2. Évad - 7. Rész - Waking

~Louis szemszöge~

Az orvos csodálkozva nézett rám, majd az ágyhoz lépett. Ella nyöszörgött, mire az orvos kiküldött. Aaron a széken aludt. Odaültem mellé és finoman felébresztettem.

- Mond. - nézett rám álmosan, 
Akárhányszor mondtam neki, hogy menjen haza és aludjon, nem hallgatott rám.

- Ella felébredt, de még nem mehetünk be hozzá. - mosolyogtam,
Végre felébredt! Annyira megnyugodtam, hogy tudom, most már biztosan nem hagy itt. Rögtön hívta Skyler-t, hogy Ella felébredt. Ők meg a többieket és rögtön itt is voltak.

- Mi van vele? – érdeklődött barátnője felől.

- Még bent van az orvos, vizsgálja. – mondtam boldogan.
Idegesen vártuk a fejleményeket. Ahogy kijött az orvos már le is rohantuk.

- Hogy van? – érdeklődtem.

- Viszonylag igen, azonban a sok vérveszteség miatt enyhe amnézia lépett fel nála. Nagyjából egy év esett ki az emlékezetéből. Az a fontos, hogy ne zaklassák fel semmilyen információval, vagy csak nagyon óvatosan vezessék rá, mert komolya gondokat vonhat maga után. De ne aggódjanak, ez az állapot nem fog sokáig tartani, maximum egy hónapig tarthat. – tájékoztatott minket.

- Mikor vihetjük haza? – Skyler.

- Két hónapig volt kómába, nem tudok mondani pontos időt, de ha nincs semmi eltérés, akkor akár még ezen a héten.

- Köszönjük. – mosolygott Aaron. – Na, akkor menjünk!

Kisétáltunk az épületből és már félig boldogan sétáltunk az autóig, ott elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a saját útjára.

~Skyler szemszöge~

Miután Louis szólt, hogy Ella felébredt még gyorsabban készültem és ébresztettem Harryt. Az orvos elküldött minket. Elköszöntünk a többiektől, majd mentünk haza. A kocsiba Harry elkezdett sorolni pár lány nevet. Ő a Darcy-t akarja én a Rebeccát. Ezen kicsit összekaptunk, majd jött az, hogy a múltkor megkértem, hogy menjen el és vegyen gyerekülést, hát nem elfelejtette. Ezen is kicsit összekaptunk, hogy mindent nekem kell elintéznem. Felhívta Anne-t, hogy ilyenkor mit csináljon, mert nem kicsit kiborultam. Harry kihangosította a telefont.

- Skyler, mikor az utolsó napokba vagy kiborulsz, Én így voltam Harryvel. Nem fog veled bírni, szóval készülj fel Fiam, mert ezek lesznek életed leghosszabb napjai!

- Anya, gyertek ide! – esett kétségbe Harry.

- Összeszedjük a cuccunkat és megyünk! Maximum holnap már ott vagyunk! Figyelj Skyler-re, nagy szüksége van rád! Skyler, ha fáj, menjetek a kórházba és vigyázz magatokra! Majd holnap érkezünk.

Reggel, fáradtan keltem. Nem fájt semmim. És nem is voltam rosszul. Oldalra néztem és Harry még aludt, láttam rajta, hogy kimerült. Kikeltem az ágyból és a köntösömet magamra véve mentem le. Lent Anne és Robin már a konyhába ültek. Csodálkoztam.

- Jó reggelt. – köszöntem. – Mikor értetek ide?

- Szia, ölelt meg Robin, majd Anne.

- Olyan fél hét körül, Harry beengedett minket, majd vissza is feküdt. – mosolygott Anne.

- Mondta, hogy tegnap nagyon kiakadtál. – Robin.

- Teljesen jogosan! Már két hete megkértem, hogy vegyen gyerekülést a kocsiba. Amit elég rendesen elfelejtett. – ültem le. Anne csinált nekem kávét amit meg is ittam. Ekkor Harry jött le a lépcsőn, egy alsónadrágba.

- Jó reggelt. – köszönt, adott egy szájra puszit, majd Anne-t megölelte, Robinnal kezet fogott, majd leült. Evett két szendvicset Én addig elbeszélgettem Anneel. Olyan dél körül Rendeltünk, kaját mivel nekem Harry nem engedte, hogy főzzek Én meg Anneék.  Így rendeltünk. Evés után a nappaliba néztük a Tv-t.

- Skyler, mennyi időd van még? – szólalt meg Anne.

- Még két hét, de az orvos szerint addig nem húzom ki. – válaszoltam.

- Feszül a hasad?

- Kicsit.

- Fáj is?

- Igen.

- Harry hozd a cuccot, megyünk a kórházba. – utasította Anne.

Beültünk a kocsiba, és már mentünk is. Amint odaértünk Ellával találkoztunk, aki a folyosón sétált Louisval és Aaronnal.

- Megyünk szülni. – mondta Harry. Egy orvos hozott egy tolókocsit és abba betoltak egy vizsgálóba. Harry kint maradt, szerencsére. A dokinő megvizsgált, majd közölte:

- Akár mikor jöhet a baba. Az előjelek megvannak. Lehet, hogy még ezen a héten nem, attól függ, hogy szeretne világra jönni. – mosolygott. – Vigyázz magadra Skyler és a kicsire is. Egyél rendesen!

Segített felállni, majd ki is kísért. Elköszönt, majd visszament.

- Mit mondott? – Harry.

- Bármelyik pillanatba szülhetek. – mosolyogtam. Kézen fogva mentünk Ella kórterméig. Beszéltünk vele, kiderült, hogy még ma kiengedik, csak várna még egy papírra. 

Haza mentünk, Gemmáék átjöttek hozzánk. Dave figyelt rám, Harry helyett is, aki Gemmával és Anneel főzött. Robinnak pedig el kellett intéznie valamit. Én a kanapén feküdtem, Dave pedig simogatta a hasam, jól esett ilyenkor nem rúgott a kislányom. De most így se hagyta abba. Mikor Dave megérezte, rám nézett és elmosolyodott. 

- Ilyet gyakran csinál? 
- Szinte mindig. Verekedős egy kislányom lesz. - kuncogtam. 

Mindenki nálunk aludt, mert ki nem hagynák a babának a születését. Még Ella, Louis, Aaron és Niall is átjöttek. Beszélgettünk, majd hangosan kezdték hallgatni a zenét és ittak. Nem voltak részegek, de józanok se. Természetesen, Ella, Aaron Gemma, Anne és Én nem ittunk. Mondjuk Aaron ihatott egy kicsit, de szigorúan csak Ella tudta nélkül. Majd mikor úgy láttuk, hogy a fiúk eleget ittak elmentünk zuhanyozni, majd aludni. 

Reggel viszonylag későn keltem. Már Harry se volt mellettem, pedig mindig Én kelek előbb. Nyújtózkodtam egyet, majd kikeltem az ágyból és mentem le. Lent a konyhába Ella, Gemma és Anne beszélgettek. 
- Sziasztok. - köszöntem. 
- Jól aludtál? - Anne. 
- Viszonylag. - rántottam vállat, kivettem a hűtőből a narancslevet és öntöttem magamnak egy pohárba, majd azt kezdtem szürcsölgetni. 
- Mizu csajszi? - jöttek be a fiúk. 
- Semmi. - válaszoltam Louis kérdésére. 
Harry adott egy gyors csókot, aminek Dave nem igazán örült. Vagyis az arca nem tiszta szívéből jövő örömét mutatta. Felmentem és kerestem ruhát. 

Ruhám :) 

Lementem és addigra már mindenkin normális ruha volt. Leültünk a nappaliba és néztünk a híreket. Hát persze, hogy mi is benne voltunk, az még annyira nem is zavart, mert már megszoktam, de hogy a meg nem született gyerekemet is belevonják, na az felhúzta a pumpát. 

- Harry Styles és kedvesen Skyler Austin új szintre hozta kapcsolatát. A híres énekes már hónapok óta megkérte Skyler kezét, talán azért, mert érkezik a baba? A rajongók tanakodnak, hogy Skyler csak Harry pénzére hírnevére utazik, de vajon ez így is van? Viszont a babának kifejezetten örülnek. Ez most hogy van? Megkérdeztük Harry egykori barátnőjének a véleményét. Taylor Swift nyilatkozott is nekünk: 

- Mindig is tisztában voltam azzal, hogy Skyler csak Harry pénzére és hírnevére utazik. Nem értem Harry ezt, hogy nem veszi észre! Skyler egy olyan nő, aki mindenre képes, ha azt ő eltervezi az úgy is lesz! Nagy a valószínűsége, hogy csak felcsináltatta magát, hogy Harry még véletlenül se hagyja el vagy legalább kapjon gyerektartást, hisz neki abból is csak pénz jön be. Mint tudjuk ő nem a mi köreinkhez tartozik. 

- A következő témánk az iskolai . . . 

Itt Harry kikapcsolta a TV-t. Mérgesen összenéztek Louis-val. 
- Ez a nő megőrült! - rázta a fejét Ella. 
- Eddig se bírtam, de ezek után. Gyűlölöm! - értett egyet nővérével Aaron. 
Harry-nek csörgött a telefonja, így félrevonult. Mikor visszajött elég búvalbaszott képet vágott. - bocsi a csúnya kifejezésért!! - szerk..- 
- Hát van egy rossz hírem. - kezdte. 
- Mi? - Anne. 
- Most hívott Paul, hogy mennünk kell New Yorkba egy koncertre. Holnap lesz a koncert, és utána jövünk is haza. Azt ajánlja, hogy szedjük össze magunk a cuccunkat és menjünk ki a repülőtérre, mert különben ő fog minket kirángatni. 
- És ha jön a baba? - estem kétségbe. 
- Akkor jövök, ott hagyom a koncertet, de veled leszek mikor jön a baba! Ezt megígérem! - ült le mellém és megcsókolt. 
- De nem hagyhatod cserbe a rajongóitokat! 
- Miattatok megteszem! - nézett mélyen a szemembe. 

~A koncert utáni este~

A koncert nagyon jól sikerült, mi Ellával és Aaronnal itthonról néztük, mert ugye ment a TV-be is. A koncert közbe Harry felhívott a rajongóik előtt és megbeszéltük ezt az egész csak a pénzére és a hírnevére hajtok témát. 

" - Engem Harry pénze, hírneve nem érdekel! Nemek csak a szeretete kell és ennyi! Ha nem szeretne nem lennék vele, Elnézést kérek mindenkitől előre, de Taylortól nem vártam mást a múltkori cselekedete után! Rám lehet mondani mindent, nem érdekel, van nagyobb problémám is, de viszont a gyerekemre nem mondhattok semmit! Én imádlak titeket és ez természetesen annak nem szólt, aki ugyan így érez irántam! Úgy közlöm, hogy Harry majdnem itthon maradt, de ÉN nem engedtem neki, mert ti, akik nagy rajongói vagytok, erre a napra vártatok. Ha itthon maradt volna, akkor teljesen jogosan mondanátok rólam bármit, de addig nem! " 

A kis megnyilvánulásom után rengetek üzenetet kaptam, hogy ne haragudjak az eddigi utálkozásuk miatt és, hogy teljesen megbánták amiket eddig írtak nekem. A követőim száma megnőtt, és rengetegen kiírták, hogy várják már a kisbaba érkezését. Világtrend lett abból, hogy majd amint megszületik és lesz egy kis időm írjam, ki, hogy hogy hívják és csatoljak hozzá képet is, természetesen az apukájával. 

Anne és Robin átköltöztek Gemmáékhoz, mert őket is szemmel akarják tartani, hogy egyenlőre ne legyen több baba a családba. 

Ez a napom is úgy kezdődött ahogy szokott. Reggel Harry édes szuszogására keltem. Megfordultam, majd arcát kezdtem simogatni mire a hátára fordult. Közelebb hajoltam hozzá, nyakár csókolgattam. Elmosolyodott és rögtön magához húzva csókolt. Addig csókolóztunk míg már Én voltam alul ő pedig felül. Csókolóztunk, mikor egy hatalmas fájdalom nyilalt a hasamba. Összeszorítottam a szemem és a számat is, az utóbbi miatt Harry abbahagyta a csókolást. 
- Mi a baj? - nézett furcsán. 
Nem tudtam válaszolni, de valami nedveset éreztem OTT!! 
- Ugye nem?! - váltott az arca kétségbe esettre. . . 


Sziasztok! 
Megkezdődött a nyári szünet, Én kifejezetten örülök neki! Nem kell tanulni, nem kell korán kelnem és stb, több időnk lesz majd a blogírásra. Ezt a részt viszonylag gyorsan összehoztuk és ami a legjobb: nem késtünk vele! Remélem tetszeni fog és kap pár komit vagy pipát! Mondjuk pipát szokott, de a komikból eléggé kifogytatok! Arra szeretnélek titeket megkérni, hogy írjátok le a véleményeteket! Mi tetszik nem tetszik, tudjátok, amit ilyenkor szokás! Elérkeztünk ahhoz a részhez is ahol megkezdődik a szülés. A következő részt izgisre tervezem vagyis próbálom majd azzá tenni! Jó olvasást! 
Ölelünk titeket: 

Xx Ella && Sky. . 

2. Évad - 6. Rész - Dead or alive?

Sziasztok!

Nos itt a következő rész, reméljük tetszeni fog! 

Komizzatok, azt mostanság elégé elfelejtettétek! 

Jó olvasást! 

Puszy: 

        Ella && Sky

~Skyler~

Ella. Ella. Minden rajta múlik, ha küzd, de nem fog, hisz e miatt "vesztünk össze". Az összes srác itt van, és Dave is. Nagyon remélem, hogy túl éli.
- Skyler, jó vagy? - kérdezte aggódva bátyám.
- Igen. - bólintottam.
Ella kezelő orvosa sietett be a kórterembe. Louis felpattant és beakart menni, de a nővér útját állta.
- Louis, mindjárt ki jön az orvos, akkor megtudunk mindent. - húztam vissza. Bólintott, majd leült, lábát rázta, ujjait tördelte - nem szó szerint -.

Az orvos pár perc elteltével jött ki Ellától.
- Mi van vele Doktor úr? - pattant fel Louis. Én is felálltam.
- Ha három napon belül nem ébred fel, akkor le kell vennem a lélegeztető gépről! Sajnálom. Ha szeretnének, be mehetnek hozzá. - hagyott ott minket.
- Meg fog halni? - könnyezett be Aaron szeme.
- Ilyet ne mondj! - simogattam a hátát.
- Én nem akarom elveszíteni! - ölelt meg.
- Nem fogjuk elveszíteni! Ella erős lány, tudod milyen makacs, nem adja fel! - biztattam.
- Bejössz velem? - tolt el magától.
- Igen. - mosolyogtam rá. Miután Louis kijött bementünk mi is. Aaron leült a székre Én pedig az ágyra. Megfogta Ella kezét és beszélni kezdett hozzá.
- Nővérkém, ne hagyj itt, kérlek. Szükségem van rád! Louis már most kikészült mi lenne vele, ha véglegesen itt hagysz minket? Ki fog készülni. - adott egy puszit az arcára. Elmosolyodtam szeretetükön. Ella bármit megtenne Aaron ért, és ez fordítva is igaz. Imádják egymást. Kimentünk. Louis ült és maga elé bambult. Aaron elment a büfébe, mert szomjas lett. Nekem pedig WC-znem kellett. El is indultam, de mikor már a folyosóra értem, valaki vissza rántott. Ez által izmos felsőtestének csapódtam. Megéreztem Chanel parfümjének illatát, így rögtön felismertem. Harry. Felnéztem rá, zöld szemeibe.
- Mit szeretnél? - húztam fel a szemöldökömet.
- Téged. - csókolt meg. Lehet, hogy el kellett volna utasítanom, de nem tudok mit tenni! Szeretem! Ahogy a nagymamám mindig mondta: "Én csak az eszemnek parancsolok, és nem a szívemnek!" Milyen igaza volt. Jó volt újra csókolni Harry-t. Újra érezni közelségét. Miután elváltunk homlokát az enyémnek támasztotta.
- Megbocsátottál?
- Már rég megbocsátottam! - csókoltam meg, most Én. - De viszont WC-znem kell. - toltam el és bementem a helységbe. Miután elvégeztem a dolgom, kimentem. Harry a falnak támaszkodva állt, ahogy észre vett megfogta kezem és úgy mentünk vissza a többiekhez. Leültünk, egyik oldalamon Harry másikon Aaron.
- Jól vagy? - kérdeztem Aarontól.
- Nem. - rázta meg a fejét és fel állt az ablakhoz sétált és az üvegen keresztül nézte Ellát. A telefonom megcsörrent. Az orvosom neve villogott rajta. Felálltam és arrébb sétálva felvettem.
- Jó napot. - szóltam bele.
- Szia, Skyler. - köszönt a dokinő. - Lenne egy kis probléma.
- Nagy baj? - ijedtem meg.
- Be kéne jönnöd vizsgálatra minél hamarabb. Megszeretném nézni a kisbabát, hogy minden rendbe van-e, mert valami nem stimmel a papírokon.
- Itt vagyok a kórházba, ha kell akkor most rögtön tudok menni.
- Rendben. Hol vagy?
- Az intenzív előtt.
- Pár perc és ott is vagyok.
- Várom! - raktam le. Visszasétáltam, majd leültem. Az orvos pár perc múlva jött is.
- Jó napot mindenkinek! - mosolygott.
- Jó napot! - köszöntek a többiek.
- Akkor Skyler mehetünk? - mosolygott kedvesen.
- Igen. - vettem fel a táskám és mentem volna, ha Harry meg nem fogja a kezem.
- Ez a nőgyógyászod, ugye minden rendbe van? - nézett kétségbe esetten.
- Nem tudom.
- Én is mehetek? - kérdezte az orvostól.
- Ezt nem nekem kell eldöntenem.
Szóval nekem.
- Gyere. - fogtam meg a kezét. Felmentünk az emeltre. Bementünk a vizsgálóba és leültünk.

- Mikor itt voltál nagyon gyenge volt a szívhang. Ezt szeretném most ellenőrizni. Nem hiszem, hogy baj lenne, maximum többet kell enned és kávét ne igyál. - adott tanácsokat.
- Rendben.
Átmentünk egy másik szobába, fel feküdtem az ágyra, majd a jól megszokott zselézés után húzogatni kezdte a szerkezetet a hasamon. Hümmögött párat, majd megint és végre megszólalt.
- Most jó a szívhang. Nem ittál kávét, igaz? - megráztam a fejem. - Akkor kávét ne fogyassz és egyél többet. - mosolygott. Harry megnyugodott. - Tudni szeretnétek a nemét?
- Igen. - Harry. - Persze, ha nem baj. - nézett rám. Én csak megráztam a fejem. Megint húzogatni kezdte a szerkentyűt a hasamon, majd megszólalt. - Kisfiú!
Kaptunk róla képet:

Utána visszamentünk a srácokhoz mi is és tovább idegeskedtünk. Louis bent volt Ellánál. Ugyan háttal állt, de gondolom szemei könnyel teltek. Aaron is be akart menni, de most visszatartottam.
-Hagyd egy kicsit magára.-javasoltam
-Igazad lehet.-ült vissza sóhajtva
Szegény nagyon ki van borulva. Akár csak mi. Bár neki még is csak a nővére és Louisnak a barátnője. Még, ha nem is beszéltek egymással egy ideje, akkor is tudom és mind tudjuk, hogy tiszta szívből szeretik egymást. Egymásnak lettek teremtve.

Az utóbbi 2 hónap szörnyű volt! Most már nyolc hónapos terhes vagyok, a cuccom összeszedve vár az ajtóba, hogy mehessünk a kórházba szülni. Kiderült, hogy nem kisfiúnk lesz hanem kislányunk. Harry minden lépésemet figyeli. Úgy ahogy a többiek is. Louis nagyon kivan Ella miatt, főleg, hogy az orvos ma leveszi a lélegeztető gépről. Én is kiakadtam. Aaron magántanuló lett, de most Én figyelek rá. Bementem az iskolába és elmondtam, hogy mi történt, így adtak neki haladékot. Ella semmi életjelet nem adott magáról, pedig elég sokat voltunk bent nála. Gemma és Dave Holmes Chapelbe vannak, Gemma és Harry szüleinél. Mi Harryvel külön költöztünk, egy szép "házba", amit előbb mondok villának. Anyáékkal tartom a kapcsolatot, Nathan pedig nagyon ügyesen táncol. Bírják Harry-t, de apa nem igazán békélt meg azzal, hogy nagypapa lesz, mert Ő még fiatal ehhez! Reggel. Úgy utálom! Harry még édesen szuszogott mellettem. Kitakaróztam, majd nehezen felültem, majd nyújtózkodás után mentem ruhát keresni.

~Louis~

Nem veszíthetem el. Ő az életem. Küzdenie kell! Muszáj! Nem tudom elhinni, hogy feladta!Nem adhatja fel! Szükségem van rá! Akár csak az Aaronnak és a többieknek! Nem tudnék nélküle élni! Kezét szorongatva ülök az ágya mellett zokogásom visszafojtva. Erősnek próbálom mutatni magam, de ezt már tudják a srácok is. Ha Elláról van szó, nem tudom tartani magam. Túl erősek iránta érzelmeim és nem tudom titkolni őket, bárhogy is érezzek.Egyszerűen túl fontos nekem.
-Ell, könyörgöm ne merj itt hagyni! Szeretlek, hallod?! Mindennél jobban szeretlek! Nem bírnám ki nélküled! Muszáj küzdened!-dadogtam el zokogva
Abban reménykedem, hogy hall és küzdeni fog! Nem hagyhat itt minket! Egyáltalán hogy történhetett vele ilyen?!

~2 nappal később~

1 óra! Ennyi maradt hátra az időből, amíg még a lélegeztető gépen hagyják! Már szólt az orvos, hogy csak egy óránk maradt. Muszáj valami életjelet adnia magáról! Nem veszíthetem el!! Idegesen rugózott lábam, közben kezét szorongattam. Az orvos bejött az ajtón. Frászt kaptam.
-Idő van.-mondta az orvos
Teljesen lefagytam. Magam elé meredtem, de hirtelen megugrottam.
-Várjon! -szóltam az orvosra - Megfogta a kezem.-engedtem el puha mancsát.

2. Évad - 5. Rész - I want die.

~Harry~

Megint, pedig csak beszélgettünk, de Kendall mindent elrontott azzal, hogy nyilatkozott a sajtónak. Biztos, hogy Skyler is elolvassa és akkor elveszítem őt és a babát is, de azt nem hagyom! A gyerekem senki nem veheti el tőlem! Ő az enyém és Skyler-é még az kéne, hogy valami idegen férfinak mondja majd, hogy apa. Ella és a srácok is jól leszidtak, hogy hogy lehetek ilyen marha, de nem mintha nem érdemeltem volna meg. Mikor Skyler, megjött csak ment fel a lépcsőn, szóval elolvasta. Ma jöttünk haza és már el is veszítem, hát nem egy szerencsés barom vagyok? Nem! Ella ment is utána, Én nem mertem. Egy nagy ajtócsapódás.
- Skyler! - kiabálta el magát Ella. - Srácok gyertek! - kiabált kétségbe esetten.
Mi csak rohantunk, meg se állva. Az ajtó már nyitva volt és Ella térdelt Skyler mellett, aki a földön feküdt és szeme le volt csukva. Mellé siettünk és felkaptam. Louis ment le és a kocsit hozta ki a garázsból. Gyorsan beültünk és mentünk a kórházba.

Már legalább egy órája vizsgálják Skyler-t, se a nővér se az orvos még nem mondott semmit. Szóltunk Dave-nek, aki majdnem nekem jött, felhívta Skyler szüleit is és Ők is itt vannak. Skyler kezelő orvosa jött ki az ajtón.
- Maguk Skyler Austin hozzátartozói? - kérdezte tőlünk. Mindannyian egyszerre álltunk fel.
- Igen! - válaszoltuk.
- Egy Ella nevű hölgyet hív. Először is. A baba és ő sem sérült meg, de ha egy kicsivel is később érkeznek akkor a baba meghal. Nem szabad felidegesíteni, kiabálni vele, ugyanis veszélyeztetett terhes lett. - közölte a szörnyű hírt. Ella már ment is be hozzá. Miután az orvos elment Dave nekem támadt. A pólómnál fogva nyomott a falhoz.
- Na idefigyelj! Ha egy hajszála is görbül Skylernek vagy a babának Én esküszöm, hogy kicsinállak! - fenyegetett. - Pont lefogom szarni, hogy a nővéred a feleségem, felfogtad?
- Fel. - bólintottam, kicsit sem féltem, tudom, hogy nem bántana. Ismerem.
Ella jött ki a kórteremből.
- Mit mondott? - kérdeztük.
- Harryt utálja és arra ne számíts, hogy egyáltalán, majd közelébe mehetsz! Most ne menjen be hozzá senki, mert elaludt.
- Elfog tiltani a gyerektől?
- Csodálkozol? Egy féreg voltál vele! - beszélt hozzám az a srác akiről még azt se tudom, hogy ki az.
- Te meg ki a franc vagy? - néztem rá.
- Ne merj így beszélni vele! - lépett elém Dave.
- Dave állj le! - szólt rá Gemma.
- Nem fogok, mert miatta került veszélybe a húgom és a gyerek! - válaszolt keményen.
- Kisfiam, hagyd csak szerelmes! - fogta meg a vállát, a nő.
Mindenki feszült volt. Nem is csodálom, hisz aki itt van az szereti Skylert.

Még tegnap megpróbáltam hozzá bemenni, de feszült lett és rögtön hívta a nővért, aki ki is küldött. A folyosón töltöttem egy hetet míg Skylert ki nem engedték. Kivirult volt, de ahogy tekintetét rám emelte láttam, hogy össze van törve. Dave és Ella segített neki menni. Mind a ketten védték. Említettem, hogy Ella megutált mert megbántottam a barátnőjét. Hát ez van. Engem csak Skyler érdekel és senki más! Miután ők elmentek én is haza mentem. Otthon a srácok szinte úgy néztek rám mintha száműzött lennék.

- Jól vagy Harry? - kérdezte Lou, aki szóba áll velem. 

- Persze csak a jegyesem rám se néz és ami a legjobb a gyerekem is elfogja tőlem tiltani! - rántott vállat mintha nem is érdekelne, pedig annál jobban érdekel. Felmentem a közös szobánkba és még a ruhái itt vannak. Az ágyon egy felső, amit akkor viselt mikor megismerkedtünk. Hiányzik a csókja az ölelése és vidám nevetése. Leültem az ágyra és eszembe jutott az az éjszaka mikor először voltunk együtt. Mennyire félt még csak rám nézni is. Mikor megfogant a gyerekünk. Hiányzik minden, ami ő. Megfogtam a kabátom, majd beülve Range Roverembe mentem nővéremékhez. Ahogy kiszálltam mentem és csöngettem is. Gemma nyitott ajtót. Beengedett. Dave és Skyler sétált le a lépcsőn. Skyler, csak bámult engem. Mondjuk Én is őt néztem.
- Gyere Skyler. - szólt bátyja neki.
- Rendben, de fent hagytam a papírokat. - fordult vissza. miután lehozta a táskáját, benne a kilógó papírokkal Daveel el is mentek. Gemma csinált kaját, Én pedig az étkező asztalnál ültem.
- Harry miért is jöttél? - kérdezte Gemma miután berakta a húst a sütőbe.
- Hozzád jöttem. - rántottam vállat. - Jól van a kicsi?
- Igen, most mentek vizsgálatra. Skyler meg kezd elfáradni, alig eszik valamit, rengeteget sír és alig beszél, teljesen összeomlott. Ella sokat jár hozzá és elviszi különböző helyekre, de nincs is benne semmi élvezet. Csak az-az öröm táplálja, hogy most terhes és ennyi.
- Szóval őt is megviseli?
- Igen, sokkal jobban mint hiszed. Az előbb is majdnem elsírta magát, még az orvoshoz se akar elmenni, csak azért, megy mert lehet, hogy a babának valami baja lehet és ezt szeretné elkerülni.
- Nekem is nagyon hiányzik. - vallottam be.
- Látom Harry. - ölelt át. - Skyler megbocsájtott, csak bízni nem tud benned, nem akar csalódni. Dave pedig egyenesen utál téged, és ezt be is vallja. Már a házból kiakart tiltani, csak azért nem teszi, mert az öcsém vagy. De Skyler, nem engedte és Én se! Csengettek. Gemma ment ajtót nyitni Én meg csak vártam.
- Nem, még az orvosnál vannak. - jött be Gemma és az a srác, aki a kórházba beszólt.
- De ugye nincs semmi bajuk? - ijedt emg.
- Dehogy, jól vannak. - ölelte át Gemma.
- Ez mit keres itt? Tudod, hogy Skylernek nem jó ha felidegesedik. - mutatott rám az a kisgyerek.
- Nathan, ő az öcsém, nem tilthatom ki. - válaszolt nővérem megvédve engem.

~Skyler~

A kórházban töltött idők, szörnyűek voltak. Harry szinte mindennap itt volt, de soha nem jött be, mert Dave nem engedte. Tisztában vagyok azzal, hogy veszélybe vagyok, és ez által a baba is. Nem anyáékhoz költöztem, hanem vissza Daveékhez. Szívesen fogadtak, tisztába vagyok vele, hogy Gemma Harry nővére, de így legalább láthatom, nem arra gondolok, hogy most minden áron vissza megyek hozzá, hanem, nem szeretném elfelejteni, csak nem tudok rá normális magyarázatot! Ellával a kocsiba beszélgettünk, de a fiúkat hanyagoltuk. Miután megláttuk Louis mellett azt a csajt, Ellán láttam, hogy nem sok kell neki, hogy sírjon így ő fel is ment. Én lent maradtam, hiszen a fiúk kérdezgetni kezdtek.
- Ellának mi a baja? - Louis.
- Téged ez pont érdekel, nem? Ha annyira tudni akarod, felhívnád vagy legalább beszélnétek és nem itt ölelgetnéd azt a lányt! - oktattam ki. Louis felpattant és ment is fel.
- Jól vagytok, Sky? - Zayn.
- Elvagyunk. - rántottam vállat. Maximum öt perc után Louis jött le, elég letört fejjel. Nem szóltam, kérdeztem semmit csak mentem fel. Tudom, hogy Ella most sír, és ahogy beléptem az ajtón teljesen biztos lettem benne.

-Ell, minden rendben? - kérdeztem. 

-Nem, semmi sincs rendben, de már mindegy! - mondta.

-Mi az, hogy mindegy?! Ella, szeret téged, és te is őt! Hát harcolj érte! - oktattam ki. 

-Belefáradtam! Ebbe meg az egész elbaszott életbe is! Komolyan mondom, nem bánnám, ha meghalnék!-akadt ki, teljesen megértettem! 

-Ella hogy mondhatsz ilyet?! Te nem vagy normális! - hiába megértem, van egy öccse, aki miatt felelősséget vállalt, és itt vagyunk mi is, akik imádjuk őt! 

-Csak belefáradtam! Feladom! - pattant fel és már rohant is. Mentem Én utána csak lassan. Ahogy leértem a lépcsőn, akkor lépett be Harry és az a Kendall, vagy ki, akivel az újságba is szerepeltek.
- Skyler. - nézett rám Harry, csillogó zöld íriszeivel. Azt hiszem újra és újra szerelmes leszek, már csak a szemébe is.
- Louis! - kiabáltam, Harryvel és a kurvájával nem is törődve.
- Tessék? - állt fel.
- Nem tudom, mit mondtál neki, de ha csak egy haja szála is görbül, halott ember vagy! Világos! Egy kismamával ne kezdj! - fenyegettem és közbe hunyorogtam. 

~Ella~

Louisval azóta sem beszéltünk hiába voltunk egy légtérbe mennyit. Egy szóra sem méltattuk egymást. Skyler felhívott, hogy segítsek neki valami cuccokat összeszedni a srácok házából, így mennem kellett hozzá. Együtt mentünk a srácok házához. Azóta egyébként én sem lakom ott. Az öcsémmel vagyok, de a cuccaim még nem hoztam el. De lehet hogy ideje lenne. Amúgy Skylernek is ennyi esze van , hogy este 9-kor menjünk a cuccaiért. Mindegy , neki megteszem. Útközben sokat beszélgettünk átlagos témákról de a pasis drámáinkat inkább mellőztük. Nagyon megviseli őt is a szakítás akár csak Harryt, de hiszem, hogy újra ki fognak békülni. De hogy velünk mi lesz, Azt nem tudom. Nem merek reményeket fűzni hozzá. Ahhoz túl rég óta nem beszéltünk egymással. Mikor megérkeztünk Liam nyitott ajtót, aki boldogan fogadott minket. Megölelt minket, majd beengedett.Azonban mikor beléptem a nappaliba lefagytam. Nem is a többiek miatt , hanem a látvány miatt,ami elém tárult. Louis egy lányt átkarolva ült a kanapén a többiekkel beszélgetve. 

-Fent megvárlak.-mondtam Skylernek , majd felsiettem a lépcsőn

Könnyeim marták szememet, de nem engedtem útjukra őket. Az erkélyre mentem ki. Szinte jólesett amint a hideg levegő csípte bőrömet. A város meglepően csendes volt. Ajtó csapósást hallottam , de nem foglalkoztam fele. Azt gondoltam Sky az.Azonban mikor egy puha pulóvert éreztem meg hátamon, tudtam, hogy nem Skyler az. Két kar védelmezően ölelt át hátulról, melegítve engem.

-Gyere be, megfázol.-hallottam meg lágy hangját 

-Nem számít!-mondtam szinte már remegve

Aprót nevetett, majd folytatta.

-Nekem igen is számít.-suttogta fülembe 

-Valahogy ezt nem tudom elhinni neked.-hámoztam le magamról karjait, majd pulóverét kezébe nyomva mentem be 

-Ell, kérlek beszéljük meg!-jött utánam 

-Még is mit?! Hogy miért ölelgetted a csajt lent?! Kösz nem! Nem vagyok kíváncsi a részletekre!-nyitottam ki neki az ajtót 

-Ell, kérlek....

-Nem Louis! Menj!-mondtam remegő hangon 

-Nem engedlek el ilyen könnyen.-mondta, majd kiment 

Fejemet fogva ültem le az ágyra. A sírás kerülgetett elég rendesen, de harcoltam ellene. Mint annyi mindennel már ez életemben. Belefáradtam a harcba. 

-Ell, minden rendben?-kérdezte Skyler 

-Nem , semmi sincs rendben, de már mindegy!-mondtam 

-Mi az, hogy mindegy?! Ella , szeret téged, és te is őt! Hát harcolj érte!-oktatott ki

-Belefáradtam! Ebbe meg az egész elbaszott életbe is! Komolyan mondom, nem bánnám, ha meghalnék!-akadtam ki 

-Ella hogy mondhatsz ilyet?! Te nem vagy normális! -kiabált velem Sky

-Csak belefáradtam! Feladom!-rontottam ki 

Idegesen rohantam át a nappalin mielőtt bármelyikük is megállíthatott volna. Tudom, hogy hülyeséget beszéltem de így gondoltam. Felesleges élnem, hisz Louist elveszítettem, az öcsém az egyedüli aki szeret, de megkockáztatom, hogy neki is jobb lenne nélkülem. Nem lenne állandó veszélyben.  Haza felé tartottam, hogy magamra zárkózhassak és elgondolkodhassak a dolgokon, amik körülöttem zajlanak.Hirtelen a nevemet hallottam meg magam mögött.
-Dave?-lepődtem meg, hisz Sky bátyja sosem kereset még engem
-Vigyázz magadra és az öcsédre is, mert Tyler még szabadon mászkál és rád vadászik!-figyelmeztetett
-Mi?!-döbbentem le
-Nagyon jól mondja.-hallottam egy ismerős hangot magam mögül
Baszki! Tudtam, hogy nem fogok ilyen könnyen szabadulni ettől az ügytől. Meg fordultam , hogy legalább láthassam. Egy fegyvert szegezett felém, de szinte ezt már megszoktam. Minden egyes személy , akit lecsuktam , így fogadott. Csak annyi a gáz, hogy pont most nem hoztam magammal fegyvert. Csípőre tett kézzel álltam vele szembe. Tudtam, hogy nincs mersze meghúzni a ravaszt.
-Itt vagyok! Akkor mire vársz még?!-szólaltam meg -Itt a tökéletes alakalom a bosszúra!-tártam szét karjaimat
-Nagyon jól beszélsz.-biztosította ki a fegyvert
Hátam mögött Dave észrevétlenül csempészett a farzsebembe egy fegyvert.
-Azonban te csak később kerülsz sorra! Először drága haverommal kell lerendezzem a számlát!-nézett rá
-Azt már nem!-kaptam elő a fegyvert
Azonban nem voltam elég gyors. Egy lövés hallatszott és iszonyú fájdalom kerített hatalmába. Térdeim találkoztak a földdel.
-Ella!-térdelt mellém Tyler tartva , hogy ne dőljek el
-Intézd el.-mondtam ki erőtlenül , majd minden elsötétült körülöttem
Minden megszűnt létezni.....

~Dave~

Ella elájult karjaimban! Legalább is remélem, hogy csak elájult.Gyorsan kézbe vettem a fegyvert, majd Tylerre lőttem vele, ugyan is tudtam, hogy újra lőni fog. Eltaláltam és ő is ugyan úgy hullott a földre, mint Ella. De valahogy már nem tudott érdekelni! Kibaszott nagy csávában vagyok, de az jobban érdekel most, hogy mi lesz Ellával. Hívtam Ella kollégáját, hogy vigye be ezt az elmebeteget.

Bevittem a kórházba , majd miután bevitték őt a műtőbe engem a folyosóra küldtek. Felhívtam a húgom.

-Sky , ne pánikolj, de Ella kórházban van. Itt vagyok vele.-mondtam neki 

-Mi?! Úristen, azonnal ott vagyunk!-csapta le 

Idegesen vártam mikor jönnek már ki az orvosok, hogy mondjanak valamit, de semmi! Sky idegesen sietett hozzám a srácokkal mögötte Aaront is beleértve. 

-Hol van Ella?!-előzte meg Louis könnyes szemekkel 

-Bent, még mindig! Az orvosok sem mondtam még semmit!.-fogtam a fejem 

Alig fél órával később kijött egy orvos. Mind odarohantunk hozzá faggatva.

-Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, innentől már csak a kisasszonyon múlik, hogy küzd-e.-mondta az orvos, majd elment 

Sky szájához kapva ült le a székre zokogását vissza fojtva.

-Héy, Sky. Tudsz valamit?!-faggatta Louis 

-Nem fog küzdeni! Feladta! Délután ezért vesztünk össze és ezért rohant el.-zokogott 

-Úristen! Nem! Nem adhatja fel. Nem veszíthetem el! Szükségem van rá!-kezdett sírni Louis is ........

2. Évad - 4. Rész - Real family

Sziasztok! 

Hoztuk a részt, igaz késéssel. Ezért ezer bocsi! 

Jó olvasást! 

Lassan nyári szünet! Már nagyon várjuk! 

Puszi!! : Ella && Sky.. 

~Skyler~

Ezen a napon is úgy kezdődött minden mint a többin, csak éppen reggel nem lettem rosszul. A srácok fáradtak kimerültek a sok koncert miatt, de most három nap szünetük lesz. Már várom, hogy Ella jöjjön legalább nem leszek együtt öt vadbarommal, már bocs, de mikor fáradtak hisztiznek és elviselhetetlenek. Kitudnak néha készíteni. Én minden este mentem velük a koncertre, míg a koncert folyt Paul vigyázott rám. Nem remek még bébicsőszt is kaptam, nehogy jöjjön a baba. De nem is értem őket még csak négy és fél hónapos terhes vagyok, nem nyolc vagy kilenc. Ma megyünk a srácokkal az orvoshoz. Mivel nem szeretnénk tudni a nemét csak az utolsó vizsgálatnál, így még nem tudjuk meg.
Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Meg se nézve, hogy ki keres felvettem.
- Igen?
- Szia, Húgocskám! - köszönt bátyám boldogan.
- Szia.
- Van egy jó hírem, vagyis nem tudom, örülni fogsz-e neki.
- Megint mit csináltál?
- Ööö... megkerestem a szüleinket. Kedves házaspár, lett nekik egy gyerekük, fiú Nathan a neve. Beszéltem velük és örültek, hogy megtaláltam őket. Meséltek pár dolgot. Megszeretnélek rá kérni, hogy gyere haza.
- Dave, nem hagyhatom itt Harryt.
- De otthagyhatod, csak félsz, mert terhes vagy, de Én is tudok rád vigyázni. Csak pár napról lenne szó!
- Jó, ma elmegyünk az orvoshoz, holnap megyek. - fújtam ki a levegőt. Leraktuk a telefont, majd bementem a konyhába, ami a buszon van.

Csináltam jó sok kávét, már ismerem a fiúkat. egy bögrébe töltöttem magamnak, majd bele tejet, beraktam a mikroba, majd raktam bele cukrot.
- Jó reggelt. - jött be a konyhába Harry és Liam.
- Nektek is. - mosolyogtam rájuk. A telefonom megint megszólalt, és megint bátyám hívott.
- Megint mit szeretnél? - szóltam bele.
- Lefoglaltam a jegyed csak annyi kell, hogy mutasd fel a személyid.
- Mikor indul a gép?
- Délután 2-kor. Próbáltam úgy kérni, hogy ne tudd lekésni. - humorizált.
- De nagyon humoros vagy! Megyek, szia. - raktam le, meg sem várva köszönését.
- Hova mész? - Harry.
- Vissza Londonba. - rántottam vállat.
- És miért?
- Dave felkereste a szüleinket és már beszélt is velük és engem is megszeretnének ismerni. Meg örültek, hogy Dave megtalálta őket és Én is örülök neki. - néztem rá. Leült mellém és megcsókolt.
- Rendben, de helyzet jelentést kérek minden este, és ha bármi történik akkor szólsz és nem elhallgatod. - sorolta a szabályokat.
- Rendben. Ígérem, de viszont lassan készülni kéne.
- Srácok, készüljetek megyünk az orvoshoz! - kiabálta el magát Louis, aki időközbe betoppant.
- Oké. Várjatok meg. - jött a két személytől a válasz.
Én is kerestem ruhát, ami nem igazán könnyű, hétről hétre nő a hasam és nem igazán jönnek rám a ruhák, de most könnyű dolgom volt. Felvettem egy olyan rövidnadrágot, ami nem csúszik le és egy fehér toppot. Egy táskába bedobáltam pár fontosabb dolgot. Felhúztam egy fehér sarut és mentünk is. Az orvoshoz érve, rögtön fogadtak is. a fiúkat nem lehetett kint hagyni, mert megakarják nézni a babát. Felhajtottam a pólóm, már rutinosan. A dokinő nyomott zselét a hasamra. Harry kikötése volt, hogy nő legyen, mert egy férfinak nem engedi, hogy nézegessen OTT. Az orvos szerint vigyáznom kell, mert VÉKONYABB vagyok, mint egy átlagos kismama, pedig Én pont az ellenkezőjét érzem. Úgy óvatosan közölte, hogy a következő hónap nehezebb lesz, mert vágyni fogok Harryre. Vissza mentünk a buszhoz és össze pakoltam holnapra a cuccom. A fiúk is segítettek. Mondjuk Liam és Louis kaját csináltak. Niall nézte őket. Harry és Zayn nekem segítettek pakolni, de mivel Zaynnek tönkre ment a haja, így ment és megcsinálta. Ketten maradtunk Harryvel.
- Te is akarsz a szüleiddel találkozni vagy csak, mert Dave akarja? - kérdezte és leült, majd engem az ölébe húzott.
- Én is szeretném. - mosolyogtam rá és megcsókoltam.

Már a repülőn ülök és várom, hogy végre leszálljunk, ami most következik. Miután leszálltam a cuccom megkerestem és mentem is ki. Daveet meglátva hozzá siettem, majd mentünk is. Beültünk a kocsiba és mentünk, de nem tudom hogy merre. Nem volt ismerős a környék.
- Dave, hova megyünk?
- A szüleinkhez. - mosolygott rám egy piros lámpánál.
- Most? - lepődtem meg.
- Igen, holnap egész nap dolgoznak, nem érnek rá és mivel nem tudom, hogy mikor szeretnél hazamenni így a mára gondoltunk.
- Félek, mi van, ha engem Ők se akartak? - lábadt könnybe a szemem.
- De Ők akartak. Majd mindent elmondanak neked! - szorította meg a kezem. Megérkeztünk egy nagyon szép ház elé. Kiszálltunk és Dave szinte húzott maga után. Csengetett. Nyílt az ajtó és egy fiatal srác volt előttünk.
- Dave! - fogott kezet bátyámmal.
- Szia, Nathan. Ő itt a húgom, és a Te nővéred Skyler. - mutatott be minket.

- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Gyertek be, anyuék már nagyon várnak! - mosolygott kedvesen.
Beljebb mentünk és egy közép korú nő jött ki a konyhából.
- Sziasztok. - ölelte meg Daveet, majd engem is, nekem ez egy kicsit gyors volt. - Rose vagyok. - nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam.
- Skyler. - mosolyogtam rá.
- Rose, ki jött? - jött be egy férfi. - Sziasztok! - köszönt, majd kezet fogott Daveel, engem pedig ő is megölelt. - John vagyok! - nyújtotta a kezét, amit Én megint csak elfogadtam.
- Skyler.
- Anya, apa Ők a testvéreim? - érdeklődött Nathan.
- Igen, kicsim. - ölelte át fiát Rose.
Rengeteget beszélgettünk. Kiderült, hogy nem Ők adtak örökbe minket, hanem Johnnak az anyukája, a mi nagymamánk. Állításuk szerint Johnt nem Rosehoz képzelte el, így minden lehetséges módot elkövetett, hogy Ők szétváljanak, csak, hogy ez nm sikerült neki. Rose elmondta, hogy Daveről nem is tudott először, de aztán valahogy tudomást szerzett róla így már Én is képbe kerültem. engem is kérdezgettek, hogy kitől estem teherbe, mindent elmondtam nekik. Mivel holnap Rose és John is dolgoznak, viszont Nathannak nincs suli, így Ő velünk tölti a holnapot. Este felé hazamentünk, Én gyorsan beszéltem Harryvel és, hogy minden rendbe van, majd lefeküdtem aludni.

Másnap reggel a napfény sugaraira keltem. Kikeltem az ágyból és kinyújtóztam, ami nagyon nem jó ötlet volt, mert a hasamba beszúrt valami. De percek múlva el is múlt. Felálltam és köntösömet magamra véve mentem le. Dave és Gemma a konyhába ültek és beszélgettek. Köszöntem, majd csináltam egy kávét.
- Jól aludtál? - Dave.
- Igen. - bólintottam.
- Baj van Skyler, olyan furcsa vagy.
- Nincs baj, csak most keltem fel. - ültem le, és a kávémba kortyoltam, amitől már nem vagyok rosszul. Hurrá. Miután megittam, felmentem és vettem fel ruhát. Cica nadrág, fehér ujjatlan felső, ami a combom közepéig ér. Lementem és NAthan már a kanapén ült, Gemmával és Daveel beszélgetett.
- Szia, Skyler. - állt fel és megölelt.
- Mi újság Nathan? - ültem le.
- Semmi, anyáék már dolgoznak. Nem rég keltem. - rántott vállat. 
- És mi újság a lányokkal? - húzogatta a szemöldökét Dave.
- Semmi, van egy lány, aki tetszik, de neki Én biztos, hogy nem. - szomorodott el.
- Holnap lesz sulid? - kérdeztem érdeklődve.
- Igen. - bólintott.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy cukrászdába érted megyek a sulihoz. Oké? - támadt egy ötletem.
- Persze, nagyon jó lenne.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Kértek valamit enni, inni? - Gemma.

Rengeteg beszélgettünk. Este felé Nathan is hazament, persze Dave haza vitte. Gemmával agyon dicsértük, öcsémet. Kiderült, hogy Nathan táncol és imádja. Meg, hogy az Én régi tánctanárom tanítja. Nagyon örülök, neki, meg is hívott minket a következő fellépésére. Megpróbálom rávenni Harry-t, hogy jöjjön el Ő is. Biztos belefog menni, ha Én kérem. Ha meg nem akar akkor bevetem nála a kisbabát, hogy ő is így akarná. Beszéltem is vele, és kiderült, hogy ez a turné, csak egy hónap múlva fog folytatódni, mert Paulnak a feleségének valami baja lett, így Paulnak nem jó a srácok nélküle meg nem akarnak turnézni, mert úgy nem az igazi. Szóval a srácok jönnek haza, holnap.

Másnap reggelt, Ella keltett. Nem tudom, hogy került ide, de nagyon nem örültem neki, még aludtam volna. Szedett elő nekem ruhát míg Én lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, össze szedtünk minden cuccom és mentünk, még Én se tudom hova. Elköszöntünk, Gemmától és Davetől. Beültünk Ella kocsijába és mentünk. Mikor betértünk a ház utcájába már tudtam hova megyünk. Megálltunk a ház előtt és bementünk. A nappaliból hangok hallatszottak. A cuccom leraktuk, majd mentünk a nappaliba, ahol az öt bolond srác ült. Mind felálltak, majd megölelgettek. Harry párszor megcsókolt, de ezt telefonom csörgése meg is zavarta. Ránéztem telefonomra, de ismeretlen szám hívott.
- Igen? - vettem fel.
- Szia, Skyler. Még egy órám van utána akkor megyünk? - szólt bele öcsém.
- Nathan, persze. A suli előtt várlak és megmutatod azt a lányt! Menj órára!
- Oké! - raktuk le.
A fiúk elég furcsán néztek rám.
- Az öcsém volt az! - kötöttem ki, mire arcuk meglágyult. - Én megyek, mert a végén még elkések. - csókoltam meg Harry-t. Már szólásra nyitotta a száját. - Tudom, vigyázok, ha jön a baba, ami remélem nem most lesz hívlak titeket! - vettem a vállamra a táskám és mentem is a garázsba, majd Harry Range Roverével indultam öcsém iskolájához. Mikor odaértem, Nathan már jött is az autó felé. Beült mellém, és várta, hogy induljunk.
- Hol az a lány? - mosolyogtam.
- Ott. - mutatott egy kedvesnek kinéző lányra.

- Nem tűnik olyannak, aki leharapná a fejed, ha elhívnád randizni. - mondtam.
- Nem is olyan, csak tudod, Ő az a menő lány, Én pedig nem vagyok menő fiú. Inkább meghúzódok hátul és meg se szólalok. Az megy a legjobban. - hajtotta le a fejét.
- Ezt a témát még nem fejeztük be! - indítottam be az autót és mentünk is egy cukrászdába. Beültünk egy nagyon jó cukrászdába, és míg a rendelésünkre vártunk megláttam egy újságot, aminek a címlapján Harry és egy lány virított. Felvettem az asztalról és olvasni kezdtem a cikket.

Harry Styles és Kendall Jenner együtt mentek a koncert helyszínére. Eddig úgy tudtuk, hogy Harrynek van egy barátnője, aki terhes tőle. Skyler és Harry vajon szakítottak? Mi lesz a kisbabával? Vagy nem is Harry-é a gyerek? Mind a két sztárt faggatni próbáltuk. Harry-t nem sikerült, Kendall-t viszont igen. "Semmi sem biztos, lehet, hogy lesz valami, lehet, hogy nem! Eddig barátok vagyunk, de ha rajtam múlik lesz több is!" 

Eddig bírtam, hogy olvassam. Miután megettük a sütinket Nathant haza vittem.  Bementem Én is, hisz anya behívott. Nathan felment a szobájába házit írni, apa pedig dolgozik.
- Kislányom, nagyon sajnálom, ami történt. Szakítottatok? - ült le anya velem szembe.
- Nem, még együtt vagyunk, de nem sokáig. - folyt ki egy könnycsepp a szememből. Csak este mentem haza. A srácok a nappaliba ültek köztük Ellával. Harry a nappali közepén sétál fel s' alá.
- Skyler. - ugrott fel Ella.
Nem válaszoltam, csak felindultam. Anya felajánlotta, hogy oda költözhetek, legalább jól megismernénk egymást, ha már ez a pár nap alatt nem is sikerült.

~Ella~

Az utóbbi időben Skyleréknek minden jól alakult ellenben velünk. Egyre többet veszekszünk Louisval. És ennek persze egyikünk sem örül. A leghosszabb mosolyszünet jelenleg is tar immáron 3. napja. Londonban vagyunk jelenleg, mert Harry aggódott Skyler miatt és a cikk miatt is , ami megjelent. És mivel én jelenleg nem akarom hallgatni megint Louis  piszkálódását, ezért inkább ellátogatok a munkahelyemre, hogy megnézzem Davet , hogy áll a munkával. Még mindig a Tyler és dave ügyön dolgozunk, az elrablásom óta. Nyomtalanul eltűnt, de Dave-t meg nem akarom belekeverni. Mindenki úgy tudja, hogy ő is csak egy áldozat volt, nem pedig bűntárs. Ha ez kiderülne az egész élete gallyra menne az biztos. És ezt nem akarom. Az legalább nem derült ki, hogy hol dolgozom.Öcsémet kivéve, mert neki el kellett mondanom, ugyan is faggatózott. Mikor az épületbe értem mindenki nyüzsgött. Észrevéve engem meglepett tekintetek pásztáztak, majd köszöntek és folytatták dolgukat. Az irodánkba belépve azonban ledöbbentem.
-Aaron te mi a francot keresel itt?!-akadtam ki
-Csak segítek Davenek nyugi .Amúgy örülök, hogy itthon vagy.-lelt meg
-Mi az , hogy segítesz neki?!Dave megmondtam , hogy ne hozd ide!!.-veszekedtem vele is
-Héy Ella nyugodj már meg!  Mi a fene ütött beléd?.-kérdezte Dave lecsillapítva engem
Nagyot sóhajtottam, majd megdörzsöltem arcomat és leültem Dave mellé egy székre.
-.Hagyjuk inkább ezt most.-tereltem a témát
-Nem, látom , hogy valami baj van. Louis miatt vagy ilyen?! Mit csinált az a szerencsétlen?!-faggatott Aaron
-Részben , de hagyjuk ezt most! Jutottál valamire Dave?-tereltem a témát
-Nem , és ha így megy toább nem is fog menni. Muszáj lesz beszélned Daveel.-mondta
-Rendben.-mondtam
Öcsémet magam után húzva mentünk ki az épületből. A régi házamhoz vittem, ahol jelenleg él, mivel nem vittük magunkkal a turnéra, de szerintem én nem is fogok menni velük tovább. Nagyobb szükség van most itt rám és Louis sem kíváncsi rám , ahogy én sem rá......

2. Évad - 3. Rész - Mi csak téged akartunk!

Sziasztok! 

Bocsi, hogy rövid lett, de Ella vizsgázik én pedig nagy témazárót írok, -habár már nem értem minek, nem kapunk rá jegyet- ezekre tanultunk. 

Reméljük tetszeni fog és komiztok, azt mostanában elhanyagoltátok, de így is jönnek a részek!

Jó olvasást! 

Komizni, pipálni ér! 

Ella && Sky...

A hasam egyre jobban nő, de már nem tudok felvenni feszülős pólót/ruhát, mert akkor látszik, hogy kerekedik. A ruháim egyre kisebbek rám. Kezdek félni, hisz már most híztam pedig járok futni és táncolok. Az esküvő holnap lesz. Ellával, Gemmával és Anneel mentem el körmöshöz. Majd haza, mert a srácok már aggódtak. Dave rettenetesen izgul. Ma nálunk alszik, mert nem láthatja holnap Gemmát csak a templomnál. A napnak gyorsan vége lett, és már mindenki felkészülve a holnapi napra hunyta le a szemét.

Reggel elég korán keltünk, hisz mindenki megy fodrászhoz, mondjuk a fiúk nem, de nekik több idő kell, hogy felébredjenek. Ellával, gyorsan felöltöztünk és mentünk is. Ahogy ott végeztünk mentünk a sminkeshez és haza. Beszéltem Gemmával is, már nagyon izgul és fél, azt nem árulta el, hogy mitől. Haza érve a fiúk rohangáltak a házba. Dave egy széken ült és kétségbeesetten nézett előre.
- Dave, jól vagy? - guggoltattam le elé.
- Persze, csak most megyek férjhez. - bólintott.
- Menj öltözz fel! - öleltem meg, majd együtt felmentünk az emeletre habár a szoba ajtó előtt elváltak útjaink. Harry egy alsónadrágba állt a fürdőbe és borotválkozott.
- Megjöttem! - szóltam neki, mire rám nézett, elmosolyodott és folytatta dolgát, tegnap megparancsoltam neki, hogy meg kell, hogy borotválkozzon. Elővettem a ruhám és a cipőm, majd felvettem.
- Nagyon csinos vagy! - ölelt át hátulról Harry.
- Köszönöm! - fordultam vele szembe és megcsókoltam.
- Sky, kész vagyok! Menni kéne! - jött be Ella már teljesen felöltözve.

Adtam egy utolsó csókot Harrynek, majd lementünk a fiúk megdicsértek minket és mentünk is, persze taxival. Mikor oda értünk, Gemma ár majdnem készen volt.A haja a sminkje készen volt, de a ruhája még nem volt rajta. Anne is kész volt és Gemmát nyugtatgatta, mert nem kicsit volt ideges. Én gyorsan lehúztam a cipőm, hogy kibírjam benne az egész estét. Segítettünk felvenni a ruháját, majd befűztük a fűzőket. Felvette a cipőjét és felraktuk a fátylat, majd a csipkét a lábára.

Gemma ruhája

Miután Gemma kész lett, beültünk az autóba és mentünk, mert van 5 percünk, hogy odaérjünk. Elég gyorsan hajtott a sofőr, de csak azért, mert mi megkértük! Mikor odaértünk már rohantunk is. Gemma beállt előre, Des mellé, Én pedig Harry mellé, Anne leült Ella pedig beállt Louis mellé, mivel az össze fiú + a barátnőik koszorús lányok. Csak Harry meg Én vagyunk tanuk. Ahogy sétáltunk, megláttam anyáékat és éreztem, hogy még lesz egy veszekedés.

~Már a vacsora után~

Az esküvő gyorsan elrepült, és már a bátyám megnősült. Gemmának és Davenek is fülig ért a szája végig. A fiúk már nem lehetnek szomjasak, Ella velem tartott és nem ivott, a többi lány viszont igen, de nem vitték túlzásba. Én is táncoltam már mindenkivel. Mikor végre leültem helyet foglalt mellettem Dave egyik barátja, és az Én régi szerelmem, velem egy idős, együtt jártunk óvodába és az iskolába is osztálytársam volt, de mikor Dave "meghalt" eltávolodtunk egymástól és már alig beszéltünk.
- Mi újság Skyler? - mosolygott rám.
- Semmi. Veled?
- Semmi. Jössz táncolni?
- Menjünk! - álltam fel és mentem megint a parkett felé. Mikor a közepére értünk megragadta a kezem és magához húzott. Persze rögtön reagáltam rá, oviba együtt táncoltunk és még ötödik-ig.
- Látom még emlékszel! - kacsintott.
- Ezt sose fogom elfelejteni! - rázom a fejem.
- Mertem remélni!
Maximum két zenét táncoltunk együtt végig, majd Harry lekért és vele táncoltam tovább. Van egy olyan érzésem, hogy féltékeny lett.
- Ki volt az a ficsúr?
- Egy régi ismerős. - rántottam vállat.
- Táncoltatok együtt?
- Igen 8 évig ő volt a párom, majd jött Josh.
- Jól táncol?
- Igen. - bólintottam. - Harry elfáradtam! - szóltam neki.Megfogta a kezem és leültünk. Ella és Louis is csatlakozott hozzánk elkezdtünk beszélgetni míg anya és apa meg nem zavarta azt.
- Skyler, beszélhetnénk? - kérdezte anya.
- Persze. - álltam fel és mentünk Dave felé. Tőle is megkérdezték, majd elvonultunk. Anya és apa velünk szembe álltak.
- Gyerekek, mi nagyon sajnáljuk ahogy veletek bántunk. El kell mondanunk valamit. - kezdte anya.
- Anyátoknak nem lehetett gyereke és kiderült, hogy nekem se. Így nem volt más választásunk, minthogy örökbe fogadunk egy gyereket. Mi el is mentünk egy ilyen helyre, fiút akartunk és Daveet választottuk, de nem volt szívünk elválasztani a Skylertől. A neveteket megváltoztattuk. Mind a kettőtöknek megmaradt az igazi neve második név ként. - apa.
- 26 éves vagyok, jogom lett volna előbb megtudni! - akadt ki Dave, teljesen érhetően.
- Dave, mi csak téged akartunk, de nem voltunk olyan gonoszak, hogy elválasztunk a testvéredtől!
- Szóval engem csak elviseltetek! Már értem miért nem éreztem a család tagjának magam, mert ti mindig is utáltatok engem! Dave és Gemma volt az utóbbi időbe, aki mellettem álltak! Tudjátok egyáltalán, hogy kik az igazi szüleink? - akadtam ki Én is, habár nekem ez nem éppen a legjobb.
- Nem tudjuk, Skyler!
Lehunytam a szemem, nehogy mondjak valami csúnyát. A ruhámat felemeltem és mentem, pontosan Én se tudom, hogy hova, de el! Az asztalunknál elhaladva Harry és Ella rögtön felpattantak és jöttek volna utánam, de intettem, hogy most ne. Nyugalomra van szükségem! Kimentem a hajókikötőhöz és leültem az emelvényre.

Miért nem mondták el előbb? Miért voltak velem olyanok, azt felfogtam, hogy engem nem is akartak. Miért adott örökbe az igazi szüleim? Miért nem szerettek? Túl sok a miért! Nagy levegőt vettem. Leült valaki mellém és átkarolt.
- Ne szomorkodj, anyáék elmentek, elküldtem őket, az Én kedvem nem rontották el! Remélem a tiédet se! - lökött be kicsit bátyám. - Lehet egy kérdésem? - bólintottam. - Skyler, terhes vagy, igaz?
- Igen.- bólintottam. - Honnan tudod?
- Gemma, Ella és az összes fiú arról beszélt az egyik asztalnál, hogy nehogy bajotok essen, ezt csak erre érhették! Gratulálok hozzá, habár várhattatok volna még!
- Most jön az, hogy Én ehhez még túl fiatal vagyok, meg nem kéne olyanokat csinálni? - húztam fel a szemöldökömet.
- Nem oktatni akarlak, csak megvédeni a fájdalmaktól! Egyik este erről álmodtam, hogy Te terhes lettél. Egy aranyos kislányt szültél, de Te a szülésbe belehaltál! Skyler, Én félek, hogy tényleg meg fog történni. Nagyon féltelek!
- Nem fogok meghalni, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. Menjünk vissza, még is csak most van az esküvőd! - mosolyogtam rá és felálltam.
Visszasétáltunk kéz a kézbe, boldogan, mintha mi sem történt volna. Harry rögtön jött is hozzám és segített, kezdtem fáradni és azt hiszem a baba is rúgott egyet-kettőt, ha ilyet már csinál vagy lehet sokat ettem.

~1 és fél hónappal később~

Ez alatt az egy hónap alatt nagyon sok minden történt. Gemma és Dave két hétig voltak nász úton. Ella és Louis elmentek Louis szüleihez. Niall, Liam és Zayn is a szüleiknél voltak. Harry és Én pedig együtt töltöttük az időnket, orvoshoz mentünk, ettünk, vásároltunk a kicsinek és ettünk. A turné egy hete kezdődött el, Ella majd csak a jövő héten tud eljönni, mert előbb nem engedték el. A hasam, kerek. Most már négy és fél hónapos terhesen tengetem minden napjaim. És nem is táncolhatok, mert már látszik is a hasam és veszélyes lenne. Szóval nincsenek táncosok. Tomynak is lett egy másik munkája Jason Durelo háttértáncosa ként. . .