25. Rész

Sziasztok!
Kicsit rövidebb rész lett, és késtünk is vele!
Köszönjük a komit!
Jó olvasást ehhez a részhez is!
      Puszi: Ella && Sky.. *-*

~Ella~

 Az út vissza Londonba,viszonylag hamar eltelt. Igen én is velük tartottam. Sikerült meggyőzniük, hogy nekem ott a helyem , velük. Imádom őket. Fontosak számomra. És szerencsére Louis sem hánytorgatta fel újra azóta a témát így nem vitáztunk. Utálom mikor veszekszünk. Rosszabbak vagyunk, mint egy házaspár, pedig mi nem is vagyunk együtt. Hazaérve hulla fáradtan dőltünk le mind a kanapéra egymás hegyére hátára. Nem érdekelt engem már az sem, hogy kin fekszem éppen vagy min.... Legszívesebben bevágtam volna ott helyben a szunyát. Nem törődtem azzal sem, hogy lassan kimásztak alólam. Én csak feküdtem egy helyben, mint egy bábu.

-Na gyere Lusti.-vett ölbe Louis 

Elnevettem magam tettén és a becenéven is, amit adott. Megkapaszkodtam nyakában, majd vállára hajtottam a fejem. Már csak annyira emlékszem, hogy lehelyez az ágyra, majd megpuszilja homlokom. 

*****

Reggel arra ébredtem, hogy valaki cirógatja az arcom. Kómás fejjel ültem fel az ágyon.
-Jó reggelt hercegnő.-köszöntött édes mosollyal Louis
-Jó reggelt herceg.-mosolyodtam el én is
Mindketten lementünk a konyhába a többiekhez, majd megreggeliztünk és elhatároztuk, hogy egész nap itt fogunk pihenni a házban. Reggeli után visszamentem a szobába, majd felöltöztem normális ruhába és csatlakoztam Harryhez a kanapéra feküdve. Egymás hegyén-hátán feküdtünk, míg Louis be nem jött. Könnyedén ölbe vett, majd miután leült, az ölébe helyezett le. Elnevettem magam, majd nem törődve vele , pihentem tovább immáron hozzábújva. Egészen addig míg meg nem zavarta a csengő ezt a csendes napot. Harry kászálódott fel, de mi is tisztán hallottunk mindent. És minden szitkozódást, amin persze mosolyogtunk.
-Hello, Gabriella White-ot keresem.-szólalt meg egy félénk hang
Ki ez?! Honnan tudja a nevem?! mindketten felkaptuk a fejünk Louisval, majd egymásra nézünk. Leszálltam Louisról, majd elindultam az ajtó felé, de ő követett.
-Nem ismerek, semmi Gabriellát.-próbálta rázárni Harry az ajtót
-Várj Harry!-szóltam rá.-Miért keresed?-kérdeztem a srácot
Olyan fiatalos arca volt. Nem saccolom többnek 16-nál. Haja szőkés barna, szeme pedig  égszínkék volt.

-Ezt csak neki mondanám el, ha nem haragszol meg-mosolyodott el kedvesen
-Hallgatlak.-fontam össze karjaim kérdőn
-Hogyan?!-kérdezték egyszerre mind a hárman
-Én vagyok Gabriella.-néztem a kis srácra nem törődve a többiekkel
Gondolom meghökkentek ezen. Igen fogom kapni a kérdéseket, hogy miért nem mondtam el a teljes nevem, de számít ez valamit ? Kiléptem az ajtón a srác mellé, majd bezártam az ajtót megszabadulva a két kíváncsiskodó fiútól. Gondolom nem fogadták ezt jó néven. Elkezdtünk sétálni sétálni az udvarban. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Louis az ablakból árgus szemekkel figyel minket.
-A nevem Aaron Whitmore, és akkor te vagy Gabriella White.-mondta ki a tényeket
-Csak Ella.-javítottam ki.- Senki sem ismeri a Gabriella nevemet. És nem is szeretem.-mondtam neki
-Értem, ne haragudj.-mondta megszeppenve
Annyira kis ártatlan a srác. Olyan , mint egy most született kiscica. de aranyos. És valahonnan annyira ismerős nekem, csak arra nem tudok rájönni, hogy honnan. Mintha láttam volna már valahol.
-És, honnan ismersz?-kérdeztem rá
-Ööö, még az árvaházból. Minden nap láttalak, míg örökbe nem fogadtak.-mondta naivan
-Hah! Nem örökbe fogadtak, hanem leléptem, az első adandó alkalommal.-magyaráztam
-Értem. És a családodról tudsz valamit ? Vagy nem kerested őket?-kérdezte
-Nem! Eszemben sem volt! Nem vagyok rájuk kíváncsi! Felnőttem nélkülük. Eddig is megvoltam, és ezentúl is megleszek.-magyaráztam
-És, ha megtudnád, hogy van egy öcséd? Őt sem keresnéd meg?-érdeklődött
-Nem. Nem forgatnám fel az életét! Nem állíthatok be egy nap, hogy szia én vagyok a nővéred akiről nem is tudsz. Milyen lenne már ez ?! -mondtam talán kicsit keményen
-Értem.-halkult el
-De miért kérdezed ezeket?-érdeklődtem
-Nem, fontos. Most már mindegy.-mondta
-Nem mindegy. Valamiért felkerestél, és egyáltalán emlékeztél rám. Ennek biztosan nyomós oka lehet. Szóval hallgatlak.-fontam össze karjaim
-Nem is tudom.....
-Na mondd már!-biztattam
-Hát......Én....... én az....az öcséd vagyok.-nyögte ki

~Skyler~

Miután este felmentünk Harryvel beszélgettünk, hogy menjünk el Anneékhez Holmes Chapelbe. Végül Harry mellkasán aludtam el.

Reggel mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Magamra vettem a köntösömet és lementem. Gyorsan csináltam egy szendvicset és vissza is mentem a szobába, mert mennem kell ma táncra. Miután megettem elkezdtem készülni.
Gyorsan lezuhanyoztam és öltöztem.
Tettem fel sminket és összekötöttem a hajam. A táskámat a kezembe fogtam és indultam le. Az ajtóba megláttam Harry-t, Ellát és Louis-t egy sráccal beszélgetni.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Szia.
- Jó napot! - köszönt a srác.
- Hova mész? - kérdezte Harry.
- Táncra. - vettem fel a kabátom.
- Várj meg, Én is jövök! - rohant fel a lépcsőn.
Addig bementem a konyhába és ittam egy pohár vizet, majd Harryvel együtt elindultunk a próbateremhez. Tomy és a többi srác és lány már ott voltak. Most közös produkcióval készülünk, meg egy olyannak ahol csak Tomy és Én fogunk táncolni. Elég sokat próbáltunk. Harryt bemutattam mindenkinek, de nagy meglepetésemre az egyik lány, Jessy ismerte. Még ölelgették is egymást! Na azon kicsit kiakadtam. Tomy lefoglalt és kérdezgetett, hogy milyen koreográfiára gondoltam. Elmondtam neki, majd Ő is és összeraktuk a kettőt. Egész jó lett, még a nagy főnöknek, Steven-nek is tetszett. Vagy kétszer elpróbáltuk, mikor Steve egy tök jó ötletet mondott. Tomy felvett az ölébe, nekem hátra kellett hajolnom, Tomy pedig csinált a testemmel egy félkört.
Harry ezt a mozdulatot elég rossz szemmel nézte. A táncpróba végénél, mindenkitől elköszöntünk. Jessy és Harry elég sokáig köszöngettek egymástól. Hozzám oda jött Tomy.
- Ne is törődj velük! - simogatta a hátam.
- De rossz látni, hogy a szemem láttára itt nyomul Harryre.
- Le kell szarni azt a ribancot! - nevetett.
- Oké. - kuncogtam Én is.
- Holnap este lesz egy buli. Ha gondolod gyere el, de ne hozd Harry-t kapcsolódj egy kicsit ki! - ajánlotta fel.
- Még meglátom. - öleltem meg, majd Harryvel mentünk az autóhoz és mentünk haza. Egy piros lámpánál, rám nézett.
- Mit beszéltetek Tomyval?
- Meg hívott egy buliba és azt hiszem el is megyek. - néztem ki az ablakon.
- Jó holnap, pont ráérek.
- Egyedül megyek!
- Veled megyek!
Ezen még elvitatkoztunk egy ideig, majd haza értünk. Én csak kipattantam a kocsiból és mentem be, nem is köszöntem a többieknek hanem mentem fel. Az ajtót bevágtam magam után. Leültem az ágyra. Éppen elkezdtem volna gondolkozni, mikor megszólalt a telefonom. Rá néztem és bátyám neve villogott rajta. Elhúztam a zöld csíkot, majd fülemhez emeltem.
- Szia. - szóltam bele.
- Szia, van egy nagyon jó hírem! - örült.
- Mi?
- Megkértem Gemma kezét. - mondta vidáman.
- Örülök neki! Gratulálok! - gratuláltam.
- Jól érzem, hogy baj van?
- Nincs semmi! Csak fáradt vagyok, most értem haza a próbáról.
- Sky, nekem nem tudsz hazudni!
- Tudom bátyus! Ma nálatok aludhatok?
- Nem csak, ma egész életedbe itt aludhatsz nálunk! Várunk! - tette le.
Gyorsan összeszedtem a cuccom, ami elég lehet egy-két napra, majd lementem.
Hívtam Taxit és mentem is le. Ahogy a lépcsőn leértem, Harry megállt előttem.
- Hova mész? - vont kérdőre.
- Dave felhívott, hogy szeretne látni, Én meg belementem. - hazudtam.