9.rész

Sziasztok! 

Egy kicsit késtük, de a rész elkészült úgyhogy semmi para! Mivel a 3 komi elég hamar összejött így most, 4 komit kérünk és 2 pipát! ha meg lesznek a komit és a pipák akkor jön a rész, addig sajna NEM! 

      Puszi: Ella & Sky :) :* 

~Ella szemszöge~
Rémülten néztem Louisra.
-Én megyek előre.-húzott hátrébb finoman
-Nem Louis! Mi van, ha betörtek és még itt vannak?! Nem hagyhatom, hogy bajod essen!-vitáztam csendesen
-Én meg azt nem hagyom hogy neked legyen bajod!.-válaszolt ellent mondást nem tűrően
-Akkor együtt!-mondtam neki
-Együtt.-fogta meg kezem
Mindketten halkan lépdeltünk a napali felé először. Ott volt a bizonyos "betörő". A fotelben üldögélve figyelt minket. Amint megláttam elengedtem Louis kezét. Ideges lettem és egyszerre rémült is a fekete hajú srác láttára.
-Mi a francot keresel itt?!-förmedtem rá
-Te is hinyoztál cica.-indúlt el felém
-Válaszolj! Mi a francot keresel itt?! Minek jöttél ide?!-emeltem fel hangomat feszűlten
-Megmondtam! Nem engedlek el! És ne merd felemelni a hangodat, ha velem beszél!-tornyosult felém
-Mert különben mi lesz?! Megint megütsz?!-folytattam provokálását
-Ne hozd ki belőlem, ha nem akarod!-szorongatta meg csuklómat magához rántva 
-Engedd el!-kiáltott rá Louis
Ne! Csak ezt ne!
-Louis, ne ! Hallgass!-szóltam rá
-Mert különben mi lesz?!-lökött a földre Louis felé lépdelve
Nem tudtam mit tegyek. Nem hagyhatom, hogy Louisnak baja essen miattam, de nem is leplezhetem le magam. Nincs más választásom! Nem hagyom, hogy hozzá érjen egy ujjal is! A fiókhoz rohantam és előkerestem a fegyverem. Kibiztosítva tartottam az elmebeteg "betörő" felé.
-Ne mert hozzá érni!-kiáltottam rá, mire ő megfordult
Megtorpant a fegyvert észrevéve.
-Ugyan cica. Képes lennél lelőni a szerelmedet?-kérdezte undorító hangon
-Egy, nem vagy a szerelmem!Fhuj! Még a hányinger is elkap! Kettő, tudod, mire vagyok képes!-mondtam rezzenéstelen arccal
-Pontosan tudom, de te viszont nem vagy tisztában azzal én mire vagyok képes! -lépett egyet közelebb
-Ó dehogynem! Egy aljas féreg vagy, aki csak úgy tud maga mellett tartani bárkit is , hogy veri és kényszeríti rá! Mert egy elmebeteg vagy!-kiabáltam vele, azonban a kezem remegni kezdett
-Még is te képes voltál szeretni egy ilyen elmebeteget!-dörgölte orrom alá
-Mert nem ismertelek igazán! És most tűnj innen és hagyj engem békén , még mielőtt lelőlek!-kiabáltam idegesen
-Nyugi cica. Látjuk még egymást.-kacsintott rám, majd kiment becsapva maga után az ajtót
Idegesen vágtam a földhöz a fegyvert. Remegni kezdtem minden porcikámban! Levágtam magam a kanapéra fejemet fogva! Nem lehet igaz! Ennyi idő után! Nem tud békén hagyni! Muszáj neki mindig megjelennie ahányszor szabadlábra kerül! Mindig emlékeztetnie kell rá, hogy nem tudok megszabadulni tőle! Louis persze semmit nem ért a történtekből.Aggodalmasan ült le mellém magához ölelve. Éreztem, hogy a zokogás környékez, de nem engedtem legyőzni magam. Megtanultam már visszafogni az érzelmeket, de ez most valahogy nem akart segíteni.
-Nyugodj meg! Most már nincs semmi baj.-suttogta fülembe nyugtatóan
Furcsa, de hangja tényleg megnyugvást tudott nyújtani. Karjaiban biztonságban éreztem magam. Légzésem kezdte visszavenni saját tempóját, ahogyan beszippantottam kellemes, férfias illatát.
-Te fegyvert tartasz?-kérdezett rá észrevéve újra
-Igen,de nincs megtöltve. Még.-motyogtam mellkasába, majd elhajoltam tőle
-És ki volt ez az elmebeteg?-kérdezte
- A volt barátom és egyben életem legnagyobb hibája!-mondtam remegő hangon
