- Persze, csak furcsa érzéseim vannak, de nem fontosak.
- Ha szeretnéd elmondhatod! Akkor légyszíves szólj majd neki! Szia.
- Szia.

Fél óra elteltével Darcy felébredt, mikor evett Harry is megérkezett. Adott Darcynak egy puszit a homlokára és felment az emeltre. 10 perccel később elegáns viseletbe jelent meg. Mondtam, hogy hívja fel Anne-t, de le se sz*rta a fejem. Konkrétan átnézett rajtam. Miután Darcy végezett az evéssel nekem már nem volt semmi lelki erőm még bemenni a kórházba, így inkább otthon maradtam és pihentem amennyire csak lehetett Darcy mellett. Este átjött kedves bátyám.
- Veled meg mi van? - kérdezte miközben Darcyt dobálta a levegőbe.
- Semmi. - ráztam a fejem.
- Majd ha akarod elmondod. - rántott vállat és tovább játszott Darcyval. 

Mikor Harry hazaért jól elbeszélgettek Dave-el, majd mikor bátyám elment kezdődött minden előröl. Darcy a szobájába öltöztette a Barbijait, mi meg csak egymásra se néztünk. Kezd belőle elegem lenni. Elmentem volna Dean-nel, de mindig is Harryt szerettem és szeretni is fogom, mert hozzá fogok feleségül menni, ha minden igaz. Miután Harry még mindig folytatta, hogy levegő vagyok inkább felmentem Darcy-hoz és játszottam vele egy kicsit majd elmentem lezuhanyozni, miután kislányom is megfürdettem leraktam aludni, majd én is nyugovóra hajtottam a fejem.

A telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de akkor rá is jöttem, hogy nem az én telefonom az. Hanem Harryé. Felvettem, a jegyese vagyok, felvehetem a telefonját.
- Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni! - szólt bele egy női hang. Kinyomtam, nekem több nem is kellett, előszedtem pár ruhát, amit magamra kaptam és mentem át Darcy-hoz, aki már fel volt öltözve. A hasam fájni kezdett így inkább nem folytattam a "most Harryvel" akciómat! Lementem és vettem be gyógyszert, ekkor lépett be Harry a konyhába. Még csak köszönni se volt képes!
- Jó reggelt. - köszöntem én először.
- Az volt!
- Harry hagyd ezt abba, kurvára elegem van ebből! - néztem rá mérgesen.
- Megint miért kiabálsz? - kérdezte halál nyugodtan.
- Azért, mert nem szólsz hozzám és még MEGINT meg is csalsz! - kiabáltam.
- Anya. - jött a hang fentről. Kiléptem a konyhából és Darcy a lépcső tetején állt, és jött lefelé. - Miért veszekszetek? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem veszekszünk, csak hangosan beszélgetünk. - fogtam meg a kezét és segítettem neki lejönni.
- De hallottam!
- Szia Hercegnőm! - emelte fel Harry.
- Apa, anya miért szomorú olyan sokat? - kérdezte.
- Nem tudom. - rázta a fejét. Jó, hogy nem tudja, nem is beszél velem!
- Mindig a kis tesómat simogatja és szomorúan néz előre. - mesélte.
- Hát akkor fel kell vidítani, hogy ne legyen szomorú! - mosolygott. - Mit szólnál, ha elmennénk ma hárman vásárolni, meg közösen csinálni valamit, holnap pedig anyával kettesbe leszünk, te pedig a mamáéknál aludnál? - alkudozott.
- Oké, de akkor tényleg boldoggá kell tenni anyát! - bólintott nagy mosollyal az arcán, kislányom.
- Menjetek vegyetek fel melegebb ruhát, mert kint hideg van! - Darcyval kézen fogva mentünk fel és öltöztünk át melegebb ruhába. Majd csizmát húztunk és lementünk. Harry már készen volt és ment is a garázsba a kocsihoz, hogy mire mi odaérünk jó meleg legyen. Felöltöztettem Darcy, majd én is felöltöztem és mentünk is. Beraktam a gyerekülésbe, majd én is beültem és indultunk is a közeli plázához. Bementünk rengeteg boltba és néztünk aranyos ruhákat, de Darcynak egyik se tetszett. Harry viszont elvonult telefonálni, mert. . . 

2. Évad 17. Rész- Hospital....

~Ella~

1 napom. 1 átkozott napom maradt, hogy megtaláljam.Ráadásul Skyler is megnehezíti ezt az egészet.
-Nem Sky nem mész te velük sehová!.-ültettem le az ágyra
-Ella, te ezt nem értheted! Veszélyben vannak a gyerekeim, és itt mindenki! És mindez miattad! Te hoztad ránk a bajt, de én oldom meg!-kiabált idegesen
-Tudom, hogy minden az én hibám, de nem fogom engedni, hogy elhagyd ezt a házat! Nem dobhatsz el mindent magadtól csak úgy, miért ennyit küzdöttél már!-folytattam a vitát
-Én legalább teszek valamit annak érdekében, hogy megmentsem a barátaimat!-nézett a szemembe, majd kikerülve engem távozni készült
Ian az ajtóból nézte végig a veszekedést, majd mikor elment mellette bólintottam neki. Óvatosan magához szorította Skyt majd egy injekciót adott be neki, amitől kissé elkábult.
-Mi a francot műveltek?!-idegeskedett Harry
-Ne aggódj, csak egy kis nyugtatót kapott. Nem lesz semmi baja sem neki sem a babának.- nyugtattam meg
Ian az ágyra helyezte óvatosan Skylert, majd kiment és intett a fejével, hogy menjek én is. Harry Sky mellé ült az ágyra és elkezdte simogatni a fejét.Tudtam, hogy Sky nem fogja valami jól viselni ezt, ha megtudja ezért is készültem fel rá. Őket elnézve jutott eszembe Louis és azok a rohadékok, akik elrabolták.Könnyeimet letörölve vettem az irányt a kijárat felé. A brigádvezetőhöz siettem, aki a ház előtt volt.
-Rejtőzzenek el, de álljanak készenlétben!-adtam az utasítást
Ő csak bólintott, majd ki is adta a parancsot a többinek. Ha jön az a rohadék, felkészülten várjuk! Visszasiettem a házba tájékoztatni a többieket is a tervemről.
-Ezt vedd fel.-tartott elém egy golyóálló mellényt Ian
-Nem kell!-toltam el
-Ismerlek már és nem fogom hagyni, hogy enélkül bármit is csinálj!-tartotta előttem
Szememet forgatva vettem ki a kezéből, majd magamra kaptam, majd felé kaptam egy inget.

Alig 10 perccel később egy fekete autó gurult be a feljáróra. Kipattant belőle egy ismerős srác, majd az ajtó felé jött.
-Csak nem Skylerért jöttél?-nyitottam ki előtte az ajtót
Hirtelen megtorpant, majd egy szempillantás alatt kapta elő fegyverét és lőtt rám. Fájdalom nyilallt hasamba, mi földre kényszerített! Gyorsan hátrálni kezdett, de nem volt elég fürge. Körbevették a készenlétbe állított ügynökök. Lefegyverezték, majd megbilincselve betuszkolták egy autóba.
-Jól vagy?-térdelt le mellém Liam
Őszintén szólva nagyon meglepett, de nem tudtam ezzel foglalkozni. Igaz nem hatol belém a golyó, de a fájdalmat érzem.
-Rohadt pontos volt.-téptem szét az inget
A mellényben volt a golyó, mit kivettem. Pont a szívemnél talált el. Még szerencse, hogy hallgattam Ianre különben nekem  most végem lenne és nem tudnám megmenteni Louist! Elhajítottam a golyót, majd mentem az autóm felé. Beültem Iannal és mentünk a többi után. Bevitték a kihallgató szobába.
-Hol van?-kérdeztem
-Hogy téged milyen nehéz kinyírni.-vigyorgott
-Téged viszont annál könnyebb lesz szóval halljam! Hol van?!-kérdeztem még egyszer
-Milyen gyorsan telik az idő. Már alig maradt 20 órád. Sok sikert.-vigyorgott tovább
Felidegesítette még jobban! Előkaptam a fegyverem és felhúzva a fejéhez tartottam. Ian hirtelen félretolta a kezemet!
-Nem ölheted meg!-nézett a szemembe
-Ne akadályozz! Meg kell mentenem őt!-mondtam idegesen
Elvette tőlem a fegyvert majd ő tartotta a srác felé. Nem is akár hova. A gyenge pontjához.
-Beszélsz, vagy a golyóidnak annyi!-mondta Ian

Szóra bírta végül, így megtudtam, hogy hol tartják Louist. Egyből odaindultam, de Ian egyedül nem engedett így jött velem.....

~Louis~

Véresen feküdtem a földön agyalva a dolgokon. Nem értem miért mondják, hogy Ella fog megmenteni. És mit akarnak tőle? Egyáltalán mi köze neki ehhez? Meg engem miért raboltak el? Semmi sem világos! Egy telefon pittyegése térített magamhoz. Az el rablóm ideges lett az üzenet láttán és földhöz vágta a telefont. Észrevéve engem az órájára pillantott, majd elvigyorodott.

-Elég balfasz a kis barátnőd, hogy ennyi idő alatt még nem talált rád.-röhögött

-Mit akartok tőlem?-kérdeztem ridegen  

-Tőled semmit! Te vagy a csaj egyetlen gyenge pontja!-mondta egyszerűen 

-Mi köze van ehhez Ellának?-értetlenkedtem 

-Te tényleg nem tudod?!-nevetett tovább 

-Mit kéne tudnom? -zavarodtam össze 

-A csajod az FBI-nak dolgozik és el akar kapni minket!De így bebiztosítom a szabad utunkat és még közben jól is szórakozom.-magyarázta jókedvűen  

-Ez hülyeség! Ella nem dolgozik az FBI-nak! Arról tudnék!- mondtam
Ezen elgondolkodott egy kicsit.
-Ha ez lenne, akkor megszívtad.-vigyorgott, majd elkezdet forgatni a kését

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de még mindig azzal a késsel szórakozik. Ella nem dolgozhat az FBI-nak! Arról tudnék! Hogy a francba kéne lelépjek innen. A srác felém közeledett. elém érve felrángatott a földről felállítva magával szembe. Talán lejárt az idő és vele az én időm is. Bár így átgondolva nincs is értelme már élnem! Ella szóba sem áll velem, nem,hogy megmentsen. Pláne, hogy nincs hogyan megmentsen! Nem FBI-os , nem nyomozó! Szerintem még csak azt sem tudja, hogy én itt vagyok. Főleg, hogy hogy fogom végezni! De már nem is számít. Nincs értelme élnem, ha ő nem az enyém.De most is biztosan azzal a francia gyerekkel van.
-Engedd el!-hallottam meg egy ismerős hangot
Odakaptuk mindketten a fejünk. Ledöbbentem....Hazudott nekem.....mindvégig! Egy fegyvert tartott a gyilkos felé, meggyőzés céljából.
-Szerintem jobban jársz, ha eldobod!-tartottak a fejéhez egy fegyvert
A velem szemben levő srác elnevette magát. Azonban lövéseket hallottunk mi Ella irányából jött. Ijedten kaptam oda a fejem. Leszerelte a csávót. A földön feküdt eszméletlenül a csávó míg Ella mellette térde rogyott.
-Hülye csitri.-vicsorított a csávó
Majd rám pillantott. Egy éles fájdalmat éreztem mitől lélegzetem is elakadt. Iszonyatos volt a fájdalom,amit éreztem.
-Neeee!-sikított fel Ella
Ezt követte egy lövés, de már csak azt vettem észre, hogy a földön vagyok, mellettem a csávóval. Éreztem, ahogy elveszítem az erőm. Még is Ella miatt aggódtam. Látnom kellett, mi van vele.Felé pillantva csak annyit láttam, hogy mozdulatlanul fekszik a földön. Nem....

~Skyler~

Képes lettem volna elmenni azzal a szeméttel, ha nem esett volna baja senkinek, de Ella megakadályozott. Mikor magamhoz tértem Harry ült mellettem. Mindenhol sötét volt, ő még is ébren volt. 

-Mi a franc történt?!-kérdeztem idegesen 

-Nyugodj meg, minden rendben lesz!- döntött vissza Harry 

Olyan nyugodt volt, mintha nem lenne semmi baj! Pedig nagyon is van. Mind veszélyben vagyunk. Főleg Louis! És mindez Ella hibája! Ő hozta a nyakunkra ezeket az elmebetegeket! Miatta van veszélyben az egész banda és a kislányom is! Nem hagyhattam, hogy bajuk essen, főleg Darcynak és Harrynek. Tennem kellett valamit és tudtam is volna, ha Ella nem akadályoz meg! Ha nem játssza a hőst, meg menthettem volna mindannyiunk életét. 

- Hol van mindenki?-kérdeztem 

-A kórházban.-válaszolta halkan......

2. Évad 16. Rész - I'm a spy!

