18.rész - The past

Sziasztok!
Most csak 4 komi lesz a következő résznek az ára. Nem biztos, hogy majd rögtön felrakjuk ahogy meg lesz a komi!
De próbálkozunk!
A lényeg, hogy elég sokat kell most mind a kettőnknek tanulni szóval semmi sem biztos!
Nem is húzom a drága időt!
JÓ OLVASÁST!!

 Puszi:...... Ella   &   Skyler... :* *-*


Ui.: Hosszabb lett a rész, mint szokott!! ;)

Skyler

Mikor Dave elmondta , hogy mi történt Ellával, egyből mentem hozzá. Minden apró részletbe be lettem avatva én , de gondolom Louis semmit sem ért. Ez a másik ok amiért hozzájuk siettem. Az egyik pedig, hogy aggódtam Ella miatt. Tudom, erős lány és azt is tudom, hogy nem fogja nagyon gátolni ez semmiben, de akkor is, szeretnék meggyőződni magam is arról, hogy hogy van. Mikor megérkeztem nem volt magánál. Louis elmondta mi történt. Mintha nem tudnám. Persze hisz azt mondtam Harrytől tudom. Nem mondhattam ,hogy  hát igen az FBI-os haverom mondta , aki mellesleg Ella kollégája.  Miután elmentem Ellától haza mentem. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Niall is ott voltak.
- Képzeld megkértem Perrie kezét! - mosolygott Zayn.
- Gratulálok! - öleltem meg Pezz-t majd Zayn-t.
Visszaültem Harry mellé. Átkarolt és adott az arcomra egy puszit.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall.
- Menj egyél valamit! - nevetett Harry.
Niall felállt és kiment.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdeztem.
- Még nem tudjuk! De majd nyáron szeretnénk. - Pezz.
- És a gyűrűd? - mosolyogtam.

- Nagyon szép! - dicsértem az ékszert.
- Ti nem tervezitek? - Zayn.
- Nem! - mondta határozottan Harry.
- Oké, én megyek és megnézem Niallt. - állt fel Liam és kiment.
- Bocs, ha kínos a téma! - Zayn.
- Nem kínos, csak még nem tervezgetjük és meg se kértem a kezét! - magyarázta Harry.
Csengettek így mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam nagyon meglepődtem. Dave állt előttem.
- Szia. - köszönt és adott az arcomra egy puszit.
- Szia. - köszöntem. - Gyere be! - álltam félre.
- Sziasztok! - köszönt a többieknek is.
- Hali. Helló. Szia. - jöttek a válaszok. Harry nem köszönt. Csak méregette.
- Beszélnünk kell! - váltott komoly hangnemre.
- Dave, baj van? - néztem a szemébe.
- Mondhatni! Pakolj össze! El kell velem jönnöd Las Vegasba!
- Biztos, hogy nem megy veled sehova! - állt fel Harry.
- Minek? - kérdeztem.
- A bátyáddal kapcsolatos!
- Dave, nekem ne tétovázz! Bökd ki, hogy mi van! - kezdtem ideges lenni. Már az, hogy Daveről, (bátyámról) beszél.
- Skyler, nem érünk rá! Pakolj össze és utazunk!
- Amíg nem mondod el egy tapodtat sem mozdulok!
- Meg amúgy sem! - szólt közbe Harry.
- FBI! - mutatta fel a jelvényét Dave. - Ha megakadályozod a munkámat, lecsukatlak! - fenyegette.
- Dave, állj le! - szóltam rá. - Mond a lényeget!
- A bátyád életben van! Las Vegasba van és ott él! Felőlem hozhatod a barátodat is de neked minden föleképpen jönnöd kell! Dave látni akar és elmondani neked mindent! Megakarja magyarázni az eltűnését! - magyarázta.
- Tudod ez elég gyenge érv! A bátyám meghalt! - folyt ki egy könny csepp a szememből.
- Ha akarod felhívom és beszélhetsz vele! - vette elő a telefonját és tárcsázott majd a kezembe nyomta. A fülemhez emeltem. Csöng, csöng, csöng, csöng, csöng...
- Szia, Dave! Skyler belement? - kérdezte rögtön, az a személy, aki a bátyám.
- Én vagyok! - szóltam bele.
- Skyler! - lepődött meg. - Na haragudj rám, Picur! Nem így terveztem ezt az egészet! Téged magammal akartalak hozni, de nem sikerült, mert Tayler nem engedte. Skyler, bocsáss meg nekem!
- Miért jelentél meg? Miért mentél el? Miért hagytál itt? Miért voltál olyan az utolsó napokba? - tettem fel a kérdéseimet.
- Szeretlek, Skyler! Jobban mint az életemet! Gemma-t is szeretem! De neki is csalódást okoztam, mint mindenkinek! De legfőképpen neked! És nem vigyázhattam rád mikor Josh megerőszakolt! Nem lehettem ott veled, mikor Harry a barátod lett, és mikor megbántott, akkor biztos meghalt volna! - sajnálkozott.
- Nekem nem a sajnálatod kell, hanem a bátyám, aki nem olyan mint Te! Soha nem hagyott volna el! - nyomtam ki!
- Nem megyek! Nem érdekel! - raktam le a telefont az asztalra és felmentem az emeltre. Becsaptam magam mögött a szobaajtót és be is zártam majd, leültem.
Nem megyek el!
Sírtam, sírtam és sírtam. Harry próbált bejönni, de nem engedtem be. Utána Gemma is próbálkozott, de neki se nyitottam ki az ajtót.
Reggel a nap sugaraira keltem. Azt hiszem megint nem beszélek! Felvettem a köntösömet és lementem a konyhába ahol már mindenki ott volt, még Tayler is.
Rám kapták a tekintetük.
- Jól vagy? - állt fel Harry és elém lépett.
Rá néztem, de nem szólaltam meg.
- Skyler! Megint némát játszol? - Gemma.
Nem válaszoltam, elléptem Harrytől és öntöttem magamnak kávét. Felültem a pultra. Csengettek, Harry ment ajtót nyitni, beszéltek pár szót, de nem értettem és még normálisan a hangját se hallottam. Felnéztem a kávémból és az érkezőt néztem, mikor belépett az ajtón még a kávém is kiköptem. Dave! A bögrém leraktam és csak néztem rá. Gemma megvetően nézett rá. Nem is csodálom!
- Sziasztok! - köszönt a többieknek. - Skyler beszéljük meg! - lépett közelebb. Leszálltam a pultról és kikerülve felmentem a szobába.Az ajtót megint kulcsra zártam. Kerestem magamnak ruhát és közbe üvöltettem a zenét, mert megint be akartak jönni.

Miután felöltöztem, egy táskába dobáltam cuccot és a gördeszkámat előkerestem, majd lementem. Mindneki engem nézett de nem nagyon tudott izgatni. Gemma rögtön felállt és felém lépett.
- Ha megint azt tervezed, hogy őrültséget csinálsz, akkor verd ki gyorsan a fejedből mielőtt én verem ki belőle! - fogta meg a kezem.
Nem válaszoltam csak megfogtam a kulcsom és kiléptem az ajtón. A gördeszkára felpattantam és mentem, de azt még magam se tudom, hogy hova. Csak mentem. Egy ház előtt álltam meg. "Táncterem". Bementem és egy terem pont üres volt így oda bementem. Zenét kapcsoltam majd táncolni kezdtem. Nem tudom mennyit táncolhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólalt.
- Nagyon jól táncolsz! - mosolygott rám kedvesen egy göndör hajú lány.
- Köszönöm! - válaszoltam neki,amin még én is meglepődtem.
- Mióta táncolsz? - lépett közelebb.
- 10 éve. De már verseny szinten nem fogok! - rántottam vállat és leültem.
- Mutassak néhány mozdulatot? - kérdezte kedvesen.
- Igen! - örültem meg.

Nagyon jól táncol! Még mutatott rengeteg mozdulatot, majd bemutatkozott.
- Danielle Peazer. - nyújtotta a kezét.
- Skyler Austin. - fogtam vele kezet.
Beszélgettünk majd megint feljött a versenytánc. Ajánlott egy táncos társat, aki nagyon jól táncol és nem nyomul egyáltalán nem erőszakos. Utána hazamentem.