Nem faggatott tovább, mert látta, hogy hogyan érint engem ez a dolog. Azt mondta, hogy ma itt marad velem éjszakára. Próbáltam tiltakozni, hogy menjek csak nyugodtan vissza, megleszek, de azt mondta, hogy nem hagy magamra. Azért örülök, hogy itt marad, mert kicsit nyugodtabb vagyok így. Tudom, hogy itt van velem és legalább nem eshet baja. De mivel csak egy ágy van kénytelenek leszünk együtt aludni. Persze ő felajánlotta, hogy alszik a kanapén, de nem hagytam. Ha már itt marad velem, hogy vigyázzon rám, akkor legalább kényelemben legyen. Miután mindketten lezuhanyoztunk előkerestem egy régi pólót, amit még az intézetből szereztem. Egy jó barátomé volt. Az egyedüli ,és egyben aki tudott a szökési tervemről. Persze először nem akart elengedni, de utána feldolgozta és belátta, hogy jobb lesz nekem így. Azóta nem is láttam többet és nem is beszéltünk. Talán megharagudott, vagy csak szimplán elfelejtett. De nem számít. Már új életem van és még, ha nem is tökéletes, de jobb , mint volt. Ugyan veszélyes, -ez a munkám része- de meg tudom magam védeni, ennyi elég. Mivel nincs gyenge pontom és nincs egy ismerősöm, rokonom, családtagom, sem senkim, így nem tudnak zsarolni és nem kerül senki veszélybe. Gondoltaim áradatából ideje volt visszatérni a való életbe. Louishoz sétáltam és átnyújtottam neki a pólót. Egyszerűséggel kapta le magáról utcai felsőjét, ami kicsit zavarba hozott. felvette a tőlem kapott ruhadarabot. Elég időm volt végigmérni testét. Iszonyat jó alakja van. Izmos kocka has és széles váll. Erős karok. Értem már miért csorgatják annyian utánuk a nyálukat. Mikor ezt észrevette zavartan hajtottam le a fejem, majd, hogy próbáljak természetesen viselkedni előre dőltem hajamat leengedve, majd hátracsaptam az egészet. A fésűmet vettem kézbe és elkezdem kifésülni. Állítólag jót tesz a hajnak, ha sokat fésülik. Mondjuk az ilyen hajra rá is fér az ápolás. Nem magától lesz ilyen szép.
**********
Lassan az alváshoz készültünk, de valahogy nekem nem akart álom jönni a szememre. Zavart voltam a történtek miatt. Bennem volt a félelem, hogy mi van, ha megint idejön. Ezt Louis is észrevette és felém támaszkodva érdeklődött.
-Minden rendben van? Furcsa vagy.-simított el egy tincset arcomból
-Jól vagyok.-hazudtam
Nem akartam, hogy ezzel foglalkozzon. Nem szeretem, ha mindenen körülöttem forog. Inkább szenvedek csendben, mint, hogy másnak gondot okozzak. Amúgy is egyedül voltam mindig és csak magamra számíthattam. Megtanultam egyet s mást az életben!
-Ez nem volt valami meggyőző.-állapította meg
-Nem számít.-fordítottam el fejemet
-Dehogynem!-fordította újra maga felé arcom
-Miért számít?-kérdeztem témát terelve
-Nem tudom,hogy miért....csak egyszerűen érzem, hogy fontos vagy számomra

~~~~~~~~~~~

Olyan dél körül visszamentünk a buszhoz és Louis kikötötte, hogy én is megyek, mert a tegnap este történtek után még mindig nem hagy egyedül. 

~Skyler szemszöge~

Miután Louis és Ella elmentek Harry kitalálta, hogy ma elvisz az első randira. OKÉ!!! Gemma segítségével felöltöztem, esküszöm ennyit még nem készültem! A ruhám egyszerűen gyönyörű, a cipőben meg szinte alig tudok járni! 

Egy kisebb táskába beledobáltam a cuccomat, csak ami fontos lehet és kimentünk a fürdőből. Gemma jött utánam és próbált tanácsokat adni, hogy ne essek el. Kösz! Harry egy fekete nadrágban, fehér ingben várt a busznak az ajtajánál. De jól néz ki! :) 

- Gyönyörű vagy! - mosolygott és végig nézett rajtam. 

- Köszönöm. - mosolyogtam. 

-Érezzétek jól magatokat! - intett Gemma és el is tűnt. 

- Indulhatunk? - nyújtotta felém a kezét Harry, amit el is fogadtam. 

- Igen. 

Kimentünk és egy fekete autó várt minket. Abba beültünk és egy kis idő után megérkeztünk, nem tudom hova. Megfogta a kezem és bementünk egy kisebb házba. hogy beléptünk a konyhából fény szűrődött ki. Harry illedelmesen előre engedett és ahogy beléptem csodálatos kép tárult elém. 

Kihúzta nekem a széket és én helyet foglaltam. Kivett valamit a hűtőből és lerakta a asztalra. 

- Remélem szereted. - vette le a fedelét. 

Milánói! Imádom! 

- Nagyon. - mosolyogtam rá. 

Leült velem szembe és töltött ki pezsgőt. 

- Kettőnkre! - emelte fel a poharát. 

- Kettőnkre! - koccintottunk. 

Beleittunk, majd neki kezdtünk az evésnek. Miután befejeztük az evést átmentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni. 

~3 órával később~

Már éjfél van és még csak most értünk vissza a buszhoz. Ahogy kiszálltunk egy lesifotós elkezdett minket fotózni. Gyorsan felszálltunk a buszra és sóhajtottunk egyet. Harry megfogta a derekam és magával szembe fordított. Óvatosan dőlt felém, már olyan közel volt, de akkor. . .