~Louis~

Nem bírom elviselni. Hiányzik. Egyszerűen megőrülök a hiányától. Olyan mintha a levegőtől fosztanának meg valakit. Mikor megláttam őt a torkomban dobogott a szívem, de pofára is estem mikor azzal az Ian gyerekkel ölelkeztek. Azt hittem, hogy végleg elveszítettem, de ez a csók újra belém helyezett egy kis reményt, mit aztán Ella ismét elvett tőlem! De nem tudom hogyan éljek nélküle. Nem tudok és nem is akarok! De már nem tudom visszaszerezni! Bárcsak tudnám.

-Hiányzik Ella.-törte meg a csendet Niall 

-Olyan csendes már ez a ház, hogy Skylerék külön költöztek.-szontyolodott el Zayn is 

-Vissza kell hoznunk ide! Louis is teljesen ki van készülve.-mondta Liam 

-Azt hiszitek én nem próbáltam? Felesleges az erőfeszítés! Párizsba költözik.-mondtam ki megdörzsölve arcom

-És te csak így elengeded?-kérdezte Zayn 

-Szented nekem ez olyan könnyű?! Mindennel próbálkoztam már, hogy visszahozzam, de nem ment! A szemebe mondta, hogy mi már többé nem leszünk együtt! Érted?! Vége van!-kiabáltam könnyekkel küszködve 

-Túl könnyen elengeded!-kiáltott vissza Zayn 

-Hagyjátok abba, ez nem segít!-szólt ránk Liam 

-Ezen már semmi sem segít!-viharzottam ki az ajtón
Céltalanul lépdeltem a szakadó esőben. Mindent sötétség fed, akár csak a szívemben! Az eső cseppjei egybeolvadtak könnyeimmel. Semmit sem láttam csak hangokat hallottam, de nem tudták lekötni a figyelmem. Hirtelen valaki befogta a számat valami vattával. Olyan émelyítő illata volt. Éreztem ahogy nehezedik a szemhéjam, és elvesztem az erőm. Minden teljes homályba merült.....

~Ella~

Azon az estén minden felkavarodott bennem. Kezdtem helyreállni erre Louis mindent összezavart. Mikor elmentek Ian velem maradt. Zokogás tört rám megint. Szorosan zárt karjaiba, de ezúttal ez nem volt elég. Nem tudta megszüntetni. Aztán álomba sírtam magam. Reggel mikor megébredtem Ian mellkasán feküdtem. 

Felpillantva rá egy halvány mosolyt küldött felém.

-Jó reggelt Darling.-suttogta 

-Neked is.-mosolyodtam el 

Feltápászkodtunk mindketten, majd lementünk a konyhába reggelizni.

~Pár nappal később~

Kissé megrekedtünk Iannel az ügyet illetően ugyan is nem nagyon tevékenykedtek mostanában a célszemélyek. Túl nagy a csend körülöttük és ez gyanús. De talán egy újabb gyilkosságra készülnek. Ja igen , azt talán elfelejtettem említeni, hogy hidegvérrel ölnek embereket profi módon és egy nyomot sem hagynak maguk után. Már tizenötször csaptak le, de meg kell állítanunk őket! Nem hagyhatjuk, hogy szabadon mészároljanak és megússzák. Az iroda szinte a szobámmá vált. Sokat alszok itt, ahogy Ian is . Persze Austin ennek nagyon nem örül, mert egyre kevesebbet látjuk egymást. Viszont ő is sokat változott. Komolyodott és szinte felnőtt. A telefonom kellemetlen csörgésére ébredtem fel. Ian is morogni kezdett mellettem. Gyorsan elhúztam a zöld ikont a képernyőn, megszüntetve a kellemetlen rikácsolást.

-Igen?-szóltam bele 

-Jó reggelt tündérke.-szólalt meg egy torz hang 

-Kivel beszélek?-kérdeztem 

Majd megbökdöstem Iant, hogy keljen fel és gyorsan kihangosítottam. 

-Ez most nem számít. Kíváncsi vagyok mennyire fontos neked a kis barátod élete.-röhögött öntelten .- Adok neked 48 órát, hogy megtaláld és utána óránként fogom levágni egy-egy végtagját míg bele nem hal. Aztán a többi kis sztárocskát.-röhögött

Ezalatt megpróbáltam gyorsan egy jelleolvasóra kötni, de nem voltam elég gyors. Amint végigmondta , amit akart lecsapta. Tudta, hogy fél percén nem húzhatja tovább. Bassza meg, hogy ennyire jók! Remegett minden részem, de nem hagyhattam , hogy felülkerekedjen rajtam a félelem. Ha egy ujjal is hozzá mert érni Louishoz vagy a srácokhoz esküszöm lelövőm! Nem bánthatja Louist.

-Mit csináljunk?-kérdezte Ian 

-Mi semmit! Ez csak az én harcom! És vissza megyek Londonba, mert ott lesznek! Máshol nem igen kaphatta el és a vámon nem hozhatta át, repülőn sem!- kapkodtam össze pár cuccot

-Hé, Ella nyugodj meg!-állított le .- Együtt kezdtük el együtt is fejezzük be. Nem csak a te harcod! -nézett a szemembe Ian győzködve 

-Elég ember élete forog kockán miattam így is! Nem hagyhatom, hogy te is belekeveredj!-szabadultam ki karjaiból

-Tudok vigyázni magamra, és nem hagyom, hogy egyedül nézz szembe velük! Nem érdekel mit mondasz, melletted leszek! Mindvégig! -mondta szemembe nézve

-Miért vállalsz ekkora veszélyt miattam?-kérdeztem könnyezve 

-Mert szeretlek.-nézett a szemembe 

Újra megcsörrent a telefonom kizökkentve a döbbenetből. Egyből a szerkezetre kapcsoltam és úgy vettem fel, de csalódnom kellett! Csak Skyler volt. Boldogan mesélte, hogy újabb gyerekük lesz Harryvel. Úr Isten, ha tudná, hogy veszélyben van mindannyiuk élete! De nem mondhatom el neki! Nem zaklathatja fel magát! Gyorsan felhívtam a srácokat, hogy pár óra múlva ott vagyok. De a lelkükre kötöttem, hogy ne mozduljanak semerre. Ki ne merjék dugni az orrukat a házból és zárjanak be mindent. Majd a saját kulcsommal bemegyek! Aaronnak mondtam, hogy egyenlőre maradjon itt, aztán majd alakul valahogy. Meglátjuk milyen lesz a helyzet. 