       ~Harry~

Miután Skyler elment, Gemma és Dave nagyon összevesztek. Gemma Skyler pártját fogta és azt mondta, hogy teljesen megérti, hogy elment és gondolkozni akar. Dave pedig azt mondta, hogy Skyler egy érett nő akinek lennie kéne, hogy legyen annyi esze, hogy leül és megbeszéli vele a dolgokat. Nem azért, de mindenki Gemma pártját fogta. Miután a veszekedés lezajlott Skyler hazajött. Lerakta a kulcsot és belépett a nappaliba. A táskáját ledobta, majd Dave felé lépett egyet.
- Nagyon haragszom rád, mert egy féreg vagy! Akár mennyire is szeretlek, mert a bátyám vagy, mindig jó volt a kapcsolatunk! Anyáék téged szerettek engem miattad utálnak! Az iskolába mindenki kiközösített, mert mindenkit megfenyegettél, aki csak hozzám mert szólni! Ha itt vagy a közelembe nem lenne barátom, akit szeretek és valószínű, hogy barátaim se lennének! Dave, hihetetlenül szeretlek, de ez, hogy elhitetted, hogy meghaltál nagyon mélyre ástad magad! Tudtam minden piszkos ügyedről! A fegyverekről még a drogról is, de nem szóltam anyáéknak és még most se tervezem, elmondani nekik, hogy életben vagy! Miattad fogytam 15 kilót egy hét alatt. Nem ettem, egész nap sírtam és az alvást nem ismertem! Miattad volt minden! Ez már magába rengeteg dolog nem még amit másokkal csináltál! Gemma tudod mennyit sírt miattad? Nézz rá! Csont és bőr! Ő is miattad lett ilyen! Anya majdnem beleroskadt, hogy a pici fia meghalt. Apa többet dolgozott. Minden nap kimentem a temetőbe még volt, hogy éjjel is ott voltam és sírtam! Elmondtam neked mindent, mert azt hittem nem tudom már szemtől szembe! - fejezte be.
- Állj le! - kiabált rá.
- Nem Dave! Ez az első alkalom, hogy kiabálsz velem! És tudod mit? Nem érdekel! Nagyon jól esik neked vissza beszélni! Mindig hallgattam és ültem a sarokba! Mindig te mondtad, hogy megvédesz! Elég szarul csinálod!
- Te is így gondolod Gemma? - nézett nővéremre.
- Igen! - mondta keményen és Skyler mellé állt, majd átkarolta. - Miattad hagyta abba amit a legjobban szeretett, a táncot! Eltörte a lábát és arra hivatkozott, hogy már nem akar táncolni, de nekem nem tud hazudni! Tudom, hogy miattad hagyta abba, mert te sose mentél el egy versenyére se, még csak egyszer sem láttad táncolni! - mondta teljes nyugodtsággal Gemma.
- Dave, menj el, kérlek! - kérte Skyler.
- Skyler, elmegyek, de vissza fogom szerezni a kishúgom és a barátnőm! - nézett a két a lányra. Majd elment. Skyler és Gemma megölelték egymást. Az eddig itt maradt Liam, Zayn, Perrie, Niall elköszöntek és elmentek. Gemma is elment így ketten maradtunk Skylerrel. A kanapén beszélgettünk, majd elkezdtünk csókolózni....... (a ti fantáziátokra bízzuk!!) ;)
Reggel előbb felkeltem, mint Sky, így a haját kezdtem simogatni.

           
             ~Skyler~

Reggel arra ébredtem, hogy Harry végig simít a hajamon. Felé fordultam és elmosolyodtam. Gyönyörű zöld szemeivel engem kémlelt. Közel hajolt majd megcsókolt. Ajkaink ismerősökként jártak táncot egymással. Olyan jó csókolni! Az utóbbi időbe eléggé eltávolodtunk egymástól! Lementünk reggelit készíteni, majd felöltöztünk.

~3 héttel később'

Ella meggyógyult aminek nagyon örülünk. Rengeteget találkozunk és beszélünk. Gemma vissza ment Holmes Chapelbe. Perrie pedig turnén van. A fiúk pedig elutaztak, mert kisebb koncerteket kell adniuk. Szóval Ella marad csak velem, na meg persze a lökött bátyám! Vele is kibékültem, Nagyon hiányzott, de jót tett neki, hogy elmondtam a véleményem. Dani-val is beszéltem. Szerzett nekem egy tánc társat és már vele próbálok táncolni 3 hete. Nagyon jól haladunk és már nevezett minket Dani egy két szériás versenyre, csak az a gond, hogy a verseny nem Londonba hanem Miamibe van. Dave megígérte, hogy eljön velem így most fog látni táncolni. Harry nagyon félt és minden próbán próbált ott leni, hogy még véletlen se történjen meg megint az, mint Josh-al. De így is mindig volt ott valaki! Dani, Ella, Perrie vagy Dave. Soha nem voltunk egyedül és nem is leszünk mivel Danielle a tánctanárunk és mindig itt van!
A táncverseny holnap lesz így ma utazunk is Miamibe.
Már a repülőn ülök mellettem Dani, alszik. A táncos társam Tod pedig máshol ül, szóval még vele se tudok beszélgetni, a bátyám meg mellette, remek. Bedugtam a fülem és zenét kezdtem hallgattam, közbe kifelé bámultam az ablakom. Mikor leszálltunk a gépről mentünk a Hotelba, lepakoltunk, zuhanyoztunk -külön-külön!-, írtam Harrynek és Gemmának egy SMS-t, hogy megérkeztünk, majd aludtunk is.
Reggel Dani ébresztésére keltem.
- Sky, kelj, mert készülni kell! - simogatott.
- Fent vagyok! - húztam magamra a takarót.
- Fel készült az én drága húgocskám a táncra? - lépett be Dave.
- A drága húgocskád még álmos! - állt fel Dani.
Lehúzták rólam a takarót.
- Héé! - kiáltottam fel.
Nagy nehezen, de kikeltem az ágyból. Hozott a szobapincér reggelit, azt megettük, majd elkezdtünk készülődni. Beszéltem Harryvel is, most értek vissza Londonba, de nem tud ide jönni, mert ott is lesz koncertjük. Dani begöndörítette a hajam, megcsinálta a sminkem és segített felvenni a ruhámat is.