2. Évad - 4. Rész - Real family

Sziasztok! 

Hoztuk a részt, igaz késéssel. Ezért ezer bocsi! 

Jó olvasást! 

Lassan nyári szünet! Már nagyon várjuk! 

Puszi!! : Ella && Sky.. 

~Skyler~

Ezen a napon is úgy kezdődött minden mint a többin, csak éppen reggel nem lettem rosszul. A srácok fáradtak kimerültek a sok koncert miatt, de most három nap szünetük lesz. Már várom, hogy Ella jöjjön legalább nem leszek együtt öt vadbarommal, már bocs, de mikor fáradtak hisztiznek és elviselhetetlenek. Kitudnak néha készíteni. Én minden este mentem velük a koncertre, míg a koncert folyt Paul vigyázott rám. Nem remek még bébicsőszt is kaptam, nehogy jöjjön a baba. De nem is értem őket még csak négy és fél hónapos terhes vagyok, nem nyolc vagy kilenc. Ma megyünk a srácokkal az orvoshoz. Mivel nem szeretnénk tudni a nemét csak az utolsó vizsgálatnál, így még nem tudjuk meg.
Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Meg se nézve, hogy ki keres felvettem.
- Igen?
- Szia, Húgocskám! - köszönt bátyám boldogan.
- Szia.
- Van egy jó hírem, vagyis nem tudom, örülni fogsz-e neki.
- Megint mit csináltál?
- Ööö... megkerestem a szüleinket. Kedves házaspár, lett nekik egy gyerekük, fiú Nathan a neve. Beszéltem velük és örültek, hogy megtaláltam őket. Meséltek pár dolgot. Megszeretnélek rá kérni, hogy gyere haza.
- Dave, nem hagyhatom itt Harryt.
- De otthagyhatod, csak félsz, mert terhes vagy, de Én is tudok rád vigyázni. Csak pár napról lenne szó!
- Jó, ma elmegyünk az orvoshoz, holnap megyek. - fújtam ki a levegőt. Leraktuk a telefont, majd bementem a konyhába, ami a buszon van.

Csináltam jó sok kávét, már ismerem a fiúkat. egy bögrébe töltöttem magamnak, majd bele tejet, beraktam a mikroba, majd raktam bele cukrot.
- Jó reggelt. - jött be a konyhába Harry és Liam.
- Nektek is. - mosolyogtam rájuk. A telefonom megint megszólalt, és megint bátyám hívott.
- Megint mit szeretnél? - szóltam bele.
- Lefoglaltam a jegyed csak annyi kell, hogy mutasd fel a személyid.
- Mikor indul a gép?
- Délután 2-kor. Próbáltam úgy kérni, hogy ne tudd lekésni. - humorizált.
- De nagyon humoros vagy! Megyek, szia. - raktam le, meg sem várva köszönését.
- Hova mész? - Harry.
- Vissza Londonba. - rántottam vállat.
- És miért?
- Dave felkereste a szüleinket és már beszélt is velük és engem is megszeretnének ismerni. Meg örültek, hogy Dave megtalálta őket és Én is örülök neki. - néztem rá. Leült mellém és megcsókolt.
- Rendben, de helyzet jelentést kérek minden este, és ha bármi történik akkor szólsz és nem elhallgatod. - sorolta a szabályokat.
- Rendben. Ígérem, de viszont lassan készülni kéne.
- Srácok, készüljetek megyünk az orvoshoz! - kiabálta el magát Louis, aki időközbe betoppant.
- Oké. Várjatok meg. - jött a két személytől a válasz.
Én is kerestem ruhát, ami nem igazán könnyű, hétről hétre nő a hasam és nem igazán jönnek rám a ruhák, de most könnyű dolgom volt. Felvettem egy olyan rövidnadrágot, ami nem csúszik le és egy fehér toppot. Egy táskába bedobáltam pár fontosabb dolgot. Felhúztam egy fehér sarut és mentünk is. Az orvoshoz érve, rögtön fogadtak is. a fiúkat nem lehetett kint hagyni, mert megakarják nézni a babát. Felhajtottam a pólóm, már rutinosan. A dokinő nyomott zselét a hasamra. Harry kikötése volt, hogy nő legyen, mert egy férfinak nem engedi, hogy nézegessen OTT. Az orvos szerint vigyáznom kell, mert VÉKONYABB vagyok, mint egy átlagos kismama, pedig Én pont az ellenkezőjét érzem. Úgy óvatosan közölte, hogy a következő hónap nehezebb lesz, mert vágyni fogok Harryre. Vissza mentünk a buszhoz és össze pakoltam holnapra a cuccom. A fiúk is segítettek. Mondjuk Liam és Louis kaját csináltak. Niall nézte őket. Harry és Zayn nekem segítettek pakolni, de mivel Zaynnek tönkre ment a haja, így ment és megcsinálta. Ketten maradtunk Harryvel.
- Te is akarsz a szüleiddel találkozni vagy csak, mert Dave akarja? - kérdezte és leült, majd engem az ölébe húzott.
- Én is szeretném. - mosolyogtam rá és megcsókoltam.

Már a repülőn ülök és várom, hogy végre leszálljunk, ami most következik. Miután leszálltam a cuccom megkerestem és mentem is ki. Daveet meglátva hozzá siettem, majd mentünk is. Beültünk a kocsiba és mentünk, de nem tudom hogy merre. Nem volt ismerős a környék.
- Dave, hova megyünk?
- A szüleinkhez. - mosolygott rám egy piros lámpánál.
- Most? - lepődtem meg.
- Igen, holnap egész nap dolgoznak, nem érnek rá és mivel nem tudom, hogy mikor szeretnél hazamenni így a mára gondoltunk.
- Félek, mi van, ha engem Ők se akartak? - lábadt könnybe a szemem.
- De Ők akartak. Majd mindent elmondanak neked! - szorította meg a kezem. Megérkeztünk egy nagyon szép ház elé. Kiszálltunk és Dave szinte húzott maga után. Csengetett. Nyílt az ajtó és egy fiatal srác volt előttünk.
- Dave! - fogott kezet bátyámmal.
- Szia, Nathan. Ő itt a húgom, és a Te nővéred Skyler. - mutatott be minket.

- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be, anyuék már nagyon várnak! - mosolygott kedvesen.
Beljebb mentünk és egy közép korú nő jött ki a konyhából.
- Sziasztok. - ölelte meg Daveet, majd engem is, nekem ez egy kicsit gyors volt. - Rose vagyok. - nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.
- Skyler. - mosolyogtam rá.
- Rose, ki jött? - jött be egy férfi. - Sziasztok! - köszönt, majd kezet fogott Daveel, engem pedig ő is megölelt. - John vagyok! - nyújtotta a kezét, amit Én megint csak elfogadtam.
- Skyler.
- Anya, apa Ők a testvéreim? - érdeklődött Nathan.
- Igen, kicsim. - ölelte át fiát Rose.
Rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy nem Ők adtak örökbe minket, hanem Johnnak az anyukája, a mi nagymamánk. Állításuk szerint Johnt nem Rosehoz képzelte el, így minden lehetséges módot elkövetett, hogy Ők szétváljanak, csak, hogy ez nm sikerült neki. Rose elmondta, hogy Daveről nem is tudott először, de aztán valahogy tudomást szerzett róla így már Én is képbe kerültem. engem is kérdezgettek, hogy kitől estem teherbe, mindent elmondtam nekik. Mivel holnap Rose és John is dolgoznak, viszont Nathannak nincs suli, így Ő velünk tölti a holnapot. Este felé hazamentünk, Én gyorsan beszéltem Harryvel és, hogy minden rendbe van, majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel a napfény sugaraira keltem. Kikeltem az ágyból és kinyújtóztam, ami nagyon nem jó ötlet volt, mert a hasamba beszúrt valami. De percek múlva el is múlt. Felálltam és köntösömet magamra véve mentem le. Dave és Gemma a konyhába ültek és beszélgettek. Köszöntem, majd csináltam egy kávét.
- Jól aludtál? - Dave.
- Igen. - bólintottam.
- Baj van Skyler, olyan furcsa vagy.
- Nincs baj, csak most keltem fel. - ültem le, és a kávémba kortyoltam, amitől már nem vagyok rosszul. Hurrá. Miután megittam, felmentem és vettem fel ruhát. Cica nadrág, fehér ujjatlan felső, ami a combom közepéig ér. Lementem és NAthan már a kanapén ült, Gemmával és Daveel beszélgetett.
- Szia, Skyler. - állt fel és megölelt.
- Mi újság Nathan? - ültem le.
- Semmi, anyáék már dolgoznak. Nem rég keltem. - rántott vállat. 
- És mi újság a lányokkal? - húzogatta a szemöldökét Dave.
- Semmi, van egy lány, aki tetszik, de neki Én biztos, hogy nem. - szomorodott el.
- Holnap lesz sulid? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - bólintott.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy cukrászdába érted megyek a sulihoz. Oké? - támadt egy ötletem.
- Persze, nagyon jó lenne.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Kértek valamit enni, inni? - Gemma.

Rengeteg beszélgettünk. Este felé Nathan is hazament, persze Dave haza vitte. Gemmával agyon dicsértük, öcsémet. Kiderült, hogy Nathan táncol és imádja. Meg, hogy az Én régi tánctanárom tanítja. Nagyon örülök, neki, meg is hívott minket a következő fellépésére. Megpróbálom rávenni Harry-t, hogy jöjjön el Ő is. Biztos belefog menni, ha Én kérem. Ha meg nem akar akkor bevetem nála a kisbabát, hogy ő is így akarná. Beszéltem is vele, és kiderült, hogy ez a turné, csak egy hónap múlva fog folytatódni, mert Paulnak a feleségének valami baja lett, így Paulnak nem jó a srácok nélküle meg nem akarnak turnézni, mert úgy nem az igazi. Szóval a srácok jönnek haza, holnap.

Másnap reggelt, Ella keltett. Nem tudom, hogy került ide, de nagyon nem örültem neki, még aludtam volna. Szedett elő nekem ruhát míg Én lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, össze szedtünk minden cuccom és mentünk, még Én se tudom hova. Elköszöntünk, Gemmától és Davetől. Beültünk Ella kocsijába és mentünk. Mikor betértünk a ház utcájába már tudtam hova megyünk. Megálltunk a ház előtt és bementünk. A nappaliból hangok hallatszottak. A cuccom leraktuk, majd mentünk a nappaliba, ahol az öt bolond srác ült. Mind felálltak, majd megölelgettek. Harry párszor megcsókolt, de ezt telefonom csörgése meg is zavarta. Ránéztem telefonomra, de ismeretlen szám hívott.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Még egy órám van utána akkor megyünk? - szólt bele öcsém.
- Nathan, persze. A suli előtt várlak és megmutatod azt a lányt! Menj órára!
- Oké! - raktuk le.
A fiúk elég furcsán néztek rám.
- Az öcsém volt az! - kötöttem ki, mire arcuk meglágyult. - Én megyek, mert a végén még elkések. - csókoltam meg Harry-t. Már szólásra nyitotta a száját. - Tudom, vigyázok, ha jön a baba, ami remélem nem most lesz hívlak titeket! - vettem a vállamra a táskám és mentem is a garázsba, majd Harry Range Roverével indultam öcsém iskolájához. Mikor odaértem, Nathan már jött is az autó felé. Beült mellém, és várta, hogy induljunk.
- Hol az a lány? - mosolyogtam.
- Ott. - mutatott egy kedvesnek kinéző lányra.

- Nem tűnik olyannak, aki leharapná a fejed, ha elhívnád randizni. - mondtam.
- Nem is olyan, csak tudod, Ő az a menő lány, Én pedig nem vagyok menő fiú. Inkább meghúzódok hátul és meg se szólalok. Az megy a legjobban. - hajtotta le a fejét.
- Ezt a témát még nem fejeztük be! - indítottam be az autót és mentünk is egy cukrászdába. Beültünk egy nagyon jó cukrászdába, és míg a rendelésünkre vártunk megláttam egy újságot, aminek a címlapján Harry és egy lány virított. Felvettem az asztalról és olvasni kezdtem a cikket.

Harry Styles és Kendall Jenner együtt mentek a koncert helyszínére. Eddig úgy tudtuk, hogy Harrynek van egy barátnője, aki terhes tőle. Skyler és Harry vajon szakítottak? Mi lesz a kisbabával? Vagy nem is Harry-é a gyerek? Mind a két sztárt faggatni próbáltuk. Harry-t nem sikerült, Kendall-t viszont igen. "Semmi sem biztos, lehet, hogy lesz valami, lehet, hogy nem! Eddig barátok vagyunk, de ha rajtam múlik lesz több is!" 

Eddig bírtam, hogy olvassam. Miután megettük a sütinket Nathant haza vittem.  Bementem Én is, hisz anya behívott. Nathan felment a szobájába házit írni, apa pedig dolgozik.
- Kislányom, nagyon sajnálom, ami történt. Szakítottatok? - ült le anya velem szembe.
- Nem, még együtt vagyunk, de nem sokáig. - folyt ki egy könnycsepp a szememből. Csak este mentem haza. A srácok a nappaliba ültek köztük Ellával. Harry a nappali közepén sétál fel s' alá.
- Skyler. - ugrott fel Ella.
Nem válaszoltam, csak felindultam. Anya felajánlotta, hogy oda költözhetek, legalább jól megismernénk egymást, ha már ez a pár nap alatt nem is sikerült.

~Ella~

Az utóbbi időben Skyleréknek minden jól alakult ellenben velünk. Egyre többet veszekszünk Louisval. És ennek persze egyikünk sem örül. A leghosszabb mosolyszünet jelenleg is tar immáron 3. napja. Londonban vagyunk jelenleg, mert Harry aggódott Skyler miatt és a cikk miatt is , ami megjelent. És mivel én jelenleg nem akarom hallgatni megint Louis  piszkálódását, ezért inkább ellátogatok a munkahelyemre, hogy megnézzem Davet , hogy áll a munkával. Még mindig a Tyler és dave ügyön dolgozunk, az elrablásom óta. Nyomtalanul eltűnt, de Dave-t meg nem akarom belekeverni. Mindenki úgy tudja, hogy ő is csak egy áldozat volt, nem pedig bűntárs. Ha ez kiderülne az egész élete gallyra menne az biztos. És ezt nem akarom. Az legalább nem derült ki, hogy hol dolgozom.Öcsémet kivéve, mert neki el kellett mondanom, ugyan is faggatózott. Mikor az épületbe értem mindenki nyüzsgött. Észrevéve engem meglepett tekintetek pásztáztak, majd köszöntek és folytatták dolgukat. Az irodánkba belépve azonban ledöbbentem.
-Aaron te mi a francot keresel itt?!-akadtam ki
-Csak segítek Davenek nyugi .Amúgy örülök, hogy itthon vagy.-lelt meg
-Mi az , hogy segítesz neki?!Dave megmondtam , hogy ne hozd ide!!.-veszekedtem vele is
-Héy Ella nyugodj már meg!  Mi a fene ütött beléd?.-kérdezte Dave lecsillapítva engem
Nagyot sóhajtottam, majd megdörzsöltem arcomat és leültem Dave mellé egy székre.
-.Hagyjuk inkább ezt most.-tereltem a témát
-Nem, látom , hogy valami baj van. Louis miatt vagy ilyen?! Mit csinált az a szerencsétlen?!-faggatott Aaron
-Részben , de hagyjuk ezt most! Jutottál valamire Dave?-tereltem a témát
-Nem , és ha így megy toább nem is fog menni. Muszáj lesz beszélned Daveel.-mondta
-Rendben.-mondtam
Öcsémet magam után húzva mentünk ki az épületből. A régi házamhoz vittem, ahol jelenleg él, mivel nem vittük magunkkal a turnéra, de szerintem én nem is fogok menni velük tovább. Nagyobb szükség van most itt rám és Louis sem kíváncsi rám , ahogy én sem rá......

2. Évad - 3. Rész - Mi csak téged akartunk!

Sziasztok! 

Bocsi, hogy rövid lett, de Ella vizsgázik én pedig nagy témazárót írok, -habár már nem értem minek, nem kapunk rá jegyet- ezekre tanultunk. 

Reméljük tetszeni fog és komiztok, azt mostanában elhanyagoltátok, de így is jönnek a részek!

Jó olvasást! 

Komizni, pipálni ér! 

Ella && Sky...

A hasam egyre jobban nő, de már nem tudok felvenni feszülős pólót/ruhát, mert akkor látszik, hogy kerekedik. A ruháim egyre kisebbek rám. Kezdek félni, hisz már most híztam pedig járok futni és táncolok. Az esküvő holnap lesz. Ellával, Gemmával és Anneel mentem el körmöshöz. Majd haza, mert a srácok már aggódtak. Dave rettenetesen izgul. Ma nálunk alszik, mert nem láthatja holnap Gemmát csak a templomnál. A napnak gyorsan vége lett, és már mindenki felkészülve a holnapi napra hunyta le a szemét.