Iszonyatos sebességgel jöttem végig az úton így alig 4 óra alatt ide is értem. Ami azt jelenti, hogy már csak 44 órám van, hogy megtaláljam Louist. Ez kibaszott kevés!!! De minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Ha miattam bántódása esik azt sosem bocsájtom meg magamnak! És kinyírom azt, aki hozzá mert érni! 

-Nyugodj meg, megtaláljuk.-fogta meg Ian a sebváltót markolászó kezemet 

-Csak nem mindegy, hogy milyen állapotban! -nyomtam tövig újra a gázt 

Mikor megérkeztünk Londonba egyből a srácok házához siettem. Kipattantam az autóból mögöttem Iannel. Kinyitottam az ajtót majd a nappaliba vettem az irányt.

-Ella!-öleltek meg mind

-Mi ez a nagy vészhelyzet, hogy nem mehetünk el sehová?-kérdezte Liam 

-Louist elrabolták és 44 órám van, hogy megtaláljam egyben. De ti is ugyan úgy veszélyben vagytok ezért mondtam, hogy ne hagyjátok el a házat. Nemsokára őrizet alá vetetem a házat így nem lesz gond, csak en menjetek sehová kérlek. Harrynek is szólni fogok és őt is ugyan úgy biztonságba helyezem, bár az lenne a legjobb ha itt lennének.-hadartam mindent egybe 

-Héy Ella lassíts! Vegyél levegőt! És ha lehet érthetőbben , mert ez nem világos. Miért rabolták el Louist és miért neked kell megtalálnod? Miért vagyunk mi is veszélyben?-értetlenkedtek 

-Mert az FBI-nak dolgozom és az egyik ügyünk a sorozatgyilkosok, akik elrabolták Louist, hogy nekem ártsanak! Ez az egész az én hibám tudom, és sajnálom! Tudtam, hogy veszélyes minden, még is önző voltam és belevágtam!-remegett a hangom

-Nyugodj meg.-ölelt meg Ian 

-Az a lényeg srácok, hogy ne mozduljatok ki a házból, mert addig biztonságban vagytok. Tudom, hogy most utáltok, de mindent megteszek, hogy megtaláljam Louist! Nem fogom engedni, hogy baja essen, ezt megígérem.-néztem a szemükbe

Nem szóltak semmit csak döbbenten néztek rám. Tudom, nem egyszerű feldolgozni ezt az egészet! 

-Ian, te maradj itt velük, bemegyek az irodába.-mondtam majd elindultam 

-Vigyázz magadra!-fogta meg kezemet

-Miattam nem kell aggódnod.-bólintottam majd az őrsre siettem........

~Skyler~

Miután Ellával beszéltem, csináltunk Harryvel közösen vacsorát, addig Darcy az etetőszékbe figyelt minket. Engem anyáék felhívtak, hogy beszélni szeretnének velem, de ha lehet akkor most Darcyt se vigyem. El is indultam. Mivel nem ettem éhes lettem és megálltam a Nando's-nál. Megvettem a kaját és mentem is vissza a kocsiba, mikor kinyitottam az ajtót egy rongyot éreztem az orromnál és egyre homályosabban láttam. És innen kiesett minden. 

Szemem nyitogatni kezdtem, és megláttam Louis összekötözött lábakkal és kezekkel, összeverve. 

- Na hát felébredt a szőkeség is! - lépett elém egy borostás, srác. 

Dean Moon

- Jól vagy? - kérdezte Louis. 

- Fáj a fejem. - kaptam a testrészemhez, de akkor mindenem sajogni kezdett. 

- Téged elengedlek, át kell adnod a cafkának egy üzenetet! - mosolygott. - Egyébként Dean vagyok! - nyújtotta a kezét és kacsintott. 

- Ismerős az arcod! - néztem kék szemébe és felismertem, Dean Moon. 

- Dean Moon? - húztam fel a szemöldökömet. 

- Személyesen! 

- Dean, ne játssz vele! - jött be még egy srác, de tele volt pearcingekkel. 

- Skyler, húzd fel lét szíves a pólód! - tettem, amit kért. Felhúztam ő pedig írni kezdett a hasamra, figyeltem és észre vettem rajta egy-két lila foltot. Megijedtem, ugye nem lett semmi baja a babának. 

- Dean, miért van itt Louis? - néztem ár kérdőn. 

- Csak mutasd meg Ellának ezt a szép kis üzenetet, téged nem bántunk és a kislányod! Figyelj, mindenki veszélybe van, csak te és a kislányod nem, ezt becsüld meg, mert ezt nehéz volt kikönyörögni a főnöknél! - adta oda a kocsikulcsot a kezembe. - Louis még itt marad, Ellának már csak 24 órája van arra, hogy megmentse! 

Odamentem Louishoz és a füléhez hajoltam

- Segítünk! - suttogtam és megöleltem. 

Dean és a másik srác kikísértek a kocsimhoz és a táskámat is a kezembe adva becsukták az ajtót, az ablakot leengedtem, mert elég meleg volt bent, hisz az autó a tűző napon állt. 

- Ne feledd, hogy vigyázz magadra és nem mondhatsz rólam semmit, mert te is veszélybe kerülsz! 

Gyorsan elhajtottam és már mentem is haza, közbe Ellát hívtam. 

- Skyler, hol a fenébe vagy? - szólt bele Harry idegesen. 

- Láttam Louis-t, jól van, de nagyon megverték és engem is, fáj mindenem, a hasamon van egy üzenet neked! - sírtam el magam, mert egy görcsöt éreztem a hasamba. 

- De jól vagy? - Ella. 

- Fáj a hasam. - kaptam a testrészemhez. - Darcy veletek van? Mond, hogy veletek van! 

- Itt van, most kelt fel és ép reggelizik, nálatok vagyunk siess! 

- 2 perc és ott vagyok! - nyomtam ki. A telefonom megszólalt és ismeretlen számról hívtak. 

- Igen? - vettem fel. 

- Skyler, remélem nem szóltál a kis barátnődnek rólam! Darcy július 23-án született igaz? Gondolom nem szeretnéd, hogy elvegyék tőled. 

- Dean, mit szeretnél tőlem? - kezdtem ideges lenni, de ettől csak jobban fájt a hasam. 

- Nem mondasz semmit, hívni foglak, hogy biztos legyek benne, hogy nem járt el a kis szád nem sokára találkozunk Baby! 

Kinyomtam, mert megérkeztem. Egy csomó F.B.I egyenruhás ember lepte meg a kocsit, és segítettek kiszállni. 

- Jól vagy? - jelent meg Ella mellette Iannel. 

- Persze, hol van Darcy? - kérdeztem. 

 -Bent van! - mutatott az ajtó felé. Gyorsan berohantam és kislányom kezdtem keresni, akit meg is találtam a nappaliba beszélt Zaynhez és Liamhez, valamit a Barbijairól mesélt. Háta mögé guggoltam és megöleltem. 

- Anya! - állt fel és megölelt. 

- Jól viselkedtél? - vettem fel, de le is raktam, mert éles fájdalom nyilalt a hasamba. 

- Drágám jól vagy? - lépett mögém Harry és segített megállni. 

- Persze, csak kicsit fáj a hasam. 

- Skyler beszélni szeretnénk veled. - lépett be Ian és Ella. 

- Tessék? 

- Mutasd az üzenetet. - lépett elém Ian. 

- Hé, lassan a kezekkel a menyasszonyommal! - lépett mellém szorosan Harry. 

- Nyugi Haver csak a munkámat végzem! 

- Nem vagyok a haverod! Világos? - lépett elém. 

- Harry, nyugi! - karoltam bele a karjába. 

- Srácok álljatok le, Harry csak megnézzük az üzenetet Skyler hasán és hívtunk egy orvost is, hogy megvizsgálja mi van a babával. 

- A baba jól van! - mérgesedett fel. 

- Nyugi, nem lesz semmi baj! - öleltem emg, majd Ellával együtt bementem a szobába ahol az orvos már várt, ultrahanggal. Megvizsgált és kiderült, hogy a baba jól van, de érhette őt is ütés. Harry ideges volt, engem viszont megint hívott Dean. Elvonultam a többiektől és felvettem. 

- Szia, Baby! - szólt bele. 

- Most mi a szar akarsz? Megvertetek és, majdnem elveszítettem miattatok a kisbabám! - akadtam ki. 

- Ne húzd fel magad! Mond meg Ellának, hogy Louis halott lesz, ha nem fizettek és neked is velem kell jönnöd! 

- Rendben. - leraktam, majd felmentem és összeszedtem a cuccom, meg Darcyét is. Nem hagyom itt, sokkal nagyobb szüksége van rám, mint bárkire. Ella, Harry rontott be a szobába. . . . 

2. Évad - 15. Rész - Over

~Ella~

Kimentem a teraszra és... a korlátnak támaszkodva kezdtem vizslatni az eget. Olyan csendes volt minden. Szinte túl nyugodt. az viszont bántott, hogy Ő nem jött el. De valahol meg örülök neki, hogy nem zaklat tovább. 

-Boldog szülinapot!-hallottam meg egy ismerős hangot 

Lágy volt. Zengése cirógatta fülemet. Egyből felismertem. Meglepődve fordultam hátra. Tökéletes alakja magasodott felém. Alig láttam de éreztem közelségét.

-Köszönöm.-mondtam halkan.-Azt hittem te nem jöttél.-mondtam ki 

-Nem hagytam volna ki ezt az alkalmat.-kezdte simogatni arcomat 

Érintésétől kirázott a hideg. Izzott a bőröm. Szívem hevesen zakatolt. 

-Hiányoztál.-suttogta homlokát az enyémnek támasztva

-Ella....-torpant meg Ian mi pedig szétrebbentünk .-Bocsi, magatokra hagylak.-nézett rám Ian 

-Ne, nem kell.-mentem Ianhez 

Aztán bementünk az ajtón. Mikor hátrapillantottam láttam, hogy Ian és Louis farkasszemet néznek.Valami azt súgja, hogy nem lesznek túl jóban. Mi volt ez az egész kint Louisval ? Miért hagytam?! Hiszen haragszom rá! Szóba sem kéne állnom vele!! A kanapéra ülve Ian automatikusan karolt át én pedig közelebb húzódtam hozzá. Ez szemmel láthatóan nem tetszett Louisnak, de nem tudott érdekelni. Sky félrehívott
-Ella gyere vissza könyörgöm! Annyira hiányzol mindenkinek. Főleg Louisnak!-próbált győzködni
-Sky ezt hagyjuk! Nem akarok róla beszélni!-mondtam idegesen
-Nem csalt meg! Csak az egyik rajongó próbált közétek állni! Beismerte twitteren, de gondolom nem figyelted.-magyarázta
-Sky! Elég! Ne próbáld mentegetni!-emeltem fel hangomat
-Próbálkozhatsz de úgy sem tudsz menekülni az igazság elől! Szereted őt és ő is téged! De te olyan makacs vagy!.-vitázott velem
-Nem érdekel!.-kerültem ki és a tornácra menekültem
Nem érdekel mi volt! Nem érdekel mi az igazság! Ennek így kellett lennie és kész! Nekünk már nincs közös jövőnk! Ennyi volt a mi időnk! De ez már lejárt! Szép volt jó volt, de ennyi volt!
-Ella, mi a baj ?-jött utánam Ian
Egyből magához ölelt. Tudtam, hogy aggódik.
-Csak vitáztunk Skylerrel, de nem számít.-szipogtam szorosan ölelve
Hajamat simogatta, majd fejemre adott egy puszit. Elhajolt tőlem , hogy szemembe nézhessen.Hajamat fülem mögé tűrte.

Közelebb hajolt hozzám.
-Rám mindig számíthatsz.-suttogta szemembe nézve
-Ella!-szólalt meg hirtelen Louis
Szinte megijedtem. Felé kaptuk tekintetünk mindketten.
-Beszélhetnénk?-kérdezte félénken
Közben végig Iant figyelte szúró tekintettel.Pillantása azonban még is megtörtséget tükrözött felém. Gondolom nem tetszett neki amit látott. Ian rám pillantott kérdőn. Aprót bólintottam, hogy nem lesz baj.
-Nem akarok több könnyet látni.-súgta fülembe, majd kikerülte Louist
Közelebb lépett hozzám szemembe nézve. Már amennyire láttunk a sötétben. A villany viszont pillanatokon belül felkapcsolódott. Gondolom Ian volt, hogy lásson minket.
-Hallottam min vesztetek össze Skylerrel.-mondta .- Esküszöm neked, tényleg nem csaltalak meg.  Az a csaj találta ki az egészet és szerkesztette a fotót is, amit elküldött neked. Mindent kitervelt, hogy közénk álljon. Csak aztán látta, hogy hogyan hatott rám és a bandára is a szakítás, és ezért ismerte be.-magyarázta kezei közé fogva arcom
Kezeit megfogva vettem le arcomról.
-Sajnálom, de ez már nem változtat semmin.-mondtam ki
-De Ella, nem érted?! Szeretlek és nem bírom nélküled!  Könyörgöm!-mondta remegő hangon
-Sajnálom, de mi már nem leszünk együtt! Legfeljebb barátok maradhatunk, de nekünk már nincs közös jövőnk.-magyaráztam el neki
-Mással vagy.-lépett hátrébb.- Azzal az Iannel mi? Tudtam! Tudtam, hogy ez lesz, ha elengedlek!-kezdett sírni
-Nem Louis nem vagyunk együtt! Neki semmi köze ehhez! Ez csak a kettőnk dolga! De mi már nem leszünk együtt. Ideköltözöm!-jelentettem ki
-MI?!-döbbent le - Könyörgöm ne! Nem akarlak elveszíteni!-húzott magához derekamnál fogva
Könnyektől dús tekintete enyémbe fúródott.
-Sajnálom, de már késő! Számunkra már nincs remény.-néztem szemébe
Hirtelen ajkaimra tapadt. Annyira váratlanul ért, hogy még ellenkezni sem tudtam, de aztán nem is akartam. Elgyengültem. Karjával szorosan ölelte át derekamat magához szorítva......

