28. Rész - Together

Hii!!
Itt a 28. Rész is! Reméljük tetszeni fog. Komizni, pipálni ér!
Mint láthatjátok, új fejlécünk van ezt köszönjük Dominak! *-*
Kövi rész hétfőn!
Odáig jutottunk, hogy jövő hét pénteken évadzáró részt hozunk!
Huh... ezt még kimondani i nehéz!
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Puszy: Ella && Sky!! *-*

~Ella~

Annyira örülök, hogy minden helyreállt. A srácok befogadták Aaront és úgy látom Skynak sincs baja vele. Annyira jó most minden. Miután mindenki megfürdött és aludni tért én még átmentem Aaronhöz, hogy jó éjszakát kívánjak neki.
-Hát te ?-lepődött meg
-Csak gondoltam benézek. Hogy érzed itt magad?-kérdeztem tőle leülve az ágy szélére
-Csodásan. Köszönöm, hogy megtetted ezt értem.-ölelt meg aranyosan
-Semmiség.-öleltem meg én is
-Nem, nem az . Nélküled még most is ott feküdnék összeverve a véres, dohos matracon. És azt is köszönöm, hogy nem küldtél el egyből melegebb éghajlatra. Pedig megtehetted volna.-magyarázta
-Igen megtehettem volna, de nem tettem. Mert mikor kimondtad, hogy az öcsém vagy, olyan érzéseket ébresztettél fel bennem amiket még sosem éreztem. Törődni kezdtem veled és nem hagyhattalak magadra. De ennek már nincs jelentősége, mert új életed lesz itt. A srácokkal bármiben segítünk ha kell, akár háziban , akár szerelmi gondokban.-kacsintottam rá
-Ha már itt tartunk. A barátod Louis , rendes veled?-kérdezte számionkérően
-Először is, Louis nem a barátom, hanem csak egy barát. és másodszor én vagyok az idősebb tehát én vagyok az aki számon kér.-nevettem el magam
-Igen is "anyuci".-viccelődött.- Na de komolyan. Tényleg nem vagytok együtt?-kérdezte
-Tényleg nem.-mondtam egyszerűen
-De miért? Hisz látszik rajta, hogy teljes szívéből szeret és te is őt. Ezt még én is észrevettem, pedig ma láttam először.-mondta
-Tudod Aaron ez bonyolult. majd megérted ha nagyobb leszel, de most nyomás aludni. Későre jár.-tessékeltem be az ágyba
Majd leoltottam a lámpáját és kimentem a szobából. Azonban mikor kinyitottam az ajtót Louisval találtam szembe magam. Halkan bezártam magam mögött , majd felé fordultam.
-Te hallgatóztál?!-fontam össze karjaim
-Én? Nem! Dehogy! Na jó, talán egy kicsit!.-húzta sunyi vigyorra képét
-Te kis mocsok.-csaptam rá
-Áúcs.-görbültek le ajkai
felnevettem ezen, majd bementem a szobába, magam mögött Louisval. Hihetetlen , hogy még mindig olyan, mint egy gyerek. De ez teszi még édesebbé.  Bekuckoltam magam az ágyba , majd felé fordulva figyeltem őt egy darabig. Durcizott. De cuki. Elkezdtem csupasz mellkasán körözgetni mutatóujjammal, figyelve reakcióját, de semmi.
-Ne már, most komolyan bedurciztál?-támaszkodtam felé
Nem válaszolt, csak a plafont nézte. Oké ideje kikészíteni! Apró puszit hintettem csupasz mellkasára, de nem reagált erre sem. A fenébe! Lábamat átlendítettem csípője felett, majd alhasára ültem szembe kerülve vele, miközben mellkasán támaszkodtam. Hajam előre hullott szinte teljesen eltakarva arcomat. Louis gyengéden tűrte el onnan tincseimet, hogy ráláthasson arcomra, amin egy ravasz mosoly éktelenkedett. Tekintetünk egymásba fúródott. Vártam, hogy mi lesz a reakciója.
-Haragszol még?-hajoltam le mellkasára
Nem mondott semmit csak a plafonra pillantott. Ohh ne már!! Szememet forgattam. Hirtelen fordított helyzetünkön így én kerültem alulra, ő pedig felettem támaszkodott.Alig pár centiméter választotta el arcunkat.
-Rád sosem tudnék haragudni.-suttogta sunyi vigyorral arcán
-De gonosz vagy, akkor miért szórakoztál velem?-kérdeztem sértődöttséget tettetve
-Mert tudtam, hogy megpróbálsz, majd kikészíteni, és majdnem sikerült is neked.-mosolygott kajánul
-Ch..-fontam össze karjaim sértődötten
-Ugyan már.-bökte meg orrával az enyémet .-Oké te akartad! Nem hagytál más választást! Én tudom, hogyan érjem el, hogy ne durcizz.-mosolygott édesen
Én is tudtam nagyon is jól, hogy mire gondol, de valahogy most már nem elleneztem annyira. Ajkait puhán préselte enyéimre. Tökéletesen illeszkedtek. Lágy és szenvedélyes volt csókunk. Nyelve bejutásért könyörgött, kit készségesen meg is adtam. Ujjaimmal barna tincseit szántottam, míg ő derekamra csúsztatta egyik kezét, a másikkal tartva magát. Levegőhiányban kényszerültünk elválni egymástól. Tekintetünk újra találkozott. Izzott a levegő körülöttünk. Nem szólaltunk meg. Tudtuk, hogy nem kellenek szavak sem, hogy kifejezzük mit is érzünk. Azonban kék íriszeiben valahol apró félelmet is felfedeztem. Tudtam, hogy fél attól, hogyan fogadom ezt. Apró csókol leheltem rózsaszín ajkaira, megnyugtatva őt. Ennek hatására széles mosolyra húzta száját, mi letörölhetetlen volt, majd lemászott rólam és hátára feküdt. Mellkasára hajtottam fejem hallgatva heves szívverését. Megmosolyogtatott, hogy ezt én váltom ki belőle. Kezét bátran csúsztatta derekamra még jobban magához biztosítva ezzel. Kezemmel átöleltem hasánál. Mélyen belélegezve kellemes és férfias illatát, lehunytam szemeim, majd lassan álomba merültem.

****

Reggel mikor megébredtem, ugyan úgy feküdtünk. Felpillantottam Louisra , aki már ébren volt. 

-Mióta vagy fent?-kérdeztem 

-Egy ideje, de nem akartalak felébreszteni, csak csodálni téged.-mondta édesen 

Elmosolyodtam ezen, majd mellé dőltem felé fordulva. Követte példámat és szembe fordult velem.  Arcomat kezdte simogatni gyengéden. tekintetünk egymásba fúródott.Olyan igéző számomra kék szeme.

-Miért nem mondtad el nekem, hogy hol nőttél fel?-kérdezett rá

Tudtam, hogy ez nyomja a szívét és csak idő kérdése, hogy mikor kérdez rá. De már mindegy, mert tudja és nincs mit titkolni ezen, csak nem szeretem, ha tudják, mert azt gondolják, hogy egy védtelen kis árva vagyok és sajnálnak. Erre baromira nincs szükségem. 

-Nem tudom.....Nem tartottam fontosnak. Nem számít semmit az egész.-mondtam egyszerűen 

-Olyan rossz érzés, hogy nem lehettem melletted.-ölelt magához.-El sem merem képzelni milyen szörnyű lehetett.-motyogta hajamba 

-Hát nem túl kellemes, mikor ez embert minden nap összeverik.-motyogtam inkább magamnak 

-Úristen!-szörnyülködött.- Többé nem fog senki sem bántani! Ha egy ujjal is hozzád mernek érni letöröm a kezüket és feldugom a seggükbe!-mondta mérgesen Louis 

Nem bírtam ki, hogy ne nevesem el magam ezen. Olyan édes volt. Apró puszit hagytam mellkasán köszönetképp, majd elhajoltam tőle, hogy szemébe nézhessek.

-Haragszol, amiért nem mondtam el?-kérdeztem 

-Nem.Nem haragszom, de nem szeretném, ha titkolóznál előttem. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.-hajolt közelebb arcomat simogatva

Bólogattam, elveszve tekintetében. Homlokunkat egymásnak támasztotta. Habozott. Félt megcsókolni. De én nem. Ajkaimat puhán préseltem övéire, ezzel felbátorítva őt. Szenvedélyes csók volt, míg volt levegőnk, de utána el kellett válnunk. 

-Szeretlek Ella!Teljes szívemből szeretlek és nem bírom nélküled! Könyörgöm adj egy esélyt! Kettőnknek!-suttogta 

Nem tudtam mit tegyek. Az eszem és a szívem dúlt hatalmas háborút. Teljes szívemből szeretem én is Louist, de féltem, hogy baja eshet miattam. Bár az utóbbi időben nem történt semmi szokatlan és ez talán jó jel. Talán.... Talán van remény kettőnk számára. Ideje, hogy egyszer önző legyek és a szívemre hallgassak. Nyaka köré fontam karjaim magamhoz húzva. Lágy csókot leheltem ajkaira, tudatva vele válaszom...

~Skyler~

Egész délelőttömet a táncterembe töltöttem, majd mentünk ki a parkba. Ott természetesen levertük az ellenséget, de alkalmaznunk kellett a titkos fegyverünket.
Izgultam, hogy elrontok valamit, de végül minden ment mint a karika csapás. Miután végeztünk Tomy haza vitt. Otthon nagy örömök voltak! Aaron Harry-vel játszottak valamilyen hülye játékon. A fiúk túl kiabálták egymást. Ella és Louis pedig épen csókolóztak. Vájunk! Mi? Ella. Louis. Csók. Összejöttek!! Végre! Leraktam a cuccom és lehúztam a cipőm. Bementem a nappaliba és leültem.
- Szia, Sky. - köszöntek.
- Hali. - intettem és már el is dőltem.
- Nyertetek? - Liam.
- Szerinted? - nyitottam ki a jobb szemem.
- Nézz már Rá! Hulla fáradt, csak nyerhettek! - szólalt meg Zayn.
- Nyertünk. - bólintottam.
- De jó! - örült Ella.
- Igen. - aludtam volna el.
A többiek hangosan beszélgettek míg meg nem szólalt a csengő. Mivel mindegyik túl lusta volt felállni így Én mentem. Egy velem egy idős srác állt egy csokor rózsával a kezébe.
- Skyler Austin-t keresem.
- Én vagyok!
- Írja alá! - tolt elém egy papírt. Aláírtam a rózsát pedig a kezembe nyomta.
- Ella, gyere ide lét szíves! - kiabáltam.
- Igen? - ért be a konyhába.
- Ezt kaptam, de kitől?
- Van benne kártya! - vette ki és oda adta nekem.

"Titkos ki küldte-e levelet, de mindennél jobban szeret! Élj boldogan mint egy pillangó! Szeress úgy mint két madár egymást. Szívem érted dobog! Csodás mosolyod, éjjeli gyöngy szuszogásod! Mikor hozzám bújsz, IMÁDOM! Csók: Valaki.. xx"

Ella is elolvasta és biztosak voltunk benne, hogy Harry küldte. Az írást is megnéztük és az is stimmelt. Mentünk a nappaliba.Mindenki ránk nézett.
- Kitől kaptad? - kíváncsiskodott Harry.
- Tudod nagyon jól! - mondta Ella és leült Louis ölébe.
- Igen tudom! - bólintott.
- Köszönöm! - csókoltam meg.
- Érted mindent.
A nap további részét a szobánkba töltöttük és beszélgettünk. Nekem majd szeptemberbe kezdődik a suli szóval, kezdhetek tanulni. De jó! Holnap megyünk Holmes Chapelbe, Daveék is jönnek. Bejelentik mikor lesz az esküvő! Már nagyon várom. A bátyámnak benőtt a feje lágya! Na ezt furcsa kimondani...