Mikor megébredtem síri csend honolt a buszban. Csak a zötykölődés hallatszott. Nem csoda, ha mindenki alszik. A telefonom kijelzőjére pillantva nagyra nyíltak szemeim. Miért vagyok fent már hajnali 6-kor, mikor máskor délben sem tudnak kiráncigálni az ágyból. Furcsa. Ráadásul nem is aludtam valami jól az éjszaka folyamán. Szinte csak forgolódtam. Nem tudom miért, de mindegy is. Halkan lemásztam az ágyról, majd a nappaliszerű helység felé vettem az irányt. Levágtam magam a kanapéra, majd becsuktam szemeim. Fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Előszedtem a fülhallgatóm és elhelyeztem a fülemben. Valami lassú számot kapcsoltam hátha sikerül elaludnom. Általában bejön. Ne most nem úgy tűnt,mintha sikerülne. Egy biztos, baromi nyűgös leszek ma. Ez van, ha nem alszom ki magam.
-Jó reggelt csajszi.-zökkentett ki Gemma
-Neked is.-nyöszörögtem halkan
-Nyúzottnak tűnsz.-mondta
-Az is vagyok.-válaszoltam feltápászkodva
Abban a pillanatban ahogy felültem iszonyatosat nyilallt a fejembe. Odakaptam kezemmel, majd lassan felálltam a kanapéról.
-Van valami fejfájás ellen?-kérdeztem
-A polcon a fürdőben.-jelent meg Louis
Hálából megöleltem, majd a fürdő felé vettem az irányt. Előkerestem, majd visszatértem a nappaliba. Töltöttem egy pohár vizet, majd ahogyan kell , lenyeltem a gyógyszert kíséretében. lassan csatlakoztak hozzánk a többiek is és együtt nekifogtunk a reggelinek. Megjelent Harry is. Ahogy sejtettem, elég nyúzottnak néz ki. De nem érdekel. Haragszom rá. Mellettem foglalt helyet,mivel nem volt más választása. Szerintem ő sem repesett az örömtől, mert látszott, hogy próbál elhúzódik. Mikor elegem lett ebből felálltam és visszavonultam az ágyba.
-Jó reggelt csajszi.-zökkentett ki Gemma
-Neked is.-nyöszörögtem halkan
-Nyúzottnak tűnsz.-mondta
-Az is vagyok.-válaszoltam feltápászkodva
Abban a pillanatban ahogy felültem iszonyatosat nyilallt a fejembe. Odakaptam kezemmel, majd lassan felálltam a kanapéról.
-Van valami fejfájás ellen?-kérdeztem
-A polcon a fürdőben.-jelent meg Louis
Hálából megöleltem, majd a fürdő felé vettem az irányt. Előkerestem, majd visszatértem a nappaliba. Töltöttem egy pohár vizet, majd ahogyan kell , lenyeltem a gyógyszert kíséretében. lassan csatlakoztak hozzánk a többiek is és együtt nekifogtunk a reggelinek. Megjelent Harry is. Ahogy sejtettem, elég nyúzottnak néz ki. De nem érdekel. Haragszom rá. Mellettem foglalt helyet,mivel nem volt más választása. Szerintem ő sem repesett az örömtől, mert látszott, hogy próbál elhúzódik. Mikor elegem lett ebből felálltam és visszavonultam az ágyba.
Mikor felkeltem Harry a mellettem lévő ágyon volt és a telefonján pötyögött valamit. Nem nagyon izgatott. Megnéztem a telefonom, hogy mennyi az idő és pontosan 12:00 volt. Kikeltem az ágyból és mentem a hang irányába. Ahogy kiértem Gemma rám nézett és fel is pattant, majd a nyakamba ugrott.
- Miről maradtam le? - ültem le mikor Gem elengedett.
- Semmi, csak szimplán jó kedvem van. - rántott vállat.
- Értem. - mosolyogtam.
Ettem, abból amit Niall csinál, és igen adott.
