2. Évad - 2. Rész - 1+1=3

~Ella~

Kétségbeesetten kerestem Dave-t, mikor meghallottam Sky hangját.( ?!) Mi a francot keres itt? Eléggé szédültem már a sok szén-dioxid miatt, ami átjárta az egész tüdőmet.  Felé próbáltam menni, de már alig bírtam. Térdre rogytam egy helybe. Ekkor éreztem meg, hogy pont itt van Dave.

-Dave.-köhögtem erőtlenül

-Ella, ki kell menned!-mondta velem törődve

Legalább ő megvan. Skyler bátyját szólongatta, de ő nem volt magánál. Egy gerenda volt ráesve. Megpróbáltam letolni róla, de nem ment. Túl gyenge voltam már ehhez.

-Sky!-fuldokoltam kinyögve 

Azonnal felém sietett és egyből segíteni próbált. Egyre gyengültem. Az egyik pillanatban rádőltem és is a gerendára, de erőt vettem magamon és tartottam. Nem sikerült leszednünk. Skyler zokogott én pedig már azt sem tudtam hol vagyok egyre jobban szédültem és kezdett minden totálisan elhomályosodni. 

~Skyler~

Nem lehet! Muszáj leszednünk a gerendát Dave-ről. Szükségem van a bátyámra. Egyszer már elveszítettem, még egyszer nem akarom! Ellára pillantva láttam, hogy elterült a földön.
- Ella! - jött be kiabálva Louis.
- Segíts! - szóltam neki
Oda rohant hozzám és segített leszedni a gerendát Dave-ről.  Ellát meglátva azonnal ölbe vette és csak a szipogását hallottam, ugyan is ebben a hatalmas füstben semmit sem láttam. Mikor az ajtón kiléptünk, még egy robbanás és, sötétség. Minden elsötétült, habár hangokat halottam.
- Skyler! - kiabált Harry.
- Sky! - Louis.

Sötétség, milyen rossz is. Hol vagyok? Dave, Dave jól van és Ella, Louis, megmenekültek, nem lett semmi bajuk? Félek őket elveszíteni. Megint hangokat halottam.
- Mikor fog felébredni? - halottam anya hangját?!
- Egyáltalán minek jöttetek ide? - hallom Dave hangját. Legalább jól van.
- Mert ő is a gyerekünk! - felelte apa.
- Igen, és miért nem törődtetek vele? - megint a bátyám.
- Dave! - szólalt meg Gemma.
- Csak a húgom kedvéért! - éreztem, ahogy megfogja valaki a kezem.
- Van valami változás? - Harry. Hangja féltöltöttséget adott, jó volt hallani számomra és még sok millió lány számára bársonyos hangját.
- Nincs, még mindig hat az altató. - Gemma.
Szemem lassan nyitogattam, majd a fény miatt gyorsan vissza is csuktam, majd próbálkoztam és szoktam a fényt.
- Felébredt! - kiáltott fel Harry. - Kicsim! - ült az ágyra.
- Hol vagyok? - néztem körül, de a családtagjaimon kívül semmi nem volt ismerős.
- Kórházba vagy, Kislányom! - lépett az ágyam elé anya és apa.
- Dave?
- Itt vagyok! - szólalt meg mellőlem.
- Hiányoztál! - néztem rá, felült ő is az ágyra, majd megölelt.
Oldalra pillantva láttam meg Ellát.
-Ő hogy van ? -kérdeztem ijedten
-Jelenleg alszik még mindig, de megúszta pár karcolással és füstmérgezéssel.-mondta Louis kissé feszülten
Látszik, hogy ideges emiatt.

Beszélgettünk, majd betoppant a többi fiú. Anya és apa nem igazán repestek az örömtől, hogy ilyen barátaim vannak, de kit érdekel a véleményük? Mert engem, biztos, hogy nem!
Az orvos bejött, majd kiküldött mindenkit kéve Harry-t.
- DR. úr, valami probléma van? - aggódott Harry.
- Hát attól függ maguk, hogy fogják fel. - ült le a székre, majd lerakta az ágy végébe a papírjait és ránk nézett. - A vizsgálatok során végeztünk ultrahangot is, kiderült, hogy a kisasszony már három hónapos terhes.
Az állam a földet verdeste, hogy lehetek terhes. De hisz, mindig védekeztünk ,azt hiszem, legalább is Én úgy tudtam. De, ha terhes is vagyok, nem vettem észre? Mondjuk elég sokat eszek, és híztam is pár kilót, de minden ruhám jó rám vagyis... a kedvenc farmerom nem. Akkor ez az oka neki.
- Ebbe biztos Doki? - néztem rá.
- Teljesen. Kimutatta minden. Az ultrahang, vérvétel, ami ehhez kapcsolódó vizsgálat, mindegyik azt biztosítja, hogy maga terhes. - bólintott. - Meg kell kérdeznem, hogy megtartják-e. De ezt beszéljék meg, majd később vissza jövök. A hozzátartozóknak szólok, hogy még maradjanak kint. - állt fel és kiment.
egy ideig csak magunk elé bámultunk, majd egyszerre megszólaltunk:
- Én szeretném!
Ezen csak lemosolyodtunk, majd Harry megcsókolt.
- Akkor apuka leszek. - fogta a fejét. - Ennyire öreg lennék? - nézett rám kíváncsian.
- Nem, csak egy apró hiba volt az egész. - nyugtattam meg. Aha tényleg apró. Végül is csak egy gyerekről beszélünk. Még megbeszéltünk mindent, hogy a családunknak, nem itt mondjuk el, hanem, majd ha kiengedtek. a beszélgetésünk annyira elhúzódott, hogy családunk hazament. Harrynek is mondtam, hogy menjen haza, de azt mondta, hogy nem akar egyedül hagyni minket, ezt még meg kell szokjam.

Másnap reggel az orvos remek hírrel fogadt, mehetek haza. Szóltam Ellának, hogy legyen olyan szíves és hozzon be nekem ruhát, mivel Harry nem akart megint csak egyedül hagyni. Miután megkaptam a ruhákat és a papírt hazamentünk.

Felmentünk Harryvel a szobánkba, én rögtön az ágyba vetettem magam.
- Szívem, nem csinálnál nekem enni? - néztem szerelmem felé.
- Éhes a kislányom! - forgatta meg a szemét.
- Nem, ez Én vagyok! - mosolyogtam rá.
- Gyere le! - fogta meg a kezem. Kézen fogva leballagtunk, majd be a konyhába, ahol mindenki ott volt.
- Mi van fiatalok? - karolt át minket Louis, aki utánunk lépett be Ella kíséretébe.
- Semmi. - vágtuk rá egyszerre.
- Nagyon gyanúsak vagytok! - rázta a fejét Zayn.
- Ez van. - mosolyogtam.
- Sky, beszéljünk! - fogta meg a karom Ella és kihúzott a teraszra. Leültünk, majd Ella el is kezdte.
- Tudom, hogy terhes vagy! - mondta komoly arccal.
- Honnan? - lepődtem meg.
- Mivel tudod, hogy mi a munkám, kellett jegyzőkönyvet felvenni, milyen sérüléseid vannak, és ugye megkaptam a papírjaidat, Dave-nek nem engedtem. Láttam, hogy három és fél hónapos terhes vagy! - rántott vállat.
- Jó, legalább nem nekem kell elmondani. - rántottam vállat.
- Mi lenne, ha miután eszel elmennék neked ruhát venni, gondolom, nem akarjátok rögtön a nyilvánosság orrára kötni.
- Én nem, az hogy Harry mit akar Én nem tudom,d e szeretném minél tovább húzni. Félek mit szólnának. - ismertem be.
- Ha valakinek valami kifogása van, lecsukatom. - nevetett.
- Köszi! - öleltem meg.
- Nincs mit!
Visszamentünk és a fiúk elég furcsán néztek ránk. Méregetni kezdtek, de nem ám, hogy Ellát, engem! A hasam behúztam, amennyire csak tudtam, még véletlen se látszódjon ki. Leültem, majd Louis kávéval mellém ült, általában bírom a kávénak az illatát, hát most konkrétan hányingerem lett. A szám elé kaptam a kezem. Majd Liam jött és velem szembe leült még egy bögre kávéval, úgy tudtam ő nem iszik délután kávét. Majd jött Niall, aki egy nagy tál Tiramisuval foglalt Liam mellett helyet. Zayn is egy bögre kávéval foglalt helyet Liam másik oldalán. Felpattantam és rohantam a WC-hez. Amint kiadtam magamból az eddig elfogyasztott ételeket, megmostam az arcom, számat kiöblítettem, majd visszamentem. Leültem, Harry elém rakta a két szendvicset és egy pohár narancs levet. A srácok még mindig néztek, amit most már szóvá tettem.
- Abba hagynátok?
- Mit? - Louis.
- Nem csinálunk semmit! - Zayn.
- A bámulást!
- Ha akartok valamit, kivele! - ült le mellém Harry. Ella pedig a konyha pulton foglalt helyet.
- Skyler terhes? - Liam.
Harryvel rögtön összenéztünk.
- Ezt honnan veszitek? - néztem rájuk.
- Nagyobb lett a hasad, és szerintünk híztál, meg a rosszul lét a kávétól. - Niall.
Szóval híztam és dagadt lettem! Eddig se voltam nádszál vékony, de most elkezdek fogyózni és megyek edzőterembe, meg sportolni. Felálltam az asztaltól és felmentem. A szobaajtót becsaptam, levettem az összes ruhám, kivétel a fehérneműimet. Beálltam a  nagy tükör elé.

Nem akarok terhes lenni, kövér vagyok és ezt mindenki észre vette! Kopogtak, majd Ella és Harry jöttek be.
- Mit csinálsz? - nézetek rám furán.
- Kövér vagyok! - hisztiztem.
- Skyler, nem vagy kövér csak várandós! - Ella.
- De régen nem így néztem ki! Volt valami tartása a hasamnak, most meg, kerek! - mutattam rá. - És még fél év hátra van!
- Hagyd abba, mert esküszöm leöntelek egy vödör hideg vízzel! - fenyegetett Ella.
- Kicsim, Te így vagy gyönyörű! - ölelt meg Harry.
- De kövér vagyok, Niall is megmondta! - néztem fel szemeibe.
- Nem vagy kövér, Niall csak azért, mondta, mert éhes és ilyenkor tudod, hogy össze-vissza hadovál. - Ella. - De öltözz fel és megyünk veszünk neked valami olyan ruhát, amibe nem látszik a hasad, és az esküvőre is jó lesz! - ment ki.
- Skyler, ezt hordanád? - vette elő a zsebéből Harry az eljegyzési gyűrűt. Csak bólintottam. Felhúzta az ujjamra és megcsókolt. Gyorsan visszavettem a ruhám, majd mentünk Ellával vásárolni.

Rengeteg ruhát vettünk, neki és nekem is. Megvettük az esküvőre a ruhánkat, meg hozzá a cipőt, majd hazamentünk. Dave és Gemma nálunk volt. Mondták, hogy az esküvő MOST szombaton lesz. Erre a srácoknak támadta az ötlete, hogy koccintsunk, kösz. Miután Én nem vettem el poharat Dave rá is kérdezett.
- Sky, hogy-hogy nem iszol pezsgőt? - húzta fel a szemöldökét.
- Most nem kérek. - rántottam vállat.
- Miért?
- Hogy legyen mit kérdezned!
- Szóval nem mondod el. - én csak megráztam a fejem. Úgy utálom, hogy mindig észre vesz rajtam mindent!
Miután ők megitták a pezsgőt, elköszöntünk tőlük és el is mentek. Harry és Én felmentünk a szobánkba és levetettük magunkat az ágyra. Össze bújva aludtunk el.

Mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Lassan kikeltem az ágyból és lementem, ahol ott volt mindenki kivéve Ellát aki rögtön utánam érkezett is.
- Lányok, el kell mondanunk valamit! - Louis.
- Kezdjünk félni? - kuncogott Ella.
- Nem kell! - rázta a fejét Zayn.
- Az esküvő után vissza kell menünk a turnéra. - Liam.
Nagy csönd jelent meg a szobába, de nem volt kínos.
- Mikor jöttök vissza? - szólaltam meg.
- Attól függ mennyi helyre szervezett Paul még koncertet. - Harry.
- De van egy jó hírünk is. - Niall.
- Ti is jöhettek velünk! - Liam.
Erre csak elmosolyodtunk, majd barátunka megöleltük.
- Azt hitted itt hagylak terhesen? - tolt el magától Harry.
- Megfordult a fejembe. - vallottam be. Egész nap feküdtem, mivel drága vőlegényem nem engedett semmit csinálni és még társultak hozzá a srácok is. Megbeszéltem velük, hogy amíg a hasam nem látszódik annyira elmehetek táncolni. Nagyon nehezen, felsoroltak vagy ezer okot amiért nem örülnek, neki de belementek. De csak úgy, hogy valaki velem van, az egész turné alatt nekünk kéne Tomyval táncolni, de a végére Paul szerint már megmozdulni se fogok tudni. Gemma megkért minket, hogy menjünk el a ruhájáért, mi pedig szívesen mentünk, de az orromra kötötte, hogy Harry nem nézheti meg, csak Én, de magamra nem ismerve nem néztem meg, majd az esküvőn. Elvittük Gemmáékhoz a ruhát, majd megint haza és folytattam a semmit tevést.

