22. Rész - Meet?!

Sziasztok. Nagyon örülünk, hogy ilyen hamar összegyűlt  4 komi. Tartjuk ezt a határt. Itt is az új rész ! :) Jó szórakozást! 

Puszi : Sky & Ella

~Ella~

-Bekerültem!-sikítozott Skyler örömében

-Áá gratulálok. Nagyon ügyes vagy! -öleltem meg  

Végre mosolyogni látom. Hát igen az elmúlt hét alatt rengeteg dolog történt. Miután eljöttem a házukból a munka helyemre mentek, ahol a főnököm azt mondta kapcsolódjak ki , és átnyújtott egy repülőjegyet, ami egyenesen Párizsba repít. Nem mondhattam nemet. De tényleg, mert a főnök nem fogadta volna el. Nemvolt más választásom, mint csomagolni és felszállni a repülőre. Ki voltam akadva Louisra nagyon. Fájt, hogy pont ő mondta rám ezeket, és még csak meg sem hallgatott.De már mindegy. Túl tettem magam rajta. Jobb lesz neki nélkülem. Viszont az meglepetés ként ért , mikor Skyler felhívott és kiderült, hogy ő is Párizsban tartózkodik. Elmondta , hogy szakítottak Harryvel, ezért csaptunk egy csajos estét. Ugyan ő nem emlékszik rá , mert eléggé felöntött a garatra, de szerencsére én jobban bírom a piát és ott voltam , hogy vigyázzak rá. Hát szüksége volt rá. Egy csávó , majdnem felvitte magához, mikor közöltem vele, hogy nem hagyom. Igaz, hogy erre az felpofozott engem elég rendesen , de én meg oda rúgtam ahol elég kellemetlen számára. Nem számított az, hogy megütött, mert már megszoktam, hogy megütnek. A fájdalomküszöböm magasabb egy mamuténál is... Reggel ő hazament én pedig magamra maradtam. Vagyis nem teljese. Luke nem sokkal később hazajött.

Ő volt az egyetlen, aki a nevelőotthonban beszélt velem és megvédett, míg örökbe nem fogadták. Azóta nem is hallottam róla, csak most mikor találkoztunk. Kiderült, hogy ő is az FBI embere, csak itt Párizsban. Jó ismerni egy kollégát. Ő mondta, hogy lakjak nála. Mikor hazajött nagy öleléssel fogadott

-Hé, mi történt az arcoddal.-vette jobban szemügyre 

-Mi? Semmi, mi történt volna?-rohantam a fürdőbe megnézni

Hát igen a tegnapi kis nézeteltérésnek nyoma maradt. Méghozzá egy vágás formájában. 

-Ki volt?!-kérdezte dühösen az ajtófélfának támaszkodva 

-Senki. Nem számít!-mondtam 

-De! Nekem igen is számít!-lépett hozzám

-Valami szemét a buliból, ki megakarta fektetni Skylert, de én nem engedtem.-néztem el oldalra 

Ilyenkor nem szeretek a szemébe nézni. Mert fájdalom tükröződik belőle, ami rám is hat. Csak magához ölelt, majd megpuszilta fejem búbját. A nap további része szerencsére jól telt. Sokat beszélgettünk, meg filmeztünk , aztán áthívtuk Skylert is és a bátyját is. Fura én csak most ismertem meg, de szimpatikus így elsőre. Jól szórakoztunk. Végre Skyler és én is önfeledten nevettünk a szörnyű másnaposság ellenére. Délutánra kitalálták, hogy menjünk sétálni. Nem nagyon volt kedvem , de Luke rávett. Neki nem tudok nemet mondani. Ő bármire rá tud venni engem és ezt persze ki is használja. Így kötöttünk ki az Eiffel torony lábánál. Igaz már elég késő délután volt.

~Louis~

-Haver, szedd össze magad! -szólt rám Liam a próbán úton Pátrizs felé 

-Bocs.-mondtam 

-Beszélnie kell Ellával. Ez nem mehet így tovább.-súgta oda Harrynek gondolván, hogy nem hallom

-Hallottam Liam és felesleges. Úgy sem hallgatna meg, azok után , amiket mondtam neki.-temettem tenyerembe arcom

Loki édesen bújt hozzám várva , hogy simogassam. Élvezve a kényeztetést helyezkedett el az ölemben. A srácok elmosolyodtak ezen, majd folytattuk a próbált. Próbáltam figyelni, de egyszerűen nem sikerült. Nem bírtam másra összpontosítani, csak is Ellára. Nem találtam otthon mikor megtudtam az igazat. A telefont sem vette fel Nem is csodálom. Fogalmam sincs merre lehet. És abban is biztos vagyok, hogy a pokolra kíván engem , és én is magamat. Lassan begördült a busz a hotel parkolójába. Mind kiszálltunk, majd elfoglaltuk saját szobáinkat. Magányra vágytam. De a srácok egy percre sem hagytak magamra. Gondoltam elviszem sétái a 2 kutyust , hátha akkor egy kicsit egyedül lehetek, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy velem tartson. Ő sem hozza a legjobb formáját mostanság. Ritka az olyan pillanat mikor Józanon látom. Mióta Skylerrel szakítottak , azóta egy roncs. Akár csak én, pedig mi nem is voltunk együtt . Sajnos. De még mindig nem értem miért. És már nem is fogom. Túl kell tennem magam ezen, de egyszerűen képtelen vagyok akár egy pillanatra is kiverni őt a fejemből. Az édes mosolya, a gyönyörű smaragdzöld tekintete, a göndör haja, mely kecsesen omlik vállára. Istenem de hiányzik. Haverommal csendben kullogtunk mindketten ebben a gyönyörű városban.Azért az ironikus, hogy a szerelem városában vagyunk mindketten  szerelmi gondokkal küszködve. Hát igen, ez is ránk vall. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Beleszeretek valakibe, de nem lehetünk együtt ráadásul elintéztem , hogy a pokolra kívánjon. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Sosem fogok mást így szeretni, mint őt, de már elveszítettem.Milyen igaz az, hogy akkor jössz rá arra milyen fontos neked valaki, mikor már elvesztetted. Bár vissza tudnám szerezni. Ha lenne rá mód , megtenném. El bambultam, túlságosan is, mivel Loki kitépte kezeim közül pórázát és elkezdett futni előre. Harryvel rögtön utána szaladtunk Hatchit ölbe kapva. Azonban nem sokáig tűrte ő is kiugrott Harry öléből és Loki után eredt.   Mikor utolértük a kutyusokat ledöbbentünk. Skyler?! Hogy került ide ? Harry ledöbbenve állt meg vele szembe. Szemei könnyel teltek meg akár csak Skylernek.

-Oké, én magatokra hagylak titeket.-mondtam , majd elfordultam, hogy elinduljak 

-Louis, várj! Ella fent van!.-mutatott az Eiffel toronyra 

Itt az esélyem! 

-Köszönöm.-öleltem meg , majd indultam is fel 

Azonban mikor felértem nem volt egyedül. A korláton támaszkodva állt mögötte egy sráccal ki átölelte őt. Valamit súgott a fülébe , min Ella elnevette magát. Kegyetlenül szívszorító volt számomra ezt látni. Azt a lányt, akit én tarthatnék karjaimban , mással látni egy kész gyilkossági merénylet!
-Ell!-szólítottam meg halkan
Felfigyelve hangomra ledöbbent.
-Be-beszélhetnénk?-dadogtam idegesen, félve válaszától
Bólintott aprót. A srác engem végigmérve ment el kettesben hagyva minket. Bátorkodtam közelebb menni hozzá. Alig pár centit hagytam magunk között.

~Ella~

-Sajnálom. Mindent sajnálok , amit mondtam. Nem volt jogos és ráadásul még tévedtem is. Nem hagytam, hogy megmagyarázd, csak dühömben estem neked és elhordtalak mindennek és ezt szívből sajnálom!-fogta meg kezem.-Meg tudsz nekem bocsájtani ?-nézett könnyes tekintettel szintén könnyes szemembe
Nem bírtam megszólalni sem. Felfoghatatlan számomra , hogyan találkozhatunk még itt is. Párizsban a szerelem városában. Még itt is össze hoz minket a sors. Szorosan zárt karjaiba nagyot sóhajtva. Meg könnyebbült. Jól esett magamhoz ölelni. Hiányzott nagyon.Tényleg nem haragudtam rá, de jól esett, hogy bocsánatot kért.Mikor elhajolt tőlem , rémületet fedeztem fel tekintetében.
-Mi történt az arcoddal.-simított végig óvatosan a seben
-Semmi.-fordítottam el arcom
-A semmitől nem lesz sebes.-fordította vissza kényszerítve , hogy szemébe nézzek
-Csak megvédtem Skylert.-mondtam egyszerűen
Fejét csóválva sóhajtott egyet, majd homlokon csókolt. A korláthoz léptem csodálva a vörös ég alját. Louis mellém lépett bátortalanul és ő is nézelődni kezdett. Félve , de kézfejét az enyémre helyezte. Lepillantottam kezünkre, majd halvány mosoly kúszott szám sarkába. Bizsergető érzést keltett bennem , ami jól esett. Nagyon is. Most valahogy felszabadultnak éreztem magam, mint ha semmi gondom nem lenne az életben.Bár tényleg így lenne.
-Tudod, még mindig nem értem mi áll közénk?-jegyezte meg halkan elrontva a pillanatot
-Vannak olyan dolgok az életemben, amik miatt nem lennél biztonságban, és nem hagyom , hogy bajod essen! Legyen ennyi elég!-próbáltam lezárni a témát
-De mik ezek? Miért lennék veszélyben?-faggatott tovább
-Jobb , ha nem tudod. Addig vagy biztonságban!-toltam el magam a korláttól
A lépcső felé indultam. Utánam indult, ahogy hallottam. Gyorsabbra vettem a tempót , hogy "elmehessek" veszekedés nélkül. Mikor leértem, valaki hirtelen elkapta a karom. Reflexből sikítottam egyet, majd befogta a számat és szorosan magához fogott. A nyakamba szúrt valamit pokoli erővel, mely kicsalt egy könnycseppet szememből.
-Bosszú!-súgta fülembe
 Ezek után elengedett és gyorsan elrohant. Összeestem volna, ha valaki nem kap el. Elgyengültem. Nem bírtam tartani magam. Hallottam "megmentőm" hangját, de nem bírtam válaszolni neki. Csak annyit éreztem, hogy ölbe vesz, majd a hangok megsokszorozódtak és egyre erősödtek. Nem bírtam kinyitni a szemem. Nem bírtam megmozdulni. Nem tudtam hol vagyok, vagy kikkel? És mi történik velem?.......