Majd felöltöztem.
.jpg)
Visszamentem a többiekhez és leültem én is TV-ni. A TV-be egy interjú ment, és az apám volt a műsorvezető, miatta közösítettek ki a suliba... Mindig megkaptam, hogy csak azért ismerek pár híresebb embert mert apuci pici lánya vagyok, mikor ez egyáltalán nem így volt! a bátyámat jobban szerettél, de a bátyám szeretett engem helyettük is. Sokkal jobb szülő lett volna belőle mint anyáékból bármikor is lesz. Még most se hívnak fel.
A gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ahogy ránéztem a kijelzőre anyát láttam. Bementem a háló részhez. Leültem az ágyamra. Elhúztam a zöld csíkot és a fülemhez emeltem.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia, Kicsim! - szólt bele anya. Hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.
- Anya baj van? - kérdeztem rá.
- Nem, nincs semmi! Hogy érzed magad? - terelt, tudom, hogy valami nem mond el! Nem vagyunk olyan jóba, de azért ismerem az anyám!
- Anya ne terelj!
- Kicsim, kaptunk egy levelet. Tudjuk ki ölte meg a bátyádat. - sóhajtott.
- anya ez nem jó vicc! - nevetek.
- Kicsim nem viccelek, és mostantól Te is veszélyben vagy! Vigyázz magadra! még csak az kéne, hogy Téged is elveszítsünk! Hívunk minden nap, vagy inkább Te minket vagy valahogy eldől! Most mennem kell. Szia. - meg se várta, hogy elköszönjek már le is tette. Elkezdtem sírni. Addig sírtam míg elöntött a düh. Megnyugtattam magam, nagy nehezen. Megmostam az arcom és megcsináltam a sminkem, hogy ne látszódjon, hogy sírtam. Elhatároztam, hogy nem mondom el senkinek! Vagy még is? Van egy srác, aki Davet nagyon jól ismerte és pont New Yorkba lakik. Megkerestem a telefonomat és elkezdtem keresni a nevét, Tayler. Egy kis idő után meg is lett. Gyorsan fel is hívtam.
- Skyler! Szia. - szólt bele.
- Szia, Tayler, igen én vagyok! - szóltam bele én is.
- Mi van veled? Jól vagy?
- Igen, éppen New Yorkba vagyok, találkozhatnánk? - kérdeztem.
- Persze! Mikor és hol? - ment bele.
- Mondj Te! Nekem mindegy. - rántottam vállat, de ez nem látta.
- Akkor ma este, egy klubban?
- Oké. - lediktálta a címet és hogy mikor találkozunk pontosan. megmondta, hogy csinosan öltözzek fel mert az a kedvenc helye és, hogy ne hozzak rá szégyent! A többiekkel még TV-t néztem majd mentem készülni. Persze akkor kitalálták, hogy jönnek ők is. REMEK!!! Gemma végig faggatott, hogy mi van most Harryvel és velem. Mi lenne? Gyorsan elkészültünk.
Gemma ruhája:
Skyler ruhája:
Felhúztuk a cipőnket, a fiúk már kint vártak ránk, majd el is indultunk. A klub előtt, megláttam Taylert. Intett a fejével és beindult. Szólt a biztonsági őrnek, így minket is beengedtek. Ahogy beértünk a srácok kerestek helyet és le is ültek én meg megkerestem Taylert. Egy bárszéken meg is találtam. Odamentem hozzá és leültem mellé.
- Csak nem a híres One Direction-nal jöttél? - fordult felém.
- De. Az egyik nővére Dave barátnője volt. - néztem én is rá.
- Sajnálom a bátyád, de ezt már mondtam. - nézett a szemembe.
- Köszönöm, és tudom, hogy mondtad. Szinte Te voltál a támaszom mikor ő meghalt. - öleltem meg, amit viszonzott is.
- Sky, Miért hívtál fel? Nagyon meglepett. Azt hittem miután bevallottam, hogy szerelmes vagyok beléd el is felejthetem, hogy még látlak.