2. Évad - 1. Rész - I see fire

Mikor. megérkeztünk, vissza Londonba. Nagyon jó volt Bora-Borán lenni főleg Harryvel. Mikor mindenkinek, köszöntünk. leraktuk a cuccunk és már fent pihentünk, akkor kaptam egy SMS-t a bátyámtól.

"Ellát és Aaront elrabolták, menj Davehez, és ne szólj senkinek!"

 Nem . G vártam, kipattantam az ágyból és Harry-t nem felébresztve, felöltöztem, majd egy táskát magamhoz kaptam és mentem is, a konyhába Louis ült.
- Hova mész?
- Az egyik barátnőm felhívott, kidobta a pasija és szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Majd jövök és beszélünk! - veregetem meg a vállát és felkaptam a Range Rover kocsikulcsát, majd mentem is be Dave-hez. A ház előtt újságírók voltak. Lehet, nem Harry kocsijával kellett volna jönnöm, na mindegy! Gyorsan hajtottam, minél előbb oda akarok érni. Észre vettem, hogy egy újságíró követ, remek! Még gyorsabban hajtottam és épp, hogy átértem egy piros lámpán így nem tudott, utánam jönni. Mikor megérkeztem Ella és Dave munkahelyére, rohantam végig a folyóson, majd be a közös irodájukba. Ahogy kinyitottam az ajtót Dave-et találtam szembe magammal, épp jött volna ki.
- Ellát és az öccsét elrabolták! - fulladtam.
- Ki?
- Honnan tudjam, te vagy az ügynök vagy mi az! - nézek fel, rá, hisz jóval magasabb nálam.
- Tök mindegy! Honnan tudod?
- A bátyám küldött egy SMS-t.
- Add ide a telefonod és menj haza, majd viszem! - tessékelt ki az irodájukból. Vissza ballagtam a kocsihoz, majd lassan haza, még kerültem is, hogy jobban hihető legyen a mesém. Mire hazaértem, már sehol nem volt világos. A fiúk már mikor elmentem aludtak, ahogy felléptem volna a lépcsőre, a nappaliba felkapcsolódott a villany. Oda néztem és Harry ült a kanapén, mérges arccal.
- Miért vagy még mindig fent? - mosolygok rá.
- Hol voltál? - hagyta figyelmen kívül kérdésem.
- Egy barátnőmnél, szakított a barátjával, nekem küldött egy SMS-t és átmentem hozzá.
- Meg szeretném ismerni ezt a rendkívüli "barátnődet". - mutatta az idézőjeleket.
- Nem hiszel nekem? - utálok neki hazudni, főleg, hogy mindig észre veszi és ebből lesznek a bajok.
- Skyler, megkértem a kezed és most kezdesz el megcsalni?
- Nem csallak meg! De ha nem hiszel nekem, akkor bontsuk fel az eljegyzést!
- Bontsuk! - állt fel.
Meglepődtem válaszán, nagyon! Az ujjamról levettem a gyűrűm és az asztalra raktam. Szemeim könnyesek lettek. Lehunytam szemem és próbáltam biztatni magam, hogy csak álmodok, minden rendbe, Ella és Aaron itt vannak és fent alszanak, Harryvel pedig nem most bontottuk fel az eljegyzést. Pedig ez a valóság és nem egy Csodás álom világ ahol az van, amit Én szeretnék. Felmentem a szobába és összeszedtem a cuccom, mehetek megint Gemmáékhoz. Lementem és leintettem egy taxit. Bediktáltam a címet, és indultunk is.
- Kis asszony! Megérkeztünk! - szólt hátra a sofőr.
- Köszönöm! - kifizettem az utam és kiszálltam. Becsengettem. Gemma nyitott ajtót, amin nem is csodálkozom, hisz Dave nem tudom hol van. Megkérdezte, hogy mi a baj,d e Én csak megráztam a fejem.
- Itt maradhatok?
- Persze, az utat tudod a szobádig,menj feküdje le, Én is megyek! - ölelt meg és már el is tűnt a szoba ajtó mögött. Visszavettem a pizsamám és lefeküdtem aludni.

Magamtól ébredtem, mint általában mindig. Felvettem a köntösöm és lementem. a konyhába már Gemma csinálta a reggelit.
- Reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - mosolygott rám. Lerakott elém egy tál palacsintát.

Reggelim, amit Gemma készített. 

A palacsinta finom volt. Csöngettek és Gem ment is ajtót nyitni. Max. 5 perc után vissza jött a telefonommal a kezébe.
- Tessék, valamilyen Dave hozta neked! - adta oda. Elég furcsán nézett rám. Nem válaszoltam csak ettem tovább. - Megcsaltad az öcsém? Tudod, hogy a barátnőmnek tekintelek, de Harry mégis csak az öcsém.
- Nem csaltam meg! Miért jut mindenkinek ez először eszébe? Szeretem Harry-t és nem csalnám meg SOHA, de elegem van abból, hogy nem bízik bennem! - álltam fel és felrohantam a szobámba. A telefonom csörögni kezdett és Tomy hívott.
- Szia! - vettem fel.
- Szia, Sky. Lenne egy kis munkánk, benne vagy?
- Persze, mod úgy is le kell foglalnom magam! - egyeztem bele.
- Oké, akkor gyere a próbateremhez, ott találkozunk! Szia! - köszönt el.
- Szia! - raktam le. Felvettem a táncos cuccom.

Táncruhám!

Egy táskát a vállamra véve, mentem is. Megint leintettem egy taxit és mentem, de most hosszabb az út.

Vajon Harry hogy viseli a szakítást, már csak azért is, mert kedvem lenne meghalni! Hiányzik, de rosszul esett, hogy nem hisz nekem, mondjuk, hazudtam, de nem csalom meg! A múltkor is ez volt a veszekedés tárgya, hogy Én őt megcsalom, akkor mentem el Párizsba. Lehet este leiszom magam, már mit számít? Semmit! Senkim nincs, a szüleim utálnak, a bátyám megint belekeveredett valamibe, Harry se hisz nekem, akkor minek éljek? Semmi értelme az életemnek! Mire megérkeztünk már Tomy kint várt.
A kocsiból kipattantam és bementem.
- Szia! - ölelt meg.
- Szia. Milyen munkáról van szó?
- A One Direction-nak kell táncos a koncertre, a menedzser pedig ránk gondolt, mivel Te már úgy is Harryvel jársz! - rántott vállat.
- Jártam, már bocs! - javítottam ki.
- Akkor nem kell, szerzek valaki mást.
- Nem kell, addig is nem sírok! - mosolyogtam.
Bementünk és a srácok már ott voltak.
- Sziasztok! - raktam le a cuccom.
- Sky, te, hogy-hogy itt vagy? - Louis kérdésére Harry is megfordult, eddig háttal állt nekem.
- Tomy rám gondolt. - rántok vállat.
- Na szerintem kezdjük! Sky, tudsz összerakni koreográfiát? - Tomy.
- Ööö... attól függ!
- Mitől?
- Nem tudom melyik zenére!

Elkezdtünk táncolni, egész jól haladtunk.
Mire végeztünk, már este volt. Tomy haza vitt, a fiúk pedig, gondolom haza. Harry próbált beszélgetni velem, de Én nem voltam rá vevő, most már nem hagyom magam! Mikor hazaértem, Gemmáékhoz csak felrohantam a szobámba és az ágyon feküdtem. Hiányzik Harry! Pár könnycsepp lefolyt, majd egyre több, a végénél már álomba sírtam magam.

Mikor felébredtem, már rég süthetett a nap. Vajon Ellával mi van? Ő is hiányzik, mint mindenki az életemből, aki nincs most velem!

~Dave(Sky bátyja)~

  Remélem Skyler tudja mit csinál! Az meg végkép , hogy az a Dave gyerek tudja a dolgát! Nem hagyhatom , hogy Ella megsérüljön, hisz ő is a barátom, akár csak az öccse. Egy teljes napja, hogy engem is belerángattak ebbe és itt kell üljek Tylerrel ! Bekattant, vagy eddig is ilyen volt, csak én nem vettem észre? Nem tudom minden esetre nagyon remélem, hogy minél hamarabb vége lesz ennek!

~Dave~

Egy átkozott napja, hogy Skyler elmondta mi van Ellával! Muszáj segítenem rajtuk! Nem aludtam azóta, de nem is fogok, míg a nyomára nem bukkanok. Már csak egy kód kell és a nyomkereső program, beméri a telefonját, ha nem törték szét. Legalább is, ha a csipje nem sérült meg. Gyerünk már........Megvan!! Hívtam Skylert. 

-Megvannak!-mondtam egyből 

-Azonnal megyek!-mondta 

-Ne , várj megyek én érted! Aggódom, nehogy te is így járj, hisz már sötét is van!-mondtam és indultam is 

Kirohantam, majd bevágódtam az autómba és amilyen gyorsan csak tudtam , hajtottam feléjük. Vagy is a tesója házához. Mikor berontottam az ajtón mindannyian a nappaliban voltak és vitáztak!
-Szóval vele!-mondta Harry
Megtorpantam. Nem akarok belefolyni semmiféle vitába, de mennünk kell!
-Sky, mennünk kell!-szóltam neki
-Még is hová?!-fogta meg karját Harry
-Sajnálom, de nem mondhatom meg!-húzta el Sky könnyes szemekkel
Ezt nem hagyhatom, és biztos, hogy Ella sem hagyná.
-Ellát és Aaront elrabolták és rájuk akadtam.-mondtam kii határozottan
Mindenki megdöbbent. Beállt a síri csend. Ijedten meredtek rám mind, mintha azt mondtam volna, hogy Ella meghalt. Ki tudja!! Nem ! Erre nem gondolok, mert biztos vagyok benne, hogy túlélte! Nem adja fel így! Erős és bízom benne, hogy küzd!
-Induljunk!-mondta idegesen Louis és elindult az ajtó felé
Próbáltam vitázni velük, hogy nem lehet, mert túl veszélyes , de nem lehetett őket lebeszélni erről. Nagyon szeretik Ellát, főleg Louis és tényleg bármire képesek érte. Kitartanak egymás mellett. Szóltam egy haveromnak, hogy erősítésre van szükségem, majd autóba ültünk és követtek minket a többiek. Baromira nem érdekeltek a sebesség korlátok,csak hajtottam, mint egy őrült. Azonban mikor megérkeztem tehetetlennek éreztem magam. Sötét is van , és veszélyes is. Nem vihetem be őket magammal, de nem is hagyhatom itt, mert még bajuk esik.
-És most?!-kérdezte Harry
-Várunk az erősítésre!-mondtam feszülten
Kiszálltam az autóból. A többiek követték a példámat és mind körém gyűltek. Nekik is vázoltam a helyzetet, hogy mire várunk.

Messziről meghallottam mikor közeledtek , mert ezek a hülyék szirénázva közeledtek! ÚRISTEN!! Ennyire nem lehetnek hülyék! Mikor kiszálltak , azonnal elhallgattattam őket, majd jól lecsesztem! Most aztán tuti lelepleztek minket! Baromi nagy gázban vagyunk mi is , de főleg Elláék odabent!

~Ella~

Azt gondoltam, már sosem jön a segítség, mikor meghallottam a szirénákat! Te jó ég! Ezek hülyék! 

-A francba zsaruk!-kapott elő egy benzines hordót az egyik

-Mire készülsz?!-kérdezte Dave

-Felgyújtom a kócerájt! A kis ügynők bigével együtt!-kezdte el szétönteni a folyadékot az a Tyler

Dave próbálta volna megakadályozni, de verekedni kezdtek és végül leütötte Davet. Ő volt az egyetlen remény! Úristen! nekünk annyi! Mikor mindent végiglocsolt a benzinnel elővett egy gyújtót, majd égve dobta le a földre. A tűz pillanatok alatt terjedt szét egyre közelebb érve hozzánk! Ez a régi, korhadt fa épület pillanatok alatt le fog égni, benne velünk! 

-Ella, mit csináljak?!-kérdezte kétségbeesetten Aaron

Fejemet ráztam, hogy semmit. Hátam mögül előre akrobatáztam karrjaimat és kiszedtem a számból a kendőt.

-Maradj nyugton!-parancsoltam öcsémre

Az asztalhoz kúsztam, és a rajta levő kést kézbe vettem. Elvágtam a lábamon levő kötelet, majd öcsémhez siettem, hogy róla is leszedhessem! Amint végeztem vele kivette kezemből és kiszabadított engem.

-Menj Aaron!-parancsoltam rá

-Nélküled nem megyek!-makacskodott

-Nem vitázok! Menj , mindjárt megyek utánad!-kiáltottam 

Utolsó puszit adott fejemre, majd kirohant köhögve. A füst akkora volt, hogy látni is alig láttam. Szememből ömlött a könny! A füst miatt is és a sokk miatt! Sosem volt még ilyen! Aggódom Aaron miatt, hogy ki jut-e, és Dave miatt is, hogy mi van vele. Keresni kezdtem, de nem találtam. Éreztem , ahogy a tüdőm megtelik szén-dioxiddal,mi egyre jobban akadályozta  légzésem. Fuldokolva estem térdre, de nem adtam fel......

~Skyler~

Mikor megtudtam, hogy Dave megtalálta Elláékat, azonnal rohantam volna, ha épp nem faggattak volna a srácok, így Dave kénytelen volt elmondani nekik mindent. Így már ők is velünk akartak tartani főleg Louis! Mikor megérkeztünk a helyszínre nem mehettünk be , így várnunk kellett a erősítésre. Azok pedig nagy szirénázással érkeztek, ami biztos, hogy nem volt jó! Már csak annyit láttunk, hogy az épület füstölögni kezd , majd lángokban ég és valaki oldalt elmenekül. Dave egyből utána eredt. Szívem hevesen zakatolt! Úristen!
-Ne aggódj, minden rendben lesz!-ölelt magához megpuszilva Harry
Zokogva öleltem magamhoz. Jólesett, hogy itt van velem és hiányzott is ez már! Megnyugtatott. Egyszer csak más valaki is kirohant az épületből. Közelebb mentünk mind a köhögő személy felé, majd csak utána vettem észre, hogy ez Aaron.
-Aaron, úristen!-öleltem meg
-Ella?!-kérdezte Lousi remegve
-Bent van Davevel.-fuldokolt
Indultam volna be bátyám után, de Harry elkapta a derekam és visszahúzott.
-Harry engedj el!-szóltam rá zokogva
-Nem! Nem veszíthetlek el!-próbált visszahúzni
-Nem fogsz, de én sem veszíthetem el a bátyám.-húztam ki kezemet

~Harry~

Mindannyiunkban túltengett a feszültség és a félelem. Louis szinte sír. Skyler bement és Lousi is utána akart menni.

-Haver ne mehetsz be!-állítottam meg 

-Bent van az életem! És nem nézem tétlenül!-mondta remegő hangon

Ahogy ezt kimondta, a ház robbant!.......

30. Rész - Merry Me? (Évadzáró!)

~Skyler~

Mikor felébredtem, Harry az ágy szélén ült és simogatott. Vajon képzelem, hogy itt van? Közel hajolt és megcsókolt. -remélem nem!- Heves csók csatába találtam magam. Hiányzott már csókja!
- Hiányoztál! - mosolyodott el.
- Te is. - ültem fel.
- Hogy-hogy eddig aludtál? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak, sokáig tanultam mindig és, most teljesen kimerültem. - rántottam vállat, vettem ki a szekrényből normális ruhát. Ami egy fekete farmer, fehér topp és egy pulcsi volt.
- Sky, este átmehetnénk Gemmáékhoz. - szólalt meg kis csend után Harry.
- Jó. - mosolyogtam és beleültem az ölébe. Megcsókoltam, majd lementünk a srácokhoz. Mindenki mosolygott, mint a vadalma. Köszöntünk egymásnak és jól megölelgettem a srácokat. Most vagy annak örülnek, hogy végre haza jöttek vagy valamire készülnek vagy tudnak valamit! Ez a három lehetőség van és az elsőt kizárom!
- Mit titkoltok? - húztam fel a szemöldökömet. Mindenkinek lefagyott a mosoly az arcáról. Harry lefehéredett.
- S-semmit! - dadogott Ella.
- Mennem kell táncra, majd jövök! - vettem fel a cipőm. Adtam gyorsan Harrynek egy rövid csókot, s mentem a nem létező táncpróbámra. Azt nem tudom említettem-e, de most három hónap szünetet kaptunk, mert a csapat kapitány lesérült és nélküle semmit nem tudunk csinálni. Ameddig beteg a szüleinél van, Hollywoodba.

~Harry~

Végre haza értünk! Sky, sokat fogyott, próbálta a tanulásra fogni, de nem sikerült, tudom, hogy félt hogy megcsalom. De ez soha többé nem fordul elő! Esküszöm! Tervezem, hogy megkérem a kezét, és ezt mindenki tudja. Arra gondoltam, hogy Dave-től kérem el, hisz a szüleit még nem is ismerem. Vele már lebeszéltem. Megfenyegetett, hogyha megmerem bántani SOHA nem lesz gyerekem, de nem szándékozom szóval, majd idővel lesz. Gemma és Ella jöttek el velem, gyűrűt választani. Gemma ezért, mert a nővérem, Ella pedig, mert akkora az ujja, mint Skynek. szerintem szép gyűrűt választottunk, remélem majd Skylernek is tetszeni fog! Miután Sky, elment a táncpróbára, Ella elgondolkozott. Nem tudom min, de nem az Én dolgom, az biztos. Felmentem a szobánkba és leültem az ágyra. Elővettem a gyűrűt és gondolkodni kezdtem.

Ahogy Harry nézegeti a gyűrűt

Vajon igent fog mondani? Remélem igen! Mindig mondja mennyire szeret, akkor mi akadálya lehet? Boldog lesz velem? Milyenek lesznek, majd a gyerekeink?
Barna szemű, barna hajú, széles mosolyú. Kisfiú! Edward. Ha kislány, akkor Darcy.
A telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Ránéztem és nővérem képe és neve villogót rajta.
- Szia. - vettem fel.
- Mikor jöttök? A kaja kész! Nagyon izgulok! - fújta ki a levegőt.
- Akkor Én mit szóljak? Félek, hogy nemet fog mondani.
- Mit is terveztél a vacsi és a lány kérés utánra?
- Elviszem oda ahol megismerkedtünk.
- Te visszaakarod vinni Los Angelesbe? - csodálkozott.
- Igen, az fontos hely, számomra és számára is, remélem. - tettem még hozzá.
- Harry, LA-be laknak a szülei. Ha meglátja őket nagyon ki lesz! Szerintem ez nem jó ötlet!
- Akkor hova vigyem?
- Bora-Bora? Az nagyon szép hely! Én oda vágyok! Dave-el is oda tervezzük a nászutat, menjetek oda, mesélte Dave, hogy Sky mindig is elakart oda menni. Egy próbát megér!
- Jó, ez nagyon jó ötlet. Ellát megkérem, hogy pakoljon össze Skylernek. Én is gyorsan összepakolok, aztán Sky haza jön átöltözik és megyünk! - ekkor belépett Skyler az ajtón. - Meg is jött, lassan is indulunk!
- Jó várunk! El ne szóld magad! Szia. - rakta le.
- Kivel beszéltél? - nézett rám Sky.
- Csak Gemmával. - rántottam vállat. Azt hiszem, hogy megkérem Louist, hogy pakoljon össze nekem.
- Megyek lezuhanyozok és akkor mehetünk. - vett ki egy farmert a szekrényből.
- Szépen öltözz fel! - szóltam.
- Minek?
- Vendégségbe megyünk.
- A bátyámékhoz. - rántott vállat.
- Csak azt szeretném, hogy ne farmerba menjünk! Lét szíves vegyél fel valami elegáns ruhát. - kértem, úgy, hogy ne bukjak le, a tervemmel.
- Jó! - forgatta meg a szemét, a farmert visszarakta és vett ki másik ruhát, amit Én már nem láttam.
Lementem és megbeszéltem Louisval és Ellával, hogy pakoljanak be nekünk. Mikor Skyler kész lett kilépett az ajtón. Gyönyörű.

Skyler ruhája

Felhúzta a cipőjét és a kabátját, majd gyorsan Én is átöltöztem. Csak emlékezetes legyen. Felvettem egy fekete nadrágot és egy fehér inget. A barna bakancs szerűségemet és mentünk is. A csomagokért, majd hazajövünk. Az út csendesen telt, végig rádiót hallgattunk. Mikor megérkeztünk Dave elég szigorú fejet vágott, Gemma pedig mosolygott, mint a vadalma.
Sky és Gemma a konyhába mentek, Én pedig leültem Dave mellé, a kanapéra.

Miután megvacsoráztunk, egyre jobban izgultam. A nappaliba mentünk és leültünk.
Gemma és Dave mindig hoztak fel valami témát, majd kifogytak.
Vettem egy mély levegőt és felálltam.
- Skyler, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - bólintott. - Félek megkérdezni, de már egy ideje készülök erre szóval. - letérdelte. A gyűrűt elővettem. - Hozzám jönnél? - kinyitottam a dobozt és felé tartottam. Szemébe néztem és megteltek könnyekkel. Ez vajon jót jelent?
- Igen! - ugrott a nyakamba. A boldogság átjárta a testem, ennyire sose voltam még boldog.

~Skyler~

Jézus Úr Isten! Megkérte a kezem! Nagyon örülök! szemeim megteltek könnyekkel, majd kinyögtem természetes válaszom. Nyakába borultam, és öleltem. Miután elengedtem felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Jegygyűrű

Dave és Gemma gratuláltak, majd mi hazaindultunk.
- Maradj itt! - adott egy csókot Harry és kiszállt. Nem értettem, hogy miért kell maradnom, de az autóba maradtam. A csomagtartó nyitódott, majd Harry valamit berakott és utána beszállt. Elindultunk, fogalmam sincs hova.
Mikor megállt az autó, megbizonyosodtam róla, hogy a repülőtéren vagyunk. nem kérdeztem csak követtem Harryt. Odament a pulthoz Én hátrébb megvártam.
- Megyünk Bora-Borára! - lépett elém mosolyogva.
- Most csak hülyéskedsz?
- Úgy nézek Én ki?
- Nem éppen! - öleltem meg. - Nagyon szeretlek! Mindennél és mindenkinél jobban!
- Én is! - fogta meg a bőröndöket és leadta, majd vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. Miután felszállhattunk, feltűnt, hogy az első osztályra vett jegyet.

Viszonylag hamar odaértünk, végig aludtuk az utat.
Leszálltunk a gépről, majd a csomagokkal együtt, mentünk ki. Fogtunk egy taxit és mentünk egy szállóhoz. Kaptunk egy kulcsot és egy srác elkísért, minket egy házhoz, ami a tenger felett volt.

Ház

A cuccunkat kipakoltuk és az ágyon elfeküdtünk. . .

Este már csak lezuhanyoztunk, Harry egy boxerba én a fehér ingébe kivonultunk a teraszra, csodás látvány fogadott minket!

Kilátás

~Louis~

Annyira bánt, hogy így összevesztünk Ellával, pedig nem akartam, csak felhúztam magam azon, hogy megsebesült és nem mondta el. Nem értem miért titkolózik folyton. Talán nem bízik bennem? Éjjel 4-ig vártam a nappaliba, hogy hazajöjjön és megbeszéljük ezt az egészet, de nem jött, így felmentem aludni végre és reménykedtem, hogy reggel már itt lesz. Csalódnom kellett, ugyan is nem is látták tegnap óta sem őt, sem pedig Aaront. Biztos ketten vannak valahol. Talán a régi házban. Gondoltam megnézem ott, mert nem bírom, ezt a helyzetet, hogy nincs mellettem és haragban vagyunk. Kezdtem parázni viszont, mikor nem voltak ott sem, ugyan is a ház zárva volt. Na jó, nem tudom merre lehetnek, de kezdek aggódni.

~Ella~

Valaki szólongatott. Ez segítette elő, hogy felébredjek, bár iszonyúan szédültem. Mikor megpillantottam ébresztőmet a vér is belém fagyott! 

-Aaron?! Te hogy a jó égbe kerültél ide?!-kérdeztem rémültem 

-Nem tudom, csak annyira emlékszem, hogy az osztálytársamhoz tartottam és valami fura szagú vattát nyomtak az arcomba és itt ébredtem fel.-magyarázta

Körültekintve láttam, hogy egy elhagyatott épületben lehetünk. Fogalmam sincs , hogy hol. Mindenhol sötét van, csak egy csöppnyi fénycsóva ad némi látás lehetőséget, mi a törött ablakon keresztül szűrődik be.Mindketten meg voltunk kötözve. Kezem lábam egyaránt. Túl tengett bennem az adrenalin. Nem miattam, hanem az öcsém miatt. Ha baja esik , azt sosem bocsájtom meg magamnak, mert tuti, hogy miattam vagyunk itt! Végszóra ütötte meg fülemet az ajtó nyikorgása. Rémülten kaptuk fel fejünket mindketten. Magas és izmos alakja volt. Haja szinte fekete.

A csávó rendesen méregetett engem felém közeledve, míg teljesen elém nem ért. Leguggolt hozzám, majd fejemet felemelte, hogy szemébe nézzek.
-Sosem hittem volna, hogy egy csaj miatt fogok pácba kerülni.-mondta gúnyos vigyorral
-Hát látod, ilyen az élet!-jegyeztem meg
-Van egy ajánlatom számodra.-simított végig arcomon, de elhúztam.- Kussban maradsz, és akkor még talán lehetsz a csajom, vagy eljárhat a szád, és akkor megöllek téged és a kis öcsikédet is.-alkudozott
-Az öcsém nem is tud semmiről. De inkább meghalok, mint hogy a barátnőd legyek!
Ideges lett szavaim hallatán. Egy kendőt vett elő , majd bekötötte vele a számat is. 

Leült egy székre és elkezdett figyelni minket. Őszintén? Frászt kaptam! Sosem voltam még ennyire szar helyzetben. Sosem paráztam még így, nyilván, mert eddig nem raboltak el! Csak annyit láttunk, hogy telefonál, de azzal sem túl kedves. Aaron aggódóan pillantott rám, tekintetével kérdezve, hogy jól vagyok-e? Bólintottam megnyugtatva. Biztosan meg van ijedve. Fogalma sincs arról, hogy mit keresünk itt, vagy miért, bár annyira nekem sem tiszta ez az egész, de hamarosan kiderül. A többiek gondolom nem tudnak semmit semmiről, így még csak nem is keresnek. Nem is baj. Még csak az hiányozna nekem, hogy ők is belekeveredjenek ebbe! Elég , hogy az öcsémet belerángattam. Azt hittem már ennyivel megússzuk, mikor újra felállt és felém lépdelt. Leguggolt elém, levette a számról a kendőt és kérdezett.
-Hogy a francba akadtál ránk?-kérdezte higgadtan
-Tudod a szerverbe mindenki megvan , főleg az olyan balfaszok, akik haja ott marad.-válaszoltam flegmán
Talán nem kellett volna, ugyan is a megjegyzésért kaptam egy szép pofont, ami ki is kezdte az arcom szúrós gyűrűjének köszönhetően. Így most egy szép seb éktelenkedik arcomon.
-Hagyd békén!-kiáltott rá testvérem
-Te is kérsz?!-nézett rá idegesen
-Hagyd békén az öcsémet, neki semmi köze ehhez. rajtam töltsd ki a dühödet ne rajta!-förmedtem rá öcsémet védve
-Rendben.-vigyorgott ördögien
Baszki ennek nem lesz jó vége! Egy kést vett elő farzsebéből, mit nagyba lengetett előttem. Végighúzta arcomon finoman, majd levezette a nyakamon egészen a kézfejemig. Majd ott élére fordította és elindult felfelé, óvatosan, majd karomnál belemélyesztette újabb sebet ejtve rajtam. Szerencsére bírtam a fájdalmat így nem adtam meg neki az élvezetet, hogy szenvedni lásson. Folytatta volna , ha az ajtó nem nyikorog. Hátrakapta fejét, majd engem otthagyva ment oda hozzá. Nem bírtam oda nézni, ugyan is épp a vérző karommal foglalkoztam......

~Dave~

Mikor Tyler felhívott , hogy elteszi láb alól azt, aki képes lecsukatni minket nem gondoltam, hogy engem is belerángat. Még csak ez hiányzott nekem, hogy az esküvőm előtt pár hónappal lecsukjanak. Ráadásul ha Gemma megtudja, hogy mibe keveredtem megint, tuti, hogy felbontja az eljegyzést, és abba én beleőrülnék! Siettem a megadott címre ,amit Tyler mondott. Mikor megérkeztem csak annyit mondott, hogy egy csaj az és az öccse is itt van. Mikor odamentem, hogy szemügyre vegyem a 2 áldozatot lefagytam.

-Ella?!-döbbentem le 

-Ismered?!-nézett nagyot haverom 

-A húgom legjobb barátnője!-mondtam még mindig sokkolva 

Ella tekintetében csalódottságot láttam. És teljesen meg is értem! én magam sem hittem volna, hogy újra ilyen ügyekbe keveredem. Egyben biztos vagyok. Segítenem kell nekik kijutni! Nem hagy hatom, hogy bajuk essen! Bár Ellát elnézve ezzel elkéstem.

-Haver mi ez a szag?-észleltem 

-Benzin!-mondta Ella 

-Na jó, megint túl sokat beszélsz!-kötözte be Ella száját Tyler .-De jól mondta. Ha valami gikszer lenne felgyújtjuk a kócerájt!-mondta elszántan 

Ez bekattan! Úr isten! Ki kell szabadítanom őket! De nem buktathatom le a tervem! Viszont Ella biztosan tud segíteni. Most, hogy megtudtam az FBI-nál dolgozik. 

-Haver, nem vagy éhes.? Hozhatnál valami kaját.-mondtam neki reménykedve , hogy beválik a tervem

-Ez jó ötlet! Sietek vissza! Addig , ha rosszalkodna, használd ezt!-adta át nekem a kést

El i ment hál istennek. Még megvártam míg végleg elmegy és csak utána siettem hozzájuk. 

-Úristen! Ella , nagyon sajnálom! Hidd el én semmiről sem tudtam!-oldoztam el száját.-Kiviszlek titeket innen épségben, de nem tehetem Tyler előtt, mert képes ránk gyújtani ezt a szar kócerájt , így ahogy van! Ki tud segíteni? Szóljak Louisnak?-faggattam

-Ne!-szólt rám- Neki főleg ne! Skylernek szólj és mondd meg, hogy menjen Davehez, ő tudni fogja mit kell tennie. De ha lehet a többiek ne tudják meg.-mondta erőtlenül

Elég sok vért vesztett! Nem lesz ennek jó vége! Gyorsan írtam egy SMS-t Skynak, majd fájó szívvel de visszakötöztem Ella száját.

"Ellát és Aaront elrabolták! Menj Davehez, és ne szólj senkinek!"

Az SMS-t elküldve raktam el a telefonom, pont időben ugyan is ekkor ért vissza Tyler is.

29. Rész - Home, sweet home? Or not?!

~Skyler~

Már úton vagyunk Holmes Chapelbe. Kicsit fáradt vagyok, nem igazán aludtam jól a vihar miatt és ezzel nem voltam egyedül. Ellával beszélgettünk a konyhába. Az úton így is bealudtam. Csak akkor ébredtem fel mikor megérkeztünk. Akkor érkeztek meg Drága bátyámék is.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszöntek ők is. Kivettük a cuccunkat és bementünk. Des a nappaliba ült és nézte a TV-t, míg Anne a konyhába sürgött-forgott. Köszöntünk, majd Anne "parancsára" leültünk enni. Gemmáék ültek velünk szembe, a két szülő pedig az asztalfőnél.
- És mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte, Anne.
- Még nem tudjuk. - rántott vállat, Gemma. - De minél hamarabb.
Miután megettük az ebédet. Amíg Anne bepakolt a mosogatógépbe, mi bevonultunk a nappaliba.
- Sky, beszélhetnénk? - állt fel Dave.
- Persze. - álltam fel és mentem utána. Kimentünk az udvarra és leültünk a teraszra.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek? - nézett rám.
- Tisztába vagyok vele! - bólintottam.
- Mivel anyáék nem igazán törődnek velünk, úgy döntöttem, hogy magamhoz veszlek.
- Én nem akarok hozzád költözni!
- Nem is kell! Tudom milyen szerelmesnek lenni, Harryvel élhetsz, de van egy kikötésem.
- Na? - húztam fel a szemöldökömet.
- Harry nem nyúlhat hozzád ÚGY! - célozgatott.
- Te meg vagy buggyanva! Agyadra ment az esküvő! Egyébként, ha jól tudom, Te 15 voltál, nem 19. Egyébként nagykorú vagyok!
- Tudom, de akkor is az Én húgom! És nem igazán bírom Harry-t. Úgy mint Gemma öccse, bírom, de úgy, hogy a Te barátod és csináltok olyat, rühellem. Szívesen letépném a golyóit! - mosolygott.
- Én ezt nem hallgatom! - indultam be.
- Sky, Én csak téged féltelek!
- De nem kell! Tudok magamra vigyázni, volt, hogy Te nem voltál, nem haltam meg! Élek! - néztem rá.
- Anyu mindig mondott nekem valamit.
- Elmondod? - kíváncsiskodtam.
- A nagy tesók azért születnek előbb, hogy vigyázzanak a kis tesójukra, aki utánuk következik. - mosolygott és magához húzott.
- Anyáé miért nem szeretnek? - néztem fel barna szemeibe.
- Mert hülyék! Nem szeretnek egy ilyen gyönyörű és okos, lányt, mint amilyen Te vagy!
- Mondtam már, hogy megyek vissza az iskolába?
- Harry mondta Gemmának, Gemma meg nekem! - rántott vállat. - Örülök neki. Na gyere menjünk be! - fogta meg a kezem és bementünk. A nappaliba ugyanúgy leültünk. Anne kérdezgette Gemmát és Dave-et az esküvőről.
- Sky, lennél a tanúm? - kérdezte Dave.
- Ezer örömmel! - mosolyogtam.
- És segítesz megszervezni az esküvőt? - Gemma.
- Persze. - bólintottam.
- Harry, lennél a tanúm? - Gemma.
- Igen! - mosolygott.

~Egy hónappal később~

Húhh, hol is kezdjem?
Miután Gemmáék megkértek minket, hogy legyünk a tanújuk rengeteg dolgunk volt. Gemmával ruhát néztünk, neki nekem és a lányoknak, mivel  koszorúslány is lesz. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákat találtunk. Végül mivel elég gyorsan haladtunk egy hét múlva esküvő. Dave már kikészült. Állandóan fáj a feje, és fél, nehogy ott hagyja Gemma az Oltárnál! Harryék turnén vannak, de az esküvő előtt már itthon is lesznek, még a legény és lány búcsú előtt haza jönnek. Ella rengeteget segít nekünk és Aaron is. Aaron nagyon jó fej. Együtt járunk suliba, mindig beszélünk szünetbe és együtt csináljuk házinkat. Én segítek neki, mivel Ella most nagyon sokat dolgozik, persze, hogy mit azt csak Én tudom. Nagyon jól kijönnek Louisval. És látszik Ellán, hogy hiányzik neki. Meg is értem, nekem is Harry. De híres ember, akinek koncerteket kell adni és már lányok is rajonganak érte, nekem ezt el kell fogadni. Akármennyire rossz is!

A mai napom is úgy kezdődött ahogy szokott. Egyedül ébredtem. Kikeltem az ágyból és lementem. Aaron és Ella már lent voltak. Épen Ella reggelit csinált.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - néztek rám.
Megreggeliztünk, majd mentünk fel készülni, Ella megy dolgozni mi meg, suliba. Kerestem ruhát, összeszedtem a könyveim és mentem is le.
Aaronnal beültünk egy taxiba és mentünk.
A 6. órám utána Aaronnal találkoztam, a parkolónál. Ella eljött értünk. Gyorsan haza vitt minket, majd ment is vissza dolgozni. Miután megebédeltünk, leültünk tanulni. Harry is hívott. Nem sokat beszéltünk, mert mentek próbára. Délután Ella is haza ért mi pedig akkor végeztünk a tanulással. Rendeltünk Pizzát, majd a nappaliba filmet néztünk. Louis hívta Ellát és mondott neki valamit, amit nekem nem mond el, ezt is csak onnan tudom, hogy elég furcsán viselkedett és kivonult a szobából. Elkezdett hányingerem lenni és fájt a fejem. Kimentem a konyhába és vettem be gyógyszert. Ella is ott volt, ahogy beértem rögtön abba hagyta a beszédet. Ittam vizet, majd felmentem. Elmentem zuhanyozni és észre vettem, hogy fogytam, aminek Én mindig az ellenkezőjét mondom. Ráálltam a mérlegre és 5 kilóval kevesebbet mutatott, mint előző héten. Nem is foglalkoztam vele, csak felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba, ma nagyon elfáradtam. 

Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Nem is törődve vele, a másik oldalamra fordultam. Addig hívtak míg nagy nehezen a fülemhez emeltem. 
- Igen? - szóltam bele álmosan. 
- Skyler, még aludtál? - kérdezte Harry. 
- Szia, igen aludtam. 
- De már két óra is elmúlt, úgy volt, hogy Te jössz ki elénk a reptérre. 
- De csak jövőhéten jöttök haza. 
- Nem, a menedzser azt mondta, hogy haza mehetünk, mert a turnét megszakítjuk, majd csak az esküvő után folytatjuk. 
- Bocs, akkor összeszedem magam és megyek értetek. 
- Már nem kel, mindjárt otthon vagyunk. Ella kijött elénk, miután Louis 30-szor próbálta elérni. - nevetett. 
- Jó, akkor kelts fel, ha hazaértetek. Szia! - raktam le. 

~Ella~

Rengeteg dolgom volt mostanában a munkahelyemen, mert ugye nagyon sokat ki is maradtam. Helyszinelni is kellet, meg ilyen régi aktákat vettünk elő, olyan ügyekről, amiket ezelőtt nem tudtak megoldani. Úgy nevezett X aktákat. Ezekkel meggyűlt a bajunk rendesen. Az  legrosszabb, hogy nem vihetem haza az aktákat,hogy dolgozzak még rajtuk, mert a többiek nem láthatják meg. Főleg az öcsém és Louis. Dél után munka után siettem a reptérre Aaronnal, ugyan is a srácok végre hazajönnek. Úgy hiányzott már Louis. Alig várom, hogy újra megölelhessem. 
-Várod már mi ?-vigyorgott Aaron
-Igen.-válaszoltam széles vigyorral képemen 
Alig vártam, hogy itt legyenek már. Mikor megpillantottam őket szívem hevesebben vert. Azonban nem rohanhattam oda, mert a testőrök még azt hitték volna, hogy valami őrült rajongó vagyok és tuti, hogy nem engedtek volna oda. No meg a sok újság cikk sem hiányzik, amivel felhívom magamra a figyelmet. Kerülöm a nyilvánosságot így is amennyire tudom. Azonban Louis nem. Amint meglátott eldobta a cuccait és felém rohant. Ekkor már én sem maradtam veszteg, futottam felé.

Egyből egymás nyakába ugrottunk. Felemelt és megpörgetett, majd nyakamba puszilt.
-Úgy hiányoztál.-mondta, majd megcsókolt
-Te is nekem.-öleltem újra magamhoz
-Na jó cukik vagytok, de nekem is hiányzik valaki, úgyhogy siethetnénk.-sürgetett minket Harry
-Bocsi, szia.-öleltem meg őt is, majd sorra a többieket
Miután Aaron is köszönt nekik együtt mentünk vissza a házba. Skyler szerintem még aludt. Harry felment hozzá. Aaron átment egy osztálytársához, a srácok pedig elvonultak pihenni. Így mi Louisval kihasználtuk az alkalmat, hogy egy kicsit kettesben lehetünk. Kimerült voltam ugyan én is ,de szívesebben voltam vele. Felmentünk a szobába és levágódtunk az ágyra. Mellkasára hajtottam fejem, hogy érezzem közelségét. Karjával átölelte derekamat, magához húzva még jobban.
- Nem tudod elképzelni mennyire hiányoztál. - puszilt hajamba.
- Szerintem eltudom. - támaszkodtam felé.
- Ilyet többet nem csinálunk. - mondta.
- Milyet? - kérdeztem rá.
- Nem hagylak többet magadra. Viszlek magammal. - simogatta arcom.
- Nagyon helyes. - csókoltam meg
 Újra mellé feküdtem hozzá bújva. Hátamat kezdte simogatni, majd áttért a karomra.
- Ez mi? - kérdezte.
- Mi? - tettem az értetlent.
- Ez! - simított végig rajta még egyszer.
- Semmi. - hajtottam le a fejem.
- Ella. - emelte fel államnál.
 Tekintetében aggodalom tükröződött. Tudtam, hogy most ezzel rá akar venni, hogy mondjam el neki. A francba gyönyörű szemével.
-Semmi......csak, egy karcolás.-mondtam
-Azt majd én eldöntöm.-húzta le szvetterem cipzárját
Idegesen vette le rólam a felsőt, majd tekintete aggodalmasba váltott át a kötést megpillantva. Ki akarta kötni, de nem engedtem. Elhúztam a karom, jelezve , hogy hagyja békén. Dühösen nézett rám, majd egy szót sem szólva felállt az ágyról és kiviharzott hangos ajtócsapódással. Tudtam , hogy ez lesz, ezért sem akartam, hogy megtudja. Kiakadt megint, mert nem mondtam el neki. Felpattantam én is, majd bőrdzsekim magamra kapva indultam el. Azonban a nappaliban ült Louis,így megpróbálta, nem rájuk figyelni, de nem igazán akart sikerülni.
-Ella, hová mész?-kérdezte Zayn
-El.-mondtam egyszerűen
Rájuk sem néztem, csak felkaptam a kocsikulcsom, majd a cipőm és beültem az autómba. Visszatértem az irodámba , ahol Dave is ügyködött még. Köszöntünk, majd csendben leültünk folytatni az agyalást az ügyön. Csak annyit tudunk róla, hogy jó pár évvel ezelőtt történt és emberöléssel kapcsolatos. Ahogy kibontottam egy újabb mappát az ehhez fűződő ügyhöz, kihullott egy kis átlátszó zacskó, miben egy hajszál volt és egy szövet darab egy pulóverből.
-Dave, itt egy hajszál, megyek a laborba megvizsgálom. Csinálok DNS tesztet, hátha kimutatja a rendszer, hogy kié ez.-mondtam és már ott sem voltam
Átmentem a laborba. Szerencsére csak mi ketten voltunk már az épületben így mindent intézhettem magam. Majd bevittem a rendszerbe a DNS adatait. Mikor kidobott egy képet ledöbbentem. Dave! Skyler bátyja! De ez , hogy lehet?! Úristen, mi most rá vadászunk, és el kell kapnunk, de nem! Biztosan , van valami magyarázat erre!

Pár órával később még minidig ezen az ügyön rágódok, azonban azt megtudtam, hogy Dave nem volt egyedül ebben. 3-an voltak egész pontosan. Skyler biztosan tud erről, de már nem hívom fel, mert késő van. Feszkó levezetőként bementem a gyakorlati terembe, ahol kedvemre lövöldözhetek. Fegyvert ragadtam, meg beindítottam a gyakorló üzemmódot, majd a legnehezebb szintet és vártam, hogy előtűnjenek a táblák. Mikor kicsit megnyugodtam abba hagytam, majd a fejhallgatót levettem és visszatettem mindent a helyére. Hirtelen valami csörömpölést hallottam. Megfordultam de nem láttam senkit. Gondoltam csak Dave az. Elindultam vissza az irodába, de már ő nem volt ott. Ez fura. Az órára pillantva gondoltam , ideje hazamenni, ugyan is hajnali 2 óra van. bezártam az irodánkat , majd az épület ajtaját is, azonban mielőtt megfordulhattam volna valaki lefogott és arcomba nyomott egy vattát. Émelyítő illata volt. Nagyon jól ismerem. Morfium! Ne ! Éreztem, ahogy kábulok. Elgyengültem. Össze estem volna, ha nem fognak meg, de szemem , már nem bírtam kinyitni.Minden elhomályosodott és megszűnt.......

28. Rész - Together

Hii!!
Itt a 28. Rész is! Reméljük tetszeni fog. Komizni, pipálni ér!
Mint láthatjátok, új fejlécünk van ezt köszönjük Dominak! *-*
Kövi rész hétfőn!
Odáig jutottunk, hogy jövő hét pénteken évadzáró részt hozunk!
Huh... ezt még kimondani i nehéz!
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Puszy: Ella && Sky!! *-*

~Ella~

Annyira örülök, hogy minden helyreállt. A srácok befogadták Aaront és úgy látom Skynak sincs baja vele. Annyira jó most minden. Miután mindenki megfürdött és aludni tért én még átmentem Aaronhöz, hogy jó éjszakát kívánjak neki.
-Hát te ?-lepődött meg
-Csak gondoltam benézek. Hogy érzed itt magad?-kérdeztem tőle leülve az ágy szélére
-Csodásan. Köszönöm, hogy megtetted ezt értem.-ölelt meg aranyosan
-Semmiség.-öleltem meg én is
-Nem, nem az . Nélküled még most is ott feküdnék összeverve a véres, dohos matracon. És azt is köszönöm, hogy nem küldtél el egyből melegebb éghajlatra. Pedig megtehetted volna.-magyarázta
-Igen megtehettem volna, de nem tettem. Mert mikor kimondtad, hogy az öcsém vagy, olyan érzéseket ébresztettél fel bennem amiket még sosem éreztem. Törődni kezdtem veled és nem hagyhattalak magadra. De ennek már nincs jelentősége, mert új életed lesz itt. A srácokkal bármiben segítünk ha kell, akár háziban , akár szerelmi gondokban.-kacsintottam rá
-Ha már itt tartunk. A barátod Louis , rendes veled?-kérdezte számionkérően
-Először is, Louis nem a barátom, hanem csak egy barát. és másodszor én vagyok az idősebb tehát én vagyok az aki számon kér.-nevettem el magam
-Igen is "anyuci".-viccelődött.- Na de komolyan. Tényleg nem vagytok együtt?-kérdezte
-Tényleg nem.-mondtam egyszerűen
-De miért? Hisz látszik rajta, hogy teljes szívéből szeret és te is őt. Ezt még én is észrevettem, pedig ma láttam először.-mondta
-Tudod Aaron ez bonyolult. majd megérted ha nagyobb leszel, de most nyomás aludni. Későre jár.-tessékeltem be az ágyba
Majd leoltottam a lámpáját és kimentem a szobából. Azonban mikor kinyitottam az ajtót Louisval találtam szembe magam. Halkan bezártam magam mögött , majd felé fordultam.
-Te hallgatóztál?!-fontam össze karjaim
-Én? Nem! Dehogy! Na jó, talán egy kicsit!.-húzta sunyi vigyorra képét
-Te kis mocsok.-csaptam rá
-Áúcs.-görbültek le ajkai
felnevettem ezen, majd bementem a szobába, magam mögött Louisval. Hihetetlen , hogy még mindig olyan, mint egy gyerek. De ez teszi még édesebbé.  Bekuckoltam magam az ágyba , majd felé fordulva figyeltem őt egy darabig. Durcizott. De cuki. Elkezdtem csupasz mellkasán körözgetni mutatóujjammal, figyelve reakcióját, de semmi.
-Ne már, most komolyan bedurciztál?-támaszkodtam felé
Nem válaszolt, csak a plafont nézte. Oké ideje kikészíteni! Apró puszit hintettem csupasz mellkasára, de nem reagált erre sem. A fenébe! Lábamat átlendítettem csípője felett, majd alhasára ültem szembe kerülve vele, miközben mellkasán támaszkodtam. Hajam előre hullott szinte teljesen eltakarva arcomat. Louis gyengéden tűrte el onnan tincseimet, hogy ráláthasson arcomra, amin egy ravasz mosoly éktelenkedett. Tekintetünk egymásba fúródott. Vártam, hogy mi lesz a reakciója.
-Haragszol még?-hajoltam le mellkasára
Nem mondott semmit csak a plafonra pillantott. Ohh ne már!! Szememet forgattam. Hirtelen fordított helyzetünkön így én kerültem alulra, ő pedig felettem támaszkodott.Alig pár centiméter választotta el arcunkat.
-Rád sosem tudnék haragudni.-suttogta sunyi vigyorral arcán
-De gonosz vagy, akkor miért szórakoztál velem?-kérdeztem sértődöttséget tettetve
-Mert tudtam, hogy megpróbálsz, majd kikészíteni, és majdnem sikerült is neked.-mosolygott kajánul
-Ch..-fontam össze karjaim sértődötten
-Ugyan már.-bökte meg orrával az enyémet .-Oké te akartad! Nem hagytál más választást! Én tudom, hogyan érjem el, hogy ne durcizz.-mosolygott édesen
Én is tudtam nagyon is jól, hogy mire gondol, de valahogy most már nem elleneztem annyira. Ajkait puhán préselte enyéimre. Tökéletesen illeszkedtek. Lágy és szenvedélyes volt csókunk. Nyelve bejutásért könyörgött, kit készségesen meg is adtam. Ujjaimmal barna tincseit szántottam, míg ő derekamra csúsztatta egyik kezét, a másikkal tartva magát. Levegőhiányban kényszerültünk elválni egymástól. Tekintetünk újra találkozott. Izzott a levegő körülöttünk. Nem szólaltunk meg. Tudtuk, hogy nem kellenek szavak sem, hogy kifejezzük mit is érzünk. Azonban kék íriszeiben valahol apró félelmet is felfedeztem. Tudtam, hogy fél attól, hogyan fogadom ezt. Apró csókol leheltem rózsaszín ajkaira, megnyugtatva őt. Ennek hatására széles mosolyra húzta száját, mi letörölhetetlen volt, majd lemászott rólam és hátára feküdt. Mellkasára hajtottam fejem hallgatva heves szívverését. Megmosolyogtatott, hogy ezt én váltom ki belőle. Kezét bátran csúsztatta derekamra még jobban magához biztosítva ezzel. Kezemmel átöleltem hasánál. Mélyen belélegezve kellemes és férfias illatát, lehunytam szemeim, majd lassan álomba merültem.

****

Reggel mikor megébredtem, ugyan úgy feküdtünk. Felpillantottam Louisra , aki már ébren volt. 

-Mióta vagy fent?-kérdeztem 

-Egy ideje, de nem akartalak felébreszteni, csak csodálni téged.-mondta édesen 

Elmosolyodtam ezen, majd mellé dőltem felé fordulva. Követte példámat és szembe fordult velem.  Arcomat kezdte simogatni gyengéden. tekintetünk egymásba fúródott.Olyan igéző számomra kék szeme.

-Miért nem mondtad el nekem, hogy hol nőttél fel?-kérdezett rá

Tudtam, hogy ez nyomja a szívét és csak idő kérdése, hogy mikor kérdez rá. De már mindegy, mert tudja és nincs mit titkolni ezen, csak nem szeretem, ha tudják, mert azt gondolják, hogy egy védtelen kis árva vagyok és sajnálnak. Erre baromira nincs szükségem. 

-Nem tudom.....Nem tartottam fontosnak. Nem számít semmit az egész.-mondtam egyszerűen 

-Olyan rossz érzés, hogy nem lehettem melletted.-ölelt magához.-El sem merem képzelni milyen szörnyű lehetett.-motyogta hajamba 

-Hát nem túl kellemes, mikor ez embert minden nap összeverik.-motyogtam inkább magamnak 

-Úristen!-szörnyülködött.- Többé nem fog senki sem bántani! Ha egy ujjal is hozzád mernek érni letöröm a kezüket és feldugom a seggükbe!-mondta mérgesen Louis 

Nem bírtam ki, hogy ne nevesem el magam ezen. Olyan édes volt. Apró puszit hagytam mellkasán köszönetképp, majd elhajoltam tőle, hogy szemébe nézhessek.

-Haragszol, amiért nem mondtam el?-kérdeztem 

-Nem.Nem haragszom, de nem szeretném, ha titkolóznál előttem. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.-hajolt közelebb arcomat simogatva

Bólogattam, elveszve tekintetében. Homlokunkat egymásnak támasztotta. Habozott. Félt megcsókolni. De én nem. Ajkaimat puhán préseltem övéire, ezzel felbátorítva őt. Szenvedélyes csók volt, míg volt levegőnk, de utána el kellett válnunk. 

-Szeretlek Ella!Teljes szívemből szeretlek és nem bírom nélküled! Könyörgöm adj egy esélyt! Kettőnknek!-suttogta 

Nem tudtam mit tegyek. Az eszem és a szívem dúlt hatalmas háborút. Teljes szívemből szeretem én is Louist, de féltem, hogy baja eshet miattam. Bár az utóbbi időben nem történt semmi szokatlan és ez talán jó jel. Talán.... Talán van remény kettőnk számára. Ideje, hogy egyszer önző legyek és a szívemre hallgassak. Nyaka köré fontam karjaim magamhoz húzva. Lágy csókot leheltem ajkaira, tudatva vele válaszom...

~Skyler~

Egész délelőttömet a táncterembe töltöttem, majd mentünk ki a parkba. Ott természetesen levertük az ellenséget, de alkalmaznunk kellett a titkos fegyverünket.
Izgultam, hogy elrontok valamit, de végül minden ment mint a karika csapás. Miután végeztünk Tomy haza vitt. Otthon nagy örömök voltak! Aaron Harry-vel játszottak valamilyen hülye játékon. A fiúk túl kiabálták egymást. Ella és Louis pedig épen csókolóztak. Vájunk! Mi? Ella. Louis. Csók. Összejöttek!! Végre! Leraktam a cuccom és lehúztam a cipőm. Bementem a nappaliba és leültem.
- Szia, Sky. - köszöntek.
- Hali. - intettem és már el is dőltem.
- Nyertetek? - Liam.
- Szerinted? - nyitottam ki a jobb szemem.
- Nézz már Rá! Hulla fáradt, csak nyerhettek! - szólalt meg Zayn.
- Nyertünk. - bólintottam.
- De jó! - örült Ella.
- Igen. - aludtam volna el.
A többiek hangosan beszélgettek míg meg nem szólalt a csengő. Mivel mindegyik túl lusta volt felállni így Én mentem. Egy velem egy idős srác állt egy csokor rózsával a kezébe.
- Skyler Austin-t keresem.
- Én vagyok!
- Írja alá! - tolt elém egy papírt. Aláírtam a rózsát pedig a kezembe nyomta.
- Ella, gyere ide lét szíves! - kiabáltam.
- Igen? - ért be a konyhába.
- Ezt kaptam, de kitől?
- Van benne kártya! - vette ki és oda adta nekem.

"Titkos ki küldte-e levelet, de mindennél jobban szeret! Élj boldogan mint egy pillangó! Szeress úgy mint két madár egymást. Szívem érted dobog! Csodás mosolyod, éjjeli gyöngy szuszogásod! Mikor hozzám bújsz, IMÁDOM! Csók: Valaki.. xx"

Ella is elolvasta és biztosak voltunk benne, hogy Harry küldte. Az írást is megnéztük és az is stimmelt. Mentünk a nappaliba.Mindenki ránk nézett.
- Kitől kaptad? - kíváncsiskodott Harry.
- Tudod nagyon jól! - mondta Ella és leült Louis ölébe.
- Igen tudom! - bólintott.
- Köszönöm! - csókoltam meg.
- Érted mindent.
A nap további részét a szobánkba töltöttük és beszélgettünk. Nekem majd szeptemberbe kezdődik a suli szóval, kezdhetek tanulni. De jó! Holnap megyünk Holmes Chapelbe, Daveék is jönnek. Bejelentik mikor lesz az esküvő! Már nagyon várom. A bátyámnak benőtt a feje lágya! Na ezt furcsa kimondani...

27. Rész - School again

~Ella~

Louis meglepődve nézett rám. Figyelmen kívül hagyva pillantásait álltam fel az asztaltól és mentem az ajtó felé. Aaront megpillantva megöleltem. Nem tudom miért de jól esett. És reakciójából ítélve neki is.

-Hogy, hogy itt vagy ? történt valami?-kérdeztem meg 

Hirtelen két kar fonódott derekamra megijesztve, majd illatából felismertem, hogy Louis az.

-Szia.-köszönt Aaron illedelmesen 

-Csá.-válaszolt Louis flegmán , mire én könyökömmel hasba böktem 

-Ami azt illeti igen.-folytatta Aaron.- Örökbe akarnak fogadni.-mondta ki sóhajtva

-Mi?!-vágtam rá.- Nem , ezt nem tehetik! -kezdtem idegeskedni 

-De sajnos megtehetik! Be kell jönnöd, csak te állíthatod meg őket.-kérlelt 

-Rendben.-sóhajtottam.-Egy perc és visszajövök.-rohantam fel 

Gyorsan magamra kapkodtam valami ruhát, majd a kocsi kulcsom felkapva léptem ki mellé. Louis értetlenül és látszólag idegesen nézett. Észrevéve gyorsan mellé léptem, majd egy apró puszit nyomtam arcára.

-Ha visszaértem, ígérem mindent elmondok.-suttogtam fülébe, majd a kocsimhoz siettem 

Aaron beült mellém, majd igyekeztünk afelé az épület felé , amit soha de soha többé nem akartam látni. Reméltem, hogy többé nem kell látnom ezt a környéket sem a  helyet, azt végképp , hogy még be is kell menjek. Az biztos, hogy nézni fognak egy nagyot. Nem tudom, hogy miért, de féltem. Féltem mindentől. Féltem, hogy mi lesz ott, hogy ,meg tudom-e menteni a az öcsém, hogy hogyan fogja ezt fogadni Louis. Az biztos, hogy mindenki csak ki fog akadni. De az jobban érdekel, hogy Louis haragudni fog rám. Pont ezt szeretném elkerülni. De nem fog menni. Odaérve kiszálltunk az autóból, majd egyenesen az iroda felé mentünk. Mikor berontottam épp bent volt 2 felnőtt és valami papírt akartak aláírni.

-Maga az?!-esett le az álla az igazgatónak felismerve engem 

-Igen és nem hagyom, hogy az öcsémet bárki is örökbe fogadja!-emeltem fel a hangom idegesen 

-Van egy nővére?!-lepődtek meg 

-Igen, van egy nővérem, csak, hogy mindeddig eltitkolták előlem és elválasztottak minket. ha én nem találom meg a mappát, akkor ez sosem derül ki!-vitázott Aaron is

-Örökbe fogadnánk a nővérét is! -lelkesedett a nő

-Nem! Nem fogad senki örökbe senkit!-vágtam rá.-Vagyis helyesbítve én gondjaim alá veszem Aaront! Én leszek a törvényes gyámja! -mondtam ki hirtelen ötlettől vezérelve

-Ezt nem teheti!-mondta az igazgató

-Dehogy nem! Felnőtt korú vagyok és igen is megtehetem szóval adja ide a papírokat és már itt sem vagyunk!-léptem közelebb 

Hunyorogva nyújtotta át a papírt, amit a házaspár elől vett el, majd aláírtam és Aaront megfogva léptem ki az ajtón. Elmentünk az öcsém szobájához, már ha egy kis lyukat annak lehet nevezni, majd összeszedtük a cuccait és leléptünk. Ideges voltam nagyon is. Egy szót sem szóltam , akár csak Aaron. A régi házamhoz vittem. Ott felhívtam Louist.

-Szia, ma nem hiszem, hogy vissza megyek, mert Aaronnal maradok.-mondtam neki 

- Ezt most nem gondolod komolyan?! Ki egyáltalán ez a kiskölyök, hogy így felborítasz miatta mindent?!-kiabált idegesen 

-Louis kérlek értsd meg, majd elmondok mindent ígérem, csak ma bírd ki.-válaszoltam higgadtan 

-Nem! 10 perc és ott vagyok!-vágta rá

Basszus! Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége! Ideges és ilyenkor én is az leszek és nagy egy hatalmas veszekedés lenne belőle minek az a vége, hogy napokig nem beszélünk, mialatt csak szenvedünk mindketten. Nem sokkal később Louis szó szerint berontott az ajtón.
-Hallgatlak!-állt meg előttem
Itt a "vég"! El kell mondjam neki. Nincs más megoldás. Kivéve, ha megint elkezdek hazudozni össze vissza , de ezt nem akarom. Elég titok van így is az életemben, amiről ő nem tud.
-Rendben, de ülj le ,és kérlek ne akadj ki nagyon.-mondtam halkan
Aaron mellém állt bátorítva engem.
-Szóval Aaron....az öcsém.-mondtam ki fél mosollyal az arcomon
Szinte én is csak most fogtam fel, hogy van egy öcsém.
-Mi?! De ez , hogy lehetséges?! És eddig miért nem láttuk még ?-értetlenkedett
-Azért, mert én sem tudtam róla. Kiskorunkban elválasztottak minket és nem szándékoztak a tudtunkra adni, hogy van testvérünk, csak hogy Aaron a mappámba megtalálta ezt az infót és felkeresett.-magyaráztam el
-Hogy, hogy nem akarták tudtotokra adni? Egyáltalán kik? És milyen mappáról van szó?!-zavarodott össze még jobban
-Az árvaházban mindenkinek van egy külön mappája és abban leírnak minden egyes adatot mikor bevesznek valakit. És abban találtam meg.-mondta Aaron helyettem
Lehunytam a szemem félve Louis reakciójától.
-Ezek szerinte Ella te árvaházban nőttél fel?-döbbent le
-Igen, vagy is csak 16 éves koromig voltam , ott, mert elszöktem.-mondtam halkan
-Istenem.-ölelt szorosan magához.-Bele sem merek gondolni miken mehettél keresztül.-suttogta hajamba puszilva
Jól esett közelsége. Szorosan fúrtam arcom mellkasába. Aggódott miattam és ez jó érzéssel töltött el.
-És akkor ti tényleg testvérek vagytok?-kérdezte Aaronra nézve
-Igen.-válaszoltam .- És mától én vagyok a hivatalos gyámja, ugyan is gondjaim alá vettem. Nem hagyhatom magára az öcsémet, és ezért nem akartam ma már visszamenni, mert gondoltam itt maradok vele egy kicsit.-magyaráztam
-Megértelek, de héy, te a családunk tagja vagy, nyugodtan hozzánk költözhet. Hely van bőven.-mosolygott rám édesen
-Nem is tudom, én is csak most költöztem be és nem akarok a terhetekre lenni.-magyarázkodtam
-Ella, te közénk tartozol. Az a te otthonod is, és általad Aaroné is .-simogatta meg arcom
-Köszönöm.-öletem szorosan magamhoz, majd arcon pusziltam

~Skyler~

Miután Ella elrohant Aaronnal, Louis nagyon ideges lett.
- Nyugodj már meg! - szólt neki Liam.
- Hogy, mikor egy kis porbafingó rámászott Ellára? - kiabált.
- Kinézed Ellából, hogy összeáll egy 16 éves sráccal? Louis te nem vagy normális! - ráztam a fejem.
- Te tudod, hogy ki az a srác! - állt elém.
- Igen, tudom! Ella elmondta nekem tegnap este, habár nem sok mindenre emlékszem, de erre igen!
- Mond el, hogy ki az a ficsúr! - parancsolta.
- Nem! - mondtam teljes egyszerűséggel.
Nem is válaszolt, csak idegesen elrohant. Miután mindenki megreggelizett a nappaliba ültünk, beszélgettünk és TV-t néztünk persze, Louis fent volt a szobájába és duzzogott. Egyszer csak jött le a lépcsőn és el is ment. Nekem megcsörrent a telefonom. Megnéztem, hogy ki keres és "Tomy" neve villogott rajta.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Holnap csatázunk a közeli ellenségeinkkel, most be kéne jönnöd a táncterembe. - közölte.
- Oké, akkor felöltözök normálisa és indulok! - raktam le.
- Hova mész? - állt fel Harry is.
- Táncra és Te nem jössz! - kötöttem ki. Felmentem a lépcsőn, de hallottam ahogy jön utánam.
- Miért nem megyek? - lépett be utánam.
- Mert, nem akarom, hogy mindig a nyakamba legyél! - rántottam vállat, és elkezdtem levetkőzni, majd felöltözni.

Ruhám!

Miután felöltöztem, elkértem Harry autóját és mentem próbára.

6 órát próbáltunk folyamatosan meg se álltunk. Fáradtan mentem haza és kikészültem Jessy miatt. Állandóan Harryről kérdezgetett. 5 táncot tanultunk meg a holnapi csatára. Kicsit izgulok miatta, de nem lesz gáz. Tomy-t haza vittem, majd fáradtan estem haza. A srácok és Ella a nappaliba voltak.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - köszöntek ők is.
- Aaron, bemutatom a legjobb barátnőmet Skyler. Skyler, ő az öcsém Aaron. - mutatott be minket.
- Már hallottam rólad! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott vissza.
Leültünk a nappaliba és Aaron-t kérdezgettük.
- Iskolába jársz még? - kérdeztem.
- Igen, eddig az árvaházba jártam iskolába, de most nem tudom, hova fogok. - nézett nővérére.
- Oda fogsz járni ahova Skyler is fog!
- Én is iskolába fogok járni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Természetesen! - szólalt meg Harry. . . 

26. Rész - Party!! (Big secret!)

~Skyler~

Harry nem ellenkezett így nem kellett, ma még egyszer veszekednem vele. Szerencsére. nem érzem, hogy elszámolással tartoznék neki ezzel kapcsolatban. Mikor Daveék házához értem, csöngettem, az ajtó rögtön nyitódott és Gemmával találtam szembe magam.
-Szia.-ugrott nyakamba egyből
-Én is örülök neked, de jó lenne ha nem fojtanál  meg.-nevettem fel
-Jaj, bocsi csajszi.-engedett el
-Azt nem mondtam, hogy nem esik jól öleltem újra magamhoz
-Csoportölelés.-kiáltott Bátyám
Vagy 5 percig még így ölelkeztünk, majd  beljebb mentünk . Mivel már elég fáradt voltam elköszöntem tőlük, majd lezuhanyoztam s aludni mentem. Reggel azonban váratlan dologra ébredtem. Harry ült az ágyam szélén .
-Te mit keresel itt?-kérdeztem
-Csak látni akartalak.-mondta fejét lehajtva
-Miért? -kérdeztem
-Mert nem engedlek el többször.-fogta meg kezemet

-Akkor legalább engedj levegőhöz jutnom.-mondtam képletesen

-Sajnálom. Mindent sajnálok. Tudom egy féltékeny barom vagyok, de joggal vagyok féltékeny. Mert gyönyörű vagy és nincs egy olyan srác sem, aki ezt másképp látná és nem akarlak elveszíteni.-nézett szemembe végig mondva monológját

-Szeretlek.-csókoltam meg 

Hevesen csókolt  vissza, mi felért egy "végre visszakaptam"-mal. Szorosan ölelt magához, mit nem elleneztem. Automatikusan túrtam bele göndör tincseibe, eljátszadozva velük. Idilli pillanatunkat az ajtó szakította félbe.
-Bocsi fiatalok.-nevetett fel Gemma
-Semmi baj.-mondtam mosolyogva
-Ezt a magad nevében mond.-morgott Harry
Összeborzoltam fejét kárpótlásul, majd kikászálódtam az ágyól. Ideje haza menni. Ugyan is még el kell készülni az esti bulira.

~Ella~

Lesokkolt ez a hír. nem tudom elhinni! Ez mos komoly ? 

-Mi? De ez lehetetlen! Nem ! Biztos csak összekeversz valakivel!-hebegtem idegesen
-De hisz te vagy Gabriella , vagyis Ella , vagy nem ?-kérdezte kétségbeesetten
-De! Én vagyok, de akkor is,ez abszurd! Ilyen nincs!Csak tudnék róla, ha lenne egy öcsém!-akadtam ki
-Nem feltétlenül. Nekem sem akarták elmondani, hogy van egy nővérem.-mondta
-De akkor még is hogy tudtad meg? -kérdeztem
-Belopóztam az irodába és ott találtam meg a te dossziédat. Abban volt benne. A családneved megváltoztatták.-magyarázta
-Értem.-gondolkodtam el.-De akkor mi az eredeti nevem?-kérdeztem rá
-Withmore, mint nekem. És ebből lett a White.-magyarázta
-Értem.-döbbentem le teljesen
-Most magadra hagylak, hogy gondolj át mindent és ha utána szeretnél még látni akkor, majd keress meg.-nyújtott át egy cetlit amin egy telefonszám volt.-De ha nem akarsz többet  hallani sem rólam megértelek, csak gondoltam jogod van tudni, hogy van egy öcséd.-mondta
-Köszönöm.-fogadtam el
-Szia.-köszönt el,  mire egy intéssel válaszoltam
Végignéztem amint elsétál, majd bementem a házba. Igaza lehet a srácnak. Teljesen logikus és a név is és......Jesszus! Nem hiszem el, hogy van egy testvérem. Eddig mindig egyedül voltam és jól megvoltam magamnak. Nem vágytam senki társaságára sem, de utána megismertem a srácokat meg a két csajszit akiket nagyon imádok. Talán Louist jobban megszerettem , mint kellett volna. De az érzéseimnek nem tudok parancsolni, csak gátat szabni . Amit meg is tartok. Eddig egy meg törhetetlen csajnak képzeltem magam, mert mindenki ezt állította rólam , de rájöttem, hogy ez nem pont így van. Az érzelmeim nagyon is befolyásolni tudnak. Szenvedek, mikor Louisval rosszban vagyunk, de mikor a közelében vagyok úgy érzem, hogy semmi gondom nincs az ég világon. Még is ezt az egészet megnehezíti ez a sok titok az életemben, mit nem fedhetek fel nekik és nem is szándékozok. Bár Skyler már tudja, de ő megőrzi. Bementem a házba, mert elég hűvös volt idekint egy rövid ujjúban. Mikor beléptem Louis egyből egy takaróval közelgett felém. Figyelmes velem mindig. Gondosan rám takarta, majd átkarolva vezetett be a nappaliba.
-Ki volt ez a kis srác? -kérdezte
-Csak...csak az....nem érdekes.-mondtam
Fogalmam sem volt mit mondhattam volna. Nem mondhatom azt, hogy ő a kisöcsém , akit a nevelőotthonban eltitkoltak előlem és tudomást szerezve rólam megkeresett! Vajon mit élt át? Jó helye van, de hát még azt se tudom kikkel lakik, vagy még az otthonba él? Olyan jó lenne tudni, de nem merem felhívni, nem akarom felkavarni az eddigi nyugodt életét! 

- Ella, baj van? -lépett be a nappaliba Sky. 

- Nincs. Miért? - néztem rá.

- Harry háromszor szólt Te pedig nem válaszoltál. - ült le mellém. - Jogy ne legyél ilyen búval baszott eljöhetnél velem bulizni. 

- Sky, ez lehet, hogy nen jó ötlet! - néztem rá. 

- Miért? 

- Mert.. Mert.. Mert nem tudom! - nevettem el magam. 

- Na ez az! Utoljára Párizsba voltunk együtt bulizni, itt az ideje, hogy megint menjünk! - ölelt át.
- Nem azért, de Te bolond egy lány vagy!
- Köztudott. - rántott vállat. - Na gyere Harry-t kitúrjuk a szobából és mi készülünk a bulira. Erre az estére, elfelejtjük, hogy van pasi az életünkbe.
- Ezt remélem a magad nevébe mondtad!
- Ne nézz hülyének!
- Nem teszem, tudom, hogy az vagy! - mentünk fel a lépcsőn. Harry az ágyon ült, Louisval együtt és videó játékoztak.
- Fiúk, készülnénk. - állt eléjük Sky, engem is magával húzva.
- Mi meg játszanánk. - nézett rá egy pillanatra Harry.
- Jó! - fújta ki a levegőt. - Akkor bevisszük a ruhákat és készülünk, ne gyertek be! - fogta meg szinte sz össze ruháját és berángatott a fürdőbe, majd bezárta az ajtót.

Miután mind a ketten lezuhanyoztunk. Majd kiválasztottuk a tökéletes ruhát. Én egy piros ruhát, Skyler, pedig egy feszülős fekete ruhát választott. Mivel nem hozott be fehérneműt és Én se így egy törölközőt magunk köré csavarva kimentünk. A fiúk rögtön ránk kapták tekintetünket. Én átrohantam Louis szobájába és elővettem egy tiszta fehérneműt. Visszamentem és Skyt, ép Harry próbálta megcsókolni Sky-t, de ő nem hagyta magát.
- Baby. - fogta meg a derekát.
- Le fog esni rólam a törölköző! - fogta szorosabban az anyagot.
- Menjetek szobára! - mondta Louis és tovább nyomkodta azt, az izét.
Sky, egy pillanatnál eltudott szabadulni és megragadta a kezem és berángatott a fürdőbe. Felöltöztünk és megcsináltuk a hajunk, majd a sminkünk és ott volt, hogy már lassan indulhatunk. Kimentünk a szobából és a fiúk megint ránk néztek. Bevallom kicsit fura nekem, mert sosem hordtam ruhát eddig főleg nem ilyen magas sarkút, de még tetszik is. Nem tudtam nem észrevenni Louis pillantásait. Tekintete vágytól égett. Egy pillanatra sem pillantott más felé.
- Baby, nagyon szexy vagy! - nyalta meg alsó ajkát Harry.
Skyler, csak megforgatta a szemét és előhalászott néhány cipőt nekem.
- Ez jó! - adott nekem egy piros magas sarkút.
Leültem az ágyra és felhúztam. Elővett egyet magának, majd felhúzta.
- Ugye nem így akartok menni? - jöttek be a fiúk, de mindenki.
- Igen, azt tervezzük! - Sky.
- Pedig mi nem örülünk neki! - Zayn.
- Nem érdekel! - mondtuk egyszerre.

~Skyler~

A fiúk kezdenek kikészíteni. Úgy megyünk bulizni ahogy akarunk, nem az apám egyik se! oké megértem, hogy féltékeny, de akkor is. Gyorsan összeszedtük magunkat és hívtunk taxit, majd mentünk is.

Egész este nagyon jól szórakoztunk. Ella elmondta az öccsével kapcsolatos dolgokat és ezt a témát ki is tárgyaltuk. Felkeresi és ha a nevelőotthonba lakik akkor ő majd kiveszi onnan és oda költözik hozzánk. Tomyval rengeteget táncoltunk ittunk és beszélgettünk. Olyan négy óra felé már eléggé sokat ittunk, persze Ella megint nem ivott annyit mint Én. Ő még észnél volt. Hívott taxit és hazamentünk. Otthon ahogy beléptünk, a fiúkkal találtuk szembe magunkat.
- Sokat ivott? - kérdezte rögtön Harry és Ellára nézett.
-Kicsit......kicsit nagyon.-nevettet halkan Ella
-Na gyere kicsim, ideje aludni.-vett át Harry ugyan is Ellára támaszkodtam
Jó ilyenkor van egy kis baj az egyensúlyérzékemmel. De szerintem ez normális, ha valaki felönt a garatra. Azt még láttam , amint Louis elkezd beszélgetni Ellával, de már nem tudom miről. Az utolsó emlékem az az, hogy Harry bevisz a szobába, majd pizsibe átöltöztet , és mellém bújva elalszunk. Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Nyöszörögtem egy ideig, majd mikor méltóztattam kinyitni a szemem, Harry már egy aspirinnel és egy pohár vízzel a kezében állt előttem. Bevettem, majd lustán visszadőltem az ágyba. Harry persze kapott az alkalmon és vissza bújt mellém. majd mikor meguntam a semmittevést kimásztunk mindketten, majd normális ruhát öltve magunkhoz csatlakoztunk az él emberek közé. Konyhába leérve Ellát pillantottam meg, aki a fejét az üvegasztal hideg lapjára döntve hűtötte.
-Másnaposság?-nevettem
-Aha.-válaszolt helyette Louis , aki mellette ült
Arról inkább nem is beszélek nekem milyen. Oké, hogy Ella is ivott nem is keveset, de viszonylag józan maradt nem úgy ,mint Én.

~Ella~

Az este folyamán sokat beszéltünk Skylerrel, Aaronről és arról, hogy mi lehet vele. Hogyan él, vagy hol. Skyler kitalálta, hogy ha még mindig a nevelőotthonban akkor én magamhoz vehetném, mint törvényes gyámja és itt élne velünk. Nem tudom ezt a srácok hogyan fogadnák, hisz én is csak épp, hogy beköltöztem ide. Ráadásul nem mondhatom el nekik, hogy nevelőotthonban nevelkedtem fel, és ő az öcsém, akiről most szereztem tudomást. Főleg, hogy újabb vitákat szülne Louis és köztem. És ezt nem akarom. Tuti, hogy kiakadna amiért nem mondtam el neki, mivel mi mindig mindent megbeszélünk. Legalább is majdnem mindent. De az este csak zajlott, majd hazaesve nagyon meglepődtem mikor Louis is ébren volt. Skylert átadtam Harrynek épségben, mivel meg voltam bízva , hogy vigyázzak rá. Bár erről Sky nem tudott. 

-Hogy-hogy ébren vagy ? -kérdeztem 

-Tudni akartam, hogy rendben hazaérsz. Nem voltam nyugodt.-ölelt meg 

Szorosan megöleltem én is, majd mindketten felmentünk és elaludtunk.  Szerintem nem is kell mondanom, hogy reggel baromi másnapos voltam. Louis vonszolt le a konyhába ahol, amint beültetett a székbe én levágtam a fejem az asztalra , ami meglepően hideg volt. Jól esett, mert hűtötte a fejem, Louis pedig hátamat simogatta együtt érzően. Lefogadom , hogy jót mulat rajtam. Pár perccel később a hangokból ítélve Skyler is csatlakozott hozzánk és gondolom Harry vele volt. Persze ő is jót mulatott rajtam, de nem akarom elképzelni neki milyen fejfájása lehet ezek után. A csengő csak fokozta ezt. Fájdalmasan nyöszörögtem. 

-Kellette neked ennyit inni.-puszilt hajamba Louis 

Skyler vonszolta magát a csengőhöz.

-Ella, gyere. Aaron keres.-szólt 

Felkaptam a fejem erre a mondatra. Basszus!!!!

25. Rész

Sziasztok!
Kicsit rövidebb rész lett, és késtünk is vele!
Köszönjük a komit!
Jó olvasást ehhez a részhez is!
      Puszi: Ella && Sky.. *-*

~Ella~

 Az út vissza Londonba,viszonylag hamar eltelt. Igen én is velük tartottam. Sikerült meggyőzniük, hogy nekem ott a helyem , velük. Imádom őket. Fontosak számomra. És szerencsére Louis sem hánytorgatta fel újra azóta a témát így nem vitáztunk. Utálom mikor veszekszünk. Rosszabbak vagyunk, mint egy házaspár, pedig mi nem is vagyunk együtt. Hazaérve hulla fáradtan dőltünk le mind a kanapéra egymás hegyére hátára. Nem érdekelt engem már az sem, hogy kin fekszem éppen vagy min.... Legszívesebben bevágtam volna ott helyben a szunyát. Nem törődtem azzal sem, hogy lassan kimásztak alólam. Én csak feküdtem egy helyben, mint egy bábu.

-Na gyere Lusti.-vett ölbe Louis 

Elnevettem magam tettén és a becenéven is, amit adott. Megkapaszkodtam nyakában, majd vállára hajtottam a fejem. Már csak annyira emlékszem, hogy lehelyez az ágyra, majd megpuszilja homlokom. 

*****

Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirógatja az arcom. Kómás fejjel ültem fel az ágyon.
-Jó reggelt hercegnő.-köszöntött édes mosollyal Louis
-Jó reggelt herceg.-mosolyodtam el én is
Mindketten lementünk a konyhába a többiekhez, majd megreggeliztünk és elhatároztuk, hogy egész nap itt fogunk pihenni a házban. Reggeli után visszamentem a szobába, majd felöltöztem normális ruhába és csatlakoztam Harryhez a kanapéra feküdve. Egymás hegyén-hátán feküdtünk, míg Louis be nem jött. Könnyedén ölbe vett, majd miután leült, az ölébe helyezett le. Elnevettem magam, majd nem törődve vele , pihentem tovább immáron hozzábújva. Egészen addig míg meg nem zavarta a csengő ezt a csendes napot. Harry kászálódott fel, de mi is tisztán hallottunk mindent. És minden szitkozódást, amin persze mosolyogtunk.
-Hello, Gabriella White-ot keresem.-szólalt meg egy félénk hang
Ki ez?! Honnan tudja a nevem?! mindketten felkaptuk a fejünk Louisval, majd egymásra nézünk. Leszálltam Louisról, majd elindultam az ajtó felé, de ő követett.
-Nem ismerek, semmi Gabriellát.-próbálta rázárni Harry az ajtót
-Várj Harry!-szóltam rá.-Miért keresed?-kérdeztem a srácot
Olyan fiatalos arca volt. Nem saccolom többnek 16-nál. Haja szőkés barna, szeme pedig  égszínkék volt.

-Ezt csak neki mondanám el, ha nem haragszol meg-mosolyodott el kedvesen
-Hallgatlak.-fontam össze karjaim kérdőn
-Hogyan?!-kérdezték egyszerre mind a hárman
-Én vagyok Gabriella.-néztem a kis srácra nem törődve a többiekkel
Gondolom meghökkentek ezen. Igen fogom kapni a kérdéseket, hogy miért nem mondtam el a teljes nevem, de számít ez valamit ? Kiléptem az ajtón a srác mellé, majd bezártam az ajtót megszabadulva a két kíváncsiskodó fiútól. Gondolom nem fogadták ezt jó néven. Elkezdtünk sétálni sétálni az udvarban. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Louis az ablakból árgus szemekkel figyel minket.
-A nevem Aaron Whitmore, és akkor te vagy Gabriella White.-mondta ki a tényeket
-Csak Ella.-javítottam ki.- Senki sem ismeri a Gabriella nevemet. És nem is szeretem.-mondtam neki
-Értem, ne haragudj.-mondta megszeppenve
Annyira kis ártatlan a srác. Olyan , mint egy most született kiscica. de aranyos. És valahonnan annyira ismerős nekem, csak arra nem tudok rájönni, hogy honnan. Mintha láttam volna már valahol.
-És, honnan ismersz?-kérdeztem rá
-Ööö, még az árvaházból. Minden nap láttalak, míg örökbe nem fogadtak.-mondta naivan
-Hah! Nem örökbe fogadtak, hanem leléptem, az első adandó alkalommal.-magyaráztam
-Értem. És a családodról tudsz valamit ? Vagy nem kerested őket?-kérdezte
-Nem! Eszemben sem volt! Nem vagyok rájuk kíváncsi! Felnőttem nélkülük. Eddig is megvoltam, és ezentúl is megleszek.-magyaráztam
-És, ha megtudnád, hogy van egy öcséd? Őt sem keresnéd meg?-érdeklődött
-Nem. Nem forgatnám fel az életét! Nem állíthatok be egy nap, hogy szia én vagyok a nővéred akiről nem is tudsz. Milyen lenne már ez ?! -mondtam talán kicsit keményen
-Értem.-halkult el
-De miért kérdezed ezeket?-érdeklődtem
-Nem, fontos. Most már mindegy.-mondta
-Nem mindegy. Valamiért felkerestél, és egyáltalán emlékeztél rám. Ennek biztosan nyomós oka lehet. Szóval hallgatlak.-fontam össze karjaim
-Nem is tudom.....
-Na mondd már!-biztattam
-Hát......Én....... én az....az öcséd vagyok.-nyögte ki

~Skyler~

Miután este felmentünk Harryvel beszélgettünk, hogy menjünk el Anneékhez Holmes Chapelbe. Végül Harry mellkasán aludtam el.

Reggel mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Magamra vettem a köntösömet és lementem. Gyorsan csináltam egy szendvicset és vissza is mentem a szobába, mert mennem kell ma táncra. Miután megettem elkezdtem készülni.
Gyorsan lezuhanyoztam és öltöztem.
Tettem fel sminket és összekötöttem a hajam. A táskámat a kezembe fogtam és indultam le. Az ajtóba megláttam Harry-t, Ellát és Louis-t egy sráccal beszélgetni.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Szia.
- Jó napot! - köszönt a srác.
- Hova mész? - kérdezte Harry.
- Táncra. - vettem fel a kabátom.
- Várj meg, Én is jövök! - rohant fel a lépcsőn.
Addig bementem a konyhába és ittam egy pohár vizet, majd Harryvel együtt elindultunk a próbateremhez. Tomy és a többi srác és lány már ott voltak. Most közös produkcióval készülünk, meg egy olyannak ahol csak Tomy és Én fogunk táncolni. Elég sokat próbáltunk. Harryt bemutattam mindenkinek, de nagy meglepetésemre az egyik lány, Jessy ismerte. Még ölelgették is egymást! Na azon kicsit kiakadtam. Tomy lefoglalt és kérdezgetett, hogy milyen koreográfiára gondoltam. Elmondtam neki, majd Ő is és összeraktuk a kettőt. Egész jó lett, még a nagy főnöknek, Steven-nek is tetszett. Vagy kétszer elpróbáltuk, mikor Steve egy tök jó ötletet mondott. Tomy felvett az ölébe, nekem hátra kellett hajolnom, Tomy pedig csinált a testemmel egy félkört.
Harry ezt a mozdulatot elég rossz szemmel nézte. A táncpróba végénél, mindenkitől elköszöntünk. Jessy és Harry elég sokáig köszöngettek egymástól. Hozzám oda jött Tomy.
- Ne is törődj velük! - simogatta a hátam.
- De rossz látni, hogy a szemem láttára itt nyomul Harryre.
- Le kell szarni azt a ribancot! - nevetett.
- Oké. - kuncogtam Én is.
- Holnap este lesz egy buli. Ha gondolod gyere el, de ne hozd Harry-t kapcsolódj egy kicsit ki! - ajánlotta fel.
- Még meglátom. - öleltem meg, majd Harryvel mentünk az autóhoz és mentünk haza. Egy piros lámpánál, rám nézett.
- Mit beszéltetek Tomyval?
- Meg hívott egy buliba és azt hiszem el is megyek. - néztem ki az ablakon.
- Jó holnap, pont ráérek.
- Egyedül megyek!
- Veled megyek!
Ezen még elvitatkoztunk egy ideig, majd haza értünk. Én csak kipattantam a kocsiból és mentem be, nem is köszöntem a többieknek hanem mentem fel. Az ajtót bevágtam magam után. Leültem az ágyra. Éppen elkezdtem volna gondolkozni, mikor megszólalt a telefonom. Rá néztem és bátyám neve villogott rajta. Elhúztam a zöld csíkot, majd fülemhez emeltem.
- Szia. - szóltam bele.
- Szia, van egy nagyon jó hírem! - örült.
- Mi?
- Megkértem Gemma kezét. - mondta vidáman.
- Örülök neki! Gratulálok! - gratuláltam.
- Jól érzem, hogy baj van?
- Nincs semmi! Csak fáradt vagyok, most értem haza a próbáról.
- Sky, nekem nem tudsz hazudni!
- Tudom bátyus! Ma nálatok aludhatok?
- Nem csak, ma egész életedbe itt aludhatsz nálunk! Várunk! - tette le.
Gyorsan összeszedtem a cuccom, ami elég lehet egy-két napra, majd lementem.
Hívtam Taxit és mentem is le. Ahogy a lépcsőn leértem, Harry megállt előttem.
- Hova mész? - vont kérdőre.
- Dave felhívott, hogy szeretne látni, Én meg belementem. - hazudtam.