18.rész - The past

Sziasztok!
Most csak 4 komi lesz a következő résznek az ára. Nem biztos, hogy majd rögtön felrakjuk ahogy meg lesz a komi!
De próbálkozunk!
A lényeg, hogy elég sokat kell most mind a kettőnknek tanulni szóval semmi sem biztos!
Nem is húzom a drága időt!
JÓ OLVASÁST!!

 Puszi:...... Ella   &   Skyler... :* *-*


Ui.: Hosszabb lett a rész, mint szokott!! ;)

Skyler

Mikor Dave elmondta , hogy mi történt Ellával, egyből mentem hozzá. Minden apró részletbe be lettem avatva én , de gondolom Louis semmit sem ért. Ez a másik ok amiért hozzájuk siettem. Az egyik pedig, hogy aggódtam Ella miatt. Tudom, erős lány és azt is tudom, hogy nem fogja nagyon gátolni ez semmiben, de akkor is, szeretnék meggyőződni magam is arról, hogy hogy van. Mikor megérkeztem nem volt magánál. Louis elmondta mi történt. Mintha nem tudnám. Persze hisz azt mondtam Harrytől tudom. Nem mondhattam ,hogy  hát igen az FBI-os haverom mondta , aki mellesleg Ella kollégája.  Miután elmentem Ellától haza mentem. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Niall is ott voltak.
- Képzeld megkértem Perrie kezét! - mosolygott Zayn.
- Gratulálok! - öleltem meg Pezz-t majd Zayn-t.
Visszaültem Harry mellé. Átkarolt és adott az arcomra egy puszit.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Niall.
- Menj egyél valamit! - nevetett Harry.
Niall felállt és kiment.
- És mikor lesz az esküvő? - kérdeztem.
- Még nem tudjuk! De majd nyáron szeretnénk. - Pezz.
- És a gyűrűd? - mosolyogtam.

- Nagyon szép! - dicsértem az ékszert.
- Ti nem tervezitek? - Zayn.
- Nem! - mondta határozottan Harry.
- Oké, én megyek és megnézem Niallt. - állt fel Liam és kiment.
- Bocs, ha kínos a téma! - Zayn.
- Nem kínos, csak még nem tervezgetjük és meg se kértem a kezét! - magyarázta Harry.
Csengettek így mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam nagyon meglepődtem. Dave állt előttem.
- Szia. - köszönt és adott az arcomra egy puszit.
- Szia. - köszöntem. - Gyere be! - álltam félre.
- Sziasztok! - köszönt a többieknek is.
- Hali. Helló. Szia. - jöttek a válaszok. Harry nem köszönt. Csak méregette.
- Beszélnünk kell! - váltott komoly hangnemre.
- Dave, baj van? - néztem a szemébe.
- Mondhatni! Pakolj össze! El kell velem jönnöd Las Vegasba!
- Biztos, hogy nem megy veled sehova! - állt fel Harry.
- Minek? - kérdeztem.
- A bátyáddal kapcsolatos!
- Dave, nekem ne tétovázz! Bökd ki, hogy mi van! - kezdtem ideges lenni. Már az, hogy Daveről, (bátyámról) beszél.
- Skyler, nem érünk rá! Pakolj össze és utazunk!
- Amíg nem mondod el egy tapodtat sem mozdulok!
- Meg amúgy sem! - szólt közbe Harry.
- FBI! - mutatta fel a jelvényét Dave. - Ha megakadályozod a munkámat, lecsukatlak! - fenyegette.
- Dave, állj le! - szóltam rá. - Mond a lényeget!
- A bátyád életben van! Las Vegasba van és ott él! Felőlem hozhatod a barátodat is de neked minden föleképpen jönnöd kell! Dave látni akar és elmondani neked mindent! Megakarja magyarázni az eltűnését! - magyarázta.
- Tudod ez elég gyenge érv! A bátyám meghalt! - folyt ki egy könny csepp a szememből.
- Ha akarod felhívom és beszélhetsz vele! - vette elő a telefonját és tárcsázott majd a kezembe nyomta. A fülemhez emeltem. Csöng, csöng, csöng, csöng, csöng...
- Szia, Dave! Skyler belement? - kérdezte rögtön, az a személy, aki a bátyám.
- Én vagyok! - szóltam bele.
- Skyler! - lepődött meg. - Na haragudj rám, Picur! Nem így terveztem ezt az egészet! Téged magammal akartalak hozni, de nem sikerült, mert Tayler nem engedte. Skyler, bocsáss meg nekem!
- Miért jelentél meg? Miért mentél el? Miért hagytál itt? Miért voltál olyan az utolsó napokba? - tettem fel a kérdéseimet.
- Szeretlek, Skyler! Jobban mint az életemet! Gemma-t is szeretem! De neki is csalódást okoztam, mint mindenkinek! De legfőképpen neked! És nem vigyázhattam rád mikor Josh megerőszakolt! Nem lehettem ott veled, mikor Harry a barátod lett, és mikor megbántott, akkor biztos meghalt volna! - sajnálkozott.
- Nekem nem a sajnálatod kell, hanem a bátyám, aki nem olyan mint Te! Soha nem hagyott volna el! - nyomtam ki!
- Nem megyek! Nem érdekel! - raktam le a telefont az asztalra és felmentem az emeltre. Becsaptam magam mögött a szobaajtót és be is zártam majd, leültem.
Nem megyek el!
Sírtam, sírtam és sírtam. Harry próbált bejönni, de nem engedtem be. Utána Gemma is próbálkozott, de neki se nyitottam ki az ajtót.
Reggel a nap sugaraira keltem. Azt hiszem megint nem beszélek! Felvettem a köntösömet és lementem a konyhába ahol már mindenki ott volt, még Tayler is.
Rám kapták a tekintetük.
- Jól vagy? - állt fel Harry és elém lépett.
Rá néztem, de nem szólaltam meg.
- Skyler! Megint némát játszol? - Gemma.
Nem válaszoltam, elléptem Harrytől és öntöttem magamnak kávét. Felültem a pultra. Csengettek, Harry ment ajtót nyitni, beszéltek pár szót, de nem értettem és még normálisan a hangját se hallottam. Felnéztem a kávémból és az érkezőt néztem, mikor belépett az ajtón még a kávém is kiköptem. Dave! A bögrém leraktam és csak néztem rá. Gemma megvetően nézett rá. Nem is csodálom!
- Sziasztok! - köszönt a többieknek. - Skyler beszéljük meg! - lépett közelebb. Leszálltam a pultról és kikerülve felmentem a szobába.Az ajtót megint kulcsra zártam. Kerestem magamnak ruhát és közbe üvöltettem a zenét, mert megint be akartak jönni.

Miután felöltöztem, egy táskába dobáltam cuccot és a gördeszkámat előkerestem, majd lementem. Mindneki engem nézett de nem nagyon tudott izgatni. Gemma rögtön felállt és felém lépett.
- Ha megint azt tervezed, hogy őrültséget csinálsz, akkor verd ki gyorsan a fejedből mielőtt én verem ki belőle! - fogta meg a kezem.
Nem válaszoltam csak megfogtam a kulcsom és kiléptem az ajtón. A gördeszkára felpattantam és mentem, de azt még magam se tudom, hogy hova. Csak mentem. Egy ház előtt álltam meg. "Táncterem". Bementem és egy terem pont üres volt így oda bementem. Zenét kapcsoltam majd táncolni kezdtem. Nem tudom mennyit táncolhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólalt.
- Nagyon jól táncolsz! - mosolygott rám kedvesen egy göndör hajú lány.
- Köszönöm! - válaszoltam neki,amin még én is meglepődtem.
- Mióta táncolsz? - lépett közelebb.
- 10 éve. De már verseny szinten nem fogok! - rántottam vállat és leültem.
- Mutassak néhány mozdulatot? - kérdezte kedvesen.
- Igen! - örültem meg.

Nagyon jól táncol! Még mutatott rengeteg mozdulatot, majd bemutatkozott.
- Danielle Peazer. - nyújtotta a kezét.
- Skyler Austin. - fogtam vele kezet.
Beszélgettünk majd megint feljött a versenytánc. Ajánlott egy táncos társat, aki nagyon jól táncol és nem nyomul egyáltalán nem erőszakos. Utána hazamentem.

       ~Harry~

Miután Skyler elment, Gemma és Dave nagyon összevesztek. Gemma Skyler pártját fogta és azt mondta, hogy teljesen megérti, hogy elment és gondolkozni akar. Dave pedig azt mondta, hogy Skyler egy érett nő akinek lennie kéne, hogy legyen annyi esze, hogy leül és megbeszéli vele a dolgokat. Nem azért, de mindenki Gemma pártját fogta. Miután a veszekedés lezajlott Skyler hazajött. Lerakta a kulcsot és belépett a nappaliba. A táskáját ledobta, majd Dave felé lépett egyet.
- Nagyon haragszom rád, mert egy féreg vagy! Akár mennyire is szeretlek, mert a bátyám vagy, mindig jó volt a kapcsolatunk! Anyáék téged szerettek engem miattad utálnak! Az iskolába mindenki kiközösített, mert mindenkit megfenyegettél, aki csak hozzám mert szólni! Ha itt vagy a közelembe nem lenne barátom, akit szeretek és valószínű, hogy barátaim se lennének! Dave, hihetetlenül szeretlek, de ez, hogy elhitetted, hogy meghaltál nagyon mélyre ástad magad! Tudtam minden piszkos ügyedről! A fegyverekről még a drogról is, de nem szóltam anyáéknak és még most se tervezem, elmondani nekik, hogy életben vagy! Miattad fogytam 15 kilót egy hét alatt. Nem ettem, egész nap sírtam és az alvást nem ismertem! Miattad volt minden! Ez már magába rengeteg dolog nem még amit másokkal csináltál! Gemma tudod mennyit sírt miattad? Nézz rá! Csont és bőr! Ő is miattad lett ilyen! Anya majdnem beleroskadt, hogy a pici fia meghalt. Apa többet dolgozott. Minden nap kimentem a temetőbe még volt, hogy éjjel is ott voltam és sírtam! Elmondtam neked mindent, mert azt hittem nem tudom már szemtől szembe! - fejezte be.
- Állj le! - kiabált rá.
- Nem Dave! Ez az első alkalom, hogy kiabálsz velem! És tudod mit? Nem érdekel! Nagyon jól esik neked vissza beszélni! Mindig hallgattam és ültem a sarokba! Mindig te mondtad, hogy megvédesz! Elég szarul csinálod!
- Te is így gondolod Gemma? - nézett nővéremre.
- Igen! - mondta keményen és Skyler mellé állt, majd átkarolta. - Miattad hagyta abba amit a legjobban szeretett, a táncot! Eltörte a lábát és arra hivatkozott, hogy már nem akar táncolni, de nekem nem tud hazudni! Tudom, hogy miattad hagyta abba, mert te sose mentél el egy versenyére se, még csak egyszer sem láttad táncolni! - mondta teljes nyugodtsággal Gemma.
- Dave, menj el, kérlek! - kérte Skyler.
- Skyler, elmegyek, de vissza fogom szerezni a kishúgom és a barátnőm! - nézett a két a lányra. Majd elment. Skyler és Gemma megölelték egymást. Az eddig itt maradt Liam, Zayn, Perrie, Niall elköszöntek és elmentek. Gemma is elment így ketten maradtunk Skylerrel. A kanapén beszélgettünk, majd elkezdtünk csókolózni....... (a ti fantáziátokra bízzuk!!) ;)
Reggel előbb felkeltem, mint Sky, így a haját kezdtem simogatni.

           
             ~Skyler~

Reggel arra ébredtem, hogy Harry végig simít a hajamon. Felé fordultam és elmosolyodtam. Gyönyörű zöld szemeivel engem kémlelt. Közel hajolt majd megcsókolt. Ajkaink ismerősökként jártak táncot egymással. Olyan jó csókolni! Az utóbbi időbe eléggé eltávolodtunk egymástól! Lementünk reggelit készíteni, majd felöltöztünk.

~3 héttel később'

Ella meggyógyult aminek nagyon örülünk. Rengeteget találkozunk és beszélünk. Gemma vissza ment Holmes Chapelbe. Perrie pedig turnén van. A fiúk pedig elutaztak, mert kisebb koncerteket kell adniuk. Szóval Ella marad csak velem, na meg persze a lökött bátyám! Vele is kibékültem, Nagyon hiányzott, de jót tett neki, hogy elmondtam a véleményem. Dani-val is beszéltem. Szerzett nekem egy tánc társat és már vele próbálok táncolni 3 hete. Nagyon jól haladunk és már nevezett minket Dani egy két szériás versenyre, csak az a gond, hogy a verseny nem Londonba hanem Miamibe van. Dave megígérte, hogy eljön velem így most fog látni táncolni. Harry nagyon félt és minden próbán próbált ott leni, hogy még véletlen se történjen meg megint az, mint Josh-al. De így is mindig volt ott valaki! Dani, Ella, Perrie vagy Dave. Soha nem voltunk egyedül és nem is leszünk mivel Danielle a tánctanárunk és mindig itt van!
A táncverseny holnap lesz így ma utazunk is Miamibe.
Már a repülőn ülök mellettem Dani, alszik. A táncos társam Tod pedig máshol ül, szóval még vele se tudok beszélgetni, a bátyám meg mellette, remek. Bedugtam a fülem és zenét kezdtem hallgattam, közbe kifelé bámultam az ablakom. Mikor leszálltunk a gépről mentünk a Hotelba, lepakoltunk, zuhanyoztunk -külön-külön!-, írtam Harrynek és Gemmának egy SMS-t, hogy megérkeztünk, majd aludtunk is.
Reggel Dani ébresztésére keltem.
- Sky, kelj, mert készülni kell! - simogatott.
- Fent vagyok! - húztam magamra a takarót.
- Fel készült az én drága húgocskám a táncra? - lépett be Dave.
- A drága húgocskád még álmos! - állt fel Dani.
Lehúzták rólam a takarót.
- Héé! - kiáltottam fel.
Nagy nehezen, de kikeltem az ágyból. Hozott a szobapincér reggelit, azt megettük, majd elkezdtünk készülődni. Beszéltem Harryvel is, most értek vissza Londonba, de nem tud ide jönni, mert ott is lesz koncertjük. Dani begöndörítette a hajam, megcsinálta a sminkem és segített felvenni a ruhámat is.

NEM RÉSZ!!

Sziasztok!

Csináltam egy új blogot!

http://not-think-just-live.blogspot.hu/

Remélem benéztek és tetszeni fog!! Ha érdekel titeket a blog akkor iratkozzatok fel és komizzatok majd a részekhez!! :D
                             Puszi: .... Skyler....

17. Rész - I love you! And you?

Sziasztok! Elmondhatatlanul boldoggá tesztek minket a kommentekkel. komolyan nagyon szívmelengetőek. Az ilyen pillanatokért és kommentekért éri meg bajlódni ennyit a részekkel . Bátorkodtunk a komihatárt 5*re emelni. Remélem nem jelent nagy gondot. :D :* és nyugodtan osszátok meg a véleményeteket a lenti képről is. Saját . :) Puszi: Sky és Ella ♥ 


Nem tudtam, hová tenni ezt a cikket. Persze nem lepődtem meg , mert a paparazzik mindenhol ott vannak és mindent kiforgatnak amit csak látnak, de szerintem Ella nem fogja ilyen könnyen fogadni, bár ez most a legkevésbé sem tud érdekelni! Jelenleg csak az számít,hogy felébredjen és jól legyen.
-Mi lesz most?-kérdezte Sky
-Ezzel semmi. Nekem , most csak az számít, hogy Ella rendbe jöjjön!-dobtam félre a magazint hanyagul
-Tényleg szereted.-mondta mosolyogva
-Azt hittem ezt már tisztáztuk.-mondtam
Hirtelen megmozdult Ella keze. Döbbenten kaptam oda fejem, és Skyler is tudta már mit jelent ez. Halkan nyöszörögni kezdett, majd lassan nyitotta ki szemeit. Pislogott párat értetlenül, majd könnyek lepték el szemei, melyek utat törtek maguknak. Gyengéden letöröltem arcáról, mire meglepődve reagált.
-Louis.-pattant volna fel, ha a seb nem vágja vissza hatalmas fájdalmak közepette
-Óvatosan!-szóltam rá kissé dorgáló hangon.- Maradj csak. Pihenj.-enyhültem meg ismét
Aprót bólintott, majd tekintete megakadt Skyleren. Egy erőtlen mosollyal nyugtázta, hogy Sky itt van.

Ella

Mikor minden elsötétült azt gondoltam, hogy vége. Vége az örökös szenvedésnek, a rettegésnek, a bujdosásnak, a menekülésnek, mindennek. Őszintén? Nem is bántam volna. Talán így lett megírva és én ezt elfogadtam, de úgy látszik Istennek más terve van velem. Visszahozott. Szinte a halál küszöbén álltam, mikor egy lágy kéz megérintett és visszahúzott. Ekkor kezdett felerősödni a fájdalom, a kín, a szenvedés. Ugyan megszokhattam már, de még is ez valahogy nehezebb volt. Sokkal fájdalmasabb, mint az eddigi. Iszonyatos volt. Még is egy puha kéz tartotta enyémet és ez melengette szívemet, mert tudtam, hogy kié ez a kéz. legalább is azt hittem, hogy tudom. Mikor felébredtem kinyitottam szemeim nem bírtam mozdulni. Csak meredtem a plafonra, míg meg nem teltek könnyel szemeim, majd kicsordultak. Ugyan ez a puha kéz, gyengéden távolította el a sós folyadékot arcomról. Fel pillantva azonban meglepődtem. Nem is értem miért. Miért hittem azt, hogy más van itt. Nem is vágyom másra. Szívem hevesebben dobog, mikor a közelemben tudhatom. Olyankor érzem magam valakinek. És nem csak egy haszontalan árvának, aki 16 évesen elszökött az árvaházból. Vele nem érzem magam küldöncnek. És folyton érezteti velem, hogy igen is érek valami, mindazok ellenére, hogy nem tud a múltamról, sem a jelenemről. Ő még is feltétel nélkül mellettem áll. Még ezek után is. De vajon miért? A legtöbb ember , már rég lelépett volna egy ilyen után, de ő nem. Ez sem tántorította el. Mellettem maradt és most is fogja a kezem és érezteti jelenlétét. Csak azt nem értem Skyler hogyan került ide. Vajon már mind tudják mi történt? 

Louis közölte, hogy lemegy és készít nekem valami ételt és nem fogadott el ellenkezést. Addig is kettesben maradtunk Skylerrel. Tökéletes alkalom, hogy rákérdezzek.

-Hogy érzed magad?-előzött meg 

-Szarul, de büszkén.-mosolyodtam el halványan.- De most hadd kérdezzek én. Honnan tudtad, hogy velem történt valami, vagy miért vagy itt?-kérdeztem 

Tényleg nem értettem, miért van itt, hisz nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban, szerintem.

-Jogos. Ugyan Louisnak azt mondtam, hogy Harrytől tudom, de igazából Dave szólt nekem.-mondta halkan 

-És ezért jöttél?-lepődtem meg 

-Igen, hisz barátok vagyunk. És szerintem te is megtetted volna ugyan ezt fordított esetben.-mosolyodott el 

-Köszönöm.-próbáltam felülni,hogy megöleljem, de nem jött össze 

Iszonyatos fájdalom nyilallt a hasamba, minek hatására akaratlanul is könnyeztem. 

-Inkább maradj.-hajolt ő hozzám megölelve 

Nem sokkal később Louis is visszatért, tálcával a kezében. Vajas kenyér és gőzölgő tea díszítette a tálcát, mit lehelyezett mellém, majd óvatosan segített felülni. Nagyon édes volt, mert felajánlotta, hogy megetet, de visszautasítottam mondván, hogy csak sebesült vagyok nem pedig béna. Szerencsére megértette. Skyler viszont távozni készült és mivel nem tudtam lekísérni így csak megölelt és Louis kísérte ki. Majd sietősen visszatért hozzám. 

-Ugye jól vagy?-kérdezte arcomat simítva

-Igen köszönöm.-fogtam meg kezét.- De neked ugye nem esett bajod?-kérdeztem rá félénken
-Nem, de sajnos ez rólad nem mondható el.-fogta meg kezemet .-Miért álltál elém?! Akkor most nem feküdnél itt fájdalmak közt.-remegett meg hangja
-Igen, mert akkor te feküdnél itt, és ezt nem hagyhattam. Nekem úgy is mindegy.-mondtam rácáfolva
-Mi az, hogy mindegy?! Nem mindegy! Tudod mennyire fáj így látni téged?! Még jobban , mintha én feküdnék itt.-akadt ki még jobban
-Komolyan?-lepődtem meg
-Igen, mert nagyon kedvellek és féltelek.-nézett szemebe
-Én is nagyon kedvellek.-vesztem el tekintetében
Közelebb hajolt,homlokunkat egymásnak támasztva. Ajkainkat puhán tapasztotta össze, majd reakciómra várt. Viszonzást kapott csókja. Karjával óvatosan ölelte körbe derekamat és pedig nyakát. Elvesztettem a fejem. Tudtam nagyon jól, hogy nem szabad ezt tennem, mert nem sodorhatom még több veszélybe. Mikor azonban észbe kaptam, elhúzódtam tőle.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül
-Sajnálom Louis, de ezt nekünk nem szabad! Ez hiba volt! Ne haragudj, csak elvesztettem a fejem.-dörzsöltem meg arcom könnyeimet visszatartva
-Nem értelek Ella. Miért ne szabadna. Tudtommal senki sem áll az utunkba és.....én....szeretlek.-remegett meg hangja
-Sajnálom Louis, nem lehet! Kérlek értsd ezt meg!-folyt le egy könnycsepp arcomról
-De miért?! Nem tudok olyan okot amiért ne lehetne!-akadt ki
-De én tudok. Fele annyira sem ismersz mint azt hiszed.-mondtam keményen
-Akkor engedd, hogy megismerjelek.-fogta meg kezemet ismét, de elhúztam
Könnyes tekintettel néztem rá fejemet csóválva. Idegesen felpattant, majd kiviharzott az ajtón. Egy hangos ajtócsapódás hallatszott. Gondolom elment. Nem hibáztatom, mert csak is magamnak köszönhetem. Én voltam vele ilyen, de nem tehettem mást. Muszáj ilyennek lennem. Nem hagyhatom, hogy baja essen. Inkább elveszítem , mintsem bajba sodorjam. Bár nagyon fáj hogy, így elment.Még sosem vesztünk össze, főleg nem ennyire. Biztosan utál. de talán így lesz a legjobb neki. Legalább biztonságban van. Azt mondta , hogy szeret. Úristen! Bevallotta, hogy szeret! Nem tudom felfogni. Igazából most a felhők felett járnék, ha nem marná a szívem a gondolat, hogy most veszítettem el az egyetlen srácot,sőt embert aki valaha is foglalkozott velem. Újra egyedül maradtam. Nem új érzés. Volt elég időm megszokni. 19 rohadt kemény év. De túltettem magam rajta. Szinte 16 évesen már felnőtt fejjel gondolkodtam. Akkor álltam be az FBI-hoz is. Úgyhogy lassan 4 éve, hogy velük dolgozom. Ők megtanítottak arra, hogyan védjem meg magam, és hogyan zárjam ki az érzéseimet. Profin kiképeztek , így semmi gondom nem akadt már. Egyetlen gyenge pontom a magány volt. Mindig is egyedül voltam, ezért is sikerült behálóznia Ryannek és ezért nem tudtam lerázni, mikor már vert. De mikor egy súlyosabb "balhénk" után Dave észrevette közbelépett és lekoptatta. Legalább is azt hittük, de ettől bekattant és elkezdett ártatlanokat is verni, mert én már nem voltam ott boksz zsáknak. Egyszer a kórházba is kerültem. Bárki aki szembe jött az utcán vele, az nem úszta meg. Egy embert halálra is vert, majd ráállították az FBI-t és én lehettem az a "szerencsés" , aki megbilincseli és börtönbe dugja. Nekem kellett segítenem, mert csak én ismertem minden apró mozzanatát. Gondolatmenetemből az ajtó nyitódása zökkentett ki. Dave és Sky léptek be a fa nyílászárón.....

16. Rész - Secrets

Hali lányok!
Mit látjátok felkerült a rész! 4-5 komi után jön a következő rész, örülünk neki, hogy már gyorsabban összejönnek a komik! Jó olvasást!
                      PUSZI: ELLA & SKYLER...

-Tűnj innen és hagyj végre békén!-kiabáltam könnyes szemekkel
-Ne mondd meg nekem, mit csináljak, te kis cafka!-förmedt rám
-Különben megint megversz?!-folytattam a vitát
-Ha az kel, hogy befogd végre!!-közeledett
-Ne merj hozzáérni!!-lépett elém Louis védelmezve
-Louis ne! -fordítottam helyzetünkön ismét
-Nem hagyom, hogy bajod essen!-kezdett vitázni velem
-Ahogy én sem!-válaszoltam gyorsan
Egy pillanatra  sem vettem le tekintetem Ryanről. Tudtam, hogy a legapróbb figyelmetlenségemet is felhasználná ellenem. És ezt nem engedhetem neki! Nem hagyhatom, hogy Louis megsérüljön! Azonban mikor újra megszólalt volna lövés dördült, majd azt követte még egy egy másik fegyverből. Ryan a földre zuhant, akárcsak  én. Leírhatatlan volt a fájdalom mit akkor éreztem, azonban nem tartott sokáig. Kezdtem szédülni, majd minden elhomályosodott. Utolsó, ami megütötte fülemet, Louis ijedt hangja, amint a nevemet kiabálja.

Louis 

Megrémültem , amint láttam, hogy Ella egyszerre rogy le a földre az elmebeteg ex barátjával együtt. A csávó mögött egy másik srác állt fegyver tartva maga elé, amit aztán el is dobott. Megbilincselte Ryant, majd Ellához sietett ő is.
-Ne mozdítsd meg! Hívom a mentőket!-utasított
Éreztem , amint könnyeim marják arcomat. Sosem éreztem  még ilyen erős vonzalmat senki iránt és így látni őt, jobban fáj, minta engem lőttek volna meg. Iszonyatos így látni őt. Mindig erős és talpraesett volt. Sosem tántorította vissza semmi. Most pedig , törött és gyámolatlan. Mint egy kis veréb,mikor kiesik a fészekből. Miért kellet elém állnia?! Ha nem ellenkezik, akkor most én feküdnék itt és nem ő! Az egész az én hibám.
-Ki kell szednünk a golyót mielőtt mélyebbre fúródik! Hozz rongyot és vizet!-utasított ismét a srác, akit mellesleg még mindig nem ismerek
De nem ellenkeztem csak tettem, amit mondott. Elláról volt szó , és mindent megteszek annak érdekében, hogy rendbe jöjjön. Siettem, ahogy csak tudtam.
-Egyáltalán értesz hozzá?!-kérdeztem rá
-Nem mindegy ez most?!-förmedt rám idegesen
Ella kezét szorongattam, miközben ő eltávolította a golyót a hasából. Mikor végzett megmosta a sebet, majd kiment a konyhába és egy kötszerrel tért vissza.
-Emeld meg egy kicsit.-szólt
Eleget téve kérésének óvatosan megemeltem, majd figyeltem, amint bekötözi. Szívem hevesen kalapált, a rémülettől . Hangos sziréna ütötte meg fülemet, mire mindketten felkaptuk a fejünket. Az ajtó hirtelen kivágódott, majd 3 egyenruhás csávó jött be. FBI?!?! Mi a fene folyik itt?! Ki ez a gyerek?! És honnan ismeri Ellát ?! Felkapták a megbilincselt elmebeteget, majd kihurcolták. Velük ment a srác is, aki segített. majd rövid beszélgetés után visszatért Ellához.
-Vidd fel a szobájába, de csak óvatosan, és ne aggódj, magához fog térni.-mondta
Majd távozott. Annyi megválaszolatlan kérdés kavarog most a fejemben, de jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy Ella magához térjen. Óvatosan ölbe vettem, majd bevittem a szobájába és lehelyeztem az ágyra. Betakartam, majd mellé ülve, majd figyelmemet amint alszik. Telefonom rezgése zavarta meg figyelmem, jelezve, hogy hiányolnak valahol. Kiléptem a szobából, majd felvettem a rezgő készüléket.
-Haver, merre vagy elég későre jár már.-világosított fel Harry
-Tudom haver, de ma nem megyek vissza. Egy pár napig Ellával leszek.-mondtam halkan
-És mi lesz a holnapi interjúval?-akadékoskodott
-Megmondjátok, hogy magánügyi problémák miatt nem tudok ott lenni, és kész.-mondtam hanyagul
Ez érdekelt a legkevésbé, hogy mi lesz az interjúval!
-Rendben, de miért? Történt valami?-kérdezett rá
-Ez hosszú,. Most viszont megyek. Majd holnap beszélünk.-tettem le
Visszamentem Ellához, majd az ágy szélére ülve vettem tenyereimbe apró, puha kezét. Olyan kis törékeny volt mint egy porcelán, ami bármelyik pillanatban szétroppanhat. Ahányszor csak rápillantottam könnyek homályosították el látásomat, majd utat törtek maguknak. Fájt, kegyetlenül fájt így látni.Azt hiszem...szeretem. Sőt biztos vagyok benne, hogy ő az akit el tudok magam mellette képzelni életem végéig. Csak annyi a bökkenő, hogy szerintem ő nem így érez irántam.  Bár nem tudom, de nem tartom valószínűnek hisz eleget tudok róla , még is úgy érzem, hogy ez nem elég. Mint például ez a mai is. Honnan ismer ő olyanokat akik az FBI-nál dolgoznak?! És miért volt nála fegyver egyáltalán , de ami még furcsább, hogy honnan szerezte ?!  És milyen bosszúról beszélt az az elmebeteg ?! Miért akar bosszút állni rajta?! Hiszen ő a légynek sem tudna ártani. Megannyi megválaszolatlan kérdés kavargott a fejemben. Még is elgyengültem mikor Ellára pillantottam. Szívemben feszítő érzés lett úrrá minden egyes pillantásnál. Bár most azonnal magához térne. Bár megölelhetném, és bár ne történt volna mindez. Vagy legalább ne állt volna elém, és akkor most n feküdnék a helyén. Kevésbé fájna ebben biztos vagyok.

******

Egész éjjel mellette voltam és fogtam a kezét, de semmi jelet nem ad magáról.Ugyan olyan élettelenül fekszik ott, mint amikor este letettem. Nagyon aggódom érte. Esküszöm, ha komolyabb baja lesz azt sosem bocsájtom meg magamnak.Magához kell térnie! Meg kell gyógyulnia! Muszáj! De azt már eldöntöttem, hogy mindent bevallok neki. Elmondom, hogy mit érzek iránta. Innentől dől majd el, hogy siker, vagy teljes pofára esés. Remélem siker. Belehalnék, ha azt mondaná nem szeret. Az ajtó csengője zökkentet ki gondolatmenetemből. Érdeklődve vettem az ajtó felé az irányt, majd kinyitottam.
-Sky?-lepődtem meg
-Szia, Harry mondta, hogy történt valami és gondoltam átnézek.-ölelt meg
Jól esett végre egy bátorító baráti ölelés. Mutattam neki, hogy a szobában van ,Sky pedig egyből felsietett az emeletre. Nagyot hőkölt mikor észrevette Ellát.
-Mi történt?!-suttogta rémülten
Kénytelen voltam elmesélni neki az egész történetet onnan, kezdve , mikor először bukkant fel az az elmebeteg. Szörnyülködve hallgatta végig a történteket, majd könnyei áztatták arcát akárcsak nekem.
-Rendben fog jönni! Erős lány , és soha nem adja fel! Strapabíró!!-biztatta magát és engem is
-Remélem.-sóhajtottam gondterhelten
-Legalább te itt vagy neki.-mondta halvány mosollyal
-Mi? Ezt hogy érted?-kaptam fel a fejem szavaira
-Ugyan Louis, le sem tagadhatnád. Látszik rajtatok, hogy szeretitek egymást, csak túl gyávák vagytok, hogy bevalljátok egymásnak.-magyarázta el
-Talán igazad van.-hagytam rá
Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy szeretem? Nem tagadom, de ha ő észrevette, akkor biztosan más is. És azt miből gondolja, hogy Ell is szeret engem?
-Egyébként ezt neked hoztam.-nyújtott át egy újságot Sky
A címlapon Ella és én voltunk.

15. Rész. - Not afraid

Hali csajok :D 3-4 komi után várható a kövi rész :D :D Nem is húzom tovább . Have fun! :D Puszi :Sky és Ell

Még beszélgettünk, majd kiderült, hogy Harry nem tud lovagolni! Persze nagyapa kapott az alkalmon és felültette egy lóra. Persze úgy nem engedtem, hogy én se üljek fel egyre. Harry szinte teljes félelemmel az arcán, ült a lovon. Ahogy rám nézett, szinte én is elkezdtem félni! Persze nagyapának a legagresszívabb lovat kellett adnia Harrynek! Nagyi csak nézett minket, ahogy nagyapa is. A ló Harry alatt elkezdett gyorsabban menni szinte már vágtatott. Elkezdtem én is utánuk, mikor melléjük értem Harry rám nézett.
- Csússz hátrébb! - kiabáltam, gyorsan mentünk és szinte még én is alig hallottam a saját hangom.
Gyorsan hátrébb csúszott, én pedig kaptam az lakalmon és átlendültem az ő lovára. Még anya lova volt, és csak engem meg anyát engedett a hátára, vagyis minket nem dobott le! Megfogtam a kantárt és meghúztam, elkezdett lassítani, majd kezdett megnyugodni. Végre! Visszamentünk nagyapáékhoz és Harry, amilyen gyorsan csak tudott leszállt a lóról! Az én lovam viszont elment. Felkaptam egy kötelet, majd elkezdtem felé vágtatni.
~Este~
Egész délután beszélgettünk és nagyapa is megkedvelte Harry, nem volt nehéz csak a macskájáról kellett beszélni-e. Papának 5 macskája volt és most is van neki 2.
~Másnap~
Mikor felébredtem Harry engem figyelt. Arcomra húztam a takarót, mert zavarba hozott. Azonban őt zavarta, hogy takaró van rajtam. Lehúzta rólam, majd közelebb hajolt.
-Haragszol még?-kérdezte félénken
Megnyugtatva őt , megráztam fejem, majd megcsókoltam.
-Csak is téged szeretlek, és soha , de soha nem szeretnék mást többé, csak is téged.-suttogta édesen

~Ella~

Nagyon örülök, hogy végül kibékítettük Harryt és Skyt. Elutaztak valamerre ketten. Louis tudja hová, csak nem jut eszébe a hely neve. És még ő szőkéz le engem. Úgy volt, hogy együtt töltjük ezt a délutánt, de egy kellemetlen telefonívás után kénytelen voltam otthagyni szegényt. Dave szólt, hogy munka van. Nagyon bánom, hogy meg kellett szegnem az  ígéretemet, de hívott a kötelesség. Nem volt mit tenni, engedelmeskednem kell. Siettem a helyszínre. A kocsiban közbe magamra kaptam a pisztolytartóm, majd rá egy bőrdzsekit. Kesztyűtartóból előszedtem a szétszerelt pisztolyom, majd összerakva helyeztem a tartóba. 

-Szia, mi történt?-mentem oda társamhoz 

-Ott van.-mutatott a hulla felé

Odasétáltam, hogy közelebbről megvizsgáljam. Leguggoltam mellé, majd felmértem teste minden szegletét, valami nyomot keresve. A karján észrevettem, egy hajszálat. Utána nyúltam, de hirtelen elkapta karomat.Erősen szorította , én pedig ijedtem elsikítottam magam. Nem szoktam hozzá, hogy az állítólagos hulla megfog.

-Még nincs vége kicsi lány!-hörögte utolsó leheletével, majd elengedett 

Hátraestem a lendülettől. Vérnyomásom az egekbe szökött. Szívem eszeveszett tempót vert. Levegőt alig kaptam. Remegtem. Ő volt. De hogyan?!?! Csak ő szólított kicsi lánynak!! Úristen! Még nincs vége!!

-Hé, Ella, mi történt?-szaladt hozzám Dave 

-Megfogta a karom.-motyogtam nagyot nyelve 

-Úristen jó, gyere , most hazaviszlek.-emelt fel a földről 

Rám terítette kabátját, majd átkarolva vitt az autómig, ahol beültetett az anyósülésre. Bekötötte az övemet, majd a volán mögé huppant. Még mindig sokkos állapotban voltam. Nem tudom felfogni, hogy a francba intézte ezt így. Hogy lehet erre képes, hogy egy hullával üzen.Vajon köze van , ahhoz, hogy meghalt?! Te jó ég! Dave telefonált egy kollégánknak, hogy vegye át az ügyet. Miután elrendezte ezt beállt egy hosszú csend. Persze, hiszen én meg sem tudtam szólalni. Csak haza akartam már érni, hogy bevágjam magam a fürdőkádba, majd az ágyba. Aludjak el és többé ne keljek fel. Bár ez tudom , hogy nem fog bekövetkezni egyhamar. De végül megtörte az uralkodó csendet.

-Mi történt pontosan amitől ennyire megrémültél?-kérdezte 

-Megszorította a karom és azt mondta, még nincs vége kicsi lány.-motyogtam magam elé meredve 

-Úgy szólított, hogy kicsi lány?-kérdezett rá furcsállva

-Igen.-hunytam le szemem 

-Te jó Isten!-döbbent meg 

Ezután egy hang sem hagyta el egyikünk száját sem. Mindketten pontosan tudtuk mit jelent ez. Hazaérve felkísért, majd mikor meggyőződött róla, hogy minden rendben van itthon távozott. De csak azután, hogy áthívatta velem Louist. Azzal érvelt, hogy addig nem megy el, míg meg nem győződik róla, hogy biztonságban vagyok. Ilyenek a jó barátok. Tudom, rá mindig számíthatok. Akár csak Louisra. Nem sokkal később a várt vendég meg is érkezett, és Dave pedig elbúcsúzott tőle, majd magunkra hagyott. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi bajom nem lenne, mert nem akartam Louist ezzel fárasztani. Így is nagy szívességet tett, azzal, hogy átjött. És ha már el kell viseljen egész este, akkor nem fogom ezzel traktálni. Lehuppantunk a kanapéra, majd a TV-be néztünk valami vígjátékot, amin jókat nevettünk és bevallom kicsit jobb lett a kedvem is, bár a félelem nem akart szűnni. Iszonyatos érzés, mikor tudod, hogy egy elmebeteg rád vadászik te pedig nem tudod mikor vagy hogyan csap le. Kiszolgáltatott és védtelennek érzem magam és ez rettenetes. Sosem féltem senkitől de úgy érzem , most visszakapom mind a 19 évet. Ugyan akkor attól is félek, hogy akkor csap le, mikor Louis velem van és talán baja esik. Sosem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam sérülne meg.
-Hé, csajszi minden rendben?-kérdezte megsimogatva arcomat
-Persze, csak elgondolkodtam.-túrtam bele hajamba
-Hé, mi ez a karodon?-fogta meg
Basszus belilult a szorítás! Nem gondoltam volna, hogy ennyire látszani fog.
-Csak egy kis baleset.-füllentettem
-Ell, ez nem csak egy kis baleset. Valakinek az nyoma!-kezdett ideges lenni
-Nem számít!-húztam el karomat
-Dehogynem! Igen is számít! Nekem számít!-fogta tenyerei közé arcomat.
-Jajj de kis édesek, csak el ne sírjam magam!-hallatszott egy gúnyos hangot.
Úristen!! Ryan!!(ex)
-Te mi a francot keresel itt már megint?! Megmondtam, hogy akadj le Elláról!-kiabált idegesen Louis
Megfogtam a kezét, jelezve, hogy ne folytassa ezt. Nem akarom, hogy kiabáljon vele, mert attól csak ideges lesz és még jobban bekattan. És olyankor bármire képes!
-Gondolom megkaptad az üzenetem!-vette félvárról Louist hozzám közeledve
-Egy aljas, mocskos szemétláda vagy! Képes vagy valakit megölni csak azért, hogy engem rettegésbe tarts!!-köptem felé a szavakat
-Ugyan cicám, hisz ismersz.-vigyorgott önelégülten
-Mi a francot akarsz még?!-emeletem fel a hangom én is
-Bosszút! Kis csillag!- adta az egyszerű választ.- Addig nem nyugszom, míg vissza nem kapod azt a 3 év szenvedést, amit én a sitten töltöttem!-kiabált
-Hagyd békén Ellát! Utoljára mondom, vagy mehetsz vissza oda, ahonnan jöttél!!-védett meg Louis
-Most már igazán befoghatnád! Kurvára idegesítesz!-kapott elő egy fegyvert , amit Louisra szegezett
Na nem ! Ezt nem hagyom! Előkaptam én is az egyik fegyverem és Louis elé álltam, Ryannek szegezve.
-Húzd meg ha mered!-provokált
Nem sikerült provokálnia! Persze ezzel érte el m
indig, hogy megtörjön, de többé nem fog! Erősnek kell maradnom! Nem fogom hagyni, hogy Louisnak baja essen! Túl jó hozzám. Most rajtam a sor, hogy viszonozzam!