~Louis~
~Ella~
Monoton csipogásra ébredtem. Egyből tudtam hogy hol vagyok. Szemeim kipattantak, majd egyből fel akartam ülni, de ekkor egy iszonyatos fájdalom nyílalt hasamba ami visszakényszerített az ágyra. 5 érdeklődő szempárral találtam szembe magam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan Sky
-Jól vagyok csak fáj a hasam. Ella hol van?-kérdeztem egyből
A srácok félreálltak így rálátásom nyílt az ő ágyára. Eszméletlenül feküdt az ágyon tele kötésekkel. De ami számomra érthetetlen volt, hogy a szeme is be volt kötve. Biztosan elővigyázatosság vagy nem tudom, de nagyon remélem, hogy semmi komoly. Az ágya mellett ott volt Aaron és a francia gyerek is.
-Hogy van?-kérdeztem aggódva
-Még nem tudunk semmit. Nem tért magához. -válaszolta Aaron
Liam kiment, hogy szóljon egy orvosnak. Én addig hatalmas kínok között, de felkeltem az ágyról.
-Maradj nyugton!-szólt rám Skyler
-Látnom kell!-mondtam, majd valahogy lemásztam az ágyról
Lassan lépdeltem az ő fekvőhelyéhez. Aaron odébb állt, hogy odaférjek. Most valahogy másnak láttam, mint eddig. Így, hogy tudom az igazságot. És igen haragszom rá, hogy nem mondta el és mindvégig titkolta, de jelenleg ez nem érdekel. Csak azt szeretném, hogy magához térjen, mosolyogjon és mondjon valamit. Tudassa velem, hogy jól van. Minden történés ellenére is én még mindig teljes szívemből szeretem, és ez nem is lesz másképp. Mindig is szeretni fogom, még ha ő nem is. Közben az orvos megérkezett. Azonnal visszaparancsolt az ágyba és parancsba adta, hogy ne keljek fel, mert szétnyílhatnak a varratok. Ez érdekel most a legkevésbé.... Megvizsgált és közölte, hogy minden rendben lesz, csak a vágás fog fájni egy jó darabig így ne csináljak semmi megterhelőt.
Már több órája, hogy én magamhoz tértem, ellentétben Ellával. Nagyon aggódom érte, de tudom, hogy nem adja fel és küzd. Erős és túl fogja élni! Ez csak egy karcolás neki! Nem ez az első, hogy meglőtték, és eddig is mindig helyrejött. Most sem lesz másképp. Muszáj, hogy magához térjen. Az öccsének szüksége van rá, és nekem is. Nélküle nem bírnám ki. Csak is neki köszönhetem, hogy még életben vagyok, mert megmentett. Ráadásul közben meg is sérült. Képes lett volna feláldozni értem az életét, és ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De miért tette mindezt? Hiszen, ha már nem szeret....De ezek szerint, akkor nem így van? Én már nem értem! Nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban, de azt tudom, hogy én mit érzek és ez nem is fog változni! Bármire képes vagyok érte! Istenem csak térjen magához. Utálom látni, hogy sebesült. Utálom szomorúnak látni, de azt még jobban utálom, amit most látok. Meg sem mozdul! Csak mint egy bábu. Úgy fekszik ott az ágyon! Meg sem mozdul. Lélegzete is nagyon lassú. A gépek csipogása sem túl szapora. És semmi biztató információval nem szolgált az orvos sem.
Éjszakára hazamentek a srácok, de Aaron és a francia gyerek bent maradtak Ella mellett. Mikor már az orvosok is lejárták az utolsó vizitjüket kikényszerítettem magam az ágyból, majd Ellához mentem. Kezeim közé vettem puha mancsát. Hideg volt. Olyan élettelen volt. Szemei be voltak kötve. Bár még mindig nem értem miért. Arcán egy vágásnyom látszott. Karja is tele volt kisebb nagyobb sebekkel és hegekkel. Úgy látom régebbről is vannak hegei. Aaron is csak szótlanul bámulja és próbál erős maradni. Érthető, hisz neki Ellán kívül nincs senkije. Vagy is mi itt vagyunk neki, de rokona csak ő van. De nem tudom ez a francia gyerek mi a francnak van még mindig itt! És bevallom idegesít is a jelenléte!
-Mi lesz, ha nem tér magához?-kérdezte Aaron
-Fel fog ébredni! Erős, és nem először lőtték már meg! Sokkal rosszabbakat is túl élt már.-biztattam
-Haragszol rá?-nézett rám Aaron
-Kicsit, de most csak az számít, hogy magához térjen!-válaszoltam neki
-Tudtam, hogy ez lesz a vége! Sosem hallgat rám és sosem veszi fel a mellényt!-idegeskedett a francia gyerek
-Mindig is makacs volt.-mosolyodtam el halványan
Az emlékek vulkán ként törtek fel bennem. Minden olyan szép és jó volt, míg az a csaj be nem kavart! Azóta semmi sincs rendben. Nem költözhet ki Párizsba, főleg, hogy ez a mitugrász is ott van!! Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy költözzön! Nem engedem el! Még mindig él bennem egy kevéske remény, hogy valamikor még együtt leszünk. És tudom most már, hogy miért nem akarta a legelején. Végig csak engem védett. Az én érdekemben titkolta el, hogy ne keveredjek bele. Csak miattam tette. És igen , igaza van! Veszélyes, de ez engem nem érdekel! Szeretem és vele akarok lenni! Csak vele, senki mással! Éjszakára kiküldték Aaront és a francia gyereket a folyosóra engem meg visszaparancsoltak az ágyba, de nem tud visszatartani senki sem! Amint kiment a nővér, újra felszenvedtem magam az ágyról és Ellához mentem. Ahányszor látom elkap a sírás.
Már több órája, hogy én magamhoz tértem, ellentétben Ellával. Nagyon aggódom érte, de tudom, hogy nem adja fel és küzd. Erős és túl fogja élni! Ez csak egy karcolás neki! Nem ez az első, hogy meglőtték, és eddig is mindig helyrejött. Most sem lesz másképp. Muszáj, hogy magához térjen. Az öccsének szüksége van rá, és nekem is. Nélküle nem bírnám ki. Csak is neki köszönhetem, hogy még életben vagyok, mert megmentett. Ráadásul közben meg is sérült. Képes lett volna feláldozni értem az életét, és ezt sosem fogom tudni meghálálni neki. De miért tette mindezt? Hiszen, ha már nem szeret....De ezek szerint, akkor nem így van? Én már nem értem! Nem tudom mit gondoljak ezzel kapcsolatban, de azt tudom, hogy én mit érzek és ez nem is fog változni! Bármire képes vagyok érte! Istenem csak térjen magához. Utálom látni, hogy sebesült. Utálom szomorúnak látni, de azt még jobban utálom, amit most látok. Meg sem mozdul! Csak mint egy bábu. Úgy fekszik ott az ágyon! Meg sem mozdul. Lélegzete is nagyon lassú. A gépek csipogása sem túl szapora. És semmi biztató információval nem szolgált az orvos sem.
Éjszakára hazamentek a srácok, de Aaron és a francia gyerek bent maradtak Ella mellett. Mikor már az orvosok is lejárták az utolsó vizitjüket kikényszerítettem magam az ágyból, majd Ellához mentem. Kezeim közé vettem puha mancsát. Hideg volt. Olyan élettelen volt. Szemei be voltak kötve. Bár még mindig nem értem miért. Arcán egy vágásnyom látszott. Karja is tele volt kisebb nagyobb sebekkel és hegekkel. Úgy látom régebbről is vannak hegei. Aaron is csak szótlanul bámulja és próbál erős maradni. Érthető, hisz neki Ellán kívül nincs senkije. Vagy is mi itt vagyunk neki, de rokona csak ő van. De nem tudom ez a francia gyerek mi a francnak van még mindig itt! És bevallom idegesít is a jelenléte!
-Mi lesz, ha nem tér magához?-kérdezte Aaron
-Fel fog ébredni! Erős, és nem először lőtték már meg! Sokkal rosszabbakat is túl élt már.-biztattam
-Haragszol rá?-nézett rám Aaron
-Kicsit, de most csak az számít, hogy magához térjen!-válaszoltam neki
-Tudtam, hogy ez lesz a vége! Sosem hallgat rám és sosem veszi fel a mellényt!-idegeskedett a francia gyerek
-Mindig is makacs volt.-mosolyodtam el halványan
Az emlékek vulkán ként törtek fel bennem. Minden olyan szép és jó volt, míg az a csaj be nem kavart! Azóta semmi sincs rendben. Nem költözhet ki Párizsba, főleg, hogy ez a mitugrász is ott van!! Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy költözzön! Nem engedem el! Még mindig él bennem egy kevéske remény, hogy valamikor még együtt leszünk. És tudom most már, hogy miért nem akarta a legelején. Végig csak engem védett. Az én érdekemben titkolta el, hogy ne keveredjek bele. Csak miattam tette. És igen , igaza van! Veszélyes, de ez engem nem érdekel! Szeretem és vele akarok lenni! Csak vele, senki mással! Éjszakára kiküldték Aaront és a francia gyereket a folyosóra engem meg visszaparancsoltak az ágyba, de nem tud visszatartani senki sem! Amint kiment a nővér, újra felszenvedtem magam az ágyról és Ellához mentem. Ahányszor látom elkap a sírás.
~Ella~
Gépek idegesítő pittyegése húzott vissza a való életbe. Minden fájdalom egyszerre támadott meg! Mindent éreztem. Testem ólomsúlyú volt. Szemhéjaim nem bírtam kinyitni pedig ébren voltam. Éreztem, hogy valaki fogja a kezem. Aztán egy nedves könnycsepp landolt kezemet. Biztosan sír. De miért? És ki ő? Majd egy másik érintésre is felfigyeltem a kezemen. Mozdulni akartam, de sehogyan sem tudtam. Olyan érzés volt, mintha minden erőm elhagyott volna.
-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte egy ismerős hang
Először nem ismertem fel, de utána beugrott! Ian! De akkor ki a másik? Kivel beszélget?
-Nem tudom, de nem szeretném, ha keresztbe tennél!-mondta egy hang mi szinte dallam volt füleimnek
ÚRISTEN! Louis! Ezek szerint jól vagy. Vagy is nem tudom, hogy van, de csak jobban, mint én, ha itt van mellettem. Te jó ég! Még most is mellettem van... És fogja a kezem... És még ezek után sem utál. Így, hogy tudja az igazat! Hogy mindvégig hazudtam neki erről....és még ezek után is szeret. Úr Isten! Olyan édes... Muszáj valami életjelet adnom magamról. Fel akarok kelni, és látni akarom a saját szememmel, hogy hogy van. Mert ő sem úszta meg! Nagyon megijedtem mikor leszúrta az az elmebeteg, de nem volt már erőm semmihez és megszűnt minden. De viszonylag jól lehet, ha itt van mellettem és fogja a kezem. És még féltékenykedni is van ereje. Szenvedtem, míg végre sikerült mozgásra bírni a kezemet. Louis egyből reagált is.
-Kicsim, hallasz?-kérdezte egyből
Egyszerre erősödött fel minden fájdalmam nyöszörgésre késztetve. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment.Fejemet kezdtem el mozgat, majd megéreztem az arcomon egy kezet. Oda nyúltam én is. Louis keze volt. Bárhonnan felismerem.
-Louis.-motyogtam halkan
-Itt vagyok Kicsim, ne aggódj. Melletted vagyok.-puszilta meg arcomat
Megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Még ez a kis seb is visszakényszerített.
-Óvatosan.-mondta Ian
Nagyon zavart az a kötés a fejemen, ami miatt nem tudtam kinyitni a szemem, így elkezdtem leszedni magamról. Mikor végeztem nagyon megijedtem. Semmi változást nem észleltem. Olyan volt, mintha még mindig rajtam lenne a kötés.
-Mi a baj?-rémült meg Louis is arcom láttán
-Nem.....nem látok......
Mikor Harry hazaért jól elbeszélgettek Dave-el, majd mikor bátyám elment kezdődött minden előröl. Darcy a szobájába öltöztette a Barbijait, mi meg csak egymásra se néztünk. Kezd belőle elegem lenni. Elmentem volna Dean-nel, de mindig is Harryt szerettem és szeretni is fogom, mert hozzá fogok feleségül menni, ha minden igaz. Miután Harry még mindig folytatta, hogy levegő vagyok inkább felmentem Darcy-hoz és játszottam vele egy kicsit majd elmentem lezuhanyozni, miután kislányom is megfürdettem leraktam aludni, majd én is nyugovóra hajtottam a fejem.
A telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de akkor rá is jöttem, hogy nem az én telefonom az. Hanem Harryé. Felvettem, a jegyese vagyok, felvehetem a telefonját.
- Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni! - szólt bele egy női hang. Kinyomtam, nekem több nem is kellett, előszedtem pár ruhát, amit magamra kaptam és mentem át Darcy-hoz, aki már fel volt öltözve. A hasam fájni kezdett így inkább nem folytattam a "most Harryvel" akciómat! Lementem és vettem be gyógyszert, ekkor lépett be Harry a konyhába. Még csak köszönni se volt képes!
- Jó reggelt. - köszöntem én először.
- Az volt!
- Harry hagyd ezt abba, kurvára elegem van ebből! - néztem rá mérgesen.
- Megint miért kiabálsz? - kérdezte halál nyugodtan.
- Azért, mert nem szólsz hozzám és még MEGINT meg is csalsz! - kiabáltam.
- Anya. - jött a hang fentről. Kiléptem a konyhából és Darcy a lépcső tetején állt, és jött lefelé. - Miért veszekszetek? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem veszekszünk, csak hangosan beszélgetünk. - fogtam meg a kezét és segítettem neki lejönni.
- De hallottam!
- Szia Hercegnőm! - emelte fel Harry.
- Apa, anya miért szomorú olyan sokat? - kérdezte.
- Nem tudom. - rázta a fejét. Jó, hogy nem tudja, nem is beszél velem!
- Mindig a kis tesómat simogatja és szomorúan néz előre. - mesélte.
- Hát akkor fel kell vidítani, hogy ne legyen szomorú! - mosolygott. - Mit szólnál, ha elmennénk ma hárman vásárolni, meg közösen csinálni valamit, holnap pedig anyával kettesbe leszünk, te pedig a mamáéknál aludnál? - alkudozott.
- Oké, de akkor tényleg boldoggá kell tenni anyát! - bólintott nagy mosollyal az arcán, kislányom.
- Menjetek vegyetek fel melegebb ruhát, mert kint hideg van! - Darcyval kézen fogva mentünk fel és öltöztünk át melegebb ruhába. Majd csizmát húztunk és lementünk. Harry már készen volt és ment is a garázsba a kocsihoz, hogy mire mi odaérünk jó meleg legyen. Felöltöztettem Darcy, majd én is felöltöztem és mentünk is. Beraktam a gyerekülésbe, majd én is beültem és indultunk is a közeli plázához. Bementünk rengeteg boltba és néztünk aranyos ruhákat, de Darcynak egyik se tetszett. Harry viszont elvonult telefonálni, mert. . .
-Ti most akkor együtt vagytok?-kérdezte egy ismerős hang
Először nem ismertem fel, de utána beugrott! Ian! De akkor ki a másik? Kivel beszélget?
-Nem tudom, de nem szeretném, ha keresztbe tennél!-mondta egy hang mi szinte dallam volt füleimnek
ÚRISTEN! Louis! Ezek szerint jól vagy. Vagy is nem tudom, hogy van, de csak jobban, mint én, ha itt van mellettem. Te jó ég! Még most is mellettem van... És fogja a kezem... És még ezek után sem utál. Így, hogy tudja az igazat! Hogy mindvégig hazudtam neki erről....és még ezek után is szeret. Úr Isten! Olyan édes... Muszáj valami életjelet adnom magamról. Fel akarok kelni, és látni akarom a saját szememmel, hogy hogy van. Mert ő sem úszta meg! Nagyon megijedtem mikor leszúrta az az elmebeteg, de nem volt már erőm semmihez és megszűnt minden. De viszonylag jól lehet, ha itt van mellettem és fogja a kezem. És még féltékenykedni is van ereje. Szenvedtem, míg végre sikerült mozgásra bírni a kezemet. Louis egyből reagált is.
-Kicsim, hallasz?-kérdezte egyből
Egyszerre erősödött fel minden fájdalmam nyöszörgésre késztetve. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem ment.Fejemet kezdtem el mozgat, majd megéreztem az arcomon egy kezet. Oda nyúltam én is. Louis keze volt. Bárhonnan felismerem.
-Louis.-motyogtam halkan
-Itt vagyok Kicsim, ne aggódj. Melletted vagyok.-puszilta meg arcomat
Megpróbáltam felülni, de nem sikerült. Még ez a kis seb is visszakényszerített.
-Óvatosan.-mondta Ian
Nagyon zavart az a kötés a fejemen, ami miatt nem tudtam kinyitni a szemem, így elkezdtem leszedni magamról. Mikor végeztem nagyon megijedtem. Semmi változást nem észleltem. Olyan volt, mintha még mindig rajtam lenne a kötés.
-Mi a baj?-rémült meg Louis is arcom láttán
-Nem.....nem látok......
~Skyler~
Bunkónak és rossz barátnak tűnhetek mindenki szemébe, de én csak jót akartam. Valamennyire haragszom Ellára, mert bajt hozott a fejünkre, de erősebb a most az, hogy benyugtatózott. Harry állandóan azt papolja, hogy ő csak engem és a babát akarta védeni, hogy ne tudjak hülyeséget csinálni. Haragszik rám, mert elmentem volna Dean-nel. Darcy semmit nem vesz észre a sok konfliktusból, ami ebbe a házba folyik. Csodálkozom is, okos kislány és elég sok mindent megért. A hasam növekszik és ha feszül rajtam a ruha akkor már meg is látszik.
A telefonom hangos csörgése zökkentett ki gondolat menetemből. Elhúztam a zöld csíkot és a készüléket a fülemhez emeltem.
- Szia, Skyler. - szólt bele vidáman Anne.
- Szia. - köszöntem én is, már inkább tetetett vidámsággal.
- Nem tudom hol van a fiam, próbáltam őt is hívni , de nem képes felvenni a telefonját.
- Bent van a kórházba.
- És te, hogyhogy nem vagy ott?
- Darcy kicsit betegeskedik, és el is fáradt, én haza jöttem vele. Most már alszik, de lassan megyünk vissza a kórházba. Majd megmondom neki, hogy hívjon fel.
- Minden rendben Skyler?
- Persze, csak furcsa érzéseim vannak, de nem fontosak.
- Ha szeretnéd elmondhatod! Akkor légyszíves szólj majd neki! Szia.
- Szia.
Fél óra elteltével Darcy felébredt, mikor evett Harry is megérkezett. Adott Darcynak egy puszit a homlokára és felment az emeltre. 10 perccel később elegáns viseletbe jelent meg. Mondtam, hogy hívja fel Anne-t, de le se sz*rta a fejem. Konkrétan átnézett rajtam. Miután Darcy végezett az evéssel nekem már nem volt semmi lelki erőm még bemenni a kórházba, így inkább otthon maradtam és pihentem amennyire csak lehetett Darcy mellett. Este átjött kedves bátyám.
- Veled meg mi van? - kérdezte miközben Darcyt dobálta a levegőbe.
- Semmi. - ráztam a fejem.
- Majd ha akarod elmondod. - rántott vállat és tovább játszott Darcyval.
- Minden rendben Skyler?
- Persze, csak furcsa érzéseim vannak, de nem fontosak.
- Ha szeretnéd elmondhatod! Akkor légyszíves szólj majd neki! Szia.
- Szia.
Fél óra elteltével Darcy felébredt, mikor evett Harry is megérkezett. Adott Darcynak egy puszit a homlokára és felment az emeltre. 10 perccel később elegáns viseletbe jelent meg. Mondtam, hogy hívja fel Anne-t, de le se sz*rta a fejem. Konkrétan átnézett rajtam. Miután Darcy végezett az evéssel nekem már nem volt semmi lelki erőm még bemenni a kórházba, így inkább otthon maradtam és pihentem amennyire csak lehetett Darcy mellett. Este átjött kedves bátyám.
- Veled meg mi van? - kérdezte miközben Darcyt dobálta a levegőbe.
- Semmi. - ráztam a fejem.
- Majd ha akarod elmondod. - rántott vállat és tovább játszott Darcyval.
Mikor Harry hazaért jól elbeszélgettek Dave-el, majd mikor bátyám elment kezdődött minden előröl. Darcy a szobájába öltöztette a Barbijait, mi meg csak egymásra se néztünk. Kezd belőle elegem lenni. Elmentem volna Dean-nel, de mindig is Harryt szerettem és szeretni is fogom, mert hozzá fogok feleségül menni, ha minden igaz. Miután Harry még mindig folytatta, hogy levegő vagyok inkább felmentem Darcy-hoz és játszottam vele egy kicsit majd elmentem lezuhanyozni, miután kislányom is megfürdettem leraktam aludni, majd én is nyugovóra hajtottam a fejem.
A telefonom csörgésére ébredtem. Ismeretlen szám volt, de akkor rá is jöttem, hogy nem az én telefonom az. Hanem Harryé. Felvettem, a jegyese vagyok, felvehetem a telefonját.
- Szia, Kicsim nem tudunk ma a szokott helyen találkozni! - szólt bele egy női hang. Kinyomtam, nekem több nem is kellett, előszedtem pár ruhát, amit magamra kaptam és mentem át Darcy-hoz, aki már fel volt öltözve. A hasam fájni kezdett így inkább nem folytattam a "most Harryvel" akciómat! Lementem és vettem be gyógyszert, ekkor lépett be Harry a konyhába. Még csak köszönni se volt képes!
- Jó reggelt. - köszöntem én először.
- Az volt!
- Harry hagyd ezt abba, kurvára elegem van ebből! - néztem rá mérgesen.
- Megint miért kiabálsz? - kérdezte halál nyugodtan.
- Azért, mert nem szólsz hozzám és még MEGINT meg is csalsz! - kiabáltam.
- Anya. - jött a hang fentről. Kiléptem a konyhából és Darcy a lépcső tetején állt, és jött lefelé. - Miért veszekszetek? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem veszekszünk, csak hangosan beszélgetünk. - fogtam meg a kezét és segítettem neki lejönni.
- De hallottam!
- Szia Hercegnőm! - emelte fel Harry.
- Apa, anya miért szomorú olyan sokat? - kérdezte.
- Nem tudom. - rázta a fejét. Jó, hogy nem tudja, nem is beszél velem!
- Mindig a kis tesómat simogatja és szomorúan néz előre. - mesélte.
- Hát akkor fel kell vidítani, hogy ne legyen szomorú! - mosolygott. - Mit szólnál, ha elmennénk ma hárman vásárolni, meg közösen csinálni valamit, holnap pedig anyával kettesbe leszünk, te pedig a mamáéknál aludnál? - alkudozott.
- Oké, de akkor tényleg boldoggá kell tenni anyát! - bólintott nagy mosollyal az arcán, kislányom.
- Menjetek vegyetek fel melegebb ruhát, mert kint hideg van! - Darcyval kézen fogva mentünk fel és öltöztünk át melegebb ruhába. Majd csizmát húztunk és lementünk. Harry már készen volt és ment is a garázsba a kocsihoz, hogy mire mi odaérünk jó meleg legyen. Felöltöztettem Darcy, majd én is felöltöztem és mentünk is. Beraktam a gyerekülésbe, majd én is beültem és indultunk is a közeli plázához. Bementünk rengeteg boltba és néztünk aranyos ruhákat, de Darcynak egyik se tetszett. Harry viszont elvonult telefonálni, mert. . .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése