~Ella~
Louis meglepődve nézett rám. Figyelmen kívül hagyva pillantásait álltam fel az asztaltól és mentem az ajtó felé. Aaront megpillantva megöleltem. Nem tudom miért de jól esett. És reakciójából ítélve neki is.
-Hogy, hogy itt vagy ? történt valami?-kérdeztem meg
Hirtelen két kar fonódott derekamra megijesztve, majd illatából felismertem, hogy Louis az.
-Szia.-köszönt Aaron illedelmesen
-Csá.-válaszolt Louis flegmán , mire én könyökömmel hasba böktem
-Ami azt illeti igen.-folytatta Aaron.- Örökbe akarnak fogadni.-mondta ki sóhajtva
-Mi?!-vágtam rá.- Nem , ezt nem tehetik! -kezdtem idegeskedni
-De sajnos megtehetik! Be kell jönnöd, csak te állíthatod meg őket.-kérlelt
-Rendben.-sóhajtottam.-Egy perc és visszajövök.-rohantam fel
Gyorsan magamra kapkodtam valami ruhát, majd a kocsi kulcsom felkapva léptem ki mellé. Louis értetlenül és látszólag idegesen nézett. Észrevéve gyorsan mellé léptem, majd egy apró puszit nyomtam arcára.
-Ha visszaértem, ígérem mindent elmondok.-suttogtam fülébe, majd a kocsimhoz siettem
Aaron beült mellém, majd igyekeztünk afelé az épület felé , amit soha de soha többé nem akartam látni. Reméltem, hogy többé nem kell látnom ezt a környéket sem a helyet, azt végképp , hogy még be is kell menjek. Az biztos, hogy nézni fognak egy nagyot. Nem tudom, hogy miért, de féltem. Féltem mindentől. Féltem, hogy mi lesz ott, hogy ,meg tudom-e menteni a az öcsém, hogy hogyan fogja ezt fogadni Louis. Az biztos, hogy mindenki csak ki fog akadni. De az jobban érdekel, hogy Louis haragudni fog rám. Pont ezt szeretném elkerülni. De nem fog menni. Odaérve kiszálltunk az autóból, majd egyenesen az iroda felé mentünk. Mikor berontottam épp bent volt 2 felnőtt és valami papírt akartak aláírni.
-Maga az?!-esett le az álla az igazgatónak felismerve engem
-Igen és nem hagyom, hogy az öcsémet bárki is örökbe fogadja!-emeltem fel a hangom idegesen
-Van egy nővére?!-lepődtek meg
-Igen, van egy nővérem, csak, hogy mindeddig eltitkolták előlem és elválasztottak minket. ha én nem találom meg a mappát, akkor ez sosem derül ki!-vitázott Aaron is
-Örökbe fogadnánk a nővérét is! -lelkesedett a nő
-Nem! Nem fogad senki örökbe senkit!-vágtam rá.-Vagyis helyesbítve én gondjaim alá veszem Aaront! Én leszek a törvényes gyámja! -mondtam ki hirtelen ötlettől vezérelve
-Ezt nem teheti!-mondta az igazgató
-Dehogy nem! Felnőtt korú vagyok és igen is megtehetem szóval adja ide a papírokat és már itt sem vagyunk!-léptem közelebb
Hunyorogva nyújtotta át a papírt, amit a házaspár elől vett el, majd aláírtam és Aaront megfogva léptem ki az ajtón. Elmentünk az öcsém szobájához, már ha egy kis lyukat annak lehet nevezni, majd összeszedtük a cuccait és leléptünk. Ideges voltam nagyon is. Egy szót sem szóltam , akár csak Aaron. A régi házamhoz vittem. Ott felhívtam Louist.
-Szia, ma nem hiszem, hogy vissza megyek, mert Aaronnal maradok.-mondtam neki
- Ezt most nem gondolod komolyan?! Ki egyáltalán ez a kiskölyök, hogy így felborítasz miatta mindent?!-kiabált idegesen
-Louis kérlek értsd meg, majd elmondok mindent ígérem, csak ma bírd ki.-válaszoltam higgadtan
-Nem! 10 perc és ott vagyok!-vágta rá
Basszus! Tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége! Ideges és ilyenkor én is az leszek és nagy egy hatalmas veszekedés lenne belőle minek az a vége, hogy napokig nem beszélünk, mialatt csak szenvedünk mindketten. Nem sokkal később Louis szó szerint berontott az ajtón.
-Hallgatlak!-állt meg előttem
Itt a "vég"! El kell mondjam neki. Nincs más megoldás. Kivéve, ha megint elkezdek hazudozni össze vissza , de ezt nem akarom. Elég titok van így is az életemben, amiről ő nem tud.
-Rendben, de ülj le ,és kérlek ne akadj ki nagyon.-mondtam halkan
Aaron mellém állt bátorítva engem.
-Szóval Aaron....az öcsém.-mondtam ki fél mosollyal az arcomon
Szinte én is csak most fogtam fel, hogy van egy öcsém.
-Mi?! De ez , hogy lehetséges?! És eddig miért nem láttuk még ?-értetlenkedett
-Azért, mert én sem tudtam róla. Kiskorunkban elválasztottak minket és nem szándékoztak a tudtunkra adni, hogy van testvérünk, csak hogy Aaron a mappámba megtalálta ezt az infót és felkeresett.-magyaráztam el
-Hogy, hogy nem akarták tudtotokra adni? Egyáltalán kik? És milyen mappáról van szó?!-zavarodott össze még jobban
-Az árvaházban mindenkinek van egy külön mappája és abban leírnak minden egyes adatot mikor bevesznek valakit. És abban találtam meg.-mondta Aaron helyettem
Lehunytam a szemem félve Louis reakciójától.
-Ezek szerinte Ella te árvaházban nőttél fel?-döbbent le
-Igen, vagy is csak 16 éves koromig voltam , ott, mert elszöktem.-mondtam halkan
-Istenem.-ölelt szorosan magához.-Bele sem merek gondolni miken mehettél keresztül.-suttogta hajamba puszilva
Jól esett közelsége. Szorosan fúrtam arcom mellkasába. Aggódott miattam és ez jó érzéssel töltött el.
-És akkor ti tényleg testvérek vagytok?-kérdezte Aaronra nézve
-Igen.-válaszoltam .- És mától én vagyok a hivatalos gyámja, ugyan is gondjaim alá vettem. Nem hagyhatom magára az öcsémet, és ezért nem akartam ma már visszamenni, mert gondoltam itt maradok vele egy kicsit.-magyaráztam
-Megértelek, de héy, te a családunk tagja vagy, nyugodtan hozzánk költözhet. Hely van bőven.-mosolygott rám édesen
-Nem is tudom, én is csak most költöztem be és nem akarok a terhetekre lenni.-magyarázkodtam
-Ella, te közénk tartozol. Az a te otthonod is, és általad Aaroné is .-simogatta meg arcom
-Köszönöm.-öletem szorosan magamhoz, majd arcon pusziltam
-Hallgatlak!-állt meg előttem
Itt a "vég"! El kell mondjam neki. Nincs más megoldás. Kivéve, ha megint elkezdek hazudozni össze vissza , de ezt nem akarom. Elég titok van így is az életemben, amiről ő nem tud.
-Rendben, de ülj le ,és kérlek ne akadj ki nagyon.-mondtam halkan
Aaron mellém állt bátorítva engem.
-Szóval Aaron....az öcsém.-mondtam ki fél mosollyal az arcomon
Szinte én is csak most fogtam fel, hogy van egy öcsém.
-Mi?! De ez , hogy lehetséges?! És eddig miért nem láttuk még ?-értetlenkedett
-Azért, mert én sem tudtam róla. Kiskorunkban elválasztottak minket és nem szándékoztak a tudtunkra adni, hogy van testvérünk, csak hogy Aaron a mappámba megtalálta ezt az infót és felkeresett.-magyaráztam el
-Hogy, hogy nem akarták tudtotokra adni? Egyáltalán kik? És milyen mappáról van szó?!-zavarodott össze még jobban
-Az árvaházban mindenkinek van egy külön mappája és abban leírnak minden egyes adatot mikor bevesznek valakit. És abban találtam meg.-mondta Aaron helyettem
Lehunytam a szemem félve Louis reakciójától.
-Ezek szerinte Ella te árvaházban nőttél fel?-döbbent le
-Igen, vagy is csak 16 éves koromig voltam , ott, mert elszöktem.-mondtam halkan
-Istenem.-ölelt szorosan magához.-Bele sem merek gondolni miken mehettél keresztül.-suttogta hajamba puszilva
Jól esett közelsége. Szorosan fúrtam arcom mellkasába. Aggódott miattam és ez jó érzéssel töltött el.
-És akkor ti tényleg testvérek vagytok?-kérdezte Aaronra nézve
-Igen.-válaszoltam .- És mától én vagyok a hivatalos gyámja, ugyan is gondjaim alá vettem. Nem hagyhatom magára az öcsémet, és ezért nem akartam ma már visszamenni, mert gondoltam itt maradok vele egy kicsit.-magyaráztam
-Megértelek, de héy, te a családunk tagja vagy, nyugodtan hozzánk költözhet. Hely van bőven.-mosolygott rám édesen
-Nem is tudom, én is csak most költöztem be és nem akarok a terhetekre lenni.-magyarázkodtam
-Ella, te közénk tartozol. Az a te otthonod is, és általad Aaroné is .-simogatta meg arcom
-Köszönöm.-öletem szorosan magamhoz, majd arcon pusziltam
~Skyler~
Miután Ella elrohant Aaronnal, Louis nagyon ideges lett.
- Nyugodj már meg! - szólt neki Liam.
- Hogy, mikor egy kis porbafingó rámászott Ellára? - kiabált.
- Kinézed Ellából, hogy összeáll egy 16 éves sráccal? Louis te nem vagy normális! - ráztam a fejem.
- Te tudod, hogy ki az a srác! - állt elém.
- Igen, tudom! Ella elmondta nekem tegnap este, habár nem sok mindenre emlékszem, de erre igen!
- Mond el, hogy ki az a ficsúr! - parancsolta.
- Nem! - mondtam teljes egyszerűséggel.
Nem is válaszolt, csak idegesen elrohant. Miután mindenki megreggelizett a nappaliba ültünk, beszélgettünk és TV-t néztünk persze, Louis fent volt a szobájába és duzzogott. Egyszer csak jött le a lépcsőn és el is ment. Nekem megcsörrent a telefonom. Megnéztem, hogy ki keres és "Tomy" neve villogott rajta.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Holnap csatázunk a közeli ellenségeinkkel, most be kéne jönnöd a táncterembe. - közölte.
- Oké, akkor felöltözök normálisa és indulok! - raktam le.
- Hova mész? - állt fel Harry is.
- Táncra és Te nem jössz! - kötöttem ki. Felmentem a lépcsőn, de hallottam ahogy jön utánam.
- Miért nem megyek? - lépett be utánam.
- Mert, nem akarom, hogy mindig a nyakamba legyél! - rántottam vállat, és elkezdtem levetkőzni, majd felöltözni.
Miután felöltöztem, elkértem Harry autóját és mentem próbára.
6 órát próbáltunk folyamatosan meg se álltunk. Fáradtan mentem haza és kikészültem Jessy miatt. Állandóan Harryről kérdezgetett. 5 táncot tanultunk meg a holnapi csatára. Kicsit izgulok miatta, de nem lesz gáz. Tomy-t haza vittem, majd fáradtan estem haza. A srácok és Ella a nappaliba voltak.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - köszöntek ők is.
- Aaron, bemutatom a legjobb barátnőmet Skyler. Skyler, ő az öcsém Aaron. - mutatott be minket.
- Már hallottam rólad! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott vissza.
Leültünk a nappaliba és Aaron-t kérdezgettük.
- Iskolába jársz még? - kérdeztem.
- Igen, eddig az árvaházba jártam iskolába, de most nem tudom, hova fogok. - nézett nővérére.
- Oda fogsz járni ahova Skyler is fog!
- Én is iskolába fogok járni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Természetesen! - szólalt meg Harry. . .
- Nyugodj már meg! - szólt neki Liam.
- Hogy, mikor egy kis porbafingó rámászott Ellára? - kiabált.
- Kinézed Ellából, hogy összeáll egy 16 éves sráccal? Louis te nem vagy normális! - ráztam a fejem.
- Te tudod, hogy ki az a srác! - állt elém.
- Igen, tudom! Ella elmondta nekem tegnap este, habár nem sok mindenre emlékszem, de erre igen!
- Mond el, hogy ki az a ficsúr! - parancsolta.
- Nem! - mondtam teljes egyszerűséggel.
Nem is válaszolt, csak idegesen elrohant. Miután mindenki megreggelizett a nappaliba ültünk, beszélgettünk és TV-t néztünk persze, Louis fent volt a szobájába és duzzogott. Egyszer csak jött le a lépcsőn és el is ment. Nekem megcsörrent a telefonom. Megnéztem, hogy ki keres és "Tomy" neve villogott rajta.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Holnap csatázunk a közeli ellenségeinkkel, most be kéne jönnöd a táncterembe. - közölte.
- Oké, akkor felöltözök normálisa és indulok! - raktam le.
- Hova mész? - állt fel Harry is.
- Táncra és Te nem jössz! - kötöttem ki. Felmentem a lépcsőn, de hallottam ahogy jön utánam.
- Miért nem megyek? - lépett be utánam.
- Mert, nem akarom, hogy mindig a nyakamba legyél! - rántottam vállat, és elkezdtem levetkőzni, majd felöltözni.
 |
| Ruhám! |
6 órát próbáltunk folyamatosan meg se álltunk. Fáradtan mentem haza és kikészültem Jessy miatt. Állandóan Harryről kérdezgetett. 5 táncot tanultunk meg a holnapi csatára. Kicsit izgulok miatta, de nem lesz gáz. Tomy-t haza vittem, majd fáradtan estem haza. A srácok és Ella a nappaliba voltak.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - köszöntek ők is.
- Aaron, bemutatom a legjobb barátnőmet Skyler. Skyler, ő az öcsém Aaron. - mutatott be minket.
- Már hallottam rólad! - mosolyogtam rá.
- Én is! - mosolygott vissza.
Leültünk a nappaliba és Aaron-t kérdezgettük.
- Iskolába jársz még? - kérdeztem.
- Igen, eddig az árvaházba jártam iskolába, de most nem tudom, hova fogok. - nézett nővérére.
- Oda fogsz járni ahova Skyler is fog!
- Én is iskolába fogok járni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Természetesen! - szólalt meg Harry. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése