~Skyler~
Már úton vagyunk Holmes Chapelbe. Kicsit fáradt vagyok, nem igazán aludtam jól a vihar miatt és ezzel nem voltam egyedül. Ellával beszélgettünk a konyhába. Az úton így is bealudtam. Csak akkor ébredtem fel mikor megérkeztünk. Akkor érkeztek meg Drága bátyámék is.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszöntek ők is. Kivettük a cuccunkat és bementünk. Des a nappaliba ült és nézte a TV-t, míg Anne a konyhába sürgött-forgott. Köszöntünk, majd Anne "parancsára" leültünk enni. Gemmáék ültek velünk szembe, a két szülő pedig az asztalfőnél.
- És mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte, Anne.
- Még nem tudjuk. - rántott vállat, Gemma. - De minél hamarabb.
Miután megettük az ebédet. Amíg Anne bepakolt a mosogatógépbe, mi bevonultunk a nappaliba.
- Sky, beszélhetnénk? - állt fel Dave.
- Persze. - álltam fel és mentem utána. Kimentünk az udvarra és leültünk a teraszra.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek? - nézett rám.
- Tisztába vagyok vele! - bólintottam.
- Mivel anyáék nem igazán törődnek velünk, úgy döntöttem, hogy magamhoz veszlek.
- Én nem akarok hozzád költözni!
- Nem is kell! Tudom milyen szerelmesnek lenni, Harryvel élhetsz, de van egy kikötésem.
- Na? - húztam fel a szemöldökömet.
- Harry nem nyúlhat hozzád ÚGY! - célozgatott.
- Te meg vagy buggyanva! Agyadra ment az esküvő! Egyébként, ha jól tudom, Te 15 voltál, nem 19. Egyébként nagykorú vagyok!
- Tudom, de akkor is az Én húgom! És nem igazán bírom Harry-t. Úgy mint Gemma öccse, bírom, de úgy, hogy a Te barátod és csináltok olyat, rühellem. Szívesen letépném a golyóit! - mosolygott.
- Én ezt nem hallgatom! - indultam be.
- Sky, Én csak téged féltelek!
- De nem kell! Tudok magamra vigyázni, volt, hogy Te nem voltál, nem haltam meg! Élek! - néztem rá.
- Anyu mindig mondott nekem valamit.
- Elmondod? - kíváncsiskodtam.
- A nagy tesók azért születnek előbb, hogy vigyázzanak a kis tesójukra, aki utánuk következik. - mosolygott és magához húzott.
- Anyáé miért nem szeretnek? - néztem fel barna szemeibe.
- Mert hülyék! Nem szeretnek egy ilyen gyönyörű és okos, lányt, mint amilyen Te vagy!
- Mondtam már, hogy megyek vissza az iskolába?
- Harry mondta Gemmának, Gemma meg nekem! - rántott vállat. - Örülök neki. Na gyere menjünk be! - fogta meg a kezem és bementünk. A nappaliba ugyanúgy leültünk. Anne kérdezgette Gemmát és Dave-et az esküvőről.
- Sky, lennél a tanúm? - kérdezte Dave.
- Ezer örömmel! - mosolyogtam.
- És segítesz megszervezni az esküvőt? - Gemma.
- Persze. - bólintottam.
- Harry, lennél a tanúm? - Gemma.
- Igen! - mosolygott.
Húhh, hol is kezdjem?
Miután Gemmáék megkértek minket, hogy legyünk a tanújuk rengeteg dolgunk volt. Gemmával ruhát néztünk, neki nekem és a lányoknak, mivel koszorúslány is lesz. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákat találtunk. Végül mivel elég gyorsan haladtunk egy hét múlva esküvő. Dave már kikészült. Állandóan fáj a feje, és fél, nehogy ott hagyja Gemma az Oltárnál! Harryék turnén vannak, de az esküvő előtt már itthon is lesznek, még a legény és lány búcsú előtt haza jönnek. Ella rengeteget segít nekünk és Aaron is. Aaron nagyon jó fej. Együtt járunk suliba, mindig beszélünk szünetbe és együtt csináljuk házinkat. Én segítek neki, mivel Ella most nagyon sokat dolgozik, persze, hogy mit azt csak Én tudom. Nagyon jól kijönnek Louisval. És látszik Ellán, hogy hiányzik neki. Meg is értem, nekem is Harry. De híres ember, akinek koncerteket kell adni és már lányok is rajonganak érte, nekem ezt el kell fogadni. Akármennyire rossz is!
A mai napom is úgy kezdődött ahogy szokott. Egyedül ébredtem. Kikeltem az ágyból és lementem. Aaron és Ella már lent voltak. Épen Ella reggelit csinált.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - néztek rám.
Megreggeliztünk, majd mentünk fel készülni, Ella megy dolgozni mi meg, suliba. Kerestem ruhát, összeszedtem a könyveim és mentem is le.
Aaronnal beültünk egy taxiba és mentünk.
.jpg)
A 6. órám utána Aaronnal találkoztam, a parkolónál. Ella eljött értünk. Gyorsan haza vitt minket, majd ment is vissza dolgozni. Miután megebédeltünk, leültünk tanulni. Harry is hívott. Nem sokat beszéltünk, mert mentek próbára. Délután Ella is haza ért mi pedig akkor végeztünk a tanulással. Rendeltünk Pizzát, majd a nappaliba filmet néztünk. Louis hívta Ellát és mondott neki valamit, amit nekem nem mond el, ezt is csak onnan tudom, hogy elég furcsán viselkedett és kivonult a szobából. Elkezdett hányingerem lenni és fájt a fejem. Kimentem a konyhába és vettem be gyógyszert. Ella is ott volt, ahogy beértem rögtön abba hagyta a beszédet. Ittam vizet, majd felmentem. Elmentem zuhanyozni és észre vettem, hogy fogytam, aminek Én mindig az ellenkezőjét mondom. Ráálltam a mérlegre és 5 kilóval kevesebbet mutatott, mint előző héten. Nem is foglalkoztam vele, csak felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba, ma nagyon elfáradtam.
Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Nem is törődve vele, a másik oldalamra fordultam. Addig hívtak míg nagy nehezen a fülemhez emeltem.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Skyler, még aludtál? - kérdezte Harry.
- Szia, igen aludtam.
- De már két óra is elmúlt, úgy volt, hogy Te jössz ki elénk a reptérre.
- De csak jövőhéten jöttök haza.
- Nem, a menedzser azt mondta, hogy haza mehetünk, mert a turnét megszakítjuk, majd csak az esküvő után folytatjuk.
- Bocs, akkor összeszedem magam és megyek értetek.
- Már nem kel, mindjárt otthon vagyunk. Ella kijött elénk, miután Louis 30-szor próbálta elérni. - nevetett.
- Jó, akkor kelts fel, ha hazaértetek. Szia! - raktam le.
~Ella~
Rengeteg dolgom volt mostanában a munkahelyemen, mert ugye nagyon sokat ki is maradtam. Helyszinelni is kellet, meg ilyen régi aktákat vettünk elő, olyan ügyekről, amiket ezelőtt nem tudtak megoldani. Úgy nevezett X aktákat. Ezekkel meggyűlt a bajunk rendesen. Az legrosszabb, hogy nem vihetem haza az aktákat,hogy dolgozzak még rajtuk, mert a többiek nem láthatják meg. Főleg az öcsém és Louis. Dél után munka után siettem a reptérre Aaronnal, ugyan is a srácok végre hazajönnek. Úgy hiányzott már Louis. Alig várom, hogy újra megölelhessem.
-Várod már mi ?-vigyorgott Aaron
-Igen.-válaszoltam széles vigyorral képemen
Alig vártam, hogy itt legyenek már. Mikor megpillantottam őket szívem hevesebben vert. Azonban nem rohanhattam oda, mert a testőrök még azt hitték volna, hogy valami őrült rajongó vagyok és tuti, hogy nem engedtek volna oda. No meg a sok újság cikk sem hiányzik, amivel felhívom magamra a figyelmet. Kerülöm a nyilvánosságot így is amennyire tudom. Azonban Louis nem. Amint meglátott eldobta a cuccait és felém rohant. Ekkor már én sem maradtam veszteg, futottam felé.
Egyből egymás nyakába ugrottunk. Felemelt és megpörgetett, majd nyakamba puszilt.
-Úgy hiányoztál.-mondta, majd megcsókolt
-Te is nekem.-öleltem újra magamhoz
-Na jó cukik vagytok, de nekem is hiányzik valaki, úgyhogy siethetnénk.-sürgetett minket Harry
-Bocsi, szia.-öleltem meg őt is, majd sorra a többieket
Miután Aaron is köszönt nekik együtt mentünk vissza a házba. Skyler szerintem még aludt. Harry felment hozzá. Aaron átment egy osztálytársához, a srácok pedig elvonultak pihenni. Így mi Louisval kihasználtuk az alkalmat, hogy egy kicsit kettesben lehetünk. Kimerült voltam ugyan én is ,de szívesebben voltam vele. Felmentünk a szobába és levágódtunk az ágyra. Mellkasára hajtottam fejem, hogy érezzem közelségét. Karjával átölelte derekamat, magához húzva még jobban.
- Nem tudod elképzelni mennyire hiányoztál. - puszilt hajamba.
- Szerintem eltudom. - támaszkodtam felé.
- Ilyet többet nem csinálunk. - mondta.
- Milyet? - kérdeztem rá.
- Nem hagylak többet magadra. Viszlek magammal. - simogatta arcom.
- Nagyon helyes. - csókoltam meg
Újra mellé feküdtem hozzá bújva. Hátamat kezdte simogatni, majd áttért a karomra.
- Ez mi? - kérdezte.
- Mi? - tettem az értetlent.
- Ez! - simított végig rajta még egyszer.
- Semmi. - hajtottam le a fejem.
- Ella. - emelte fel államnál.
Tekintetében aggodalom tükröződött. Tudtam, hogy most ezzel rá akar venni, hogy mondjam el neki. A francba gyönyörű szemével.
-Semmi......csak, egy karcolás.-mondtam
-Azt majd én eldöntöm.-húzta le szvetterem cipzárját
Idegesen vette le rólam a felsőt, majd tekintete aggodalmasba váltott át a kötést megpillantva. Ki akarta kötni, de nem engedtem. Elhúztam a karom, jelezve , hogy hagyja békén. Dühösen nézett rám, majd egy szót sem szólva felállt az ágyról és kiviharzott hangos ajtócsapódással. Tudtam , hogy ez lesz, ezért sem akartam, hogy megtudja. Kiakadt megint, mert nem mondtam el neki. Felpattantam én is, majd bőrdzsekim magamra kapva indultam el. Azonban a nappaliban ült Louis,így megpróbálta, nem rájuk figyelni, de nem igazán akart sikerülni.
-Ella, hová mész?-kérdezte Zayn
-El.-mondtam egyszerűen
Rájuk sem néztem, csak felkaptam a kocsikulcsom, majd a cipőm és beültem az autómba. Visszatértem az irodámba , ahol Dave is ügyködött még. Köszöntünk, majd csendben leültünk folytatni az agyalást az ügyön. Csak annyit tudunk róla, hogy jó pár évvel ezelőtt történt és emberöléssel kapcsolatos. Ahogy kibontottam egy újabb mappát az ehhez fűződő ügyhöz, kihullott egy kis átlátszó zacskó, miben egy hajszál volt és egy szövet darab egy pulóverből.
-Dave, itt egy hajszál, megyek a laborba megvizsgálom. Csinálok DNS tesztet, hátha kimutatja a rendszer, hogy kié ez.-mondtam és már ott sem voltam
Átmentem a laborba. Szerencsére csak mi ketten voltunk már az épületben így mindent intézhettem magam. Majd bevittem a rendszerbe a DNS adatait. Mikor kidobott egy képet ledöbbentem. Dave! Skyler bátyja! De ez , hogy lehet?! Úristen, mi most rá vadászunk, és el kell kapnunk, de nem! Biztosan , van valami magyarázat erre!
Pár órával később még minidig ezen az ügyön rágódok, azonban azt megtudtam, hogy Dave nem volt egyedül ebben. 3-an voltak egész pontosan. Skyler biztosan tud erről, de már nem hívom fel, mert késő van. Feszkó levezetőként bementem a gyakorlati terembe, ahol kedvemre lövöldözhetek. Fegyvert ragadtam, meg beindítottam a gyakorló üzemmódot, majd a legnehezebb szintet és vártam, hogy előtűnjenek a táblák. Mikor kicsit megnyugodtam abba hagytam, majd a fejhallgatót levettem és visszatettem mindent a helyére. Hirtelen valami csörömpölést hallottam. Megfordultam de nem láttam senkit. Gondoltam csak Dave az. Elindultam vissza az irodába, de már ő nem volt ott. Ez fura. Az órára pillantva gondoltam , ideje hazamenni, ugyan is hajnali 2 óra van. bezártam az irodánkat , majd az épület ajtaját is, azonban mielőtt megfordulhattam volna valaki lefogott és arcomba nyomott egy vattát. Émelyítő illata volt. Nagyon jól ismerem. Morfium! Ne ! Éreztem, ahogy kábulok. Elgyengültem. Össze estem volna, ha nem fognak meg, de szemem , már nem bírtam kinyitni.Minden elhomályosodott és megszűnt.......
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszöntek ők is. Kivettük a cuccunkat és bementünk. Des a nappaliba ült és nézte a TV-t, míg Anne a konyhába sürgött-forgott. Köszöntünk, majd Anne "parancsára" leültünk enni. Gemmáék ültek velünk szembe, a két szülő pedig az asztalfőnél.
- És mikorra tervezitek az esküvőt? - kérdezte, Anne.
- Még nem tudjuk. - rántott vállat, Gemma. - De minél hamarabb.
Miután megettük az ebédet. Amíg Anne bepakolt a mosogatógépbe, mi bevonultunk a nappaliba.
- Sky, beszélhetnénk? - állt fel Dave.
- Persze. - álltam fel és mentem utána. Kimentünk az udvarra és leültünk a teraszra.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek? - nézett rám.
- Tisztába vagyok vele! - bólintottam.
- Mivel anyáék nem igazán törődnek velünk, úgy döntöttem, hogy magamhoz veszlek.
- Én nem akarok hozzád költözni!
- Nem is kell! Tudom milyen szerelmesnek lenni, Harryvel élhetsz, de van egy kikötésem.
- Na? - húztam fel a szemöldökömet.
- Harry nem nyúlhat hozzád ÚGY! - célozgatott.
- Te meg vagy buggyanva! Agyadra ment az esküvő! Egyébként, ha jól tudom, Te 15 voltál, nem 19. Egyébként nagykorú vagyok!
- Tudom, de akkor is az Én húgom! És nem igazán bírom Harry-t. Úgy mint Gemma öccse, bírom, de úgy, hogy a Te barátod és csináltok olyat, rühellem. Szívesen letépném a golyóit! - mosolygott.
- Én ezt nem hallgatom! - indultam be.
- Sky, Én csak téged féltelek!
- De nem kell! Tudok magamra vigyázni, volt, hogy Te nem voltál, nem haltam meg! Élek! - néztem rá.
- Anyu mindig mondott nekem valamit.
- Elmondod? - kíváncsiskodtam.
- A nagy tesók azért születnek előbb, hogy vigyázzanak a kis tesójukra, aki utánuk következik. - mosolygott és magához húzott.
- Anyáé miért nem szeretnek? - néztem fel barna szemeibe.
- Mert hülyék! Nem szeretnek egy ilyen gyönyörű és okos, lányt, mint amilyen Te vagy!
- Mondtam már, hogy megyek vissza az iskolába?
- Harry mondta Gemmának, Gemma meg nekem! - rántott vállat. - Örülök neki. Na gyere menjünk be! - fogta meg a kezem és bementünk. A nappaliba ugyanúgy leültünk. Anne kérdezgette Gemmát és Dave-et az esküvőről.
- Sky, lennél a tanúm? - kérdezte Dave.
- Ezer örömmel! - mosolyogtam.
- És segítesz megszervezni az esküvőt? - Gemma.
- Persze. - bólintottam.
- Harry, lennél a tanúm? - Gemma.
- Igen! - mosolygott.
~Egy hónappal később~
Miután Gemmáék megkértek minket, hogy legyünk a tanújuk rengeteg dolgunk volt. Gemmával ruhát néztünk, neki nekem és a lányoknak, mivel koszorúslány is lesz. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákat találtunk. Végül mivel elég gyorsan haladtunk egy hét múlva esküvő. Dave már kikészült. Állandóan fáj a feje, és fél, nehogy ott hagyja Gemma az Oltárnál! Harryék turnén vannak, de az esküvő előtt már itthon is lesznek, még a legény és lány búcsú előtt haza jönnek. Ella rengeteget segít nekünk és Aaron is. Aaron nagyon jó fej. Együtt járunk suliba, mindig beszélünk szünetbe és együtt csináljuk házinkat. Én segítek neki, mivel Ella most nagyon sokat dolgozik, persze, hogy mit azt csak Én tudom. Nagyon jól kijönnek Louisval. És látszik Ellán, hogy hiányzik neki. Meg is értem, nekem is Harry. De híres ember, akinek koncerteket kell adni és már lányok is rajonganak érte, nekem ezt el kell fogadni. Akármennyire rossz is!
A mai napom is úgy kezdődött ahogy szokott. Egyedül ébredtem. Kikeltem az ágyból és lementem. Aaron és Ella már lent voltak. Épen Ella reggelit csinált.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - néztek rám.
Megreggeliztünk, majd mentünk fel készülni, Ella megy dolgozni mi meg, suliba. Kerestem ruhát, összeszedtem a könyveim és mentem is le.
Aaronnal beültünk egy taxiba és mentünk.
A 6. órám utána Aaronnal találkoztam, a parkolónál. Ella eljött értünk. Gyorsan haza vitt minket, majd ment is vissza dolgozni. Miután megebédeltünk, leültünk tanulni. Harry is hívott. Nem sokat beszéltünk, mert mentek próbára. Délután Ella is haza ért mi pedig akkor végeztünk a tanulással. Rendeltünk Pizzát, majd a nappaliba filmet néztünk. Louis hívta Ellát és mondott neki valamit, amit nekem nem mond el, ezt is csak onnan tudom, hogy elég furcsán viselkedett és kivonult a szobából. Elkezdett hányingerem lenni és fájt a fejem. Kimentem a konyhába és vettem be gyógyszert. Ella is ott volt, ahogy beértem rögtön abba hagyta a beszédet. Ittam vizet, majd felmentem. Elmentem zuhanyozni és észre vettem, hogy fogytam, aminek Én mindig az ellenkezőjét mondom. Ráálltam a mérlegre és 5 kilóval kevesebbet mutatott, mint előző héten. Nem is foglalkoztam vele, csak felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba, ma nagyon elfáradtam. Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom. Nem is törődve vele, a másik oldalamra fordultam. Addig hívtak míg nagy nehezen a fülemhez emeltem.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Skyler, még aludtál? - kérdezte Harry.
- Szia, igen aludtam.
- De már két óra is elmúlt, úgy volt, hogy Te jössz ki elénk a reptérre.
- De csak jövőhéten jöttök haza.
- Nem, a menedzser azt mondta, hogy haza mehetünk, mert a turnét megszakítjuk, majd csak az esküvő után folytatjuk.
- Bocs, akkor összeszedem magam és megyek értetek.
- Már nem kel, mindjárt otthon vagyunk. Ella kijött elénk, miután Louis 30-szor próbálta elérni. - nevetett.
- Jó, akkor kelts fel, ha hazaértetek. Szia! - raktam le.
~Ella~
Rengeteg dolgom volt mostanában a munkahelyemen, mert ugye nagyon sokat ki is maradtam. Helyszinelni is kellet, meg ilyen régi aktákat vettünk elő, olyan ügyekről, amiket ezelőtt nem tudtak megoldani. Úgy nevezett X aktákat. Ezekkel meggyűlt a bajunk rendesen. Az legrosszabb, hogy nem vihetem haza az aktákat,hogy dolgozzak még rajtuk, mert a többiek nem láthatják meg. Főleg az öcsém és Louis. Dél után munka után siettem a reptérre Aaronnal, ugyan is a srácok végre hazajönnek. Úgy hiányzott már Louis. Alig várom, hogy újra megölelhessem.
-Várod már mi ?-vigyorgott Aaron
-Igen.-válaszoltam széles vigyorral képemen
Alig vártam, hogy itt legyenek már. Mikor megpillantottam őket szívem hevesebben vert. Azonban nem rohanhattam oda, mert a testőrök még azt hitték volna, hogy valami őrült rajongó vagyok és tuti, hogy nem engedtek volna oda. No meg a sok újság cikk sem hiányzik, amivel felhívom magamra a figyelmet. Kerülöm a nyilvánosságot így is amennyire tudom. Azonban Louis nem. Amint meglátott eldobta a cuccait és felém rohant. Ekkor már én sem maradtam veszteg, futottam felé.
Egyből egymás nyakába ugrottunk. Felemelt és megpörgetett, majd nyakamba puszilt.
-Úgy hiányoztál.-mondta, majd megcsókolt
-Te is nekem.-öleltem újra magamhoz
-Na jó cukik vagytok, de nekem is hiányzik valaki, úgyhogy siethetnénk.-sürgetett minket Harry
-Bocsi, szia.-öleltem meg őt is, majd sorra a többieket
Miután Aaron is köszönt nekik együtt mentünk vissza a házba. Skyler szerintem még aludt. Harry felment hozzá. Aaron átment egy osztálytársához, a srácok pedig elvonultak pihenni. Így mi Louisval kihasználtuk az alkalmat, hogy egy kicsit kettesben lehetünk. Kimerült voltam ugyan én is ,de szívesebben voltam vele. Felmentünk a szobába és levágódtunk az ágyra. Mellkasára hajtottam fejem, hogy érezzem közelségét. Karjával átölelte derekamat, magához húzva még jobban.
- Nem tudod elképzelni mennyire hiányoztál. - puszilt hajamba.
- Szerintem eltudom. - támaszkodtam felé.
- Ilyet többet nem csinálunk. - mondta.
- Milyet? - kérdeztem rá.
- Nem hagylak többet magadra. Viszlek magammal. - simogatta arcom.
- Nagyon helyes. - csókoltam meg
Újra mellé feküdtem hozzá bújva. Hátamat kezdte simogatni, majd áttért a karomra.
- Ez mi? - kérdezte.
- Mi? - tettem az értetlent.
- Ez! - simított végig rajta még egyszer.
- Semmi. - hajtottam le a fejem.
- Ella. - emelte fel államnál.
Tekintetében aggodalom tükröződött. Tudtam, hogy most ezzel rá akar venni, hogy mondjam el neki. A francba gyönyörű szemével.
-Semmi......csak, egy karcolás.-mondtam
-Azt majd én eldöntöm.-húzta le szvetterem cipzárját
Idegesen vette le rólam a felsőt, majd tekintete aggodalmasba váltott át a kötést megpillantva. Ki akarta kötni, de nem engedtem. Elhúztam a karom, jelezve , hogy hagyja békén. Dühösen nézett rám, majd egy szót sem szólva felállt az ágyról és kiviharzott hangos ajtócsapódással. Tudtam , hogy ez lesz, ezért sem akartam, hogy megtudja. Kiakadt megint, mert nem mondtam el neki. Felpattantam én is, majd bőrdzsekim magamra kapva indultam el. Azonban a nappaliban ült Louis,így megpróbálta, nem rájuk figyelni, de nem igazán akart sikerülni.
-Ella, hová mész?-kérdezte Zayn
-El.-mondtam egyszerűen
Rájuk sem néztem, csak felkaptam a kocsikulcsom, majd a cipőm és beültem az autómba. Visszatértem az irodámba , ahol Dave is ügyködött még. Köszöntünk, majd csendben leültünk folytatni az agyalást az ügyön. Csak annyit tudunk róla, hogy jó pár évvel ezelőtt történt és emberöléssel kapcsolatos. Ahogy kibontottam egy újabb mappát az ehhez fűződő ügyhöz, kihullott egy kis átlátszó zacskó, miben egy hajszál volt és egy szövet darab egy pulóverből.
-Dave, itt egy hajszál, megyek a laborba megvizsgálom. Csinálok DNS tesztet, hátha kimutatja a rendszer, hogy kié ez.-mondtam és már ott sem voltam
Átmentem a laborba. Szerencsére csak mi ketten voltunk már az épületben így mindent intézhettem magam. Majd bevittem a rendszerbe a DNS adatait. Mikor kidobott egy képet ledöbbentem. Dave! Skyler bátyja! De ez , hogy lehet?! Úristen, mi most rá vadászunk, és el kell kapnunk, de nem! Biztosan , van valami magyarázat erre!
Pár órával később még minidig ezen az ügyön rágódok, azonban azt megtudtam, hogy Dave nem volt egyedül ebben. 3-an voltak egész pontosan. Skyler biztosan tud erről, de már nem hívom fel, mert késő van. Feszkó levezetőként bementem a gyakorlati terembe, ahol kedvemre lövöldözhetek. Fegyvert ragadtam, meg beindítottam a gyakorló üzemmódot, majd a legnehezebb szintet és vártam, hogy előtűnjenek a táblák. Mikor kicsit megnyugodtam abba hagytam, majd a fejhallgatót levettem és visszatettem mindent a helyére. Hirtelen valami csörömpölést hallottam. Megfordultam de nem láttam senkit. Gondoltam csak Dave az. Elindultam vissza az irodába, de már ő nem volt ott. Ez fura. Az órára pillantva gondoltam , ideje hazamenni, ugyan is hajnali 2 óra van. bezártam az irodánkat , majd az épület ajtaját is, azonban mielőtt megfordulhattam volna valaki lefogott és arcomba nyomott egy vattát. Émelyítő illata volt. Nagyon jól ismerem. Morfium! Ne ! Éreztem, ahogy kábulok. Elgyengültem. Össze estem volna, ha nem fognak meg, de szemem , már nem bírtam kinyitni.Minden elhomályosodott és megszűnt.......
uh naon jo lett minel hamarabb a kovetkezot!! :))
VálaszTörlés