Sziasztok!
Nehézkesen megszületett a rész! Reméljük tetszik! ;)
Nem lett valami hosszú, de a következőkben elég terebélyesekkel készülünk!
~Skyler~
Nehézkesen megszületett a rész! Reméljük tetszik! ;)
Nem lett valami hosszú, de a következőkben elég terebélyesekkel készülünk!
Ella & Skyler
~Skyler~
Reggel gyermekemre keltem, aki elkezdett mocorogni a pocakomba. Ilyenkor nem igazán díjazom. Az én mocorgásomra, már Harry is felkelt, felnézett rám, de rögtön fejét a párnába nyomta és magához húzott. Olyan érzésem támadt, mintha elfelejtettem volna valamit, 5 percnyi gondolkozás után be is ugrott.
- Harry ma kell orvoshoz mennem! - vágtam egyenesbe magam.
- Mi van? - nézett rám kómásan.
- Ma kell az orvoshoz mennem!
- Anya felhívja az egyik orvost és elmegyünk itt, oké? - dörzsölte meg szemét, majd lementünk és megbeszéltük Anne-el, aki rögtön híva az egyik barátnőjét, 11 órára kaptunk időpontot, én pedig a Londonit lemondtam. Elkészültünk és megreggeliztünk. Mindenki eljön velünk az ultrahangra, mert kíváncsiak a babára. Darcy, elég álmos volt, de nem akart senki itthon maradni, így kénytelenek voltunk őt is elvinni magunkkal. Elég nyűgös volt.
Az orvosnál elég furcsán néztek ránk, hogy ennyien jöttünk, ma elvileg megtudhatjuk a baba nemét, de még nem biztosra. Az orvos nemsokára szólított is minket és bementünk, mindannyian. Kérdezgetett pár dolgot s kezdődött is az ultra-hang.
Ránézett mindenki a képernyőre, én az orvos arcára néztem, aki elvolt képedve. A szemüvegét lehúzta.
- Volt már orvosnál? - nézett rám.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Akkor szerencsének érzem magam, hogy elmondhatom, két baba van! - mosolygott. Az állam a földet verdeste. Kettő? Kettő!
Miután elmondta ennek a következményeit, hogy most sokkal jobban kell magamra vigyázni, és, hogy semmi féle kép ne idegeskedjek és ha valamit nem úgy érzek ahogy annak kéne lenni akkor rögtön menjek orvoshoz, mert elveszíthetem a babákat. Nem kicsit ijedtem meg! Kaptunk egy képet a babákról.
Amikor az orvos a nemüket akarta elmondani, rögtön ellenkeztünk, hogy nem akarjuk tudni. Ezt Harryvel megbeszéltük, hogy most nem szeretnénk tudni, vagyis inkább rábeszéltem.
Miután megkaptuk a papírokat, vissza mentünk, Anneékhez és elkezdtünk szedelőzködni, hisz indulni kéne haza felé. Darcy kicsit hisztis volt, persze az ebédnél kiverte a dilit. Mindenki csodálkozott, hogy ekkora hangja van. Ebbe az apjára ütött. Harry nagyon kiakadt, még nem látta hisztizni, bemutatom a hisztis kislányát. Darcy levágta magát a földre és torka szakadtából üvöltött. Csodálom, hogy nem száradt ki. Mindenki el volt képedve, sajnálták, hogy reggel felkellet keltenünk. De miután abba hagyta, már csak jót nevettünk rajta. Egész álló nap boldog voltam, mosolyom fülemig ért, boldog voltam a családommal, akik szeretnek. Délután sajnos indulnunk kellet haza. Nehézkes búcsút vettünk mindenkitől, most megismert családtagoktól, akikről csak pozitív véleményem van! Nagyon szeretem Harry családját és még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy lassan én is közéjük tartozhatok! Miután hazaértünk Darcy már elég álmos volt így közösen megfürdettük majd leraktuk aludni. Harryvel kézen fogva mentünk be saját szobánkba és kezdtünk neki a közös fürdésnek. Érintéseire a libabőr még mindig megjelent rajtam, a pillangóim pedig szárnyra keltek gyomromba.