- Tayler, nekem Te csak barát vagy! nem több! De ezt már megbeszéltük! Ne kezdjük megint, kérlek! - néztem rá.
- Nem fogom erőltetni, nem vagyok olyan! Akkor a lényegre ha kérhetem!
- Persze! - sóhajtottam. - Anyáék kaptak egy levelet és tudják, hogy ki ölte meg Dave-et. És én ezt ki is fogom deríteni, mivel szerintem anya nem hajlandó elmondani. Segítesz?
- Ööö. . . Persze, segítek, de pontosan mire is gondoltál?
- Tayler tudom, hogy öltél már embert. Dave is tudom, hogy benne volt! ne nézz hülyének! Több dolgot is megbeszéltük Daveel mint hinnéd! - nézek rá szúrósan.
- Megmondtam neki, hogy ezekről neked nem szólhat! - háborodott fel.
- nem is mondta el! Hallottam mikor beszéltetek és láttam mikor lelőtettek egy embert.
- a kis barátaid elég szúrósan néznek ránk! - mutatott feléjük.
- Csak féltenek! - rántottam vállat.
- Skyler, mit akarsz pontosan? - húzza fel a szemöldökét.
- Megkeresni és megölni a bátyám gyilkosát! - mondtam keményen.
- Skyler, Te eszednél vagy? Tudod milyen kockázatos? Nem engedhetem meg! Dave megkért rá, hogy vigyázzak rád, nem még bajba is sodorni! - állt fel.
- Ha elmész, egyedül cinálom meg! - álltam fel én is.
- Szólj a barátaidnak, hogy majd holnap visszamész! Elmegyünk és mutatok valamit. - forgatta a szemét.
Elindultam a srácok felé. Mikor odaértem Gemma szúrósan nézett rám.
- Elmegyek, majd holnap találkozunk. - fordultam meg, de valaki a karom után kapott.
- Nem mehetsz el vele! - mondta szigorúan Harry.
- Te nekem nem mondod meg, hogy mit csináljak és mit nem! - téptem ki szorításából a karom.
- Skyler ez tényleg nem jó ötlet, én ismerem Taylert. - állt fel Gemma.
- Valami probléma van? - jött oda Tayler. - Gemma! - nézett a lány felé.
- Tayler! - fintorgott.
- Menjünk! - fordultam Tayler felé.
- Skyler minek mész el vele? - Gemma.
Nem válaszoltam rá.
- Skyler, a szüleid rám bíztak! Nem szeretném, hogy bajod essen! - fogtam meg a kezem.
- Skyler, igaza van! Én nem tudok segíteni neked! Megígértem a bátyádnak! - nézett rám Tayler , és elment volna.
- Ha elmész elmegyek a rendőrségre! A bátyámat már úgyse vonhatják felelősségre! - fenyegettem.
- Olyan vagy mint a bátyád, makacs mint az öszvér! - nevetett.
- Tayler, vigyél el! - kértem.
- ha ő megy én is megyek! - Gemma.
- Meg mi is! - mondták a fiúk.
- Oké, de az úton meg se szólaltok! - mondta keményen.
- Oké. - mondták.
Kimentünk a bárból és egy fekete autóba szálltunk be. Én ültem ellőre. Tayler pedig vezetett. A srácok se nyomorogtak hátul mivel kisbuszhoz hasonlított, de mégse az volt. Egy házhoz értünk inkább egy villába. Kiszálltunk és rögtön nagy gorillák jelentek meg. Az egyik rám nézett és rögtön meg is ismertem. Elkezdtem felé rohanni. Nathan. Kitárta a karját és meg is ölelt.
- Mi van Kicsi lány? - nézett le rám.
- Nem vagyok kicsi, Jó? - boxoltam bele a vállába.
- De az vagy! - nevetett. Kb: 3 m magas. nem tudom, mikor utoljára láttam magasabb volt, vagy csak azóta én nőttem, inkább az utolsóra tippelek.
