4.Rész - Mit érzek iránta?

~Harry~

Nem tudtam a filmre figyelni, hiszen Skyler mellettem volt. Érzékszerveim megbolondulnak közelében. Furcsa érzés de egyben jó is. Tekintetem felmérte arca mineden egyes apró szegletét,hibát keresve , de sehol sem lelt. Tökéletes. Gyönyörű lány és emellett még okos is. Ritka azolyan aki egyszerre szép és okos. Általában csak az egyik van meg az emberben. Egyre inkább kezdek érezni Sky iránt valamit, de nem lenne szabad. És nem is akarom. Mert ő csodálatos és sosem tudna rám úgy tekinteni ,mint egy fiúra, csak, mint a legjobb barátnője kisöccsére. Az ő szemében sosem leszek több egy kiskölyöknél. Emellett én a "nőcsábász" szerepét viselem, holott koránt sem illik rám ez a jelző, de ha egyszer elbélyegeznek valakit így , nincs mit tenni. El kell viselni. Amugy sem köthetem le magam egy csaj mellet, még ha ez Skyler is. Nekem ott a banda. A srácok az elsők, na meg persze a nővérem. Nincs időm barátnőre és nem is szeretnék. Akkor folyton csak arra kéne ügyelnem , hogy ne stíröljek le egy csajt sem, meg, hogyan beszélek, hogyan viselkedem, mit veszek fel stb...stb..stb... Ez baromira nem hiányzik nekem. El kell felejtenem ezeket az érzelmeket még mielőtt komolyabbá válnának! Még csak az kéne, hogy beleszeressek a nővérem barátnőjébe!! Na nem mintha olyan típus lennék , aki könnyen szerelembe esik, de akkor is jobb lesz, ha kerülöm. Igen! Ez nagyon jó megoldás! Kezdem most.
-Megyek sétálni.-pattantam fel
Meg sem várva reakciójukat, elviharzottam.

Ki kell szellőztessem a fejem. Tele van a Skylerrel való gondolatokkal és ez idegesít. Idegesít, hogy folyamatosan az eszembe jut valami róla. Bármerre nézek, bármit látok beugrik egy kép aminek köze van hozzá! Elég ebből! Be fogok kattanni, ha ez így megy tovább.

~Skyler~

Harry csak úgy elviharzott. Kérdő néztünk egymásra brátnőmmel, majd egy egyszerű vállrántással letudtuk és néztük tovább a filmet. A kedvenc romantikus filmem, a Titanic. Olyan helyes a főszereplő. Gemmával felváltva olvadoztunk, majd a végéhez érve sírtunk. Pont ekkor érkeztek meg a srácok és aggódva rá is kérdeztek.
-Mi a baj? Miért sírtok.-öleltek meg minket
-Csak a Titanicot néztük.-magyarázta nevetve Gemma
Én is elnevettem magam, mert szegények megijetek, hogy valami bajunk van. Nagyon rendesek, hogy így törődnek velünk.
-Lassan indúlnunk kéne. Hol van Harry?-kérdezte Liam
-Sétálni ment.-válaszoltam
Louis félrevonult , hogy felhívja őt, de nem vette fel, ami szokatlan hiszen ő mindig magával hordja. Próbálta Liam is, de neki sem vett fel, ahogy zaynnek és Niallnek sem. De még nekem sem. Gemmán volt a sor. ő volt az utolsó reményünk. Szerencsére neki felvette. Persze Gemma jól letolta, hogy mi az , hogy nem veszi fel a telefont, de utána szólt neki, hogy jöjjön vissz, mivel indulnánk és már csak rá várunk. Ez után a fiúk segítségével lehordtuk a csomagokat a buszhoz. Elterültünk a kanapén egymás hegyán hátán szó szerint. mikor harry megérkezett elnevette magát.
-Kicsi a rakás!-kiáltotta és ránkugrott ő is
Hát nem a legjobb alul lenni. Jesszus de nehezek.
-Jó szálljatok le, mert megfulladok.-nevettem
-Akkor majd újraélesztünk.-mondta Niall nevetve
Szerencsémre leszálltak még mielőtt teljesen agyonnyomtak volna. Niall segített feltápászkodni nekem is.
-Na kell az újraélesztés.-huncutkodott
Tenyeremet arcába nyomta és visszalöktem a kanapéra, de magával rántott és csikizni kezdett amit persze nem tudam csendben tűrni. Sikonatva nevettem könyörögve, hogy hagyja abba, de nem esett meg rajtam a szíve. Végül Gemma parancsolt rá, hogy szálljon le rólam, amire hál istennek hallgatott a szőkeség. Olyan gyerekesek tudnak lenni, de imádom őket. Úgy látszik Gemma tölti be a "pótanyuka" szerepet, ami nincs ellenére. Mindig is szeretett parancsolgatni, persze csak egy bizonyos határon belül. Azért sosem ment át zsarnokba, na meg nem is hagytuk volna. Azért nem vagyunk gyerekek, hogy szó nélük hagyjuk, ha valaki uralkodni próbál rajtunk.

Mikor Harry is lehozta a cuccait elindúlhttunk végre New York felé. Izgatott voltam, mert imádom azt helyet és egyik nagy álmom volt eljutni oda, ami most teljesülni látszik. Azonban mivel későre járt így ideje volt ludni is. mondjuk az is igaz, hogy a társaság nagy része, már alszik, csak én, Louis és Harry vaygunk ébren. Harry kockul, Louis a laptopot bújja én pedig zenét hallgatva bámulok kifelé az ablakon. Na nem minta sok mindent látnék a sötétben. Igazából nem is a nézelődés céljából ülök itt, hanem csak úgy. Jól esik gondolkodni a régi szép időkön. Felidézni a közös élményeket a bátyámmal, mikor még semmi baj nem volt. És ha még nem is akarom, akkor i sösszehasonlítom a múltt a jelennel. Mi lett abból a félénk, visszahúzódó lányból , aki voltam? Felnőtt. Nincs már ki vigyázzon rá így meg kellett tanulnia mgvédeni magát. És tehettem ellene bármit is? Nem! Ez a kemény élet. Nem mindenki mögött áll ott a család, hogy támogassa, de ha még is, az meg nem becsüli igazán. mit meg nem adnék azért, hogy egyszer az életben normálisan szóljanak hozzám a szüleim. Hogy engm is emberszámba vegyenek. Hogy tudják ki vagyok, ne csak egy legyek nekik a sok ember közül, de nem! Sosem tudtak szüleim ként viselkedni. mindig el voltam nyomva a bátyám mellett, de rá nem tudtam haragudni. Hiszen ő volt az egyetlen, aki mellettem volt és törődött velem. Mondhatni, ő nevelt fel, míg magamra nem maradtam. De az élet kemény, harcolj! Vagy eltipor! 
Hírtelen arra eszméltem fel, hogy valaki letörli könnyeim. Értetlenül pillantottam fel Louisra, majd ülemből kitéptem a headsetet.
-Héy Sky, minden rendben?-kérdzte aggodalommal teli tekintettel
-Igen, nem érdees.-töröltem meg gyorsan arcom, majd feltápászkodtam-Későre jár, aludnotok kéne.-mondtam Louisnak
Harry nem hallotta mivel , számomra is tisztán halható volt a zene, ami a fülébe üvöltött.
-Ahogy neked is. de én megyek, te se maradj fenn sokáig.-mondta
Harry felé pillantottam, majd oda léptem hozzá. Felnézett rám, majd úgy tett, mintha ott sem lennék. Nem értem. olyan furcsán viselkedik velem mióta visszajött a sétájáról. Egy szót sem szólt még hozzám, de nem tudom miért.
-Harry aludnod kéne.-vettem ki a füllhalgatókat füléből
-Ki vagy te az anyám?! Maj alszom, ha álmos leszek. Törődj a magad dolgával!-dorgált le
Ez nagyon meglepett. Miért beszélt így velem. Nem mondtam semmi rosszta, még csak sértőt sem.
-Harry , hogy lehetsz ekkora bunkó?!-támadta le Louis
Nem foglalkozott legjobb barátja szavaival. Mint, ha mi se történt volna, visszatette fülébe a headsetet és bömböltette tovább a zenét. Én bevágódtam az ágyba. Nem értem mi ütött belé. Fájtak szavai, és bevallom nagyon megbántott. Én csak jót akartam neki, mert így holnap olyan lesz , mint egy mosott szar. De, ha neki ez jó akkor nem érdekel! Csinálja azt amit akar. Én többet nem mondok neki semmit. Nagyon bunkó volt, teljesen indokolatlanul. Vagy mondtam valamit a napfolyamán, ami megbánthatta őt? Nem tudom. Nem emlékszem ilyenre. Mi üthettet belé?
-Skyler, ne foglalkozz Harryvel biztos csak rossz napja van. Holnapra megbánja.-mondta Louis , majd jóéjszakát kívánt, amit viszonoztam
Akkor is zavart ez az egész. Sosem volt még velem ilyen bunkó.