24. Rész - Again!

Sziasztok! 

Meghoztuk a részt! 

Remélem tetszeni fog és próbáltuk izgalmasra, nem tudom, hogy sikerült. 

Nincs komi határ, de örülnénk nekik! 

Puszy: 

                   Ella & Sky...

~Skyler~

Éppen a táncpróbámnak lett vége és már sétáltam ki Tomyval, az új táncpartneremmel az utcán, mikor megszólalt a telefonom. Megnéztem, hogy ki keres és "Luke".
- Szia, Luke! - vettem fel.
- Szia, ráérsz?
- Igen, most lett vége a próbámnak.
- Akkor gyere el hozzánk, Ellát valaki megtámadta, és majdnem meghalt.
- Ugye már jól van? - kérdeztem aggódva.
- Igen, de gyere. - és letette.
Tomy felajánlotta, hogy elvisz, amit el is fogadtam. Beültünk a kocsijába és mentünk. Ma próbán kiderült, hogy az egész tánccsoport költözik Londonba. Remek! Mikor odaértünk, elköszöntünk és viszont majd beestem az ajtón.
- Fent van! - mutatott az emelet felé.
- Kösz. - és már rohantam is. Tudom az utat hisz tegnap itt voltam és körbe vezettek. Ahogy beléptem az ajtón nagyon meglepődtem. Louis és Harry is ott voltak.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - ölelt meg Louis, majd Harry is, de nem igazán baráti ölelés volt. Nem csak a barátja szeretnék lenni, de félek csalódni! Már csalódtam, mikor Taylorral csalt meg az is nagyon fájt, de végül kiderült, hogy a drog miatt volt, de akkor is megcsalt!
- Skyler. - mosolygott rám Ella.
- Szia. - ültem fel mellé az ágyra.
- Ugye itt maradsz velem. A fiúk semmit nem engednek! - nézett a fiúkra sértődötten.
- Itt maradok. - mosolyogtam rá.
- Mi volt a próbán? Jó volt Tomyval?
- Semmi nem volt, vissza kell mennem Londonba. Tomy viszont nagyon aranyos srác. Elhozott ide is. - meséltem.
- És helyes? - húzogatta a szemöldökét.
- Nem csúnya, de nem az esetem. - ráztam a fejem.
Itt hallottam egy megkönnyebbült sóhajt, Harry.
- És van róla éped? - kérdezte kíváncsian.
- Van.
- Mutasd! - kért.
Elővettem a telefonomat, és kerestem Tomyról képet, amit meg is mutattam.

- Tényleg helyes! - bólintott.
- Mi a helyzet? - jött be Luke.
- Kibeszélik, hogy helyes-e az a Tomy gyerek.
- Lányok! - legyintett.
- Hééé! - horkantunk fel egyszerre.
- Tényleg milyen volt a próba? - Luke.
- Semmi lényeges nem volt, táncoltunk. - rántottam vállat.
Megszólalt a csengő és Luke ment ajtót nyitni, majd a banda többi tagja lépett be az ajtón. Először, mindenki érdeklődött, hogy Ella, hogy van és, hogy mi a helyzet majd jöttem én. Jól megölelgettek és leszidtak, hogy miért nem hívtam vissza őket. Bocsi!
- Harry, hogy, hogy nem Skyler mellett ülsz? - kérdezte Zayn.
- Mert nem! - vágta rá.
- De nem kibékültetek? - Liam.
- Csak barátok vagyunk! - sóhajtott.
- De hisz Sky ,szereted Harryt! Akkor? -faggatott Niall
-Ez bonyolult és tudtommal, nincs túl sok közöd hozzá!-szóltam rá, majd idegesen elhagytam a szobát
Az udvart találtam megfelelő helynek, hogy lehiggadjak. Kellemesen hűvös volt és már sötét is. Imádom az ilyen időt.Talán túl kemény voltam Niallel, de ideges lettem. Mert igaza van. Tényleg szeretem Harryt, de én már ezt így nem tudom folytatni. Nem bízik bennem és folyton csak vitatkozunk. Semmi értelme nem volt így a kapcsolatunknak, hisz csak szenvedtünk.Nem mondom, hogy most nem szenvedek nélküle, de lassan kezdem megszokni a fájdalmakat. Nem tudom meddig lehettem ide kint , de már jó ideje , mert elkezdtem fázni. Elméláztam a kapcsolatunkon a csillagos eget bámulva. Hirtelen egy meleg pléd kerül vállaimra. Ijedten fordultam hátra. Harryt találtam ijesztően közel magamhoz.
-Meg fogsz betegedni.-mondta halkan
-Nem számít.-hajtottam le fejem
-Nekem számít.-emelte fel államat kényszerítve , hogy szemébe nézzek.-Skyler, én ezt nem bírom.-támasztotta homlokát az enyémnek.-Nem bírom nélküled. Te vagy a mindenem. Ha te nem vagy mellettem nincs értelme az  életemnek.-mondta remegő hangon.
- De nem bíztál bennem! - fordítottam el fejem.
- Mert félelmetesen imádlak! Beőrülök, ha nem vagy velem, ha más csak rád is néz, féltékeny vagyok! Mert SZERETLEK! - nézett mélyen barna szemeimbe.
- Én is szeretlek! - hunytam le a szemem.
- Akkor megint együtt? - mosolygott.
- Igen! - bólintottam.
- Ugye tudod, hogy most nem szabadulsz meg tőlem? - fogta meg a kezem és felsegített.
- Most már igen. - öleltem meg. Jó volt ölelni, érezni meleg leheletét vállamon, kezét derekamon, és egész testét. Eltávolodott tőlem és megcsókolt, úgy csókolt, mintha bármelyik percben összetörhetnék. Miután levegőhiány miatt elváltunk bementünk. Vissza mentünk a szobába. Elnézést kértem Nialltöl, amiért gorombán szóltam hozzá. Ella kérdezgetett a táncról, persze minden kérdésére válaszoltam, és most Harry ölébe ültem.
- De Tomy jó fej? Ugye nem fog bántani. - kérdezte Harry.
- Bemutatlak, majd neki. - adtam egy puszit a szájára.
- Rendben!
- Sky, Harry újra együtt vagytok? - kérdezte Liam.
- Igen! - vágtuk rá egyszerre.
- De remélem nem tervezitek a szakítást! - Ella.
- Nem.
Megszólalt a telefonom, megnéztem, hogy ki keres és meglepetésemre Tomy. Elhúztam a zöld csíkot és felvettem.
- Szia. - szóltam bele.
- Szia, bocs, hogy későn zavarlak, holnap fel kell lépnünk egy bandának a koncertjén, mint háttértáncos. Pontosan, egy srác énekel mi meg táncolunk. De valami bandának lesz a koncertje, csak a srác valami meglepetést tervez a barátnőjének. - magyarázta.
- Mikor?
- Este 8-kor kezdődik a koncert és mi fél kilenckor lépünk fel, vagyis eddig úgy van.

~Másnap~ ~Koncerten~

Még mindig nem tudom, hogy kinek a koncertje, de a srácoknak is ma van, csak másik helyszínnel. Úgyhogy nem tudtam elmenni a koncertjükre és ők sincsenek itt, de Ella elkísért. Szerintem titkolnak valamit, bárcsak tudnám, hogy mit! Az öltözőbe gyorsan átöltöztem és felvettem a táncruhámat. Nem is annyira táncruha.
<-------
Tomy jött be az öltözőbe és közölte, hogy nem úgy lesz ahogy Én tegnap arról értesültem. Úgy fogunk táncolni, hogy az egész banda fent lesz és már az első számnál mi is fent leszünk. Nagyon izgulok! Kimentünk és senkit nem láttam, csak Tomy volt mögöttem. Egy statiszta felküldött minket a színpadra és akkor nagyon meglepődtem, Josh és a többi tag ott volt. Nem is törődtem vele beálltunk a helyünkre. -ki volt jelölve, hogy hova kell állnunk-
A zene elkezdődött, na akkor lepődtem meg igazán. One Direction Midnight Memories. Hova kerültem? A fiúk jöttek fel a színpadra. Jó ez tényleg furcsa, nekik nem a koncerten kéne, hogy legyenek. Tomyra néztem, aki csak mosolygott. Jó már leesett! Szóval a fiúk koncertjén fogunk táncolni. Harry megállt mellettem. Tomy bólintott így kezdtük a táncot. A szám végénél, Harry beszélt és megdicsértek minket.
- Egyszerűen csodás ahogy táncoltok! - ölelt meg engem és adott egy puszit az arcomra.
Mire végzett a mondatával egy rajongó bekiabált, habár szerintem többen kiabálták ugyanazt.
- Nem vagy féltékeny? - rajongók.
- De féltékeny vagyok, mert más is hozzá nyúl az ÉN szerelmemhez, de elfogadom, mert halálosan szeretem és nem szeretném elveszíteni. - nézett a szemembe Harry.
- Én is szeretlek! - mosolyogtam rá.
- Skyler, Tomy úgy tudjuk, hogy van egy tánc amit nagyon szerettek, de úgy volt, hogy ezt ma nem adjátok elő. Mi arra gondoltunk, hogy mégis megcsináljátok! - Louis.
- De az nem sokat gyakoroltuk és elfogom rontani. - ellenkeztem.
- Nem kérdeztük! - Niall.
Tomy kirohant és leadta a zenét. Majd vissza jött. Két statiszta hozott be egy padot és én kaptam egy könyvet, Tomy meg egy táskát. Leültem a padra és úgy tettem mintha olvasnám.

TÁNC!!

Mikor végeztünk és ugye úgy volt az arcom mintha puszit adnék, Harryre néztem, aki nem kicsit nézett ránk furcsán. Mindenki tapsolt és sikítozott. Felálltunk és meghajoltunk.
- Csináld már meg azt a szaltót és utána a táncot még egyszer! - kért Liam.
Neki indultam és meg is csináltam. A végén a táncot Harry előtt csináltam, és igen direkt.

~Koncert után, már otthon~

A koncert után rögtön haza mentünk. Elköszöntünk egymástól és mentünk is aludni. Harry szerintem féltékeny Tomyra, de nem igazán izgat. Tudja nagyon jól, hogy őt szeretem, akkor meg minek féltékeny? Kezdem nem érteni! . . . . . . . . . .

23. Rész - Love or friends?

Sziasztok, Csajok!

Ezentúl nem úgy jönnek a részek ahogy megvannak a komik, hanem egy héten kétszer.

Ez a két nap a HÉTFŐ és a  KEDD!!! 

Jó olvasást a részhez, legközelebb hétfőn jön a rész!! 

Puszi: Ella & Skyler... *-* 

~Skyler~

Mikor Harryt megláttam könnyek gyűltek a szemembe. Louis felment Ellához, de lehet csalódást fog okozni hisz fent van Luke is. Loki és Hatchi a lábamnál leültek én pedig guggolva simogattam őket.
- Skyler, megbeszéljük? - kérdezte halkan Harry.
- Nincs mit megbeszélnünk! - álltam fel és szemébe néztem.
- De igen is van! Skyler ne csináld! Szeretlek, elfogadom, hogy itt akarsz lenni, akkor lehet távkapcsolatunk.
- Nem, Harry, Én nem akarom.
- Miért? Mondj egy okot! - lépett közelebb.
- Nem szeretnék csalódni! És egyébként se bízol meg bennem! - léptem hátrébb.
- De bízok benned! Szeretlek! - fogta meg a kezem, amit Én el is húztam. - Felmegyek. - mentem az Eiffel torony felé. De Harry és a két kutya is jött velem, pontosabban követtek. Ahogy felértünk Luke-ot egyedül találtam, a korlátnak támaszkodott. Amint meglátott elmosolyodott.
- Ella? - kérdeztem.
- Valami sráccal beszélget, de úgy látom, neked is vannak ügyeid! - mutatott a hátam mögött álló Harryre.
- De humoros vagy! - ütöttem a vállába.
- Ez fájt! - fogta a vállát.
- Pedig azt hittem Te kemény vagy! - mosolyogtam.
- Skyler, bocsáss meg! - szólalt meg hirtelen Harry.
- Nekem nem kell megbocsájtanom! Nem hittél nekem, a távkapcsolatba viszont nem hiszek. Lehetünk barátok, de ennyi. - néztem szemébe.
Lukenak megcsörrent a telefonja, amit fel is vett, de arrébb ment.
- Skyler, akkor legyünk barátok, Én benne vagyok! - vett egy mély levegőt.
- Oké. - mosolyogtam.
Őrülök, hogy bele ment, és nem erőszakoskodik. Elköszöntem a többiektől, de Ellától nem tudtam, mert ő még beszélgetett Louisval. Amint hazaértem Daveel találtam magam szembe.
- Hol voltál? - vont kérdőre.
- Miért? - kérdeztem vissza.
- Válaszolj! - kiabált.
- Dave, mi bajod? Sétálni voltam Ellával és egy haverjával.
- Semmi, ne haragudj! - ölelt meg.
- Miért vagy feszült mostanában?

- Gemma felhívott, azt hittem, hogy elmondta neki a barátnője, de nem, kibékültünk és holnap már itt lesz ő is velünk.

- Úgy érted, Gemma és Te újra együtt vagytok? És ide is költözik?
- Igen együtt vagyunk, de nem költözik ide hanem megyünk vissza Londonba. - mosolygott.
- Aham. - mentem fel a lépcsőn. Bementem a szobámba és levágtam magam az ágyra.

~Harry~

Nem kínozhatna még jobban?! Legyünk barátok! Ne már. Én ezt nem fogom kibírni. Mindig mikor mellettem van szeretném magamhoz ölelni törékeny kis testét és megcsókolni édes ajkait. Csak azért egyeztem bele, hogy legyünk barátok, mert nem akartam elveszíteni. Azt nem bírnám elviselni. Így is kínzó lesz számomra, hogy ő itt lesz én pedig több ezer mérföldre innen Londonban. Aszt hiszem meg kéne keresnem Louist. Késő. Megelőzött. Ölében Ellával és egy ismeretlen sráccal mellette rohantak felém.
-Mi történt?-kérdeztem rémülten ?!

~Louis~

Mikor utol értem Ellát csak annyit láttam , hogy nyakát fogva esik össze. Szerencsére időben elkaptam, mielőtt beverhette volna bármijét is. Szólongattam idegesen , de nem válaszolt. Mintha megszűnt volna számára minden, pedig még magánál volt.

-Mi történt?!-jelent meg mellettem az a srác, aki fent volt vele 

-Fogalmam sincs! Mikor leértem összeesett!-mondtam ridegen 

-Gyere utánam!-mondta 

Nem volt ínyemre a dolog, de Elláról volt szó és ő talán tudott segíteni így mentem utána. Közben Harryvel is összefutottunk , és ő is jött velünk. Nem volt messze a ház , ahová tartottunk. Szerencsére. Bent lehelyeztem egy ágyra, mit az ő cuccai vettek körül. Gondolom akkor itt lakott eddig. Idegesen fogtam meg apró kezét arcát figyelve. Folyamatosan nyöszörgött. Forró volt a keze is. A levegőt akadozva vette. Mi történik vele ?! A srác egy injekcióval a kezében tért vissza. Ella karjához tartotta.

-Mi a francot csinálsz?!-förmedtem rá

-Nyugi hős szerelmes. Épp megmentem.-mondta 

Levett egy kevés vért Ellától, majd elvonult. Harry idegesen ült le mellém a földre. Nem bírtam tovább nézni, ahogy szenved! Becsuktam a szemem és elképzelem, hogy minden rendben van. Hogy semmi gond nincs az ég világon. Harry és Skyler újra együtt vannak. Ella és közém pedig semmi sem állhat. Boldogok és gondtalanok vagyunk. Egy olyan világban , ahol semmi rossz nem létezik! Csak is a szerelem! De hamar vissza kellett térnem, mert Ella mocorogni kezdett. Hangosan nyöszörgött és próbált levegőt venni, de nem ment neki. 

-Luke.-nyögött ki egy nevet 

-Ki az a Luke?-kérdeztem Harryt

-Asszem az a gyerek , aki itt van.-mondta ő is döbbenten 

Végszóra robbant be a szobába a srác. Egy másik injekciót tartott kezében. 

-Fogjátok le!-szólt

-Mi?! Miért?!-kérdeztem idegesen 

-Csak tedd , amit mondtam! Utána mindent elmondok!-idegeskedett ő is 

Eleget téve kérésének lefogtuk mindketten Ellát, majd mikor beadta neki azt a valami elkezdett lenyugodni. légzése visszaállt a normális tempójába. Mi a fene volt ez?! 

-Oké, és most jöhet a magyarázat!-mondta Harry 

A srác intett , hogy menjünk utána , mi pedig követtük. a konyhában mindent elmagyarázott. Megnyugodtam , mikor megtudtam, hogy csak egy régi barátja , viszont az nagyon felkavaró volt, hogy ami Ellával történt nem más volt, mint gyilkossági kísérlet. Szerencsére sikertelenül. Valaki megpróbálta megölni. Mérget juttattak a a szervezetébe, ami pár órán belül végez bárkivel. 

-De te hogy tudtad meggyógyítani?-kérdezte Harry 

-Úgy, hogy a vérből, amit levettem belőle kivontam ezt a méreg anyagot és elkészítettem az ellenszerét.-magyarázta nagy egyszerűséggel 

Logikus! Ez valami tudós gyerek úgy látszik. És igen, mint kiderült ő az a bizonyos Luke, akit Ella emlegetett. És igen ,természetesen rákérdeztem, hogy van-e, vagy volt-e valaha köztük valami. A válasz igen megnyugtatott, mert nem.

-Szerencséje volt Ellnek, hogy időben idehoztuk,mert alig 15 perc kellet volna már csak, hogy a méreg teljesen végezzen vele.-mondta elgondolkodva 

-Én vissza megyek hozzá.-hagytam őket magukra 

Látnom kellett hogy van. Iszonyatosan aggódom. Bár már tudom , hogy rendbe fog jönni, de azt nem , hogy ki tehetett ilyet vele. Talán erre mondta, hogy nem lennék biztonságban. De ez engem nem érdekel. Én meg tudom magam védeni és őt is. Bánom, hogy nem voltam mellette ekkor. Talán nem történik ez. Bárhogy is legyen én küzdeni fogok érte! Nem akarom elveszíteni. Túl fontos nekem ahhoz. Apró kezét finoman simogattam meg. Ujjai megmozdultak. Halkan nyöszörgött fejét mozgatva, majd lassan nyitotta ki szemeit. Meglátva engem meglepődött nagyon.

-Hogy érzed magad?-kérdeztem rá egyből

-Jól.-mondta halkan, majd felült az ágyon

-Ennek örülök.-simítottam végig arcán 

Elmosolyodott. AZ ajtón épp ekkor lépett be Luke és Harry. A srác azonnal megölelte, mit Ell viszonzott. Rossz volt nézni, de legalább tudom, hogy nincs köztük semmi. És ez azért egy fokkal jobb, mintha nem tudnám és itt marna a féltékenység.

*****

Addig nyugalom volt , míg fel nem hoztam újra a témát kettőnkről. Ahányszor megpróbálnék erről beszélni, mindig csak veszekedés és bántás lesz belőle. Jobb, ha meg sem szólalok. Arra viszont sikerült rávennem, hogy jöjjön vissza Londonba. Szükségem van rá. Úgyhogy a holnapi koncertünk után ő is jön vissza velünk. Legalább a közelemben lesz 

22. Rész - Meet?!

Sziasztok. Nagyon örülünk, hogy ilyen hamar összegyűlt  4 komi. Tartjuk ezt a határt. Itt is az új rész ! :) Jó szórakozást! 

Puszi : Sky & Ella

~Ella~

-Bekerültem!-sikítozott Skyler örömében

-Áá gratulálok. Nagyon ügyes vagy! -öleltem meg  

Végre mosolyogni látom. Hát igen az elmúlt hét alatt rengeteg dolog történt. Miután eljöttem a házukból a munka helyemre mentek, ahol a főnököm azt mondta kapcsolódjak ki , és átnyújtott egy repülőjegyet, ami egyenesen Párizsba repít. Nem mondhattam nemet. De tényleg, mert a főnök nem fogadta volna el. Nemvolt más választásom, mint csomagolni és felszállni a repülőre. Ki voltam akadva Louisra nagyon. Fájt, hogy pont ő mondta rám ezeket, és még csak meg sem hallgatott.De már mindegy. Túl tettem magam rajta. Jobb lesz neki nélkülem. Viszont az meglepetés ként ért , mikor Skyler felhívott és kiderült, hogy ő is Párizsban tartózkodik. Elmondta , hogy szakítottak Harryvel, ezért csaptunk egy csajos estét. Ugyan ő nem emlékszik rá , mert eléggé felöntött a garatra, de szerencsére én jobban bírom a piát és ott voltam , hogy vigyázzak rá. Hát szüksége volt rá. Egy csávó , majdnem felvitte magához, mikor közöltem vele, hogy nem hagyom. Igaz, hogy erre az felpofozott engem elég rendesen , de én meg oda rúgtam ahol elég kellemetlen számára. Nem számított az, hogy megütött, mert már megszoktam, hogy megütnek. A fájdalomküszöböm magasabb egy mamuténál is... Reggel ő hazament én pedig magamra maradtam. Vagyis nem teljese. Luke nem sokkal később hazajött.

Ő volt az egyetlen, aki a nevelőotthonban beszélt velem és megvédett, míg örökbe nem fogadták. Azóta nem is hallottam róla, csak most mikor találkoztunk. Kiderült, hogy ő is az FBI embere, csak itt Párizsban. Jó ismerni egy kollégát. Ő mondta, hogy lakjak nála. Mikor hazajött nagy öleléssel fogadott

-Hé, mi történt az arcoddal.-vette jobban szemügyre 

-Mi? Semmi, mi történt volna?-rohantam a fürdőbe megnézni

Hát igen a tegnapi kis nézeteltérésnek nyoma maradt. Méghozzá egy vágás formájában. 

-Ki volt?!-kérdezte dühösen az ajtófélfának támaszkodva 

-Senki. Nem számít!-mondtam 

-De! Nekem igen is számít!-lépett hozzám

-Valami szemét a buliból, ki megakarta fektetni Skylert, de én nem engedtem.-néztem el oldalra 

Ilyenkor nem szeretek a szemébe nézni. Mert fájdalom tükröződik belőle, ami rám is hat. Csak magához ölelt, majd megpuszilta fejem búbját. A nap további része szerencsére jól telt. Sokat beszélgettünk, meg filmeztünk , aztán áthívtuk Skylert is és a bátyját is. Fura én csak most ismertem meg, de szimpatikus így elsőre. Jól szórakoztunk. Végre Skyler és én is önfeledten nevettünk a szörnyű másnaposság ellenére. Délutánra kitalálták, hogy menjünk sétálni. Nem nagyon volt kedvem , de Luke rávett. Neki nem tudok nemet mondani. Ő bármire rá tud venni engem és ezt persze ki is használja. Így kötöttünk ki az Eiffel torony lábánál. Igaz már elég késő délután volt.

~Louis~

-Haver, szedd össze magad! -szólt rám Liam a próbán úton Pátrizs felé 

-Bocs.-mondtam 

-Beszélnie kell Ellával. Ez nem mehet így tovább.-súgta oda Harrynek gondolván, hogy nem hallom

-Hallottam Liam és felesleges. Úgy sem hallgatna meg, azok után , amiket mondtam neki.-temettem tenyerembe arcom

Loki édesen bújt hozzám várva , hogy simogassam. Élvezve a kényeztetést helyezkedett el az ölemben. A srácok elmosolyodtak ezen, majd folytattuk a próbált. Próbáltam figyelni, de egyszerűen nem sikerült. Nem bírtam másra összpontosítani, csak is Ellára. Nem találtam otthon mikor megtudtam az igazat. A telefont sem vette fel Nem is csodálom. Fogalmam sincs merre lehet. És abban is biztos vagyok, hogy a pokolra kíván engem , és én is magamat. Lassan begördült a busz a hotel parkolójába. Mind kiszálltunk, majd elfoglaltuk saját szobáinkat. Magányra vágytam. De a srácok egy percre sem hagytak magamra. Gondoltam elviszem sétái a 2 kutyust , hátha akkor egy kicsit egyedül lehetek, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson. Ő sem hozza a legjobb formáját mostanság. Ritka az olyan pillanat mikor Józanon látom. Mióta Skylerrel szakítottak , azóta egy roncs. Akár csak én, pedig mi nem is voltunk együtt . Sajnos. De még mindig nem értem miért. És már nem is fogom. Túl kell tennem magam ezen, de egyszerűen képtelen vagyok akár egy pillanatra is kiverni őt a fejemből. Az édes mosolya, a gyönyörű smaragdzöld tekintete, a göndör haja, mely kecsesen omlik vállára. Istenem de hiányzik. Haverommal csendben kullogtunk mindketten ebben a gyönyörű városban.Azért az ironikus, hogy a szerelem városában vagyunk mindketten  szerelmi gondokkal küszködve. Hát igen, ez is ránk vall. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Beleszeretek valakibe, de nem lehetünk együtt ráadásul elintéztem , hogy a pokolra kívánjon. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Sosem fogok mást így szeretni, mint őt, de már elveszítettem.Milyen igaz az, hogy akkor jössz rá arra milyen fontos neked valaki, mikor már elvesztetted. Bár vissza tudnám szerezni. Ha lenne rá mód , megtenném. El bambultam, túlságosan is, mivel Loki kitépte kezeim közül pórázát és elkezdett futni előre. Harryvel rögtön utána szaladtunk Hatchit ölbe kapva. Azonban nem sokáig tűrte ő is kiugrott Harry öléből és Loki után eredt.   Mikor utolértük a kutyusokat ledöbbentünk. Skyler?! Hogy került ide ? Harry ledöbbenve állt meg vele szembe. Szemei könnyel teltek meg akár csak Skylernek.

-Oké, én magatokra hagylak titeket.-mondtam , majd elfordultam, hogy elinduljak 

-Louis, várj! Ella fent van!.-mutatott az Eiffel toronyra 

Itt az esélyem! 

-Köszönöm.-öleltem meg , majd indultam is fel 

Azonban mikor felértem nem volt egyedül. A korláton támaszkodva állt mögötte egy sráccal ki átölelte őt. Valamit súgott a fülébe , min Ella elnevette magát. Kegyetlenül szívszorító volt számomra ezt látni. Azt a lányt, akit én tarthatnék karjaimban , mással látni egy kész gyilkossági merénylet!
-Ell!-szólítottam meg halkan
Felfigyelve hangomra ledöbbent.
-Be-beszélhetnénk?-dadogtam idegesen, félve válaszától
Bólintott aprót. A srác engem végigmérve ment el kettesben hagyva minket. Bátorkodtam közelebb menni hozzá. Alig pár centit hagytam magunk között.

~Ella~

-Sajnálom. Mindent sajnálok , amit mondtam. Nem volt jogos és ráadásul még tévedtem is. Nem hagytam, hogy megmagyarázd, csak dühömben estem neked és elhordtalak mindennek és ezt szívből sajnálom!-fogta meg kezem.-Meg tudsz nekem bocsájtani ?-nézett könnyes tekintettel szintén könnyes szemembe
Nem bírtam megszólalni sem. Felfoghatatlan számomra , hogyan találkozhatunk még itt is. Párizsban a szerelem városában. Még itt is össze hoz minket a sors. Szorosan zárt karjaiba nagyot sóhajtva. Meg könnyebbült. Jól esett magamhoz ölelni. Hiányzott nagyon.Tényleg nem haragudtam rá, de jól esett, hogy bocsánatot kért.Mikor elhajolt tőlem , rémületet fedeztem fel tekintetében.
-Mi történt az arcoddal.-simított végig óvatosan a seben
-Semmi.-fordítottam el arcom
-A semmitől nem lesz sebes.-fordította vissza kényszerítve , hogy szemébe nézzek
-Csak megvédtem Skylert.-mondtam egyszerűen
Fejét csóválva sóhajtott egyet, majd homlokon csókolt. A korláthoz léptem csodálva a vörös ég alját. Louis mellém lépett bátortalanul és ő is nézelődni kezdett. Félve , de kézfejét az enyémre helyezte. Lepillantottam kezünkre, majd halvány mosoly kúszott szám sarkába. Bizsergető érzést keltett bennem , ami jól esett. Nagyon is. Most valahogy felszabadultnak éreztem magam, mint ha semmi gondom nem lenne az életben.Bár tényleg így lenne.
-Tudod, még mindig nem értem mi áll közénk?-jegyezte meg halkan elrontva a pillanatot
-Vannak olyan dolgok az életemben, amik miatt nem lennél biztonságban, és nem hagyom , hogy bajod essen! Legyen ennyi elég!-próbáltam lezárni a témát
-De mik ezek? Miért lennék veszélyben?-faggatott tovább
-Jobb , ha nem tudod. Addig vagy biztonságban!-toltam el magam a korláttól
A lépcső felé indultam. Utánam indult, ahogy hallottam. Gyorsabbra vettem a tempót , hogy "elmehessek" veszekedés nélkül. Mikor leértem, valaki hirtelen elkapta a karom. Reflexből sikítottam egyet, majd befogta a számat és szorosan magához fogott. A nyakamba szúrt valamit pokoli erővel, mely kicsalt egy könnycseppet szememből.
-Bosszú!-súgta fülembe
 Ezek után elengedett és gyorsan elrohant. Összeestem volna, ha valaki nem kap el. Elgyengültem. Nem bírtam tartani magam. Hallottam "megmentőm" hangját, de nem bírtam válaszolni neki. Csak annyit éreztem, hogy ölbe vesz, majd a hangok megsokszorozódtak és egyre erősödtek. Nem bírtam kinyitni a szemem. Nem bírtam megmozdulni. Nem tudtam hol vagyok, vagy kikkel? És mi történik velem?.......

21. Rész - Forever!

Helló!! *-*

Megírtam a következő részt.

A véleményetekre kíváncsiak vagyunk!!

Remélem tetszik!!

4 komi után kövi rész!! 

Puszi: Ella & Sky...

UI.: Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk, sok locsolót!! 

Reggel fáradtan ébredtem, fel. Nem is tudom miért! Harryre néztem és még édesen aludt mellettem. Kikeltem és a takarót magamra csavarva mentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Egy törölközőt magamra tekertem és megszárítottam a hajam. Felfogtam copfba és kimentem keresni ruhát. Miután összeszedtem a cuccom felöltöztem.
Mivel Harry még aludt, lementem és a konyhába Perrievel és Gemmával.
- Gemma. - öleltem meg. - Jó reggelt. - köszöntem Pezznek is.
- Neked is. - ment fel a lépcsőn.
- Mi van veled csajszi? - kérdezte Gem.
- Semmi. Veled?
- Semmi. - rántott vállat. - Jut eszembe megyünk ma vásárolni. - mosolygott. - És Harry-t is elrángatjuk! - húzta ravasz mosolyra a száját. - De fel kéne kelteni.
- Oké. - felmentünk és Gemma ráugrott Harryre, aki lelökte magáról. Én csak leültem az ágyra, de Harry magához húzott.
- Hát így állunk? Legyen! - ült le Gemma tettetett durcázással.
- Tudod, hogy szeretlek nővérkém! - mosolygott rá Harry.
- Persze, hogy tudom! - mosolygott Gemma is.
Rezegni kezdett a telefonom és Tod írt.

"Bocs, ha felkeltettelek, de mára hozták a táncversenyt és még át kell nézni az utolsó táncot!! Vagyis ezt írta nekem Dani. 10-kor a próbateremnél tali?? xoxo Tod" 

- Srácok nekem ma táncversenyem van! - kezdtem el összeszedni a cuccomat.
- Ki írt? - kérdezte Harry.
- Tod.
Gyorsan visszaírtam neki, hogy ok. Összepakoltam és mivel Harry nem akar kettesbe hagyni Tod-al, pedig ott lesz Dani is. Így jöttek ők is, már mint Gemmával. Beültünk a fekete Range Roverba és mentünk a táncteremhez. Mikor odaértünk rögtön bementünk. Tod és Dani már ott voltak. Felvettem a tánccipőmet és kezdtük is a táncot. Harry és Gemma figyeltek minket és közbe beszélgettek. Majd jött a kedvenc táncom a Cha-Cha-Cha. Imádom azt a táncot, majdnem annyira mint a Rocky-t. Mivel kell különleges is , így mi a Hip-Hop-ot választottuk. Azt is eltáncoltuk párszor.

Mikorra végeztünk fáradtan feküdtünk ki a padlón. Még táncoltunk, nagyon élveztük és csomószor a levegőbe voltam. Na olyankor néha félek, de csak, ha nehezebb a tánclépés, de megbízok Todba! Harry már azokat nem igazán nézhette jó szemmel, hisz a combomnál emelt fel, akkor volt, hogy hozzá ért a fenekemhez, de ezeket így kell! Nem tehet róla, féltékeny, de valamilyen szinten örülök is neki, hisz ez azt bizonyítja, hogy tényleg szeret. Mikor végeztünk, Dani megparancsolta, hogy ne csináljunk ma már semmi kifárasztót, ezt ránk értette. A verseny négykor kezdődik és még csak egy óra. Hazamentünk, és Én pihentem a többiek meg főztek. Liam olyan búvalbaszott fejet vágott, ő nem főzött hanem velem nézte a TV-t a nappaliba.
- Liam, mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi. - hazudott.
- Azt hittem soha nem hazudsz!
- Nem is!
- Pedig most azt csinálod! Összevesztetek? Dani is furcsa volt.
- Igen, de semmiségen! Vagyis, biztos, hogy untatlak! - hagyta abba.
- Nem, untatsz! Mond csak el! - mosolyogtam rá biztatóan.
- Semmi érdekes, csak, hogy lassan kezdődik a turné és, hogy megint távol leszünk egymástól.
- Turnézni mentek? - lepődtem meg, nekem Harry nem szólt.
- Igen, Harry nem mondta?
- Nem valahogy ezt elfelejtette közölni. - néztem tovább a TV-t. - Dani, szeret téged! Csak nem akar elveszíteni! - ahogy ezt kimondtam a két kutya jött be a nappaliba. Loki és Hatchi. Olyan cukik. Felfeküdtek a fotelba és összebújtak. Csináltam is róluk egy képet, amit ki is raktam Twittere.

A két cukiság! @Danielle_Peazer @Liam_Payne @Pezz_Edwards @Zayn_Malik 

Megebédeltünk, mivel készen lettek, de szerintem csak a lányok főztek a fiúk meg nézték. Louis itthon sincs. Lehet, hogy Ellánál van! Remélem! Megcsörrent a telefonom. Odanéztem és Dave, keresett.
- Szia. - vettem fel.
- Szia, hol vagy?
- Otthon. - válaszoltam.
- Kibékültetek Haroddal?
- Igen! Gondolom repesel az örömtől.
- Igen, már japánba vagyok.
- Mi kéne?
- Semmi, csak érdeklődtem a húgom felől.
- Dave, mit csináltál? - kérdeztem rá.
- Egyedül vagy?
- Nem. Várj! - felálltam és felmentem a szobába.
Leültem az ágyra.
- Mond!
- Tegnap kicsit rossz fiú voltam.
- Dave!
- Találkoztam Taylerrel és beszélgettünk, munkát ajánlott, amit Én el is fogadtam, csak azt nem gondoltam, hogy nem lesz egyedül.
- Kit öltél meg?
- Gemmának a pasiját.
- Te normális vagy? Tudod, hogy ki fog akadni, ha ezt megtudja!
- Ez az, hogy nem volt egyedül és hát Gemma legjobb barátnője meglátott. Elfogja mondani Gemmának és Én börtönbe kerülök!
- Mit szeretnél, mit tegyek?
- Egy időre el kell tűnnöm, de nélküled nem akarok! Gyere velem! Sky, nem akarlak megint elveszíteni.
- Nekem itt van Harry! Nem dobhatok el mindent és mehetek veled világgá! Nem tehetem! Nem tudok eltűnni egyik napról a másikra!
- Kivel mész Te világgá? - jött be a szobába mérgesen Harry.
Mivel nem köphetem be Dave-et hazudnom kell!
- Senkivel! - nyomtam ki a telefont.
- Skyler, ne hazudj nekem! Hallottam! - fogta meg a karom erősen.
- Harry, ez fáj! - szóltam neki, de úgy tett mintha meg se hallotta volna.
- Kivel csalsz meg? - kiabált. A többiek is bejöttek a szobába.
- Harry enged el! - kérte Gemma.
- Gemma ne szól bele! - kiabált Gemmával is.
- Harry ez fáj! Engedj el! - kértem.
- Mond meg, hogy kivel csalsz meg!
- Senkivel! - néztem a szemébe, de nem boldogságot láttam benne hanem, össze törtséget és dühöt.
- Skyler, hallottam!
- Harry, engedd el! - jött be a szobába Dave.
- Te ebbe ne avatkozz bele! - szólt neki!
- Te nekem ne mond meg, hogy mibe avatkozzak bele és mibe ne! Engedd el a húgomat, mert kinyírlak! - fenyegette.
- Dave, ne! - kértem
- Nem, hagyom, hogy bántson! Harry van két másodperced, hogy elenged! - vett elő egy fegyvert Dave.
- Dave, ne csináld! - kértem.
- Egy! - biztosította ki. Harry elengedett. - Szerencséd! Szedd össze a cuccod, nem hagylak itt! Jössz velem!
- Dave, nem viheted el! - állt elém Gemma.
- Gemma, neked ehhez semmi közöd!
- De van, mivel a legjobb barátnőm! - karolt át.
- Gemma, elmegyek vele. - mondtam nyugodtan!
- Remélem tudod, hogy akkor soha többet nem találkozunk, nem foglya neked megengedni! - nézett rám.
- De megengedem neki! - szólt közbe Dave.
- Skyler, ne hagyj el! - kért Harry.
- Az előbb még megcsaltak! - néztem rá. Elővettem a bőröndöm és pakolni kezdtem. Miközben pakoltam, mindenki próbált lebeszélni, hogy ne menjek el, de Én hülye hajthatatlan voltam. Csak azért akarok elmenni a bátyámmal, mert nem akarom megint elveszíteni. Harryt nagyon fáj itt hagyni, de nem hisz nekem. Mostanában nagyon sokat veszekszünk. Kezdünk elhidegülni egymástól. Elköszöntem mindenkitől és mondtam, hogy keresni fogom őket. Ami igaz, mert csak Harry-t nem fogom hívni, se keresni. Dave kivitte a kocsijához a csomagjaimat Én addig Gemmát ölelgettem. Miután Gemma elengedett, kimentem volna az ajtón, de valaki megfogta a karom és magához húzott, az ismerős illat beférkőzött az orromba. Felnéztem és Harry szomorú arcával találtam szembe magam. Rossz volt ránézni. Rossz, mert nem boldog volt hanem szomorú. Csak öleltük egymást.
- Had csókoljalak, meg talál utoljára. - kért. Én csak bólintottam, ha elkezdek beszélni biztos, hogy elsírom magam. Ajkaink táncot jártak, de még ez a csók se boldog volt hanem szomorú. Óvatosan csókoltuk egymást, egy könnycsepp kifolyt a csukot szememen keresztül. Harry letörölte és tovább csókolóztunk, majd levegőhiány miatt elváltak ajkaink. Homlokát enyémnek döntötte.
- Örökké szeretni foglak! - adott még egy puszit a számra, majd elengedett. Gemmára néztem, aki a könnyeivel küszködve, de elmosolyodott. Kiléptem az ajtón és beültem a kocsiba. Dave próbált beszélgetni, de nekem semmi kedvem nem volt. Így tudomást sem véve róla bámultam ki az ablakon. Mikor kiértünk a repülő térre, megtudtam, hogy Párizsba megyünk. Még mielőtt felszálltunk a gépre várni kellett. Leültem az ablak melletti székre és bámultam ki a vizes ablakon, kint esik.

Majd szólították a gép utasait, így felszálltunk. Egész úron zenét hallgattam és néha sírtam. Dave próbált, nyugtatni, de nem igazán sikerült neki. Leszálltunk a gépről és mentünk az ezen túli otthonunkhoz. Nagyon szép, de nem igazán tudott érdekelni. Megmutatta a szobámat és magamra is hagyott, amiért nagyon hálás voltam.

Dani keresett és kérdezte, hogy miért mentem el. Elnézést kértem tőle és Todnak is írtam, hogy bocsánat. Gemma már hívott is, de nem vettem fel, csak írtam, hogy majd én keresem. Erre nem válaszolt, és nem is hívott többet. Egész este a szobámba voltam és sírtam, már most hiányzik Harry. És, ha belegondolok, hogy szakítottunk majd megszakad a szívem. Szinte éget belülről az érzés, hogy már nincs velem, majd mást fog szeretni és ölelni. És az nem Én leszek! Dave hozott be kaját és megölelgetett, de semmi haszna nem volt. Este is álomba sírtam magam.
Reggel magamtól ébredtem, kikeltem az ágyból és lementem. Az asztalon szendvics, de semmi étvágyam nem volt. Ittam egy pohár vizet és ennyi. Felmentem a szobámba és feküdtem. Felnéztem Facebook-ra és Twittere. Csomó üzenetet kaptam:

@Directioner_Lily: Harry imádott téged és még mi a rajongói is! Miért mentél el? @Sky_Austin

@1D_Sandy: Nem tudod mit adtál fel! Kár, hogy elmentél! @Sky_Austin

@Danielle_Peazer: Gyere gyorsan vissza! Már most hiányolunk! :) @Sky_Austin

Mindegyikre válaszoltam. Ebédre rendeltem Pizzát. Amint megettem, TV-t néztem. Harry hívott, Gemma is és mindenki, de senkinek nem vettem fel a telefont. Eldöntöttem, hogy tovább lépek. Elmegyek este bulizni. Beszéltem Ellával és kiderült, hogy Ő is Párizsba van. Este együtt megyünk bulizni. Gyorsan eltelt és már a buliruhámba álltam a szórakozó hely előtt. Egy rövid nadrág, egy fekete csak a mellemet takaró felső és rá egy kockás ing, és természetesen a kedvenc bulis cipőm, ami egy fekete bakancs szerűség.
Mikor Ella megérkezett bementünk és nem tudom, hogy hogy, de nem kellett sorba állnunk, amit mondjuk nem bánok. A pultnál rögtön kértünk egy kört. Utána rendeltünk egy-egy koktélt.

Nagyon jól néztek ki. Miután megittuk mentünk táncolni.

*Másnap*

Arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a fejem. Jézus, mit ittam Én tegnap, mert az biztos, hogy nem egy-két talán három koktél volt, ahogy azt elterveztem. Kinyitottam a szemem és ismeretlen helyen voltam. Kikeltem az ágyból és megpróbáltam keresni valakit, annyi rémlik, hogy bementünk a szórakozóhelyre Ellával és ittunk, volt egy srác akivel táncoltam, azzal is ittam és ennyi. Kiértem a konyhába és nagy megnyugvásomra Ella ült az asztalnál.
- Pálinkás jó reggelt! - köszönt nevetve.
- Reggelt. - ültem le. - Hol vagyok?
- Nálam. Tessék. - adott a kezembe gyógyszer és tolt elém egy pohár vizet. - Jó sokat ittál, majdnem lefeküdtél egy sráccal!
- Részletekre nem vagyok kíváncsi! Fáj a fejem.
- A bátyád is keresett, megmondtam neki, hogy semmi bajod, csak kicsit másnapos vagy! Jah és Gemmával is beszéltem és Harryvel is. Harry konkrétan mindig részeg. A koncertekre józan utána már nem. Nagyon maga alatt van és ahogy elnézem Te is.
- Elég sokat sírtam mióta itt vagyok. Dave-t nem is láttam tegnap. Megbántam, hogy eljöttem vele, de vissza már nem megyek.
- Miért? Harry szeret téged!
- Az utóbbi időbe nagyon eltávolodtunk egymástól és szinte csak veszekedtünk, meg . . szóval érted! - magyaráztam.
- Igen értem. - mosolygott.
Beszélgettünk, majd hazamentem, aludni. Otthon volt Dave, de nem is érdekelt inkább mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam a gépem és nézegettem a Facebookot, mikor kaptam egy értesítőt.

Elgondolkodtam, péntek holnap lesz! Lehet elmegyek. Sőt biztos, hogy elmegyek! Lefeküdtem aludni.
Másnap reggel 9 órakor keltem. Lementem és megint volt két szendvics az asztalon. Gyorsan megettem, majd ittam egy kávét és mentem készülni ugyanis ez egy órámba telet. Egy fekete rövidnadrágot és egy fehér toppot vettem fel. Felhúztam a fehér Conversemet és egy táskába beledobáltam a cuccomat. Fogtam egy taxit és mentem. Amint odaértem egy lány megállított.
- Szerintem ne menj be! Nagyon szigorúak! - és már el is ment. Nem hallgattam rá és bementem. Kaptam zenét és arra kellett táncolnom, ami szerintem sikerült. Végül megkaptam a választ:
- Te. . .

20.rész - Big bang!

Sziasztok!! Itt az új rész, ahogy megígértük. fele fele arányban íródott, de reméljük tetszeni fog. Marad a 4 komi, csak így tovább ;) 
Puzi: Sky és Ell

~Harry~

-Mi a franc ez?!-kiáltotta még egyszer Skyler remegve

Louis idegesen felrohant a szobájába, a többiekkel pedig ott hagytak minket Ellát kivéve,mivel ő is nyakig benne van ebben.

-Sky, ez nem az aminek tűnik!-kezdtem bele

-Igen?! Akkor mi?! Mert nekem rohadtul úgy tűnik, hogy míg én odavoltam ti ketten összeszűrtétek a levet!Ráadásul Louisval is kicsesztél rendesen -kiabált

-Kicsim nyugodj meg! Nem történt semmi! Kamu az egész! Tegnap elmentem vásárolni és igen velem volt, de csak mert ő lányból van és ő meg tudja mondani , hogy milyen ékszer tetszene neked. Ezt az egész csak egy nagy kamu! Tudod, hogy téged szeretlek mindennél jobban! Te vagy az életem! Komolyan azt hiszed képes lennék lecserélni téged? Soha de soha nem akarlak elveszíteni!-húztam közelebb magamhoz 

-Komolyan csak ennyi volt? És ti nem is...?-kérdezte higgadtan 

-Csak segített választani ennyi az egész.-mondtam 

Nagyot sóhajtott  majd megcsókolt. 

-ne haragudj, hogy így neked támadtam. És Ella tőled is elnézést kérek, csak tudod, az elején te és Harry....-kezdett mentegetőzni

-Semmi baj Sky, megértelek. És én is megerősítem amit Harry mondott . Nem történt semmi csak ékszert vett én pedig segítettem választani, mivel én voltam az egyedüli nő aki itt volt.-mondta Ella is 

Megölelték egymást a lányok, jelezve , hogy szent a béke. Hál'istennek. Skylerrel felmentünk a szobámba kipakoltuk a cuccait, majd átadtam neki a nyakláncot ugyan is ma vagyunk együtt fél éve. És ez csodás. Meghatódott az ékszertől, majd csókkal köszönte meg.

~Louis~

Ezt nem tudom elhinni! Tisztára olyan mintha valami rossz átverés lenne. Ez volt akkor z oka, annak, hogy nem lehettünk együtt Ellával. Összeszűrték a levet! Csodás. Pont a legjobb haverommal! Ráadásul még Skylert a barátnőjének is nevezte! Szóval vele is kicseszett nem csak velem és Harryvel! 3 legyet egy csapásra! Nem mondom büszke lehet magára! Az már más téma, hogy velem ,hogyan játszadozott. Elérte , hogy beleszeressek, és elhitte velem azt is, hogy ő is szeret. Nagy francokat! Csak játékszer voltam neki! Ahogy Harry is. Ráadásul ezzel tönkretette Harry és Sky kapcsolatát is, mert Sky biztos, hogy ezentúl ránézni sem fog bírni Harryre. Idegesen toporogtam és járkáltam fel-alá a szobámban, de már nem bírtam! Ki kell szellőztetnem a fejem! Azonban a nappaliban összefutottam VELE. 

-Louis, kérlek hallgass meg!-kezdett volna bele 

-Nem! Nekünk többé nincs miről beszélnünk! Átvágtál engem, átvágtad Skylert és kihasználtad Harryt! És ezek után te még képes lennél itt magyarázkodni nekem?! Tudod mit?! Nem érdekelnek a kifogásaid! Tudom miért mondtad azt, hogy nem lehet, és most már megértem! Sőt már nem is akarom! Nagyot csalódtam benned! Azt hittem, hogy te egy kedves lány vagy , de rájöttem, hogy csak egy manipulatív kis

boszorka vagy! Semmi más! Elérted, hogy beléd szeressek és úgy rángathass kötélen, mint egy marionett bábut! Gratulálok, de ezzel azt is elérted, hogy meggyűlöljelek! Soha többé nem akarlak látni!-kiabáltam könnyezve 

 Ella zaklatottam elhagyta a házat! Iszonyatos volt ezeket kimondani, de a düh vezérelt és kimondatta velem! De tudom, hogy igazam van. Nem vagyok képes felfogni, hogy lehetett képes erre?! És én, hogy vagyok képes, mindezek ellenére még is szeretni őt?! 

~Ella~

Skyler ugyan elhitte, de tudtam, hogy Louist már nehezebb lesz meggyőzni. Hiába ez az igazság, nem fogja elhinni. Tudom. Ismerem már ennyire. Azonban nem hagyta , hogy elmagyarázzam. Esélyt sem adott, hogy elmondhassam neki mi történt valójában. Elhordott mindennek és igaza is lenne, ha tényleg így történt volna, ahogy  azt a magazinban írták. De nem így történt. Azt hittem ennél jobban ismer és bízik bennem. Nem gondoltam volna, hogy kanyar nélkül ilyen könnyen elhisz egy pletykát az újságnak, holott ő világsztárkén nagyon is jól tudhatná, hogy ezekben minden kamu! Még is legjobban szavai fájtak. Sosem gondoltam volna, hogy pont ő mondana ilyeneket rólam. Nem haza vettem az utat hanem be a munkahelyemre. Ideges és feldúlt voltam és valahogy le kell vezetnem a feszültséget! Bementem a kiképző terembe és fegyvert ragadtam! 

                                                                               ~Skyler~

Mikor megláttam az újságot már Londonba voltam. Nagyon mérges lettem. Gyorsan fogtam egy Taxit és mentem haza. Idegesen rontottam be a házba és kérdőre vontam Ellát és Harryt, de kiderült,hogy csak nekem vettek nyakláncot mivel fél éve vagyunk együtt. Nagyon gyorsan elment ez az idő! Szinte alig vettem észre. Harryvel fent a szobánkba kipakoltuk a holmim és az ágyon feküdve beszéltük, meg, hogy mi történt velünk. Mesélt a turnéról, hogy sok rajongó érdeklődött felőlem is, és, hogy Louis egyre jobban szerelmes Ellába. Meg persze, hogy hogy szívatták a másikat. Én is meséltem a táncversenyről és, hogy elsők lettünk. Nagyon örült neki, mondjuk mikor megmutattam a videót annak már kevésbé, ugyan is olyat is kellett táncolnunk, mint, amit Josh-al.

https://www.youtube.com/watch?v=DaG1JieJsXQ

Miután megnéztük a videót közölte:
- Nem táncolhatsz! A barátnőm vagy más ne fogdosson! - akadt ki.
- Harry szeretek táncolni, nem fogom csak azért abba hagyni, mert Te azt kérted! - akadtam ki Én is! Hogy képzeli, hogy miatta fogom abba hagyni! Jó szeretem, de ez már mindennek a teteje!
- Pedig abba fogod hagyni és kész!
- Nem! - mondtam komolyan.
- Skyler, nem akarok pont ma veled veszekedni! Hagyd abba és megbeszéltük!
- Harry, ez olyan mintha Én azt kérném, hogy hagyd abba az éneklést és szállj ki a bandából! Te se tennéd meg!
- Nem, mert nekem ez az életem! - kiabált.
- És nekem nem lehet életem?
- Nem, neked itt vagyok Én!
- Igen, Harry tényleg jó érv! Tudok hozzá gratulálni! Nem vagy mindig itt! Elmész turnézni, és olyankor Ella vagy Gemma van velem, nem Te!
- Akkor legyen gyerekünk!
- Te meg vagy húzatva! 19 éves vagyok, nem a gyerek nevelés az első dolog ami eszembe jut! Nem akarok gyereket! Még nem!
- De én igen!
- Az Te vagy! A gyerek csináláshoz ketten kellenek!
- Ott vagy Te én Én! Nem elég?
- De Én nem akarok gyereket fogd már fel! - kiabálom! - De inkább elmegyek!
Gyorsan összeszedtem pár ruhát és mentem az ajtó felé, de Harry megragadta a kezem.
- Hova mész? - vont kérdőre.
- A bátyámhoz, talán avar? - húzom fel a szemöldökömet.
- Nem. - enged el. Kiléptem az ajtón és fogtam egy taxit és mentem a bátyámhoz. Mikor odaértem beengedett.
- Mi a baj? - ült le mellém a kanapén.
- Összevesztünk Harryvel, mert azt akarja, hogy ne táncolja többet, Én erre azt mondtam, hogy ez olyan mintha Én kérném azt, hogy ő ne énekeljen! Akkor ezen is kiakadt és felhozta, hogy legyen gyerekünk! Na ezen meg Én akadtam ki de nagyon! 19 évesen nem akarok gyereket! Ez akkora baj? - néztem rá kérdőn.
- Nem! teljesen normális és szerintem nem is jó ötlet! Még éld az életed és bulizz, ne azzal foglalkozz, hogy tudom is Én, de ne a gyerekkel! - értett velem egyet.
Mivel Davenek munkába kellett mennie, így egyedül maradtam nála. Tod felhívott, hogy meg van a versenynek a helyszíne és az időpontja, szóval bekerültünk! Ez az! Felhívtam Danit és azt mondta, hogy a parkba találkozunk! Szóltam Todnak is majd lementem a közeli parkba. Ott találkoztunk.
- Elmegyünk különböző helyekre és ihletet merítünk! - közölte Dani a nagy hírt. - Ööö... jönnek Liamék is! - közölte.
- Mindenki? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott. Remek akkor Harry is itt lesz. Őket is megvártuk és ahogy mondtam gondoltam ő is jött.
- Steven, ő itt Skyler és Tod! A koreográfusok vagyok! - mutatott be minket. - Skyler, Tod ő itt egy régi táncos társam Steven.
- Örültem. - mosolyogtunk kedvesen.
- Részemről a szerencse! - csókolta meg a kezem.
- Steven van barátja és itt van! - szólt neki Dani.
- Elnézést!
- Semmi baj!
- Akkor hajrá táncoljatok! - Dani.
Megfogta a táskám, mi pedig beálltunk a táncunkhoz.
Nagyon élveztem. Fáradtan fejeztük be a táncot.
Mindenki tapsolt, és mosolygott. Nagyon jó érzés volt.
- Nagyon ügyesek vagytok! - ölelt meg minket Dani.
Steven, mutatott néhány tánclépést, amiket meg is tanultunk. A fiúk nagy érdeklődéssel figyelték a munkánkat még Harry is, akivel nem rég azért vesztem össze, mert azt akarja, hogy hagyjam abba a táncot. Ami kizárt dolog! Imádok táncolni és ez nem fog változni. Nm is értem, hogy gondolta ezt?! Én sem kérem meg, hogy hagyja abba az éneklést, mert a rajongók ölelgetik meg puszilgatják őt. Pedig igen is lenne rá okom. Én sem hisztizek, akkor ő miért?! Tudom, hogy neki ez az élete és nem lenne szívem elválasztani ettől, de miért nem érti meg, hogy nekem meg a tánc az életem?! Nem sokkal ezután hazamentünk mind. Nagy volt a csend Harry és köztem, de a többiek szerencsére nem hallgattak el, így annyira nem volt feltűnő. Legalább is ezt gondoltam , de mikor hazaértünk Louis azonnal győzködni kezdett, persze mikor már csak kettesben voltunk.
-Sky , ne haragudj Harryre, ő semmiről sem tehet.-kezdett bele
-Miről beszélsz Louis?-értetlenkedtem
-A cikkről. Hallottam, hogy veszekedtetek emiatt és láttam is , hogy milyen puskaporos a levegő köztetek.-magyarázta
-Nem azért veszekedtünk. Az csak egy félreértés volt.-mondtam
-Hogy érted?-kérdezte idegesen
-Úgy, hogy csak kamu volt az egész. Kiforgatták a fotósok az egészet.- magyaráztam neki
-Úristen!-rohant el
Ennyi volt a reakciója és már itt sem volt. Mi történhetett?! Nem számít, meg tudja oldani bármi is történt.
-Kicsim, beszélhetnénk.-lépett be Harry
-Nem lesz gyerekünk!-vágtam rá
-Nem , erről szeretnék .-nevette fel édesen.-A táncról lenne szó.-húzott magához.-Láttam mennyire élvezed és, hogy ez tesz boldoggá, és rájöttem, hogy nem foszthatlak meg ettől az örömtől. Még ha azt is kell néznem, hogy egy kis csicska fogdos. De ha egy millimétert is lejjebb csúszik a keze esküszöm eltöröm és feldugom a seggébe!!-mondta komoly arccal
Utolsó mondatán elnevettem magam
-Ugye tudod mennyire szeretlek?-csókoltam meg
-Tudom és én is szeretlek, de nem vicceltem-mosolyodott el csókunk után .....

NEM RÉSZ!!

Sziasztok! 

Ma YOU &I klipp!! 

Megint megdöntjük a rekordot!! 

Nézzétek sokan!! 

jó szórakozást hozzá!! *-*

Puszy: Ella & Sky

UI.: Résszel kapcsolatba semmit nem tudok mondani!!

Már elkezdtük írni, de még nem fejeztük be!! 

19.rész-What the hell?!

Halii! Tudom kicsit megvárakoztattalak titeket, de így jött össze. Remélem a rész kárpótol majd titeket. Szerintem maradhat 4 komi a határ, de annál többnek csak örülünk. :D have fun
Puszi: Sky és Ella 

~Ella~

Én ugyan felépültem , de Louis még mindig haragszik rám. 3 hete egy szót sem szólt hozzám, pedig voltam náluk párszor Skylerrel. Gondolom kibékíteni szeretett volna minket, csak nem jött össze, mert én ahányszor beléptem az ajtón , Louis elment otthonról. Szó szerint én üldöztem el onnan és ez nem kellemes érzés. Szinte még most is a fejemben visszhangzik a veszekedésünk.

"-Sajnálom Louis, de nem lehet! Kérlek értsd ezt meg!-folyt le egy könnycsepp arcomról

-De miért?! Nem tudok olyan okot, ami ezt akadályozná! -akadt ki

-De én tudok! Fele annyira sem ismersz, mint azt hiszed.-mondtam kissé keményen

-Akkor engedd, hogy megismerjelek.-fogta meg kezemet, de én elhúztam "

Egy ajtócsapódás volt, ami véget vetett az eddigi kapcsolatunknak. És még mai napig sem tudom felfogni, hogy tényleg azt mondta : szeret. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én is szeretem. Hisz ha nem így lenne , akkor nem fájna ennyire, az, hogy most utál. Borzasztó volt az elmúlt 3 hét. Dave minden nap meglátogatott és elmondta mik történtek a munkahelyen. No meg sokat voltam Skylerrel. Szüksége volt a támogatásra és ehhez nem volt elég, csupán Harry és Gemma. Aki igazán meg tudja érteni, hogy milyen az mikor az ember teljesen egyedül van , az én vagyok. Természetesen mindenben támogattam és mellette álltam. Neki legalább minden jól alakult. Visszakapta a bátyját és újra táncol. Azt csinálja amit szeret. Azért az egyért irigylem, ami nekem sosem adatott meg. Szabad akarat. Sosem dönthettem semmiről, hogy akarom-e vagy nem? Egyszerűen csak muszáj volt azt választanom amit! És ezt senkinek sem kívánom. Jelenleg ismételten egyedül vagyok, ami elég megszokott érzés már számomra. Skyler Miamiban van a bátyjával és valami táncos csajjal. A srácok turnéznak, de ma jönnek haza és még itt is lesz egy koncertjük. És hogy miért ülök itthon? Mert Dave nem hagyja , hogy dolgozzak még. Szerinte nem vagyok olyan lelki állapotban , hogy újra dolgozhassak. Szerintem meg ez hülyeség. Legfontosabb kiképzési feladat az volt, hogy tanuljuk meg kizárni az érzéseinket. Olyan mintha kikapcsolnám az emberségem. Mert érzések nélkül nem ember az ember. Ha nincsenek érzések nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Általában ilyen egy sorozatgyilkos is. Érzelmek nélküli gyilkol. És nincs lelkiismerete ami később zavarná őt. Épp az ilyenek ellen "küzdünk" mi is az FBI-nál. Gondolatvilágomból telefonom kellemetlen hangja zökkentett ki. Harry neve villogott a képernyőn. (?)
-Igen?-szóltam bele
-Szia Ella. Zavarok?-kérdezte
-Nem , miért?-válaszoltam
-Akkor beengedsz?-kérdezte nevetve
-Persze.-nevettem fel én is
Letettem a telefont és az ajtóhoz siettem. Nagy öleléssel fogadtuk egymást, hisz 3 hete nem találkoztunk már. Kérdezősködött, hogy hogy vagyok, meg ilyenek , aztán én is faggattam, hogy milyen volt a turné és stb.
-Ella, el kell jönnöd a mai koncertünkre.-tért úgy érzem a lényeg
-Nem! Szó sem lehet róla Harry. Tudod, hogy Louis látni sem akar, és miért kínozzam magamat is?!-tiltakoztam hevesen
-Épp ez az! Ez csak álca nála! Miattad van kiakadva , mert visszautasítottad. Nem bírom már nézni, hogy folyton csak ilyen búval baszott, holott te ezen változtathatsz. Miért nem adsz neki egy esélyt? Nagyon szeret téged és tudtommal te is őt. Nem értem mi az akadálya.-érvelt elég meggyőzően
-Ezt nem is értheted. Vannak olyan dolgok a múltamban , amik miatt nem lehet. Az ő érdekében teszem hidd el.-érveltem én is elég burkoltan
-De az nem az ő érdeke , amitől szenved. Nem veszed észre. Kérlek csak gyere el a koncertre és beszélj vele.-nyújtott át egy VIP jegyet
-Legyen.-adtam meg magam
-Szuper, akkor öltözz, mert még kell segíts nekem.-fogta meg kezem és felhúzott a kanapéról
Fogalmam sem volt miről beszél, de belementem. Felszaladtam átöltözni, majd elindultunk együtt. Nem tudom merre csak mentem utána.Aztán kiderült , hogy nyakláncot vásárolni.

*****

Délután már együtt siettünk a koncert helyszínére. Én bezárkóztam Harry öltözőjébe , hogy egy bizonyos személy ne vegyen észre . Tudom gyerekes valaki elől bujkálni, de jelenleg úgy érzem nem vagyok képes szembenézni vele. Egyszerűen képtelen vagyok kék szemeibe nézni 3 hét után és azt mondani, hogy bocsi, de tényleg nem lehetünk együtt hiába szeretjük egymást. Rohadt nagy szemétség lenne tőlem. Még is ezt kell tennem.Mert nem engedhetek az érzéseimnek, bármennyire is szeretném , hogy ők győzzenek. Szeretem Louist és fáj elengedni, de csak így lehet biztonságban. Nem keverhetem bajba. Így is egyszer már majdnem megsérült miattam. Nem fordulhat elő többször. Ő lenne a gyenge pontom, és ezt senki ki nem hagyná, hogy felhasználja ellenem. Sosem vagyok biztonságban , mert ugyan Ryan rács mögött van , de nem ő az egyetlen, aki a halálomat akarja. Félek, hogy már így is eléggé belekevertem a bandát. Óvatosnak kell lennem. Bár ez mindig is megvolt. Mikor meghallottam a felcsendülő dallamokat tudtam, hogy elkezdődött a koncert. A színfalak mögött a színpad oldalához sétáltam figyelve őket. Szinte nagyobbat dobbant a szívem, mikor megláttam Louist. Szürke zakót viselt, ami eszméletlenül jól állt neki.

 

Ugyan arcán mosoly ült, de én még is láttam, hogy ez nem őszinte. Sokkal inkább olyan erőltetett. Harry szerint miattam ilyen. És kezdem én is ezt gondolni. A többiek már mind észrevettek őt kivéve. Vagy  talán nem is akar? Teljesen megérteném. Pár perccel később azonban lopva ide pillantott. Mikor észrevett lefagyott. A szövegét sem folytatta,de mivel a fiúk észnél voltak így ők átvették. Louis nem törődve azzal, hogy egy koncert kellős közepén van kirohant hozzám. Szorosan zárt karjaiba. hatalmasat sóhajtott mintha megkönnyebbült volna.
-Hiányoztál.-suttogta fülembe
-Te is nekem.-öleltem még jobban magamhoz beszippantva illatát
Majd elengedtem és visszaküldtem a színpadra. Mosolya most már őszinte volt, és felszabadultabban énekelte szövegeit. Sokszor felém pillantott, mivel sikeresen zavarba hozott. Harry köszönő mosollyal nézett rám folyton, a többiek meg csak hülyéskedtek.

~Louis~

hulla fáradtan vágódtunk le mind a kanapéra. Ella is itt van velünk. Jó volt újra magamhoz ölelni. Ez a 3 hét, amit nélküle töltöttem szörnyű volt. Tudom én kerültem , de nem bírtam tovább. Egyszerűen kínzás volt számomra, hogy nem tudhatom a közelemben, nem ölelhetem meg amikor csak akarom . Fáj, hogy nem lehetünk együtt ráadásul nem árulja el miért, de bele kell törődnöm valahogy. Mert inkább elviselem a kínzását közelemben, mint , hogy elveszítsem és többé ne lássam. Túlságosan szeretem, ahhoz, hogy elengedjem. Túl fontos számomra. Nélküle olyan lenne, mintha egy ember többé nem venne levegőt.
Jól telt az este. Jelenleg a kanapén ülünk és a srácok gondolom készülnek a szokásos szívatásra. Ez szinte "hagyomány" , hogy az újakat mindig megszívatjuk. De most n kimaradok ebből. nem akarom Ellát megijeszteni. Sőt nem is tartom ezt túl jó ötletnek azok után, amik történtek vele, de nem lehet őket visszatartani sehogy sem. Elég sötét volt már , ahhoz, hogy elkezdjék így közelebb húzódtam hozzá biztonságban tudva magam mellett.......Egyenlőre. Zayn felállt a kanapéról és elindult a pince felé. na kezdik. A villany lekapcsolódott.
-Úgy tűnik elment az áram.-mondta Harry
-Van pár gyertya a konyhaszekrényben.-mondta Louis
-Majd idehozom. Ella jössz velem?-kérdezte Liam
Nem akartam engedni, de ha meg szólok , akkor  a srácok csesznek le. Éreztem , ahogy felállt mellőlem.  Alig pár másodperc múlva már meg is szólalt.
-Liam, ez te v....?-kérdezte , legalább is próbálta
Nem láttunk semmit, de viszont egy nagy puffanást hallottunk. A villany vissza is tért. Gondolom Zayn visszakapcsolta.  Mindannyian a konyhába siettünk, hogy megnézzük mi volt a zaj forrása. Kissé rémült is voltam, mert mi van, ha Ella idézte elő a zajt. Mikor beléptünk csak annyit láttunk, hogy Liam a földön hasa, Ella pedig két kezét szorítja össze hátán rajta ülve. Na végre valaki visszavágott. Mikor észrevett minket felpattant Liam hátáról elengedve őt.A srácok jót nevettek rajta, hogy Liamat padlóra küldte Ella. Szó szerint.
-Hogy csináltad ez?-kérdezte Liam vállát masszírozva
-Csak önvédelem.-mondta zavartan
-Végre valaki, aki kitolt velük.-öleltem magamhoz büszkén
.Mi? Te tudtál erről?-tol el magától felháborodva
-Igazából ezt mindenkivel eljátsszuk, de ebben Louis nem akart részt venni-mondta Harry kimentve engem
-Legalább van , aki nem volt ilyen mocsok velem.-ölelt meg
-jaj de kis cukik vagytok.-gúnyolódott Zayn
-Ismételd meg és elveszted a nyelved.-indult felé Ella
-Befogtam!-menekült el Zayn
Vicces volt, hogy egy csaj megfélemlítette a kemény csávót! De persze a határozott nők képesen megnevelni bármilyen férfit. Skyler is ugyan így kordában tud tartani minket , akár csak Gemma és úgy látszik ezentúl Ella is. Bár én nem bánom. Addig is velem van. ezek után már nem sokat beszélgettünk. Elment mindenki zuhanyozni. Én adtam egy pólót Ellának, amiben aludhat, majd előtte állt a választás , hogy melyikünkkel akar aludni, ugyan is a vendégszobát Dave foglalta el. nagy mázlim van, mivel engem választott. Lehet, hogy azért, mert engem ismer a legjobban. De így legalább lesz esélyem kicsit feszegetni a témát kettőnkről. Mikor végre mindketten bekerültünk az ágyba felém fordult, majd elpirulva bújt a takaró alá.
-Mi az?-nevettem fel
-Úgy nem tudok aludni, ha nézel.-motyogta
Lehúztam róla a takarót főlé hajolva , majd szemébe nézve elmosolyodtam. Tekintete csillogott , még a félhomályban is.
-Nem tudok kiigazodni rajtad.-váltottam komolyabb hangnemre
Persze egyből kapcsolt.
-Hisz, szeretlek és te is, de akkor miért nem adsz egy esélyt kettőnknek?-kezdtem bele ismét
-Kérlek Louis, ne kezdjük ezt megint. A te érdekedben teszem hidd el. Legyen ennyi elég.-fordította el fejét tekintetem kerülve
-Ez nem az én érdekem, mert én csak szenvedek nélküled!-fordítottam vissza rávéve , hogy szemembe nézzen
Tekintete kezdett könnyesedni, minek hatására az enyém is.
-Kérlek Louis ne csináld ezt! Csak fogadd el! Találsz majd valaki mást helyettem hidd el.-fordult el
Ráhagytam, mert megint csak kiabálás és vita lett volna belőle és ez nem akartam. Hogy találok valaki mást?! Kizárt! nekem nem kell senki más, csak is ő! Nem fogom feladni! Küzdeni fogok érte bármeddig is kell! Mert még nem ismertem hozzá hasonló lányt. Aki ennyire zárkózott és kemény. Kihívást jelentett és ez tetszett a legjobban. És hiába a kemény búra, mert én megtörtem és szívébe férkőztem. Bár sikerülne elérnem azt, hogy együtt lehessünk, vagy legalább mondaná el az okát, hogy miért nem lehet. Édesen szuszogott mellettem, majd követve példáját én is álomba merültem.

~~~~~

Reggel, Ella már nem volt mellettem. Gondolom lent van a többiekkel. Én is lementem hozzájuk. Köszöntünk, majd a fejem a hűtőbe dugtam kaját keresve. Ella már fel volt öltözve ellenben a többiekkel, kik csak bokszerben feszítettek, akár csak én. Reggeli csend honolt a konyhában. Mint mindig , mivel még mindenki álmos és még magukhoz kell térjenek. Ehhez képest Ella  már most is ugyan olyan üde és friss mint mindig. Nagy ajtócsapódás törte meg a csendet a frászt hozva mindannyiunkra. Skyler ideges arcával találtuk szembe magunkat.

-Ez mi a franc?!-csapott le az asztalra egy magazint 

Mind érdeklődő tekintettel néztük meg. 

18.rész - The past

Sziasztok!
Most csak 4 komi lesz a következő résznek az ára. Nem biztos, hogy majd rögtön felrakjuk ahogy meg lesz a komi!
De próbálkozunk!
A lényeg, hogy elég sokat kell most mind a kettőnknek tanulni szóval semmi sem biztos!
Nem is húzom a drága időt!
JÓ OLVASÁST!!

 Puszi:...... Ella   &   Skyler... :* *-*


Ui.: Hosszabb lett a rész, mint szokott!! ;)

Skyler

Mikor Dave elmondta , hogy mi történt Ellával, egyből mentem hozzá. Minden apró részletbe be lettem avatva én , de gondolom Louis semmit sem ért. Ez a másik ok amiért hozzájuk siettem. Az egyik pedig, hogy aggódtam Ella miatt. Tudom, erős lány és azt is tudom, hogy nem fogja nagyon gátolni ez semmiben, de akkor is, szeretnék meggyőződni magam is arról, hogy hogy van. Mikor megérkeztem nem volt magánál. Louis elmondta mi történt. Mintha nem tudnám. Persze hisz azt mondtam Harrytől tudom. Nem mondhattam ,hogy  hát igen az FBI-os haverom mondta , aki mellesleg Ella kollégája.  Miután elmentem Ellától haza mentem. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Niall is ott voltak.
- Képzeld megkértem Perrie kezét! - mosolygott Zayn.
- Gratulálok! - öleltem meg Pezz-t majd Zayn-t.
Visszaültem Harry mellé. Átkarolt és adott az arcomra egy puszit.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall.
- Menj egyél valamit! - nevetett Harry.
Niall felállt és kiment.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdeztem.
- Még nem tudjuk! De majd nyáron szeretnénk. - Pezz.
- És a gyűrűd? - mosolyogtam.

- Nagyon szép! - dicsértem az ékszert.
- Ti nem tervezitek? - Zayn.
- Nem! - mondta határozottan Harry.
- Oké, én megyek és megnézem Niallt. - állt fel Liam és kiment.
- Bocs, ha kínos a téma! - Zayn.
- Nem kínos, csak még nem tervezgetjük és meg se kértem a kezét! - magyarázta Harry.
Csengettek így mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam nagyon meglepődtem. Dave állt előttem.
- Szia. - köszönt és adott az arcomra egy puszit.
- Szia. - köszöntem. - Gyere be! - álltam félre.
- Sziasztok! - köszönt a többieknek is.
- Hali. Helló. Szia. - jöttek a válaszok. Harry nem köszönt. Csak méregette.
- Beszélnünk kell! - váltott komoly hangnemre.
- Dave, baj van? - néztem a szemébe.
- Mondhatni! Pakolj össze! El kell velem jönnöd Las Vegasba!
- Biztos, hogy nem megy veled sehova! - állt fel Harry.
- Minek? - kérdeztem.
- A bátyáddal kapcsolatos!
- Dave, nekem ne tétovázz! Bökd ki, hogy mi van! - kezdtem ideges lenni. Már az, hogy Daveről, (bátyámról) beszél.
- Skyler, nem érünk rá! Pakolj össze és utazunk!
- Amíg nem mondod el egy tapodtat sem mozdulok!
- Meg amúgy sem! - szólt közbe Harry.
- FBI! - mutatta fel a jelvényét Dave. - Ha megakadályozod a munkámat, lecsukatlak! - fenyegette.
- Dave, állj le! - szóltam rá. - Mond a lényeget!
- A bátyád életben van! Las Vegasba van és ott él! Felőlem hozhatod a barátodat is de neked minden föleképpen jönnöd kell! Dave látni akar és elmondani neked mindent! Megakarja magyarázni az eltűnését! - magyarázta.
- Tudod ez elég gyenge érv! A bátyám meghalt! - folyt ki egy könny csepp a szememből.
- Ha akarod felhívom és beszélhetsz vele! - vette elő a telefonját és tárcsázott majd a kezembe nyomta. A fülemhez emeltem. Csöng, csöng, csöng, csöng, csöng...
- Szia, Dave! Skyler belement? - kérdezte rögtön, az a személy, aki a bátyám.
- Én vagyok! - szóltam bele.
- Skyler! - lepődött meg. - Na haragudj rám, Picur! Nem így terveztem ezt az egészet! Téged magammal akartalak hozni, de nem sikerült, mert Tayler nem engedte. Skyler, bocsáss meg nekem!
- Miért jelentél meg? Miért mentél el? Miért hagytál itt? Miért voltál olyan az utolsó napokba? - tettem fel a kérdéseimet.
- Szeretlek, Skyler! Jobban mint az életemet! Gemma-t is szeretem! De neki is csalódást okoztam, mint mindenkinek! De legfőképpen neked! És nem vigyázhattam rád mikor Josh megerőszakolt! Nem lehettem ott veled, mikor Harry a barátod lett, és mikor megbántott, akkor biztos meghalt volna! - sajnálkozott.
- Nekem nem a sajnálatod kell, hanem a bátyám, aki nem olyan mint Te! Soha nem hagyott volna el! - nyomtam ki!
- Nem megyek! Nem érdekel! - raktam le a telefont az asztalra és felmentem az emeltre. Becsaptam magam mögött a szobaajtót és be is zártam majd, leültem.
Nem megyek el!
Sírtam, sírtam és sírtam. Harry próbált bejönni, de nem engedtem be. Utána Gemma is próbálkozott, de neki se nyitottam ki az ajtót.
Reggel a nap sugaraira keltem. Azt hiszem megint nem beszélek! Felvettem a köntösömet és lementem a konyhába ahol már mindenki ott volt, még Tayler is.
Rám kapták a tekintetük.
- Jól vagy? - állt fel Harry és elém lépett.
Rá néztem, de nem szólaltam meg.
- Skyler! Megint némát játszol? - Gemma.
Nem válaszoltam, elléptem Harrytől és öntöttem magamnak kávét. Felültem a pultra. Csengettek, Harry ment ajtót nyitni, beszéltek pár szót, de nem értettem és még normálisan a hangját se hallottam. Felnéztem a kávémból és az érkezőt néztem, mikor belépett az ajtón még a kávém is kiköptem. Dave! A bögrém leraktam és csak néztem rá. Gemma megvetően nézett rá. Nem is csodálom!
- Sziasztok! - köszönt a többieknek. - Skyler beszéljük meg! - lépett közelebb. Leszálltam a pultról és kikerülve felmentem a szobába.Az ajtót megint kulcsra zártam. Kerestem magamnak ruhát és közbe üvöltettem a zenét, mert megint be akartak jönni.

Miután felöltöztem, egy táskába dobáltam cuccot és a gördeszkámat előkerestem, majd lementem. Mindneki engem nézett de nem nagyon tudott izgatni. Gemma rögtön felállt és felém lépett.
- Ha megint azt tervezed, hogy őrültséget csinálsz, akkor verd ki gyorsan a fejedből mielőtt én verem ki belőle! - fogta meg a kezem.
Nem válaszoltam csak megfogtam a kulcsom és kiléptem az ajtón. A gördeszkára felpattantam és mentem, de azt még magam se tudom, hogy hova. Csak mentem. Egy ház előtt álltam meg. "Táncterem". Bementem és egy terem pont üres volt így oda bementem. Zenét kapcsoltam majd táncolni kezdtem. Nem tudom mennyit táncolhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólalt.
- Nagyon jól táncolsz! - mosolygott rám kedvesen egy göndör hajú lány.
- Köszönöm! - válaszoltam neki,amin még én is meglepődtem.
- Mióta táncolsz? - lépett közelebb.
- 10 éve. De már verseny szinten nem fogok! - rántottam vállat és leültem.
- Mutassak néhány mozdulatot? - kérdezte kedvesen.
- Igen! - örültem meg.

Nagyon jól táncol! Még mutatott rengeteg mozdulatot, majd bemutatkozott.
- Danielle Peazer. - nyújtotta a kezét.
- Skyler Austin. - fogtam vele kezet.
Beszélgettünk majd megint feljött a versenytánc. Ajánlott egy táncos társat, aki nagyon jól táncol és nem nyomul egyáltalán nem erőszakos. Utána hazamentem.

       ~Harry~

Miután Skyler elment, Gemma és Dave nagyon összevesztek. Gemma Skyler pártját fogta és azt mondta, hogy teljesen megérti, hogy elment és gondolkozni akar. Dave pedig azt mondta, hogy Skyler egy érett nő akinek lennie kéne, hogy legyen annyi esze, hogy leül és megbeszéli vele a dolgokat. Nem azért, de mindenki Gemma pártját fogta. Miután a veszekedés lezajlott Skyler hazajött. Lerakta a kulcsot és belépett a nappaliba. A táskáját ledobta, majd Dave felé lépett egyet.
- Nagyon haragszom rád, mert egy féreg vagy! Akár mennyire is szeretlek, mert a bátyám vagy, mindig jó volt a kapcsolatunk! Anyáék téged szerettek engem miattad utálnak! Az iskolába mindenki kiközösített, mert mindenkit megfenyegettél, aki csak hozzám mert szólni! Ha itt vagy a közelembe nem lenne barátom, akit szeretek és valószínű, hogy barátaim se lennének! Dave, hihetetlenül szeretlek, de ez, hogy elhitetted, hogy meghaltál nagyon mélyre ástad magad! Tudtam minden piszkos ügyedről! A fegyverekről még a drogról is, de nem szóltam anyáéknak és még most se tervezem, elmondani nekik, hogy életben vagy! Miattad fogytam 15 kilót egy hét alatt. Nem ettem, egész nap sírtam és az alvást nem ismertem! Miattad volt minden! Ez már magába rengeteg dolog nem még amit másokkal csináltál! Gemma tudod mennyit sírt miattad? Nézz rá! Csont és bőr! Ő is miattad lett ilyen! Anya majdnem beleroskadt, hogy a pici fia meghalt. Apa többet dolgozott. Minden nap kimentem a temetőbe még volt, hogy éjjel is ott voltam és sírtam! Elmondtam neked mindent, mert azt hittem nem tudom már szemtől szembe! - fejezte be.
- Állj le! - kiabált rá.
- Nem Dave! Ez az első alkalom, hogy kiabálsz velem! És tudod mit? Nem érdekel! Nagyon jól esik neked vissza beszélni! Mindig hallgattam és ültem a sarokba! Mindig te mondtad, hogy megvédesz! Elég szarul csinálod!
- Te is így gondolod Gemma? - nézett nővéremre.
- Igen! - mondta keményen és Skyler mellé állt, majd átkarolta. - Miattad hagyta abba amit a legjobban szeretett, a táncot! Eltörte a lábát és arra hivatkozott, hogy már nem akar táncolni, de nekem nem tud hazudni! Tudom, hogy miattad hagyta abba, mert te sose mentél el egy versenyére se, még csak egyszer sem láttad táncolni! - mondta teljes nyugodtsággal Gemma.
- Dave, menj el, kérlek! - kérte Skyler.
- Skyler, elmegyek, de vissza fogom szerezni a kishúgom és a barátnőm! - nézett a két a lányra. Majd elment. Skyler és Gemma megölelték egymást. Az eddig itt maradt Liam, Zayn, Perrie, Niall elköszöntek és elmentek. Gemma is elment így ketten maradtunk Skylerrel. A kanapén beszélgettünk, majd elkezdtünk csókolózni....... (a ti fantáziátokra bízzuk!!) ;)
Reggel előbb felkeltem, mint Sky, így a haját kezdtem simogatni.

           
             ~Skyler~

Reggel arra ébredtem, hogy Harry végig simít a hajamon. Felé fordultam és elmosolyodtam. Gyönyörű zöld szemeivel engem kémlelt. Közel hajolt majd megcsókolt. Ajkaink ismerősökként jártak táncot egymással. Olyan jó csókolni! Az utóbbi időbe eléggé eltávolodtunk egymástól! Lementünk reggelit készíteni, majd felöltöztünk.

~3 héttel később'

Ella meggyógyult aminek nagyon örülünk. Rengeteget találkozunk és beszélünk. Gemma vissza ment Holmes Chapelbe. Perrie pedig turnén van. A fiúk pedig elutaztak, mert kisebb koncerteket kell adniuk. Szóval Ella marad csak velem, na meg persze a lökött bátyám! Vele is kibékültem, Nagyon hiányzott, de jót tett neki, hogy elmondtam a véleményem. Dani-val is beszéltem. Szerzett nekem egy tánc társat és már vele próbálok táncolni 3 hete. Nagyon jól haladunk és már nevezett minket Dani egy két szériás versenyre, csak az a gond, hogy a verseny nem Londonba hanem Miamibe van. Dave megígérte, hogy eljön velem így most fog látni táncolni. Harry nagyon félt és minden próbán próbált ott leni, hogy még véletlen se történjen meg megint az, mint Josh-al. De így is mindig volt ott valaki! Dani, Ella, Perrie vagy Dave. Soha nem voltunk egyedül és nem is leszünk mivel Danielle a tánctanárunk és mindig itt van!
A táncverseny holnap lesz így ma utazunk is Miamibe.
Már a repülőn ülök mellettem Dani, alszik. A táncos társam Tod pedig máshol ül, szóval még vele se tudok beszélgetni, a bátyám meg mellette, remek. Bedugtam a fülem és zenét kezdtem hallgattam, közbe kifelé bámultam az ablakom. Mikor leszálltunk a gépről mentünk a Hotelba, lepakoltunk, zuhanyoztunk -külön-külön!-, írtam Harrynek és Gemmának egy SMS-t, hogy megérkeztünk, majd aludtunk is.
Reggel Dani ébresztésére keltem.
- Sky, kelj, mert készülni kell! - simogatott.
- Fent vagyok! - húztam magamra a takarót.
- Fel készült az én drága húgocskám a táncra? - lépett be Dave.
- A drága húgocskád még álmos! - állt fel Dani.
Lehúzták rólam a takarót.
- Héé! - kiáltottam fel.
Nagy nehezen, de kikeltem az ágyból. Hozott a szobapincér reggelit, azt megettük, majd elkezdtünk készülődni. Beszéltem Harryvel is, most értek vissza Londonba, de nem tud ide jönni, mert ott is lesz koncertjük. Dani begöndörítette a hajam, megcsinálta a sminkem és segített felvenni a ruhámat is.

NEM RÉSZ!!

Sziasztok!

Csináltam egy új blogot!

http://not-think-just-live.blogspot.hu/

Remélem benéztek és tetszeni fog!! Ha érdekel titeket a blog akkor iratkozzatok fel és komizzatok majd a részekhez!! :D
                             Puszi: .... Skyler....

17. Rész - I love you! And you?

Sziasztok! Elmondhatatlanul boldoggá tesztek minket a kommentekkel. komolyan nagyon szívmelengetőek. Az ilyen pillanatokért és kommentekért éri meg bajlódni ennyit a részekkel . Bátorkodtunk a komihatárt 5*re emelni. Remélem nem jelent nagy gondot. :D :* és nyugodtan osszátok meg a véleményeteket a lenti képről is. Saját . :) Puszi: Sky és Ella ♥ 


Nem tudtam, hová tenni ezt a cikket. Persze nem lepődtem meg , mert a paparazzik mindenhol ott vannak és mindent kiforgatnak amit csak látnak, de szerintem Ella nem fogja ilyen könnyen fogadni, bár ez most a legkevésbé sem tud érdekelni! Jelenleg csak az számít,hogy felébredjen és jól legyen.
-Mi lesz most?-kérdezte Sky
-Ezzel semmi. Nekem , most csak az számít, hogy Ella rendbe jöjjön!-dobtam félre a magazint hanyagul
-Tényleg szereted.-mondta mosolyogva
-Azt hittem ezt már tisztáztuk.-mondtam
Hirtelen megmozdult Ella keze. Döbbenten kaptam oda fejem, és Skyler is tudta már mit jelent ez. Halkan nyöszörögni kezdett, majd lassan nyitotta ki szemeit. Pislogott párat értetlenül, majd könnyek lepték el szemei, melyek utat törtek maguknak. Gyengéden letöröltem arcáról, mire meglepődve reagált.
-Louis.-pattant volna fel, ha a seb nem vágja vissza hatalmas fájdalmak közepette
-Óvatosan!-szóltam rá kissé dorgáló hangon.- Maradj csak. Pihenj.-enyhültem meg ismét
Aprót bólintott, majd tekintete megakadt Skyleren. Egy erőtlen mosollyal nyugtázta, hogy Sky itt van.

Ella

Mikor minden elsötétült azt gondoltam, hogy vége. Vége az örökös szenvedésnek, a rettegésnek, a bujdosásnak, a menekülésnek, mindennek. Őszintén? Nem is bántam volna. Talán így lett megírva és én ezt elfogadtam, de úgy látszik Istennek más terve van velem. Visszahozott. Szinte a halál küszöbén álltam, mikor egy lágy kéz megérintett és visszahúzott. Ekkor kezdett felerősödni a fájdalom, a kín, a szenvedés. Ugyan megszokhattam már, de még is ez valahogy nehezebb volt. Sokkal fájdalmasabb, mint az eddigi. Iszonyatos volt. Még is egy puha kéz tartotta enyémet és ez melengette szívemet, mert tudtam, hogy kié ez a kéz. legalább is azt hittem, hogy tudom. Mikor felébredtem kinyitottam szemeim nem bírtam mozdulni. Csak meredtem a plafonra, míg meg nem teltek könnyel szemeim, majd kicsordultak. Ugyan ez a puha kéz, gyengéden távolította el a sós folyadékot arcomról. Fel pillantva azonban meglepődtem. Nem is értem miért. Miért hittem azt, hogy más van itt. Nem is vágyom másra. Szívem hevesebben dobog, mikor a közelemben tudhatom. Olyankor érzem magam valakinek. És nem csak egy haszontalan árvának, aki 16 évesen elszökött az árvaházból. Vele nem érzem magam küldöncnek. És folyton érezteti velem, hogy igen is érek valami, mindazok ellenére, hogy nem tud a múltamról, sem a jelenemről. Ő még is feltétel nélkül mellettem áll. Még ezek után is. De vajon miért? A legtöbb ember , már rég lelépett volna egy ilyen után, de ő nem. Ez sem tántorította el. Mellettem maradt és most is fogja a kezem és érezteti jelenlétét. Csak azt nem értem Skyler hogyan került ide. Vajon már mind tudják mi történt? 

Louis közölte, hogy lemegy és készít nekem valami ételt és nem fogadott el ellenkezést. Addig is kettesben maradtunk Skylerrel. Tökéletes alkalom, hogy rákérdezzek.

-Hogy érzed magad?-előzött meg 

-Szarul, de büszkén.-mosolyodtam el halványan.- De most hadd kérdezzek én. Honnan tudtad, hogy velem történt valami, vagy miért vagy itt?-kérdeztem 

Tényleg nem értettem, miért van itt, hisz nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, szerintem.

-Jogos. Ugyan Louisnak azt mondtam, hogy Harrytől tudom, de igazából Dave szólt nekem.-mondta halkan 

-És ezért jöttél?-lepődtem meg 

-Igen, hisz barátok vagyunk. És szerintem te is megtetted volna ugyan ezt fordított esetben.-mosolyodott el 

-Köszönöm.-próbáltam felülni,hogy megöleljem, de nem jött össze 

Iszonyatos fájdalom nyilallt a hasamba, minek hatására akaratlanul is könnyeztem. 

-Inkább maradj.-hajolt ő hozzám megölelve 

Nem sokkal később Louis is visszatért, tálcával a kezében. Vajas kenyér és gőzölgő tea díszítette a tálcát, mit lehelyezett mellém, majd óvatosan segített felülni. Nagyon édes volt, mert felajánlotta, hogy megetet, de visszautasítottam mondván, hogy csak sebesült vagyok nem pedig béna. Szerencsére megértette. Skyler viszont távozni készült és mivel nem tudtam lekísérni így csak megölelt és Louis kísérte ki. Majd sietősen visszatért hozzám. 

-Ugye jól vagy?-kérdezte arcomat simítva

-Igen köszönöm.-fogtam meg kezét.- De neked ugye nem esett bajod?-kérdeztem rá félénken
-Nem, de sajnos ez rólad nem mondható el.-fogta meg kezemet .-Miért álltál elém?! Akkor most nem feküdnél itt fájdalmak közt.-remegett meg hangja
-Igen, mert akkor te feküdnél itt, és ezt nem hagyhattam. Nekem úgy is mindegy.-mondtam rácáfolva
-Mi az, hogy mindegy?! Nem mindegy! Tudod mennyire fáj így látni téged?! Még jobban , mintha én feküdnék itt.-akadt ki még jobban
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen, mert nagyon kedvellek és féltelek.-nézett szemebe
-Én is nagyon kedvellek.-vesztem el tekintetében
Közelebb hajolt,homlokunkat egymásnak támasztva. Ajkainkat puhán tapasztotta össze, majd reakciómra várt. Viszonzást kapott csókja. Karjával óvatosan ölelte körbe derekamat és pedig nyakát. Elvesztettem a fejem. Tudtam nagyon jól, hogy nem szabad ezt tennem, mert nem sodorhatom még több veszélybe. Mikor azonban észbe kaptam, elhúzódtam tőle.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül
-Sajnálom Louis, de ezt nekünk nem szabad! Ez hiba volt! Ne haragudj, csak elvesztettem a fejem.-dörzsöltem meg arcom könnyeimet visszatartva
-Nem értelek Ella. Miért ne szabadna. Tudtommal senki sem áll az utunkba és.....én....szeretlek.-remegett meg hangja
-Sajnálom Louis, nem lehet! Kérlek értsd ezt meg!-folyt le egy könnycsepp arcomról
-De miért?! Nem tudok olyan okot amiért ne lehetne!-akadt ki
-De én tudok. Fele annyira sem ismersz mint azt hiszed.-mondtam keményen
-Akkor engedd, hogy megismerjelek.-fogta meg kezemet ismét, de elhúztam
Könnyes tekintettel néztem rá fejemet csóválva. Idegesen felpattant, majd kiviharzott az ajtón. Egy hangos ajtócsapódás hallatszott. Gondolom elment. Nem hibáztatom, mert csak is magamnak köszönhetem. Én voltam vele ilyen, de nem tehettem mást. Muszáj ilyennek lennem. Nem hagyhatom, hogy baja essen. Inkább elveszítem , mintsem bajba sodorjam. Bár nagyon fáj hogy, így elment.Még sosem vesztünk össze, főleg nem ennyire. Biztosan utál. de talán így lesz a legjobb neki. Legalább biztonságban van. Azt mondta , hogy szeret. Úristen! Bevallotta, hogy szeret! Nem tudom felfogni. Igazából most a felhők felett járnék, ha nem marná a szívem a gondolat, hogy most veszítettem el az egyetlen srácot,sőt embert aki valaha is foglalkozott velem. Újra egyedül maradtam. Nem új érzés. Volt elég időm megszokni. 19 rohadt kemény év. De túltettem magam rajta. Szinte 16 évesen már felnőtt fejjel gondolkodtam. Akkor álltam be az FBI-hoz is. Úgyhogy lassan 4 éve, hogy velük dolgozom. Ők megtanítottak arra, hogyan védjem meg magam, és hogyan zárjam ki az érzéseimet. Profin kiképeztek , így semmi gondom nem akadt már. Egyetlen gyenge pontom a magány volt. Mindig is egyedül voltam, ezért is sikerült behálóznia Ryannek és ezért nem tudtam lerázni, mikor már vert. De mikor egy súlyosabb "balhénk" után Dave észrevette közbelépett és lekoptatta. Legalább is azt hittük, de ettől bekattant és elkezdett ártatlanokat is verni, mert én már nem voltam ott boksz zsáknak. Egyszer a kórházba is kerültem. Bárki aki szembe jött az utcán vele, az nem úszta meg. Egy embert halálra is vert, majd ráállították az FBI-t és én lehettem az a "szerencsés" , aki megbilincseli és börtönbe dugja. Nekem kellett segítenem, mert csak én ismertem minden apró mozzanatát. Gondolatmenetemből az ajtó nyitódása zökkentett ki. Dave és Sky léptek be a fa nyílászárón.....

16. Rész - Secrets

Hali lányok!
Mit látjátok felkerült a rész! 4-5 komi után jön a következő rész, örülünk neki, hogy már gyorsabban összejönnek a komik! Jó olvasást!
                      PUSZI: ELLA & SKYLER...

-Tűnj innen és hagyj végre békén!-kiabáltam könnyes szemekkel
-Ne mondd meg nekem, mit csináljak, te kis cafka!-förmedt rám
-Különben megint megversz?!-folytattam a vitát
-Ha az kel, hogy befogd végre!!-közeledett
-Ne merj hozzáérni!!-lépett elém Louis védelmezve
-Louis ne! -fordítottam helyzetünkön ismét
-Nem hagyom, hogy bajod essen!-kezdett vitázni velem
-Ahogy én sem!-válaszoltam gyorsan
Egy pillanatra  sem vettem le tekintetem Ryanről. Tudtam, hogy a legapróbb figyelmetlenségemet is felhasználná ellenem. És ezt nem engedhetem neki! Nem hagyhatom, hogy Louis megsérüljön! Azonban mikor újra megszólalt volna lövés dördült, majd azt követte még egy egy másik fegyverből. Ryan a földre zuhant, akárcsak  én. Leírhatatlan volt a fájdalom mit akkor éreztem, azonban nem tartott sokáig. Kezdtem szédülni, majd minden elhomályosodott. Utolsó, ami megütötte fülemet, Louis ijedt hangja, amint a nevemet kiabálja.

Louis 

Megrémültem , amint láttam, hogy Ella egyszerre rogy le a földre az elmebeteg ex barátjával együtt. A csávó mögött egy másik srác állt fegyver tartva maga elé, amit aztán el is dobott. Megbilincselte Ryant, majd Ellához sietett ő is.
-Ne mozdítsd meg! Hívom a mentőket!-utasított
Éreztem , amint könnyeim marják arcomat. Sosem éreztem  még ilyen erős vonzalmat senki iránt és így látni őt, jobban fáj, minta engem lőttek volna meg. Iszonyatos így látni őt. Mindig erős és talpraesett volt. Sosem tántorította vissza semmi. Most pedig , törött és gyámolatlan. Mint egy kis veréb,mikor kiesik a fészekből. Miért kellet elém állnia?! Ha nem ellenkezik, akkor most én feküdnék itt és nem ő! Az egész az én hibám.
-Ki kell szednünk a golyót mielőtt mélyebbre fúródik! Hozz rongyot és vizet!-utasított ismét a srác, akit mellesleg még mindig nem ismerek
De nem ellenkeztem csak tettem, amit mondott. Elláról volt szó , és mindent megteszek annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Siettem, ahogy csak tudtam.
-Egyáltalán értesz hozzá?!-kérdeztem rá
-Nem mindegy ez most?!-förmedt rám idegesen
Ella kezét szorongattam, miközben ő eltávolította a golyót a hasából. Mikor végzett megmosta a sebet, majd kiment a konyhába és egy kötszerrel tért vissza.
-Emeld meg egy kicsit.-szólt
Eleget téve kérésének óvatosan megemeltem, majd figyeltem, amint bekötözi. Szívem hevesen kalapált, a rémülettől . Hangos sziréna ütötte meg fülemet, mire mindketten felkaptuk a fejünket. Az ajtó hirtelen kivágódott, majd 3 egyenruhás csávó jött be. FBI?!?! Mi a fene folyik itt?! Ki ez a gyerek?! És honnan ismeri Ellát ?! Felkapták a megbilincselt elmebeteget, majd kihurcolták. Velük ment a srác is, aki segített. majd rövid beszélgetés után visszatért Ellához.
-Vidd fel a szobájába, de csak óvatosan, és ne aggódj, magához fog térni.-mondta
Majd távozott. Annyi megválaszolatlan kérdés kavarog most a fejemben, de jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy Ella magához térjen. Óvatosan ölbe vettem, majd bevittem a szobájába és lehelyeztem az ágyra. Betakartam, majd mellé ülve, majd figyelmemet amint alszik. Telefonom rezgése zavarta meg figyelmem, jelezve, hogy hiányolnak valahol. Kiléptem a szobából, majd felvettem a rezgő készüléket.
-Haver, merre vagy elég későre jár már.-világosított fel Harry
-Tudom haver, de ma nem megyek vissza. Egy pár napig Ellával leszek.-mondtam halkan
-És mi lesz a holnapi interjúval?-akadékoskodott
-Megmondjátok, hogy magánügyi problémák miatt nem tudok ott lenni, és kész.-mondtam hanyagul
Ez érdekelt a legkevésbé, hogy mi lesz az interjúval!
-Rendben, de miért? Történt valami?-kérdezett rá
-Ez hosszú,. Most viszont megyek. Majd holnap beszélünk.-tettem le
Visszamentem Ellához, majd az ágy szélére ülve vettem tenyereimbe apró, puha kezét. Olyan kis törékeny volt mint egy porcelán, ami bármelyik pillanatban szétroppanhat. Ahányszor csak rápillantottam könnyek homályosították el látásomat, majd utat törtek maguknak. Fájt, kegyetlenül fájt így látni.Azt hiszem...szeretem. Sőt biztos vagyok benne, hogy ő az akit el tudok magam mellette képzelni életem végéig. Csak annyi a bökkenő, hogy szerintem ő nem így érez irántam.  Bár nem tudom, de nem tartom valószínűnek hisz eleget tudok róla , még is úgy érzem, hogy ez nem elég. Mint például ez a mai is. Honnan ismer ő olyanokat akik az FBI-nál dolgoznak?! És miért volt nála fegyver egyáltalán , de ami még furcsább, hogy honnan szerezte ?!  És milyen bosszúról beszélt az az elmebeteg ?! Miért akar bosszút állni rajta?! Hiszen ő a légynek sem tudna ártani. Megannyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben. Még is elgyengültem mikor Ellára pillantottam. Szívemben feszítő érzés lett úrrá minden egyes pillantásnál. Bár most azonnal magához térne. Bár megölelhetném, és bár ne történt volna mindez. Vagy legalább ne állt volna elém, és akkor most n feküdnék a helyén. Kevésbé fájna ebben biztos vagyok.

******

Egész éjjel mellette voltam és fogtam a kezét, de semmi jelet nem ad magáról.Ugyan olyan élettelenül fekszik ott, mint amikor este letettem. Nagyon aggódom érte. Esküszöm, ha komolyabb baja lesz azt sosem bocsájtom meg magamnak.Magához kell térnie! Meg kell gyógyulnia! Muszáj! De azt már eldöntöttem, hogy mindent bevallok neki. Elmondom, hogy mit érzek iránta. Innentől dől majd el, hogy siker, vagy teljes pofára esés. Remélem siker. Belehalnék, ha azt mondaná nem szeret. Az ajtó csengője zökkentet ki gondolatmenetemből. Érdeklődve vettem az ajtó felé az irányt, majd kinyitottam.
-Sky?-lepődtem meg
-Szia, Harry mondta, hogy történt valami és gondoltam átnézek.-ölelt meg
Jól esett végre egy bátorító baráti ölelés. Mutattam neki, hogy a szobában van ,Sky pedig egyből felsietett az emeletre. Nagyot hőkölt mikor észrevette Ellát.
-Mi történt?!-suttogta rémülten
Kénytelen voltam elmesélni neki az egész történetet onnan, kezdve , mikor először bukkant fel az az elmebeteg. Szörnyülködve hallgatta végig a történteket, majd könnyei áztatták arcát akárcsak nekem.
-Rendben fog jönni! Erős lány , és soha nem adja fel! Strapabíró!!-biztatta magát és engem is
-Remélem.-sóhajtottam gondterhelten
-Legalább te itt vagy neki.-mondta halvány mosollyal
-Mi? Ezt hogy érted?-kaptam fel a fejem szavaira
-Ugyan Louis, le sem tagadhatnád. Látszik rajtatok, hogy szeretitek egymást, csak túl gyávák vagytok, hogy bevalljátok egymásnak.-magyarázta el
-Talán igazad van.-hagytam rá
Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy szeretem? Nem tagadom, de ha ő észrevette, akkor biztosan más is. És azt miből gondolja, hogy Ell is szeret engem?
-Egyébként ezt neked hoztam.-nyújtott át egy újságot Sky
A címlapon Ella és én voltunk.