Bementünk a házba és kaptam Taylertől fekete ruhákat, amiket fel is vettem.
Ruhám:
Visszamentem a nappaliba, ahol már más hangokat is hallottam. . .
A gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Ahogy ránéztem a kijelzőre anyát láttam. Bementem a háló részhez. Leültem az ágyamra. Elhúztam a zöld csíkot és a fülemhez emeltem.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia, Kicsim! - szólt bele anya. Hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.
- Anya baj van? - kérdeztem rá.
- Nem, nincs semmi! Hogy érzed magad? - terelt, tudom, hogy valami nem mond el! Nem vagyunk olyan jóba, de azért ismerem az anyám!
- Anya ne terelj!
- Kicsim, kaptunk egy levelet. Tudjuk ki ölte meg a bátyádat. - sóhajtott.
- anya ez nem jó vicc! - nevetek.
- Kicsim nem viccelek, és mostantól Te is veszélyben vagy! Vigyázz magadra! még csak az kéne, hogy Téged is elveszítsünk! Hívunk minden nap, vagy inkább Te minket vagy valahogy eldől! Most mennem kell. Szia. - meg se várta, hogy elköszönjek már le is tette. Elkezdtem sírni. Addig sírtam míg elöntött a düh. Megnyugtattam magam, nagy nehezen. Megmostam az arcom és megcsináltam a sminkem, hogy ne látszódjon, hogy sírtam. Elhatároztam, hogy nem mondom el senkinek! Vagy még is? Van egy srác, aki Davet nagyon jól ismerte és pont New Yorkba lakik. Megkerestem a telefonomat és elkezdtem keresni a nevét, Tayler. Egy kis idő után meg is lett. Gyorsan fel is hívtam.
- Skyler! Szia. - szólt bele.
- Szia, Tayler, igen én vagyok! - szóltam bele én is.
- Mi van veled? Jól vagy?
- Igen, éppen New Yorkba vagyok, találkozhatnánk? - kérdeztem.
- Persze! Mikor és hol? - ment bele.
- Mondj Te! Nekem mindegy. - rántottam vállat, de ez nem látta.
- Akkor ma este, egy klubban?
- Oké. - lediktálta a címet és hogy mikor találkozunk pontosan. megmondta, hogy csinosan öltözzek fel mert az a kedvenc helye és, hogy ne hozzak rá szégyent! A többiekkel még TV-t néztem majd mentem készülni. Persze akkor kitalálták, hogy jönnek ők is. REMEK!!! Gemma végig faggatott, hogy mi van most Harryvel és velem. Mi lenne? Gyorsan elkészültünk.
Gemma ruhája:
Skyler ruhája:
Felhúztuk a cipőnket, a fiúk már kint vártak ránk, majd el is indultunk. A klub előtt, megláttam Taylert. Intett a fejével és beindult. Szólt a biztonsági őrnek, így minket is beengedtek. Ahogy beértünk a srácok kerestek helyet és le is ültek én meg megkerestem Taylert. Egy bárszéken meg is találtam. Odamentem hozzá és leültem mellé.
- Csak nem a híres One Direction-nal jöttél? - fordult felém.
- De. Az egyik nővére Dave barátnője volt. - néztem én is rá.
- Sajnálom a bátyád, de ezt már mondtam. - nézett a szemembe.
- Köszönöm, és tudom, hogy mondtad. Szinte Te voltál a támaszom mikor ő meghalt. - öleltem meg, amit viszonzott is.
- Sky, Miért hívtál fel? Nagyon meglepett. Azt hittem miután bevallottam, hogy szerelmes vagyok beléd el is felejthetem, hogy még látlak.
- Tayler, nekem Te csak barát vagy! nem több! De ezt már megbeszéltük! Ne kezdjük megint, kérlek! - néztem rá.
- Nem fogom erőltetni, nem vagyok olyan! Akkor a lényegre ha kérhetem!
- Persze! - sóhajtottam. - Anyáék kaptak egy levelet és tudják, hogy ki ölte meg Dave-et. És én ezt ki is fogom deríteni, mivel szerintem anya nem hajlandó elmondani. Segítesz?
- Ööö. . . Persze, segítek, de pontosan mire is gondoltál?
- Tayler tudom, hogy öltél már embert. Dave is tudom, hogy benne volt! ne nézz hülyének! Több dolgot is megbeszéltük Daveel mint hinnéd! - nézek rá szúrósan.
- Megmondtam neki, hogy ezekről neked nem szólhat! - háborodott fel.
- nem is mondta el! Hallottam mikor beszéltetek és láttam mikor lelőtettek egy embert.
- a kis barátaid elég szúrósan néznek ránk! - mutatott feléjük.
- Csak féltenek! - rántottam vállat.
- Skyler, mit akarsz pontosan? - húzza fel a szemöldökét.
- Megkeresni és megölni a bátyám gyilkosát! - mondtam keményen.
- Skyler, Te eszednél vagy? Tudod milyen kockázatos? Nem engedhetem meg! Dave megkért rá, hogy vigyázzak rád, nem még bajba is sodorni! - állt fel.
- Ha elmész, egyedül cinálom meg! - álltam fel én is.
- Szólj a barátaidnak, hogy majd holnap visszamész! Elmegyünk és mutatok valamit. - forgatta a szemét.
Elindultam a srácok felé. Mikor odaértem Gemma szúrósan nézett rám.
- Elmegyek, majd holnap találkozunk. - fordultam meg, de valaki a karom után kapott.
- Nem mehetsz el vele! - mondta szigorúan Harry.
- Te nekem nem mondod meg, hogy mit csináljak és mit nem! - téptem ki szorításából a karom.
- Skyler ez tényleg nem jó ötlet, én ismerem Taylert. - állt fel Gemma.
- Valami probléma van? - jött oda Tayler. - Gemma! - nézett a lány felé.
- Tayler! - fintorgott.
- Menjünk! - fordultam Tayler felé.
- Skyler minek mész el vele? - Gemma.
Nem válaszoltam rá.
- Skyler, a szüleid rám bíztak! Nem szeretném, hogy bajod essen! - fogtam meg a kezem.
- Skyler, igaza van! Én nem tudok segíteni neked! Megígértem a bátyádnak! - nézett rám Tayler , és elment volna.
- Ha elmész elmegyek a rendőrségre! A bátyámat már úgyse vonhatják felelősségre! - fenyegettem.
- Olyan vagy mint a bátyád, makacs mint az öszvér! - nevetett.
- Tayler, vigyél el! - kértem.
- ha ő megy én is megyek! - Gemma.
- Meg mi is! - mondták a fiúk.
- Oké, de az úton meg se szólaltok! - mondta keményen.
- Oké. - mondták.
Kimentünk a bárból és egy fekete autóba szálltunk be. Én ültem ellőre. Tayler pedig vezetett. A srácok se nyomorogtak hátul mivel kisbuszhoz hasonlított, de mégse az volt. Egy házhoz értünk inkább egy villába. Kiszálltunk és rögtön nagy gorillák jelentek meg. Az egyik rám nézett és rögtön meg is ismertem. Elkezdtem felé rohanni. Nathan. Kitárta a karját és meg is ölelt.
- Mi van Kicsi lány? - nézett le rám.
- Nem vagyok kicsi, Jó? - boxoltam bele a vállába.
- De az vagy! - nevetett. Kb: 3 m magas. nem tudom, mikor utoljára láttam magasabb volt, vagy csak azóta én nőttem, inkább az utolsóra tippelek.
Bementünk a házba és kaptam Taylertől fekete ruhákat, amiket fel is vettem.
Ruhám:
Visszamentem a nappaliba, ahol már más hangokat is hallottam. . .
Siess a kövi résszel
VálaszTörlésRendben, lassan már fent is lesz... :)
Törlés