2. Évad - 5. Rész - I want die.

~Harry~

Megint, pedig csak beszélgettünk, de Kendall mindent elrontott azzal, hogy nyilatkozott a sajtónak. Biztos, hogy Skyler is elolvassa és akkor elveszítem őt és a babát is, de azt nem hagyom! A gyerekem senki nem veheti el tőlem! Ő az enyém és Skyler-é még az kéne, hogy valami idegen férfinak mondja majd, hogy apa. Ella és a srácok is jól leszidtak, hogy hogy lehetek ilyen marha, de nem mintha nem érdemeltem volna meg. Mikor Skyler, megjött csak ment fel a lépcsőn, szóval elolvasta. Ma jöttünk haza és már el is veszítem, hát nem egy szerencsés barom vagyok? Nem! Ella ment is utána, Én nem mertem. Egy nagy ajtócsapódás.
- Skyler! - kiabálta el magát Ella. - Srácok gyertek! - kiabált kétségbe esetten.
Mi csak rohantunk, meg se állva. Az ajtó már nyitva volt és Ella térdelt Skyler mellett, aki a földön feküdt és szeme le volt csukva. Mellé siettünk és felkaptam. Louis ment le és a kocsit hozta ki a garázsból. Gyorsan beültünk és mentünk a kórházba.

Már legalább egy órája vizsgálják Skyler-t, se a nővér se az orvos még nem mondott semmit. Szóltunk Dave-nek, aki majdnem nekem jött, felhívta Skyler szüleit is és Ők is itt vannak. Skyler kezelő orvosa jött ki az ajtón.
- Maguk Skyler Austin hozzátartozói? - kérdezte tőlünk. Mindannyian egyszerre álltunk fel.
- Igen! - válaszoltuk.
- Egy Ella nevű hölgyet hív. Először is. A baba és ő sem sérült meg, de ha egy kicsivel is később érkeznek akkor a baba meghal. Nem szabad felidegesíteni, kiabálni vele, ugyanis veszélyeztetett terhes lett. - közölte a szörnyű hírt. Ella már ment is be hozzá. Miután az orvos elment Dave nekem támadt. A pólómnál fogva nyomott a falhoz.
- Na idefigyelj! Ha egy hajszála is görbül Skylernek vagy a babának Én esküszöm, hogy kicsinállak! - fenyegetett. - Pont lefogom szarni, hogy a nővéred a feleségem, felfogtad?
- Fel. - bólintottam, kicsit sem féltem, tudom, hogy nem bántana. Ismerem.
Ella jött ki a kórteremből.
- Mit mondott? - kérdeztük.
- Harryt utálja és arra ne számíts, hogy egyáltalán, majd közelébe mehetsz! Most ne menjen be hozzá senki, mert elaludt.
- Elfog tiltani a gyerektől?
- Csodálkozol? Egy féreg voltál vele! - beszélt hozzám az a srác akiről még azt se tudom, hogy ki az.
- Te meg ki a franc vagy? - néztem rá.
- Ne merj így beszélni vele! - lépett elém Dave.
- Dave állj le! - szólt rá Gemma.
- Nem fogok, mert miatta került veszélybe a húgom és a gyerek! - válaszolt keményen.
- Kisfiam, hagyd csak szerelmes! - fogta meg a vállát, a nő.
Mindenki feszült volt. Nem is csodálom, hisz aki itt van az szereti Skylert.

Még tegnap megpróbáltam hozzá bemenni, de feszült lett és rögtön hívta a nővért, aki ki is küldött. A folyosón töltöttem egy hetet míg Skylert ki nem engedték. Kivirult volt, de ahogy tekintetét rám emelte láttam, hogy össze van törve. Dave és Ella segített neki menni. Mind a ketten védték. Említettem, hogy Ella megutált mert megbántottam a barátnőjét. Hát ez van. Engem csak Skyler érdekel és senki más! Miután ők elmentek én is haza mentem. Otthon a srácok szinte úgy néztek rám mintha száműzött lennék.

- Jól vagy Harry? - kérdezte Lou, aki szóba áll velem. 

- Persze csak a jegyesem rám se néz és ami a legjobb a gyerekem is elfogja tőlem tiltani! - rántott vállat mintha nem is érdekelne, pedig annál jobban érdekel. Felmentem a közös szobánkba és még a ruhái itt vannak. Az ágyon egy felső, amit akkor viselt mikor megismerkedtünk. Hiányzik a csókja az ölelése és vidám nevetése. Leültem az ágyra és eszembe jutott az az éjszaka mikor először voltunk együtt. Mennyire félt még csak rám nézni is. Mikor megfogant a gyerekünk. Hiányzik minden, ami ő. Megfogtam a kabátom, majd beülve Range Roverembe mentem nővéremékhez. Ahogy kiszálltam mentem és csöngettem is. Gemma nyitott ajtót. Beengedett. Dave és Skyler sétált le a lépcsőn. Skyler, csak bámult engem. Mondjuk Én is őt néztem.
- Gyere Skyler. - szólt bátyja neki.
- Rendben, de fent hagytam a papírokat. - fordult vissza. miután lehozta a táskáját, benne a kilógó papírokkal Daveel el is mentek. Gemma csinált kaját, Én pedig az étkező asztalnál ültem.
- Harry miért is jöttél? - kérdezte Gemma miután berakta a húst a sütőbe.
- Hozzád jöttem. - rántottam vállat. - Jól van a kicsi?
- Igen, most mentek vizsgálatra. Skyler meg kezd elfáradni, alig eszik valamit, rengeteget sír és alig beszél, teljesen összeomlott. Ella sokat jár hozzá és elviszi különböző helyekre, de nincs is benne semmi élvezet. Csak az-az öröm táplálja, hogy most terhes és ennyi.
- Szóval őt is megviseli?
- Igen, sokkal jobban mint hiszed. Az előbb is majdnem elsírta magát, még az orvoshoz se akar elmenni, csak azért, megy mert lehet, hogy a babának valami baja lehet és ezt szeretné elkerülni.
- Nekem is nagyon hiányzik. - vallottam be.
- Látom Harry. - ölelt át. - Skyler megbocsájtott, csak bízni nem tud benned, nem akar csalódni. Dave pedig egyenesen utál téged, és ezt be is vallja. Már a házból kiakart tiltani, csak azért nem teszi, mert az öcsém vagy. De Skyler, nem engedte és Én se! Csengettek. Gemma ment ajtót nyitni Én meg csak vártam.
- Nem, még az orvosnál vannak. - jött be Gemma és az a srác, aki a kórházba beszólt.
- De ugye nincs semmi bajuk? - ijedt emg.
- Dehogy, jól vannak. - ölelte át Gemma.
- Ez mit keres itt? Tudod, hogy Skylernek nem jó ha felidegesedik. - mutatott rám az a kisgyerek.
- Nathan, ő az öcsém, nem tilthatom ki. - válaszolt nővérem megvédve engem.

~Skyler~

A kórházban töltött idők, szörnyűek voltak. Harry szinte mindennap itt volt, de soha nem jött be, mert Dave nem engedte. Tisztában vagyok azzal, hogy veszélybe vagyok, és ez által a baba is. Nem anyáékhoz költöztem, hanem vissza Daveékhez. Szívesen fogadtak, tisztába vagyok vele, hogy Gemma Harry nővére, de így legalább láthatom, nem arra gondolok, hogy most minden áron vissza megyek hozzá, hanem, nem szeretném elfelejteni, csak nem tudok rá normális magyarázatot! Ellával a kocsiba beszélgettünk, de a fiúkat hanyagoltuk. Miután megláttuk Louis mellett azt a csajt, Ellán láttam, hogy nem sok kell neki, hogy sírjon így ő fel is ment. Én lent maradtam, hiszen a fiúk kérdezgetni kezdtek.
- Ellának mi a baja? - Louis.
- Téged ez pont érdekel, nem? Ha annyira tudni akarod, felhívnád vagy legalább beszélnétek és nem itt ölelgetnéd azt a lányt! - oktattam ki. Louis felpattant és ment is fel.
- Jól vagytok, Sky? - Zayn.
- Elvagyunk. - rántottam vállat. Maximum öt perc után Louis jött le, elég letört fejjel. Nem szóltam, kérdeztem semmit csak mentem fel. Tudom, hogy Ella most sír, és ahogy beléptem az ajtón teljesen biztos lettem benne.

-Ell, minden rendben? - kérdeztem. 

-Nem, semmi sincs rendben, de már mindegy! - mondta.

-Mi az, hogy mindegy?! Ella, szeret téged, és te is őt! Hát harcolj érte! - oktattam ki. 

-Belefáradtam! Ebbe meg az egész elbaszott életbe is! Komolyan mondom, nem bánnám, ha meghalnék!-akadt ki, teljesen megértettem! 

-Ella hogy mondhatsz ilyet?! Te nem vagy normális! - hiába megértem, van egy öccse, aki miatt felelősséget vállalt, és itt vagyunk mi is, akik imádjuk őt! 

-Csak belefáradtam! Feladom! - pattant fel és már rohant is. Mentem Én utána csak lassan. Ahogy leértem a lépcsőn, akkor lépett be Harry és az a Kendall, vagy ki, akivel az újságba is szerepeltek.
- Skyler. - nézett rám Harry, csillogó zöld íriszeivel. Azt hiszem újra és újra szerelmes leszek, már csak a szemébe is.
- Louis! - kiabáltam, Harryvel és a kurvájával nem is törődve.
- Tessék? - állt fel.
- Nem tudom, mit mondtál neki, de ha csak egy haja szála is görbül, halott ember vagy! Világos! Egy kismamával ne kezdj! - fenyegettem és közbe hunyorogtam. 

~Ella~

Louisval azóta sem beszéltünk hiába voltunk egy légtérbe mennyit. Egy szóra sem méltattuk egymást. Skyler felhívott, hogy segítsek neki valami cuccokat összeszedni a srácok házából, így mennem kellett hozzá. Együtt mentünk a srácok házához. Azóta egyébként én sem lakom ott. Az öcsémmel vagyok, de a cuccaim még nem hoztam el. De lehet hogy ideje lenne. Amúgy Skylernek is ennyi esze van , hogy este 9-kor menjünk a cuccaiért. Mindegy , neki megteszem. Útközben sokat beszélgettünk átlagos témákról de a pasis drámáinkat inkább mellőztük. Nagyon megviseli őt is a szakítás akár csak Harryt, de hiszem, hogy újra ki fognak békülni. De hogy velünk mi lesz, Azt nem tudom. Nem merek reményeket fűzni hozzá. Ahhoz túl rég óta nem beszéltünk egymással. Mikor megérkeztünk Liam nyitott ajtót, aki boldogan fogadott minket. Megölelt minket, majd beengedett.Azonban mikor beléptem a nappaliba lefagytam. Nem is a többiek miatt , hanem a látvány miatt,ami elém tárult. Louis egy lányt átkarolva ült a kanapén a többiekkel beszélgetve. 

-Fent megvárlak.-mondtam Skylernek , majd felsiettem a lépcsőn

Könnyeim marták szememet, de nem engedtem útjukra őket. Az erkélyre mentem ki. Szinte jólesett amint a hideg levegő csípte bőrömet. A város meglepően csendes volt. Ajtó csapósást hallottam , de nem foglalkoztam fele. Azt gondoltam Sky az.Azonban mikor egy puha pulóvert éreztem meg hátamon, tudtam, hogy nem Skyler az. Két kar védelmezően ölelt át hátulról, melegítve engem.

-Gyere be, megfázol.-hallottam meg lágy hangját 

-Nem számít!-mondtam szinte már remegve

Aprót nevetett, majd folytatta.

-Nekem igen is számít.-suttogta fülembe 

-Valahogy ezt nem tudom elhinni neked.-hámoztam le magamról karjait, majd pulóverét kezébe nyomva mentem be 

-Ell, kérlek beszéljük meg!-jött utánam 

-Még is mit?! Hogy miért ölelgetted a csajt lent?! Kösz nem! Nem vagyok kíváncsi a részletekre!-nyitottam ki neki az ajtót 

-Ell, kérlek....

-Nem Louis! Menj!-mondtam remegő hangon 

-Nem engedlek el ilyen könnyen.-mondta, majd kiment 

Fejemet fogva ültem le az ágyra. A sírás kerülgetett elég rendesen, de harcoltam ellene. Mint annyi mindennel már ez életemben. Belefáradtam a harcba. 

-Ell, minden rendben?-kérdezte Skyler 

-Nem , semmi sincs rendben, de már mindegy!-mondtam 

-Mi az, hogy mindegy?! Ella , szeret téged, és te is őt! Hát harcolj érte!-oktatott ki

-Belefáradtam! Ebbe meg az egész elbaszott életbe is! Komolyan mondom, nem bánnám, ha meghalnék!-akadtam ki 

-Ella hogy mondhatsz ilyet?! Te nem vagy normális! -kiabált velem Sky

-Csak belefáradtam! Feladom!-rontottam ki 

Idegesen rohantam át a nappalin mielőtt bármelyikük is megállíthatott volna. Tudom, hogy hülyeséget beszéltem de így gondoltam. Felesleges élnem, hisz Louist elveszítettem, az öcsém az egyedüli aki szeret, de megkockáztatom, hogy neki is jobb lenne nélkülem. Nem lenne állandó veszélyben.  Haza felé tartottam, hogy magamra zárkózhassak és elgondolkodhassak a dolgokon, amik körülöttem zajlanak.Hirtelen a nevemet hallottam meg magam mögött.
-Dave?-lepődtem meg, hisz Sky bátyja sosem kereset még engem
-Vigyázz magadra és az öcsédre is, mert Tyler még szabadon mászkál és rád vadászik!-figyelmeztetett
-Mi?!-döbbentem le
-Nagyon jól mondja.-hallottam egy ismerős hangot magam mögül
Baszki! Tudtam, hogy nem fogok ilyen könnyen szabadulni ettől az ügytől. Meg fordultam , hogy legalább láthassam. Egy fegyvert szegezett felém, de szinte ezt már megszoktam. Minden egyes személy , akit lecsuktam , így fogadott. Csak annyi a gáz, hogy pont most nem hoztam magammal fegyvert. Csípőre tett kézzel álltam vele szembe. Tudtam, hogy nincs mersze meghúzni a ravaszt.
-Itt vagyok! Akkor mire vársz még?!-szólaltam meg -Itt a tökéletes alakalom a bosszúra!-tártam szét karjaimat
-Nagyon jól beszélsz.-biztosította ki a fegyvert
Hátam mögött Dave észrevétlenül csempészett a farzsebembe egy fegyvert.
-Azonban te csak később kerülsz sorra! Először drága haverommal kell lerendezzem a számlát!-nézett rá
-Azt már nem!-kaptam elő a fegyvert
Azonban nem voltam elég gyors. Egy lövés hallatszott és iszonyú fájdalom kerített hatalmába. Térdeim találkoztak a földdel.
-Ella!-térdelt mellém Tyler tartva , hogy ne dőljek el
-Intézd el.-mondtam ki erőtlenül , majd minden elsötétült körülöttem
Minden megszűnt létezni.....

~Dave~

Ella elájult karjaimban! Legalább is remélem, hogy csak elájult.Gyorsan kézbe vettem a fegyvert, majd Tylerre lőttem vele, ugyan is tudtam, hogy újra lőni fog. Eltaláltam és ő is ugyan úgy hullott a földre, mint Ella. De valahogy már nem tudott érdekelni! Kibaszott nagy csávában vagyok, de az jobban érdekel most, hogy mi lesz Ellával. Hívtam Ella kollégáját, hogy vigye be ezt az elmebeteget.

Bevittem a kórházba , majd miután bevitték őt a műtőbe engem a folyosóra küldtek. Felhívtam a húgom.

-Sky , ne pánikolj, de Ella kórházban van. Itt vagyok vele.-mondtam neki 

-Mi?! Úristen, azonnal ott vagyunk!-csapta le 

Idegesen vártam mikor jönnek már ki az orvosok, hogy mondjanak valamit, de semmi! Sky idegesen sietett hozzám a srácokkal mögötte Aaront is beleértve. 

-Hol van Ella?!-előzte meg Louis könnyes szemekkel 

-Bent, még mindig! Az orvosok sem mondtam még semmit!.-fogtam a fejem 

Alig fél órával később kijött egy orvos. Mind odarohantunk hozzá faggatva.

-Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, innentől már csak a kisasszonyon múlik, hogy küzd-e.-mondta az orvos, majd elment 

Sky szájához kapva ült le a székre zokogását vissza fojtva.

-Héy, Sky. Tudsz valamit?!-faggatta Louis 

-Nem fog küzdeni! Feladta! Délután ezért vesztünk össze és ezért rohant el.-zokogott 

-Úristen! Nem! Nem adhatja fel. Nem veszíthetem el! Szükségem van rá!-kezdett sírni Louis is ........