Reggel elég korán keltünk, hisz mindenki megy fodrászhoz, mondjuk a fiúk nem, de nekik több idő kell, hogy felébredjenek. Ellával, gyorsan felöltöztünk és mentünk is. Ahogy ott végeztünk mentünk a sminkeshez és haza. Beszéltem Gemmával is, már nagyon izgul és fél, azt nem árulta el, hogy mitől. Haza érve a fiúk rohangáltak a házba. Dave egy széken ült és kétségbeesetten nézett előre.
- Dave, jól vagy? - guggoltattam le elé.
- Persze, csak most megyek férjhez. - bólintott.
- Menj öltözz fel! - öleltem meg, majd együtt felmentünk az emeletre habár a szoba ajtó előtt elváltak útjaink. Harry egy alsónadrágba állt a fürdőbe és borotválkozott.
- Megjöttem! - szóltam neki, mire rám nézett, elmosolyodott és folytatta dolgát, tegnap megparancsoltam neki, hogy meg kell, hogy borotválkozzon. Elővettem a ruhám és a cipőm, majd felvettem.
- Nagyon csinos vagy! - ölelt át hátulról Harry.
- Köszönöm! - fordultam vele szembe és megcsókoltam.
- Sky, kész vagyok! Menni kéne! - jött be Ella már teljesen felöltözve.

Adtam egy utolsó csókot Harrynek, majd lementünk a fiúk megdicsértek minket és mentünk is, persze taxival. Mikor oda értünk, Gemma ár majdnem készen volt.A haja a sminkje készen volt, de a ruhája még nem volt rajta. Anne is kész volt és Gemmát nyugtatgatta, mert nem kicsit volt ideges. Én gyorsan lehúztam a cipőm, hogy kibírjam benne az egész estét. Segítettünk felvenni a ruháját, majd befűztük a fűzőket. Felvette a cipőjét és felraktuk a fátylat, majd a csipkét a lábára.

Gemma ruhája

Miután Gemma kész lett, beültünk az autóba és mentünk, mert van 5 percünk, hogy odaérjünk. Elég gyorsan hajtott a sofőr, de csak azért, mert mi megkértük! Mikor odaértünk már rohantunk is. Gemma beállt előre, Des mellé, Én pedig Harry mellé, Anne leült Ella pedig beállt Louis mellé, mivel az össze fiú + a barátnőik koszorús lányok. Csak Harry meg Én vagyunk tanuk. Ahogy sétáltunk, megláttam anyáékat és éreztem, hogy még lesz egy veszekedés.

~Már a vacsora után~

Az esküvő gyorsan elrepült, és már a bátyám megnősült. Gemmának és Davenek is fülig ért a szája végig. A fiúk már nem lehetnek szomjasak, Ella velem tartott és nem ivott, a többi lány viszont igen, de nem vitték túlzásba. Én is táncoltam már mindenkivel. Mikor végre leültem helyet foglalt mellettem Dave egyik barátja, és az Én régi szerelmem, velem egy idős, együtt jártunk óvodába és az iskolába is osztálytársam volt, de mikor Dave "meghalt" eltávolodtunk egymástól és már alig beszéltünk.
- Mi újság Skyler? - mosolygott rám.
- Semmi. Veled?
- Semmi. Jössz táncolni?
- Menjünk! - álltam fel és mentem megint a parkett felé. Mikor a közepére értünk megragadta a kezem és magához húzott. Persze rögtön reagáltam rá, oviba együtt táncoltunk és még ötödik-ig.
- Látom még emlékszel! - kacsintott.
- Ezt sose fogom elfelejteni! - rázom a fejem.
- Mertem remélni!
Maximum két zenét táncoltunk együtt végig, majd Harry lekért és vele táncoltam tovább. Van egy olyan érzésem, hogy féltékeny lett.
- Ki volt az a ficsúr?
- Egy régi ismerős. - rántottam vállat.
- Táncoltatok együtt?
- Igen 8 évig ő volt a párom, majd jött Josh.
- Jól táncol?
- Igen. - bólintottam. - Harry elfáradtam! - szóltam neki.Megfogta a kezem és leültünk. Ella és Louis is csatlakozott hozzánk elkezdtünk beszélgetni míg anya és apa meg nem zavarta azt.
- Skyler, beszélhetnénk? - kérdezte anya.
- Persze. - álltam fel és mentünk Dave felé. Tőle is megkérdezték, majd elvonultunk. Anya és apa velünk szembe álltak.
- Gyerekek, mi nagyon sajnáljuk ahogy veletek bántunk. El kell mondanunk valamit. - kezdte anya.
- Anyátoknak nem lehetett gyereke és kiderült, hogy nekem se. Így nem volt más választásunk, minthogy örökbe fogadunk egy gyereket. Mi el is mentünk egy ilyen helyre, fiút akartunk és Daveet választottuk, de nem volt szívünk elválasztani a Skylertől. A neveteket megváltoztattuk. Mind a kettőtöknek megmaradt az igazi neve második név ként. - apa.
- 26 éves vagyok, jogom lett volna előbb megtudni! - akadt ki Dave, teljesen érhetően.
- Dave, mi csak téged akartunk, de nem voltunk olyan gonoszak, hogy elválasztunk a testvéredtől!
- Szóval engem csak elviseltetek! Már értem miért nem éreztem a család tagjának magam, mert ti mindig is utáltatok engem! Dave és Gemma volt az utóbbi időbe, aki mellettem álltak! Tudjátok egyáltalán, hogy kik az igazi szüleink? - akadtam ki Én is, habár nekem ez nem éppen a legjobb.
- Nem tudjuk, Skyler!
Lehunytam a szemem, nehogy mondjak valami csúnyát. A ruhámat felemeltem és mentem, pontosan Én se tudom, hogy hova, de el! Az asztalunknál elhaladva Harry és Ella rögtön felpattantak és jöttek volna utánam, de intettem, hogy most ne. Nyugalomra van szükségem! Kimentem a hajókikötőhöz és leültem az emelvényre.

Miért nem mondták el előbb? Miért voltak velem olyanok, azt felfogtam, hogy engem nem is akartak. Miért adott örökbe az igazi szüleim? Miért nem szerettek? Túl sok a miért! Nagy levegőt vettem. Leült valaki mellém és átkarolt.
- Ne szomorkodj, anyáék elmentek, elküldtem őket, az Én kedvem nem rontották el! Remélem a tiédet se! - lökött be kicsit bátyám. - Lehet egy kérdésem? - bólintottam. - Skyler, terhes vagy, igaz?
- Igen.- bólintottam. - Honnan tudod?
- Gemma, Ella és az összes fiú arról beszélt az egyik asztalnál, hogy nehogy bajotok essen, ezt csak erre érhették! Gratulálok hozzá, habár várhattatok volna még!
- Most jön az, hogy Én ehhez még túl fiatal vagyok, meg nem kéne olyanokat csinálni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem oktatni akarlak, csak megvédeni a fájdalmaktól! Egyik este erről álmodtam, hogy Te terhes lettél. Egy aranyos kislányt szültél, de Te a szülésbe belehaltál! Skyler, Én félek, hogy tényleg meg fog történni. Nagyon féltelek!
- Nem fogok meghalni, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Menjünk vissza, még is csak most van az esküvőd! - mosolyogtam rá és felálltam.
Visszasétáltunk kéz a kézbe, boldogan, mintha mi sem történt volna. Harry rögtön jött is hozzám és segített, kezdtem fáradni és azt hiszem a baba is rúgott egyet-kettőt, ha ilyet már csinál vagy lehet sokat ettem.

~1 és fél hónappal később~

Ez alatt az egy hónap alatt nagyon sok minden történt. Gemma és Dave két hétig voltak nász úton. Ella és Louis elmentek Louis szüleihez. Niall, Liam és Zayn is a szüleiknél voltak. Harry és Én pedig együtt töltöttük az időnket, orvoshoz mentünk, ettünk, vásároltunk a kicsinek és ettünk. A turné egy hete kezdődött el, Ella majd csak a jövő héten tud eljönni, mert előbb nem engedték el. A hasam, kerek. Most már négy és fél hónapos terhesen tengetem minden napjaim. És nem is táncolhatok, mert már látszik is a hasam és veszélyes lenne. Szóval nincsenek táncosok. Tomynak is lett egy másik munkája Jason Durelo háttértáncosa ként. . .

2. Évad - 2. Rész - 1+1=3

~Ella~

Kétségbeesetten kerestem Dave-t, mikor meghallottam Sky hangját.( ?!) Mi a francot keres itt? Eléggé szédültem már a sok szén-dioxid miatt, ami átjárta az egész tüdőmet.  Felé próbáltam menni, de már alig bírtam. Térdre rogytam egy helybe. Ekkor éreztem meg, hogy pont itt van Dave.

-Dave.-köhögtem erőtlenül

-Ella, ki kell menned!-mondta velem törődve

Legalább ő megvan. Skyler bátyját szólongatta, de ő nem volt magánál. Egy gerenda volt ráesve. Megpróbáltam letolni róla, de nem ment. Túl gyenge voltam már ehhez.

-Sky!-fuldokoltam kinyögve 

Azonnal felém sietett és egyből segíteni próbált. Egyre gyengültem. Az egyik pillanatban rádőltem és is a gerendára, de erőt vettem magamon és tartottam. Nem sikerült leszednünk. Skyler zokogott én pedig már azt sem tudtam hol vagyok egyre jobban szédültem és kezdett minden totálisan elhomályosodni. 

~Skyler~

Nem lehet! Muszáj leszednünk a gerendát Dave-ről. Szükségem van a bátyámra. Egyszer már elveszítettem, még egyszer nem akarom! Ellára pillantva láttam, hogy elterült a földön.
- Ella! - jött be kiabálva Louis.
- Segíts! - szóltam neki
Oda rohant hozzám és segített leszedni a gerendát Dave-ről.  Ellát meglátva azonnal ölbe vette és csak a szipogását hallottam, ugyan is ebben a hatalmas füstben semmit sem láttam. Mikor az ajtón kiléptünk, még egy robbanás és, sötétség. Minden elsötétült, habár hangokat halottam.
- Skyler! - kiabált Harry.
- Sky! - Louis.

Sötétség, milyen rossz is. Hol vagyok? Dave, Dave jól van és Ella, Louis, megmenekültek, nem lett semmi bajuk? Félek őket elveszíteni. Megint hangokat halottam.
- Mikor fog felébredni? - halottam anya hangját?!
- Egyáltalán minek jöttetek ide? - hallom Dave hangját. Legalább jól van.
- Mert ő is a gyerekünk! - felelte apa.
- Igen, és miért nem törődtetek vele? - megint a bátyám.
- Dave! - szólalt meg Gemma.
- Csak a húgom kedvéért! - éreztem, ahogy megfogja valaki a kezem.
- Van valami változás? - Harry. Hangja féltöltöttséget adott, jó volt hallani számomra és még sok millió lány számára bársonyos hangját.
- Nincs, még mindig hat az altató. - Gemma.
Szemem lassan nyitogattam, majd a fény miatt gyorsan vissza is csuktam, majd próbálkoztam és szoktam a fényt.
- Felébredt! - kiáltott fel Harry. - Kicsim! - ült az ágyra.
- Hol vagyok? - néztem körül, de a családtagjaimon kívül semmi nem volt ismerős.
- Kórházba vagy, Kislányom! - lépett az ágyam elé anya és apa.
- Dave?
- Itt vagyok! - szólalt meg mellőlem.
- Hiányoztál! - néztem rá, felült ő is az ágyra, majd megölelt.
Oldalra pillantva láttam meg Ellát.
-Ő hogy van ? -kérdeztem ijedten
-Jelenleg alszik még mindig, de megúszta pár karcolással és füstmérgezéssel.-mondta Louis kissé feszülten
Látszik, hogy ideges emiatt.

Beszélgettünk, majd betoppant a többi fiú. Anya és apa nem igazán repestek az örömtől, hogy ilyen barátaim vannak, de kit érdekel a véleményük? Mert engem, biztos, hogy nem!
Az orvos bejött, majd kiküldött mindenkit kéve Harry-t.
- DR. úr, valami probléma van? - aggódott Harry.
- Hát attól függ maguk, hogy fogják fel. - ült le a székre, majd lerakta az ágy végébe a papírjait és ránk nézett. - A vizsgálatok során végeztünk ultrahangot is, kiderült, hogy a kisasszony már három hónapos terhes.
Az állam a földet verdeste, hogy lehetek terhes. De hisz, mindig védekeztünk ,azt hiszem, legalább is Én úgy tudtam. De, ha terhes is vagyok, nem vettem észre? Mondjuk elég sokat eszek, és híztam is pár kilót, de minden ruhám jó rám vagyis... a kedvenc farmerom nem. Akkor ez az oka neki.
- Ebbe biztos Doki? - néztem rá.
- Teljesen. Kimutatta minden. Az ultrahang, vérvétel, ami ehhez kapcsolódó vizsgálat, mindegyik azt biztosítja, hogy maga terhes. - bólintott. - Meg kell kérdeznem, hogy megtartják-e. De ezt beszéljék meg, majd később vissza jövök. A hozzátartozóknak szólok, hogy még maradjanak kint. - állt fel és kiment.
egy ideig csak magunk elé bámultunk, majd egyszerre megszólaltunk:
- Én szeretném!
Ezen csak lemosolyodtunk, majd Harry megcsókolt.
- Akkor apuka leszek. - fogta a fejét. - Ennyire öreg lennék? - nézett rám kíváncsian.
- Nem, csak egy apró hiba volt az egész. - nyugtattam meg. Aha tényleg apró. Végül is csak egy gyerekről beszélünk. Még megbeszéltünk mindent, hogy a családunknak, nem itt mondjuk el, hanem, majd ha kiengedtek. a beszélgetésünk annyira elhúzódott, hogy családunk hazament. Harrynek is mondtam, hogy menjen haza, de azt mondta, hogy nem akar egyedül hagyni minket, ezt még meg kell szokjam.

Másnap reggel az orvos remek hírrel fogadt, mehetek haza. Szóltam Ellának, hogy legyen olyan szíves és hozzon be nekem ruhát, mivel Harry nem akart megint csak egyedül hagyni. Miután megkaptam a ruhákat és a papírt hazamentünk.

Felmentünk Harryvel a szobánkba, én rögtön az ágyba vetettem magam.
- Szívem, nem csinálnál nekem enni? - néztem szerelmem felé.
- Éhes a kislányom! - forgatta meg a szemét.
- Nem, ez Én vagyok! - mosolyogtam rá.
- Gyere le! - fogta meg a kezem. Kézen fogva leballagtunk, majd be a konyhába, ahol mindenki ott volt.
- Mi van fiatalok? - karolt át minket Louis, aki utánunk lépett be Ella kíséretébe.
- Semmi. - vágtuk rá egyszerre.
- Nagyon gyanúsak vagytok! - rázta a fejét Zayn.
- Ez van. - mosolyogtam.
- Sky, beszéljünk! - fogta meg a karom Ella és kihúzott a teraszra. Leültünk, majd Ella el is kezdte.
- Tudom, hogy terhes vagy! - mondta komoly arccal.
- Honnan? - lepődtem meg.
- Mivel tudod, hogy mi a munkám, kellett jegyzőkönyvet felvenni, milyen sérüléseid vannak, és ugye megkaptam a papírjaidat, Dave-nek nem engedtem. Láttam, hogy három és fél hónapos terhes vagy! - rántott vállat.
- Jó, legalább nem nekem kell elmondani. - rántottam vállat.
- Mi lenne, ha miután eszel elmennék neked ruhát venni, gondolom, nem akarjátok rögtön a nyilvánosság orrára kötni.
- Én nem, az hogy Harry mit akar Én nem tudom,d e szeretném minél tovább húzni. Félek mit szólnának. - ismertem be.
- Ha valakinek valami kifogása van, lecsukatom. - nevetett.
- Köszi! - öleltem meg.
- Nincs mit!
Visszamentünk és a fiúk elég furcsán néztek ránk. Méregetni kezdtek, de nem ám, hogy Ellát, engem! A hasam behúztam, amennyire csak tudtam, még véletlen se látszódjon ki. Leültem, majd Louis kávéval mellém ült, általában bírom a kávénak az illatát, hát most konkrétan hányingerem lett. A szám elé kaptam a kezem. Majd Liam jött és velem szembe leült még egy bögre kávéval, úgy tudtam ő nem iszik délután kávét. Majd jött Niall, aki egy nagy tál Tiramisuval foglalt Liam mellett helyet. Zayn is egy bögre kávéval foglalt helyet Liam másik oldalán. Felpattantam és rohantam a WC-hez. Amint kiadtam magamból az eddig elfogyasztott ételeket, megmostam az arcom, számat kiöblítettem, majd visszamentem. Leültem, Harry elém rakta a két szendvicset és egy pohár narancs levet. A srácok még mindig néztek, amit most már szóvá tettem.
- Abba hagynátok?
- Mit? - Louis.
- Nem csinálunk semmit! - Zayn.
- A bámulást!
- Ha akartok valamit, kivele! - ült le mellém Harry. Ella pedig a konyha pulton foglalt helyet.
- Skyler terhes? - Liam.
Harryvel rögtön összenéztünk.
- Ezt honnan veszitek? - néztem rájuk.
- Nagyobb lett a hasad, és szerintünk híztál, meg a rosszul lét a kávétól. - Niall.
Szóval híztam és dagadt lettem! Eddig se voltam nádszál vékony, de most elkezdek fogyózni és megyek edzőterembe, meg sportolni. Felálltam az asztaltól és felmentem. A szobaajtót becsaptam, levettem az összes ruhám, kivétel a fehérneműimet. Beálltam a  nagy tükör elé.

Nem akarok terhes lenni, kövér vagyok és ezt mindenki észre vette! Kopogtak, majd Ella és Harry jöttek be.
- Mit csinálsz? - nézetek rám furán.
- Kövér vagyok! - hisztiztem.
- Skyler, nem vagy kövér csak várandós! - Ella.
- De régen nem így néztem ki! Volt valami tartása a hasamnak, most meg, kerek! - mutattam rá. - És még fél év hátra van!
- Hagyd abba, mert esküszöm leöntelek egy vödör hideg vízzel! - fenyegetett Ella.
- Kicsim, Te így vagy gyönyörű! - ölelt meg Harry.
- De kövér vagyok, Niall is megmondta! - néztem fel szemeibe.
- Nem vagy kövér, Niall csak azért, mondta, mert éhes és ilyenkor tudod, hogy össze-vissza hadovál. - Ella. - De öltözz fel és megyünk veszünk neked valami olyan ruhát, amibe nem látszik a hasad, és az esküvőre is jó lesz! - ment ki.
- Skyler, ezt hordanád? - vette elő a zsebéből Harry az eljegyzési gyűrűt. Csak bólintottam. Felhúzta az ujjamra és megcsókolt. Gyorsan visszavettem a ruhám, majd mentünk Ellával vásárolni.

Rengeteg ruhát vettünk, neki és nekem is. Megvettük az esküvőre a ruhánkat, meg hozzá a cipőt, majd hazamentünk. Dave és Gemma nálunk volt. Mondták, hogy az esküvő MOST szombaton lesz. Erre a srácoknak támadta az ötlete, hogy koccintsunk, kösz. Miután Én nem vettem el poharat Dave rá is kérdezett.
- Sky, hogy-hogy nem iszol pezsgőt? - húzta fel a szemöldökét.
- Most nem kérek. - rántottam vállat.
- Miért?
- Hogy legyen mit kérdezned!
- Szóval nem mondod el. - én csak megráztam a fejem. Úgy utálom, hogy mindig észre vesz rajtam mindent!
Miután ők megitták a pezsgőt, elköszöntünk tőlük és el is mentek. Harry és Én felmentünk a szobánkba és levetettük magunkat az ágyra. Össze bújva aludtunk el.

Mikor felkeltem Harry már nem volt mellettem. Lassan kikeltem az ágyból és lementem, ahol ott volt mindenki kivéve Ellát aki rögtön utánam érkezett is.
- Lányok, el kell mondanunk valamit! - Louis.
- Kezdjünk félni? - kuncogott Ella.
- Nem kell! - rázta a fejét Zayn.
- Az esküvő után vissza kell menünk a turnéra. - Liam.
Nagy csönd jelent meg a szobába, de nem volt kínos.
- Mikor jöttök vissza? - szólaltam meg.
- Attól függ mennyi helyre szervezett Paul még koncertet. - Harry.
- De van egy jó hírünk is. - Niall.
- Ti is jöhettek velünk! - Liam.
Erre csak elmosolyodtunk, majd barátunka megöleltük.
- Azt hitted itt hagylak terhesen? - tolt el magától Harry.
- Megfordult a fejembe. - vallottam be. Egész nap feküdtem, mivel drága vőlegényem nem engedett semmit csinálni és még társultak hozzá a srácok is. Megbeszéltem velük, hogy amíg a hasam nem látszódik annyira elmehetek táncolni. Nagyon nehezen, felsoroltak vagy ezer okot amiért nem örülnek, neki de belementek. De csak úgy, hogy valaki velem van, az egész turné alatt nekünk kéne Tomyval táncolni, de a végére Paul szerint már megmozdulni se fogok tudni. Gemma megkért minket, hogy menjünk el a ruhájáért, mi pedig szívesen mentünk, de az orromra kötötte, hogy Harry nem nézheti meg, csak Én, de magamra nem ismerve nem néztem meg, majd az esküvőn. Elvittük Gemmáékhoz a ruhát, majd megint haza és folytattam a semmit tevést.

2. Évad - 1. Rész - I see fire

Mikor. megérkeztünk, vissza Londonba. Nagyon jó volt Bora-Borán lenni főleg Harryvel. Mikor mindenkinek, köszöntünk. leraktuk a cuccunk és már fent pihentünk, akkor kaptam egy SMS-t a bátyámtól.

"Ellát és Aaront elrabolták, menj Davehez, és ne szólj senkinek!"

 Nem . G vártam, kipattantam az ágyból és Harry-t nem felébresztve, felöltöztem, majd egy táskát magamhoz kaptam és mentem is, a konyhába Louis ült.
- Hova mész?
- Az egyik barátnőm felhívott, kidobta a pasija és szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Majd jövök és beszélünk! - veregetem meg a vállát és felkaptam a Range Rover kocsikulcsát, majd mentem is be Dave-hez. A ház előtt újságírók voltak. Lehet, nem Harry kocsijával kellett volna jönnöm, na mindegy! Gyorsan hajtottam, minél előbb oda akarok érni. Észre vettem, hogy egy újságíró követ, remek! Még gyorsabban hajtottam és épp, hogy átértem egy piros lámpán így nem tudott, utánam jönni. Mikor megérkeztem Ella és Dave munkahelyére, rohantam végig a folyóson, majd be a közös irodájukba. Ahogy kinyitottam az ajtót Dave-et találtam szembe magammal, épp jött volna ki.
- Ellát és az öccsét elrabolták! - fulladtam.
- Ki?
- Honnan tudjam, te vagy az ügynök vagy mi az! - nézek fel, rá, hisz jóval magasabb nálam.
- Tök mindegy! Honnan tudod?
- A bátyám küldött egy SMS-t.
- Add ide a telefonod és menj haza, majd viszem! - tessékelt ki az irodájukból. Vissza ballagtam a kocsihoz, majd lassan haza, még kerültem is, hogy jobban hihető legyen a mesém. Mire hazaértem, már sehol nem volt világos. A fiúk már mikor elmentem aludtak, ahogy felléptem volna a lépcsőre, a nappaliba felkapcsolódott a villany. Oda néztem és Harry ült a kanapén, mérges arccal.
- Miért vagy még mindig fent? - mosolygok rá.
- Hol voltál? - hagyta figyelmen kívül kérdésem.
- Egy barátnőmnél, szakított a barátjával, nekem küldött egy SMS-t és átmentem hozzá.
- Meg szeretném ismerni ezt a rendkívüli "barátnődet". - mutatta az idézőjeleket.
- Nem hiszel nekem? - utálok neki hazudni, főleg, hogy mindig észre veszi és ebből lesznek a bajok.
- Skyler, megkértem a kezed és most kezdesz el megcsalni?
- Nem csallak meg! De ha nem hiszel nekem, akkor bontsuk fel az eljegyzést!
- Bontsuk! - állt fel.
Meglepődtem válaszán, nagyon! Az ujjamról levettem a gyűrűm és az asztalra raktam. Szemeim könnyesek lettek. Lehunytam szemem és próbáltam biztatni magam, hogy csak álmodok, minden rendbe, Ella és Aaron itt vannak és fent alszanak, Harryvel pedig nem most bontottuk fel az eljegyzést. Pedig ez a valóság és nem egy Csodás álom világ ahol az van, amit Én szeretnék. Felmentem a szobába és összeszedtem a cuccom, mehetek megint Gemmáékhoz. Lementem és leintettem egy taxit. Bediktáltam a címet, és indultunk is.
- Kis asszony! Megérkeztünk! - szólt hátra a sofőr.
- Köszönöm! - kifizettem az utam és kiszálltam. Becsengettem. Gemma nyitott ajtót, amin nem is csodálkozom, hisz Dave nem tudom hol van. Megkérdezte, hogy mi a baj,d e Én csak megráztam a fejem.
- Itt maradhatok?
- Persze, az utat tudod a szobádig,menj feküdje le, Én is megyek! - ölelt meg és már el is tűnt a szoba ajtó mögött. Visszavettem a pizsamám és lefeküdtem aludni.

Magamtól ébredtem, mint általában mindig. Felvettem a köntösöm és lementem. a konyhába már Gemma csinálta a reggelit.
- Reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - mosolygott rám. Lerakott elém egy tál palacsintát.

Reggelim, amit Gemma készített. 

A palacsinta finom volt. Csöngettek és Gem ment is ajtót nyitni. Max. 5 perc után vissza jött a telefonommal a kezébe.
- Tessék, valamilyen Dave hozta neked! - adta oda. Elég furcsán nézett rám. Nem válaszoltam csak ettem tovább. - Megcsaltad az öcsém? Tudod, hogy a barátnőmnek tekintelek, de Harry mégis csak az öcsém.
- Nem csaltam meg! Miért jut mindenkinek ez először eszébe? Szeretem Harry-t és nem csalnám meg SOHA, de elegem van abból, hogy nem bízik bennem! - álltam fel és felrohantam a szobámba. A telefonom csörögni kezdett és Tomy hívott.
- Szia! - vettem fel.
- Szia, Sky. Lenne egy kis munkánk, benne vagy?
- Persze, mod úgy is le kell foglalnom magam! - egyeztem bele.
- Oké, akkor gyere a próbateremhez, ott találkozunk! Szia! - köszönt el.
- Szia! - raktam le. Felvettem a táncos cuccom.

Táncruhám!

Egy táskát a vállamra véve, mentem is. Megint leintettem egy taxit és mentem, de most hosszabb az út.

Vajon Harry hogy viseli a szakítást, már csak azért is, mert kedvem lenne meghalni! Hiányzik, de rosszul esett, hogy nem hisz nekem, mondjuk, hazudtam, de nem csalom meg! A múltkor is ez volt a veszekedés tárgya, hogy Én őt megcsalom, akkor mentem el Párizsba. Lehet este leiszom magam, már mit számít? Semmit! Senkim nincs, a szüleim utálnak, a bátyám megint belekeveredett valamibe, Harry se hisz nekem, akkor minek éljek? Semmi értelme az életemnek! Mire megérkeztünk már Tomy kint várt.
A kocsiból kipattantam és bementem.
- Szia! - ölelt meg.
- Szia. Milyen munkáról van szó?
- A One Direction-nak kell táncos a koncertre, a menedzser pedig ránk gondolt, mivel Te már úgy is Harryvel jársz! - rántott vállat.
- Jártam, már bocs! - javítottam ki.
- Akkor nem kell, szerzek valaki mást.
- Nem kell, addig is nem sírok! - mosolyogtam.
Bementünk és a srácok már ott voltak.
- Sziasztok! - raktam le a cuccom.
- Sky, te, hogy-hogy itt vagy? - Louis kérdésére Harry is megfordult, eddig háttal állt nekem.
- Tomy rám gondolt. - rántok vállat.
- Na szerintem kezdjük! Sky, tudsz összerakni koreográfiát? - Tomy.
- Ööö... attól függ!
- Mitől?
- Nem tudom melyik zenére!

Elkezdtünk táncolni, egész jól haladtunk.
Mire végeztünk, már este volt. Tomy haza vitt, a fiúk pedig, gondolom haza. Harry próbált beszélgetni velem, de Én nem voltam rá vevő, most már nem hagyom magam! Mikor hazaértem, Gemmáékhoz csak felrohantam a szobámba és az ágyon feküdtem. Hiányzik Harry! Pár könnycsepp lefolyt, majd egyre több, a végénél már álomba sírtam magam.

Mikor felébredtem, már rég süthetett a nap. Vajon Ellával mi van? Ő is hiányzik, mint mindenki az életemből, aki nincs most velem!

~Dave(Sky bátyja)~

  Remélem Skyler tudja mit csinál! Az meg végkép , hogy az a Dave gyerek tudja a dolgát! Nem hagyhatom , hogy Ella megsérüljön, hisz ő is a barátom, akár csak az öccse. Egy teljes napja, hogy engem is belerángattak ebbe és itt kell üljek Tylerrel ! Bekattant, vagy eddig is ilyen volt, csak én nem vettem észre? Nem tudom minden esetre nagyon remélem, hogy minél hamarabb vége lesz ennek!

~Dave~

Egy átkozott napja, hogy Skyler elmondta mi van Ellával! Muszáj segítenem rajtuk! Nem aludtam azóta, de nem is fogok, míg a nyomára nem bukkanok. Már csak egy kód kell és a nyomkereső program, beméri a telefonját, ha nem törték szét. Legalább is, ha a csipje nem sérült meg. Gyerünk már........Megvan!! Hívtam Skylert. 

-Megvannak!-mondtam egyből 

-Azonnal megyek!-mondta 

-Ne , várj megyek én érted! Aggódom, nehogy te is így járj, hisz már sötét is van!-mondtam és indultam is 

Kirohantam, majd bevágódtam az autómba és amilyen gyorsan csak tudtam , hajtottam feléjük. Vagy is a tesója házához. Mikor berontottam az ajtón mindannyian a nappaliban voltak és vitáztak!
-Szóval vele!-mondta Harry
Megtorpantam. Nem akarok belefolyni semmiféle vitába, de mennünk kell!
-Sky, mennünk kell!-szóltam neki
-Még is hová?!-fogta meg karját Harry
-Sajnálom, de nem mondhatom meg!-húzta el Sky könnyes szemekkel
Ezt nem hagyhatom, és biztos, hogy Ella sem hagyná.
-Ellát és Aaront elrabolták és rájuk akadtam.-mondtam kii határozottan
Mindenki megdöbbent. Beállt a síri csend. Ijedten meredtek rám mind, mintha azt mondtam volna, hogy Ella meghalt. Ki tudja!! Nem ! Erre nem gondolok, mert biztos vagyok benne, hogy túlélte! Nem adja fel így! Erős és bízom benne, hogy küzd!
-Induljunk!-mondta idegesen Louis és elindult az ajtó felé
Próbáltam vitázni velük, hogy nem lehet, mert túl veszélyes , de nem lehetett őket lebeszélni erről. Nagyon szeretik Ellát, főleg Louis és tényleg bármire képesek érte. Kitartanak egymás mellett. Szóltam egy haveromnak, hogy erősítésre van szükségem, majd autóba ültünk és követtek minket a többiek. Baromira nem érdekeltek a sebesség korlátok,csak hajtottam, mint egy őrült. Azonban mikor megérkeztem tehetetlennek éreztem magam. Sötét is van , és veszélyes is. Nem vihetem be őket magammal, de nem is hagyhatom itt, mert még bajuk esik.
-És most?!-kérdezte Harry
-Várunk az erősítésre!-mondtam feszülten
Kiszálltam az autóból. A többiek követték a példámat és mind körém gyűltek. Nekik is vázoltam a helyzetet, hogy mire várunk.

Messziről meghallottam mikor közeledtek , mert ezek a hülyék szirénázva közeledtek! ÚRISTEN!! Ennyire nem lehetnek hülyék! Mikor kiszálltak , azonnal elhallgattattam őket, majd jól lecsesztem! Most aztán tuti lelepleztek minket! Baromi nagy gázban vagyunk mi is , de főleg Elláék odabent!

~Ella~

Azt gondoltam, már sosem jön a segítség, mikor meghallottam a szirénákat! Te jó ég! Ezek hülyék! 

-A francba zsaruk!-kapott elő egy benzines hordót az egyik

-Mire készülsz?!-kérdezte Dave

-Felgyújtom a kócerájt! A kis ügynők bigével együtt!-kezdte el szétönteni a folyadékot az a Tyler

Dave próbálta volna megakadályozni, de verekedni kezdtek és végül leütötte Davet. Ő volt az egyetlen remény! Úristen! nekünk annyi! Mikor mindent végiglocsolt a benzinnel elővett egy gyújtót, majd égve dobta le a földre. A tűz pillanatok alatt terjedt szét egyre közelebb érve hozzánk! Ez a régi, korhadt fa épület pillanatok alatt le fog égni, benne velünk! 

-Ella, mit csináljak?!-kérdezte kétségbeesetten Aaron

Fejemet ráztam, hogy semmit. Hátam mögül előre akrobatáztam karrjaimat és kiszedtem a számból a kendőt.

-Maradj nyugton!-parancsoltam öcsémre

Az asztalhoz kúsztam, és a rajta levő kést kézbe vettem. Elvágtam a lábamon levő kötelet, majd öcsémhez siettem, hogy róla is leszedhessem! Amint végeztem vele kivette kezemből és kiszabadított engem.

-Menj Aaron!-parancsoltam rá

-Nélküled nem megyek!-makacskodott

-Nem vitázok! Menj , mindjárt megyek utánad!-kiáltottam 

Utolsó puszit adott fejemre, majd kirohant köhögve. A füst akkora volt, hogy látni is alig láttam. Szememből ömlött a könny! A füst miatt is és a sokk miatt! Sosem volt még ilyen! Aggódom Aaron miatt, hogy ki jut-e, és Dave miatt is, hogy mi van vele. Keresni kezdtem, de nem találtam. Éreztem , ahogy a tüdőm megtelik szén-dioxiddal,mi egyre jobban akadályozta  légzésem. Fuldokolva estem térdre, de nem adtam fel......

~Skyler~

Mikor megtudtam, hogy Dave megtalálta Elláékat, azonnal rohantam volna, ha épp nem faggattak volna a srácok, így Dave kénytelen volt elmondani nekik mindent. Így már ők is velünk akartak tartani főleg Louis! Mikor megérkeztünk a helyszínre nem mehettünk be , így várnunk kellett a erősítésre. Azok pedig nagy szirénázással érkeztek, ami biztos, hogy nem volt jó! Már csak annyit láttunk, hogy az épület füstölögni kezd , majd lángokban ég és valaki oldalt elmenekül. Dave egyből utána eredt. Szívem hevesen zakatolt! Úristen!
-Ne aggódj, minden rendben lesz!-ölelt magához megpuszilva Harry
Zokogva öleltem magamhoz. Jólesett, hogy itt van velem és hiányzott is ez már! Megnyugtatott. Egyszer csak más valaki is kirohant az épületből. Közelebb mentünk mind a köhögő személy felé, majd csak utána vettem észre, hogy ez Aaron.
-Aaron, úristen!-öleltem meg
-Ella?!-kérdezte Lousi remegve
-Bent van Davevel.-fuldokolt
Indultam volna be bátyám után, de Harry elkapta a derekam és visszahúzott.
-Harry engedj el!-szóltam rá zokogva
-Nem! Nem veszíthetlek el!-próbált visszahúzni
-Nem fogsz, de én sem veszíthetem el a bátyám.-húztam ki kezemet

~Harry~

Mindannyiunkban túltengett a feszültség és a félelem. Louis szinte sír. Skyler bement és Lousi is utána akart menni.

-Haver ne mehetsz be!-állítottam meg 

-Bent van az életem! És nem nézem tétlenül!-mondta remegő hangon

Ahogy ezt kimondta, a ház robbant!.......

30. Rész - Merry Me? (Évadzáró!)

~Skyler~

Mikor felébredtem, Harry az ágy szélén ült és simogatott. Vajon képzelem, hogy itt van? Közel hajolt és megcsókolt. -remélem nem!- Heves csók csatába találtam magam. Hiányzott már csókja!
- Hiányoztál! - mosolyodott el.
- Te is. - ültem fel.
- Hogy-hogy eddig aludtál? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak, sokáig tanultam mindig és, most teljesen kimerültem. - rántottam vállat, vettem ki a szekrényből normális ruhát. Ami egy fekete farmer, fehér topp és egy pulcsi volt.
- Sky, este átmehetnénk Gemmáékhoz. - szólalt meg kis csend után Harry.
- Jó. - mosolyogtam és beleültem az ölébe. Megcsókoltam, majd lementünk a srácokhoz. Mindenki mosolygott, mint a vadalma. Köszöntünk egymásnak és jól megölelgettem a srácokat. Most vagy annak örülnek, hogy végre haza jöttek vagy valamire készülnek vagy tudnak valamit! Ez a három lehetőség van és az elsőt kizárom!
- Mit titkoltok? - húztam fel a szemöldökömet. Mindenkinek lefagyott a mosoly az arcáról. Harry lefehéredett.
- S-semmit! - dadogott Ella.
- Mennem kell táncra, majd jövök! - vettem fel a cipőm. Adtam gyorsan Harrynek egy rövid csókot, s mentem a nem létező táncpróbámra. Azt nem tudom említettem-e, de most három hónap szünetet kaptunk, mert a csapat kapitány lesérült és nélküle semmit nem tudunk csinálni. Ameddig beteg a szüleinél van, Hollywoodba.

~Harry~

Végre haza értünk! Sky, sokat fogyott, próbálta a tanulásra fogni, de nem sikerült, tudom, hogy félt hogy megcsalom. De ez soha többé nem fordul elő! Esküszöm! Tervezem, hogy megkérem a kezét, és ezt mindenki tudja. Arra gondoltam, hogy Dave-től kérem el, hisz a szüleit még nem is ismerem. Vele már lebeszéltem. Megfenyegetett, hogyha megmerem bántani SOHA nem lesz gyerekem, de nem szándékozom szóval, majd idővel lesz. Gemma és Ella jöttek el velem, gyűrűt választani. Gemma ezért, mert a nővérem, Ella pedig, mert akkora az ujja, mint Skynek. szerintem szép gyűrűt választottunk, remélem majd Skylernek is tetszeni fog! Miután Sky, elment a táncpróbára, Ella elgondolkozott. Nem tudom min, de nem az Én dolgom, az biztos. Felmentem a szobánkba és leültem az ágyra. Elővettem a gyűrűt és gondolkodni kezdtem.

Ahogy Harry nézegeti a gyűrűt

Vajon igent fog mondani? Remélem igen! Mindig mondja mennyire szeret, akkor mi akadálya lehet? Boldog lesz velem? Milyenek lesznek, majd a gyerekeink?
Barna szemű, barna hajú, széles mosolyú. Kisfiú! Edward. Ha kislány, akkor Darcy.
A telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Ránéztem és nővérem képe és neve villogót rajta.
- Szia. - vettem fel.
- Mikor jöttök? A kaja kész! Nagyon izgulok! - fújta ki a levegőt.
- Akkor Én mit szóljak? Félek, hogy nemet fog mondani.
- Mit is terveztél a vacsi és a lány kérés utánra?
- Elviszem oda ahol megismerkedtünk.
- Te visszaakarod vinni Los Angelesbe? - csodálkozott.
- Igen, az fontos hely, számomra és számára is, remélem. - tettem még hozzá.
- Harry, LA-be laknak a szülei. Ha meglátja őket nagyon ki lesz! Szerintem ez nem jó ötlet!
- Akkor hova vigyem?
- Bora-Bora? Az nagyon szép hely! Én oda vágyok! Dave-el is oda tervezzük a nászutat, menjetek oda, mesélte Dave, hogy Sky mindig is elakart oda menni. Egy próbát megér!
- Jó, ez nagyon jó ötlet. Ellát megkérem, hogy pakoljon össze Skylernek. Én is gyorsan összepakolok, aztán Sky haza jön átöltözik és megyünk! - ekkor belépett Skyler az ajtón. - Meg is jött, lassan is indulunk!
- Jó várunk! El ne szóld magad! Szia. - rakta le.
- Kivel beszéltél? - nézett rám Sky.
- Csak Gemmával. - rántottam vállat. Azt hiszem, hogy megkérem Louist, hogy pakoljon össze nekem.
- Megyek lezuhanyozok és akkor mehetünk. - vett ki egy farmert a szekrényből.
- Szépen öltözz fel! - szóltam.
- Minek?
- Vendégségbe megyünk.
- A bátyámékhoz. - rántott vállat.
- Csak azt szeretném, hogy ne farmerba menjünk! Lét szíves vegyél fel valami elegáns ruhát. - kértem, úgy, hogy ne bukjak le, a tervemmel.
- Jó! - forgatta meg a szemét, a farmert visszarakta és vett ki másik ruhát, amit Én már nem láttam.
Lementem és megbeszéltem Louisval és Ellával, hogy pakoljanak be nekünk. Mikor Skyler kész lett kilépett az ajtón. Gyönyörű.

Skyler ruhája

Felhúzta a cipőjét és a kabátját, majd gyorsan Én is átöltöztem. Csak emlékezetes legyen. Felvettem egy fekete nadrágot és egy fehér inget. A barna bakancs szerűségemet és mentünk is. A csomagokért, majd hazajövünk. Az út csendesen telt, végig rádiót hallgattunk. Mikor megérkeztünk Dave elég szigorú fejet vágott, Gemma pedig mosolygott, mint a vadalma.
Sky és Gemma a konyhába mentek, Én pedig leültem Dave mellé, a kanapéra.

Miután megvacsoráztunk, egyre jobban izgultam. A nappaliba mentünk és leültünk.
Gemma és Dave mindig hoztak fel valami témát, majd kifogytak.
Vettem egy mély levegőt és felálltam.
- Skyler, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - bólintott. - Félek megkérdezni, de már egy ideje készülök erre szóval. - letérdelte. A gyűrűt elővettem. - Hozzám jönnél? - kinyitottam a dobozt és felé tartottam. Szemébe néztem és megteltek könnyekkel. Ez vajon jót jelent?
- Igen! - ugrott a nyakamba. A boldogság átjárta a testem, ennyire sose voltam még boldog.

~Skyler~

Jézus Úr Isten! Megkérte a kezem! Nagyon örülök! szemeim megteltek könnyekkel, majd kinyögtem természetes válaszom. Nyakába borultam, és öleltem. Miután elengedtem felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Jegygyűrű

Dave és Gemma gratuláltak, majd mi hazaindultunk.
- Maradj itt! - adott egy csókot Harry és kiszállt. Nem értettem, hogy miért kell maradnom, de az autóba maradtam. A csomagtartó nyitódott, majd Harry valamit berakott és utána beszállt. Elindultunk, fogalmam sincs hova.
Mikor megállt az autó, megbizonyosodtam róla, hogy a repülőtéren vagyunk. nem kérdeztem csak követtem Harryt. Odament a pulthoz Én hátrébb megvártam.
- Megyünk Bora-Borára! - lépett elém mosolyogva.
- Most csak hülyéskedsz?
- Úgy nézek Én ki?
- Nem éppen! - öleltem meg. - Nagyon szeretlek! Mindennél és mindenkinél jobban!
- Én is! - fogta meg a bőröndöket és leadta, majd vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. Miután felszállhattunk, feltűnt, hogy az első osztályra vett jegyet.

Viszonylag hamar odaértünk, végig aludtuk az utat.
Leszálltunk a gépről, majd a csomagokkal együtt, mentünk ki. Fogtunk egy taxit és mentünk egy szállóhoz. Kaptunk egy kulcsot és egy srác elkísért, minket egy házhoz, ami a tenger felett volt.

Ház

A cuccunkat kipakoltuk és az ágyon elfeküdtünk. . .

Este már csak lezuhanyoztunk, Harry egy boxerba én a fehér ingébe kivonultunk a teraszra, csodás látvány fogadott minket!

Kilátás

~Louis~

Annyira bánt, hogy így összevesztünk Ellával, pedig nem akartam, csak felhúztam magam azon, hogy megsebesült és nem mondta el. Nem értem miért titkolózik folyton. Talán nem bízik bennem? Éjjel 4-ig vártam a nappaliba, hogy hazajöjjön és megbeszéljük ezt az egészet, de nem jött, így felmentem aludni végre és reménykedtem, hogy reggel már itt lesz. Csalódnom kellett, ugyan is nem is látták tegnap óta sem őt, sem pedig Aaront. Biztos ketten vannak valahol. Talán a régi házban. Gondoltam megnézem ott, mert nem bírom, ezt a helyzetet, hogy nincs mellettem és haragban vagyunk. Kezdtem parázni viszont, mikor nem voltak ott sem, ugyan is a ház zárva volt. Na jó, nem tudom merre lehetnek, de kezdek aggódni.

~Ella~

Valaki szólongatott. Ez segítette elő, hogy felébredjek, bár iszonyúan szédültem. Mikor megpillantottam ébresztőmet a vér is belém fagyott! 

-Aaron?! Te hogy a jó égbe kerültél ide?!-kérdeztem rémültem 

-Nem tudom, csak annyira emlékszem, hogy az osztálytársamhoz tartottam és valami fura szagú vattát nyomtak az arcomba és itt ébredtem fel.-magyarázta

Körültekintve láttam, hogy egy elhagyatott épületben lehetünk. Fogalmam sincs , hogy hol. Mindenhol sötét van, csak egy csöppnyi fénycsóva ad némi látás lehetőséget, mi a törött ablakon keresztül szűrődik be.Mindketten meg voltunk kötözve. Kezem lábam egyaránt. Túl tengett bennem az adrenalin. Nem miattam, hanem az öcsém miatt. Ha baja esik , azt sosem bocsájtom meg magamnak, mert tuti, hogy miattam vagyunk itt! Végszóra ütötte meg fülemet az ajtó nyikorgása. Rémülten kaptuk fel fejünket mindketten. Magas és izmos alakja volt. Haja szinte fekete.

A csávó rendesen méregetett engem felém közeledve, míg teljesen elém nem ért. Leguggolt hozzám, majd fejemet felemelte, hogy szemébe nézzek.
-Sosem hittem volna, hogy egy csaj miatt fogok pácba kerülni.-mondta gúnyos vigyorral
-Hát látod, ilyen az élet!-jegyeztem meg
-Van egy ajánlatom számodra.-simított végig arcomon, de elhúztam.- Kussban maradsz, és akkor még talán lehetsz a csajom, vagy eljárhat a szád, és akkor megöllek téged és a kis öcsikédet is.-alkudozott
-Az öcsém nem is tud semmiről. De inkább meghalok, mint hogy a barátnőd legyek!
Ideges lett szavaim hallatán. Egy kendőt vett elő , majd bekötötte vele a számat is. 

Leült egy székre és elkezdett figyelni minket. Őszintén? Frászt kaptam! Sosem voltam még ennyire szar helyzetben. Sosem paráztam még így, nyilván, mert eddig nem raboltak el! Csak annyit láttunk, hogy telefonál, de azzal sem túl kedves. Aaron aggódóan pillantott rám, tekintetével kérdezve, hogy jól vagyok-e? Bólintottam megnyugtatva. Biztosan meg van ijedve. Fogalma sincs arról, hogy mit keresünk itt, vagy miért, bár annyira nekem sem tiszta ez az egész, de hamarosan kiderül. A többiek gondolom nem tudnak semmit semmiről, így még csak nem is keresnek. Nem is baj. Még csak az hiányozna nekem, hogy ők is belekeveredjenek ebbe! Elég , hogy az öcsémet belerángattam. Azt hittem már ennyivel megússzuk, mikor újra felállt és felém lépdelt. Leguggolt elém, levette a számról a kendőt és kérdezett.
-Hogy a francba akadtál ránk?-kérdezte higgadtan
-Tudod a szerverbe mindenki megvan , főleg az olyan balfaszok, akik haja ott marad.-válaszoltam flegmán
Talán nem kellett volna, ugyan is a megjegyzésért kaptam egy szép pofont, ami ki is kezdte az arcom szúrós gyűrűjének köszönhetően. Így most egy szép seb éktelenkedik arcomon.
-Hagyd békén!-kiáltott rá testvérem
-Te is kérsz?!-nézett rá idegesen
-Hagyd békén az öcsémet, neki semmi köze ehhez. rajtam töltsd ki a dühödet ne rajta!-förmedtem rá öcsémet védve
-Rendben.-vigyorgott ördögien
Baszki ennek nem lesz jó vége! Egy kést vett elő farzsebéből, mit nagyba lengetett előttem. Végighúzta arcomon finoman, majd levezette a nyakamon egészen a kézfejemig. Majd ott élére fordította és elindult felfelé, óvatosan, majd karomnál belemélyesztette újabb sebet ejtve rajtam. Szerencsére bírtam a fájdalmat így nem adtam meg neki az élvezetet, hogy szenvedni lásson. Folytatta volna , ha az ajtó nem nyikorog. Hátrakapta fejét, majd engem otthagyva ment oda hozzá. Nem bírtam oda nézni, ugyan is épp a vérző karommal foglalkoztam......

~Dave~

Mikor Tyler felhívott , hogy elteszi láb alól azt, aki képes lecsukatni minket nem gondoltam, hogy engem is belerángat. Még csak ez hiányzott nekem, hogy az esküvőm előtt pár hónappal lecsukjanak. Ráadásul ha Gemma megtudja, hogy mibe keveredtem megint, tuti, hogy felbontja az eljegyzést, és abba én beleőrülnék! Siettem a megadott címre ,amit Tyler mondott. Mikor megérkeztem csak annyit mondott, hogy egy csaj az és az öccse is itt van. Mikor odamentem, hogy szemügyre vegyem a 2 áldozatot lefagytam.

-Ella?!-döbbentem le 

-Ismered?!-nézett nagyot haverom 

-A húgom legjobb barátnője!-mondtam még mindig sokkolva 

Ella tekintetében csalódottságot láttam. És teljesen meg is értem! én magam sem hittem volna, hogy újra ilyen ügyekbe keveredem. Egyben biztos vagyok. Segítenem kell nekik kijutni! Nem hagy hatom, hogy bajuk essen! Bár Ellát elnézve ezzel elkéstem.

-Haver mi ez a szag?-észleltem 

-Benzin!-mondta Ella 

-Na jó, megint túl sokat beszélsz!-kötözte be Ella száját Tyler .-De jól mondta. Ha valami gikszer lenne felgyújtjuk a kócerájt!-mondta elszántan 

Ez bekattan! Úr isten! Ki kell szabadítanom őket! De nem buktathatom le a tervem! Viszont Ella biztosan tud segíteni. Most, hogy megtudtam az FBI-nál dolgozik. 

-Haver, nem vagy éhes.? Hozhatnál valami kaját.-mondtam neki reménykedve , hogy beválik a tervem

-Ez jó ötlet! Sietek vissza! Addig , ha rosszalkodna, használd ezt!-adta át nekem a kést

El i ment hál istennek. Még megvártam míg végleg elmegy és csak utána siettem hozzájuk. 

-Úristen! Ella , nagyon sajnálom! Hidd el én semmiről sem tudtam!-oldoztam el száját.-Kiviszlek titeket innen épségben, de nem tehetem Tyler előtt, mert képes ránk gyújtani ezt a szar kócerájt , így ahogy van! Ki tud segíteni? Szóljak Louisnak?-faggattam

-Ne!-szólt rám- Neki főleg ne! Skylernek szólj és mondd meg, hogy menjen Davehez, ő tudni fogja mit kell tennie. De ha lehet a többiek ne tudják meg.-mondta erőtlenül

Elég sok vért vesztett! Nem lesz ennek jó vége! Gyorsan írtam egy SMS-t Skynak, majd fájó szívvel de visszakötöztem Ella száját.

"Ellát és Aaront elrabolták! Menj Davehez, és ne szólj senkinek!"

Az SMS-t elküldve raktam el a telefonom, pont időben ugyan is ekkor ért vissza Tyler is.