2. Évad 21. Rész - I do it!

Merry Christmas!!!♥ 

~Skyler~

Harryvel este elég sokat beszélgettünk és elkezdtünk keresgélni a baba nevek között, választottunk két fiú és két lány nevet, mivel nem tudni a nemüket. Reggel mint eddig mindig rosszullétre keltem, olyan csodálatos dolog az anyaság ilyenkor. Néha azt kívánom, hogy ez a kilenc hónap maradjon el, és rögtön megszülhessem őket, habár azt se muszáj, inkább pottyanjanak a karjaimba. Harryvel eldöntöttük, hogy nem igazán fogom elhagyni a házat, mert szeretne minket megvédeni amitől csak lehet, és ebbe az is benne van, hogy a rajongóktól.
Reggel még Darcy is elég korán ébredt, amin kicsit meglepődtem, mindig elalszik 8-9 óráig. Adtam neki reggelit, majd a Tv-előtt ültünk és néztünk valami mesét, habár én a felére nem figyeltem, annyira nem kötött le. Mikor vége lett a mesének, kislányom nagy felháborodottsággal mesélte, hogy mindig hosszabb szokott lenni és, hogy a maci a végén nem integetett. Tényleg nagy probléma. 10 óra felé Harry is felébredt, kócos hajjal, boxerba botorkált le a lépcsőn, ez által rálátást nyertem izmos mellkasára, ami a mai napig igen csábító számomra. Egy "Jó reggelt" mormolása után a konyhába ment, majd egy kávés bögre kíséretébe jött ki. Leült mellém, majd átkarolt.

~Ella~

Azt gondoltam könnyebb lesz itt hagyni a srácokat. De nem vagyok képes erre. Nem vagyok képes Louis nélkül élni, még ha nem is látom. Elég, ha csak érzem érintését, közelségét, szeretetét. Ez nekem bőven elég, hogy tudjam, senki másra nem vágyom az életben. Még is pokoli kínzás, hogy nem lehetek vele. Nem csókolhatom meg. Nem mondhatom neki, hogy szeretlek. Mert nem kínzom sem őt, sem magamat. Tisztában vagyok a lehetőségeimmel és ez már nem tartozik közéjük. Nem áltatok senkit hiú ábrándokkal. Mert ennek így kellett lennie. Ezt a sorsot szánták nekem odafent és bár sokat szenvedtem már eddig is, de még tűrök. Tűrök minden egyes pofont, mi földre küld. És akárhányszor teszi is meg, én felállok és tovább harcolok. Igen, sokkal könnyebb lenne feladni és az első adandó alakalommal meghalni, de nem tehetem ezt. Nem tehetem ezt sem Aaronnel sem pedig Louisval. Mert tudom, hogy mindketten belehalnának a fájdalomba, ha én többé nem lennék. Aaronnek szüksége van rám. Csak én vagyok neki. Bár tudom, hogy ha velem történne valami, a srácok gondját viselnék, de akkor sem tehetem meg ezt a kisöcsémmel. És nekem is szükségem van rá. Mert ő az, aki megtanított engem arra, milyen fontos a család, az összetartás. Ha ő nincs, talán ma nem így gondolkodnék a világról. Talán ugyan olyan magamba fordult szinte már zakkant csaj lennék. A srácoknak is sok mindent köszönhetek. Ők befogadtak maguk közé és mellettem voltak, minden nehéz pillanatomnál. Skyler volt az első és egyetlen barátnőm, kire tényleg mindig számíthattam. És Louis...Ő az, aki megtanította nekem mi az a szerelem. Mit jelent teljes szívből szeretni valakit, már oly annyira, hogy életed adnád érte. És bármilyen áldozatot meghozni, annak érdekében, hogy ő biztonságban legyen. Ők az én családom, még ha most haragszanak is rám. Tudom, hogy bármi történjék az életben , bárhol is legyek, rájuk számíthatok.De az öcsémnek szüksége van rám. És nem így! Meg kell védenem, és ez ilyen állapotban lehetetlen. Muszáj vállalnom a műtétet. Aaronért. És ha nem sikerül, akkor majd csak lesz valahogy. Talán Louis úgy már nem fog szeretni és bár belehalnék, ha így lenne, akkor is nyugodtabb lennék. Legalább tudnám, hogy nincs többé veszélyben sem ő sem pedig a többiek. Egy bársonyos érintés vissza rántott a valóságba.

-Minden rendben?-kérdezte egy aggódó hang 

-Igen, persze. Csak elgondolkodtam.-mondtam halkan 

-Min?-érdeklődött 

-A műtéten.-sóhajtottam 

-Nézd, bárhogy is döntesz én melletted leszek. Történjék bármi.-suttogta homlokát enyémnek támasztva 

Szemeim automatikusan hunytam le. Szívem ismét a jól megszokott heves dübörgésbe kezdett. Pulzusom az egekbe szökött. Lélegzetvételem egyenletlenné vált. Úgy éreztem bármelyik pillanatban elveszíthetem az önkontrollom és ajkaira tapadhatok. De nem lehet! Nem tehetem ezt vele! Akár mennyire is szeretném újra érezni puha ajkait, nem lehet! Kínzás volt számomra ez a helyzet, mi könnyeket csalt ki szemeimből.

-Louis.-szólaltam meg halkan 

-Ne haragudj.-távolodott el hirtelen 

Majd csak egy ajtó csapódást hallottam,mire összerezzentem. Könnyeim utat törtek maguknak. Hátradőltem az ágyon összekucorodva, majd egy kispárnát kezdtem szorongatni. Mélyen szippantottam be Louis őrjítő illatát, mi még inkább csak sírásra késztetett. Nem akartam megbántani, csak biztonságban akarom tudni. Az ő érdekében tettem. Iszonyatosan fáj nekem is, de miatta megteszem. Inkább szenvedek, mint, hogy szenvedni lássam. Még, ha nem szó szerint is. 

Egy puha érintés zökkentett ki zokogásomból. 

-Mi történt?-kérdezte aggodalmasan Aaron

-Louis....meg akart csókolni, de nem hagytam, és mérgesen elviharzott. De nem akartam, hogy megharagudjon rám.-sírtam még jobban 

-Jajj, könyörgöm ne sírj! Tudod, hogy utálom, mikor szomorú vagy.-ölelt magához testvérem 

-Vállalom a műtétet!-mondtam határozottan, majd megtöröltem arcomat 

Aaron megpuszilta homlokom, jelezve támogatását. Felhívta nekem az orvost, majd átadta a telefont. Közöltem vele is döntésemet és mondta, hogy ha nekem megfelel, akkor akár már holnap végre is hajtják. Minél hamarabb annál jobb. Aaron összepakolt nekem pár cuccot, ugyan is, ma már akkor be kéne feküdnöm. Segítette lebotorkálni a lépcsőn. Gondolom a többiek értetlenül nézhettek, mert öcsém megtorpant, majd elmagyarázta a helyzetet. Örültek a hírnek, bár ugyan azt mondták ők is, hogy tiszteletben tartják döntésemet, bármi is legyen az. Ők is elkísértek a kórházig, no meg mert Aaron még csak a 17-et tölti és nincs jogsija. MÉG! De nagyon ügyes srác és tudom, megszerzi elsőre. Kérdezték azt is, hogy mi ütött Louisba, hogy csak így elrohant. Kénytelen voltam elmondani nekik is.
-Jajj Istenem! Ti nők, annyira bonyolultak vagytok!-szörnyülködött Zayn
-Most miért? Csak az ő érdekében teszem! Nem keverhetem veszélybe többé! És titeket sem! Nem kockáztatok srácok! Ennyi elég volt!-magyaráztam idegesen
-Te tényleg nem érted? Ella, Louis az életét kockáztatná érted és, mikor magához tért, akkor is veled foglalkozott. Magasról tett arra vele mi van! Most már mindent tud rólad és igen kicsit haragudott rád, amiért nem mondtad el, mint mindnyájan, de mindezek ellenére is tiszta szívből szeret téged! Mindketten csak szenvedtek így. Nagy fiú már, és tud vigyázni magára. Mellesleg ott vagy neki te is. Személyi őrangyal.-magyarázta Liam
Nem tudtam mit válaszolni. Nagyon elgondolkodtattak szavai. Talán igaza van! Talán van remény kettőnk számára!

Itt az idő! A srácok próbálták elérni telefonon Louist, hogy tudja, elvállaltam a műtétet, de nem vette fel senkinek sem, majd egy idő után ki is kapcsolta. Nagyon bántott a dolog. Főleg, hogy tudtam milyen kockázatokkal jár ez a műtét. Szerettem volna hallani a hangját....talán még utoljára....