~Skyler~

Ella szülinapja egész jól sikerült, hisz mindeni ott volt és ünnepelt! Már Harryvel Londonba vagyunk, megbeszéltük, hogy a következő gyerek csak az esküvő után jön, nehéz volt rábeszélni, de sikerült! Ellával meg lett beszélve, hogy lesz a koszorúslányom az esküvőn. Kísérőnek, neki Louist tervezem, remélem addigra egyiknek se lesz barátja vagy barátnője. Nagyon remélem! Már megvannak a koszorúslány ruhák. Nekem tetszenek. Jay, Louis anyukája meghívott minket az esküvőjükre, ami még ezen a héten lesz, csak mi később kaptuk meg a meghívókat. Darcynak már megvettük a ruháját, és Harrynek kellett egy hülye kendő vagy sál féle, nekem annyira nem jön be. Mikor próbálta a ruhát, hogy jó-e lesz úgy, akkor irtó szexis volt.

Éjjel arra keltem, ahogy Darcy sír. Átbattyogtam hozzá és megvigasztaltam, de elég nehezen sikerült. Aztán reggel hatkor megint, majd 10- kor felkelt, de már nem sírással. Harry ezt az egészet végig aludta. Tudom irigyelni az alvókáját. Ez az egyik oka annak miért nem szeretnék még egy gyereket! Jó Én vagyok az anyja, nekem kell hozzá felkelni, addig oké, hogy egy gyerekhez, de kettőhöz?! Az már nekem is sok! Darcynak adtam enni és leültünk a kanapéra. Néztünk valami mesét.
- Jó reggelt! - köszönt Harry vidáman.
- Neked is. - jött egy hányinger, felpattantam és mentem a lenti fürdőbe. A WC felé hajolva adtam ki magamból tegnap esti kajámat. Miután kiadtam magamból mindent megmostam a fogam és az arcom, majd kimentem. Darcy és Harry ültek egymás mellett és nézték a mesét.
- Jól vagy? - nézett rám Harry, mikor észre vette, hogy kijöttem.
- Most már igen. - ültem le Darcy mellé így Ő ült közöttünk.
- Éhes vagyok. - álltam fel, gyorsan csináltam két szendvicset, amit minden lelkiismeret furdalás nélkül el is fogyasztottam.
- Skyler, nem vagy terhes? - jött be a konyhába Harry kezébe tartva Darcyt.
- Nem, ezt miből veszed? - húztam fel a szemöldökömet.
- Csak, mert az előbb hánytál és benyomtál két szendvicset, mikor eddig az nagy szó volt, ha egy egészet megbírsz enni! - magyarázta.
- Szerintem nem vagyok terhes, de várj! - megnéztem a telefonomba és már három hónapja nem jött meg a menzeszem. Felrohantam az emeletre, vettem fel normális ruhát a hajam kifésültem, és a táskámat felkapva indultam a gyógyszertárba. Vettem 5 terhességi tesztet és indultam is haza. Mikor megérkeztem, csak felrohantam és magamra zártam az ajtót. Megcsináltam az összes tesztet, majd jött az 5 perc várakozás.

Letelt, de nem merem megnézni. Most mit csináljak? Nem akartam gyereket, de lehet, hogy még is lesz. Megnéztem őket. Pozitív... Gyerekünk lesz! Örülök neki, de még korai, mint Darcy is az volt, de ha Ő nincs akkor semmi nem így történik. Lehet, hogy már rég nem lennénk együtt Harryvel, egyetemre járnék, vagy dolgozni. Nem az esküvőmön, a gyerek nevelésen és a háztartás nevelésen járna egész nap az eszem.
- Skyler, mi van? - jött be Harry, de rejtély hogy tudta kinyitni az ajtót.
- Terhes vagyok! - néztem fel rá.
A szája tátva maradt és a szemei kikerekedtek.
- Ez biztos?
- Igen. - mutattam a mosdóba, ahol a tesztek voltak. Megnézte és szinte elájult. 5 terhességi teszt, és pozitív, ezekre is csak egyet lehet mondani! Ha negatív nem biztos, hogy nem vagy terhes, ha pozitív, BIZTOS. Harry megcsókolt és megölelgetett, majd lementünk és Darcy még mindig a TV előtt ült és nagy figyelmet szentelve annak nézte a mesét.
Leültünk mellé, és gondoltuk beavatjuk a dologba.
- Darcy, figyelj ránk egy kicsit. - szólt neki kedvesen Harry.
- Kicsim, szeretnél kis tesót? - mosolyogtam rá.
- Iden. - örült.
- És ha azt mondjuk, hogy lesz? - Harry.
- Les?
- Igen. - mosolyogtam.
- De ahhoz, hogy kis tesó legyen, ahhoz nagyon jól kell viselkedni és anyának nem szabad megengedni, hogy felvegyen téged! - vette az ölébe Harry.
- Akkoj Te fogs ásjönni, hojjám?
- Igen, Én fogok hozzád átmenni.

Miután Darcy kiörülte magát és a hasamat simogatta, mert ott van a kis tesója, elkezdtünk készülni a mai koncertre. Harry a fiúknak már elmondta a jó hírt. Én csak egy egyszerű, fekete rövidnadrágot és egy fehér toppot. Ahhoz egy fekete vékony anyagú könyékig érő pulcsi szerűséget. Darcyra pedig egy cuki rózsaszín cicanadrágot és egy fehér toppot, meg egy farmer mellényt adtam. Harry, majd ott kap valami ruhát. El is indultunk, most nem akartunk késni. A srácok gratuláltak és velünk örültek a kicsinek. Darcy jól elvolt. Elment Paullal, ahogy felvette nem akarta elengedni, így ment Ő is még dolgokat intézni, Darcyval együtt. A srácoknak elkezdődött a koncert Darcy pedig még mindig nem velem volt, hanem a színpad másik felén. Paul lerakta a színpadra és ott táncolt, egyszer csak elindult felém. Harryék nagy vidáman ugráltak a színpadon, Darcy meg a színpad közepén megállt és, táncolt tovább. Integetett és puszikat dobott. Liam elsétált előttem.
- Liam, hozd le Darcyt! - kiabáltam.
- Mi? - szólt bele a mikrofonba.
Erre az összes fiú ránk nézett és a rajongók is.
- Darcy gyere anyához! - hívtam. Csak megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Kicsim, menj oda anyához! - ment felé Harry, persze a mikrofonba beszéltek.
- Nem. - mondta hangosan.
Elkezdett futni a színpadon. A srácok pedig kergették, de direkt nem fogták meg. Darcy a koncert végéig Harry kezébe ült, mert nem engedte el a nyakát, mikor leakarta tenni. A rajongók nagyon aranyosak voltak vele végig képeket készítettek vele, integettek neki.
- Darcy mondasz nekünk valamit? - kérdezte Louis.
- Kis tetóm let! - mondta boldogan.
Óó a szent szar! Mindenki azt mondta, hogy a kicsik pletykásak, hát nem hazudott. A srácok fejbe csapták egymást, a rajongók, meg a elcsendesedtek, gondolom meglepődtek.
- Hát nem erre gondoltam, de oké! - Louis.
- Kicsim, kapsz csokit! - vettem elő a táskámból. Erre rögtön megindult felém.
- Bezzeg nekem nem adtál! - fonta össze a kezeit Niall. 
Elővettem még egyet és felé nyújtottam. Rögtön felém sietett és Darcyt is magával hozta. Niall és Darcy is szépen megkapta a csokiját. Niall visszament a színpadra, Darcy pedig az ölembe véve ette a csokiját. Ennek Harry nem igazán örült a színpadról. A twitter kérdéseknél, feltették a kérdést, hogy megint terhes vagyok-e. Harry nem hazudott és megmondta az igazat. Hogy terhes vagyok. A koncert után, gyorsan osztottak autó grammot és képeket, majd siettünk haza, mert Darcy teljesen elfáradt és elaludt a karomba. A kocsiba Harrytől megkaptam a leszidást, mert felvettem az ölembe. Otthon Harry lefektette, de az Én segítségemmel átöltöztettük, majd mentünk zuhanyozni, külön-külön. Aztán nyugovóra térve aludtunk el egymást ölelve.

Reggel magamtól keltem amin meg is lepődtem, Harry már nem volt mellettem. Vajon, hol lehet, mindig Én kelek fel előbb, mert Darcy kelt, vagy csak mert kipihentem magam. Ahogy megemeltem a fejem, jött a hányinger. Miután elrendeztem magam, felöltöztem és lementem. Darcy az etetőszékbe ült és ette a reggelit Harry pedig a sütőnél sürgött-forgott.
- Harry, mit csinálsz? - öleltem át hátulról, mire megugrott.
- Csinálok reggelit. Kértem időpontot az orvoshoz, hogy megnézzük a babákat. Kerestem nagyobb és alkalmasabb házat, az új jövevénynek, beszéltem a srácokkal Ők is segíteni fognak. Mikor mi turnézunk Ella és Perrie fognak rád és Darcyra figyelni. - mondta teljesen kikészülve.
- Nyugi, megleszünk! - ültettem le a székre és elvettem tőle a palacsinta forgatót. - Nem lesz semmi baj! Minek költözünk?
- Mert ide könnyebben bejutnak nem akarom kockáztatni, hogy bárki betudjon jönni vagy meglesni titeket.
- Figyelj addig még van legalább kilenc hónap, az nagyon sok idő! Addig meglesz az esküvőnk és mindent elfogunk intézni! - csókoltam meg.
- De nekünk júliusba kezdődik a turné, az kb három hónap vagy több. Ott akarok lenni mikor megszületik a kicsi, megakarom fogni és magamhoz ölelni. - nézett bele mélyen a szemembe.
- Ott leszel, velem és fogod a kezem, ugyanúgy mint mikor Darcy született.
- Ana, enni. - kalapált a villájával Darc.
Felálltam és adtam neki még enni, addig Harry sütötte tovább a palacsintákat. Megleptek minket a fiúk is, reggelire persze. Niall szinte felfalta a felét, de rendes volt és hagyott nekünk is, de állítása szerint még éhes, így rendelt egy óriás pizzát. Miután megreggeliztünk Harry és a srácok elmentek a stúdióba, de előtte kaptam az oktatást.
- Skyler, vigyázz magadra és a kicsire is! Ne emeld meg Darcyt, feltud mászni a pelenkázóra is, miután aludt gyertek be a stúdióba kocsival! - magyarázott Harry.
- Tudom. - adtam neki egy puszit és már mentek is. Darcyt felöltöztettem, de muszáj voltam felemelni, majdnem leesett miközben mászott fel. Csináltam gyorsan ebédet, majd meg is ettük a részünket. Persze Harrynek is hagytunk. Utána aludtunk egy órácskát, még Én is. Kicsit szédültem, de miután felkeltem jól voltam. Elkészültünk és mentünk a srácokhoz a stúdióba. Épp Harry énekelte a szólóját. Rám mosolygott és míg nem végzett végig engem nézett, majd kijött és hosszasan megcsókolt.
- Apa, ana felemelt! - járt el a szája Darcynak.
- Pletykás vagy kislányom! - guggoltam le hozzá. - Nem kapod meg a csokit! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Majd Én megeszem helyette. - ajánlotta fel nagylelkűen Niall.
- Nem, mert Én fogom! - néztem rá egy "ez van" fejjel.
- Te nem csak terhes vagy hanem gonosz is! - fonta össze maga előtt a karját és leült.
A telefonom megcsörrent és bátyám hívott, hogy nem tudnak jövőhéten átjönni, mert elutaznak, kicsit kikapcsolódni. Hát jó.

Miután hazamentünk, Darcy megint bealudt a kocsiba, Harry átöltöztette és lerakta Én addig lezuhanyoztam. Majd befeküdtem az ágyba, vártam Harryt beszélgetünk az esküvőről, ezt az úton beszéltük meg.

Megkérünk valakit, hogy szervezze meg az esküvőt. Nézegetünk, majd házakat, ezt pedig eladjuk. Kitűztük az esküvőnek az időpontját is.

2015. 06. 15.

Akkor találkoztunk először, az a nap mind a kettőnknek egy fontos pont. Egy nap, ami megváltoztatta az egész életünket, megtanultunk szeretni és boldoggá tenni egymás életét, kibékülni, felejteni és megbocsájtani, örülni mindennek. Rengeteget köszönhetünk egymásnak, és még mennyit köszönhetünk majd. Rengeteg dolgot elértem az életembe, amire nem is számítottam. Lett egy szerető majdnem férjem, akivel nemsokára összekötöm az életem, egy csodálatos kislányom, akiért bármit megtennék, az életem adnám érte. És lesz még egy gyerekünk, aki nem tudom milyen nemű, de nem is ez a lényeg. Egészséges legyen.

Reggel arra ébredtem, ahogy a telefonom hangos zenélésbe kezd. Az éjjeli szekrényen tapogatózva kerestem a készüléket, meg se nézve, hogy ki az a fülemhez emeltem. 

- Igen? - szóltam bele fáradt, álmos hangon. 

- Szia, Sky Louis vagyok! - szólt bele, répa imádó barátom. (nem félre érteni!!!)

- Jó reggelt. - köszöntem, már kicsit felébredve. 

- Csak annyit akarok, hogy Harry és Darcy itt van a stúdióba. Pihenj sókat és ne aggódj, vigyázunk Darcyra. 

- Hogy-hogy ott van? - ültem fel. 

- Harry nem akart felkelteni, mert tegnap elfáradtál és sok pihenésre van szükséged, szóval elhozta. Most veszi fel Harry a szólóját, addig mi játszunk Darcyval. - nevetett. 

- Oké, akkor vigyázzatok rá! Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát leraktam, és aludtam tovább. 

Olyan egy óra fele keltem fel. Még mindig fáradt voltam és nyűgös. A kádba megengedtem a forróvizet, persze tele és beleültem. Semmi zaj, egy kis csend jól esett. Így megint járni kezdett az eszem:

Ha nem találkozok Harryvel akkor mi lenne most velem? Ugyanúgy lenne egy gyerekem, majdnem férjem és egy útban lévő gyerekem? Én mindig azt hittem, hogy a suli menő srácával fogok, majd összejönni, az jó átver és megcsal, aztán a legjobb barátom lesz a férjem és a gyerekeim apja, ahogy az a nyálas romantikus filmekbe szokás, hát nagyot tévedtem. Eleinte Harryt is utáltam, de nem bírtam sokáig. A tini sztárokról mindig megvolt a véleményem. Beképzelt elkényeztetett seggfejek, de csalódtam, persze jó értelembe! 

Kiszálltam a kádból és megtörölköztem, a törölközőt csak magam köré csavartam, kimentem és kerestem magamnak ruhát. Fehérneműnek egy egyszerű fehér, fekete csipkéset vettem fel. Felvettem egy kék bő toppot, egy szaggatott farmer nadrágot és egy Vans cipőt. egy karkötőt, fülbe valót és egy egyszerű baglyos nyakláncot. A táskámba beledobáltam pár fontos cuccot és a kocsikulcsot és indultam is a stúdióhoz, de fél úton elég éhes lettem egy bementem egy Nando's-ba, de ha már éhes vagyok és veszek, akkor a srácoknak is viszek. Darcynak meg bementem a mekibe és vettem egy gyerek menüt. aztán már mentem is a stúdióhoz. Mikor odaértem Sean, a kinti biztonsági őr, be is kísért, mert Én nem tudom melyik részlegen vannak a srácok. Mikor beértem, a srácok nagyba énekeltek együtt Darcy pedig az üvegnél táncikált, ingatta ide-oda a kis popsiját. Leraktam a kaját, köszöntem Paulnak és a keverőnél Maxnek, majd Darcy mögé guggoltam. 

- Szia, Kicsim! - hajoltam a füléhez. Megfordult és a nyakamba borult. Felvettem és intettem a srácoknak is. Harry elég szúrósan nézett rám, ahogy a többiek is, Paul még ki is vette a kezemből. 

- Nem szabad! - ingatta a fejét. 

- Jó tudom! - adtam egy puszit Darcy arcára.  

Mikor a fiúk végeztek, ezzel a számmal, kaptam egy kis szünetet. Kijöttek, Harrytől kaptam egy gyors. de szenvedélyes csókot, majd a srácok megöleltek és neki is estünk a kajának. Paul és Max nem kértek, így Ők etették Darcyt, mit ne mondjak, jól csinálták nem lett tiszta kaja Darc ruhája. Nialltől kaptam két óriási puszit, mert neki tripla kaját hoztam és még Max és Paul részét is megették. elég éhes lehetett, pidig a fiúk állítása szerint fél óránként leálltak, mert Niall evett. Miután megkaptam a leszidást jött a faggatózás, hogy mit csináltam eddig. Aludtam. 

- Ennyire elfáradtál? - húzta fel a szemöldökét Liam. 

- Vagy pasi volt nálad? - húzogatta a szemöldökét Zayn. 

- Azt várom mikor megy el Harry és jön hozzám egy kék szemű, barna hajú kigyúrt agyú hapsi. - bólintottam. 

- Szóval aludtál! - Louis. 

- Igen. - bólintottam kuncogva. 

Miután Darcyn láttam, hogy kezd elfáradni , elköszöntünk a srácoktól, akik még elég sokáig lesznek itt, Paul szólt Sean-nak, hogy jöjjön be és rakja be Darcyt az ülésbe, mert Én nem emelhetem, Sean jött is és kivitte, meg beültette. Miután megköszöntem neki elindultunk, de még mielőtt hazamentünk volna beugrottunk vásárolni és anyáékhoz, mostanában keveset láttuk őket, sokat nem is voltak itthon, utazgattak és vitték Nathant, táncos fellépésekre és átjelentették egy másik suliba, mert megverte egy srác. Apa nagyon kiakadt és még most is felhúzta magát rajta. Meg is értem! Teljesen jogosan akad, ki! Én se örülnék, ha megvernék a gyerekem! Nagyon jól eljátszottak Darcyval, élvezték, hogy itt van velük az unokájuk. Aztán este felé hazamentünk. Adtam Darcynak gyorsan enni, majd lefürdettem és ment is aludni. Csináltam Harrynek is kaját, aztán mikor végeztem küldött egy SMS-t.

Későn érek csak haza! Szeretlek! Xx H.

De jó! Ettem egyedül, majd lefeküdtem és el is aludtam, de nehezebben, hisz nem volt mellettem Harry.