19.rész-What the hell?!

Halii! Tudom kicsit megvárakoztattalak titeket, de így jött össze. Remélem a rész kárpótol majd titeket. Szerintem maradhat 4 komi a határ, de annál többnek csak örülünk. :D have fun
Puszi: Sky és Ella 

~Ella~

Én ugyan felépültem , de Louis még mindig haragszik rám. 3 hete egy szót sem szólt hozzám, pedig voltam náluk párszor Skylerrel. Gondolom kibékíteni szeretett volna minket, csak nem jött össze, mert én ahányszor beléptem az ajtón , Louis elment otthonról. Szó szerint én üldöztem el onnan és ez nem kellemes érzés. Szinte még most is a fejemben visszhangzik a veszekedésünk.

"-Sajnálom Louis, de nem lehet! Kérlek értsd ezt meg!-folyt le egy könnycsepp arcomról

-De miért?! Nem tudok olyan okot, ami ezt akadályozná! -akadt ki

-De én tudok! Fele annyira sem ismersz, mint azt hiszed.-mondtam kissé keményen

-Akkor engedd, hogy megismerjelek.-fogta meg kezemet, de én elhúztam "

Egy ajtócsapódás volt, ami véget vetett az eddigi kapcsolatunknak. És még mai napig sem tudom felfogni, hogy tényleg azt mondta : szeret. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én is szeretem. Hisz ha nem így lenne , akkor nem fájna ennyire, az, hogy most utál. Borzasztó volt az elmúlt 3 hét. Dave minden nap meglátogatott és elmondta mik történtek a munkahelyen. No meg sokat voltam Skylerrel. Szüksége volt a támogatásra és ehhez nem volt elég, csupán Harry és Gemma. Aki igazán meg tudja érteni, hogy milyen az mikor az ember teljesen egyedül van , az én vagyok. Természetesen mindenben támogattam és mellette álltam. Neki legalább minden jól alakult. Visszakapta a bátyját és újra táncol. Azt csinálja amit szeret. Azért az egyért irigylem, ami nekem sosem adatott meg. Szabad akarat. Sosem dönthettem semmiről, hogy akarom-e vagy nem? Egyszerűen csak muszáj volt azt választanom amit! És ezt senkinek sem kívánom. Jelenleg ismételten egyedül vagyok, ami elég megszokott érzés már számomra. Skyler Miamiban van a bátyjával és valami táncos csajjal. A srácok turnéznak, de ma jönnek haza és még itt is lesz egy koncertjük. És hogy miért ülök itthon? Mert Dave nem hagyja , hogy dolgozzak még. Szerinte nem vagyok olyan lelki állapotban , hogy újra dolgozhassak. Szerintem meg ez hülyeség. Legfontosabb kiképzési feladat az volt, hogy tanuljuk meg kizárni az érzéseinket. Olyan mintha kikapcsolnám az emberségem. Mert érzések nélkül nem ember az ember. Ha nincsenek érzések nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Általában ilyen egy sorozatgyilkos is. Érzelmek nélküli gyilkol. És nincs lelkiismerete ami később zavarná őt. Épp az ilyenek ellen "küzdünk" mi is az FBI-nál. Gondolatvilágomból telefonom kellemetlen hangja zökkentett ki. Harry neve villogott a képernyőn. (?)
-Igen?-szóltam bele
-Szia Ella. Zavarok?-kérdezte
-Nem , miért?-válaszoltam
-Akkor beengedsz?-kérdezte nevetve
-Persze.-nevettem fel én is
Letettem a telefont és az ajtóhoz siettem. Nagy öleléssel fogadtuk egymást, hisz 3 hete nem találkoztunk már. Kérdezősködött, hogy hogy vagyok, meg ilyenek , aztán én is faggattam, hogy milyen volt a turné és stb.
-Ella, el kell jönnöd a mai koncertünkre.-tért úgy érzem a lényeg
-Nem! Szó sem lehet róla Harry. Tudod, hogy Louis látni sem akar, és miért kínozzam magamat is?!-tiltakoztam hevesen
-Épp ez az! Ez csak álca nála! Miattad van kiakadva , mert visszautasítottad. Nem bírom már nézni, hogy folyton csak ilyen búval baszott, holott te ezen változtathatsz. Miért nem adsz neki egy esélyt? Nagyon szeret téged és tudtommal te is őt. Nem értem mi az akadálya.-érvelt elég meggyőzően
-Ezt nem is értheted. Vannak olyan dolgok a múltamban , amik miatt nem lehet. Az ő érdekében teszem hidd el.-érveltem én is elég burkoltan
-De az nem az ő érdeke , amitől szenved. Nem veszed észre. Kérlek csak gyere el a koncertre és beszélj vele.-nyújtott át egy VIP jegyet
-Legyen.-adtam meg magam
-Szuper, akkor öltözz, mert még kell segíts nekem.-fogta meg kezem és felhúzott a kanapéról
Fogalmam sem volt miről beszél, de belementem. Felszaladtam átöltözni, majd elindultunk együtt. Nem tudom merre csak mentem utána.Aztán kiderült , hogy nyakláncot vásárolni.

*****

Délután már együtt siettünk a koncert helyszínére. Én bezárkóztam Harry öltözőjébe , hogy egy bizonyos személy ne vegyen észre . Tudom gyerekes valaki elől bujkálni, de jelenleg úgy érzem nem vagyok képes szembenézni vele. Egyszerűen képtelen vagyok kék szemeibe nézni 3 hét után és azt mondani, hogy bocsi, de tényleg nem lehetünk együtt hiába szeretjük egymást. Rohadt nagy szemétség lenne tőlem. Még is ezt kell tennem.Mert nem engedhetek az érzéseimnek, bármennyire is szeretném , hogy ők győzzenek. Szeretem Louist és fáj elengedni, de csak így lehet biztonságban. Nem keverhetem bajba. Így is egyszer már majdnem megsérült miattam. Nem fordulhat elő többször. Ő lenne a gyenge pontom, és ezt senki ki nem hagyná, hogy felhasználja ellenem. Sosem vagyok biztonságban , mert ugyan Ryan rács mögött van , de nem ő az egyetlen, aki a halálomat akarja. Félek, hogy már így is eléggé belekevertem a bandát. Óvatosnak kell lennem. Bár ez mindig is megvolt. Mikor meghallottam a felcsendülő dallamokat tudtam, hogy elkezdődött a koncert. A színfalak mögött a színpad oldalához sétáltam figyelve őket. Szinte nagyobbat dobbant a szívem, mikor megláttam Louist. Szürke zakót viselt, ami eszméletlenül jól állt neki.

 

Ugyan arcán mosoly ült, de én még is láttam, hogy ez nem őszinte. Sokkal inkább olyan erőltetett. Harry szerint miattam ilyen. És kezdem én is ezt gondolni. A többiek már mind észrevettek őt kivéve. Vagy  talán nem is akar? Teljesen megérteném. Pár perccel később azonban lopva ide pillantott. Mikor észrevett lefagyott. A szövegét sem folytatta,de mivel a fiúk észnél voltak így ők átvették. Louis nem törődve azzal, hogy egy koncert kellős közepén van kirohant hozzám. Szorosan zárt karjaiba. hatalmasat sóhajtott mintha megkönnyebbült volna.
-Hiányoztál.-suttogta fülembe
-Te is nekem.-öleltem még jobban magamhoz beszippantva illatát
Majd elengedtem és visszaküldtem a színpadra. Mosolya most már őszinte volt, és felszabadultabban énekelte szövegeit. Sokszor felém pillantott, mivel sikeresen zavarba hozott. Harry köszönő mosollyal nézett rám folyton, a többiek meg csak hülyéskedtek.

~Louis~

hulla fáradtan vágódtunk le mind a kanapéra. Ella is itt van velünk. Jó volt újra magamhoz ölelni. Ez a 3 hét, amit nélküle töltöttem szörnyű volt. Tudom én kerültem , de nem bírtam tovább. Egyszerűen kínzás volt számomra, hogy nem tudhatom a közelemben, nem ölelhetem meg amikor csak akarom . Fáj, hogy nem lehetünk együtt ráadásul nem árulja el miért, de bele kell törődnöm valahogy. Mert inkább elviselem a kínzását közelemben, mint , hogy elveszítsem és többé ne lássam. Túlságosan szeretem, ahhoz, hogy elengedjem. Túl fontos számomra. Nélküle olyan lenne, mintha egy ember többé nem venne levegőt.
Jól telt az este. Jelenleg a kanapén ülünk és a srácok gondolom készülnek a szokásos szívatásra. Ez szinte "hagyomány" , hogy az újakat mindig megszívatjuk. De most n kimaradok ebből. nem akarom Ellát megijeszteni. Sőt nem is tartom ezt túl jó ötletnek azok után, amik történtek vele, de nem lehet őket visszatartani sehogy sem. Elég sötét volt már , ahhoz, hogy elkezdjék így közelebb húzódtam hozzá biztonságban tudva magam mellett.......Egyenlőre. Zayn felállt a kanapéról és elindult a pince felé. na kezdik. A villany lekapcsolódott.
-Úgy tűnik elment az áram.-mondta Harry
-Van pár gyertya a konyhaszekrényben.-mondta Louis
-Majd idehozom. Ella jössz velem?-kérdezte Liam
Nem akartam engedni, de ha meg szólok , akkor  a srácok csesznek le. Éreztem , ahogy felállt mellőlem.  Alig pár másodperc múlva már meg is szólalt.
-Liam, ez te v....?-kérdezte , legalább is próbálta
Nem láttunk semmit, de viszont egy nagy puffanást hallottunk. A villany vissza is tért. Gondolom Zayn visszakapcsolta.  Mindannyian a konyhába siettünk, hogy megnézzük mi volt a zaj forrása. Kissé rémült is voltam, mert mi van, ha Ella idézte elő a zajt. Mikor beléptünk csak annyit láttunk, hogy Liam a földön hasa, Ella pedig két kezét szorítja össze hátán rajta ülve. Na végre valaki visszavágott. Mikor észrevett minket felpattant Liam hátáról elengedve őt.A srácok jót nevettek rajta, hogy Liamat padlóra küldte Ella. Szó szerint.
-Hogy csináltad ez?-kérdezte Liam vállát masszírozva
-Csak önvédelem.-mondta zavartan
-Végre valaki, aki kitolt velük.-öleltem magamhoz büszkén
.Mi? Te tudtál erről?-tol el magától felháborodva
-Igazából ezt mindenkivel eljátsszuk, de ebben Louis nem akart részt venni-mondta Harry kimentve engem
-Legalább van , aki nem volt ilyen mocsok velem.-ölelt meg
-jaj de kis cukik vagytok.-gúnyolódott Zayn
-Ismételd meg és elveszted a nyelved.-indult felé Ella
-Befogtam!-menekült el Zayn
Vicces volt, hogy egy csaj megfélemlítette a kemény csávót! De persze a határozott nők képesen megnevelni bármilyen férfit. Skyler is ugyan így kordában tud tartani minket , akár csak Gemma és úgy látszik ezentúl Ella is. Bár én nem bánom. Addig is velem van. ezek után már nem sokat beszélgettünk. Elment mindenki zuhanyozni. Én adtam egy pólót Ellának, amiben aludhat, majd előtte állt a választás , hogy melyikünkkel akar aludni, ugyan is a vendégszobát Dave foglalta el. nagy mázlim van, mivel engem választott. Lehet, hogy azért, mert engem ismer a legjobban. De így legalább lesz esélyem kicsit feszegetni a témát kettőnkről. Mikor végre mindketten bekerültünk az ágyba felém fordult, majd elpirulva bújt a takaró alá.
-Mi az?-nevettem fel
-Úgy nem tudok aludni, ha nézel.-motyogta
Lehúztam róla a takarót főlé hajolva , majd szemébe nézve elmosolyodtam. Tekintete csillogott , még a félhomályban is.
-Nem tudok kiigazodni rajtad.-váltottam komolyabb hangnemre
Persze egyből kapcsolt.
-Hisz, szeretlek és te is, de akkor miért nem adsz egy esélyt kettőnknek?-kezdtem bele ismét
-Kérlek Louis, ne kezdjük ezt megint. A te érdekedben teszem hidd el. Legyen ennyi elég.-fordította el fejét tekintetem kerülve
-Ez nem az én érdekem, mert én csak szenvedek nélküled!-fordítottam vissza rávéve , hogy szemembe nézzen
Tekintete kezdett könnyesedni, minek hatására az enyém is.
-Kérlek Louis ne csináld ezt! Csak fogadd el! Találsz majd valaki mást helyettem hidd el.-fordult el
Ráhagytam, mert megint csak kiabálás és vita lett volna belőle és ez nem akartam. Hogy találok valaki mást?! Kizárt! nekem nem kell senki más, csak is ő! Nem fogom feladni! Küzdeni fogok érte bármeddig is kell! Mert még nem ismertem hozzá hasonló lányt. Aki ennyire zárkózott és kemény. Kihívást jelentett és ez tetszett a legjobban. És hiába a kemény búra, mert én megtörtem és szívébe férkőztem. Bár sikerülne elérnem azt, hogy együtt lehessünk, vagy legalább mondaná el az okát, hogy miért nem lehet. Édesen szuszogott mellettem, majd követve példáját én is álomba merültem.

~~~~~

Reggel, Ella már nem volt mellettem. Gondolom lent van a többiekkel. Én is lementem hozzájuk. Köszöntünk, majd a fejem a hűtőbe dugtam kaját keresve. Ella már fel volt öltözve ellenben a többiekkel, kik csak bokszerben feszítettek, akár csak én. Reggeli csend honolt a konyhában. Mint mindig , mivel még mindenki álmos és még magukhoz kell térjenek. Ehhez képest Ella  már most is ugyan olyan üde és friss mint mindig. Nagy ajtócsapódás törte meg a csendet a frászt hozva mindannyiunkra. Skyler ideges arcával találtuk szembe magunkat.

-Ez mi a franc?!-csapott le az asztalra egy magazint 

Mind érdeklődő tekintettel néztük meg.