Az orvosnál elég furcsán néztek ránk, hogy ennyien jöttünk, ma elvileg megtudhatjuk a baba nemét, de még nem biztosra. Az orvos nemsokára szólított is minket és bementünk, mindannyian. Kérdezgetett pár dolgot s kezdődött is az ultra-hang.
Ránézett mindenki a képernyőre, én az orvos arcára néztem, aki elvolt képedve. A szemüvegét lehúzta.
- Volt már orvosnál? - nézett rám.
- Nem. - ráztam a fejem.
- Akkor szerencsének érzem magam, hogy elmondhatom, két baba van! - mosolygott. Az állam a földet verdeste. Kettő? Kettő!
Miután elmondta ennek a következményeit, hogy most sokkal jobban kell magamra vigyázni, és, hogy semmi féle kép ne idegeskedjek és ha valamit nem úgy érzek ahogy annak kéne lenni akkor rögtön menjek orvoshoz, mert elveszíthetem a babákat. Nem kicsit ijedtem meg! Kaptunk egy képet a babákról.
Miután megkaptuk a papírokat, vissza mentünk, Anneékhez és elkezdtünk szedelőzködni, hisz indulni kéne haza felé. Darcy kicsit hisztis volt, persze az ebédnél kiverte a dilit. Mindenki csodálkozott, hogy ekkora hangja van. Ebbe az apjára ütött. Harry nagyon kiakadt, még nem látta hisztizni, bemutatom a hisztis kislányát. Darcy levágta magát a földre és torka szakadtából üvöltött. Csodálom, hogy nem száradt ki. Mindenki el volt képedve, sajnálták, hogy reggel felkellet keltenünk. De miután abba hagyta, már csak jót nevettünk rajta. Egész álló nap boldog voltam, mosolyom fülemig ért, boldog voltam a családommal, akik szeretnek. Délután sajnos indulnunk kellet haza. Nehézkes búcsút vettünk mindenkitől, most megismert családtagoktól, akikről csak pozitív véleményem van! Nagyon szeretem Harry családját és még nagyobb boldogsággal tölt el, hogy lassan én is közéjük tartozhatok! Miután hazaértünk Darcy már elég álmos volt így közösen megfürdettük majd leraktuk aludni. Harryvel kézen fogva mentünk be saját szobánkba és kezdtünk neki a közös fürdésnek. Érintéseire a libabőr még mindig megjelent rajtam, a pillangóim pedig szárnyra keltek gyomromba.
~Ella~
Döntenem kell! Megcsináltassam a műtétet vagy ne ? Veszélyes, de kockázat nélkül nincs siker! De ha elrontják az orvosok és maradandó sérüléseim lesznek? Nem! Inkább maradok vak, mint egyéb! Amúgy is már megszoktam! Majd Aaron segít nekem! Nemsokára eljön az ideje, hogy közöljem Louisval és az öcsémmel a döntésem, aztán Aaronnal saját utunkra menjünk. Nem fogok a srácokra támaszkodni mindig. Így is annyi mindent tettek már értem, pedig veszélybe kerültek miattam. És teljesen megértem, hogy utálnak.... Louis az akinek sosem fogom tudni meghálálni azt a rengeteg dolgot , amit értem tett. Egy pillanatra sem hagyott magamra, pedig biztosan nem hiányzott neki a pesztrálásom. Meg volt a maga baja a sebével, mit szintén miattam szerzett. És még is, egy pillanatig sem volt velem ellenszenves, vagy haragos. Felébredve nem túl mély álmomból, mocorogni kezdtem, mire Louis erős karjai védelmezően fonódtak még jobban derekam köré, magához láncolva teljesen. Édes szuszogása csiklandozta nyakamat, jóleső borzongást keltve bennem. Szembe fordultam vele, majd mellkasába fúrtam arcomat. Tudom min gondolkodtok most. Hogy együtt vagyunk-e? Hát nem! Nem teszem ki többé őt ilyen veszélynek! Ezért is fogunk Aaronnel elköltözni, amint közöltem velük és az orvossal is döntésemet. Nem fogom hagyni, hogy többé bármelyikük is veszélybe kerüljön miattam.
-Reggelt.-motyogta Louis hajamba puszilva
-Neked is.-motyogtam mellkasába
Felkelt mellőlem, majd kisegített az ágyból. Elkísért a fürdőig, ahol elvégeztem reggeli teendőimet, majd az ajtó felé vettem az irányt ismét. Kinyitottam az, azonban szerencsétlen módon átestem a küszöbön. Louisnak köszönhetem, hogy nem ütöttem meg magam, mivel időben elkapott.
-Köszönöm.-motyogtam, mikor talpra állított
Nem válaszolt. Reagálásképp egy apró csókot hintett homlokomra, majd elindultunk valamerre. Gondolom a konyha felé, mivel a lépcső előtt, mint mindig, most is ölbe vett és levitt, majd óvatosan vissza helyezett a csempére. Derekamnál ismét magához ölelt, vezetve engem a helyes irányba.Segített leülni egy székre, majd magamra hagyott. Testvérem halk, kómás hangja csendült meg a hatalmas csendben, mi a konyhára telepedett. Aaron hozzám lépett és arcon puszilt, majd eltávolodott, ugyan is nem éreztem jelenlétét. Fejemet lehelyeztem az asztalra elgondolkodva. Hogy hogyan fogom közölni a srácokkal, döntésemet, s, hogy elköltözünk. Halk, csoszogós léptekre lettem figyelmes, bár tudtam, hogy Louis az. Csak ő szokott így csoszogni. Felkészültem érkezésére, így nem ért váratlanul, mikor nagy tenyerei közrezárták apró kézfejem, egy bögrét közé préselve.
-Köszönöm.-suttogtam
Hajamba puszilt, majd egy szék csikorgó hangja hozta rám a frászt, amint mellettem valaki kihúzta.
-Ne haragudj. Nem akartam.-simogatta karomat Liam bűnbánó hangon
Biztató mosolyt küldtem irányába, legalább is remélem, hogy felé mosolyogtam és nem csak a semmibe, mint egy hülye. Louis rosszalló sóhajt hallatott, majd elcsoszogott mellőlem. Hangokból ítélve, mindenki , vagy is Harry kivételével mindenki itt volt. E a legjobb alkalom a hír közlésére. Most vagy soha!!! Hajrá Ella képes vagy rá!
-Srácok.-szólaltam meg halkan felhívva magamra figyelmüket.- Nem vállalom a műtétet.-mondtam ki nagy nehezen
Hatalmas csend telepedett a helységre. Szinte lélegzetvételt sem lehetett hallani. Gondoltam, hogy hasonlóan fognak reagálni.Egy kéz fogta meg enyémet.
-Biztos vagy ebben?-hallottam Louis aggódó hangját
Mély levegőt véve bólintottam. Hajamba puszilt, jelezve támogatását.
-Mi melletted állunk, bárhogy is döntesz.-simogatta meg hátamat , hangjából ítélve Liam
-Köszönöm srácok, de nem fogok visszaélni vendégszeretetetekkel . Aaronnel elköltözünk.-mondtam
-Mi?!-döbbent meg mindenki
-Nem Ella! Szó sem lehet róla! -tiltakozott hevesen Zayn
-Nem hagyunk magadra! És nem élsz vissza a vendégszeretetünkkel, mert te nem vagy vendég! Te itt élsz velünk, mint eddig! Ez a te otthonod is, ahogy Aaroné is!Mi mind egy család vagyunk! Beleértve téged és Aaront is!- vitázott Niall is
-Pontosan!És én sem engedem, hogy elmenj!- simogatta kézfejem Louis
Arcomat dörzsölgettem gondolkodva szavaikon. Nem értem! Miért ilyen rendesek velem, hisz biztosan utálnak a történtek miatt! Én is utálom magam! Nem hogy ők!! Most már tudják milyen a környezetemben élni, még is marasztalnak. És Louis! Ezek után is törődik velem,és talán szeret is...És bár majd ki ugrik a szívem bordáim közül örömömben , még is szomorúsággal tölt el, mert nem lehetünk együtt... Nem tehetem ki sem őt, sem a srácokat több veszélynek. Ennyi is bőven elég volt.Nem kockáztatok! Csak azt tudnám, hogy fogom megoldani, ha itt fogok lakni velük. És ha otthagyom az FBI-t? Akkor talán végre biztonságban lesz mindenki! Remélem......
-Reggelt.-motyogta Louis hajamba puszilva
-Neked is.-motyogtam mellkasába
Felkelt mellőlem, majd kisegített az ágyból. Elkísért a fürdőig, ahol elvégeztem reggeli teendőimet, majd az ajtó felé vettem az irányt ismét. Kinyitottam az, azonban szerencsétlen módon átestem a küszöbön. Louisnak köszönhetem, hogy nem ütöttem meg magam, mivel időben elkapott.
-Köszönöm.-motyogtam, mikor talpra állított
Nem válaszolt. Reagálásképp egy apró csókot hintett homlokomra, majd elindultunk valamerre. Gondolom a konyha felé, mivel a lépcső előtt, mint mindig, most is ölbe vett és levitt, majd óvatosan vissza helyezett a csempére. Derekamnál ismét magához ölelt, vezetve engem a helyes irányba.Segített leülni egy székre, majd magamra hagyott. Testvérem halk, kómás hangja csendült meg a hatalmas csendben, mi a konyhára telepedett. Aaron hozzám lépett és arcon puszilt, majd eltávolodott, ugyan is nem éreztem jelenlétét. Fejemet lehelyeztem az asztalra elgondolkodva. Hogy hogyan fogom közölni a srácokkal, döntésemet, s, hogy elköltözünk. Halk, csoszogós léptekre lettem figyelmes, bár tudtam, hogy Louis az. Csak ő szokott így csoszogni. Felkészültem érkezésére, így nem ért váratlanul, mikor nagy tenyerei közrezárták apró kézfejem, egy bögrét közé préselve.
-Köszönöm.-suttogtam
Hajamba puszilt, majd egy szék csikorgó hangja hozta rám a frászt, amint mellettem valaki kihúzta.
-Ne haragudj. Nem akartam.-simogatta karomat Liam bűnbánó hangon
Biztató mosolyt küldtem irányába, legalább is remélem, hogy felé mosolyogtam és nem csak a semmibe, mint egy hülye. Louis rosszalló sóhajt hallatott, majd elcsoszogott mellőlem. Hangokból ítélve, mindenki , vagy is Harry kivételével mindenki itt volt. E a legjobb alkalom a hír közlésére. Most vagy soha!!! Hajrá Ella képes vagy rá!
-Srácok.-szólaltam meg halkan felhívva magamra figyelmüket.- Nem vállalom a műtétet.-mondtam ki nagy nehezen
Hatalmas csend telepedett a helységre. Szinte lélegzetvételt sem lehetett hallani. Gondoltam, hogy hasonlóan fognak reagálni.Egy kéz fogta meg enyémet.
-Biztos vagy ebben?-hallottam Louis aggódó hangját
Mély levegőt véve bólintottam. Hajamba puszilt, jelezve támogatását.
-Mi melletted állunk, bárhogy is döntesz.-simogatta meg hátamat , hangjából ítélve Liam
-Köszönöm srácok, de nem fogok visszaélni vendégszeretetetekkel . Aaronnel elköltözünk.-mondtam
-Mi?!-döbbent meg mindenki
-Nem Ella! Szó sem lehet róla! -tiltakozott hevesen Zayn
-Nem hagyunk magadra! És nem élsz vissza a vendégszeretetünkkel, mert te nem vagy vendég! Te itt élsz velünk, mint eddig! Ez a te otthonod is, ahogy Aaroné is!Mi mind egy család vagyunk! Beleértve téged és Aaront is!- vitázott Niall is
-Pontosan!És én sem engedem, hogy elmenj!- simogatta kézfejem Louis
Arcomat dörzsölgettem gondolkodva szavaikon. Nem értem! Miért ilyen rendesek velem, hisz biztosan utálnak a történtek miatt! Én is utálom magam! Nem hogy ők!! Most már tudják milyen a környezetemben élni, még is marasztalnak. És Louis! Ezek után is törődik velem,és talán szeret is...És bár majd ki ugrik a szívem bordáim közül örömömben , még is szomorúsággal tölt el, mert nem lehetünk együtt... Nem tehetem ki sem őt, sem a srácokat több veszélynek. Ennyi is bőven elég volt.Nem kockáztatok! Csak azt tudnám, hogy fogom megoldani, ha itt fogok lakni velük. És ha otthagyom az FBI-t? Akkor talán végre biztonságban lesz mindenki! Remélem......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése