2. Évad - 1. Rész - I see fire

Mikor. megérkeztünk, vissza Londonba. Nagyon jó volt Bora-Borán lenni főleg Harryvel. Mikor mindenkinek, köszöntünk. leraktuk a cuccunk és már fent pihentünk, akkor kaptam egy SMS-t a bátyámtól.

"Ellát és Aaront elrabolták, menj Davehez, és ne szólj senkinek!"

 Nem . G vártam, kipattantam az ágyból és Harry-t nem felébresztve, felöltöztem, majd egy táskát magamhoz kaptam és mentem is, a konyhába Louis ült.
- Hova mész?
- Az egyik barátnőm felhívott, kidobta a pasija és szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Majd jövök és beszélünk! - veregetem meg a vállát és felkaptam a Range Rover kocsikulcsát, majd mentem is be Dave-hez. A ház előtt újságírók voltak. Lehet, nem Harry kocsijával kellett volna jönnöm, na mindegy! Gyorsan hajtottam, minél előbb oda akarok érni. Észre vettem, hogy egy újságíró követ, remek! Még gyorsabban hajtottam és épp, hogy átértem egy piros lámpán így nem tudott, utánam jönni. Mikor megérkeztem Ella és Dave munkahelyére, rohantam végig a folyóson, majd be a közös irodájukba. Ahogy kinyitottam az ajtót Dave-et találtam szembe magammal, épp jött volna ki.
- Ellát és az öccsét elrabolták! - fulladtam.
- Ki?
- Honnan tudjam, te vagy az ügynök vagy mi az! - nézek fel, rá, hisz jóval magasabb nálam.
- Tök mindegy! Honnan tudod?
- A bátyám küldött egy SMS-t.
- Add ide a telefonod és menj haza, majd viszem! - tessékelt ki az irodájukból. Vissza ballagtam a kocsihoz, majd lassan haza, még kerültem is, hogy jobban hihető legyen a mesém. Mire hazaértem, már sehol nem volt világos. A fiúk már mikor elmentem aludtak, ahogy felléptem volna a lépcsőre, a nappaliba felkapcsolódott a villany. Oda néztem és Harry ült a kanapén, mérges arccal.
- Miért vagy még mindig fent? - mosolygok rá.
- Hol voltál? - hagyta figyelmen kívül kérdésem.
- Egy barátnőmnél, szakított a barátjával, nekem küldött egy SMS-t és átmentem hozzá.
- Meg szeretném ismerni ezt a rendkívüli "barátnődet". - mutatta az idézőjeleket.
- Nem hiszel nekem? - utálok neki hazudni, főleg, hogy mindig észre veszi és ebből lesznek a bajok.
- Skyler, megkértem a kezed és most kezdesz el megcsalni?
- Nem csallak meg! De ha nem hiszel nekem, akkor bontsuk fel az eljegyzést!
- Bontsuk! - állt fel.
Meglepődtem válaszán, nagyon! Az ujjamról levettem a gyűrűm és az asztalra raktam. Szemeim könnyesek lettek. Lehunytam szemem és próbáltam biztatni magam, hogy csak álmodok, minden rendbe, Ella és Aaron itt vannak és fent alszanak, Harryvel pedig nem most bontottuk fel az eljegyzést. Pedig ez a valóság és nem egy Csodás álom világ ahol az van, amit Én szeretnék. Felmentem a szobába és összeszedtem a cuccom, mehetek megint Gemmáékhoz. Lementem és leintettem egy taxit. Bediktáltam a címet, és indultunk is.
- Kis asszony! Megérkeztünk! - szólt hátra a sofőr.
- Köszönöm! - kifizettem az utam és kiszálltam. Becsengettem. Gemma nyitott ajtót, amin nem is csodálkozom, hisz Dave nem tudom hol van. Megkérdezte, hogy mi a baj,d e Én csak megráztam a fejem.
- Itt maradhatok?
- Persze, az utat tudod a szobádig,menj feküdje le, Én is megyek! - ölelt meg és már el is tűnt a szoba ajtó mögött. Visszavettem a pizsamám és lefeküdtem aludni.

Magamtól ébredtem, mint általában mindig. Felvettem a köntösöm és lementem. a konyhába már Gemma csinálta a reggelit.
- Reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - mosolygott rám. Lerakott elém egy tál palacsintát.

Reggelim, amit Gemma készített. 

A palacsinta finom volt. Csöngettek és Gem ment is ajtót nyitni. Max. 5 perc után vissza jött a telefonommal a kezébe.
- Tessék, valamilyen Dave hozta neked! - adta oda. Elég furcsán nézett rám. Nem válaszoltam csak ettem tovább. - Megcsaltad az öcsém? Tudod, hogy a barátnőmnek tekintelek, de Harry mégis csak az öcsém.
- Nem csaltam meg! Miért jut mindenkinek ez először eszébe? Szeretem Harry-t és nem csalnám meg SOHA, de elegem van abból, hogy nem bízik bennem! - álltam fel és felrohantam a szobámba. A telefonom csörögni kezdett és Tomy hívott.
- Szia! - vettem fel.
- Szia, Sky. Lenne egy kis munkánk, benne vagy?
- Persze, mod úgy is le kell foglalnom magam! - egyeztem bele.
- Oké, akkor gyere a próbateremhez, ott találkozunk! Szia! - köszönt el.
- Szia! - raktam le. Felvettem a táncos cuccom.

Táncruhám!

Egy táskát a vállamra véve, mentem is. Megint leintettem egy taxit és mentem, de most hosszabb az út.

Vajon Harry hogy viseli a szakítást, már csak azért is, mert kedvem lenne meghalni! Hiányzik, de rosszul esett, hogy nem hisz nekem, mondjuk, hazudtam, de nem csalom meg! A múltkor is ez volt a veszekedés tárgya, hogy Én őt megcsalom, akkor mentem el Párizsba. Lehet este leiszom magam, már mit számít? Semmit! Senkim nincs, a szüleim utálnak, a bátyám megint belekeveredett valamibe, Harry se hisz nekem, akkor minek éljek? Semmi értelme az életemnek! Mire megérkeztünk már Tomy kint várt.
A kocsiból kipattantam és bementem.
- Szia! - ölelt meg.
- Szia. Milyen munkáról van szó?
- A One Direction-nak kell táncos a koncertre, a menedzser pedig ránk gondolt, mivel Te már úgy is Harryvel jársz! - rántott vállat.
- Jártam, már bocs! - javítottam ki.
- Akkor nem kell, szerzek valaki mást.
- Nem kell, addig is nem sírok! - mosolyogtam.
Bementünk és a srácok már ott voltak.
- Sziasztok! - raktam le a cuccom.
- Sky, te, hogy-hogy itt vagy? - Louis kérdésére Harry is megfordult, eddig háttal állt nekem.
- Tomy rám gondolt. - rántok vállat.
- Na szerintem kezdjük! Sky, tudsz összerakni koreográfiát? - Tomy.
- Ööö... attól függ!
- Mitől?
- Nem tudom melyik zenére!

Elkezdtünk táncolni, egész jól haladtunk.
Mire végeztünk, már este volt. Tomy haza vitt, a fiúk pedig, gondolom haza. Harry próbált beszélgetni velem, de Én nem voltam rá vevő, most már nem hagyom magam! Mikor hazaértem, Gemmáékhoz csak felrohantam a szobámba és az ágyon feküdtem. Hiányzik Harry! Pár könnycsepp lefolyt, majd egyre több, a végénél már álomba sírtam magam.

Mikor felébredtem, már rég süthetett a nap. Vajon Ellával mi van? Ő is hiányzik, mint mindenki az életemből, aki nincs most velem!

~Dave(Sky bátyja)~

  Remélem Skyler tudja mit csinál! Az meg végkép , hogy az a Dave gyerek tudja a dolgát! Nem hagyhatom , hogy Ella megsérüljön, hisz ő is a barátom, akár csak az öccse. Egy teljes napja, hogy engem is belerángattak ebbe és itt kell üljek Tylerrel ! Bekattant, vagy eddig is ilyen volt, csak én nem vettem észre? Nem tudom minden esetre nagyon remélem, hogy minél hamarabb vége lesz ennek!

~Dave~

Egy átkozott napja, hogy Skyler elmondta mi van Ellával! Muszáj segítenem rajtuk! Nem aludtam azóta, de nem is fogok, míg a nyomára nem bukkanok. Már csak egy kód kell és a nyomkereső program, beméri a telefonját, ha nem törték szét. Legalább is, ha a csipje nem sérült meg. Gyerünk már........Megvan!! Hívtam Skylert. 

-Megvannak!-mondtam egyből 

-Azonnal megyek!-mondta 

-Ne , várj megyek én érted! Aggódom, nehogy te is így járj, hisz már sötét is van!-mondtam és indultam is 

Kirohantam, majd bevágódtam az autómba és amilyen gyorsan csak tudtam , hajtottam feléjük. Vagy is a tesója házához. Mikor berontottam az ajtón mindannyian a nappaliban voltak és vitáztak!
-Szóval vele!-mondta Harry
Megtorpantam. Nem akarok belefolyni semmiféle vitába, de mennünk kell!
-Sky, mennünk kell!-szóltam neki
-Még is hová?!-fogta meg karját Harry
-Sajnálom, de nem mondhatom meg!-húzta el Sky könnyes szemekkel
Ezt nem hagyhatom, és biztos, hogy Ella sem hagyná.
-Ellát és Aaront elrabolták és rájuk akadtam.-mondtam kii határozottan
Mindenki megdöbbent. Beállt a síri csend. Ijedten meredtek rám mind, mintha azt mondtam volna, hogy Ella meghalt. Ki tudja!! Nem ! Erre nem gondolok, mert biztos vagyok benne, hogy túlélte! Nem adja fel így! Erős és bízom benne, hogy küzd!
-Induljunk!-mondta idegesen Louis és elindult az ajtó felé
Próbáltam vitázni velük, hogy nem lehet, mert túl veszélyes , de nem lehetett őket lebeszélni erről. Nagyon szeretik Ellát, főleg Louis és tényleg bármire képesek érte. Kitartanak egymás mellett. Szóltam egy haveromnak, hogy erősítésre van szükségem, majd autóba ültünk és követtek minket a többiek. Baromira nem érdekeltek a sebesség korlátok,csak hajtottam, mint egy őrült. Azonban mikor megérkeztem tehetetlennek éreztem magam. Sötét is van , és veszélyes is. Nem vihetem be őket magammal, de nem is hagyhatom itt, mert még bajuk esik.
-És most?!-kérdezte Harry
-Várunk az erősítésre!-mondtam feszülten
Kiszálltam az autóból. A többiek követték a példámat és mind körém gyűltek. Nekik is vázoltam a helyzetet, hogy mire várunk.

Messziről meghallottam mikor közeledtek , mert ezek a hülyék szirénázva közeledtek! ÚRISTEN!! Ennyire nem lehetnek hülyék! Mikor kiszálltak , azonnal elhallgattattam őket, majd jól lecsesztem! Most aztán tuti lelepleztek minket! Baromi nagy gázban vagyunk mi is , de főleg Elláék odabent!

~Ella~

Azt gondoltam, már sosem jön a segítség, mikor meghallottam a szirénákat! Te jó ég! Ezek hülyék! 

-A francba zsaruk!-kapott elő egy benzines hordót az egyik

-Mire készülsz?!-kérdezte Dave

-Felgyújtom a kócerájt! A kis ügynők bigével együtt!-kezdte el szétönteni a folyadékot az a Tyler

Dave próbálta volna megakadályozni, de verekedni kezdtek és végül leütötte Davet. Ő volt az egyetlen remény! Úristen! nekünk annyi! Mikor mindent végiglocsolt a benzinnel elővett egy gyújtót, majd égve dobta le a földre. A tűz pillanatok alatt terjedt szét egyre közelebb érve hozzánk! Ez a régi, korhadt fa épület pillanatok alatt le fog égni, benne velünk! 

-Ella, mit csináljak?!-kérdezte kétségbeesetten Aaron

Fejemet ráztam, hogy semmit. Hátam mögül előre akrobatáztam karrjaimat és kiszedtem a számból a kendőt.

-Maradj nyugton!-parancsoltam öcsémre

Az asztalhoz kúsztam, és a rajta levő kést kézbe vettem. Elvágtam a lábamon levő kötelet, majd öcsémhez siettem, hogy róla is leszedhessem! Amint végeztem vele kivette kezemből és kiszabadított engem.

-Menj Aaron!-parancsoltam rá

-Nélküled nem megyek!-makacskodott

-Nem vitázok! Menj , mindjárt megyek utánad!-kiáltottam 

Utolsó puszit adott fejemre, majd kirohant köhögve. A füst akkora volt, hogy látni is alig láttam. Szememből ömlött a könny! A füst miatt is és a sokk miatt! Sosem volt még ilyen! Aggódom Aaron miatt, hogy ki jut-e, és Dave miatt is, hogy mi van vele. Keresni kezdtem, de nem találtam. Éreztem , ahogy a tüdőm megtelik szén-dioxiddal,mi egyre jobban akadályozta  légzésem. Fuldokolva estem térdre, de nem adtam fel......

~Skyler~

Mikor megtudtam, hogy Dave megtalálta Elláékat, azonnal rohantam volna, ha épp nem faggattak volna a srácok, így Dave kénytelen volt elmondani nekik mindent. Így már ők is velünk akartak tartani főleg Louis! Mikor megérkeztünk a helyszínre nem mehettünk be , így várnunk kellett a erősítésre. Azok pedig nagy szirénázással érkeztek, ami biztos, hogy nem volt jó! Már csak annyit láttunk, hogy az épület füstölögni kezd , majd lángokban ég és valaki oldalt elmenekül. Dave egyből utána eredt. Szívem hevesen zakatolt! Úristen!
-Ne aggódj, minden rendben lesz!-ölelt magához megpuszilva Harry
Zokogva öleltem magamhoz. Jólesett, hogy itt van velem és hiányzott is ez már! Megnyugtatott. Egyszer csak más valaki is kirohant az épületből. Közelebb mentünk mind a köhögő személy felé, majd csak utána vettem észre, hogy ez Aaron.
-Aaron, úristen!-öleltem meg
-Ella?!-kérdezte Lousi remegve
-Bent van Davevel.-fuldokolt
Indultam volna be bátyám után, de Harry elkapta a derekam és visszahúzott.
-Harry engedj el!-szóltam rá zokogva
-Nem! Nem veszíthetlek el!-próbált visszahúzni
-Nem fogsz, de én sem veszíthetem el a bátyám.-húztam ki kezemet

~Harry~

Mindannyiunkban túltengett a feszültség és a félelem. Louis szinte sír. Skyler bement és Lousi is utána akart menni.

-Haver ne mehetsz be!-állítottam meg 

-Bent van az életem! És nem nézem tétlenül!-mondta remegő hangon

Ahogy ezt kimondta, a ház robbant!.......