2. Évad 16. Rész - I'm a spy!

~Louis~

Nem bírom elviselni. Hiányzik. Egyszerűen megőrülök a hiányától. Olyan mintha a levegőtől fosztanának meg valakit. Mikor megláttam őt a torkomban dobogott a szívem, de pofára is estem mikor azzal az Ian gyerekkel ölelkeztek. Azt hittem, hogy végleg elveszítettem, de ez a csók újra belém helyezett egy kis reményt, mit aztán Ella ismét elvett tőlem! De nem tudom hogyan éljek nélküle. Nem tudok és nem is akarok! De már nem tudom visszaszerezni! Bárcsak tudnám.

-Hiányzik Ella.-törte meg a csendet Niall 

-Olyan csendes már ez a ház, hogy Skylerék külön költöztek.-szontyolodott el Zayn is 

-Vissza kell hoznunk ide! Louis is teljesen ki van készülve.-mondta Liam 

-Azt hiszitek én nem próbáltam? Felesleges az erőfeszítés! Párizsba költözik.-mondtam ki megdörzsölve arcom

-És te csak így elengeded?-kérdezte Zayn 

-Szented nekem ez olyan könnyű?! Mindennel próbálkoztam már, hogy visszahozzam, de nem ment! A szemebe mondta, hogy mi már többé nem leszünk együtt! Érted?! Vége van!-kiabáltam könnyekkel küszködve 

-Túl könnyen elengeded!-kiáltott vissza Zayn 

-Hagyjátok abba, ez nem segít!-szólt ránk Liam 

-Ezen már semmi sem segít!-viharzottam ki az ajtón
Céltalanul lépdeltem a szakadó esőben. Mindent sötétség fed, akár csak a szívemben! Az eső cseppjei egybeolvadtak könnyeimmel. Semmit sem láttam csak hangokat hallottam, de nem tudták lekötni a figyelmem. Hirtelen valaki befogta a számat valami vattával. Olyan émelyítő illata volt. Éreztem ahogy nehezedik a szemhéjam, és elvesztem az erőm. Minden teljes homályba merült.....

~Ella~

Azon az estén minden felkavarodott bennem. Kezdtem helyreállni erre Louis mindent összezavart. Mikor elmentek Ian velem maradt. Zokogás tört rám megint. Szorosan zárt karjaiba, de ezúttal ez nem volt elég. Nem tudta megszüntetni. Aztán álomba sírtam magam. Reggel mikor megébredtem Ian mellkasán feküdtem. 

Felpillantva rá egy halvány mosolyt küldött felém.

-Jó reggelt Darling.-suttogta 

-Neked is.-mosolyodtam el 

Feltápászkodtunk mindketten, majd lementünk a konyhába reggelizni.

~Pár nappal később~

Kissé megrekedtünk Iannel az ügyet illetően ugyan is nem nagyon tevékenykedtek mostanában a célszemélyek. Túl nagy a csend körülöttük és ez gyanús. De talán egy újabb gyilkosságra készülnek. Ja igen , azt talán elfelejtettem említeni, hogy hidegvérrel ölnek embereket profi módon és egy nyomot sem hagynak maguk után. Már tizenötször csaptak le, de meg kell állítanunk őket! Nem hagyhatjuk, hogy szabadon mészároljanak és megússzák. Az iroda szinte a szobámmá vált. Sokat alszok itt, ahogy Ian is . Persze Austin ennek nagyon nem örül, mert egyre kevesebbet látjuk egymást. Viszont ő is sokat változott. Komolyodott és szinte felnőtt. A telefonom kellemetlen csörgésére ébredtem fel. Ian is morogni kezdett mellettem. Gyorsan elhúztam a zöld ikont a képernyőn, megszüntetve a kellemetlen rikácsolást.

-Igen?-szóltam bele 

-Jó reggelt tündérke.-szólalt meg egy torz hang 

-Kivel beszélek?-kérdeztem 

Majd megbökdöstem Iant, hogy keljen fel és gyorsan kihangosítottam. 

-Ez most nem számít. Kíváncsi vagyok mennyire fontos neked a kis barátod élete.-röhögött öntelten .- Adok neked 48 órát, hogy megtaláld és utána óránként fogom levágni egy-egy végtagját míg bele nem hal. Aztán a többi kis sztárocskát.-röhögött

Ezalatt megpróbáltam gyorsan egy jelleolvasóra kötni, de nem voltam elég gyors. Amint végigmondta , amit akart lecsapta. Tudta, hogy fél percén nem húzhatja tovább. Bassza meg, hogy ennyire jók! Remegett minden részem, de nem hagyhattam , hogy felülkerekedjen rajtam a félelem. Ha egy ujjal is hozzá mert érni Louishoz vagy a srácokhoz esküszöm lelövőm! Nem bánthatja Louist.

-Mit csináljunk?-kérdezte Ian 

-Mi semmit! Ez csak az én harcom! És vissza megyek Londonba, mert ott lesznek! Máshol nem igen kaphatta el és a vámon nem hozhatta át, repülőn sem!- kapkodtam össze pár cuccot

-Hé, Ella nyugodj meg!-állított le .- Együtt kezdtük el együtt is fejezzük be. Nem csak a te harcod! -nézett a szemembe Ian győzködve 

-Elég ember élete forog kockán miattam így is! Nem hagyhatom, hogy te is belekeveredj!-szabadultam ki karjaiból

-Tudok vigyázni magamra, és nem hagyom, hogy egyedül nézz szembe velük! Nem érdekel mit mondasz, melletted leszek! Mindvégig! -mondta szemembe nézve

-Miért vállalsz ekkora veszélyt miattam?-kérdeztem könnyezve 

-Mert szeretlek.-nézett a szemembe 

Újra megcsörrent a telefonom kizökkentve a döbbenetből. Egyből a szerkezetre kapcsoltam és úgy vettem fel, de csalódnom kellett! Csak Skyler volt. Boldogan mesélte, hogy újabb gyerekük lesz Harryvel. Úr Isten, ha tudná, hogy veszélyben van mindannyiuk élete! De nem mondhatom el neki! Nem zaklathatja fel magát! Gyorsan felhívtam a srácokat, hogy pár óra múlva ott vagyok. De a lelkükre kötöttem, hogy ne mozduljanak semerre. Ki ne merjék dugni az orrukat a házból és zárjanak be mindent. Majd a saját kulcsommal bemegyek! Aaronnak mondtam, hogy egyenlőre maradjon itt, aztán majd alakul valahogy. Meglátjuk milyen lesz a helyzet. 

Iszonyatos sebességgel jöttem végig az úton így alig 4 óra alatt ide is értem. Ami azt jelenti, hogy már csak 44 órám van, hogy megtaláljam Louist. Ez kibaszott kevés!!! De minden tőlem telhetőt meg fogok tenni. Ha miattam bántódása esik azt sosem bocsájtom meg magamnak! És kinyírom azt, aki hozzá mert érni! 

-Nyugodj meg, megtaláljuk.-fogta meg Ian a sebváltót markolászó kezemet 

-Csak nem mindegy, hogy milyen állapotban! -nyomtam tövig újra a gázt 

Mikor megérkeztünk Londonba egyből a srácok házához siettem. Kipattantam az autóból mögöttem Iannel. Kinyitottam az ajtót majd a nappaliba vettem az irányt.

-Ella!-öleltek meg mind

-Mi ez a nagy vészhelyzet, hogy nem mehetünk el sehová?-kérdezte Liam 

-Louist elrabolták és 44 órám van, hogy megtaláljam egyben. De ti is ugyan úgy veszélyben vagytok ezért mondtam, hogy ne hagyjátok el a házat. Nemsokára őrizet alá vetetem a házat így nem lesz gond, csak en menjetek sehová kérlek. Harrynek is szólni fogok és őt is ugyan úgy biztonságba helyezem, bár az lenne a legjobb ha itt lennének.-hadartam mindent egybe 

-Héy Ella lassíts! Vegyél levegőt! És ha lehet érthetőbben , mert ez nem világos. Miért rabolták el Louist és miért neked kell megtalálnod? Miért vagyunk mi is veszélyben?-értetlenkedtek 

-Mert az FBI-nak dolgozom és az egyik ügyünk a sorozatgyilkosok, akik elrabolták Louist, hogy nekem ártsanak! Ez az egész az én hibám tudom, és sajnálom! Tudtam, hogy veszélyes minden, még is önző voltam és belevágtam!-remegett a hangom

-Nyugodj meg.-ölelt meg Ian 

-Az a lényeg srácok, hogy ne mozduljatok ki a házból, mert addig biztonságban vagytok. Tudom, hogy most utáltok, de mindent megteszek, hogy megtaláljam Louist! Nem fogom engedni, hogy baja essen, ezt megígérem.-néztem a szemükbe

Nem szóltak semmit csak döbbenten néztek rám. Tudom, nem egyszerű feldolgozni ezt az egészet! 

-Ian, te maradj itt velük, bemegyek az irodába.-mondtam majd elindultam 

-Vigyázz magadra!-fogta meg kezemet

-Miattam nem kell aggódnod.-bólintottam majd az őrsre siettem........

~Skyler~

Miután Ellával beszéltem, csináltunk Harryvel közösen vacsorát, addig Darcy az etetőszékbe figyelt minket. Engem anyáék felhívtak, hogy beszélni szeretnének velem, de ha lehet akkor most Darcyt se vigyem. El is indultam. Mivel nem ettem éhes lettem és megálltam a Nando's-nál. Megvettem a kaját és mentem is vissza a kocsiba, mikor kinyitottam az ajtót egy rongyot éreztem az orromnál és egyre homályosabban láttam. És innen kiesett minden. 

Szemem nyitogatni kezdtem, és megláttam Louis összekötözött lábakkal és kezekkel, összeverve. 

- Na hát felébredt a szőkeség is! - lépett elém egy borostás, srác. 

Dean Moon

- Jól vagy? - kérdezte Louis. 

- Fáj a fejem. - kaptam a testrészemhez, de akkor mindenem sajogni kezdett. 

- Téged elengedlek, át kell adnod a cafkának egy üzenetet! - mosolygott. - Egyébként Dean vagyok! - nyújtotta a kezét és kacsintott. 

- Ismerős az arcod! - néztem kék szemébe és felismertem, Dean Moon. 

- Dean Moon? - húztam fel a szemöldökömet. 

- Személyesen! 

- Dean, ne játssz vele! - jött be még egy srác, de tele volt pearcingekkel. 

- Skyler, húzd fel lét szíves a pólód! - tettem, amit kért. Felhúztam ő pedig írni kezdett a hasamra, figyeltem és észre vettem rajta egy-két lila foltot. Megijedtem, ugye nem lett semmi baja a babának. 

- Dean, miért van itt Louis? - néztem ár kérdőn. 

- Csak mutasd meg Ellának ezt a szép kis üzenetet, téged nem bántunk és a kislányod! Figyelj, mindenki veszélybe van, csak te és a kislányod nem, ezt becsüld meg, mert ezt nehéz volt kikönyörögni a főnöknél! - adta oda a kocsikulcsot a kezembe. - Louis még itt marad, Ellának már csak 24 órája van arra, hogy megmentse! 

Odamentem Louishoz és a füléhez hajoltam

- Segítünk! - suttogtam és megöleltem. 

Dean és a másik srác kikísértek a kocsimhoz és a táskámat is a kezembe adva becsukták az ajtót, az ablakot leengedtem, mert elég meleg volt bent, hisz az autó a tűző napon állt. 

- Ne feledd, hogy vigyázz magadra és nem mondhatsz rólam semmit, mert te is veszélybe kerülsz! 

Gyorsan elhajtottam és már mentem is haza, közbe Ellát hívtam. 

- Skyler, hol a fenébe vagy? - szólt bele Harry idegesen. 

- Láttam Louis-t, jól van, de nagyon megverték és engem is, fáj mindenem, a hasamon van egy üzenet neked! - sírtam el magam, mert egy görcsöt éreztem a hasamba. 

- De jól vagy? - Ella. 

- Fáj a hasam. - kaptam a testrészemhez. - Darcy veletek van? Mond, hogy veletek van! 

- Itt van, most kelt fel és ép reggelizik, nálatok vagyunk siess! 

- 2 perc és ott vagyok! - nyomtam ki. A telefonom megszólalt és ismeretlen számról hívtak. 

- Igen? - vettem fel. 

- Skyler, remélem nem szóltál a kis barátnődnek rólam! Darcy július 23-án született igaz? Gondolom nem szeretnéd, hogy elvegyék tőled. 

- Dean, mit szeretnél tőlem? - kezdtem ideges lenni, de ettől csak jobban fájt a hasam. 

- Nem mondasz semmit, hívni foglak, hogy biztos legyek benne, hogy nem járt el a kis szád nem sokára találkozunk Baby! 

Kinyomtam, mert megérkeztem. Egy csomó F.B.I egyenruhás ember lepte meg a kocsit, és segítettek kiszállni. 

- Jól vagy? - jelent meg Ella mellette Iannel. 

- Persze, hol van Darcy? - kérdeztem. 

 -Bent van! - mutatott az ajtó felé. Gyorsan berohantam és kislányom kezdtem keresni, akit meg is találtam a nappaliba beszélt Zaynhez és Liamhez, valamit a Barbijairól mesélt. Háta mögé guggoltam és megöleltem. 

- Anya! - állt fel és megölelt. 

- Jól viselkedtél? - vettem fel, de le is raktam, mert éles fájdalom nyilalt a hasamba. 

- Drágám jól vagy? - lépett mögém Harry és segített megállni. 

- Persze, csak kicsit fáj a hasam. 

- Skyler beszélni szeretnénk veled. - lépett be Ian és Ella. 

- Tessék? 

- Mutasd az üzenetet. - lépett elém Ian. 

- Hé, lassan a kezekkel a menyasszonyommal! - lépett mellém szorosan Harry. 

- Nyugi Haver csak a munkámat végzem! 

- Nem vagyok a haverod! Világos? - lépett elém. 

- Harry, nyugi! - karoltam bele a karjába. 

- Srácok álljatok le, Harry csak megnézzük az üzenetet Skyler hasán és hívtunk egy orvost is, hogy megvizsgálja mi van a babával. 

- A baba jól van! - mérgesedett fel. 

- Nyugi, nem lesz semmi baj! - öleltem emg, majd Ellával együtt bementem a szobába ahol az orvos már várt, ultrahanggal. Megvizsgált és kiderült, hogy a baba jól van, de érhette őt is ütés. Harry ideges volt, engem viszont megint hívott Dean. Elvonultam a többiektől és felvettem. 

- Szia, Baby! - szólt bele. 

- Most mi a szar akarsz? Megvertetek és, majdnem elveszítettem miattatok a kisbabám! - akadtam ki. 

- Ne húzd fel magad! Mond meg Ellának, hogy Louis halott lesz, ha nem fizettek és neked is velem kell jönnöd! 

- Rendben. - leraktam, majd felmentem és összeszedtem a cuccom, meg Darcyét is. Nem hagyom itt, sokkal nagyobb szüksége van rám, mint bárkire. Ella, Harry rontott be a szobába. . . .