15. Rész. - Not afraid

Hali csajok :D 3-4 komi után várható a kövi rész :D :D Nem is húzom tovább . Have fun! :D Puszi :Sky és Ell

Még beszélgettünk, majd kiderült, hogy Harry nem tud lovagolni! Persze nagyapa kapott az alkalmon és felültette egy lóra. Persze úgy nem engedtem, hogy én se üljek fel egyre. Harry szinte teljes félelemmel az arcán, ült a lovon. Ahogy rám nézett, szinte én is elkezdtem félni! Persze nagyapának a legagresszívabb lovat kellett adnia Harrynek! Nagyi csak nézett minket, ahogy nagyapa is. A ló Harry alatt elkezdett gyorsabban menni szinte már vágtatott. Elkezdtem én is utánuk, mikor melléjük értem Harry rám nézett.
- Csússz hátrébb! - kiabáltam, gyorsan mentünk és szinte még én is alig hallottam a saját hangom.
Gyorsan hátrébb csúszott, én pedig kaptam az lakalmon és átlendültem az ő lovára. Még anya lova volt, és csak engem meg anyát engedett a hátára, vagyis minket nem dobott le! Megfogtam a kantárt és meghúztam, elkezdett lassítani, majd kezdett megnyugodni. Végre! Visszamentünk nagyapáékhoz és Harry, amilyen gyorsan csak tudott leszállt a lóról! Az én lovam viszont elment. Felkaptam egy kötelet, majd elkezdtem felé vágtatni.
~Este~
Egész délután beszélgettünk és nagyapa is megkedvelte Harry, nem volt nehéz csak a macskájáról kellett beszélni-e. Papának 5 macskája volt és most is van neki 2.
~Másnap~
Mikor felébredtem Harry engem figyelt. Arcomra húztam a takarót, mert zavarba hozott. Azonban őt zavarta, hogy takaró van rajtam. Lehúzta rólam, majd közelebb hajolt.
-Haragszol még?-kérdezte félénken
Megnyugtatva őt , megráztam fejem, majd megcsókoltam.
-Csak is téged szeretlek, és soha , de soha nem szeretnék mást többé, csak is téged.-suttogta édesen

~Ella~

Nagyon örülök, hogy végül kibékítettük Harryt és Skyt. Elutaztak valamerre ketten. Louis tudja hová, csak nem jut eszébe a hely neve. És még ő szőkéz le engem. Úgy volt, hogy együtt töltjük ezt a délutánt, de egy kellemetlen telefonívás után kénytelen voltam otthagyni szegényt. Dave szólt, hogy munka van. Nagyon bánom, hogy meg kellett szegnem az  ígéretemet, de hívott a kötelesség. Nem volt mit tenni, engedelmeskednem kell. Siettem a helyszínre. A kocsiban közbe magamra kaptam a pisztolytartóm, majd rá egy bőrdzsekit. Kesztyűtartóból előszedtem a szétszerelt pisztolyom, majd összerakva helyeztem a tartóba. 

-Szia, mi történt?-mentem oda társamhoz 

-Ott van.-mutatott a hulla felé

Odasétáltam, hogy közelebbről megvizsgáljam. Leguggoltam mellé, majd felmértem teste minden szegletét, valami nyomot keresve. A karján észrevettem, egy hajszálat. Utána nyúltam, de hirtelen elkapta karomat.Erősen szorította , én pedig ijedtem elsikítottam magam. Nem szoktam hozzá, hogy az állítólagos hulla megfog.

-Még nincs vége kicsi lány!-hörögte utolsó leheletével, majd elengedett 

Hátraestem a lendülettől. Vérnyomásom az egekbe szökött. Szívem eszeveszett tempót vert. Levegőt alig kaptam. Remegtem. Ő volt. De hogyan?!?! Csak ő szólított kicsi lánynak!! Úristen! Még nincs vége!!

-Hé, Ella, mi történt?-szaladt hozzám Dave 

-Megfogta a karom.-motyogtam nagyot nyelve 

-Úristen jó, gyere , most hazaviszlek.-emelt fel a földről 

Rám terítette kabátját, majd átkarolva vitt az autómig, ahol beültetett az anyósülésre. Bekötötte az övemet, majd a volán mögé huppant. Még mindig sokkos állapotban voltam. Nem tudom felfogni, hogy a francba intézte ezt így. Hogy lehet erre képes, hogy egy hullával üzen.Vajon köze van , ahhoz, hogy meghalt?! Te jó ég! Dave telefonált egy kollégánknak, hogy vegye át az ügyet. Miután elrendezte ezt beállt egy hosszú csend. Persze, hiszen én meg sem tudtam szólalni. Csak haza akartam már érni, hogy bevágjam magam a fürdőkádba, majd az ágyba. Aludjak el és többé ne keljek fel. Bár ez tudom , hogy nem fog bekövetkezni egyhamar. De végül megtörte az uralkodó csendet.

-Mi történt pontosan amitől ennyire megrémültél?-kérdezte 

-Megszorította a karom és azt mondta, még nincs vége kicsi lány.-motyogtam magam elé meredve 

-Úgy szólított, hogy kicsi lány?-kérdezett rá furcsállva

-Igen.-hunytam le szemem 

-Te jó Isten!-döbbent meg 

Ezután egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Mindketten pontosan tudtuk mit jelent ez. Hazaérve felkísért, majd mikor meggyőződött róla, hogy minden rendben van itthon távozott. De csak azután, hogy áthívatta velem Louist. Azzal érvelt, hogy addig nem megy el, míg meg nem győződik róla, hogy biztonságban vagyok. Ilyenek a jó barátok. Tudom, rá mindig számíthatok. Akár csak Louisra. Nem sokkal később a várt vendég meg is érkezett, és Dave pedig elbúcsúzott tőle, majd magunkra hagyott. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi bajom nem lenne, mert nem akartam Louist ezzel fárasztani. Így is nagy szívességet tett, azzal, hogy átjött. És ha már el kell viseljen egész este, akkor nem fogom ezzel traktálni. Lehuppantunk a kanapéra, majd a TV-be néztünk valami vígjátékot, amin jókat nevettünk és bevallom kicsit jobb lett a kedvem is, bár a félelem nem akart szűnni. Iszonyatos érzés, mikor tudod, hogy egy elmebeteg rád vadászik te pedig nem tudod mikor vagy hogyan csap le. Kiszolgáltatott és védtelennek érzem magam és ez rettenetes. Sosem féltem senkitől de úgy érzem , most visszakapom mind a 19 évet. Ugyan akkor attól is félek, hogy akkor csap le, mikor Louis velem van és talán baja esik. Sosem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam sérülne meg.
-Hé, csajszi minden rendben?-kérdezte megsimogatva arcomat
-Persze, csak elgondolkodtam.-túrtam bele hajamba
-Hé, mi ez a karodon?-fogta meg
Basszus belilult a szorítás! Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszani fog.
-Csak egy kis baleset.-füllentettem
-Ell, ez nem csak egy kis baleset. Valakinek az nyoma!-kezdett ideges lenni
-Nem számít!-húztam el karomat
-Dehogynem! Igen is számít! Nekem számít!-fogta tenyerei közé arcomat.
-Jajj de kis édesek, csak el ne sírjam magam!-hallatszott egy gúnyos hangot.
Úristen!! Ryan!!(ex)
-Te mi a francot keresel itt már megint?! Megmondtam, hogy akadj le Elláról!-kiabált idegesen Louis
Megfogtam a kezét, jelezve, hogy ne folytassa ezt. Nem akarom, hogy kiabáljon vele, mert attól csak ideges lesz és még jobban bekattan. És olyankor bármire képes!
-Gondolom megkaptad az üzenetem!-vette félvárról Louist hozzám közeledve
-Egy aljas, mocskos szemétláda vagy! Képes vagy valakit megölni csak azért, hogy engem rettegésbe tarts!!-köptem felé a szavakat
-Ugyan cicám, hisz ismersz.-vigyorgott önelégülten
-Mi a francot akarsz még?!-emeletem fel a hangom én is
-Bosszút! Kis csillag!- adta az egyszerű választ.- Addig nem nyugszom, míg vissza nem kapod azt a 3 év szenvedést, amit én a sitten töltöttem!-kiabált
-Hagyd békén Ellát! Utoljára mondom, vagy mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél!!-védett meg Louis
-Most már igazán befoghatnád! Kurvára idegesítesz!-kapott elő egy fegyvert , amit Louisra szegezett
Na nem ! Ezt nem hagyom! Előkaptam én is az egyik fegyverem és Louis elé álltam, Ryannek szegezve.
-Húzd meg ha mered!-provokált
Nem sikerült provokálnia! Persze ezzel érte el m
indig, hogy megtörjön, de többé nem fog! Erősnek kell maradnom! Nem fogom hagyni, hogy Louisnak baja essen! Túl jó hozzám. Most rajtam a sor, hogy viszonozzam!